Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-30 / 332. szám, szombat

fc'ritz Cremer: A buchenvvaldi emlékmű szoborcsoportja egyik alakjának leje Prága, a száztornyú, régi kultúrájú város meg tudta őrizni remek műemlékeit és a művészetek iránti fogékonyságát. Utóbbinak egyik megnyilvánulása a számos képzőművészeti tárlat. Az Umelecká Beseda helyiségében Fritz Cremernek, a Német Demokratikus Köztársaság nagy szobrászának az élet rettenetes hitelességében fogant alkotásait láttam. A fasizmus milliónyi áldozatának állított Mauthausenben és Bécsben elévülhetetlen emléket hatalmas plasztikáival. Lélekkel, élettel és igazsággal teljes mondanivalója döbbenetesen mutat rá a közelmúlt szörnyűségeire. Emberi és művészi nagysága, aktív humanizmusa és harcos kiállása azok az összetevők, melyek segítségével megvalósíthatta a Szabadságharcos szigorúan fogalmazott, merész alakját. Ezért és igy tudta megformálni a klasszikus szobrászati anyagbóh a bronzból a Gyászoló- és Vádoló Anya három méteres hatalmas figuráit, melyek belső erejükkel, egy tömbből faragottságukkal ragadnak el. A Síró és Gondbamerült Asszony-ok, drámai magukba roskadt ságát, test és lélek emésztő és tehetetlen fájdalmát nemes és egyszerű kifejezéssel, — igaz realizmussal ábrázolja. A Buchenwaldi volt koncentrációs tábor emlékművére érthető módon ő kapott megbízást. Ennek a monumentális alkotásnak vázlatai és tanulmányai képezik a kiállítás zömét. A Harcos, a Tiltakozó, az összeroskadó és mindenekelőtt a Kétkedő korunk magasan kiemelkedő szobrászmüvei. Rendkívül jellemző erő nyilvánul meg az elgyötört, csontig aszott test minden mozdulásában, a homlok tragikus redőiben, a mélyen árkolt szembeni, a Salay Géza két festménye mondhatatlanul fájdalmasan Ívelő ajakban. Rajzai, grafikái jelzik azt a bensőséges átélést és lelkiismeretes munkamódszert, mely a végső kialakulást megelőzi. Éles szatírával sújtja relíéfjében a „Hősöket", a szuronyospuskás Herrenvolk fiait, akik védtelen fegyvertelen emberek életére törnek. Művészi kvalitásával egyenértékű az a felelősségteljes erkölcsi erő, amelylyel vádlóan világít rá a XX. század derekának a középkpri sötét borzalmakat eltörpítő alantas és abnormális kegyetlenségére. Olyan súlyosan és hangosan vádol, ahogy emberi érzése jogosultan sugallja. Remélhető, hogy a nemes és tisztult szocialista embertípus kialakulásában Cremer művészete is részes lesz. A megnyugodott és békés ma is megszólal szobraiban: Finom átérzéssel mintázza Éva öntudatra ébredő ifjú testét. Az Alvó, Szunnyadó és Pihenő nők poétikus előadásúak. A Fürdő leányok életigenlő, üde mozgása frissítő, mint a hűvös víz, mely most párolog el egészséges idomaikról. Kínai útjáról életteljes típusokban számol be. Portréiban a mai német művészet és tudomány jeles képviselőit szemlélteti. Olyan bámulatos megfigyelő tehetséggel és elmélyedéssel, hogy Rodin szavai jutnak eszembe: „Az ilyen arckép teljes életrajznak felel meg. A kor, a faj, a hivatás, az egyéni jellem fejeződik ki benne." Befejezésül néhány adatot közlök: F. Cremer 1906-ban született Arnsbergben, a Ruhr-vidéken. Essenben tanulta 8 évig a kőfaragást, majd a berlini Művészeti Főiskolán a szobrászatot. Továbbképzésének állomásai: Párizs, London és Róma. 1940-ben a görög fronton harcol. Két évet tölt juqosz

;áv hadifogságban. Utána Bécsbe kerül, ahol az Akadémia szobrászati tanára. 1950-ben a Német Demokratikus Köztársaság Akadémiájának tagja és professzora lesz. A Mánes-ben a baráti Jugoszlávia képzőművészetét hárman képviselik: a 61 éves G. A. Kos ljubljanai festő és akadémikus, akit századunk számos festői stílusproblémája foglalkoztatott. Végül is, mint eredeti művészegyéniség, megmaradt önmagánál. Viszonya .pozitív az érzékelhető világhoz, melyet saját benyomásain keresztül, a képzőművészet törvényeinek megfelelően s annak eszközeivel törekszik kifejezni. Szigorú kompozíciós rendjében mélyebb értelmet s nyugodt derűt kap a harmonikus színezésű természet. Figurális és gyakran monumentalizáló tájképein elénk tárulnak az Adria változó kékje, drámai háborgású hullámai, fehérfalú házai, melyek remek festőiségükkel, a színek izzó világának mesteri tükrözésével tűnnek ki. Igényes tónusmegoldása, finom árnyalatai elsőrendű színkeverőre vallanak. Arcképel mélyenjáró pszichológiai érzékről, virág- s gyümölcs-csendéletei költői felfogásról tanúskodnak. Kos a modern jugoszláv és szlovén művészatben az európpi festészet kompozíciós hagyományait teljesen modem színme^oldással párosította. M. Males grafikus Zágrábban s Bécsben tanult. Prágában szerezte meg az Miha Males: Arlesi leány (1951) akadémiai diplomát 1927-ben. Müvei kontinensünk több galériájában és magángyűjteményében szerepelnek. Témáját csak részben meríti a hazai Split, Dubrovnik, Ljubljana festői vidékeiről, a szerb, makedón, dalmát népi típusokból. 1951—56. közötti monotipiáiban felvonultatja a Temzét, Párizs jellegzetes zugait, a Versailles! szökőkutak játékos sugárzását, az Arlesi mezők forró, napos hullámzását, Le Havre és Rotterdam kikötőjének nyüzsgését, a hágai utca képét, Velence változatlan varázsát. A szemmel látható, való világot tolmácsolja, de csak azt és annyit, ami érzékeny lelkületének, belső vízióinak megfelel. A 20-as évek nemzedékének expreszszionista irányába kapcsolódik bele. Amilyen sokféleség mutatkozik motívumaiban, olyan változatos kifejező formája meg technikája. Különféle forma és színmegoldásai nem öncélúak, hanem szerves összhangban vannak művei belső tartalmával. Lenge vonalvezetése, festői kézírása szerfölött jellegzetesek. Hazája grafikai művészetében alapvető és vezető helyen áll A 47 éves K. Putrik szobrász szintén ljubljanai. Képzőművészeti tanulmányait Prágában Kafkánál és Spánielnél fejezte be. 1950 óta a ljubljanai Képzőművészeti Akadémia magántanára. Mintegy 17 év művészeti termését ölelik fel a kiállított plasztikák Alkotásaiban a legkülönbözőbb irányzatok hatása, a római portréfelfogástői a legfrissebb elgondolásokig ötvöződnek egyéni temperamentumával, sajátos előadásmódjával. Erősen szuggesztív Visszhangjának: karcsú, fiatal fiú hosz szú lábszárában a Vitus-templom egy gótikus szentjének formáira ismertem rá. Női és férfi aktjai, finoman cizellált portréi egységes felépítésű. Kom pozíciója kiforrott, színvonalas, nagyon tehetséges szobrász művei. BÄRKÄNY JENÖNÉ Egy hónapja, hogy kis unokámmal végigjártam a bratislavai nagyvásárt. A négyéves apróság egyik kezét a nagymama, a másikat a nagyapa fogta, nehogy elténferegjen a sokadalomban, meri olyan ez az emberke, mint a gyík. Egyetlen vigyázatlan pillánál és nem volna sehol. Mi sem természetesebb, mint hogy legjobban érdeklik öt a körhinták, hajóhinták, óriási kerék, céllövészet, bábszínház, bolhacirkusz meg a barna medve, akivel senki sem meri összemérni az erejét, pedig a kikiáltó ugyancsak bíztatja erre a nagyérdemű közönséget. Hát persze, hogy kipróbáltunk minden körhintát, hogy melyiken esik legjobban a forgás. A kis Ferkó komolyan ül a kis autóban, a nagymama pedig a padon. Jólesik neki az ülés a sok mászkálás után. Amint felénk fordul az autó, felragyog a szeme, úgy integet a kis unokának. A többi gyermeket nem is látja. Tessék elhinni, hogy nem is csodálkozom a nagymamán, mert a mi kis Ferkónk nagyon kedves kis emberpalánta, akinek csillogó fekete gyémánt a szeme, vakítóan fehérek az egérfogacskái, hamvas aranyranett az arcocskája. Hogy kicsit durcás? Mondd már, mit kívánhat még az ember ilyen apró emberkétől! Majd megjön az esze, aztán nem lesz önfejű. Jobb lenna, ha sarokba állítva úgy állna, mint az akaratnélküli fababa? Az a fontos, hogy erős és egészséges, mint a makk. Csodálkozom, hogy ennyire kifejlődött, mert naponta csak egyszer eszik.». reggeltől estélig. Es hogy milyen okos! Köteteket lehetne erről írni,... de nem írok, mert nem vállalom a hazabe• szélés vádját. Nem bírnám a meggyanúsítást, hogy csak azért mondok róla minden jót, mert az unokám, pedig — tessék elhinni — teljesen elfogulatlan vagyok és olyan tárgyilagosan nézek erre a kis betyárra, mint... minden nagyapa az unokájára. Forog a. körhinta, forog a világ! Boldog a gyermeksereg! Egyik kerékpáron versenyez, másik mesevillamoson utazilčT harmadik hófehér hatytyún úszik az Óperenciás tengeren Az irodalom és a művészet szoros kapcsolatáért az élettel Értelmiségi nagygyűlés Moszkvában Terchovai öregember Čičmanyi nő November 27-én a moszkvai Szakszervezeti Házban értelmiségi nagygyűlést tartottak, amelyen írók, zeneszerzők, képzőművészek, színészek és rendezők vettek részt. A nagygyűlés cél la az volt, hogy a rajta részt vevők megvitassák azokat a felalatokat, amelyeket a párt tűzött az Irodalmi dolgozók és a művészek elé. A nagygyűlésen A. Szurkov, a Szovjet írószövetség első titkára mondott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy a kommunista párt rendkívül nagy figyelmet fordít a dolgozók eszmei nevelésére. E téren nagy jelentőségű N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP KB első titkárának beszéde a szovjet irodalom • és művészet fejlődésének Időszerű kérdéseiről. Ezt a beszédet a szovjet értelmiség és az egész nép lelkes egyetértéssel fogadta, mivel kitűzi az irodalom és a művészet legfontosabb feladatait és a párt kultúrpolitikai munkájának fő elveit. A szovjet irodalom és művészet fejlődésének negyven esztendős története — mondotta A. Szurkov — azt bizonyítja, hogy a párt Központi Bizottsága útján mindig segítséget nyújtott az alkotó értelmiségnek. A párt most is felhívja a művészeket, hogy szoros kapcsolatban éljenek a néppel, elmélyülten fontolják meg a társadalmi és politikai élet jelenségeit, Ismerjék a nép jogos kívánságait. Az Októberi Forradalom 40. jubileumi évében számos új irodalmi mű jelent meg, »ok filmet, színdarabot mutattak be és a zeneszerzők, a képzőművészek is jelentős műveket alkottak. A. Szurkov beszéde zárórészében hangsúlyozta, hogy az alkotó művészek a további fejlődés igen termékeny Időszaka küszöbén állnak. A beszámoló utáni vitában felszólalt T. Hrenyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének első titkára, aki arról beszélt, hogy egyetlenegy tőkés országban sem j születik annyi zenei alkotás, mint a SzovI jetunióban. „Zeneszerzésünk történetében sohasem született oly nagyszámú kiváló mü, opera, szimfónia, zenebohózat, mint az utóbbi két esztendőben" — mondotta T. Hrenyikov. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a szovjet zeneszerzőknek klasszikus müveikben tükrözniök kell a mai szovjet emberek életét, lelkivilágát. L Plrjev a szovjet filmművészetről beszélt. 1956-ban több mint hárommilliárd néző tekintette meg a Szovjetunióban bemutatott hazai filmeket. „Jelenleg — mondotta — több mint száz, egész estét betöltő és néhány száz dokumentáris és népszerű-tudományos filmet forgatunk évente. A szónok bírálta az egyes filmek fogya tékosságait, különösen az emberek séma tikus ábrázolását. „Számos tehetséges alkotó-művésszel rendelkezünk — hangsúlyozta — úgyhogy eredetibb, költőibb fii meket forgathatunk, amelyek kifejezésre juttatnák a színészi teljesítmény árnyalatait és mélységét, amelyekben a film szerzője váratlan fordulatokkal Srv*»deztetne meg minket." B. V. Joganszon, a Szovjetunió nemzeti művésze a képzőművészet kérdéseivel foglalkozott. Kifejezésre juttatta, a képzőművészek mindig joggal mondhatják, hogy a néppel szoros kapcsolatban éltek. Joganszon kiemelve a szovjet képzőművészet nagy és kétségtelen sikereit, ugyanakkor aláhúzta a következőket: „Nem szabad behúnynunk a szemünket a fogyatékosságok előtt. Néhány tehetséges képzőművész megkerüli a jelenlegi komoly témákat és így a művészet fő feladatalt." Az értelmiségi nagygyűlésen ezenkívül felszólalt R. Nifontová színésznő, N. P. Ohlopkov, a Majakovszkij Színház főrendezője, V. P. Katajev író, "A. V. Szvesnyikov, a moszkvai konzervatórium Igazgatója, A, S. Melik-Pasajev és Sz. V. Obrazcov, a Szovjetunió nemzeti művészei, valamint J. A. Furceva, az SZKP Központi Bizottságának és moszkvai bizottságának titkára (ČXK) Kerestem és nem találtam túlra ... Gondtalan visongás, pnfeledt kacaj, kurjongatás, ártatlan öröm.. • Felgyullad a nagyvásár ezernyi villanyszeme, ragyogás, zsivaj, a hangszórók ontják a muzsikát, kikiáltók hangoskodnak, áll a vásár, forog f| körhinta, forog a világ! A forgás szédületétől elbódult apróságok minden mozdulatát szeretO szemek vigyázzák. Nagymama kitartóan integet Ferkónak, a mellettünk álló fiatalasszony csak Katinkát látja, ez a házaspár meg csak azt lesi, mikor fordul feléjük a kis Peti. Elmosolyodom. Rájövök a közmondás mély bölcsességére. Minden tehén a maga borját nyalja. Nekünk a kis Ferkó a legszebb, legkedvesebb, legokosabb, neki Katinka, nekik meg a kis Peti. Mindegyiknek van szerető anyukája meg szigorúskodó apukája, akik féltő gonddal vigyázzák a növekvő emberke minden lépését. Aztán elborul a homlokom, mert az emlékezés csikaja visszaszágulá velem fél évszázaddal. Egy kis emberkét látok magam előtt. Ott áll a körhinta mellett. Nagyon fáj a szívecskéje, mert 8 nem ülhet fel a hollófekete paripára, nem vágtathat a mesehjntóban, nem úszhat a hófehér hattyú hátán..« Véznácska szegény. EgyiH harisnyá• ja lóg, mert elszakadt a rongy-harisnyakőtő, ... a nadrágján két hatal' mas folt, ... vékony trikócska, ,., szöszke haja olyan a fején, mint a paróka, mert a mamája nyírta meg .n fejére borított egy kicsiny fazekat és ami haj kimaradt a fazékból, azt lenyírta... Nyuatalanság fog el. Hűtlen leszelt a kis Farkóhoz meg a nagymamához. Keresem a kis proletárt. Valahány sóvárgó szemű, rongyos emberkét találók, azt mind-mind felültetem a körhintára, hadd legyen nekik ii örömük, hadd repüljenek ők is a meseparipákon, hadd üljenek a hófehér hattyúkra.. é Körüljártam a körhintát, kerestem a kis prolikat, de hiába volt minden igyekezetem, ... egyet sem találtam. Köszönöm neked jóságos varázsló, hogy eltüntetted őket! Kónya Józsal Rendkívül értékes lelet Szőnyön A nemzetközi régészeti tudomány már a múlt század nyolcvanas évei óta különös figyelmet szentel a magyarországi Szőny község határának, mely Komárommal szemben, a Duna jobbpartján terül el, s valamikor a három világrészre kiterjedő római birodalmat védő határláncolat egyik legfontosabb stratégiai pontja volt. Itt állt időszámításunk kezdetén Brigetio, mely egy nagyméretű katonai tábort, az ehhez tartozó katonavárast, valamint egy közel 30 000 lelket számláló lakosságú várost foglalt magába. Ezekről a tényekről számos korabeli lelet tanúskodik, elsősorban a sírkövek, mélyeknek felirataiból a magyar régészek már évtizedekkel ezelőtt rekonstruálták a hajdani római telep történetét. A legújabb ásatások, melyeket Szőny község határában Barkóczy László és Thomas Edit, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos dolgozói vezetnek, nemrégen Brigetio olyan titkait tárták fel, amelyek az egyetemes régészeti tudományt is új szempontokkal gazdagítják. A szőnyi Kőolajfinomító nemzeti vállalat udvarán ugyanis feltártak egy ókeresztény temetőt s benne egy korai püspöksírt időszáAz európai régészeti tudomány mindeddig két korai püspöksírt ismert: az egyik a ravennai, a másik DélFranciaországban került elő a földből. A szőnyi püspöksír immár a harmadik, de ugyanakkor püspökbotjával, főleg pedig textil-maradványaival első helyen áll az ókori régészeti kutatások eredményeinek sorában. A leletek tudományos vizsgálása természetesen még folyik és valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni már csak azért is, mert nagy érdeklődést tanúsít irántuk a nemzetközi régészettudomány is. A magyar kutatók egyelőre tovább dolgoznak a római temető feltárásán s máris több korabeli keresztény sírt ástak ki, köztük egy hatalmas kősírládát, melyen „Valerius fráter" felírat olvasható. A szarkofág a harmadik századból származik, körülbelül 330 táján újjáalakították és keresztény temetésre használták. A kutatásokat ve. zető Barkóczy László feltevései szerint ugyanis Szőnyben egy egész ókeresztény csoport temetkezett a püspök sírja körül, s ezért nincsen kizárva, hogy a további ásatások még egy ókeresztény kápolna, vagy bazilika romjait is napfényre hozzák. (T) Nem ritka jelenség... miításunk negyedik évszázadából vagyis abból az időből, amikor Nagy Konstantin uralkodása alatt államvallássá lett a kereszténység a római birodalomban. A püspöksír külön érdekessége a tetem mellett talált 33 cm hosszú, bronzból készült püspökbot, melyet ezüstberakású növényminták díszítenek. A tetem lábánál viszont magasfülű fedeles bronzkancsó volt elhelyezve, meg egy kecsesformájú üvegedény, melyek a feltevés szerint szentelt balzsamot és olajat tartalmaztak. A magasépítésű szarkofág további kincsei szövetdarabok és ruhafoszlányok, melyek a korabeli római textilművészet legritkább példáit mutatják. ÚJ SZÔ 8 ti 1957. november 30.