Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-29 / 331. szám, péntek

Pen Te-huaj Malinovszkij marsallt meghívta Kínába Moszkva (ČTK) — Pen Te-huaj marsall, a Kínai Népköztársaság katonai küldöttségének vezetője a küldöttség szovjetunióbeli baráti látogatásának alkalmából november 7-én vacsorát adott. Szovjet részről részt vettek a vacsorán: N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, R. J. Malinovszkij, a Szov­jetunió marsallja, nemzetvédelmi miniszter, V. D. Szokolovszkij, K. A. Me­reckov, I. H. Bagramjan, a Szovjetunió marsalljai, M. Sz. Malinyin, A. I. Antonov, A. Sz. Zsadov és V. V. Kuraszov hadseregtábornokok, V. A. Fo­kin tengernagy, a tábornoki kar és tisztikar képviselői. Kínai részről a vacsorán részt vettek Liu Sziao, a Kínai Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete és a Kínai Népköztársaság katonai küldöttségének tagjai. A va­csorán Pen Te-huaj, a Kínai Népköztársaság marsallja és R. J. Malinov­szkij, a Szovjetunió marsallja beszédet mondottak. Pen Te-huaj marsall beszédében ki­jelentette, hogy a Szovjetunióba baráti látogatásra jött kínai katonai küldött­ség látogatásának rövid ideje alatt sok új ismeretre tett szert és sikere­sen teljesítette a baráti látogatással összefüggő feladatait. A szovjet had­seregnek nyilvánított köszönete je­léül a baráti meleg fogadtatásért, valamint a Kína és a Szovjetunió fegyveres erői még szorosabb kapcso­latainak érdekében Malinovszkij mar­sall elvtársat és a szovjet katonai küldöttséget baráti látogatásra hívta Kínába. R. J. Malinovszkij, a Szovjetunió marsallja beszédében a többi között kijelentette: A Szovjetunió és a Kínai Népköz­társaság fegyveres erői védelmezik nemzeteink nyugodt építő munkáját. Hadseregeink hatalmas ereje nemcsak abban rejlik, hogy a legkorszerűbb fegyverekkel vannak felszerelve, ha­nem elsősorban abban, hogy szoro­san összeforrnak a néppel, vezéreivel, a Szovjetunió és Kína Kommunista Pártjával, a népek szervezőivel. A vacsorán beszédet mondott to­vábbá N. Sz. Hruscsov és Liu Sziao, a Kínai Népköztársaság szovjetunió­beli nagykövete. A vacsora az elvtársi szívélyesség és őszinte barátság lég­körében folyt. Az ENSZ politikai bizottsága az algériai kérdést tárgyalja New York (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének politikai bizottsága november 27-én a délutáni órákban megkezdte az al­gériai kérdés vitáját. Az első szónok Pineau francia külügyminiszter volt. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ beavat­kozása az algériai kérdésbe ésszerűt­len volna, mert nemcsak az ENSZ alapokmányának megsértését jelente­né, hanem semmiféle gyakorlati ered­ménnyel nem járna, kivéve azt a ve­szélyt, hogy elodázná a megoldást, amelyet valamennyien mielőbb el akarnak érni. Hogy a francia külügyminiszter mi­lyen megoldásra gondol, az könnyen kiviláglik abból, hogy dicsőítette a hír­hedt algériai kerettörvényt, amelyen megbukott már az előző francia kor­mány. Pineau kijelentette, hogy ész­szerűden lenne olyan kényes problé­ma, mint amilyen az algériai kérdés, • rövid néhány hónap alatt végbemenő megoldásának lehetőségében hinni. Hangsúlyozta, hogy a francia kormány csupán saját feltételei szerinti meg­oldást fogad el. Követeli elsősorban az ellenségeskedés megszüntetését, azután a választások kiírását — ame­lyekhez a demokratikus országok megfigyelőit is meghívja — és végül a választásokon megválasztott képvise­lőkkel való tárgyalást. A francia külügyminiszter a muzul­mán lakosságnak a fegyveres akciók során elszenvedett veszteségeire utal­va azt igyekezett bizonyítani, hogy Algéria lakosságának ellenállása a francia gyarmatosítók ellen koránt­sem olyan lelkes és egységes, mint ahogy azt Franciaország ellenségei állítják. A francia külügyminiszter azt állította továbbá, hogy Algériában az élet lassan a rendes kerékvágásba ke­rül, amit a többi között azzal igyeke­zett bizonyítani, hogy „az adókat nor­málisan beszedik." Algéria legnagyobb veszedelmének Pineau a kommunistákat mondotta, akik a franciák távozása után Algé­riában lehetőséghez jutnának, hogy a hatalmat megszerezzék, mert a fel­kelés egyetlen fegyelmezett alakula­tát képezik. Az ENSZ közgyűlése politikai bizott­ságának algériai vitája előtt az ENSZ épülete közelében a tüntetők nagy tömege gyülekezett, és hangos szóval követelt szabadságot az algériai nép­nek és határozottan követelte az al­gériai gyarmati háború befejezését. Az ENSZ plénuma két csehszlovák javaslatot hagyott jóvá Az ENSZ közgyűlésének plénuma folytatta az egyes bizottságok által előterjesztett határozati javaslatok vitáját. A csehszlovák küldöttség a gazdasági és pénzügyi bizottságban a területi gazdasági bizottságok tevé­kenységének fellendítésére vonatkozó határozati javaslatot terjesztette elő, amelyet a plénum egyhangúlag elfo­gadott. Csehszlovákia küldöttsége a kultu­rális, szociális és emberbaráti bizott­ságban a nemzetközi együttműködés továbbfejlesztésére vonatkozó határo­zati javaslatot terjesztett elő. Ez az együttműködés a tudomány, kultúra és a népnevelés ágazataira vonatkozik. Egy küldött tartózkodott a szavazás­tól. A többi pedig a határozati javas­lat mellett szavazott. f r FEHÉR V A ROS a Duna és a Száva mentén 1943. november 29-én Jajca városá­ban volt a Jugoszlávia Nemzeti Fel­szabadító Fasisztaellenes Tanácsának XI. ülése, amely lefektette a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság alapjait. Ezen az ülésen határozatot hagytak jóvá, hogy II. Péter királynak nem szabad visszatérnie az országba és hogy az emigrációban tartózkodó bur­zsoá jugoszláv kormányt nem ismerik el. Az államhatalom egyedüli képvise­lője lett Jugoszlávia Nemzeti Felsza­badító Fasisztaellenes Tanácsa, amely­nek tagjai a megszállók elleni harc legjobb részvevői voltak. Jugoszlávia népe legjobb fiait küldte a tanács­ba. Sietve hömpölyögnek a Duna hul­lámai a Fekete-tenger felé. Gyorsan zajlottak le Belgrád történelmének viharos napjai is. Ez a város föld­rajzi fekvése miatt réges-rég a bal­káni útkeresz'tezések gócpontja volt. Évszázadokon át hősiesen szállt szem­be a támadó török hordákkal. Az első világháborúban négyszer cserélt gaz­dát, erőre kapott és növekedett. A má­sodik világháború előtt Athén után a Balkán második legnagyobb varosa volt. 1941. április 6-án a városra a náci Luftwaffe bombái zúdultak. A házak romjai alatt 13 000 ember vesztette életét. Ez a dühödt támadásoknak csupán csak kezdete volt. A háború viharos éveiben a város sok áldozatot hozott. A megszállók dühöngései 1944 őszi napjaiig tartottak, amikor a szov­jet hadsereg a jugoszláv partizánokkal karöltve felszabadította Belarádot. A HÁBORÜ ÉS A RÉGI RENDSZER NYOMAI A háború a pusztulás nyomait hagyta Belgrádon. Tizenkétezer ház súlyosan meg­rongálódott. Ezek közül 3900 teljesen el­pusztult. A csatornázás tönkrement. A közlekedési eszközök csaknem teljesen üzemképtelenné váltak. Ekkor teljes szépségében mutatkozott meg az ifjúság alkotó készsége. Több mint 224 ifjúsági brigád dolgozott a város felépítésén és hegesztette a véres hábo­rú sebeit. A háború előtt Belgrádot úgy emleget­ték, hogy úgyszólván egyetlen gyára sincs. Enrtek oka nem az volt, amit a jugoszláv burzsoázia a háború előtt hirdetett —, hogy Belgrádnak fehérnek és tisztának kell maradnia — hanem elsősorban az, hogy a háború előtti burzsoázia a főváros­ban nem akart erős munkásosztályt látni. A burzsoázia félt a munkásoktői és ezért gátolta az ipari üzemek növekedését. A felszabadulás után a párt egészen más politikát tűzött maga elé: a főváros­nak munkásosztályra van szüksége! Belgrádnak ma jelentős számú munkás­osztálya van. Üzemeiben több mint öt­venezer munkás dolgozik és ez a szám évről évre emelkedik. 1960-BAN EGYMILLIÓ? Jugoszlávia fővárosának ma 522 ezer lakosa van. És ez a szám évről évre emelkedik. Az új lakosok főképp a falvak­ról jönnek. A fokozott gépesítés csök­kenti az ember fizikai munkáját a mező­gazdaságban. A falvak lakosságának egy része a városokba, a gyárakba költözik. Belgrád lakossága ezért számbelileg je­lentősen növekszik. A városnak elég nagy terület áll rendelkezésére. A lakásokban azonban hiány mutatkozik. A város minden táján új házak épül­tek. Ezek mind olyan épületek, amelyek a város szépségét emelik. Az építkezési módszerek azonban mindeddig elavultak voltak. Még ma is lassan és drágán épít­keznek. örömmel lehet megállapítani, hogy e téren is változás áll be. A jugoszláv épí­tészek a világ több államában tanulmá­nyozták az építkezés különféle módszereit. E módszereket összehasonlítva megállapít­ják, melyik módszer lesz a legalkalmasabb. A lakások építését meg akarják gyorsíta­ni (évente 500 lakásegységgel), hogy lépést tarthassanak a lakosság számának növe­kedésével. Ez lehetővé tenné, hogy Belgrád 1980-ban milliós várossá váljon, amint azt a távlati terv előirányozza­A TÄVLATI TERV ÉRDEKESSÉGEI A belgrádi Duna-kikötő a forgalom szem­pontjából a rijekai (fiumei) kikötő után Jugoszláviában a legnagyobb. Túlszárnyal olyan tenged kikötőket is, mint amilyen a spliti és a sibeniki. Az igények növeked­nek. Ezért két ú.i kikötőt építenek nagy raktárakkal, amelyek kapacitása két mil­lió brutto-tonna lesz. A hűtők befogadó­képességét 500 vagonra tervezik. Belgrád Európa vasúti gócpontjainak egyike. Naponta halad át a Balkán-express nemzetközi gyorsvonat a főpályaudvaron. A város népi bizottságának nem cse­kély gondja a lakosság élelmezése. A fő­város ugyanis a termékeny vajdasági te­rület peremén fekszik. A Duna balnartián a várostól néhány kilométerre terül el a pancsevácski állami gazdaság 17 ezer hek­tárnyi szántóföldje. Az állami gazdaság a tej, vaj, a hús, tojás, megbízható szállltft­.ia. A Duna jobb partia gyümölcsben és zöldségben bővelkedik. 6s eképpen a bel­grádi élelmiszer-üzleteket és városi csar­nokokat élelmiszerrel jől látják el. A főváros népbizottságának nagy és me­rész tervei vannak. Belgrád korszerű fő­várossá válik ugyanúgy, mint ahogy Ju­goszlávia gazdag szocialista ország lesz. Jugoszlávia állami ünnepének napján bát­ran ki lehet jelenteni, hogy a jugoszláv nép jelentős lépést tett ezen az úton. O. V. 2 KÉRDÉS FELELET Nyugat-lrián indonéz föld Csehszlovákiából az utóbbi időben egyre több dolgozó látogat el Jugoszláviába és tölti nyári szabadságát az Adria festői partjain. Első képünkön Opati melletti tengerparti tájat látunk. Második képünk: így fest a pulai kikötő az amfiteátrum oszlopai közül. (Kis Éva felvételei) Mint ismeretes, az ENSZ politikai bizottsága a napokban tárgyalta a nyugat-lriáni kérdést. Milyen hatá­rozat született a tanácskozásokon? z elvakult gyarmatosítók látják, hogy az évek hogyan olvaszt­ják egyre kisebbre — apróbbra, gyar­mataikat, ezért ragaszkodnak oly ma­kacsul, körömszakadtáig hozzájuk. A világot nyugtalanító, a békét veszé­lyeztető problémák többsége éppen abból ered, hogy néhány gyarmattartó ország képtelen belenyugodni a vál­toztathatatlanba — a gyarmatosítás végérvényes megszüntetésébe, a népek önrendelkezési jogának elismerésébe. ták Nyugat-Iriánt. Indonézia azóta számtalanszor követelte jogos területé­nek visszaadását, de Hollandia a nyu­gati hatalmak támogatásával továbbra is megszállva tartja. Nemcsak a gaz­dag természeti kincsek, hanem az im­perialista stratégia szempontjából is fontos számára e terület. A holland gyarmatosítók a nyugat-iriáni nemzeti mozgalmat durva terrorral nyomják el, és börtönbe vetik mindazokat, akik az Indonéziához való csatolást követelik. Ezért Indonézia és 18 ország határo­zati javaslatot nyújtott be az ENSZ-be, amely javaslat a kérdés békés rendezé­sét ajánlja. A gyarmatosító hatalmak így tesz Holiandia is, a régi hatalmas gyarmatok bitorlója, még ma is hatal­mában tartja Nyugat-Iriánt, a kilenc­venmillíós Indonézia elidegeníthetetlen részét. Indonéziában a felháborodás hulláma új erővel tört ki és a nép még a hollandok fegyveres kiűzésétől sem idegenkedik, hogy visszaszerezze a 412 650 négyzetkilométer kiterjedésű és 320 ezer lakosú Nyugat-Iriánt, amelyet az 1945-ös indonéz független­ségi nyilatkozat egyértelműen Indoné­ziának ítélt. De a hollandok fittyet hányva az indonéz nép érdekeinek, ha már Indonéziát elvesztették, legalább egy részét meg akarják tartani. Ezért 1940 ban fegyveres támadással elrabol­összefogása és kulisszák mögötti mes­terkedése ellenére is a határozati ja­vaslatot 12 szavazattöbbséggel elfogad­ták és az ENSZ főtitkárának elő kell segítenie a tanácskozások létrejöttét és azok eredményeiről az ENSZ követ­kező közgyűlésén jelentést kell tennie. A hollandok persze továbbra is min­dent elkövetnek majd, hogy Nyugat­Iriánban maradjanak, de Indonézia gazdasági szankciókkal fenyegeti Hol­landiát, ami a jelentős indonéz-holland érdekeltségekre való tekintettel nagyon érzékenyen érintené Hollandiát. Ezek­után ennek a kis gyarmattartó ország­nak nem lesz könnyű a választás. (—cs—a) Ifniben a fegyvereké a szó Múlt szombat óta újabb és újabb hírek érkeznek a Spanyol-Marokkó­i zavargásokról. Mi idézte elő e za­vargásokat, mi rejlik a hírek mö­gött? fc zámos politikai esemény zajlott le a közelmúltban, amelyek' Észak-Afrikát a világ közvéleményének középpontjába állították. Még le sem ülepedett a por a „Tuniszi botrány" után, az ENSZ-közgyülés az algériai kérdést tárgyalja — s íme a világsajtó egy újabb észak-afrikai eseménnyel foglalkozik. Miről is van szó tulajdon­képpen? A múlt szombaton a marokkói sza­badságharcosok csapatai a helyi lakos­ságtól támogatva megtámadták Ifni te­rületén a spanyol erődöket s a védők­nek súlyos veszteséget okozva azok nagy részét elfoglalták. A körülzárt spanyol katonaság csupán légi úton tudott segítséghez jutni. A szabadság­harcosok egyre erőteljesebben és oda­adóbban harcoltak, szerdára már Szidi Ifnit, a terület legjelentősebb városát is elfoglalták. A felkelés hulláma gyor­san végigfutott az egész környéken és elterjedt Rio de Oroban is. A megerő­sített gyarmati rendfenntartó katona­ság kénytelen volt engedni a felszaba­dítási mozgalom harcosainak. Madrid­ban azonban hamarosan észrevették a helyzet komolyságát és intézkedéseket tettek a felkelők elnyomására. A spa­nyol katonaság megsegítésére modern repülőgépeket, többi között Sabre tí­pusú amerikai lökhajtásos gépeket vetettek be. A legutóbbi jelentések szerint még mindig folynak a harcok. Különösen az Ait Baahran törzs, Ifni lakossága küzd elszántan a gyarmatosítók ellen. Szidi Ifnit azonban már; visszaszerezték a spanyolok. A gyarmatosok újabb és újabb segítséget kapnak a Kanári-szi­getekről. A spanyol haderők parancs­noksága bevetette a „Hainkel 101" típusú könnyű bombázókat is. Vajon mi rejlik a zavargások hát­terében? Mi váltotta ki a bennszülöttek felkelését ? Az ifni események szervesen össze­függnek Észak-Afrika népének nemzeti felszabadítási mozgalmával. Tudnunk kell ugyanis, hogy Ifni és Rio de Oro, a zavargások színhelye mind földrajzi, mind történelmi tekintetben Marokkó­hoz tartozik. Érthető tehát, hogy amió­ta Marokkó kivívta függetlenségét, követelte, állítsák vissza területi egy­ségét: vagyis csatolják hozzá a spanyol és a francia fennhatóság alatt álló te­rületeket. Ez a marokkói követelés szinte nemzeti mozgalommá vált és az Isztikal-párt, valamint a nacionalista szervezet ennek élére állott. Először hivatalos úton akartak elérni megnyug­tató eredményeket. Madrid azonban el­vetette a visszacsatolásról szóló tár­Mfi2 -mt-lLLA. hhéagŕ f fej is/te 100 seo gyalásokat, mondván, hogy nem haj­landó lemondani e területi érdekeltsé­geiről. Tudvalevő ugyanis, hogy ez a terület ásványkincsekben rendkívül gazdag, a fasiszta Franco-rendszer te­hát nem akarta kiengedni kezéből. Marokkó népe azonban úgy látta, a visszautasítással betelt a pohár. Csak­nem 12 ezer főnyi felkelő szabadság­harcos, akik még a nemzeti felszaba­dulás idején alakultak s azóta is külön autonómiában éltek, Ben Hanua veze­tésével megkezdték a hadműveleteket a spanyol erődök ellen. A szabadság­harcosokhoz csatlakozott a helyi lakos­ság is. Nem zavargás tehát, hanem sza­badságharc folyik Ifniben. Ugyanúgy mint az angol vagy a francia gyarma­tosítók lába alatt, most a spanyolok talpa alatt is meggyulladt a homok. Afrika népe így számol le sok százéves elnyomóival. —ik Szíria és Egyiptom segítséget ígért Jordániának Salah ed-Din Bitar, Szíria külügy­minisztere november 27-én Damasz­kuszban kijelentette, hogy Szíria kor­mánya a Jordánia elleni izraeli agressziót Szíria elleni támadásnak tekintené és ennek megfelelően cse­lekedne. Hascnló kijelentést tett Afra, az egyiptomi tájékoztató iroda veze­tője is az egyiptomi kormány nevében. OJ SZO 3 ti 1957. november 29.

Next

/
Thumbnails
Contents