Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-27 / 329. szám, szerda

A népi demokratikus országok szocialista építésinek általános törvényszerűségei és sajátos vonásai A marxizmus-leninizmus — a munkásosztály tudományosan igazolt forradalmi tanítása a proletárdiktatúra megvalósításáról — sohasem alkotott és most sem alkot véglegesen lezárt tudományos rendszert. Kialakulása nem történt elszigetelten a világkultúra fejlődésének előző fokától, hanem ellenkezőleg, alapvető fordulatot jelentett annak fejlődésében. Alapítói: Marx, Engels és Lenin felbecsülhetetlen érdemeket szereztek a nemzetközi munkásmozgalom helyes, forradalmi irányításában és ezzel kapcsolatban nagyfokú tudományos igényességet követeltek mindennel szemben. — úgy tekintettek a marxizmus-leninizmusra, mint a cselekvés vezérfonalára. A marxista elmélet alkotó jellege tette lehetővé Leninnek, hogy helyesen, az élet követelményeinek megfelelően igazodjék el az alapvető tanok és igazságok rendszerében és ne féljen ezeket az új körülményekhez viszonyítva, főként az emberi történelem korszakalkotó fordulata előkészítésének idején, továbbfejleszteni, esetleg kiigazítani. A marxi-lenini tanításnak különösen érdekes vonása — s ezt alapítói is sokszor hangsúlyozták —, hogy az új feltételek alapján a régebben ismeretlen, régi elképzeléseknek meg nem felelő tényeket át tudta ültetni a dialektikusan megfelelő kapcsolat helyes, általános törvényszerüségű objektív valóságába. A marxi-lenini pártok számára a munkásosztály stratégiájának és taktikájának elsőrendű kérdéseiben, a •szocialista forradalom előkészítésében és megvalósításában, valamint a szocializmusnak a szocialista világrendszer feltételei közepette való építésében is rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy helyesen lássuk és főként helyesen érvényesítsük gyakorlatilag az általánosnak és a különlegesnek funkciójáról vallott nézeteket. Az SZKP XX. kongresszusa rámutatott az általános és a különleges helyes viszonyának megítélésében egyrészt a dogmatikus, másrészt pedig a revizionista ferdítésekre. A burzsoá ideológusoknak, valamint a munkásmozgalom ingadozó elemeinek nem sikerült és az új körülmények köze'pette sem fog sikerülni megcáfolniok azt a tényt, hogy elkerülhetetlenül fel kell használnunk a szovjet tapasztalatokat, az első szocialista állam tapasztalatait. A szovjet tapasztalatok jelentősége annál inkább átütő erejű, mivel a Szovjetunió a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom első és egyedüli központját képezte, és növekedő tekintélyével ma is a szocialista tábor élén áll, feltételezi annak elvi egységét és a szocialista táborral együtt hatalmas befolyást gyakorol a tőkés világ munkásosztályára. A szocialista világrendszer a kapitalizmus elharapódzott általános válságának feltételei között alakult ki. A népi demokratikus rendszernek — mint különleges, a proletárdiktatúra elemeivel nem egyformán áthatott államformának, — már a megalakulása is sok eltérést jelentett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom lefolyásától és eredményeitől. Konkréten vonatkozik ez a mi népi demokratikus hazánkra is, annak megalakulására a nemzeti és demokratikus forradalomban. A forradalmi folyamat általános kialakulása egészen a burzsoáziával való döntő hatalmi összecsapásig igazolta az általános törvényszerűségek és a nemzeti, illetve állami sajátos vonások szerves egységét. A kommunista pártok, mint az egyes leigázott nemzetek antifasiszta harcának vezető erői, ezt a harcot a második világháború folyamán közös alapon és a szovjet hadsereg segítségével közös céllal folytatták a burzsoázia nemzeti alapon álló részével a fasiszta agresszorok gyors, végső leveréséért, a demokratikus szabadságjogok visszaállításáért. De a munkásosztály és a marxi-lenini pártok vezető szerepe a nemzeti felszabadító harcban kétségtelenül szocialista elemekkel szőtte át az antifasiszta harcot. Erejük országonként különbözött. A kommunista pártok elvileg tisztában voltak azzal, hogy lenini módon a szocialista forradalomra kell áttérniök. Természetesen nem lehetett minden országban gépies sablon szerint kidolgozni a kommunista pártok taktikáját. Ezért ítéltük el például az SZLKP illegális Központi Bizottságának „A szovjet Szlovákiáért" című szektás tételét. Ennek az élettől elszakított, dogmatikusan felállított tézisnek gyakorlati érvényesülése komolyan veszélyeztethette volna a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, valamint a kispolgárság és az antifasiszta szellemű középpolgárság egy része egységes széleskörű Nemzeti Frontjának gondolatát, amelyben kellőképpen érvényesülhet a CSKP vezetésével az a lenini Wlapelv, hogy „saját tapasztalataikon tanuljanak a tömegek". Ezt a gondolatot a megszállás idején nem gyöngíthették belső viszályok. A politikai fejlődés, melyet a nemzeti és demokratikus forradalom idején a CSKP-vezette tömegek elszánt megmozdulása határozott meg, maga kikényszerítette a Nemzeti Front összetételének a burzsoázia rovására történt megváltozását úgy, hogy a burzsoázia tanácstalan helyzetében végülis kinnrekedt a Nemzeti Frontból. A nemzetközi munkásmozgalom az SZKP XX. kongresszusa után is érdeme szerint értékelte a februári események jelentőségét a Csehszlovák Köztársaságban, anélkül, hogy Csehszlovákia munkásosztályának és a munkásosztály élcsapatának tapasztalatait, — akárcsak az iparilag fejlett országoknak a szocializmusra való áttérésében is — általánosan kötelezőeknek nyilvánította volna. A marxi-lenini pártnak lényeges, jellemző vonása, milyen módszerrel kezeli a szocialista építés általános, alapvető törvényszerűségei és sajátos vonásai kölcsönös viszonyának kérdését. A szocialista építés nemzeti sajátosságainak fölérendelése, ami nagyon könnyen nacionalizmussá fajulhat, összeegyeztethetetlen a marxizmus-leninizmus szellemével. Az ilyen eljárás a káros opportunista irányzatokkal együtt nem vezet a nemzetközi munkásmozgalom egyes osztagainak szorosabb összefogására, hanem ellenkezőleg, megosztja őket. Ezt a tényt különösen hangsúlyoznunk kell ma, midőn sokkal jobban, mint bármikor, fontos a szocialista tábor egységének állandó szilárdítása és a proletár nemzetköziség általános alap elveinek érvényesítése a tőkés rendszerben élő összes kommunista és haladó erőkhöz való viszonyunkban. Következetesen Lenin nemzetközi érvényű tanításából és a Szovjetunió szocialista építésének tapasztalataiból kell kiindulnunk úgy, ahogyan azt Lenin tézisében megfogalmazta: „A proletárforradalom egyes nagyon lényeges kérdéseiben minden országnak elkerülhetetlenül keresztül kell mennie azon, amin Oroszország ment keresztül." Lenin klasszikus művében — „Baloldaliság — a kommunizmus gyermekbetegsége" — nem egy helyen foglalkozik a forradalmi mozgalom, a kommunista pártok politikai munkája általános és sajátos vonásai kölcsönös viszonyának kérdésével. Minden ország kommunistáinak azt tanácsolja, hogy „egészen tudatosan meg kell érteniök az opportunizmus és a baloldali elhajlás ellen

1 harc alapvető elvi feladatait, valamint mindazokat a konkrét sajátosságokat, amelyeket ež a harc minden egyes országban az adott ország gazdasága, politikája, kultúrája, nemzetiségi összetétele... stb. sajátos vonásainak megfelelően felölt és elkerülhetetlenül kell, hogy felöltsön. A kapitalizmus veresége, valamint a szocializmus építése forradalmi folyamatának megengedhetetlen szűkítése lenne — figyelmeztet előrelátóan a továbbiakban Lenin —, ha a kommunista munkásmozgalom nemzetközi taktikájának egyséae a változatosság kiküszöbölésére, a kommunizmus alapvető elveinek érvénytelenítésére irányulna. Az SZKP XX. kongresszusa Lenin általános és maradandó érvényű gyakorlati politikai következtetéseinek egészen megfelelően állította előtérbe Lenin útmutatását: „Kikutatni, tanulmányozni, megkeresni, eltalálni, felismerni minden egyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból specifikus mozzanatot, amely az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldásához, ... és a proletárdiktatúra megteremtéséhez vezet." Csehszlovákia Kommunista Pártja már 1945 óta „menetközben harcolt egyrészt a társadalmi politikai fejlődés sajátos vonásainak revizionista kiemelése és az általános törvényszerűségektől való marxista elszakítása ellen (amint ezt a jobboldali irányzatú szociáldemokraták és nemzeti szocialisták, valamint az SZLKP-ba beférkőzött burzsoá nacionalista csoport tette). Másrészt küzdött az objektív sajátosságok merev, dogmatikus figyelmen kívül hagyása vagy lebecsülése és csupán az általános törvényszerűségek gépies hangsúlyozása ellen." Bizonyos hibák ellenére, melyek azonban nem képezték az 1945-től folytatódó politikai fejlődés lényegét és nem ejtettek csorbát a felsőbb szocialista formákhoz vezető fejlődésünkön, pártunk sohasem jutott visszás helyzetbe, mert már 1945 óta tekintetbe vette utunk sajátosságait, tehát már akkor, amikor még nem vívtuk ki és juttattuk uralomra teljes mértékben a proletárdiktatúrát. A szocialista építés lenini tervének megvalósítása, mely a szocializmus építése fő irányvonalának lényegét képezi, nem kívánta például viszonyaink fejlődése sajátos jelenségének — a Nemzeti Frontnak megszüntetését, sőt ellenkezően. A CSKP KB legutóbbi ülése a CSKP országos konferenciáján kitűzött határozatok teljesítéséről meginduló országos vita előkészítésével kapcsolatban hangsúlyozta, milyen jelentős feladatok hárulnak továbbra is a Nemzeti Frontra és egyes szervezeteire. Emellett pártunk egyáltalán nem fél attól, hogy ezáltal gyöngülne a proletárdiktatúra rendszere és a CSKP vezető pozíciója. Hasonló a helyzet a Szovjetunió szocialista építéséből eltérő más sajátos vonások terén is. Ilyenek nálunk a nemzeti bizottságok, a nemzeti bizottságokkal közvetlen kapcsolatban nem álló parlament működése, a köztársasági elnöknek, az állam egyedüli fejének létezése, az állam és az egyház viszonyának megoldása, stb. A társadalmi-politikai fejlődésnek ezeket az említett sajátos vonásait nem tekintjük a szocialista építés döntő tényezőinek. Ami a fejlődés*gazdasági rési&t képezi, pl. az iparosítás és a kollektivizálás üteme, szintén eltér a Szovjetunió viszonyaitól. A szocialista kollektivizálás megvalósítását sem kötöttük ös,sze a föld államosításának kérdésével. Az eddigi fejlődésből hasonlóképpen megállapíthatjuk a kulákság — mint osztály — felszámolásának eltérő módját is, mivel nálunk a kulákság gazdasági ereje lényegében megtört. A szocialista építés folyamatának fenti nem egészen kimerítő módon elemzett sajátosságai és változatosságai harmonikusan a következő közös fő törvényszerűségeknek vannak alárendelve: döntő szerepet játszik a" proletárdiktatúra, amelyről az SZKP XX. kongresszusa egyáltalán nem mondott le — mint ahogyan azt a revizionisták állították — jóllehet ugyanakkor a szocializmushoz vezető parlamenti út lehetőségét is hangoztatta. A proletárdiktatúra csak az ideológiailag egységes és politikájában a dolgozó tömegekre támaszkodó kommunista párt vezető szerepének feltétele mellett töltheti be összes funkcióit. A kommunista párt egyesíti és magasabb politikai, valamint kulturális színvonalra emeli a széles dolgozó tömegeket. A proletárdiktatúra állama annál erősebb, minél jobban elmélyül a szocialista demokrácia azáltal, hogý a konkrét feltételeknek megfelelően egyre szélesebb tömegeket kapcsol be az állam és a gazdaság irányításába. A Szovjetunió alapvető, általánosan érvényes, törvényszerű tapasztalatainak körébe beleilleszkedik a szocialista rendszer gazdasági részét jellemző tények egész sors,- mint pl. a társadalmi tulajdon szilárdításának és gyarapításának, a gazdaság tervszerű fejlesztésének szükségessége, stb. Emellett kétségtelen, az SZKP XX. kongresszusa után világszerte lezajlott események fényében kétség sem férhet az intervenció és az imperializmus elleni harc alapvető tapasztalatainak nagy jelentőségéhez. Ilyenek a forradalmi vívmányok, a proletárdiktatúra védelme, stb. Nem választja el tehát kínai fal a szocialista fejlődés általános, lényeges tapasztalatait és törvényszerűségeit a sajátos, kevésbé lényeges vonásoktól. Ezen utóbbi, másodrendű tapasztalatok nem létezhetnek az előbbiek nélkül sőt külsőleg csak az előbbiekkel összefüggésben nyilvánulhatnak meg, és csak így válhatnak a nemzetközi kommunista mozgalom tulajdonává. Dr. MOŠNER Simko Margit rádiójátéka Simkó Margit nevét ismeri az olvasó, hiszen verseivel és rövidebbhosszabb lélegzetű írásaival elég gyakran találkozunk lapjaink oldalain. De mint drámaíró tulajdonképpen csak néhány héttel ezelőtt mutatkozott be, amikor a Csehszlovákiai Magyar Rádió előadta A taknyos című háromfelvonásos rádiójátékát. Örömmel fogadjuk jelentkezését ebben a rendkívül nehéz művészeti ágban, mert ez is egyik jele hazai drámairodalmunk kibontakozásának. Előre hangsúlyozzuk, természetesen nem vártunk csodát sem Siposs Jenő mesejátékától, amelyről nemrégen emlékeztünk meg, sem Simkó Margit rádiójátékától, és most annál nagyobb megnyugvással fogadjuk, hogy mindkét mű bíztató kezdetnek könyvelhető el. Ha ehhez meg hozzátesszük, hogy a Magyar Területi Színház a jövő év elején bemutatja a teljes ismeretlenség homályából felbukkant Dávid Teréz egyik színművét, és dramaturgiája hozzálátott az évek során felgyülemlett számos színmű gondos elemzéséhez és értékeléséhez — ami elismerést érdemlő munka lesz, akkor is, ha mondjuk ötven darabból csak 2—3 üti mea a színvonal-követelményeket —, akkor joggal várhatunk e téren is nemcsak mennyiségi, hanem minőségi gazdagodást is. Simkó Margit az ifjúság nevelésével összefüaqő egyik kétségtelenül sarkalatos kérdést, a családi élet kiegyensúlyozottságának. illetve konfliktusainak a serdülők fejlődésére gyakorolt befolyását akarja művészi eszközökkel érzékeltetni. Célja nem csupán az, hooy eavszerűen elénk tárja, hogyan tükröződik vissza a fiatalok életében a házassáq felbomlásának folyamata, hanem az is, hoqy riadót fújjon a családi élet negatív jelenséaei ellen — az ifjúsán zavartalan erkölcsi fejlődése érdekében. A szerző tehát komoly társadalmi problémát vet fel, hiszen kétséntelen, hogy a fiatalok nevelésében felmérhetetlenül komoly szerep hárul a szülőkre. A kérdés vitathatatlanul idő^erti. hiszen naniainkban rendkívül sok a teljes ©lideoenedésbe torkolló házasélet, ménoediq ayakran ayermekes családoknál A témaválasztás tehát helyes és már önmagában ez is dicséretet érdemel. Hoayan tudta Simkó Margit művészi köntösbe öltöztetni ezt a rendkívül nagy lehetőséneket nyúitó témát? Ha erre választ akarunk adni, akkor leqaláfcb röviden ismertetnünk kell a színmű meséjét. Az értelmiségi környezetben lejátszódó dráma két családot mutat be. Divéki István, a színész, harmonikus életét él feleséaével és vele együtt meofelelő léqkört teremt néoy gvermekiik fei'ődésének. A másik család feje — Dobi Tibo»- főmérnök — elhidegült a feleségétől s válni akar Loni. a két.eshírű kis kokott kedvéért. Tizenötéves lánya — Manci — ha nem is tud mindent, de érzékeny lelke bánattal rezonál apja számára felfoghatatlan viselkedésére. Kínlódva keres választ a kérdésre: „Miért ilyen hozzánk az apu" és ez az állandó feszültség rányomja bélyegét nemcsak iskolai előmenetelére, hanem felhőtlen diákszerelmére, barátságára is, a 16 éves Divéki Lacival. Laci vele együtt szenved és amikor a véletlen rolytán mindent megtud Dobi főmérnök és Lem i viszonyáról, a gyerekember férfiúvá érik, aki egy pillanatig sem habozik szemébe vágni Dobinak, hogy mit gondol róla. Laci bátor fellépése és Dobiné öngyilkossági kísérlete megrendíti a főmérnököt, aki rádöbben, hogy valahol elvétette a lépést. Simko Margit meg tudja rajzolni az értelmiségi és kispolgári környezetet. Drámájának második felvonása és ebben különösen a Divéki család mindennapi élete néhány órájának leírása igerv hiteles és zárt művészi egységet képező. De a fiatalok szerelmének titka sem ismeretlen olyan író előtt, aki jellemzésére ezeket a tömör, kifejező és szép szavakat tudja adni egyik alakja szájába: „Ne kiabálj vele, mert a gyerek most kicsit beteg, kicsit forradalmár, kicsit boldogtalan és nagyon boldog anélkül, hogy tudna róla." A dráma alakjai között találunk nagyon sikerülten megformáltakat és általában a figurák nagy részének kidolgozott arcéle van. Nem véletlen, hogy két kulcsfontosságú alak, Dobiék rajza a legcsekélyebb, cselekvésük motivizálása a leghézagosabb. Keveset tudunk meg e két ember jelleméről, kölcsönös viszonyuk hátteréről, a férfi elhidegülésének mélyebb okairól. En- ^ nek magyarázatát véleményünk szerint nem is annyira az írói invenció hiányában, mint inkább Simko Margit koncepciójában kell keresnünk. A szerző majdnem kizárólag annak megírására szorítkozik, hogy egy ilyen bomlott házasélet milyen veszélyt jelent a fiatalok életére, hová vezethet, milyen következményekkel járhat, de célzatosan alig törődik azzal, hogy feltárja ennek a tragédiának gyökereit, okait. A kérdés ilyen felfogása vitatható. Ügy hisszük, hogy a dráma társadalmi mondanivalóját erősítette volna, ha a szerző, alkalmazva a művészi rövidítés eszközét, kidomborodóbban rajzolta volna meg Dobiékat és cselekvésük mozgató rugóit. Ez a mű megérdemli, hogy olyan dramaturg kezébe kerüljön, aki nagyobb segítséget tudna nyújtani a szerzőnek elsősorban a drámai helyzetek jobb kiaknázása terén és bátor beavatkozósokkal lendületesebbé tenné a darabot. Különösen az első felvonásra gondolunk, amelyben van teljesen feleslegesnek tűnő hosszabb részlet is. Úgyszintén megfontolandó, vajon a zárójelenet és így az egész mű mondanivalójának hatásosságát nem fokozná-e Dobiné halála. Végül köszönet jár a Csehszlovák Magyar Rádiónak a jó előadásért és főleg értékes kezdeményezéséért. Meggyőződésünk, hogy a rádió munkatársai szívügyüknek fogják tartani továbbra is a csehszlovákiai magyar drámai irodalom fellendítésének ügyét és vállalkozva erre a nem mindig hálás és kockázat nélküli, de érdemdús munkára, újabb tehetségeknek adnak lehetőséget a közönség előtti bemutatkozásra. Gály Iván A szovjet hatalom fontos intézkedése negyven évvel ezelőtt Az össz-szövetségi Központi Végrehajtó Bizottság a forradalom győzelme után, előbbi néhány rendkívül fontos intézkedését követően 1917. november 27-én Jóváhagyta a munkásellenőrzés bevezetésére vonatkozó dekrétum Lenintől kidolgozott tervezetét. Ez az intézkedés a z első komoly lépés volt a népgazdaság fejlődésének szabályozására. Lenin az ellenőrzés, illetve a munkásellenőrzés kérdésével már korábbi Írásaiban is foolalkozott. így az 1917 őszén megjelent A fenyegető katasztrófa és hogyan harcoljunk ellene című brosúrájában az általános ellenőrzés bevezetését szolgáló rendszabályokat a bankoknak egyetlen bankban való egyesítésében, a szindikátusok államosításában, az üzleti titok megszüntetésében stb. látta. A nvolo pontból álló dekrétumtervezet első pontia kimondja: „Minden olyan ipari, kereskedelmi, bank-, mezőgazdasági és egyéb vállalatnál, amely legalább öt munkást és alkalmazottat (együttvéve) foglalkoztat, vagy évente legalább 10 000 rubel forgalmat ér el, az összes termékek és nyersanyagok termelése, őrzése és adásvétele felett munkásellenőrzés vezetendő be." A második pont pedig leszögezi, hogv „a munka ellenőrzését a vállalat összes munkásai és alkalmazottai va'ósítják meg, mégp«!io közvetlenül." A munkásellenörzésről elfogadott dekrétum érvénye tehát kiterjedt a termelésre, adés-vételre, a vállalat pénzügyi tevékenységére. Az ellenőrzést » munkások és alkalmazottak választott szervei: az üzemi és gyári bizottságok gyakorolták a helyi munkáseilenőrzésiigyi tanács irányítása mellett. Á felsőbb ellenőrzési szervek mellett később szakbizottságok létesUitek, ami tökéletesítette az ellenőrzés munkáját. A munkásellenörzésről szóló dekrétum messzemenő Jelentőségű volt egyrészt azért, mert kibővítette az üz?ml bizottságok jogkörét, s megnövelte a szakszervezetek tekintélyét. Másrészt azért volt nagy a Jelentősége, mert éles fegyvert adott a szovjet hatalom kezébe a vereséget szenvedett burzsoázia aknamunkája, szabotálása ellen. Természetesen a munkásellenörzésről szőlő dekrétum életbeléptetése nem ment máról holnapra. Kemény küzdelemben kellett azt kivívnia a pártnak. Az, hogy » szovjetkongresszus Jóváhagyta a munkáseílenőrzés bevezetésének lenini tervezetét, csupán elvi megoldás volt. A burzsoázia, főként pedig a burzsoázia szekerét toló műszaki és egyéb értelmiség hallani sem akart a munkásellenőrzésről. Nehéz küzdelem közepette, fokozatosan vitte keresztül a bolsevikok pártja a szovjet rendszer szilárdulásával egyidejűleg a munkásellenőrzés bevezetését, mely mint « népgazdaság fejlődésének szabályozására irányuló első intézkedés a szocializálás kezdetének kezdetét Jelentette, s negyven diadalmas év távlatibból sem vesztette el jelentőségét. Ma a munkásellenőrzés formái is megváltoztak. Az üzemi párt- és szakszervezetek gyakorolják szerepét, mely a megváltozott osztályviszonyokhoz mérten egyre fokozottabban nevelő Jelleget ölt és arra irányul, hogv a dolgozókát versenyre szervezze, fokozottabb alkotó munkára lelkesítse a kommunizmus nagv céljainak megvalósításéban. l L ÜJ SZO 5 & 1957. november 27.