Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)
1957-11-24 / 326. szám, vasárnap
A moszkvai deklaráció világvisszhangja A deklaráció megerősíti a szocialista tábor egységét A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai deklarációját az egész világon óriási érdeklődéssel fogadták. A szocialista tábor országainak valamennyi napilapja pénteken teljesen e deklaráció jegyében jelent meg. Hasonlóképpen közölték a deklaráció teljes szövegét a kapitalista országok sajtója, így az U n i t a, a r H u m a n i t é és más elvtársi lapok is. A kapitalista újságok is nagy figyelmet szentelnek a moszkvai deklarációnak. Már az első hírekből és kommentárokból világosan kitűnik, hogy nemcsak a szocialista országokban, hanem a kapitalista táborban is óriási politikai jelentőséget tulajdonítanak a deklarációnak. A Rabotnyicseszko Delo című bolgár lap vezércikkében hangsúlyozza, hogy a moszkvai deklaráció a szocialista Országok és marxista-leninista pártjai egységének és tömörültségének új kifejező bizonyítéka és egyöntetűségének megnyilvánulása a jelenlegi nemzetközi helyzettel és a nemzetközi kommunista mozgalom problémáival kapcsolatban elfogadott álláspontjaikat illetőleg. Korszakunk alapvető vonalaként kiemeli azt a tényt, hogy a szocializmus ma már megdönthetetlen viJágrendszerré vált. A Sztandar Mlodych hangsúlyozza, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek tanácskozása megerősítette a nézetek egységét a szocialista forradalom és szocialista építés elvi kérdéseiben. Ezt hangsúlyozza más szocialista országok sajtója is. A Budapesti Esti Hírlap a moszkvai deklarációt felmérhetetlenül fontos okmánynak minősíti, amely határkövet jelent a legfontosabb kérdések békés megoldásáért folyó harcban és a társadalom fejlődésében. A lap rámutat, hogy a deklaráció nagy figyelmet szentel a legfontosabb feladatnak — a béke védelmének; nem huny szemet a fenyegető veszedelem előtt sem, azonban egyúttal bizalommal tekint a háború meggátlásának lehetőségei elé. A Német Demokratikus Köztársaság sajtója a moszkvai deklarációval kapcsolatban kiemeli, hogy az NDK-ra nagy feladat hárul a nyugatnémet imperializmus elleni harcban. A Der Morgen, a liberális demokratikus párt lapja hangsúlyozza, hogy a. szocialista külpolitika alapja az egymás mellett élés. A moszkvai deklaráció nagy visszhangot váltott ki az olasz haladó sajtóban. Az elvtársi Unlta vastagbetüs című cikkében hangsúlyozza, hogy „a deklaráció új és konkrét lehetőséget tűzött ki a háború meggátlására, a szocializmushoz vezető úton a különböző országokban", és rámutat, hogy a dek'aréciót a kapitalista országok testvérpártjaival létrejött megegyezés alapján dolgozták ki. Az Avanti, az Olasz Szocialista Párt lapja arról az egyöntetűségről ír, amellyel az értekezlet jóváhagyta a zárónyilatkozatot és rámutat, hogy az értekezleten csupán a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége nem volt képviselve. Az Avanti véleménye szerint a deklaráció ismét megerősíti, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet útjai az egyes országokban különbözőek lehetnek, és hogy a szocialista forradalmat békés módon is meg lehet valósítani. A Pease ti. lap azt írja, hogy a deklaráció harmadik pontjában, amely a burzsoázia ideológiai támadásáról és a marxi-lenini tanok kérdéseiről szól, lefektették a forradalmi folyamatok és szocialista építés alaptörvényeit. A párizsi lapok közül a deklaráció teljes szövegét csupán a fHumanité közli, mivel a burzsoá lapoij a deklaráció tartalmáról csak késő éjjel szereztek értesülést és ezért csupán röviden foglalkozhattak vele. Az angol lapok ugyancsak a késő éjszakai órákban szereztek tudomást a deklarációról és ezért jobbára csupán kivonatosan közlik tartalmát. Egyes lapok a deklaráció közlését egész oldalas címen jelentették. A cikkek hangsúlyozták, hogy a deklaráció jelentős része az agresszív imperialista erők ellen irányul. A norvég lapok közül a deklaráció kivoAatát. Egyes újságok különösen azt a fejezetet húzzák alá, amely arról szól, hogy a béke megőrzése ma a legfontosabb feladat, is c feladat teljesítésének megvannak a reális tehetőségei. Miről folyik a vita? X vasúti diszpécser-szolgálatról, a múszakmulásžtó bányászokról, a gépek kihasználásáról, az építészet kérdéseiről vitatkoznak a dolgozók a Rudé právo és a Pravda oldalain (vil) — Üzemeink dolgozói az országos vitában nagy lehetőséget látnak arra, hogy mielőbb kiküszöböljenek minden hibát munkahelyeiken, üzemeikben, az irányításban és a munka megszervezésében. Nemcsak az üzemekben megszervezett viták keretében, de pártsajtónk hasábjain is hangot adnak véleményüknek, javaslatokat tesznek, hogyan érhetjük el az egyes szakaszokon a munkatermelékenység jelentős növekedését, az önköltségek csökkentését, a folyamatosabb tervteljesítést, röviden: hogyan gyorsíthatjuk meg a legjobban a szocializmus betetőzését hazánkban. Az alábbiakban ismertetünk néhány hozzászólást, amelyek a Rudé právo és a Pravda olda lain jelentek meg. Galádul meggyilkolták az ománi hazafiak vezérét Kairó (ČTK) — Az ománi imanátus kairói diplomáciai képviseleti hivatalának közlése szerint az angolok által támogatott maszkati szultán rendeletére egyik rokona gálád módon meggyilkolta Chaled ben Ali emirt, az ománi hazafiak angolellenes mozgalmának vezetőjét. Az emiren kívül meggyilkolták családjának hat tagját is. A gyilkost, akinek a maszkati szultán aljas tettéért pénzt ígért, az emir legfiatalabb fia a helyszínen megölte. Az ománi imanátus képviseleti hivatalának kijelentése rámutat, hogy az angolok és a maszkati szultán ilyen eszközökhöz és gondolatokhoz folyamodnak, mert más úton nem sikerült megtörni az ománi hazafiak ellenállását. Harcok Algériában ' "Párizs (ČTK) — November 21-én Délkelet-Algériában Timimuntól mintegy 50 km-re nagy csatjr folyt, amelyben 40 algériai életét vésztette és hat fogságba esett. Az algériai-francia haderők főparancsnokságának jelentése szerint az ejtőernyős osztagok hat katonája elesett és 12 megsebesült. Agadirban — Tlemcen elővárosában u- ahol a franciák tüzérséget is harcba vetettek az algériai hazafiak ellen, 22 algériai életét vesztette és tizet elfogtak. Szetif mellett tizenegy algérai elesett. Harcok dúltak Szidi el Abes és Saida térségében is. Az algériai partizánok a Philippeville—Constantine vasútvonalon kisiklattak egy tehervonatot. Csak az algériai probléma sürgős megoldása segít Franciaországon Strassbourg (ČTK) — Strassbourgban pénteken folytatták a Köztársasági Radikális és a Radikális-Szocialista Párt 54. kongresszusát. Jean Mason képviselő beszámolt a párt gazdasági és pénzügyi politikájának irányvonaláról. Ä szónok hangsúlyozta, hogy Franciaország jelenlegi nehézségeinek oka Algéria úgynevezett „pacifikálásának" politikája. A gazdasági és pénzügyi politika vitájában az algériai probléma megoldását Illetőleg a két irány között ellentétek nyilvánultak meg. Amíg Mendes-FÁnce és hívei követelik a Tuniszt, Marokkót és Algériát magában foglaló úgynevezett Észak-Afrikai Szövetség megteremtésére irányuló mielőbbi tárgyalásokat, addig a párt jobboldali szárnya kitart a kormány jelenlegi politikája mellett és azt kívánja, hogy ezt a kérdést csak akkor oldják meg, ha majd „új szilárd kapcsolatok jönnek létre Algéria és Franciaország között." Az ENSZ-közgyűlés TT-raz ENSZ rendkívüli fegyveres erőinek kérdését tárgyalja New York (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének plénuma pénteken az ENSZ úgynevezett rendkívüli fegyveres erőinek kérdésével foglalkozott. Az eddigi vita során két ellentétes nézet ütközött össze. Azok a küldöttségek, amelyek ragaszkodnak az ENSZ alapokmányának pontos betartásá/hoz, arra utalnak, hogy az ENSZ azon fegyveres erőinek feladata, amelyeket a Szuezi-csatorna térségébe küldöttek, az angol-francia-izraeli agresszió beszüntetésének és az agresszorok katonai egységei eltávozásának biztosítása volt. Ezzel szemben a gyarmatosító hatalmak küldöttségei az ENSZ egységeinek hatáskörét ki szeretnék bővíteni, sőt azokból az ENSZ alapokmányával ellentétben állandó alakulatokat akarnának létesíteni. Az ENSZ egyes tagjai — közöttük természetesen maguk az agresszorok is — azt hiszik, hogy a katon'aii egységek fenntartásának költségeit az ENSZ valamennyi tagállamának kellene viselnie. Mások határozottan azt követelik, hogy a költségeket az agresszorok fizessék. A. A. Szoboljev szovjet küldött ehhez hozzáfűzte, a nemzetközi jog alaptételeinek egyike megszabja, hogy az agresszor nemcsak politikailag, hanem anyagilag iis felelős cselekedetének következményeiéit. Ezért egyes államok kijelentették, hogy elvben elutasítják az ezen egységek fenntartásához való hozzájárulást és jSak további állam egész egyszerűen rvem fizet. A szovjet küldöttség — jelentette ki S?oboljev — ezért a 21 állam azcn határozati javaslata ellen fog szavazni, amely azt ajánlja, hogy az egységek fenntartásával kapcsolatos terheket megosszák és a szovjet kormány nem fqg fizetni semmiféle illetéket. Magávaí a probléma lényegével kapcsolatban a szovjet küldött utalt arra, hogy a fegyveres erők létesítése az ENSZ alapokmánya szerint a Biztonsági Tanács hatáskörébe esik, mert csakis így állapíthatják meg, hogy e fegyveres egységeket nem használják-e fel az ENSZ valamelyik tagállama ellen. Az ENSZ közgyűlése november 22-1 délutáni ülésén szótöbbséggel jóváhagyta azt a határozati javaslatot, amely szerint az ENSZ Egyiptom és Izrael határán tartozkcdó katonai egységének fenntartásával kapcsolatos kiadásokat az ENSZ valamennyi tagállama viselje. A határozati javaslat ellen 11 küldöttség szavazott. Tizenkilenc küldöttség tartózkodott a szavazástól. E 30 küldöttség közül többen kijelentették, nem fognak hozzájárulni az Egyiptom elleni agresszió következményei felszámolásával kapcsolatos terhek fedezéséhez. Nagy a diszpécser felelőssége Ebből a gondolatból indul ki Karel Porízkának, az ústíi vonalszakasz igazgatóhelyettesének hozzászólása a Rudé právóban. Kifejti, hogy a centralizálás a vasúton jelentős mértékben növelte a diszpécserek munkáját. A vonalszakasz diszpécserjére nagymértékben átruházódott a vasúti gócpontokon szolgálatot teljesítő dolgozók felelőssége. A vasúti gócpontokon irányító-munkát végző dolgozók, elsősorban az indítók, kötelességeinek egész sora a diszpécser hatáskörébe ment át. Egy erősen megterhelt vonalszakaszon azután a diszpécser nem teljesíthette tökéletesen fő feladatát. A csekély forgalommal terhelt szakaszokon pedig gyakran feleslegessé vált a diszpécser munkája. Szem előtt tartva ezt a helyzetet, az ústíi vonalszakasz vezető dolgozói széles aktíva bevonulásával az irányítás új módszerét dolgozták ki. Az új módszer lényege abban rejlik, hogy széles körben decentralizálják az irányítást, amivel növelik főleg az állomások indítóinak felelősségét. Ezzel jelentősen felszabadult a munkával elhalmozott diszpécser és lehetővé vált számára, hogy fő funkcióját betöltse: irányítsa és ellenőrizze a forgalmat a hosszabb és forgalmas vonalakon, A fenti intézkedéssel kapcsolatban megszüntették a diszpécserszolgálatot azokon a vonalakon, ahol az irányítás nagyon egyszerű és a forgalom csekély. így az ústíi szakaszon 86 alkalmazottat szabadítottak fel, akik most ott teljesítenek szolgálatot, ahol erre sokkal nagyobb szükség van, a forgalmas vonalakon. A hozzászóló figyelmeztet arra, hogy ez az átszervezés sok nehézséggel járt, de a tapasztalat azt mutatja, hogy meg lehet, sőt meg kell birkózni { vele, hiszen a kocsihiányban szenvedő ' szénszállításról is szó van. Hogy az ismertetett intézkedések jó eredményt hozzanak, ahhoz elsősorban arra van szükség, hogy az állomások indítóit megnövekedett hatáskörük felelős ellátására vezessék, hogy az állomások parancsnokait még nagyobb mértékben tegyék felelőssé egységeik munkájáért. Ä „lógősok" Is a munka-? erőhullámzás kérdése N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkfira fogadta W. R. Hearstot, az International News Service sajtóügynökség tulajdonosát és a Hearst News-papers amerikai újságírótröszt tulajdonosát és főszerkesztőjét. (ČTK) SZUKARNO, az Indonéz Köztársaság elnöke november 21-én fogadta a szumatrai demokratikus társadalmi szervezettek küldöttségének képviselőjét. A küldöttség Szukarno elnöknek nyilatkozatot adott át azzal a felhívással, hogy a kormány és a nemzeti tanács hiúsítson meg minden felforgató akciót Indonéziában, és hogy határozott lépéseket foganatosítsanak különösen az amerikai bomlasztó tevékenység ellen, amelynek célja az indonéz kormány megdöntése. (ČTK) A DÉL-KOREAI KATONÁK között egyre növekszik a bűntények száma. A Koreai Központi Sajtóiroda jelentése szerint ez év első nyolc hónapjában a liszinman-hadsereg 54 435 tisztjét és katonáját büntették meg különféle bűncselekmények miatt. (ČTK) MAGDEBURGBAN november 21-én szovjet katonák- egy égő házból négy német gyermeket mentettek meg. (ČTK) Ä DÉL-OLASZORSZÁGI Catanzaro tartományban a hosszabb idő óta tartó esőzések nagy áradást okoztak. A folyók es patakok kiöntötték és több ezer hektárnyi földet elborítottak. A víz hidakat vitt el és sok lakóházat tönkretett. Hat ember az árvíz áldozatául esett. (ČTK) A NEMZETKÖZI MUNKASZERVEZET ázsiai területi értekezletén november 22én tárgyaltak és szavaztak az indiai kormányküldöttségnek azon javaslatáról, hogy az értekezleten a Kínai Népköztársaság is képviseletet nyerjen. Az Indiai küldöttség javaslatát szótöbbséggel elvetették. (ČTK) LIBANONBAN november 22-én a függetlenség napját ünnepelték. A bejrúti sajtó közölte a Nemzeti Front nyilatkozatát, amelyben bírálja a kormány politikáját, mellyel Libanont az Eisenhower-doktrinához köti. A Nemzeti Front nyilatkozata felszólít a nemzeti erők összefogására és az aktív semlegesség, valamint a szuverenitás megszilárdításáért vívott harcra. (ČTK) FRANCIAORSZÁGBAN tovább folynak a dolgozók tömegsztrájkjai, amelyekkel tiltakoznak az állandóan növekvő drágaság ellen és béremelést követelnek. Az Általános Szakszervezeti Szövetség felhívására a Berlier-kohők tízezer munkása hagyta abba a munkát. (ČTK) a bányákban Bohumil Šurgot, az ostravai Hlubina- bánya vájára hozzászólásában először a műszakmulasztó bányászok kérdésével foglalkozik. Idézünk leveléből: „A lógósok kérdése elsősorban az egyes üzemek kérdése. Ezt az üzemek helyett senki sem oldhatja meg. A lógósokra üzemeink becsületes dolgozói fizetnek rá. Ezt szem előtt kell tartaniok, főleg az aknászoknak. A műszakmulasztók akkor veszélyeztetik elsősorban a fejtési tervet, amikor rossz a munkaszervezés, helytelenül állítják össze a munkacsoportokat, amikor a notórius lógósokat a becsületes bányászokkal egy csoportba osztják. A csoportok összeállításánál ügyelni kell minden egyes ember tulajdonságaira, meg kell teremteni a jó együttműködés feltételeit. Igen, a lógósnak is lehetőséget kell adni, de ha nem változik meg, folytatja a mulasztásokat, ott a helye a segédmunkán. Ha ez sem segít, el kell bocsátani és név szerint megbírálni a sajtóban ..." Šurgot bányás kitér az állandó bányászok megnyerésére is. Megemlíti, hogy ebben az évben 10 ezer átmeneti bányász közül csak 184-et sikerült megnyerni állandó munkára az ostrava-karvinái szénkörzetben. Azt javasolja, hogy a bányákat elhagyó dolL gozókkal össze kellene jönni és be1 szélni kellene velük, miért hagyták ott a bányát, milyen hibákat észleltek, így a hibák kiküszöbölhetők lennének. Egy állandó és átmeneti munkaerőkből álló aktíva sokat tehetne ebben az ügyben. így elérhetnénk, hogy 1958ban a vasárnapi fejtések az eredmények növelését szolgálnák, nem peíig — mint eddig — a lemaradás behozását. Miért maradnak eí a nyitrai kerületben a lakásépítéssel? Štefan Hvojniknak, a fő beruházó alakulat igazgatójának a Pravdában közölt cikke rámutat egyes hibákra, amelyek gátolják a lakásépítés meggyorsítását a nyitrai kerületben. Először is megemlíti, hogy október elsejéig a tervezett 638 lakás közül csak 389-et adtak át rendeltetésének. Ezért a legkülönbözőbb nehézségekre hivat-* koznak. Az igazság azonban az, hogy elsősorban nem teljesítik a lakások befejezésének határidejét. Mi okozza ezt az elmaradást? A fő beruházó alakulat igazgatójának válaszából két jen lentős tényt emelünk ki: Az első hibát a hozzászóló abban lát-< ja, hogy az építkezéseken az építésve-< zető nem kapja meg határidőre a termelési kalkulációt. Ha megkapja, az gyakran nem teljes. A kalkuláció rendszerint a béreket tartalmazza, és a legfontosabhról, az anyagtartalékokról és eladási áraikról megfeledkeznek, így azután egy építésvezető sem tudja, mibe kerül a faanyag, a cement, persze, azt sem tudja, mekkora értékbeit fogyott el az építkezésnél az anyag. Egyszóval: az építésvezetők nem ön-* álló gazdák az építkezésen. A baj az, hogy az eladási árakat csak az elosztó osztály ellenőrzi és a felhasznált anyag mennyiségét a műszaki előkér szítés osztálya kíséri figyelemmel. A továbbiakban a cikk szerzője bírálja az Építészeti Megbízotti Hivatal túlméretezett apparátusát, amely nem biztosítja az alárendelt építővállalatok operatív irányítását. A vállalatok pedig arra szorítkoznak, hogy havonta 80—100 oldalas kommentárokat és elemzéseket kénytelenek összeállítani, amelyek gyakran éppen a rajtuk végzett munka miatt elmaradt helyszíni ismeretek hiányában — nem tükrözi! a való helyzetet. Másik jelentős hibának a cikkíró az építészet szervezeti felépítését tünteti fel. A vállalatok megszervezése nem történt a terület és a gazdaságossác szempontjából. így például az asztalos- és lakatosmunkának, az előregyártott elemek gyártásának összpontosítása miatt maga az építészeti termelés elháríthatja magáról a felelősséget e gyártmányok hiánya miatt A vállalatok egyszerűen várnak, míc ezeket a specializált üzem leszállítja Az eredmény az, hogy az előregyártót! elemek számára a kavicsot a bratislavai kerületbe Komáromtól szállítják, i kész előgyárttott elemeket pedig visz sza a nyitrai kerületbe. A vállalatol azután nem törődnek a helyi nyersanyagforrások kiaknázásával. Egy gép se maradjon kihasználatlanul Értékes kezdeményezés tapasztala tait adja át cikkében Miloslav Dvo rák, a prágai Elektrosignál-üzem fő mechanikusa. Természetes — írja cik kében —, hogy az üzemek vezetői munkatermelékenység növelésének le hetőségét mindenekelőtt az alapeszkö zök számának növelésében látják. A m esetünkben gépekről van szó, föle; fémmegmunkáló gépekről. Túlzás nél kül állíthatjuk, hogy minden üzem ben, de még műhelyben is találhatun kihasználatlan gépet. Sokhelyütt az mondják, hogy hiszen a gép nem ké kenyeret, másutt „jó lesz az még ne künk" megjegyzéssel — állni hagyjál A cikk írója maga felajánlást tetl hogy kihasználatlan gépek áthelyezésé vei 100 000 koronát takarít meg. EJ a felajánlását már magasan túltelje sítette. Hasonló akcióra hívta • töb üzem főmechanikusát. Néhányan elfő gadták a felhívást. Az Elektrosignálba: eddig kihasználatlanul hevert gépe ma már a rožňovi Teslában, az „Aki mov" kutatóintézetben és másutt tel jes kapacitással dolgoznak. *** Néhány jellemző felszólalást közöl tünk a Rudé právo és a Pravda olda Iáiról. Az említett példák bizonyár arra serkentik dolgozóinkat, hogy ma guk is gondolkozzanak a maguk sza kaszán észlelt hibák k'küszöböléséne módján, szervezzenek akciókat a Elektrosignál, vagy más üzem példáj nyomán, mutassanak rá azokra a le hetőséflekre, amelyek kihasználásáví meggyorsíthatjuk szocialista építésűn ket. ÜJ SZO 4 ír 1957. november 24,