Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)
1957-11-21 / 323. szám, csütörtök
A reménység útja (Cesta nádeje) i f Pietro Germi olasz : rendező alkotását méltán tartják az utóbbi évek egyik erős alkotásának. Ezt az elismerést éppen rendkívül nagy drámai kifejezöerejével és világos eszmei mondanivalójával érdemelte ki. Egy szicíliai kénbánya munkásainak emberhez nem méltó sorsát és keserves további életútját ábrázolja megrázó erővel. A rosszul jövedelmező bánya tulajdonosai bezárják üzemüket, hogy elkerüljék a csődöt. A sztrájkkal védekező munkások a fojtó kénköves levegőben végül is kénytelenek feladni a harcot: feljönnek a bánya mélyéből és más munkalehetőség híján kénytelenek a kivándorlásra gondolni. A kivándorlás törvényes úton nagy nehézségekbe ütközik, mert hiszen földönfutókról van szó. Jó alkalom ez a szívtelen lélekkufárok Yvette milliói (Yvettine millióny) A keletnémet filmgyártás sikeresnek éppen nem mondható alakítása az Yvette milliói című film, Martin Helberg rendező műve. Alapgondolata kitűnő: a tőkés mammonimádat kigúnyolása, a negatív hös — szélhámos — orrfricskázó diadala a bankárok korlátoltsága fölött. Kivitelezése azonban már annyival rosszabb. A közös német-francia alkotás figurái — különösen a két központi szereplő: Yvette Leblanc és dAurignac alakja — garázdálkodására. Lépre mennek egy szélhámosnak és utolsó holmijaikat eladva útra kelnek a francia határ felé. Vezetőjük azonban Rómában a nagyváros forgatagában faképnél hagyja őket. A film hőseinek további sorsát megelevenítő jelenetekben drámai erővel bontakozik ki a mű fő eszmei tartalma. A szegény földönfutók, akiket a jó kereset reménye éltet, óriási szenvedéseken át, megfogyatkozva vergődnek keresztül a határon. Családok útja válik itt ketté. Ezek a jelenetek megrázóan élethű, beszélő képet adnak a tőkés viszonyokról. Sajnos, a drámai film megrendítő hatását, különösen a végén, tompítja a bizonytalan, némileg szentimentális megoldás, mely indokolatlanul rózsás reményekre enged következtetni a hősök további sorsát illetően. Általában Germi alkotása a neorealista olasz filmművészet gyöngyszeme, mely mind koncepciójában, mind kivitelezésében magas színvonalon áll. élettelenek, sőt mint „német szemmel nézett francia szélhámosok" groteszkül hatnak. A film eszmei beállítottságának helyességéhez nem fér kétség, de a rendezői munka' fogyatékosságai nem engedik érvényesülni az egyéni mővészi teljesítményeket. (L) Művészek a katonák körében A napokban meglátogatta egységünet a Csehszlovák Rádió négytagú .ztrádcsoportja, amely értékes műarával szórakoztatott minket. Műsor íámaik közül legjobban tetszett a >anyol tánc, melyet Lena Peťáková •ra szolgál, hogy a belső elégedetlenget, a forradalmi hangulatot, vagyis dolgozó osztály háborúját az uralkoj osztály ellen, a külső ellenségre ízesse le." És példának felhozza a imet Erich Zechlin ijedezését, aki •szélyt szimatolva olvassa a hivatalos osz sztrájkstatisztikát:- amíg 1910in csak 222 sztrájk volt 46 000 sztrájilóval, addig 1912-ben ez a szám felirik 130 000, illetve 725 000-re. És ichlin 1914 júniusában levonja az y hónap múlva igazolt konzekvenst: „Ezek a külpolitika szempontjá1 is nyugtalanító adatok könnyen jthatnak vizet a soviniszta elemek almára és nem lehet nem számolni zal a lehetőséggel, hogy a kormányt belső nehézségek és a nacionalista amlatok kombinált nyomása, akarata enére, kifelé való kitérésre szorítja." cár, Vilmos császár és Ferencz Jóef mindent meggondolva és megfonIva, tudatosan gyilkosként kergették ymásnak népeiket. A háború a legnagyobb kerítő, írtam yszer, és nyomatéknak Kari Liebiechtet idéztem, aki nivelláló állaisságában látja a háború kivédhetetj öntörvényét: „Minden nép, melyet ervezett gyilkosságba hajszolnak, yik percről a másikra barbár hordává lik." Ezt a folyamatot, ezt a veszélyt, nt és átkot leplezi le Ady háborús ltészete: A háború az emberiség haos kórja: az embert ki kell forgatni lójából, hogy fenevaddá válva, ölni djon." „Szörnyűek az állat-hős igék" iszt fel Ady. Szörnyűek, mert a toll íberei vetélik, a valahai „Szentlélek/agok": a megfizetett, vagy megfénlített toll bérencei és gyávái. Vilás, hogy a háború elsősorban az írásdók próbaköve. Aki e buktatón elbulatelem mutatott be. Tőle származott az „Egy napilatp riportere" című rövid jelenet is. A kultúrműsor, amely ,<Miért ne örüljünk" cím alatt folyt le, teljesítette célját. Mató Pál, közkatona kik, az eljátszotta nevét és küldetését. Ady sohase volt nagyobb: emberibb, mint a háború csábító embertelenségében. Emberi magatartása, háborúellenessége a humánum csúcsfokára löki. így igaz példa, örök és magyarul a legnagyobb: „Ember az embertelenségbe n." E két szóban fejeződik ki a legpontosabban az ember háborús viszonylata. E két szó a háborúellenesség, a béke erkölcsi parolája: embernek megmaradni mindenek ellenére — a legnagyobb embertelenség, a háború közepette! Ady undorodva és már-már hitehagyottan fordul el a háború emberségfaló valóságától: „Emberség és jóság csak szavak S a meghatott A megrémült világ nincs sehol. S fáj, hogy vagyok S fáj, hogy nem lehetek büszke arra, Hogy ember vagyok. egyetlen szavakkal ostorozza az ellenállás nélkül háborúba terelhető embernyájat. „Sohse volt még kisebb az ember": ez a megállapítás a háború cáfolhatatlan elmarasztalása. A gondolkodásra kötelezett ember az imperializmus korában, a tőkés társadalmi rend profitanarchiájában csak önmaga gyilkosa lehet! A háborús uszítás, az elvakítás előfeltétele nem véletlenül az agy, az ész kikapcsolása: hazug, fizetett vagy parancsolt nyomdafestékkel, rummal és vérforralással kell vadítani az embert, hogy gondolkodásra képtelenné, de gyilkolásra képessé alakítsák. Ezt a gondolat-gyikosságot fedi fel első háborús szavaiban Ady: m Szégyelljék magukat a kishitűek, az ingadozók, a kételkedők, mindazok, akiket a burzsoázia meg tudott félemlíteni, vagy akikre hatott a burzsoázia közvetlen és közvetett szekértolóinak ordítozása. A petrográdi, a moszkvai és a többi munkások és katonák tömegeiben nyoma sincs az ingadozásnak. Pártunk egy emberként, egységesen és szilárdan áll a szovjethatalom őrhelyén, és védi minden dolgozó, elsőrsorban a munkások és szegényparasztok érdekeit!... ... Nem vetjük alá magunkat olyan intellektuel csoportocskák semmiféle ultimátumának, amelyek mögött nem állnak tömegek, amelyek mögött a valóságban csak kornyilovisták, szavinkovisták, tisztiiskolások stb. állanak". Az ország válasza vésztjósló vihar volt. A lázadóknak nem volt módjuk arra, hogy „nyíltan megmondhassák véleményüket a munkás- és katonatömegeknek". A Központi Végrehajtó Bizottságot valósággal elárasztották az ország minden részéből érkező nyilatkozatok, melyek elítélték a dezertőrök ^járását. A Szmolnijba napokon át egymásnak adták a kilincset a felháborodott küldöttségek és bizottságok a frontokról, a Volga vidékéről, a petrográdi gyárakból. „Miért léptek ki a kormányból? Vajon a burzsoázia fizette meg őket, hogy tönkretegyék a forradalmat? Azonnai térjenek vissza, és vessék alá magukat a Központi Bizottság határozatainak!" Csak a petrográdi helyőrségben volt eleinte bizonytalanság. November 24én nagy katonagyűlést tartottak, ahol az összes politikai pártok képviselői felszólaltak. Lenin poltikáját a nagy többség támogatta, és a baloldali eszereknek azt mondták, hogy lépjenek be a kormányba ... A mensevikek átadták a végső ultimátumukat, melyben követelték az összes miniszterek és tisztiiskolások szabadlábra helyezését, a korlátlan sajtószabadságot, a Vörös Gárda lefegyverzését, és a helyőrségnek a duma parancsnoksága alá helyezését. A Szmolnij erre azt válaszolta, hogy már az összes szocialista minisztereket és — néhány kivételtől eltekintve — az összes tisztiiskolásokat szabadlábra helyezték, az összes lapok megjelenhetnek a polgári sajtó kivételével, és a fegyveres erőkftl ezentúl is a szovjet fog rendelkezni... 19-én az új kormány alakítását tárgyaló konferencia végleg feloszlott, és az ellenzék lassanként átszivárgott Mogiljovba, ahol a vezérkar védnöksége alatt tovább játszottak kormányalakítást... Közben a bolsevikoknak sikerült megrendíteniük a vasutasszövetség végrehajtó bizottságának hatalmát. A Petrográdi Szovjet felhívta a vasutasokat arra, hogy kényszerítsék lemondásra a végrehajtó bizottságot. A Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága 15-én — ugyanúgy, mint annak idején a parasztkongresszust — a vasutasszövetség végrehajtó bizottságának megkerülésével december 1-ére összehívott egy összoroszországi vasutaskongresszust; erre a vasutasszövetséq végrehajtó bizottsága azonnal két héttel későbbre tűzte ki a kongresszus napját. November 16-án a vasutasok központi bizottságának tagjai elfoglalták helyüket a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságában. December 2-án este az országos vasutaskongresszus megnyitó ülésén a Központi Végrehajtó Bizottság hivatalosan felajánlotta a közlekedésügyi népbiztosságot a vasutasok végrehahajtő bizottságának, s ez ezt elfogadta ... A hatalom biztosítása után a bolsevikok a vezetés gyakorlati kérdéseire fordították figyelmüket. A legégetőbb kérdés a város, az ország, a hadsereg élelmezése volt. Matróz- és vörösgárdista csoportok mindent átkutattak — az áruházakat, a raktárakat, még az uszályokat is, és a spekulánsoktól sok ezer pud élelmiszert elkoboztak. Vidékre megbízottakat küldtek, akik az agrárbizottságok segítségével lefoglalták a nagy gabonakereskedők'magtárait. ötezres csoportokból álló fegyveres tengerészexpedíciók repülőbizottságok kíséretében indultak délre és Szibériába, hogy a még fehérgárdisták kezétfen levő városokat megszállják, helyreállítsák a rendet, és élelmet szerezzenek. A Transzszibériai Vasúton két hétrei beszüntették a személyforgalmat, mert tizenhárom szerelvényt, telerakva textil- és vasáruval, egyegy kormánybiztos vezetésével elindítottak keletre, hogy az árukért cserébe gabonát és burgonyát kapjanak a szibériai parasztoktól... Minthogy a Donyec-medence szénbányái Kalegyin kezében voltak, a fűtőanyag-helyzet súlyossá vált. A Szmolnij beszüntette a színházak, kirakatok és éttermek világítását, korlátozta a villamosforgalmat, és lefoglalta a kereskedők tűzifakészletét... S amikor a petrográdi gyárakat az a veszély fenyegette, hogy fűtőanyaghiány miatt le kell állniuk, a Balti Flotta matrózai 200 000 pud szenet adtak át a munkásoknak a hadihajók készleteiből... November vége felé játszódtak le az ún. „borpogromok" (a borpincék kifosztása), melyek a Téli Palota borpincéjének feltörésével kezdődtek. Az utcákon napokon át részeg katonák dülöngéltek... Nyilvánvalóan ellenforradalmárok keze volt a dologban, akik átadtak az ezredeknek olyan tervrajzokat, amelyeken meg volt jelölve á szeszraktárak helye. A Szmolnij biztosai eleinte a meggyőzés eszközével próbáltak hatni a katonákra, de a zavar egyre növekedett, úgyhogy a katonák és a vörösgárdisták között fegyveres összeütközésre került sor .. i Végül a Forradalmi Katonai Tanács gépfegyveres tengerész-századokat küldött ki, s ezek irgalmatlanul belelőttek a részeg tömegbe. Bizottságok sorra járták a borpincéket, és fejszékkel verték szét vagy dinamittal robbantották fel a borosüvegeket... A kerületi szovjetekben éjjel-nappal fegyelmezett és jól fizetett vörösgárdisták tartották fenn a rendet, akik a régi miliciát helyettesítették. A városban a munkások és a katonák kis létszámú választott forradalmi törvényszékeket hoztak létre, melyek a kis bűntettekben ítélkeztek ... 4 A nagy szállodákat, ahol a spekulánsok felütötték »tanyájukat, vörösgárdisták zárták körül, s a tettenért spekulánsok börtönbe kerültek. Az éber és gyanakvó városi munkásosztály kénytelen volt egy kiterjedt kémhálózatot kiépíteni. A burzsoá házak cselédsége mindenről tájékoztatta ' a Forradalmi Katonai Tanácsot, mely vasököllel sújtott le a bűnösökre. Ily módon került napvilágra az a monarchista összeesküvés, melynek feje Puriskevics volt dumaképviselí.' tagjai : pedig nemesek és tisztek voltak, akik | tiszti felkelést készítettek elő, és Petrográdba hívták Kalegyint... Ugyanígy jutott a bolsevikok tudomására a petrográdi kadetok összeesküvése, akik pénzt és katonákat küldtek Kalegyinnek... Nyeratov, aki megrémült a szökése áltai keltett közfelháborodástól, viszszatért, és átadta a titkos szerződéseket Tro«kijnak, aki megkezdte közlésüket a „Pravdá"-ban, hogy megbotránkoztassa a világot... A sajtószabadságot korlátozó intézkedésekhez hozzájárult egy újabb dekrétum, amely az újsághirdetést a hivatalos kormánylap monopóliumává nyilvánította. Erre a többi lap válaszképpen beszüntette megjelenését, vagy fittyet hánytak a rendeletre, és ezért betiltották őket. Csa^^em három hétig tartott, amíg beadták a derekukat. Még folyt a minisztériumok sztrájkja, a régi hivatalnokok szabotálása, a a gazdasági élet normális menetének megakasetása. A S«moínij»meHett csak— a szervezetlen tömegek állottak, rájuk támaszkodott a Népbiztosok Tanácsa az ellenséggel szembe® 1 indított forradalmi tömegakciókban. Lenin egyszerű szavakkal megfogalmazott prokJamációkban, amelyeket elterjesztettek az egész országban, megmagyarázta a forradalom lényegét, s arra ösztönözte a tömegeket, hogy vegyék kezükbe az irányítást, erőszakkal törjék le a vagyonos osztályok ellenállását, s vegyék át az állami intézményeket. Forradalmi rendet! Forradalmi fegyelmet! Pontos számadást és ellenőrzést! Ne legyen sztrájk! Ne henyéljünk! (Folytatjuk) „Véres szörnyű lakodalomba Részegen indult a Gondolat, Az Ember büszke legénye, Ki, íme, senki béna volt. Gondolat, büszke embertudat, kultúra nélkül nincs béke, nincs élet, nincs haladás. Adynál a gondolati igazság elkötelező erkölcsi parancsa: vele és általa leplezi le a kapitalista imperializmus kerékkötő hazugságát. És itt, ezen a ponton, Ady, a legmagyarabb költő, az internacionális békeszolidaritásnak, az 1914-ben szétvert kis béketábornak lesz halhatatlan szószólója. A magyar költő háború közepén „nagy halottra" emlékezik: a háború előestéjén legyilkolt francia szocialista vezérre, Jean Jaurés-ra. A költő „gyilkolt hőst próbált pótolni", mert „száznál több gyász annak a karnak, Melynek békért kellett hullnia": „Fáj a szívem s nehéz üzennem Es mindeneket meg nem mondhatok, De nagy halott, ölt testvérem bennem Ügy él, mint a Gondolat igaza. A béke: a gondolat igaza és ítélete. És ha Ady ezt a gondolati igazságot a békéért legyilkolt szocialista vezérre vonatkoztatja, akkor megdönthetetlen történeti igazságot szövegez: a tőkés társadalmi rend csak a kultúra árán, csak az emberiség kisebbítésével, csak a háború gyilkoló barbarizmusával tengetheti tovább életét. Ady, a magyar társadalmi forradalom költője, ezt a legbűnösebb zsarnokságot nem ingerelheti. Aki a magyar elnyomottak forradalmi igazsága volt, a háború rabszolgaságának. e leghazugabb kizsákmányolásnak sem adhat menlevelet. Ezen a ponton Ady csak a háborúellenesség példájává erősödhet, „aki soha-soha nem állhat őrjöngő népek közepébe." Tegnapja: forradalmi igazságtevése átmenti tanúnak és tanulságnak: „Kell még Tegnapról hív tanú S kell talán az én hadisarcom, Hogy drága mementóként Fölemeljem arcom > Egy új emberű, új világra. § ps Ady ezért az új ehiberü új viGllágért vállalásos hűséggel, mániákusan ragaszkodik a szépígéretű, legyilkolt tegnaphoz: „Mikor mindenek vesznek, tűnnek. Tarts meg tegnapnak, tanúságnak." Ady nem változott: magabiztosan gőgösen áll egyedül elveszettnek hitt posztján: „Förtelmeit egy rövid Mának Nézze túl a szemem." Az értékére, erejére, emberségre lelt büszke ember jövőtudata beszél itt: „Megértem s kibírom Ami vérlik itten S lesz utána szóm". Ady hűségposztján csak gazdagodhatott, ahogy Ady magyar háborúja kiterebélyesedett a világ háborújává, úgy bővült, tágult erkölcsben, emberségben, ellenállásban háborúellenes világmondanivalóvá és vele és általa a magyar emberség világkinyilatkoztatássá. íme a pozitív bizonyíték: amikor, a háború költőtársát, a román Gogát elsodorja, nyílt levélben üzen neki: „A háborút, ezt az undok komédiát se játékosként, se kibicként nem nem bírom... Nekem fáj a szerb komitácsi szíve is, melybe a Skoda vagy Weiss Manfréd golyója beletalált"... Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ily tébolyító helyzetben is megsegít .a magam letagadhatatlan magyarsága ... Egy nemzet, aki súlyos shakespeari helyzetben legjobbjai valakijének megengedi, hogy embert lásson az emberben s terhelt teli magyarságával a legszigorúbb napokban is hisz a legfölségesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövőjű nemzet. Amelyik nemzet ma internacionális fényűzéseket engedhet meg magának, nyert ügyű." Ady Endre a magyarság hivalkodó háborús lelkiismerete: „az ember az embertelenségben." A háború rettenete, csábítása, terrorja, őrülete közepette megközelíthetetlenségében úgy áll, ' mint egy szobor. így is örökíti meg magát: a kimozdíthatatlan emberség szoborszerűségében: „Bóbiskolván lehajtott kardomon, Engedem a világot futni S visszafutni kérőn, hallgatagon. S akkor megint világ lesz a világ S mi, az igazi nagy-hatalmak, Kirójjuk rá a penitenciát. Az ítélet elhangzott, most már csak a próféciának kell megvalósulni, hogy ' Ady igazolódjon, hogy a háború összegező zsarnoksága, az imperializmus világnyomorító, gondolatölő emberrontása múlttá, semmivé törpüljön: # „Jönnek majd jobb napok is S egyszer (Be jó lesz, ki megéri) Torkig a förtelemmel S emlékezve Megállítjuk A gonosz szédítőket, A tegnapi időket, Es csendesen megkérdjük: Milyen halált akartok, Buta és elnyűtt Régi, ostoba kardok?" jobb napok teljessége: a háborús zsarnokságtól megszabadult, emberhez méltó élet. Ha ez eljön, Ady — igaza teljességévé dicsőült. ŰJ SZO 7 ti 1957. november i»t>