Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-17 / 319. szám, vasárnap

A fal tövében föld- és kőhalmok tornvosodtak. Felmásztunk, és két nagy — 10—15 láb mély és 50 yard hosszú — árkot pillantottunk meg, amelyben vagy száz munkás és katona dolgozott nagy tüzek világánál. Egy fiatal diák németül mondotta nekünk: „Ez a közös sír. Holnap temetünk itt el ötszáz proletárt, akik meghaltak a forradalomért." Levitt bennünket az árokba. Serényen folyt a munka, a földkupacok egyre nőttek. Senki sem beszélt... Fejünk felett a ragyogó csillagos ég és a régi, cári Kreml hatalmas falai... „Itt, ezen a szent helyen — mondta a diák —, mely egész Oroszország legszentebb helye, itt helyezzük örök nyugalomra azt, ami nekünk a legdrágább. Itt, ahol a cárok sírjai voltak, itt pihenjen a mi cárunk: a nép ..." Karja be volt kötve, mert a harcok közben megsebesült. A karjára tekintett: „Ti külföldiek lenéztek minket, oroszokat, nert olyan sokáig tűrtük a középkori monarchiát", — mondotta. „De mi jól tudtuk, hogy a cár nem az egyetlen zsarnok a világon. A kapitalizmus még rosszabb zsarnok, és az egész világon i kapitalizmus az úr... Az orosz forradalmi taktika helyes ..." Amikor hazafelé indultunk, a munkások kimerülten, a nagy hideg ellenére is izzad,tan kezidtek kimászni a gölörből. A Vörös téren át új csapat közeledett, s az újonnan érkezettek sorra beugráltak az árokba, megragadták a csákányt meg az ásót, és szótlanul nunkához láttak ... így váltogatták egymást egész éjjel i nép önkéntesei, a munka szünet nél<ül folyt, s a hajnal hideg fényében, ) nagy, hófedte téren hatalmas gödör ;átongott — a tömegsír. Már napfelkelte előtt talpon voltunk, 5 a néptelen utcákon át a Szkobelev érre siettünk. A nagy városban sehol :gy lélek, de a távolból valami gyenge norajlás hallatszott, mintha vihar kö:eledne. A sápadt fényben kis csoporot pillantottam meg a szovjet épülete ílőtt: férfiak, nők aranybetűs vörös zászlókkal — a Moszkvai Szovjet Köz>onti Végrehajtó Bizottsága. Lassan világosabb lett, a moraj erősbödött. K város felébredt. Végigvonultunk a Tverszkaján a lobogó zászlókkal. Az út nentén a kis kápolnák zárva voltak, iz ibériai szűz temploma is,, melyet ninden új cár felkeresett, mielőtt a (remiben megkoronáztatta magát; ez i templom éjjel-nappal nyitva és zsúolva volt, s a hivők gyertyáinak féíyében ragyogott az ikonok aranya, •züstje, drágaköve. Azt mondják, hogy imióta Napoleon Moszkvában volt, nőst először aludtak ki a gyertyák. A szent Ortodox Egyház megvonta cegyelmét Moszkvától, azoknak a goIOSZ viperáknak a fészkétől, amelyek i Kremlt ágyúzták. Sötétek és némák is hidegek voltak a templomok; a sápok eltűntek. Egyetlen pópa sem 'olt a vörös temetésen. A halottakat íem szentelte be senki. Az istencáromlók sírjánál sem mondtak imát. "yihon, a moszkvai metropolita, úgy íatározott, hogy kiátkozza a szovjeet ... Az üzletek is zárva voltak, a vagyoIOS osztályok otthon ültek — de más bkokból. A nép napja volt ez, szánokra félelmetes nap ... Az Ibériai Kapun át hömpölygött a lép. és a hatalmas Vörös téren emierek ezrei tolongtak. -Megfigyeltem. IO a tömeg, amikor elhaladt az Ibéiai Kápolna mellett, ahol azelőtt a árókelők keresztet vetettek, mintha szre se vette volna ... Áttörtünk a Kreml fala mellett yülekező tömegen, és felmentünk gy földkupacra. Ott már akkor tőben álltak, köztük Muranov, egy egy;zerű, magas, rokonszenves arcú, sza:állas férfi, Moszkva új parancsnoka. Az utcákbői egyre özönlött a tömeg Vörös térre, ezren meg ezren, órészt proletárok. Egy katona-zenear az ünternacionálét játszotta, S az nek egyszerre felhangzott és terjedt, nint a szél korbácsolta vizén a lullámok, lassan és. ünnepélyesen. A Creml falaira óriási vörös zászlók volak kitűzve, arany feliratokkal: „A kezdődő szocialista világforralalom mártírjainak! Éljen a világ nunkásainak testvérisége!" Jeges szél fújt, s tépte a zászlókat. 4 os t a külvárosokból megérkeztek a lalottaikkal a különböző gyárak mun:ásai. Láttuk őket átvonulni a kalun, fényes lobogóikkal és a vérörösre festett koporsókkal. A durva, yalulatlan fak -orsókat vállukon viték a kemény arcú férfiak, akiknek zeméből ömlöttek a könnyek. A koi orsók mögött asszonyok, jajgatva, okogva vagy merev, fehér arccal, nint a holtak. Némelyik kopersó iyitva volt, s külön vitték a fedelét, mások arany vagy ezüst szövettel voltak beborítva, Néhánynak a fedelére katonasapka volt szögezve. És rengeteg ízléstelen müvirágkoszorú . .. A gyászmenet lassan közeledett felénk egy keskeny utcán át. A kapun keresztül mo3t vörös zászlók végtelen árja ömlik. A vörös minden árnyalata, ezüst és arany feliratokkal, fekete gyászfátyollal — s köztük néhány fekete szinű, fehér feliratos anarchista zászló. A zenekar a forradalmi gyászindulót játssza, és a fedetlen fővel álló, éneklő tömeg hangjából kihallatszik a kar zokogásba f 1 > éneke ... A munkások közt néhány század katena is v műit, ugyancsak koporsókkal, lovas csapa tok tisztelegve, ágyúk vörös éj fekete posztóval bevonva — mintha most már mindig így maradnának. A zászlókon feliratok: „Éljen a IK. Internacionálé!" vagy „Tisztességes, általános, demokratikus békét!" A menet lassan elért a sírhoz. A koporsót vivők terhükkel felmentek a földrakásra, s aztán le a gödörbe. Voltak köztük nők is, erős proletárasszonyok. A halott mögött is asszonyok jöttek, fiatal, megtört nők, vagy öreg, ráncos arcú anyókák, szívettépő jajgatással, akik követni akarták férjüket vagy gyermeküket a sírba, és kiabáltak, amikor részvevő kezek visszatartották őket. Egész nap vonultak az emberek. A menet az Ibériai Kapun át vonult a Vörös térre, és a Nyikolszkaján ment ki. Vörös lobogók árja, s a zászlókon a remény és testvériség igéi, nagyszerű jövendölések... Az ötszáz koporsót egyenként helyezték el a sírgödörbe. Már alkonyodott, és még mindig vonult a tömeg, a zenekar játszotta ,a gyászindulót, és a nagy gyülekezet énekeit. A sír fölött a fák meztelen ágaira akasztott koszorúk olyanok voltak, mint furcsa, tarka bimbók. Aztán a sírgödröt behantolták. S az ének hangjain áttört a tömeg zokogása ... Kigyulladtak a lámpák. Elvonultak az utolsó zászlók, a jajveszékelő aszszonyok utolsó csoportja... A nagy térről lassan elvonult a proletár áradat... Egyszerre tudatára ébredtem annak, hogy a vallásos oroszoknak már nincs szükségük papokra, akik imádkoznak értük, hogy bejussanak a mennyországba. A földön olyan birodalmat építenek maguknak, amely fényesebb, mint az ígért mennyország, és amelyért dicsőség meghalni... Tizenegyedik fejezet A hatalom megszilárdítása Az oroszországi népek jogainak kinyilatkoztatása. „.. Az ez év júniusában tartott első szovjetkongresszus proklamálta Oroszország népeinek önrendelkezési jogát. A novemberi, második szovjetkongresszus Oroszország népeinek ezt az elidegeníthetetlen jogát még határozottabban és végérvényesen megerősítette. Végrehajtva a kongresszus akaratát, a Népbiztosok Tanácsa elhatározta, hogy a nemzetiségi kérdésben tevékenységét a következő fő elvek fogják vezérelni: 1. Oroszország népeinek egyenlősége és szuverenitása. 2. Oroszország népeinek önrendelkezési joga van. beleértve ebbe a különválásra és önálló állam alkotására való jogot. 5. Minden nemzeti. és nemzeti-vallási kiváltság vagy korlátozás megszüntetése. 4. Az Oroszország területén élő nemzeti kisebbségek és népcsoportok szabad fejlődésének biztosítása. Az erre vonatkozó dekrétumokat a megalakuló nemzetiségi bizottság fogja kidolgozni. Áz Orosz Köztársaság nevében Joszif Dzsjgasvili-Sztálin, a nemzetiségi ügyek népbiztosa. V. Uljanov (Lenin), a Népbiztosok Tanácsának elnöke." A Kievi Központi Rada Ukrajnát azonnal független köztársasággá nyilvánította. Finnországban a helsingforsi szenátus követte példáját. Szibériában és a Kaukázusban is önálló „kormányok"' alakultak. A lengyel Katonai Főbizottság villámgyorsan egybegyüjtötte az orosz hadseregben harcoló lengyel csapatokat, megszüntette a bizottságokat és vasfegyelmet vezetett be ... Ezeknek a „kormányoknak" és ..mozgalmaknak" két közös vonásuk volt: mindegyik az uralkodó osztály irányítása alatt állott, féltek a bolsevizmustól és gyűlölték ... De a Népbiztosok Tanácsa a legnagyobb káosz közepette is fáradhatatlanul dolgozott a szocialista rend kialakításán. Dekrétum a társadalombiztosításról, a munkésfelügyeletről. A járási agrárbizottságok szabályzata, a rangok és címek eltörlése, a törvényszékek megszüntetése és népbíróságok létesítése... A hadseregtől, a hajóhadtól, sorba jöttek a küldöttségek, amelyek „örömmel üdvözölték az új népi kormányt." A Szmolnij előtt valamelyik nap láttam egy rongyos ezredet, amely egyenesen a lövészárkokból jött. A katonák a nagy kapuk előtt sorakoztak, soványak voltak és sápadtak, s úgy néztek az épületre, mintha az isten lakna benne. Néhányan nevetve mutattak a kapu feletti cári sasokra ... Vörösgárdisták jöttek, őrt állottak. A katonáik olyan kíváncsian nézték őket, mintha hallottak volna ugyan róluk, de sohasem láttak volna ilyesmit. Jóindulatúan nevettek és kiléptek a sorból, hogy megveregessék a vörösgárdisták vállát, félig tréfás, félig elismerő szavak kíséretében ... Az Ideiglenes Kormány már nem létezett. November 15-én a főváros templomaiban, a papok már nem imádkoztak érte. De Lenin maga mondta a Szovjetek Végrehajtó Bizottságának, hogy „ez csak a hatalom megszerzésének a kezdete". A fegyverektől megfosztott ellenzék, amely még kezében tartotta az ország gazdasági életének irányítását, a tömegakciók végrehajtására való csodálatos orosz képességgel fogott hozzá a bomlasztás megszervezéséhez — a szovjetek diszkreditálásához, rendelkezéseik szabotálásához. Az állami hivatalnokok sztrájkját igen jól szervezték meg, a pénzt a bankok és nagy kereskedelmi vállalatok adták. A bolsevikoknak az államapparátus átvételére irányuló minden kísérlete meghiúsult. Trockijt a külügyminisztérium hivatalnokai nem ismerték el főnöküknek, bezárkóztak szobáikba, s amikor az ajtókat betörték, lemondtak. Trockij kérte a levéltár kulcsait; csak akkor adták át őket, amikor munkások jelentek meg, hogy feltörjék a zárakat. Ekkor fedezték fel, hogy Nyeratov, volt külügyminiszterhelyettes eltűnt a titkos szerződésekkel... Sljapnyikov a munkaügyi minisztériumot akarta átvenni. Kemény hideg veit, de egyetlenegy ember sem akadt, aki befűtött volna. A sok száz hivatalnok közül egy sem volt hajlandó megmutatni, hol a miniszter szobája. Alekszandra Kollontajt, akit november 13-án kineveztek népjóléti népbiztosnak, hivatalnokai — negyven ember kivételével — sztrájkkal fogadták. Ennek folytán a' nagy városok szegényei, a jóléti intézmények lakói, szörnyű nyomorba jutottak. Éhező nyomorékok, sápadt, beesett arcú árvák küldöttségei ostromolták az épületet. Kollontaj asszony könnyes szemmel rendelte el, hogy a sztrájkotokat tartóztassák le, amíg át nem adják a hivatalok és a széfek kulcsait. De amikor a kulcsok előkerültek, akkor kiderült, hogy Panyina grófnő, az előző miniszter minden pénzt magával vitt és csak akkor hajlandó visszaadni, ha ezt az Alkotmányozó Gyűlés elrendeli. A Földművelésügyi Minisztériumban, a Közellátási Minisztériumban, a Pénzügyminisztériumban hasonló incidensek történtek. Amikor a hivatalnokokat felszólították, hogy térjenek viszsza a helyükre, mert különben elveszítik állásukat és nyugdíjukat, vagy továbbra is távol maradtak, vagy pedig áttértek a szabotázs módszerére... Minthogy úgyszólván az egész értelmiség antibolsevista volt, a szovjet kormány sehonnan sem tudott új hivatalnokokat szerezni. A magánbankok konokul zárva voltak,. csak a spekulánsok részére nyílt meg egy-egy hátsó ajtó. Ha a bolsevik biztosok megjelentek, a hivatalnokok elrejtették a könyveket és eltüntették a pénzt. Az Állami Bank összes hivatalnokai sztrájkoltak, kivéve azokat, akik a széfeket meg a pénzjegynyomdát ' kezelték, ezek azonban a Szmolnij minden követelésének teljesítését megtagadták, s ugyanakkor óriási őszszegeket folyósítottak a Honmentő Bizottságnak meg a Városi Dumának. Kétszer megjelent egy biztos, egyegy század vörösgárdistával, hogy államcélokra pénzt követeljen. Az első alkalommal a Városi Duma nagy számban jelen levő tagja, a mensevik és az eszer vezetők olyan élénk színekkel ecsetelték a következményeket, hogy a biztos megijedt. Másodszor meghatalmazással jelent meg, s azt hangosan felolvasta, de mikor figyelmeztették, hogy meghatalmazásán sem dátum, sem pecsét nincs, a hivatalos okmányok iránt az oroszokban élő hagyományos tisztelet ismét visszavonulásra késztette ... (F oly tat juk) t MIKOR JUT EL AZ EMBER A VILÁGŰRBE A kísérlet a kutyával sikerült * Elegendő-e az elsó kísérlet az ember világi!rrepiilésének előkészítéséhez? * Mi történt a Lajkával? * A szovjet tudósok válaszolnak a világsajtó képviselőinek MOSZKVAI TUDÓSÍTÁSUNK Az utóbbi időben megtartott sajtóértekezletek közül nagyon kevés váltott ki olyan érdeklődést, mint az az értekezlet, amelynek tárgyát a két szovjet mesterséges hold kibocsátása képezte. Az értekezletet a Szovjetunió Külföldi Kulturális Kapcsolatainak Állami Bizottsága hívta össze. Az értekezleten megjelentek Bargyin, Blagonragov, Pokrovszkij, Vernov, Fjodorov kiváló szovjet akadémikusok, professzorok és mások. A nyugati tudósítók, televíziós társaságok, rádiók képviselői, a fotóriporterek és filme-' sek hatalmas serege. Amint előrelátható volt. a tudósítók figyelme főképp az első élőlény, Lajka nevű kutya sorsára összpontosuit. [Pokrovszkij professzor a kérdésekre válaszolva, 'egelöször is kijelentette, hogy a kutyával végrehajtott kísér sére kutyák és más állatok naponta százszámra pusztulnak). A Lajka fájdalommentesen múlt ki. A levegő és főképp laz oxigén hiánya, mihelyt a készülékek felmondták' a szolgálatot, először is az agykéregre .J ..J tit yivtltlji c letnek oriasi jelentősége van. Ezt a hatott. A kutya eszméletlen volt, amijelentőséget csupán akkor értékelhet- kor elpusztult. jük kellőképpen, ha elgondoljuk, hogy csakis hasonló kísérleteknek köszönhetjük, ha a jövőben biztosítani tudjuk majd az ember világűrutazását. A Lajkáva' folytatott kísérletezés nem sikerült volna, ha a kutyákkal a küFeltételezték-e, hogy a kutya viszszatér a földre és megtették-e a kellő intézkedéseket? — hangzott a további kérdés. Biztosítani a kutya útját a mesterséges holdról vissza a földre, nagyon bonyolult probléma — lönböző kísérletek egész sorát nem mondotta Pokrovszkij professzor Ezt A tudományos készülékeket tartalmazó oura a második mesterséges holdon hajtották volna végre, amikoriis meg- a problémát eddig nem oldottuk meg Air 1 .í it ~ — 1-. —ií _ " 1 1 ' - — .. szokták a különböző magasságokat, A kutyákat rakétákkal előbb 100— és ezért a Lajka visszatérésére nem is számítottunk. Természetesen nem 200 km magasságba lőtték ki. A ku tyák ejtőernyők segítségével jutottak vissza ,a földre. Ezek a kísérletek 110 km magasságba, később több mint történtek erre nézve előkészületek sem, mert nem volt meg a siker biztosítéka. Elegendő a kutyával folytatott első igazolták, hogy a kutyák e magassá- kísérlet arra, hogy előkészítsék az gót bírták. ember biztonságos útját a világűrbe' Sok munkát igényelt a hermetiku- — vetette fel a kérdést egy másik san zárt kabin és különböző berende- tudósító. Az első kísérlet nem elégséges ahhoz, hogy a kísérlettel kapcsolatos valamenynyi kérdés magyarázatot nyerjen és hogy az embernek biztosíthassuk a visszatérést a földre. Az állatokkal a további kísérletek egész sorát fogjuk megvalósítani — mondotta dr. Pokrovszkij —, amíg megvalósul az ember útja a világűrbe. Pokrővszkij professzor ismét utalt arra, hogy a legnagyobb probléma az a kérdés marad, hogyan biztosítsák az élőlény visszatérését a földre. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió miért ad ki jelentést csak a mesterséges holdak kibocsátása után és hogy ez nem jelenti-e talán azt, hogy fél az esetleges kudarctól, a jelenlevő tudósok egyöntetűen ezt válaszolták: Az első és második mesterséges hold kilövése teljes sikerrel járt. Arra a kérdésre, hol kell keresni a szovjet tudósok sikereinek kútforrását, a válasz így hangzott: A szocialista rendszer előnyeiben, mely rendszer alapját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg. A tudósok válaszoltak az egyik nyugati tudósító azon kérdésére is, van-e különbség az első és másod

!k tanulmányozzák. mesterséges hold hajtóanyaga között. Mi van a Lajkával? Él-e még, vagy A tudósok kijelentették, hogy semmi pedig elpusztult? Pokrovszkij professzor így válaszolt: Teljesen világos, hogy mihelyt kimerültek az erőforrások és megszűnt működni a A napsugár elemzésére szolgáló készülék második szputnyikon zés megszerkesztése, amelyekkel a 1 kutyának megfelelő létfeltételeket teí remtettek. Biztosították etetését, ita2 tását, lélegzést. A kabinban készüllékek voltak a kutya valamennyi fiziológiai funkciójának mérésére. A második szovjet mesterséges holdban nyert valamennyi adatot most a tudományos intézetekben tüzetesen különbség nincs. Mikor lesz képes a szovjet tudomány és technika leküzdeni az úgynevezett második kozmikus gyorsaságot? (Ez 11 200 méter másodpermeafelelő készülék, amely a kutyának cenkénti gyorsaság, amelyre a holdra biztosította az élelmet, az italt és és a bolygókra repülésnél a föld vonautomatikusan oxigént termelt, e'- zóerejének leküzdésére van szükség.) nyelte a szénsavat és a vízgőzöket, Megtörténik-e a nemzetközi geofizikai ezzel megpecsételődött a kísérleti ál- év folyamán? Bargyin akadémikus azt lat sorsa. Pokrovszkij professzor em- válaszolta, hogy a Szovjetunióban jelékeztetett I. P. Pavlovnak a Lenin- Ienleg ezeken a számításokon dolgózgrád melletti Koltuseben egy kutya nak. A szovjet tudósok meg vannak síremlékére vésett szavaira, amelyek győződve arról, hogy ezt a'feladatot arról szólnak, múlhatatlanul szüksé ges, hogy ilyén áldozatokat hozzanak sikeresen megoldják. Egyelőre azonban nem lehet megállapítani, hogy azonban ennek az állat felesleges erre a repülésre mikor kerül sor. szenvedése nélkül kell végbemennie. Befejezésül a jelenlevő szovjet tűig y volt ez Lajkával is, melynek sor- dósok kijelentették a sajtó k'épvisesa olyan figyelmet keltett világszerte lői előtt, hogy örömmel vennék, ha (bár a világ laboratóriumaiban az em- más országok is útnak indítanák ber javára és a iudomány fejleszté- mesterséges bolygóikat. E. S. ŰJ SZ0 5 ti 1957. november 17.