Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-17 / 319. szám, vasárnap

I ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ Mindig a in 11 n Stá mnswA á 11 tu 1 Nem tudjuk elhinni, hogy eltávo­zott az, akit szerettünk és akihez bizalommal fordultunk tanácsért, és aki nekünk nagycn szívesen és min­denkor helyes tanácsot adott. Zápotocký elvtárs jő tanácsokat tudott adni. Emlékezetemben élnek még 1938 sorsdöntő pillanatai, ami­kor a párt minden erejével igyeke­zett meggátolni hazánk legborzalma­sabb megaláztatását, — a szeren­csétlen Münchent. Akkoriban a parlament előtt ren­dezett nagy tüntetés előestjén ben­nünket. a pár"- és vörös szakszerve­zetek funkcionáriusait összehívtak a kerületi párttitkárság székházába Kariinba. A titkárság folyosóján szo­rongtunk és vártuk az utasításokat, hogy mit tegyünk akkcr, midőn az utcákon folyó németellenes de­monstrációk során a németbarát fa­sisztaelemek kezdték vinni a szót. Zápotocký elvtárs kijött akkor és a helyzet komolyságára való tekintet­te 1 nyugodtan azt tanácsolta: „Elvtársak magatok látjátok, mi fo­yik az utcákon. Menjetek ki az ut­akra, menjetek az emberek közé és igyekezzetek a tüntetés irányítását <ivenni a fasiszták kezéből. Kísérel­jétek me" még akkor is, ha tudjuk, hogy ez nehéz és aligha fcg nekünk sikerülni. De ne veszítsétek el fe­jeteket! Ha holnap beléptek a gyá­rakba, forduljatok a munkásokhoz és majd mi megmutatjuk a fasiszták­nak, ki az ura ennek az országnak." Másnap Prága munkássága felvo­nult a parlament elé, hogy határozot­tan nemet mondjon a reakció ter­veinek. Így tanácsolta a párt Zápotocký elvtárs szavaival, a munkásság pe­dig megértette a párt hangját és el­szántan harcolni akart. Ilyen volt Zápctocký elvtárs, akit ilyenné edzett a párt és a munkás­osztály, melybői származott és amely­hez mindvégig hű maradt. Később különféle alkalmakkor gyakran találkoztam Zápotocký elv­társsal, mint köztársasági elnökkel. Zápotocký elvtárs nemcsak mindig figyelmesen meghallgatta a munká­soknak bizonyos intézkedésekre való reagálásáról érkezett híreket, hanem maga is nagyon oyakran kérdezőskö­dött afelől, mit szólnak elsősorban a munkások az egyes intézkedésekhez. Ezért gyakran személyesen kiment a munkások közé megbizonyosodni a helyzetről. Zápotocký elvtárs nagyon következetes veit a munkásoszt'ly érdekeinek ügyében. A munkásosz­tály érdekeit érintő kérdésekre min­dig következetes választ követelt, sohasem elégedett meg a félmagya­rázattal vagy félválaszokkal. Minden kérdésben, mindenkor tisztán akart látni. Midőn a prágai kerületi pártbizott­ság titkára voltam, sokszor megállí­tott és megkérdezte: „Mi van a cu­korrépával?" „Hogy megy az ellátás?" Az emuer sohasem volt biztos ab­ban, mikor lepi meg Zápotocký elv­társ valamilyen kérdésseL összes kérdései mindenkor dolgozóink — munkások, parasztok vagy értelmi­ségiek érdektinek ' kielégítésére irá­nyultak. Ilyen volt Zápotocký elv­társ. Amikor az ember beszélgetett vele, sohasem érezte, hogy a köztár­sasági elnökkel beszél, annyira közel tudott férkőzni az ember szívéhez, hogy az ember szinte érezte: kom­munistával, elvtárssal beszél. Bedrich Kozelka, a CSKP KB tag .ja, a Központi Szak­szervezeti Tanács titkára. Véssük tudatunkba jövőbe mutató szavait A ntonín Zápotocký köztársasági elnök váratlan elhunytával lazánkat, a Csehszlovák Köztársasá­got, valamennyiünket fájdalmasan sújtó csapás ért, mindannyian, együt­tsen megrendülve érezzük át e vesz­:eség nagyságát. A veszteség feletti fájdalmas meg­iöbbenés és megrendülés csak egy nódon csillapodhat, azzal, ha átenyhül innak az életnek szemléletébe, amely nint biológiai valóság Zápotocký slvtárs szívének utolsó dobbanásával negszűnt ugyan, de mint alkotó tevé­cenység, mint energiaforrás, mint íagy példakép megsemmisíthetetlen, i szervezet fiziológiai tevékenységé­lek lezáródásától független, biológiai 'áltozásokkal szemben érinthetetlen. íme egy emberélet, melynek hor­lozója az elődöktől, a családi körből >ecses hagyományt kapott örökségbe ;s ezt meggyarapítva adja örökségül iz őt követő generációknak. Mi ez a hagyomány és örökség, mi t benne rejlő nagy érték? A harc azokért az embertársakért, kiket fel kellett szabadítani szomorú ársadalmi alárendeltségükből és ki­zolgáltatottságukból, hogy emberhez íiéltó ellentértéket kapjanak anyagi s kulturális javakban azért a fárado­ásért, amelyet gyárakban, műhelyek­en, bányákban, mezőkön, iskolákban, róasztalok mellett verejtékezve kifej­ettek. A harc vállalásával Zápotocký elv­srs csupán folytatta azt, amit édes­pja megkezdett. Nagy példa ez arra, ogy a szocializmus építése nem gyetlen nemzedék által bevégezhető eladat, hanem egymás után követ­ező nemzedékek munkájának úgy ell egymáshoz kapcsolódnia, amint ntonín Zápotocký élete, munkája és éljai atyjának, Ladislav Zápotocký­ak fáradozásához kapcsolódnak. Tudjuk, hogy Antonín Zápotocký öztársaságunkban a második olyan llamfő, aki a munkásság soraiból ke­ült ki. A csehországi Mélníkben kőfaragő­ak tanult. Ebben van valami jelképes jelentő­ig­A nyers kő megfaragása nem köny­yű, hanem erőfeszítést követelő, ke­tény munka. Le kell küzdeni az anyagnak tömb­serű, rideg ellenállását és ebbe a iizdelembe nem szabad belefáradni, a a dolgozó eredményt akar elérni. És rá kell kényszerítenie az anya­ot, hogy vegye fel azt a formát, nelyet a munkás tervez. Z ápotocký elvtárs számára bizo­nyos mértékben a valóságos Ďfaragás gyakorlata volt a kiinduló­Dntok egyike, ahonnan az ő útja a >akció sötét és makacs tömbjével äló viaskodáshoz és a társadalomfor­álás, az emberformálás vállalásához jzetett. Eleinte, a régi fekete-sárga lágban csak a legnyersebb szögle­ik és érdességek lefaragását lehetett végezni. Később azután következett közösségi élet marxista tervezés •.érinti új formáinak kibontakoztatá­i zord és küzdelmes előzmények mé­éből. Születésénél fogva Zápotocký elv­írs a csehországi munkásmozgalom klasszikus tájáról, a bánya és a ne­hézipar nevezetes telepei helyéről, Kladno vidékéről való. Itt működött mint szakszervezeti és pártfunkcioná­rius, itt szerezte meg a politikai és gyakorlati szervező munka iránti érzé­két, amely nála egészen kivételes biz­tosságú és tapintatú. Itt alakult ki jelleme s jellemében az az eszmei és erkölcsi törhetetlenség, az a dialekti­kai erő, amelyet akadályok és ha kell szenvedések: osztrák császári és bur­zsoá köztársasági üldözés, a gestapo börtöne és internáló tábora nem képes lankasztani. Törhetetlen hittel és fel­tartóztathatatlan következetességgel hü marad az ember felszabadításának mindenekfeletti céljához. Mindig a megalkuvás irányában megkísérelt elhajlások ellen küzdött. 1920 decemberében, amikor a bur­zsoázia az első republika hajóját a kapitalizmus vizeire, mondjuk, ingová­nyára kényszeríti, Zápotocký elvtárs ott harcol a forradalmi sztrájkolók élén s börtönbüntetést mérnek rá. 1921-ben a kommunista párt meg­alakításában vesz részt. Előzőleg, 1920-ban egy szovjetunióbeli látoga­tás és a Kommunista Internacionálé II. kongresszusán való jelenlét nyújt neki biztos, előretekintő tájékozódást s kialakítja benne a lenini vonal világ­formáló jelentőségéről való meggyő­ződést. 1925 óta kommunista képviselő a nemzetgyűlésben. Magában a pártban Klement Gottwald oldalán vett részt a likvidátoros és reformista kísérletek leküzdésében. Mikor Beran kormánya a kommunista pártot betiltotta, illegá­lisan dolgozik. 1939—1945-ig a gesta­po foglya. A felszabadulás után a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezője, a prágai Práce munkatár­sa, kitűnő cikkei és kommentárai nagy hatást gyakorolnak. Tagja az ideigle­nes, utána az alkotmányozó nemzet­gyűlésnek, 1958. júniusától kormány­elnök, 1953. márciusától köztársasá­gunk elnöke. Külön kötelességünk Zápotocký elv­társról, mint íróról megemlékezni. M oha Üj harcosok sorakozója című könyvében, amely 1948. végén jelent meg cseh nyelven, az utószóban azt írja, hogy sem regény­írónak sem irodalmárnak nem tartja magát, ennek a kijelentésnek szabad ellentmondanunk, mert cáfolata az a hat kötet is, amely Zápotocký elvtárs­tól 1951 és 1955 Között magyar for­dításban is megjelent. A régi módon nem élhetünk című kötet 1945—1946­ban, A szakszervezetek egysége a szo­cializálásért vívott harcban címet viselő 1947 kezdetétől 1948 tavaszáig s A forradalmi szakszervezeti mozga­lom 1948 februárjáig című gyűjtemény 1948—1949-ben tartott előadásokat, beszédeket és cikkeket tartalmaz. Három további kötet: az Oj harcosok sorakozója, a Viharos esztendő és a Vörös fény Kladno felett személyes egyéni és közösségi élményeket és eseményeket dolgoz fel. Zápotocký elvtársnak ezek a művei tulajdonképpen önéletrajzi részletek­ben gazdag emlékiratok, amelyek vi­lágképszerűvé szélesednek és így a jó regényeknek ezt az irodalmi követel­ményét is teljesítik. De van még egy nagy érdemük: nevezetesen a haladás ügyének tesz­nek szolgálatot azzal, hogy a közel­múltra irányuló hamis álmodozással szemben felmutatják a tőkés társada­lom igazi arculatát. A. Zápotocký könyvei finom látcsö­vek, amelyek a múltról, az úgyneve­zett régi jó időkről szövődő délibábos elképzeléseket eloszlatják s a régi életküzdelem világának komor, ólom­színű egét és rideg atmoszféráját hozzák a mai kor esetleg kétséges­kedő emberének tájékoztatása és ne­velése végett az olvasó elé. Ha már irodalmi kapcsolatokról írunk, nem maradhat megemlítés nél­kül, hogy Zápotocký elvtárs mint köztársasági elnök a Csehszlovák író­szövetség munkáját élénk figyelemmel kísérte, az utolsó írókongresszuson Prágában felszólalt és későbbi össze­jöveteleken is részt vett. A Szovjetunió létrejöttének 40. év­fordulóját ünnepelve ért bennünket Zápotocký elvtárs halálának híre. A Szovjetunió történetének erről a nevezetes napjáról évről évre megem­lékeztünk, s hogy most ezt a szüle­tésnapot Zápotocký elvtárs szellemé­ben ünnepeljük, hadd idézzük egy rádióbeszédét, melyet a felszabadulás után 1945. november 7-én, tehát ti­zenkét esztendővel ezelőtt tartott. „Amikor 1920. nyarán, mint a klad­nói munkások kiküldötte, a Kommu­nista Internacionálé világkongresszu­sára a Szovjetunióba utaztam ... sej­tettem, hogy az, ami ott történik, valami nagy, jelentőségteljes és fon­tos dolog ... Soha sem felejtem el első találkozásomat Leninnel. A cári Kreml koronázási termében, ahol a kongresszus folyt, a lépcsőzetes emelvényen jelentéktelen, nem feltű­nő ember ült és a térdén tartott papírra jegyezgetett. Ez volt Lenin elvtárs. Hétköznapi ember. Semmi sem volt rajta feltűnő. És mégis ez a hét­köznapi embef szabta meg a történel­mi fejlődés új irányát... Lenin ke­resztülvitte, amikor annak szüksége mutatkozott, a munkaerkölcs és fe­gyelem megszigorítását, el tudott menni önkéntes brigádokban eltakarí­tani a moszkvai utcák szemetét. Akkor mi is, a világkongresszus összes dele­gátusai velementüi^;. Közben Lenin a munkásokhoz fordult és magyarázott: „Most nagy háborút kezdtünk, amely nem fog olyan hamar befejeződni. Ez az .éhség, hideg, tífusz elleni és a mű­velt, jólakott és egészséges Orosz­országért indított vértelen háború ... Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a harc sokkal nehezebb lesz, mint a há­borús arcvonalon." C zükséges, teszi hozzá Zápotoc­~ ký elvtárs Lenin eme szavai­hoz, hogy azokat állandóan emlékeze­tünkbe idézzük. „Minekünk is harcol­nunk kell ma és még sokáig kell majd harcolnunk a hiányok és nyomor ellen. Jó volna azt hinni, hogy ezeket azon­nal kiküszöbölhetjük. De ez nálunk is hosszú és nehéz harcot fog jelente­ni." Köszönjük meg és véssük tudatunk­ba ezeket a ma is jövőbe mutató szavakat. Dr. Sas Andor, főiskolai tanár Antonín Zápotocký öreg elvtársak körében. Részvéttáviratok a CSKP Központi Bizottságának Az Olasz Kommunista Pártnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója ünnepségein résztvevő küldöttsége mély fájdalmát és rész­vétét tolmácsolja Antonín Zápotocký elvtárs köztársasági elnöknek, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodája tagjának elvesztése fölött. Zápotocký elvtárs halálával a nem­zetközi munkásmozgalom nagy alakja távozik az élők soraiból, ötven éven át működött, mint a csehszlovák és a világ munkás és kommunista moz­galmának kiváló harcosa. Életének minden pillanatban a dolgozók és a szocializmus ügye iránti hűség, ra­gaszkodás ragyogó példaképe volt. Sem a burzsoázia üldözése, sem a bör­tön, sem a náci koncentrációs tábo­rokban elszenvedett gyötrelmek nem tudták megtömi a munkásosztály eme forradalmi harcosának elszántságát és lelkesedését. A Nagy Októberi Forra­dalom után Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik fő alapító tagja volt. A szakszervezetek élén fáradhatatla­nul küzdött a dolgozók jobb életkö­rülményeiért. Mint miniszterelnök és mint köztársasági elnök a csehszlová­kiai népi demokratikus rendszer és a szocialista építés egyik megteremtője volt. Nagy érdemeket szerzett és ezért nagyon fájlaljuk ma az élők soraiból való távozását. Ma Csehszlovákia né­pét és az egész világ dolgozóit hála tölti el iránta. Emléke örökké élni fog a nép és a nemzetközi proletariátus szívében. Az Olasz Kommunista Pártnak Október 40. évfordulója ünnep­ségein résztvevő küldöttsége. Az Olasz Kommunista Párt trieszti szövetségének olasz és szlovén kom­munistái mély részvétüket fejezik ki Antonín Zápotocký elvtársnak, a ki­váló forradalmi harcosnak elhunyta felett. Halála súlyos veszteséget jelent a csehszlovákiai és a nemzetközi mun­kásmozgalomnak. Az Olasz Kommunista Párt trieszti szövetségének titkársága. Chile Kommunista Pártja mély rész­vétét tolmácsolja Zápotocký elvtárs­nak, a Csehszlovák Köztársaság elnö­kének, a kiváló kommunista^ vezérnek elhunyta fölött. Galo Gonzáles, Chile Kommunista Pártjának főtitkára. Uruguay Kommunista Pártja rész­vétét fejezi ki Zápotocký elvtárs el­hunyta fölött, mely fájdalmas veszte­ség a kommunista világmozgalom számára. Uruguay Kommunista Pártjának végrehajtó bizottsága. Indonézia Kommunista Pártjának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1 40. évfordulója ünnepségein résztvevő küldöttsége mély részvétét fejezi ki drága Zápotocký elvtársunk elhunyta fölött. Bízik abban, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának vezetésével tovább foly­tatja az elhunyt művét, biztosítja a dolgozók. boldogságát és az építést. Szudiszman, az Október 40. év­fordulójának ünnepségein részt vett indonéz kommunista párt­küldöttség vezetője. Mély fájdalommal értesültünk Zápo­tocký elvtársnak, a nagy harcosnak haláláról. Zápotocký elvtárs életét a munkásosztály érdekében, a szocializ­mus és a béke ügyéért kifejtett munkásságának szentelte. Sohasem fe­ledkezünk meg a CSKP élén álló Zá­potocký elvtársnak és a csehszlovák kormánynak óriási szerepéről a cseh­szlovák-arab barátság megszilárdítá­sában. őszinte részvétünket fejezzük ki a testvér kommunista pártnak és Csehszlovákia népének. Szíria, Libanon, Irak és Jordánia Kommunista Pártjai nevében: Haled Bagdas, Farazsalah Helu, Szalam Adel, Dzsaszem Muham­med és Faud Abbad. Drága Elvtársak, Spanyolország Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága osztozik Antonín Zápotocký elvtárs elhunyta fölött érzett fájdal­mukban. Zápotocký elvtársnak, a munkásosztály hű fiának és a kom­munizmus ügye rettenthetetlen harco­sának . életét jól ismerik a spanyol kommunisták. Ezért átérezzük a párt­jukat és Csehszlovákia népét, valamint közös ügyünket Zápotocký elvtárs ha­lálával ért veszteség nagyságát. A for­radalmi kitartásnak példája, melyet Zápotocký elvtárs, a vezető szerepet betöltő kőmmunista dolgozó harcos életével mutatott, világszerte lelke­síteni fogja azokat, akik azért az ügyért küzdenek, melynek ö életét szentelte. Spanyolország Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága. Mély sajnálattal értesültünk Antonín Zápotockýnak, Csehszlovákia népe nagy fiának elhunytáról. A nagy gyász napjaiban önökkel vagyunk. Ausztrália Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Testvéri részvétnyilvánításunkat tol­mácsoljuk Antonín Zápotocký elvtárs­nak, a kiváló kommunista vezérnek, a Csehszlovák Köztársaság elnökének elhunyta fölött. Halála súlyos veszte­séget jelent a béke és a szocializmus táborának. A nemzetközi munkásosz­tály és a kommunista mozgalom örök­ké megőrzik emlékét. Izrael Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Argentína Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága nevében Argentína munkásosztályának mély érzelmeit tolmácsoljuk és részvétünket fejezzük ki a testvérpártnak Zápotocký elvtárs elhunytával Csehszlovákia munkásosz­tályát ért nagy veszteség fölött. Zápotocký elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártjának képviselője a nép és a nemzet vezére volt és egész életét a szocializmus győzelméért, a proletár nemzetköziség fejlesztéséért és szilárdításáért, a világbéke védel­méért, a némzetek barátságáért és együttműködéséért folytatott fáradha­tatlan küzdelemnek szentelte. Zápo­tocký elvtárs élete állandó példakép lesz a demokráciáért és szocializmu­sért küzdő munkásosztály és nép szá­mára. Nevére mindenkor nagy szere­tettel fogunk emlékezni. Argentína Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. OJ SZO 3 a 1957. november 17.

Next

/
Thumbnails
Contents