Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-16 / 318. szám, szombat

Már két napja a bolsevikok kezén van a város. A megrémült polgárok előbújtak a pincékből, hogy megke­ressék halottaikat; az utcákról eltűn­tek a barikádok; a Moszkva lerom bolásáról szóló rémtörténetek száma azonban nemcsak hogy nem csök­kent, hanem egyre növekedett.. Ezért végül is elhatároztuk, hogy el­utazunk Moszkvába. Petrográd végeredményben, bár már egy évszázad óta a kormánv székhelye, mégis csak mesterségesen létrehozott város. Moszkva az igaz Oroszország — Oroszország, amilyen volt és amilyen lesz. Moszkvában majd tisztán látjuk, hogyan gondol kodik az orosz nép a forradalomról. Az élet ott intenzívebb. A petrográdi Forradalmi Katonai Tanács az utolsó héten a vasutastö­megek segítségével átvette a Miklós vasút kezelését, s a matrózokkal és vörösgárdistákkal telt vonatok ro­bogtak délnyugat felé... A Szmolnij­ban igazolványokat kaptunk — ilyen igazolvány nélkül senki sem hagy­hatta el a fővárost... A szerelvény még jóformán meg sem állt, amikor élelmiszerrel felpakolt, rongyos ka­tonák megrohanták az ajtókat, betör­ték az ablakokat, s özönlöttek be a fülkékbe, ellepték a folyosókat, s még a kocsik tetejére is felmásztak. Hár­munknak sikerült bejutni egy sza­kaszba, de mindjárt utánunk tódult vagy húsz katona... A szakaszban csak négy személy számára volt hely; vitatkoztunk, kiabáltunk, a kalauz is segítségünkre sietett — de a katonák csak nevettek. Mit érdekli őket né­hány burzsuj kényelme? Amikor azonban megmutattuk a Szmolnij ál­tal kiadott igazolványokat, rögtön megváltozott a magatartásuk. „Gyerünk — kiáltotta az egyik — ezek amerikai elvtársak! 30 000 versztnyi utat tettek meg, hogy for­radalmunkat lássák ... Érthető, hogy fáradtak..." Udvarias és barátságos bocsánat­kérések közepette kivonultak a sza­kaszból. Néhány pillanat múlva hal­lottuk. amint betörtek egy másik szakaszba, melyet két jól öltözött kövér úr foglalt le. akikre a lepén­zelt kalauz rázárta az ajtót... Este hét óra körül elindult a vo­nat. A hosszú szerelvényt gyenge kis mozdony húzta. A vonat lassan döcö­gött, és minduntalan megállt. A ko­csik tetején ülő katonák szomorú pa­rasztnótákat énekeltek, sarkul,':al verték á taktust. A folyosókon, ame­lyek olyan zsúfoltak voltak, hogy nem lehetet rajtuk közlekedni, egész éj­szaka heves politikai viták dúltak. Időnként megjelent a kalauz is — a jegyeket kérte. De rajtunk kívül igen kevés embernek volt jegye, s a ka­lauz, félórás veszekedés után, le­mondóan vállat vont és elvonult. A levegő dögletes volt a füsttől és a bűztől. Ha az ablakok nincsenek kitörve, nemigen tudtuk volna elvi­selni. Amikor reggel — meglehetősen ké­sőn — felébredtünk, havas tájat pil­lantottunk meg az ablakból. Csípős hideg volt. Délfelé egy parasztasz­szony kenyeret hozott, meg valami langyos kávépótló löttyöt. Azután es­tig megint semmi, csak a zsúfolt vo­nat, mely időről időre megállt; az állomásokon a katonák megrohanták a szegényes büffét és pillanatok alatt kiürítették... Az egyik ilyen álldo­gáláskor beleütköztem Noginbe és Ftikovba, a lemondott népbiztosokba, akik visszatérőben voltak Moszkvába, hogj panaszaikkal tulajdon szovjet­jükhöz forduljanak, és Buharinba, egy alacsony, vörös szakállú, égő te­kintetű férfiba — „baloldalibb, mint Lenin" — mondták róla ... Azután felhangzott az indító fütty­szó és rohantunk a vonathoz; a zsú­folt folyosókon át nagynehezen visz­szakerültünk a fülkénkbe ... Jóindu­latú emberek voltak ezek, akik hu­morral és türelemmel viselték el a kényelmetlenségeket; vég nélküli vi­tákat folytattak mindenről a világon, kezdve petrográdi helyzeten az angol szakszervezeti rendszerig és hangosan vitatkoztak azzal a néhány burzsujjal, aki a vonaton utazott. Mielőtt Moszk­vába érkeztünk volna, már csaknem minden vagonban alakult egy bizott­ság élelemszerzés és élelemosztás céljából, és ezek a bizottságok politi­kai frakciókra oszlottak, amelyek az alapelveken veszekedtek ... A moszkvai pályaudvar üres, nép­telen volt. Bementünk a biztos iro­dájába, hogy biztosítsuk a je-yeket a visszautazáshoz. Mogorva képű fia­talember volt, hadna""i egyenruhá­ban. Amikor bemutattuk neki Szmol­nij által kiállított igazolvát.yokat, ki­jött a sodrából és kijelentette, hogy ő nem bolsevik, ö a Közbiztonsági Bizottságot ) képviseli... Jellemző mozzanat volt ez — a város meghó­dításáért vívott nagy harcban a győztesek teljesen megfeledkeztek a Központi Pályaudvarról... Egyetlen kocsi sem volt a közel­ben. Néhány háztömbbel odább azon­ban felébresztettünk egv groteszken bebugyolált kocsist, aki a bakon ülve aludt. „Mennyiért visz el a város központjába?" Fejét vakargatta. „Az urak nem fognak szobát találni egyetlen szál­lodában sem" — mondotta. „De elvi­szem az urakat száz rubelért..." Amikor azt mondottuk, hogy a forra­df lom előtt ez két rubeibe került, csak a vállát vonogatt. „Manapság nagy bátorság keil ahhoz, hogy az ember konfliskocsis legyen" — érvelt. Ötvennél olcsóbban nem vállalta el... Amikor végigmentünk a csendes, ha­vas, rosszul megvilágított utcákon, elbeszélte a hatnapos harcok alatt átélt kalandjait. „Megyek a kocsimmal, vagy várok a sarkon egy utasra — — mesélte —, és hirtelen, puff! egy ágyúgolyó csapott be itt, puff! egy ágyúgolyó ott, ratt-ratt! gépfegy­ver ... Gyorsabban hajtok, a gazem­berek mindenfelől lövöldöznek. Be­fordulok egy szép csendej utcába, megállok, szunyókálok egy kicsit, puff! megint egy ágyúgolyó, ratt­ratt ... Ördögök! Ördögök! Ördögök! Brrr!" A belváros havas utcái csendesek voltak — mint valami nagy betegség után. Csak néhány ívlámpa világított és Csak egy-két járókelő sietett az utcán. Csontokig hatoló jeges szél | fújt. Az első szállodában beléptünk egy irodahelyiségbe, amely két szál gyer­tyával volt megvilágítva. „Igen, van néhány nagyon kényei- | mes szobánk, de az összes ablakok, betörtek. Ha az uraságokat nem za­varja egy kis friss levegő ..." A Tverszkaján be voltak törve a ki­rakatok ablakai, és az úttesten grá­nát vágta lyukak tátongtak, a kövezet pedig sok helyen fel volt szedve. Szállodáról szállodára jártunk, mind tele volt, vagy a tulajdonosok még olyan rémültek voltak, hogy csak any­nyit tudtak dadogni: „Nem, nincs szo­bánk! Nincs szobánk!" A fő útvonala­kon. ahol a nagy bankházak és keres­kedések vannak, a bolsevik tüzérség különösen alapos munkát végzett. Egy , szovjet tiszt mondotta nekem: „Ami- 1 kor nem tudtuk pontosan, hol vannak a tisztiiskolások és a fehérgárdisták, : a pénztárcáikat vettük célba ..." A nagy National Szállóban végre j kaptunk szobát; mert külföldiek vol­tunk és a Forradalmi Katonai Tanács megígérte, hogy a külföldiek lakását megvédi...'A szállodaigazgató a leg­felső emeleten megmutatta, hogy egy srapnel betörte az ablakokat. „Ezek az állatok!" — mondotta öklét rázva. „De türelem! Nem soká tart ez! Né­hány nap múlva megbukik ez a ne­vetséges kormány, és akkor majd iftegmutatjuk nekik!" Egy vegetáriánus vendéglőben ét­keztünk, melynek vonzó neve volt: „Nem falok fel senkit" — s a falon Tolsztoj portréja függött. Azután el­indultunk a város megtekintésére. A Moszkvai Szovjet főhadiszállása a kormányzói palotában, egy impo­záns, fehér épületben volt a Szkobe­lev téren. A bejáratnál vörösgárdis­ták álltak őrt. A tágas lépcsőházban a fal tele volt ragasztva hirdetmények­kel, felhívásokkal; néhány előszobán át, amelyekben az aranykeretes képek vörös posztóval voltak letakarva, el­jutottunk a fényes, csilláros díszte­rembe. Suttogó beszéd zümmögését és mintegy húsz varrógép kattogását hallottuk. Öriási fekete és vörös szö­vetvégek borftották a padlót, s egy nagy asztal körül mintegy ötven nő ült, és szabta, varrta a forradalom hallottainak gyászlobogóit. Az asszo­nyok vonásait megkeményítette a lé­tért vívoft harc; serényen dolgoztak és sokuknak vörös volt a szeme a sírás­tól... A Vörös Hadseregnek súlyos veszteségei voltak. A sarokban egy asztal mellett ült Rogov, egy intelligens arcú, szemüve­ges, szakállas férfi, fekete munkás­zubbonyban. Meghívott bennünket, hogy a másnapi gyászmenetben a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizott­ságával együtt vonuljunk ... „Az eszereket és a mensevikeket lehetetlen bármire is megtanítani!" — kiálltott fel. „A kompromisszum a vérükben van. Képzeljék el — azt az ajánlatot tették, hogy rendezzünk kö­zös temetést a tisztiiskolásokkal!" Most egy férfi haladt át a termen, szakadozott katonaköpenyben, kato­nasapkában Mikor jobban megnéztem, felismertem benne Melnyicsanszkijt, akit Bayonne-ben (New Jersy), 8 Standard Oil sztrájk idején, mint George Melcher órást ismertem. Most, amint elbeszélte, a moszkvai vasas szakszervezet titkára és a harcok alatt a Forradalmi Katonai Tanács biztosa volt. „Nézzen rám!" — mutatott rongyos ruhájára. „Ott voltam a fiúkkai a Kremlben, amikor a tisztiiskolásők először támadtak. Engem bezártak a pincébe, lehúzták rólam a kabátomat, ellopták az órámat, pénzemet, sőt még a gyűrűt is levették az ujjamról. Csak ez a rongyos köpenyem maradt meg!" Melnyicsanszkij sok érdekes rész­letet mondott el a hatnapos véres harcról, amely Moszkvát két táborra osztotta. Itt a Városi Duma vette ke­zébe a tisztiiskolások és a fehérgár­disták irányítását. Rudnyev polgár­mester és Minor duma-einök irányí­totta a Közbiztonsági Bizottság tevé­kenységét és a katonaságot. A demokratikus érzületű Rjabcev városparancsnok nem akart szembe­helyezkedni a Forradalmi Katonai Ta­n-'ccsal, de a duma kényszeritette erre... A Kreml megszállása a pol­gármester utasítására történt; „A Kremlt nem merik majd lőni" — mondotta... A helyőrség egyik ezredét, melyet a régóta tartó tétlenség- teljesen de­moralizált, mindkét fél igyekezett megnyerni. A katonák gyűlést tartot­tak, hogy ctt döntsenek állásfoglalá­sukról. Ügy határoztak, hogy semle­gesek maradnak, és folytatják eddigi tevékenységüket — a "napraforgómag árusítást! „De a legnagyobb bai az volt — folytatta Melnyicsanszkij, — hogy harc közben szerveznünk is kellett. Az ellenfél tudta, hogy mit akar. De itt — a katonáknak megvolt a ml­guk szovjetje és a munkásoknak^ is a maguké... Szörnyű veszekedés tört ki azon, hogy ki legyen a főpa­rancsnok; néhány ezred napokon át vitázott, amíg döntésre jutott; és amikor a tisztek egyszerre csak cser­ben hagytak bennünket, nem volt ve­zérkarunk, amely a harcokat irányí­totta volna..." Elevenen írt le néhány jellegzetes apró mozzanatot. Egy hideg és borús napon a Nyikitszkaja sarkán állt, g melyet gépfegyverrel lőttek. Eay se­reg kisfiú gyülekezett ott — utcegye-s rekek, rikkancsok, izgatottak voltak, mintha valami új játékról volna szó. s akkor megpróbáltak átfutni a másik oldalra ... Sokan otthagyták a fogu­kat, de a többi ide-cda szaladgált, nevetve, egymást biztatva .. . Késő este elmentem a nemesi ka­szinóba a moszkvai bolsevikok gyű­lésére, melynek tárgya Nogin, Rikov és a Népbiztosok Tanácsából kivált többi bolsevik beszámolójának meg­vitatása volt. A gyűlést egy színházban tartották, ahol a régi rezsimben tisztek és ele­gáns hölgyközönség előtt amatőrök a legújabb francia vígjátékokat ját­szották. A gyűlés elején a belvárosban lakó intellektuelek voltak többségben. No­oin beszédét a hallgatóság zöme helyesléssel fogadta. Csak igen későn érkeztek meg a munkások; a mun­káslakások a perifériákon vannak, és villamosok nem közlekedtek. De éj­fél körül tízes-húszas csoportokban özönlöttek be a terembe — hatalmas, erős férfiak, rossz ruhában; még lát­szottak rajtuk a harcok nyomai... egy héten át úgy küzdöttek, mint az or~szlánok, miközben körülöttük hull­tak bajtársaik. Alig kezdődött meg hivatalosan a gyűlés, Nogirt szitkok és gúnyos kiáltások fogadták. Hiába próbált ma­gyarázkodni, védekezni, nem akarták meghallgatni. Kilépett a Népbiztosok Tanácsából, a csata hevében otthagy­ta őrhelyét! Ami a polgári sajtót ille­ti, mondták, itt Moszkvában nincs már polgári sajtó: még a Városi Du­mát is felosziatták. Buharin kért szót; szenvedélyes volt és logikus. Minden szava egy-egy kalapácsütés... Ragyogó szemmel hallgatták. Nagy többséggel elfogadták a határozati javaslatot, amely helyeselte a Népbiz­tosok Tanácsának intézkedéseit. így beszélt Moszkva ... Késő éjjel a néptelen utcákon és az Ibériai Kapun át elmentünk a Kreml előtti hatalmas Vörös térre. A sötétben különösen hatottak a Va­szilij Székesegyház elmosódó körvo­nalai, a sZínes, hagymaalakú kupolák Sérülésnek semmi nyoma .".. A tér egyik oldalán a Kreml sötét tornyai és falai húzódtak. A magas falakon láthatatlan tüzek vörös visszfénye ... messziről hanpok hallatszották, és csákányok meg ásók lármája. Elin­dultunk a hangok irányában. (Folytat juk) Az ENSZ közgyűlése egyhangúlag jóváhagyta a Nemzetközi Atomerő­ügynökségnek az ENSZ-hez való viszonyáról és az atomsugárzás hatásáról szóló határozati javaslatot A plénum napirendjén három pont szerepelt: A Nemzetközi Atomerőegynökség viszonya az ENSZ-hez, az atomsugárzás ha­tása és a leszerelés. Az első ponthoz az Atomerőügy­.nökség előkészítő bizottságának mun­kájában részt vett államok nevében, ^közöttük a Csehszlovák Köztársaság 1 nevében is határozati javaslatot ter­jesztettek elő. Egyúttal élőterjesz­1 tették az USA pótinďítvSnyát is, amely felhatalmazza az Atomerőügynökséget, .hogy a nemzetközi bíróságtól jogi vé­leményezést kérjen ki. A javaslatok ellen senki sem élt ellenvetéssel. A sza­vazatukat magyaráz* küldöttek meg­elégedésüket fejezte ki afelett, hogy nemzetközi sztirv alakult, mely elő /fogja segíteni az atomerő békés fel­használását. A plénum ezután mindkét határo­Í zati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Matsch osztrák küldött, a politikai bizottság előadója jelentést tett a Csehszlovákia által előterjesztett pont — az atomsugárzás hatásának — tár­gyalásáról és közölte, hogy a politikai bizottság e ponthoz egyhangú hatá­rozati javaslatot fogadott el. A csehszlovák küldöttség állás­pontját egyúttal J. Nősek nagykövet ^magyarázta. Az atomsugárzás hatásáról szóló határozati javaslatot ugyancsak egy­hangúlag elfogadták. Amikor a plénum a leszerelés kér­dését kezdte tárgyalni, Alfaro, San Salvádor küldötte javaslatot terjesz­tett elő, hogy az ülést napolják el, mert egyes küldöttségek még bizo­nyos problémákat megvitatnak. Lod­ge, az USA küldötte ezután „meg­magyarázta", hogy San Salvádor kül­dötte nem javasolta az általános vi­ta elhalasztását, hanem csakis a le­szerelési bizottság összetételéről szó­ló vita elhalasztását. És hogy az úgynevezett huszonnégyek határoza­ti javaslatát azonnal meg lehet tár­ayalni. E határozati javaslat vitájában Nesbitt kanadai küldött után V. V. Kuznyecov szovjet képviselő szólalt fel. A szovjet küldött megállapította, Ihogy az.ÜSA és további 23 küldött­ség' által előterjesztett határozati ja­vaslat nem hárítja el a leszerelés út­jában álló akadályokat, sőt még fo­kozza őket. A szovjet küldöttség te­hát ezen határozati javaslat ellen és a világ közvéleményének tájékozta­tásáról szóló belga határozati javas­lat ellen fog szavazni. * * * Az ENSZ közgyűlésének plénuma november 14-én délután 56 szava­zattal 9 ellenében megszavazta az úgynevezett „huszonnégyek" leszere­lési javaslatát, mivelhogy a nyugati küldöttségek az USA-vai az élen szá­mos ellenvetés ellenére előnyben ré­szesítették a NATO-tömb követelé­seiről szóló többségi szavazást, ahe­lyett, hogy konstruktív módon egyez­ményre törekedtek volna. Tizenöt küldöttség tartózkodott a szavazástól. Lali indiai küldött még az utolsó pillanatban figyelmeztette az USA-t arra, felszólalásaikban az USA kül­döttei maguk is megerősítették, hogy követeléseiket nem ultimatlv módon terjesztik elő és nem helyezkednek makacs álláspontra, hajlandók tovább­ra is tárgyalni. Palamarcsuk ukrán küldött felhívta a figyelmet arra, hogy az USA a NA­TO egyéb országainak is akar atom­fegyvereket szállítani és ezzel fokoz­za az atomháború veszedelmét. A nyugati küldöttek, különösen Lodge. az USA és Noble, Nagy-Bri­tannia küldötte lényegében csupán egy érvvel jöttek elő: a „huszonné­gyek" határozati javaslatát jóváhagy­ta a politikai bizottság többsége, te­hát miért ne hagyhatná jóvá a plé­num is. A plénum elé eddig két határozati javaslatot terjesztettek. A szovjet ja­vaslat azt ajánlja, létesítsenek állandó leszerelési bizottságot az ENSZ vala­mennyi tagállamának részvételével. A NATO hatalmainak határozati ja­vaslata, amelyet Japán és Kanada terjesztett elő, a leszerelési bizottság bővítését ajánlja. E bizottság jelen­leg a Biztonsági Tanács tagjaiból áll. A NATO javaslata a következő 10 ál­lammal akarja bővíteni a bizottsá­got: Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Burma, Csehszlovákia, India, Olaszország, Tunisz és Jugoszlávia. India Belgium és Tunisz helyett Len­gyelországot és Egyiptomot javasolta. A következő ülés napirendjén az atomfegyverkísérletek ideiglenes be­szüntetésére irányuló felújított indiai javaslat szerepel. Az olasz szocialisták képviselőinek Az Olasz Szocialista Párt vezető­sége P. Nenni elnökletével a novem­ber 13-i ülésén többnapos tanács­kozás után két határozati javaslatot 'hagyott jóvá. Az első határozati javaslat ajánlja, szenteljenek figyelmet "„a . fegyver­kezéssel összefüggő problémák, a leszerelés kérdése,, az atomfegyve­rek betiltása, Németország egyesíté­se. a közép-keleti helyzet és a Kínai Népköztársaság elismerése elhanya­golására irányuló szándékból eredő veszedelemnek". A határozati .javas­lat befejező részében az Olasz Szo­cialista Párt vezetősége megerősíti, hogy állást foglal „valamennyi nem­zet békés egymás mellett éléséért és a fő nagyhatalmak képviselői kö­zötti tanácskozásokért, hogy ismét felvegyék azokat a kapcsolatokat, amelyeket a genfi értekezlet után megszakítottak". A második határozati javaslat az olasz szocialista mozgalom egyesíté­sének kérdésében rámutat arra, hogy „a szociáldemokraták legutóbbi milá­a négy nagyhatalom tárgyalásaiért nói kongresszusa meghiúsította a két olasz szocialista párt közötti közele­dés, vagy egyezmény lehetőségének reményét". A Francia Általános Szakszervezeti Szövetség az algériai háború befejezéséért Párizs (ČTK) — A Francia Általá­nos Szakszervezeti Szövetség felszólí­totta a francia dolgozókat, hogy no­vember 15-én rövid ideig tartó sztrájk­kokat és manifesztációkat rendez­zenek, így hangsúlyozzák az algériai kat'cnai akciók beszüntetésének kö­vetelését. A nyilatkozat szó szerint kiemeli, hogy a kormányt kényszeríteni kell „az algériai nép nemzeti független­ségének azonnali elismerésére és a tárgyalások haladéktalan megkezdé­sére az algériai nemzeti felszabadítás frontjának képviselőivel a francia egységeknek' visszavonásáról". SPORTHÍRADÓ Két' új szovjet világcsúcs Teheránban a súlyemelő VB után R. Csimiskjan szovjet versenyző a pehely­súlyban két új világcsúcsot állított fel. 'Szakításban 110,5 kg-ot ért el, nyo­imásban pedig 143,5 kg volt a teljesít­ménye. Az új világcsúcsok mindegyike Jfél kg-mal jobb, mint az eddigi legjobb »teljesítmény. A Manchester United— Dukla Praha mérkőzések új időpontjai A Csehszlovák Testnevelés; Szövetség elnöksége jóváhagyta a két Manches­Jter United— Dukla Praha-mérkőzés új időpontjait. Először november 20-án Manchestiáben találkozik a két csapat, majd december 4-én Prágában játsszák a visszavágót. Szovjetunió—Svédország 4:3 A Szovjetunió válogatott jégkorong­együttese Moszkvában 4:3 arányú győ­zelmet aratott a svéd válogatott jég­korongozók felett. A szovjet eayüttes összeállítása a következő volt: Mkrti­csan — Szologubov, Tregubov, Szido­renko. Úkolov —- Pantyuhov, Gurisev, Hlisztov — Loktyev, Alekszandrov, Cserepanov — Jelizarov, Kopilov, No­vozsilov. A Központi Jégkorongosztály közleménye A Központi Jég korong osztály meg­változtatta az 1957'58. évi jégkorong­bajnokság egyes fordulóinak időpont­ját. A november 13-ára tervezett for­dulót november 21-én játsszák. A no­vember 17-ére tervezett hatodik forduló új időpontja november 28-a, a hetedik fordulót, melyet 20-án kellett volna játszani, november 19-én játsz­szák. A további fordulók időpontjai változatlanok maradnak. A Központi Jégkorongosztály az elmaradt mérkő­zésekre a következő időpontokat je­lölte ki: november 20. és december 5-ét. ÜJ SZO 1 ti 1P57. november 16.

Next

/
Thumbnails
Contents