Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-14 / 286. szám, hétfő

Mire készül a nemzefgp'és? Nemzetgyűlésünk küldöttsége baráti látogatáson van a Kínai Nép­köztársaságban s egy másik küldöttség e napokban tért vissza a Bolgár Nép­köztársaságból. Azért otthon a munka nem szünetelt és szünetel. A bizottsá­gokban folynak az előkészületek a rö­videsen összehívandó teljes ülésre. A napirendre jelentős törvényjavas­latok tárgyalását tűzik és a kormány több nemzetközi megállapodás jóvá­hagyását kéri a parlamenttől. Sor kerül a Csehszlovák Tudományos Akadémiáról szóló törvény megváltoz­tatására. Ennek a célja az Akadémia feladatainak pontosabb meghatározása és hatáskörének kiegészítése. Az eddi­gi törvényes intézkedés az Akadémia tevékenysége kizárólagos feladatának a saját kebelén belüli tudományos ku­tatást tartotta. Emellett a főfeladat mellett csupán utalt arra, hogy az Akadémia hozzájárul a rajta kívülálló többi tudományos intézet munkájának fejlesztéséhez. Ez ma már nem elegen­dő. A tárgyalás alá kerülő törvényja­vaslat határozottan kimondja, hogy az Akadémia mindennemű ténykedését a tudomány és a technika fejlesztésének, a szocializmus építésének és köztársa­ságunk népe jólétének szolgálatába köteles állítani. Főfeladata az összes tudományágak főkérdéseire összpon­tosított kutatómunka, az alapvető gaz­dasági jelentőséggel bíró mindennemű tudományos kutatás irányító és főfel­ügyeleti tevékenysége, valamint a tu­dományos kutatások eredményeinek a gyakorlatba való átültetése során ki­fejtendő kötelező aktív együttműködés. Az Akadémia minden elvi jelentőségű tudományos kérdésben a kormány ta­nácsadója. Az Akadémia kutatómunká­ját ügy köteles megszervezni, hogy azt a legmagasabb tudományos színvo­nal jellemezze, és ezáltal alapul szol­gáljon a tudomány és a technika to­vábbi eredményes fejlesztésének. Az üj javaslat az Akadémia szervezeti fel­építésében is bizonyos változásokat eszközöl. Politikai, gazdasági és tudo­mányos körök országos, sőt nemzet­közi viszonylatban is további kiváló eredményeket várnak e központi in­tézményünk világhírű tudósaitól. Sokáig tartó tárgyalások előzték meg a színjátszó tevékenységről szóló törvényjavaslat előkészítését. A javas­lat szerint a színjátszó tevékenység hivatása hozzájárulni a kulturális színvonal emeléséhez a népművé­szeti tevékenység^ te jlesztéséhez és az állampolgárok szocialista nevelésé­séhez. Olyan színház üzemeltetésére, amelyben hivatásos színművészek lép­nek fel, csak az állam vagy szocialista jogi személy jogosult. A javaslat szer­vezeti felépítésében az országos párt­konferenciának a kulturális élet" de­centralizációjával kapcsolatos határo­zataiból indul ki. Az állami színházak irányítása a nemzeti bizottságok vég­rehajtó szerveinek hatáskörébe tartoz­nak. Ar Iskola és Kulturális Ügyek Mi­nisztériumának közvetlen irányítása csupán az ország legjelentősebb, vala­mint azon színházaira terjed ki, melyeknek hatásköre túllépi az egyes kerületek területét (Nemzeti Színház, Falu Színház). Magától értetődik, hogy a Szlovák Nemzeti Színház és a szlo­vákiai Falu Színház irányítása a meg­bízotti hivatal feladata. Miután az ál­lam nem vezeti-be a színházi monopó­liumot, nem állami színház működése is lehetséges. Természetesen nem álla­mi színházat csak szocialista jogi sze­mély, vagyis önkéntes szervezet és népi szövetkezet tarthat fenn — az illetékes kerületi nemzeti bizottság végrehajtó szervének engedélyével. A színielőadások sorában jelentós szerepet töltenek be a műkedvelő szí­nielőadások. A műkedvelő színjátszás hazánkban régi és dicső múlttal ren­rendelkezik. Szocialista államunkban is megvan a kulturális és népnevelő hi­vatása, sőt minden lehetőség fennáll további fejlődésükre az országos nép­művészeti alkotás szervezetének széles keretén belül. Az illetékes szervek ügyelnek majd arra, hogy az előadá­sok összhangban legyenek az állami kultúrpolitika általános elveive!. A Szlovák Nemzeti Színház szerve­zetének, üzemeltetésének és vezetésé­nek kérdéseit a Szlovák Nemzeti Ta­nács törvénye fogja szabályozni. A soron következő törvényja­vaslat a művészeti iparok tevékenysé­gének szabályozásával foglalkozik. A tőkés iparosítás és a termelés ra­cionalizálása folytán a magasszínvona­lú művészeti iparok tevékenysége háttérbe szorult. A törvényjavaslat célja ezt az alkotó és szükséges tevé­kenységet továbbfejleszteni. E célból létrehozzák a művészeti iparok köz­pontját, melynek feladata a munkafel­tételek megteremtése és a munka ered­ményének értékesítése lesz. A legjobb minősítéssel bíró szakembereket alkal­mazzák. és megfelelően ellátják. Ugyan­csak gondoskodni fognak az utánpót­lásról. Figyelemre méltó a javaslatnak az az intézkedése, mely egyesek szá­mára mellékjövedelem biztosítását is lehetővé teszi. A három törvényjavaslatot a nemzet­gyűlés kulturális bizottsága már jóvá­hagyta. A további törvényjavaslatok ismerte­tésére rövidesen visszatérünk. ' SZILY IMRE Irt*i^W m Eredményes munkát végeztek a bacskai fiatalok A CSISZ ba-skai szervezete a na­pokban tartotta meg jól előkészített évzáró taggyűlését. Trosko Bertalan­nak a bel- és külpolitikai kérdésekről szóló beszámolója után Cservenák Já­nos, a CSISZ-szervezet munkáját ér­tékelte. A CSISZ-tagok a földmü­vesszövetkezetben, több mint 15 ezer brigádórát, a faluszépltési akcióban pedig több mint 5 ezer brigádórát dolgoztak le. Á bacskai CSISZ-tagok megérdem­lik a dicséretet. A rvárl időszakban a munkaverse/ivben mindig övék volt az elsőség. Bizonyítja ezt az a há­rom diploma is, amelyet az olvasó­szoba falán látunk és a gramofonos rádió, amelyet a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságától kaptak. A szövetkezetben dolgozó fiatalok egész éven át versenyben álltak egy­mással és a munkaversenyt kéthe­tenként értékelték. A csapatverseny­ben a tavaszi munkáknál Cservenák Jáncs csoportja győzött, a nyári munkáknál pedig Kardos Lajos kol­lektívája került az élre. A fiatalok az EFSZ-ben 5 munkacsoportban dol­goznak. Említést érdemel még, hogy a fia­talok a szorgos munka mellett seni feledkeztek meg a szórakozásról és a művelődésről. Hetente kétszer az olvasóteremben gyűltek össze és ott beszélték meg az előttük álló felada­tokat is. A fiatalok egy év alatt több mint ezer könyvet olvastak el, s a könyvekről vitát rendeztek. Az ol­vasókörben nagy tevékenységet fej­tettek ki Pandi Andor, aki több mint 40 könyvet ismertetett a tagokkal. Jól dolgoztak még az olvasókörben. Dajka József, Kalapos Zoltán, Kardos Ilonka és még jó néhányan, akik egyszer sem mulasztották el a vita­esten való részvételt. A bacskai fia­talok kultúrcsoportja a járási népmű­vészeti alkotóversenyben az első helyre került. A CSISZ bacskai szervezete azért dolgozik jól, mert szoros kapcsolatot tart fenn a HNB-ve! és az EFSZ-szel. A fiatalok mindig beváltják adott szavukat. A Nagy Október 40_. évfor­dulója tiszteletére vállalt felajánlá­sukat túlteljesítették, ötezer brigád­éra helyett 15 ezret dolgoztak le. Bácskán is egyre több fiatal győző­dik meg arról, hogy az EFSZ-ben van a helyük. A múlt évben csak 25 fia­tal dolgözott a szövetkezetben, ez idén már harmincon felül. Az évzáró taggyűlés beszámolóját élénk és tartalmas vita követte. Töb­ben a népi orosz nyelvtanfolyam és a politikai körök iránt érdeklődtek. És nem utolsó sorban jó színdarabokat kértek, mert a téli estéket a fiatalok még jobban akarják kihasználni, mint a múlt évben. IUés Bertalan, Bacska Ma a kiállításon — újéviül az üzletben (FolytaMs az 1. -itdslröl) sorolhatnánk tovább az * áruválaszték növekedését. S a közszükség­leti ipar dolgozói ezzel sem elégsze­nek meg. Ezt a kiállítást is azért rendezték, hogy meghallgassák a lá­togatók. a fogyasztók véleményét, hogy még „hatékonyabbá" tehessék termékeik kivitelezését, minőségét. S ehhez még hozzá kell tennünk, hogy amit a látogatók nem láthat­nak a kiátitáson, azt megláthatják a napokban sorra kerülő hat divatbe­mutatón, melyeken nemcsak a leg­újabb divat szerint készült ruhákat, hanem a ruházati üzemeknek a jövő évi termékeit is bemutatják. M 3 a holnapért című kiállítás szép, értékes és tanulságos. Tanulsá­gos azért, mert nem szorítkozik csu­pán a termékek bemutatására, hanem szemléltető módon — előadásokkal, filmekkel kiegészítve — okulást nyújt arra, hogyan öltözködjünk és hogyan rendezzük be lakásunkat még szebben és ízlésesebben. Ez a kiállítás a legszebb példája annak, hogy a közszükségleti ipar üzemei valóban a legszorosabb kapcsolatot akarják fenntartani a fogyasztókkal, hogy a dolgozók igényeinek kielégí­tése érdekében a fogyasztók észre­vételeinek meghallgatásával fejleszt­hessék iparunkat, (pb) „A pétrográdi helyőrség örömmel üdvözli a Forradalmi Katonai Tanács megalakulását, és kötelezi magát a Tanács minden akciójának támogatá­sára, hogy a forradalom érdekében szorosabb egységbe fogja össze a frontot és a hátországot. A helyőrség ezenkívül kijelenti, hogy a forradalmi proletariátussal együtt gondoskodni fog Petrográdban a forradalmi rend fenntartásáról. A komyilovisták vagy a burzsoázia minden provokációját könyörtelenül elfojtja." A Forradalmi Katonai Tanács most már hatalma tudatában azt követelte, hogy a pétrográdi vezérkar vesse alá magát rendelkezéseinek. A nyomdák­nak parancsot" adtak, hogy csak a Ka­tonai Tanács által láttamozott prok­lamációk és felhívások nyomtathatók ki. Fegyveres biztosok rengeteg fegy­vert és lőszert foglaltak le a kron­stadti fegyverraktárban, és feltartóz­tatták a Novocserkaszkba, Kalegyin főhadiszállására irányított tízezer puskát tartalmazó szállítmányt. A kormnáy végre felismerve veszé­lyes helyzetét, büntetlenséget igért, ha a Katonai Tanács önként felosz­lik. De már késő volt. November 5-én késő éjjel Kerenszkij küldötte, Ma­levszkij, a Pétrográdi Szovjetnek a pétrográdi vezérkarban képviseletet ajánlott fel. A Forradalmi Katonai Ta­nács ezt elfogadta. Egy órával később a hadügyminiszter, Manyikovszkij tá­bornok visszavonta az ajánlatot... November 6-án, kedden reggel egy falragasz hozta izgalomba a város lakóit. Az aláírás: „A Munkás- és Ka­tonaküldöttek Pétrográdi Szovjetje mellett működő Forradalmi Katonai Tanács." Petrográd lakosai! Polgárok! A bűnös ellenforradalom újra fel­ütötte fejét. A komyilovisták az összoroszországi Szovjetkongresszus és az Alkotmányozó Gyűlés megaka­dályozására mozgositják erőiket. Ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy pogromlovagok zavargásokra és vér­ontásra úszítják a pétrográdi lakos­ságot. A Munkás- és Katonaküldöttek Pétrográdi Szovjetje éppen ezért ma­gára vállalja a rend fenntartását, az ellenforradalmi és pogromkísérletek megakadályozása céljából. A pétrográdi helyőrség nem tűr semmiféle erőszakoskodást és sem­miféle rendzavarást. Felhívja a lako­sókat, hogy a fekete századok bandi­tiát és ügynökeit fogják el és kísérjék be a legközelebbi kaszárnyába, a szovjet biztoshoz. Ha a reakciós erők Petrográd utcáin rendzavarást kísé­relnek meg, akár fosztogatást, akár zavargást, a bűnösökre halál vár! Polgárok! Őrizzétek meg nyugalma­tokat és önuralmatokat. A forradalom ügye erős kezekbe van letéve. Azoknak az ezredeknek a felsoro lása, ahol a Forradalmi Katonai Ta­nácsnak biztosai vannak ...)" November 3-án, zárt ajtók mögött, ismét történelmi ülést tartottak a bol­sevikok. Minthogy erről Zalkind érte­sített, a folyosón az ajtó előtt vára koztam; s amikor Volodarszkij ki­jött, a következőket tudtam meg: Lenin beszélt: „A november 6-i dátum túl korai. Szükségünk van a felkeléshez egy országos bázisra: márpedig november 6-án még nem lesz itt minden küldött... November 8-a viszont már késő lenne. Akkorra a kongresszus már megszerveződött, és egy nagy szervezett testület ne­hezen tesz gyors, döntő lépéseket, 7-én kell akcióba lépnünk, azon a na­pon, amikor a kongresszus összeül, hogy így szólhassunk hozzá: „Itt a hatalom! Mit szándékoztok tenni vele?" Az egyik emeleti teremben hosszú hajú, keskeny arcú férfi ült az asz tálnál. Valaha cári tiszt, majd forra­dalmár, aki hosszú éveket töltött száműzetésben, egy bizonyos Ovsze jenko, akit a mozgalomban Antonov néven ismernek, matematikus és sakkbajnok. Ott ült az asztalnál és pontos stratégiai terveket készített a főváros elfoglalására. De a kormány sem tétlenkedett. Feltűnés nélkül a fővárosba rendelte a lojálisabb ezredeket. A Téli Palo­tát megszállta a tisztiiskolás tüzér­ség, és a pétrográdi utcákon — a júliusi napok óta először — újra feltűntek a kozák járőrök. Polkov­nyikov egyik parancsot a másik után adta ki s azzal fenyegetőzött, hogy minden engedetlenséget „a 'egklmé­letlenebbül" megtorol. Kiskin köz­oktatásügyi minisztert, a kormány leggyűlöltebb tagját, kinevezték kor­mánybiztosnak azzal a megbízással, hogy Petrográdban fenntartsa a ren­det; munkatársául két nem kevésbé népszerűtlen politikust jelölt ki, Ru­tenburgot és Palcsinszkijt. Petrográd­ban, kronst?<dtban és Finnországban kihirdették az ostromállapotot — amire a polgári „Novoje Vremja" ironikusan megjegyezte: „Mire való az ostromállapot? A kormány már nem hatalom többé Nincs erkölcsi tekintélye, és nem rendelkezik az erőszak alkalmazásá­hoz szükséges apparátussal... A leg­kedvezőbb esetben csak alkudozhat azzal, aki tárgyalásba bocsátkozik vele. Ennél tovább nem terjed a te­kintélye ..." ötödikén, hétfőn reggel elmentem a Mária-palotába, hogy megnézzem, mi történik az Orosz Köztársaság Tanácsának ülésén. Heves vita Tye­rescsenko külpolitikájáról. A Burcev­Verhovszkij-ügy visszhangjai. Az összes diplomaták ott voltak az olasz követ kivételével, akit a hírek sze"­rint mélyen lesújtott az isonzói ka­tasztrófa ... Amikor a terembe léptem, Karelin, egy baloldali eszer, felolvasta a lon­doni „limes" vezércikkét, amely sze­rint: „A bolsevizmusnak egv orvos­sága van: a golyó!" A kadetok felé fordulva így kiáltott: „Önök is így gondolkoznak!" Hangok a jobboldalról: Ügy van! Ügy van!' „Igen, jól tudom, hogy önök is így gondolkoznak — mondotta hevesen Karelin —, csak nincs hozzá bátor­ságuk, hogy megpróbálják!" A puha szőke szakállas, göndör ha­jú, bonviván külsejű Szkobelev a szovjet „Nakaz"-t védelmezte. Ezután következett Tyerescsenko. A baloldal „Mondjon le! Mondjon le!" kiáltásul fogadta. Annak szükségességét han­goztatta, hogy a kormány és a Köz­ponti Végrehajtó Bizottság párizsi küldöttei egyésges álláspontot képvi­seljenek — természetesen az ő ál­láspontját. Végül néhány szót mon­dott arról, hogy a hadseregben a fe­gyelmet helyre kell állítani, és hogy a háborút a végső győzelemig keil folytatni... Altalános zajongás, majd pedig a Köztársasági Tanács, a lár­mázó baloldal tiltakozása ellenére, áttért a következő napirendi pont tárgyalására. A bolsevikok padsorai üresen ásí­tanak. Mennyi élet tünt el innen az ő kivonulásukkal! És amint a palota lépcsőjén lefelé tartottam, a most lezajló^ heves vita ellenére sem tud­tam szabadulni attól a gondolattól, hogy ezeken a falakon nem hatol be a külvilágból semmiféle igaz hang, és hogy az Ideiglenes Kormány ugyan­úgy a háború és béke kérdésén fog zátonyra futni, mint a Miljukov-ka­binet... A portás felsegítette a ka­bátomat, s ezt mondta: „Csak azt szeretném tudni, mi lesz már ezzel a szegény Oroszországgal. Mensevi­kek, bolsevikok, trudovikok... Ukrajna, Finnország, a német impe­rialisták, az angol imperialisták. Negyvenöt évet megértem, de soha annyi nevet nem hallottam, mint ezen a helyen .. ." A folyósón találkoztam Sackij pro­fesszorral, egy patkányképű ember­rel, aki elegáns felöltőt viselt. Mivel tudtam róla, hony a kadet pártban nagy befolyása van, hallani akartam a véleményét a bolsevikok fegyveres felkeléséről, melyről olyan sokat be­széltek. Gúnycs mosoliyal vonogatta vállát: „Ezek barmok! Csőcselék! Meg sem merik próbálni, vagy ha mégis meg­próbálják, akkor majd szétverjük őket. Nekünk ez nem is lenne rossz — ebbe belebuknának és az Alkot­mányozó Gyűlésen nem lenne befo­lyásuk ... De engedje meg, uram, hogy fel­vázoljam önnek egy új kormányfor­ma tervét, melyet az Alkotmányozó Gyűlés elé fogok terjeszteni. Én ugyanis elnöke vagyok egy bizottság­nak, amely az AÍkotmányozó Gyűlés az az Ideiglenes Kormány megbízásá­ból alkotmánytervezetet dolgoz ki.. Ugyanúgy, mint önöknél, az Egyesült Államokban, nekünk is kétkamarás törvényhozó testületünk lesz. Az al­sóházban a választott területi képvi­selők, a felsőházban a szabad pályák, a zemsztvók, a szövetkezetek és a szakszervezetek képviselői..." Kint nedves, fagyos nyugati szél süvöltött, és az utca hideg sara át áztatta a cipőmet. Két század hosz szúköpenyes tisztiiskolás fordult be a Morszkáján, régi cári katonanóta kat énekeltek. A legközelebbi utca­kereszteződésnél láttam, hogy a vá­rosi milíciát Icvasították, a milicis­ták, övén vadonatúj pisztolytáska. Egy kis csoport némán bámulta őket. A Nyevszkij sarkán megvettem Le­nin „Megtartják-e a bolsevikek az államhatalmat?" című brosúráját, s az aprópénzt helyettesítő bélyeggel fizettem. A villamosok lassan jártak. Mind zsúfolt volt, a lépcsőkön is lóg­tak utasok. A járdán katonaszökevé­nyek egyenruhában cigarettát, nap­raforgómagot árultak... Felfelé haladtam a Nyevszkijen. A rosszul megvilágított utcán az embe­rek közelharcot vívtak a legújabb lapokért, és a felhívások, proklamá­ciók előtt nagy csődület vext. A Köz-t penti Végrehajtó Bizottság, a paraszt­küldöttek szovjetjei, a „mérsékelt" szocialista pártok, a katonaküidöttek szovjetjei adták ki ezeket a felhívá­sokat — fenyegetőzve, átkozódva kö­nyörögtek a munkásoknak és a ka­tonáknak, hogy maradjanak otthon és támooassák a kormányt... Egy tülkölő páncélautó lassan fal­alá hajtott az úton. Minden utcasar­kon, téren, sűrű embertömeg, vitat­kozó katonák meg diákok. Korán, hírtelen sötétedett, kigyúltak a lám­pák. De a tömeg hullámzása nem szűnt meg ... Petrográdban midnig így van ez vihar előtt... A város robbanásig telt feszültség­gel. Minden élesebb hangra összerez­zent. De a bolsevikok nem mutat-: koztak: a katonák a kaszárnyákban maradtak, a munkások a gyárak­ban ... Elmentünk egy moziba, mely a Kazáni Székesegyház közelében veit. Egy vértől csöpögő olasz filmet mu­tattak be, szenvedély, intrikák. Az elülső sorokban néhánv katona és matróz gyerekes kíváncsisággal bá- , mult a vetítővászonra. Nem értették, mire való ez a sok izgalom, ez a sok vérontás... Innen a Szmolnijba siettem. A 10. számú szobában állandóan ülésezett a Forradalmi Katonai Tanács, egy La­zimir nevű tizennyolc éves ifjú el­nökletével. Amikor elment mellettem, szinte félénken szorított velem kezet. De hangjában öröm csengett: „A Péter-Pál erőd őrsége átállt hozzánk. És éppen most kaptuk á hírt: átpártolt hozzánk egy Petrográd^ ba rendelt ezred is. A katonák gya­nakodtak, és Gatcsinában megállítot­ták a vonatot, és küldöttséget me­nesztettek hozzánk. „Miről van szó?'* — kérdezték. „Mit akartok? Mi éppen most fogadtunk el egy határozatot arról, hogy minden hatalmat át kell adni a szovjeteknek." A Forradalmi Katonai Tanács ezt felelte: „Bajtár­sak! A forradalom nevében köszön­tünk benneteket. Maradjatok ott, ahol vagytok, és várjátok be a további utasításokat." Elmondotta, hogy az összes tele-­fon vonalakat elvágták. A kaszárnyák­kal és a gyárakkal tábori telefon út* ján biztosították az összeköttetést. Futárok és komisszárok szakadat­lan áradata. Az ajtó előtt vagy egy tucat önkéntes vállalkozó álldogált, készen arra, hogy a híreket, parancso­kat eljuttassák akár a város legtávo­labbi pontjaira is. Az egyik közülük, egy cigányképü' hadnagy, _ franciául mondotta: „Minden készen* áll. Csak egy gombnyomásra van szükség ..." Láttam Podvojszkijt, a felkelés stratégáját, ezt a sovány, szakállas, civilruhás férfit; Antonovot, borostás állal, piszkos gallérban, szinte része­gen a sok virrasztástól; Krilenkót, a mosolygós, széles arcú, folyton be­szélő és hevesen gesztikuláló katonát és Dibenkót, az óriás termetű, nyu­godt matrózt. Ezek voltak a jelen és a jövő emberei. Lent az üzemi bizottságok helyi­ségében Szeratov egyre-másra írta alá az állami fegyerraktárnak szóló kiutalásokat minden gyárnak száz­ötven puskát... Vagy negyven kül­dött várt a kiutalásokra ... Az előcsarnokban összetalálkoztam néhány, a második garnitúrából való bolsevik vezetővel. Az egyik revol­verére mutatott: „Kezdődik a játék — mondta sápadtan — akár akarjuk, akár nem. A másik tábor tudja: vagy ők végeznek velünk, vagy mi ve­lük". A Petrcgrádi Szovjet éjjel-nappal ülésezett. Amikor beléptem a nagy­terembe, Trockij éppen beszéde vé­génél tartott. „Azt kérdezik tőlünk, valóban fegyveres tüntetésre készülünk-e. Én erre világos választ adhatok. A Pétrográdi Szovjet úgy érzi, hogy végre elérkezett a hatalom átvéte­lének az órája. A kormányhatalom átadása az összoroszországi Szovjet­kongresszus feladata. Hogy szükség lesz-e fegyveres tüntetésre, az at­tól függ. Iesznek-e, akik a kongresz­szus határozatával szembehelyezked­nek. Tudjuk, hogy az Ideiglenes Kor­mány szánalmas és tehetetlen. A tör­ténelem el fogja seperni, hogy egy igazi népkormány lépjen a helyébe. De mi még most is, még ma is meg­kíséreljük az összeütközést elkerül­ni. Reméljük, hogy az összoroszor­szági Szovjetkongresszus kezébe ve­szi azt a hatalmat, melynek alapja: a nép szervezett szabadsága. Ha azonban a kormány a rendelkezésére álló rövid időt — ezt a huszonnégy, negyvennyolc vagv hetvenkét órát— arra használná fel, hogy megtámad­jon bennünket, akkor a mi ellen­támadásunk nem marad el. Szemet szemért, fogat fogért!" (Folytatjuk) ÚJ SZÖ 2 & 1937. október 14.

Next

/
Thumbnails
Contents