Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)
1957-10-14 / 286. szám, hétfő
Mire készül a nemzefgp'és? Nemzetgyűlésünk küldöttsége baráti látogatáson van a Kínai Népköztársaságban s egy másik küldöttség e napokban tért vissza a Bolgár Népköztársaságból. Azért otthon a munka nem szünetelt és szünetel. A bizottságokban folynak az előkészületek a rövidesen összehívandó teljes ülésre. A napirendre jelentős törvényjavaslatok tárgyalását tűzik és a kormány több nemzetközi megállapodás jóváhagyását kéri a parlamenttől. Sor kerül a Csehszlovák Tudományos Akadémiáról szóló törvény megváltoztatására. Ennek a célja az Akadémia feladatainak pontosabb meghatározása és hatáskörének kiegészítése. Az eddigi törvényes intézkedés az Akadémia tevékenysége kizárólagos feladatának a saját kebelén belüli tudományos kutatást tartotta. Emellett a főfeladat mellett csupán utalt arra, hogy az Akadémia hozzájárul a rajta kívülálló többi tudományos intézet munkájának fejlesztéséhez. Ez ma már nem elegendő. A tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat határozottan kimondja, hogy az Akadémia mindennemű ténykedését a tudomány és a technika fejlesztésének, a szocializmus építésének és köztársaságunk népe jólétének szolgálatába köteles állítani. Főfeladata az összes tudományágak főkérdéseire összpontosított kutatómunka, az alapvető gazdasági jelentőséggel bíró mindennemű tudományos kutatás irányító és főfelügyeleti tevékenysége, valamint a tudományos kutatások eredményeinek a gyakorlatba való átültetése során kifejtendő kötelező aktív együttműködés. Az Akadémia minden elvi jelentőségű tudományos kérdésben a kormány tanácsadója. Az Akadémia kutatómunkáját ügy köteles megszervezni, hogy azt a legmagasabb tudományos színvonal jellemezze, és ezáltal alapul szolgáljon a tudomány és a technika további eredményes fejlesztésének. Az üj javaslat az Akadémia szervezeti felépítésében is bizonyos változásokat eszközöl. Politikai, gazdasági és tudományos körök országos, sőt nemzetközi viszonylatban is további kiváló eredményeket várnak e központi intézményünk világhírű tudósaitól. Sokáig tartó tárgyalások előzték meg a színjátszó tevékenységről szóló törvényjavaslat előkészítését. A javaslat szerint a színjátszó tevékenység hivatása hozzájárulni a kulturális színvonal emeléséhez a népművészeti tevékenység^ te jlesztéséhez és az állampolgárok szocialista neveléséséhez. Olyan színház üzemeltetésére, amelyben hivatásos színművészek lépnek fel, csak az állam vagy szocialista jogi személy jogosult. A javaslat szervezeti felépítésében az országos pártkonferenciának a kulturális élet" decentralizációjával kapcsolatos határozataiból indul ki. Az állami színházak irányítása a nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek hatáskörébe tartoznak. Ar Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumának közvetlen irányítása csupán az ország legjelentősebb, valamint azon színházaira terjed ki, melyeknek hatásköre túllépi az egyes kerületek területét (Nemzeti Színház, Falu Színház). Magától értetődik, hogy a Szlovák Nemzeti Színház és a szlovákiai Falu Színház irányítása a megbízotti hivatal feladata. Miután az állam nem vezeti-be a színházi monopóliumot, nem állami színház működése is lehetséges. Természetesen nem állami színházat csak szocialista jogi személy, vagyis önkéntes szervezet és népi szövetkezet tarthat fenn — az illetékes kerületi nemzeti bizottság végrehajtó szervének engedélyével. A színielőadások sorában jelentós szerepet töltenek be a műkedvelő színielőadások. A műkedvelő színjátszás hazánkban régi és dicső múlttal renrendelkezik. Szocialista államunkban is megvan a kulturális és népnevelő hivatása, sőt minden lehetőség fennáll további fejlődésükre az országos népművészeti alkotás szervezetének széles keretén belül. Az illetékes szervek ügyelnek majd arra, hogy az előadások összhangban legyenek az állami kultúrpolitika általános elveive!. A Szlovák Nemzeti Színház szervezetének, üzemeltetésének és vezetésének kérdéseit a Szlovák Nemzeti Tanács törvénye fogja szabályozni. A soron következő törvényjavaslat a művészeti iparok tevékenységének szabályozásával foglalkozik. A tőkés iparosítás és a termelés racionalizálása folytán a magasszínvonalú művészeti iparok tevékenysége háttérbe szorult. A törvényjavaslat célja ezt az alkotó és szükséges tevékenységet továbbfejleszteni. E célból létrehozzák a művészeti iparok központját, melynek feladata a munkafeltételek megteremtése és a munka eredményének értékesítése lesz. A legjobb minősítéssel bíró szakembereket alkalmazzák. és megfelelően ellátják. Ugyancsak gondoskodni fognak az utánpótlásról. Figyelemre méltó a javaslatnak az az intézkedése, mely egyesek számára mellékjövedelem biztosítását is lehetővé teszi. A három törvényjavaslatot a nemzetgyűlés kulturális bizottsága már jóváhagyta. A további törvényjavaslatok ismertetésére rövidesen visszatérünk. ' SZILY IMRE Irt*i^W m Eredményes munkát végeztek a bacskai fiatalok A CSISZ ba-skai szervezete a napokban tartotta meg jól előkészített évzáró taggyűlését. Trosko Bertalannak a bel- és külpolitikai kérdésekről szóló beszámolója után Cservenák János, a CSISZ-szervezet munkáját értékelte. A CSISZ-tagok a földmüvesszövetkezetben, több mint 15 ezer brigádórát, a faluszépltési akcióban pedig több mint 5 ezer brigádórát dolgoztak le. Á bacskai CSISZ-tagok megérdemlik a dicséretet. A rvárl időszakban a munkaverse/ivben mindig övék volt az elsőség. Bizonyítja ezt az a három diploma is, amelyet az olvasószoba falán látunk és a gramofonos rádió, amelyet a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságától kaptak. A szövetkezetben dolgozó fiatalok egész éven át versenyben álltak egymással és a munkaversenyt kéthetenként értékelték. A csapatversenyben a tavaszi munkáknál Cservenák Jáncs csoportja győzött, a nyári munkáknál pedig Kardos Lajos kollektívája került az élre. A fiatalok az EFSZ-ben 5 munkacsoportban dolgoznak. Említést érdemel még, hogy a fiatalok a szorgos munka mellett seni feledkeztek meg a szórakozásról és a művelődésről. Hetente kétszer az olvasóteremben gyűltek össze és ott beszélték meg az előttük álló feladatokat is. A fiatalok egy év alatt több mint ezer könyvet olvastak el, s a könyvekről vitát rendeztek. Az olvasókörben nagy tevékenységet fejtettek ki Pandi Andor, aki több mint 40 könyvet ismertetett a tagokkal. Jól dolgoztak még az olvasókörben. Dajka József, Kalapos Zoltán, Kardos Ilonka és még jó néhányan, akik egyszer sem mulasztották el a vitaesten való részvételt. A bacskai fiatalok kultúrcsoportja a járási népművészeti alkotóversenyben az első helyre került. A CSISZ bacskai szervezete azért dolgozik jól, mert szoros kapcsolatot tart fenn a HNB-ve! és az EFSZ-szel. A fiatalok mindig beváltják adott szavukat. A Nagy Október 40_. évfordulója tiszteletére vállalt felajánlásukat túlteljesítették, ötezer brigádéra helyett 15 ezret dolgoztak le. Bácskán is egyre több fiatal győződik meg arról, hogy az EFSZ-ben van a helyük. A múlt évben csak 25 fiatal dolgözott a szövetkezetben, ez idén már harmincon felül. Az évzáró taggyűlés beszámolóját élénk és tartalmas vita követte. Többen a népi orosz nyelvtanfolyam és a politikai körök iránt érdeklődtek. És nem utolsó sorban jó színdarabokat kértek, mert a téli estéket a fiatalok még jobban akarják kihasználni, mint a múlt évben. IUés Bertalan, Bacska Ma a kiállításon — újéviül az üzletben (FolytaMs az 1. -itdslröl) sorolhatnánk tovább az * áruválaszték növekedését. S a közszükségleti ipar dolgozói ezzel sem elégszenek meg. Ezt a kiállítást is azért rendezték, hogy meghallgassák a látogatók. a fogyasztók véleményét, hogy még „hatékonyabbá" tehessék termékeik kivitelezését, minőségét. S ehhez még hozzá kell tennünk, hogy amit a látogatók nem láthatnak a kiátitáson, azt megláthatják a napokban sorra kerülő hat divatbemutatón, melyeken nemcsak a legújabb divat szerint készült ruhákat, hanem a ruházati üzemeknek a jövő évi termékeit is bemutatják. M 3 a holnapért című kiállítás szép, értékes és tanulságos. Tanulságos azért, mert nem szorítkozik csupán a termékek bemutatására, hanem szemléltető módon — előadásokkal, filmekkel kiegészítve — okulást nyújt arra, hogyan öltözködjünk és hogyan rendezzük be lakásunkat még szebben és ízlésesebben. Ez a kiállítás a legszebb példája annak, hogy a közszükségleti ipar üzemei valóban a legszorosabb kapcsolatot akarják fenntartani a fogyasztókkal, hogy a dolgozók igényeinek kielégítése érdekében a fogyasztók észrevételeinek meghallgatásával fejleszthessék iparunkat, (pb) „A pétrográdi helyőrség örömmel üdvözli a Forradalmi Katonai Tanács megalakulását, és kötelezi magát a Tanács minden akciójának támogatására, hogy a forradalom érdekében szorosabb egységbe fogja össze a frontot és a hátországot. A helyőrség ezenkívül kijelenti, hogy a forradalmi proletariátussal együtt gondoskodni fog Petrográdban a forradalmi rend fenntartásáról. A komyilovisták vagy a burzsoázia minden provokációját könyörtelenül elfojtja." A Forradalmi Katonai Tanács most már hatalma tudatában azt követelte, hogy a pétrográdi vezérkar vesse alá magát rendelkezéseinek. A nyomdáknak parancsot" adtak, hogy csak a Katonai Tanács által láttamozott proklamációk és felhívások nyomtathatók ki. Fegyveres biztosok rengeteg fegyvert és lőszert foglaltak le a kronstadti fegyverraktárban, és feltartóztatták a Novocserkaszkba, Kalegyin főhadiszállására irányított tízezer puskát tartalmazó szállítmányt. A kormnáy végre felismerve veszélyes helyzetét, büntetlenséget igért, ha a Katonai Tanács önként feloszlik. De már késő volt. November 5-én késő éjjel Kerenszkij küldötte, Malevszkij, a Pétrográdi Szovjetnek a pétrográdi vezérkarban képviseletet ajánlott fel. A Forradalmi Katonai Tanács ezt elfogadta. Egy órával később a hadügyminiszter, Manyikovszkij tábornok visszavonta az ajánlatot... November 6-án, kedden reggel egy falragasz hozta izgalomba a város lakóit. Az aláírás: „A Munkás- és Katonaküldöttek Pétrográdi Szovjetje mellett működő Forradalmi Katonai Tanács." Petrográd lakosai! Polgárok! A bűnös ellenforradalom újra felütötte fejét. A komyilovisták az összoroszországi Szovjetkongresszus és az Alkotmányozó Gyűlés megakadályozására mozgositják erőiket. Ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy pogromlovagok zavargásokra és vérontásra úszítják a pétrográdi lakosságot. A Munkás- és Katonaküldöttek Pétrográdi Szovjetje éppen ezért magára vállalja a rend fenntartását, az ellenforradalmi és pogromkísérletek megakadályozása céljából. A pétrográdi helyőrség nem tűr semmiféle erőszakoskodást és semmiféle rendzavarást. Felhívja a lakosókat, hogy a fekete századok banditiát és ügynökeit fogják el és kísérjék be a legközelebbi kaszárnyába, a szovjet biztoshoz. Ha a reakciós erők Petrográd utcáin rendzavarást kísérelnek meg, akár fosztogatást, akár zavargást, a bűnösökre halál vár! Polgárok! Őrizzétek meg nyugalmatokat és önuralmatokat. A forradalom ügye erős kezekbe van letéve. Azoknak az ezredeknek a felsoro lása, ahol a Forradalmi Katonai Tanácsnak biztosai vannak ...)" November 3-án, zárt ajtók mögött, ismét történelmi ülést tartottak a bolsevikok. Minthogy erről Zalkind értesített, a folyosón az ajtó előtt vára koztam; s amikor Volodarszkij kijött, a következőket tudtam meg: Lenin beszélt: „A november 6-i dátum túl korai. Szükségünk van a felkeléshez egy országos bázisra: márpedig november 6-án még nem lesz itt minden küldött... November 8-a viszont már késő lenne. Akkorra a kongresszus már megszerveződött, és egy nagy szervezett testület nehezen tesz gyors, döntő lépéseket, 7-én kell akcióba lépnünk, azon a napon, amikor a kongresszus összeül, hogy így szólhassunk hozzá: „Itt a hatalom! Mit szándékoztok tenni vele?" Az egyik emeleti teremben hosszú hajú, keskeny arcú férfi ült az asz tálnál. Valaha cári tiszt, majd forradalmár, aki hosszú éveket töltött száműzetésben, egy bizonyos Ovsze jenko, akit a mozgalomban Antonov néven ismernek, matematikus és sakkbajnok. Ott ült az asztalnál és pontos stratégiai terveket készített a főváros elfoglalására. De a kormány sem tétlenkedett. Feltűnés nélkül a fővárosba rendelte a lojálisabb ezredeket. A Téli Palotát megszállta a tisztiiskolás tüzérség, és a pétrográdi utcákon — a júliusi napok óta először — újra feltűntek a kozák járőrök. Polkovnyikov egyik parancsot a másik után adta ki s azzal fenyegetőzött, hogy minden engedetlenséget „a 'egklméletlenebbül" megtorol. Kiskin közoktatásügyi minisztert, a kormány leggyűlöltebb tagját, kinevezték kormánybiztosnak azzal a megbízással, hogy Petrográdban fenntartsa a rendet; munkatársául két nem kevésbé népszerűtlen politikust jelölt ki, Rutenburgot és Palcsinszkijt. Petrográdban, kronst?<dtban és Finnországban kihirdették az ostromállapotot — amire a polgári „Novoje Vremja" ironikusan megjegyezte: „Mire való az ostromállapot? A kormány már nem hatalom többé Nincs erkölcsi tekintélye, és nem rendelkezik az erőszak alkalmazásához szükséges apparátussal... A legkedvezőbb esetben csak alkudozhat azzal, aki tárgyalásba bocsátkozik vele. Ennél tovább nem terjed a tekintélye ..." ötödikén, hétfőn reggel elmentem a Mária-palotába, hogy megnézzem, mi történik az Orosz Köztársaság Tanácsának ülésén. Heves vita Tyerescsenko külpolitikájáról. A BurcevVerhovszkij-ügy visszhangjai. Az összes diplomaták ott voltak az olasz követ kivételével, akit a hírek sze"rint mélyen lesújtott az isonzói katasztrófa ... Amikor a terembe léptem, Karelin, egy baloldali eszer, felolvasta a londoni „limes" vezércikkét, amely szerint: „A bolsevizmusnak egv orvossága van: a golyó!" A kadetok felé fordulva így kiáltott: „Önök is így gondolkoznak!" Hangok a jobboldalról: Ügy van! Ügy van!' „Igen, jól tudom, hogy önök is így gondolkoznak — mondotta hevesen Karelin —, csak nincs hozzá bátorságuk, hogy megpróbálják!" A puha szőke szakállas, göndör hajú, bonviván külsejű Szkobelev a szovjet „Nakaz"-t védelmezte. Ezután következett Tyerescsenko. A baloldal „Mondjon le! Mondjon le!" kiáltásul fogadta. Annak szükségességét hangoztatta, hogy a kormány és a Központi Végrehajtó Bizottság párizsi küldöttei egyésges álláspontot képviseljenek — természetesen az ő álláspontját. Végül néhány szót mondott arról, hogy a hadseregben a fegyelmet helyre kell állítani, és hogy a háborút a végső győzelemig keil folytatni... Altalános zajongás, majd pedig a Köztársasági Tanács, a lármázó baloldal tiltakozása ellenére, áttért a következő napirendi pont tárgyalására. A bolsevikok padsorai üresen ásítanak. Mennyi élet tünt el innen az ő kivonulásukkal! És amint a palota lépcsőjén lefelé tartottam, a most lezajló^ heves vita ellenére sem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy ezeken a falakon nem hatol be a külvilágból semmiféle igaz hang, és hogy az Ideiglenes Kormány ugyanúgy a háború és béke kérdésén fog zátonyra futni, mint a Miljukov-kabinet... A portás felsegítette a kabátomat, s ezt mondta: „Csak azt szeretném tudni, mi lesz már ezzel a szegény Oroszországgal. Mensevikek, bolsevikok, trudovikok... Ukrajna, Finnország, a német imperialisták, az angol imperialisták. Negyvenöt évet megértem, de soha annyi nevet nem hallottam, mint ezen a helyen .. ." A folyósón találkoztam Sackij professzorral, egy patkányképű emberrel, aki elegáns felöltőt viselt. Mivel tudtam róla, hony a kadet pártban nagy befolyása van, hallani akartam a véleményét a bolsevikok fegyveres felkeléséről, melyről olyan sokat beszéltek. Gúnycs mosoliyal vonogatta vállát: „Ezek barmok! Csőcselék! Meg sem merik próbálni, vagy ha mégis megpróbálják, akkor majd szétverjük őket. Nekünk ez nem is lenne rossz — ebbe belebuknának és az Alkotmányozó Gyűlésen nem lenne befolyásuk ... De engedje meg, uram, hogy felvázoljam önnek egy új kormányforma tervét, melyet az Alkotmányozó Gyűlés elé fogok terjeszteni. Én ugyanis elnöke vagyok egy bizottságnak, amely az AÍkotmányozó Gyűlés az az Ideiglenes Kormány megbízásából alkotmánytervezetet dolgoz ki.. Ugyanúgy, mint önöknél, az Egyesült Államokban, nekünk is kétkamarás törvényhozó testületünk lesz. Az alsóházban a választott területi képviselők, a felsőházban a szabad pályák, a zemsztvók, a szövetkezetek és a szakszervezetek képviselői..." Kint nedves, fagyos nyugati szél süvöltött, és az utca hideg sara át áztatta a cipőmet. Két század hosz szúköpenyes tisztiiskolás fordult be a Morszkáján, régi cári katonanóta kat énekeltek. A legközelebbi utcakereszteződésnél láttam, hogy a városi milíciát Icvasították, a milicisták, övén vadonatúj pisztolytáska. Egy kis csoport némán bámulta őket. A Nyevszkij sarkán megvettem Lenin „Megtartják-e a bolsevikek az államhatalmat?" című brosúráját, s az aprópénzt helyettesítő bélyeggel fizettem. A villamosok lassan jártak. Mind zsúfolt volt, a lépcsőkön is lógtak utasok. A járdán katonaszökevények egyenruhában cigarettát, napraforgómagot árultak... Felfelé haladtam a Nyevszkijen. A rosszul megvilágított utcán az emberek közelharcot vívtak a legújabb lapokért, és a felhívások, proklamációk előtt nagy csődület vext. A Köz-t penti Végrehajtó Bizottság, a parasztküldöttek szovjetjei, a „mérsékelt" szocialista pártok, a katonaküidöttek szovjetjei adták ki ezeket a felhívásokat — fenyegetőzve, átkozódva könyörögtek a munkásoknak és a katonáknak, hogy maradjanak otthon és támooassák a kormányt... Egy tülkölő páncélautó lassan falalá hajtott az úton. Minden utcasarkon, téren, sűrű embertömeg, vitatkozó katonák meg diákok. Korán, hírtelen sötétedett, kigyúltak a lámpák. De a tömeg hullámzása nem szűnt meg ... Petrográdban midnig így van ez vihar előtt... A város robbanásig telt feszültséggel. Minden élesebb hangra összerezzent. De a bolsevikok nem mutat-: koztak: a katonák a kaszárnyákban maradtak, a munkások a gyárakban ... Elmentünk egy moziba, mely a Kazáni Székesegyház közelében veit. Egy vértől csöpögő olasz filmet mutattak be, szenvedély, intrikák. Az elülső sorokban néhánv katona és matróz gyerekes kíváncsisággal bá- , mult a vetítővászonra. Nem értették, mire való ez a sok izgalom, ez a sok vérontás... Innen a Szmolnijba siettem. A 10. számú szobában állandóan ülésezett a Forradalmi Katonai Tanács, egy Lazimir nevű tizennyolc éves ifjú elnökletével. Amikor elment mellettem, szinte félénken szorított velem kezet. De hangjában öröm csengett: „A Péter-Pál erőd őrsége átállt hozzánk. És éppen most kaptuk á hírt: átpártolt hozzánk egy Petrográd^ ba rendelt ezred is. A katonák gyanakodtak, és Gatcsinában megállították a vonatot, és küldöttséget menesztettek hozzánk. „Miről van szó?'* — kérdezték. „Mit akartok? Mi éppen most fogadtunk el egy határozatot arról, hogy minden hatalmat át kell adni a szovjeteknek." A Forradalmi Katonai Tanács ezt felelte: „Bajtársak! A forradalom nevében köszöntünk benneteket. Maradjatok ott, ahol vagytok, és várjátok be a további utasításokat." Elmondotta, hogy az összes tele-fon vonalakat elvágták. A kaszárnyákkal és a gyárakkal tábori telefon út* ján biztosították az összeköttetést. Futárok és komisszárok szakadatlan áradata. Az ajtó előtt vagy egy tucat önkéntes vállalkozó álldogált, készen arra, hogy a híreket, parancsokat eljuttassák akár a város legtávolabbi pontjaira is. Az egyik közülük, egy cigányképü' hadnagy, _ franciául mondotta: „Minden készen* áll. Csak egy gombnyomásra van szükség ..." Láttam Podvojszkijt, a felkelés stratégáját, ezt a sovány, szakállas, civilruhás férfit; Antonovot, borostás állal, piszkos gallérban, szinte részegen a sok virrasztástól; Krilenkót, a mosolygós, széles arcú, folyton beszélő és hevesen gesztikuláló katonát és Dibenkót, az óriás termetű, nyugodt matrózt. Ezek voltak a jelen és a jövő emberei. Lent az üzemi bizottságok helyiségében Szeratov egyre-másra írta alá az állami fegyerraktárnak szóló kiutalásokat minden gyárnak százötven puskát... Vagy negyven küldött várt a kiutalásokra ... Az előcsarnokban összetalálkoztam néhány, a második garnitúrából való bolsevik vezetővel. Az egyik revolverére mutatott: „Kezdődik a játék — mondta sápadtan — akár akarjuk, akár nem. A másik tábor tudja: vagy ők végeznek velünk, vagy mi velük". A Petrcgrádi Szovjet éjjel-nappal ülésezett. Amikor beléptem a nagyterembe, Trockij éppen beszéde végénél tartott. „Azt kérdezik tőlünk, valóban fegyveres tüntetésre készülünk-e. Én erre világos választ adhatok. A Pétrográdi Szovjet úgy érzi, hogy végre elérkezett a hatalom átvételének az órája. A kormányhatalom átadása az összoroszországi Szovjetkongresszus feladata. Hogy szükség lesz-e fegyveres tüntetésre, az attól függ. Iesznek-e, akik a kongreszszus határozatával szembehelyezkednek. Tudjuk, hogy az Ideiglenes Kormány szánalmas és tehetetlen. A történelem el fogja seperni, hogy egy igazi népkormány lépjen a helyébe. De mi még most is, még ma is megkíséreljük az összeütközést elkerülni. Reméljük, hogy az összoroszországi Szovjetkongresszus kezébe veszi azt a hatalmat, melynek alapja: a nép szervezett szabadsága. Ha azonban a kormány a rendelkezésére álló rövid időt — ezt a huszonnégy, negyvennyolc vagv hetvenkét órát— arra használná fel, hogy megtámadjon bennünket, akkor a mi ellentámadásunk nem marad el. Szemet szemért, fogat fogért!" (Folytatjuk) ÚJ SZÖ 2 & 1937. október 14.