Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-10 / 282. szám, csütörtök

Washington Star: „Ámbár irigykedve, az oroszok előtt le kell vennünk a kalapot" (Folvtatas 82 1. oldalról) együtt a közelmúltban még lebecsülték a szovjet fizikusok és mérnökök rendkwül magss fejlettségét. A „Yorkshire Post" konzervatív lap így ír: „Ha az ember olyan fokot ért el, hogy kirándulásokat tehessen a világűrbe, akkor az államoknak felül kell vizsgálniuk kölcsö- f nös viszonyukat." A „Daily Worker" napilap válaszol azoknak a kommentátoroknak, akik a tudomány és technika sikereit csupán katonai szempontból értékelik. Válasza így hangzik: „Nem értik meg, hogy az oroszok senkit sem akarnak megtámadni és hogy minduntalan felszólítást intéznek a hidrogénfegyverek betiltására és hogy a felelősség mindazért, ami eddig nem történt meg, a Nyugatot terheli?" > A rakétatechnikában 5 év az előny A „Trybuna Ludu" lengyel lap így ír: „Nem múlt el még negyven év sem azóta, hogy „a mezítlábas és éhes" szocialista forradalom megkezdte a munkások és parasztok első államát építeni. Utolérni és elhagyni a tőkés országokat, ez a jelszó sokaknál gúnyos mosolyt váltott ki. És ma a világ valamennyi obszervatóriuma és rádióállomása jelzi a Föld körül köröző vörös hold útját és jeleit." A lap közli R. Donszkij „Első lépés a világűrbe" című cikkét. A cikkíró a Föld mesterséges holdjának kibocsátását korszakalkotó kísérletnek nevezi és utal arra, hogy a Szovjetunió a rakétatechnika fejlődésében az Amerikai Egyesült Államokat öt évvel szárnyalta túl. Megnevettető nyilatkozat Franciaország. — A „Soire" washingtoni tudósítója közli, hogy az amerikai diplomaták, katonák és tudósok nem leplezhetik zavarukat az oroszok tudományos sikere felett. A tudósító közli, hogy a Fehér Ház október 5-i hivatalos közleménye, amelyben az amerikai vezető tényezők megkísérelték a szovjet siker jelentőségének lebecsülését, valamennyiünket megnevettetett. Mennyei probléma -Jurn&t— Nem értem, eggyel több van, mint a leltárban. Az 1957. év forradalma NSZK. — A Nyugat-Berlinben megjelenő lapok továbbra is részletes kommentárt hoznak a szovjet hold kibocsátásával kapcsolatban. Ezt az eseményt a XX. század tudományának legjelentősebb sikereként jellemzik. A „Der Tagesspiegel" a mesterséges hold kibocsátását „az 1957. év forradalmának" nevezi. A nyugat-berlini sajtó arról a hatalmas benyomásról ír, amelyet a nyugati világban a szovjet tudomány új vívmánya keltett. Ezt a benyomáit a TASZ5Z-nak az új hatalmas hidrogénbomba sikeres szovjet kísérleteiről szóló híre még fokozza. Kolosszális rakéta London. — John Davey, az Observer befolyásos lap tudományos megfigyelője a következőket .írja: „A mesterséges hold kiváló tulajdonsága súlya, amely tízszer nagyobb a tervezett amerikai hold súlyánál." A cikkíró e ténynek azért tulajdonít olyan nagy jelentőséget, mert ilyen nagy hold útnak indításához valóban kolosszális rakétára van szükség. Davey szavai szerint az amerikai mérnököknek nagy nehézségeik voltak a sokkal csekélyebb méretű hold kibocsátáshoz szükséges megbízható lövedék összeállításánál. A szovjet holdat az amerikai holddal összehasonlítva a cikkíró arra a következtetésre jut, hogy az oroszok előnye a rakétatechnika szakaszán mťg nagyobb, mint ahogy feltételezték. A szovjet mesterséges hold már több mint hárommillió kilométer utat tett meg Moszkva (CTK) — A szovjet mesterséges hold október 8-án befejezte útjának harmadik millió kilométerét, amint azt Sternfeld, az i asztronómiai nemzetközi díj tulaji donosa a Krasznaja Zvezda című. Ä lapban írja. (l A szovjet mesterséges hold — (l írja a szerző —, naponta mintegy i tizenötször kerüli meg a Földet. i Üt ja 65 fokos szögben hajlik az i egyenlítő síkjához, úgyhogy a hold (l valamennyi szárazföld és tenger (l felett elrepül, kivéve a sarkkörön i túli tájakat. Ez megfelel a nem(l zetközi geofizikai év programja J szerint megállapított feladatoknak. A mesterséges hold eliptikus pályán mozog s az épitestektöl eltérően keletről nyugatra tartó irányban halad. A megfigyelőknek sikerült vagy az északkeleti, vagy a délnyugati helyzet szerint megfigyelni a hold repülését. Gyorsaságának napi vesztesége eddig csekély mérvű. A cikkíró megjegyzi, hogy a hold körfogási jellegének megfigyelése, főképp pedig az, miként fogja fékezni mozgását a külső környezet, lehetővé teszi a légkör sűrűségének és tulajdonságainak pontos megállapítását a pálya egész hosszában. Ez lehetővé teszi annak a kérdésnek megoldását is, milyen lesz a többi mesterséges hold élettartama. * * * Az egész világ figyelemmel kíséri a föld e/ső mesterséges holdjának útját. A Szovjetunió és más országok minden tájáról érkeznek hírek a vizuális és rádiótechnikai megfigyelésekről. Október 9-én 6 óráig (moszkvai időszámítás szedint) a mesterséges hold a Földet már 63-szor kerülte meg. A mesterséges hold és az öt követő hordozó rakéta közötti távolság eddig nem változott. A hold útjáról közölt jóslások megkönnyítik a megfigyelést. A jelentések hangsúlyozzák, hogy az átrepülés teljesen megfelel az előre kiszámított adatoknak. * * « Vlagyimir Linnyik akadémikus, ismert szovjet fizikus, a korszerű asztronómiai készülékek konstruktőrje a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során kijelentette: „Az első szovjet mesterséges holdat kétségkívül továbbiak, nagyobbak fogják követni. Ezeket bonyolult készülékekkel szerelik fel, melyek lehetővé teszik, hogy fontos adatokat szerezzünk a légkör legalacsonyabb és legmagasabb állapotáról, valamint a kozmikus sugarakról is. Közeledik az idő, amikor az első világűr-utazás tanúi leszünk". Linnyik akadémikus ezután hangsúlyozta, hogy a szovjet mesterséges hold gyorsasága nyolcszorosán múlja felül az igazi hold gyorsaságát és csak 25 százalékkal kisebb, mint az a sebesség, amely a világűr-utazáshoz szükséges. Az arab országok erkölcsi támasza Libanon. — Az „as-Saab" libanoni lap 1957. október 4-ét a történelem dicső napjának és a föld mesterséges holdjának kibocsátását a tudományban bekövetkezett forradalmi átalakulásnak nevezi. A „Telegraph" azt írja, hogy a Közel-Kelet országait ez a tudományos találmány fellelkesíti. Ez az arab országok felszabadító mozgalmának erkölcsi támasza. — Mi arabok, jegyzi meg az „adDiar" — örömmel és reményteljesen fogadhatjuk ezt a hatalmas sikert. Az arab nép örül a Szovjetunió győzelmének, mert ez annyit jelent, hogy a szocialista tábor ma még hatalmasabb. Ez a tény hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Tito elnök a mesterséges holdról Belgrád (ČTK) — Josip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke, a belgrádi rádió közlése szerint kijelentette, hogy az első mesterséges hold kilövése a sztratoszférába a szovjet tudósok nagy győzelme, rendkívüli jelentőségű a további kutatásokra, a világűr meghódítására. A háború és béke szempontjából — mondotta Tito — ez az új. találmány az atom- és hidrogénbombákat illetően azt bizonyítja, hogy ma merő képtelenség volna elképzelni olyan háborút, amelyben az emberiség túlélhetné a nagy katasztrófát. Ezért hiszem — jelentette ki Tito — egyre közelebb jutunk annak a ténynek a felismeréséhez, hogy a háború ma lehetetlen és, hogy az emberi gondolkozás eredményét csakis békés célokra, az emberiség javára kell felhasználni. Az ENSZ közgyűlése befejezte az általános vitát New York (ČTK) — Az ENSZ köz- I nos vitát, amelyben 70 küldöttség fejgyűlése XII. ülésszakának október 8-i tette ki kormánya álláspontját, délelőtti ülésén befejezték az általá- | Angol képviselők szovjetunióbeli útjukról London (ČTK) — C. Osborne és H. B. Kerby angol konzervatív képviselők szovjetunióbeli útjukról visszatérve kijelentették, hogy N. Sz. Hruscsovot joggal tölti el büszkeség a szovjet mesterséges hold útnak indításáért. Arra a kérdésre, mint vélekedik, vajon a Szovjetunió a mesterséges holdat békés célokra használja, vagy kibocsátásában bizonyos veszedelmet sejt-e, C. Osborne azt válaszolta, hogy veszedelmes csupán az a helyzet, amikor az egyik ember a imásikban nem bízik meg annyira, hogy a két vetélytárs nem élhet egymás mellett. I/WVWWWVWVWW E a '« y, > zen a héten könnyű, szinte vidám dolog külpolitikai összefoglalót írni. Az egész haladó világ bizakodó, szinte örömteli hangulatban van: tanúja lehetett az emberiség fejlődése egy döntő eseményének, olyannak, amely új szakaszt nyit történelmében, s amelyet például a nagy német lap, a Frankfurter Allgemeine első oldalán öthasábon „Megkezdődött az emberiség bolygójáró korszaka" címmel illet. Mersze vezetne, ha rövid külpolitikai áttekintésünkben fel akarnók vázolni ennek a tényleg világrengető eseménynek minden vonatkozását. Ezért a föld első mesterséges holdjának útját itt mindössze politikai szempontból fogjuk méltatni és azt a kérdést világítjuk meg: milyen hatást váltott ki ez a korszakalkotó szovjet találmány a világ különböző részein és mi annak várható befolyása a legközelebbi jövő külpolitikai fejlődésére. A szovjet sajtó — és valószínűleg az egész szovjet közvélemény is —, amint egy francia megfigyelő írta — „büszke tartózkodással" fogadta a nagy eseményt. A szovjet közvéleményben és így a szovjet sajtóban nyoma sincsen sem a fellengzős dicsekvésnek, sem a hisztériára hajlamos szenzációéhségnek, még kevésbé azonban bárminemű fenyegetésnek, ami pedig százszázalékos bizonyossággal elöntené az amerikai és más polgári sajtót, ha történetesen a Föld első társa az Egyesült Államokból kelt volna útjára, amint azt már évek óta az ottani sajtó beharangozta és amire mint feltétlen bizonyossággal az egész elkapatott amerikai közvélemény számított. A szocializmust építő országok közvéleménye természetesen kitörő örömmel és büszkeséggel fogadta a szovjet tudomány világraszóló győzelmének hírét. Valljuk be őszintén, a hír nálunk is bizonyos mértékben a meglepetés erejével hatott. Még mindig vannak közöttünk, akjk nem látják teljes nagyságában és jelentőségében a szovjet tudományt. A konkrét esetben sokan nem tudnak arról, hogy a rakétakutatásnak, a Föld vonzási körét elhagyó műbolygók szerkesztésének a Szovjetunióban olyan előhírnöke volt, mint Ciolkovszki, aki már a múlt század végén és a jelen évszázad első három évtizedében, különösképpen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig kidolgozta a műholdak szerkesztésének számos tudományos alapelvét és hirdetője volt — Vernével összehasonlíthatatlanul szolidabb tudományos alapon — a Holdba és más bolygókra való utazás megvalósíthatóságának. múlt hét szombatja óta a tőkés világ rádió- és televíziós állomásai egymást felülmúlva, s még ma is, öt nappal a nagy esemény után nem csökkenő érdeklődéssel foglalkoznak mindenféle változatban a Hold-bébivel, ahogyan valamelyik olasz adóállomás a Föld új társát elnevezte. Ugyanezt a képet mutatják napok óta a hozzánk érkező nyugati lapok, amelyeknek címoldalát teljesen elfoglalják a műholdról szóló hírek. Még a francia kormány félhivatalosában, a Le Mondeban is félreszorítja ez az esemény a francia kormányválság legújabb fejleményeiről szóló közleményeket. Ez az érdeklődés természetesen korántsem egyenlő és egyértelmű valamennyi lapban. Meglepő, hogy a nyugatnémet sajtóban — még a kimondottan monopolista érdekeket szolgáló orgánumokban is — milyen hatalmas, mondhatnánk őszinte lelkesedést váltanak ki a szovjet tudományos sikerről szóló hírek. Lehet, hogy ez idővel megváltozik, de a meglepetés első rohamában teljes mértékben kiütközött a németeknek közismert hajlama tudományos és műszaki eredmények és sikerek elismerésére és méltatására még akkor is, ha tőlük távolabbi propagandisztikus és politikai hatásukban a saját érdekei számára nem sok jót remélhet. A legnagyobb, vagy talán úgy is mondhatnánk, a leghangosabb visszhangot „az évszázad eseménye" az eddigi jelek szerint Ázsia és Afrika gyarmati sorból nemrég felszabadult, vagy pedig a gyarmati sorból való kijutásért küzdő nemzeteinél, valamint a világ-imperializmus fő fészkében, az Amerikai Egyesült Államokban váltotta ki. Persze, az azonos hatásnak ezen a két helyen merőben különböző okai vannak. A bandungi államok a szovjet tudomány sikerében, s ezen keresztül a szovjet gazdaság megnyilvánuló erejében eddigi politikájuk helyességét látják, azt, hogy jó kártyára tették fel politikájukat, amikor minden tekintetben bíztak a Szovjetunió erejében, gazdasági és politikai fejlődésében. Szinte elemi erővel hatott a hír az arab államokban, amelyeket immár évek óta ezerféle formában környékez meg, sőt fenyeget az amerikai imperializmus. De megerősítették az imperializmus-ellenes erőket a világűrből napok óta szüntelenül jövő jelzések a nagy délkelet-ázsiai országokban: Indiában, Indonéziában, Japánban és másutt is. Kétségtelen, hogy a legszélesebb néptömegek képzelőerejét megragadó és a szovjet tudomány fölényét bizonyító esemény mélyreható hatással lesz ezen államok magatartására a nemzetközi politika legégetőbb kérdéseiben, elsősorban a leszerelés kérdésében. Legalábbis így látják a helyzetet azok, akiknek e téren legtöbb a félnivalójuk: az amerikai imperialisták. Ezzel már el is jutottunk ahhoz a területhez, ahol ez a még csak egv mázsát sem nyomó acélgömb kétségtelenül a legmélyebb hatást váltotta ki. Nem nehéz kitalálni, hogy az Amerikai Egyesült Államokra gondolunk. Az ottani sajtó magá beismeri, hogy a péntek éjszakai hír alapjaiban rázta meg az Egyesült Államok közvéleményét, s megöbbentette a hivatalos politikai, gazdasági és katonai köröket. |iben kell keresni ennek a fordulatnak az okát? Mindenekelőtt a felsőbbrendűségnek abban az érzésében, arr.it az amerikai közvéleményben különösen a második világháború vége óta felelőtlen módon az imperialista érdekeket kiszolgáló valamennyi közvélemény-alakító szerv kifťjle6ztett. Ennek a felsőbbrendűségi propagandának az alapja az első atombombák megszerkesztése és a háború végén a japán városokra való — katonailag teljesen indokolatlan — ledobása volt. Ennek hatássaképpen született meg az Egyesült Államok világuralmi hóbortja, a „gombnyomásra megindítható" és jóformán minden emberveszteség nélkül a világ bármely állama ellen, elsősorban természetesen a Szovjetunió ellen órák alatt győzedelmesen lefolytatható háború gondolata. Nem józanította ki az amerikai közvéleményt az a körülmény sem, hogy rövid néhány esztendő leforgása alatt a Szovjetunió is rendelkezett atomfegyverrel, hogy az első hidrogénbomba kifejlesztése terén a két államot már csak hónapok választották el egymástól és hogy a világ első békés célokat szolgáló atomerőművét a Szovjetunió építette meg először, messze megelőzve minden kapitalista államot. Még ezelőtt másfél hónappal is, amikor a Szovjetunió bejeiéntette, hogy sikeres kísérleteket hajtott végre messzehordó ballisztikus rakéta-lövedékekkel, Amerikában ezt az úgynevezett mértékadó körök blöffnek nevezték s a mindenféle tábornokok, admirálisok és sztratégák továbbra is az Egyesült Államok „behozhatatlan" katonai fölényéről papoltak. A saját fölényük tudata mellett hasonlóan végzetes jelentőségű volt mindannak a lebecsülése, ami szovjet, vagy orosz, vagy a szocializmussal áll kapcsolatban. Bizonyos értelemben ugyanúgy a saját vermébe esett bele a felsőbbrendűség amerikai propagandája, mint ahogyan Hitlernek kiszámították tudósai és megállapították hírszerző szervei, hogy a Szovjetunióban semmi néven nevezendő komoly ipar nincsen, s tisztán „a távolság legyőzésének" kérdése, mikorra fejeződik be a Szovjetunió elleni háború. Ilyen körülmények között a minden realitást nélkülöző, a tényektől vakon elrugaszkodó propagandának a sorsa nem lehetett más, mint a szégyenteljes összeomlás abban a pillanatban, amikor a szovjet tudománynak — a katonai eredményeken kívül, amelyeket természetesen nem mutathat be országnak-világnak — olyan eredménye került a világ szeme elé, amelyet már sem letagadni, sem elhazudni nem lehetett. kiábrándultság és a kijózanodás érzése az imperialista propagandától elvakított amerikai tömegekben igen erős. Lehetetlen, hogy a reális látásnak ez az új folyamata, amely 1957. október 4-ről 5-re virradó éjszakán kitörölhetetlenül és megmásíthatatlanul utat tört magának az imperialista propagandától elvakított tömegek tudatában, előbb vagy utóbb meg ne nyilvánuljon ezeknek az államoknak a politikájában is, hogy az imperialista hatalmak le ne üljenek végre komolyan és a megegyezés szándékával a tárgyalóasztalhoz és meg ne egyezzenek — tömegeik nyomása alatt — a világ szocialista táborával, amelynek nincsen más szándéka és célja, mint hogy az emberiséget még sok ilyen korszakalkotó találmánnyal ajándékozza meq a két rendszer békés versenye folyamán. Sz. L. ÜJ SZO 3 * 1P57. október 10.