Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-08 / 280. szám, kedd

Mit jelent a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Csehszlovákia népének (Folytatás a 3. oldalról.) a forradalmi hullám idején a dolgozó tömegek nyomására kénytelen volt beleegyezni bizonyos reformokba és szocializációs Ígéretekbe, de ugyanakkor építeni kezdte hatalmi apparátusát, hogy alkalmas pillanatban erőszakkal elnyomhassa a munkásosztály harcát. Ebben is segít-. ségére voltak a Szociáldenuikrata Párt áruló vezérei, akik megtévesztették a népet és azt hirdették, hogy felesleges a szocialista forradalom útját járni, hogy a szocializmus győzelme fokozatos fejlődés Utján, a burzsoáziával együttműködésben is biztosítható. Á munkásosztály, a parasztság és a dolgozó nép Valamennyi retege egyre keményebben érezte a maga borén az uralkodó burzsoázia politikájának következményeit. Szovjetoroszország példája és Le-» nin tanítása segítségére volt munkásosztályunknak, hogy msgtalálja a kiutat ebből a helyzetből. Az elégedetlenség a nemzeti felszabadulás eredményeivel és a jobboldali szociáldemokrata vezetők koalíciós politikájával a munkásoszály egyre nagyobb részét ahhoz a felismeréshez vezette, hogy Csehszlovákiának is meg kell hogy legyen a saját, valóban forradalmi munkáspártja, amely következetesen védelmezné a nép érdekeit, a népet a burzsoázia hataimának megdöntésére és a munkásosztály valóban szocialista kormányának uralomra juttatására vezetné. Á szociáldemokrata párt legjobbjai tanulmányozták Lenin műveit és választ találtak bennük a kor legégetőbb kérdéseire. Munkásmozgalmunkban egyre nőtt a forradalmi irányzat követőinek, a Kommunista Internacionálé, a V. 4. Lenin alapította új nemzetközi szervezet híveinek száma. A lenini eszmék hatására a forradalmi irányzat követői a csehszlovák szociáldemokrata pártban marxista balszárnyat alakítottak, amely a Kommunista Internacionálé elveihez csatlakozott, szolidárisnak nyilatkozott Szovjetoroszországgal," harcot indított a burzsoáziával való együttműködés politikájának megtagadására és a munkásosztály forradalmi pártjának megalakítására törekedett. Ezzel egyidejűleg forradalmi csoportok és irányzatok jöttek létre Csehszlovákia többi nemzetiségének munkásosztályában is: A-z orosz szocialista forradalom és a lenini eszmék hatásának ereje abban nyilvánult meg, hogy az Í919—1920-as években munkásosztályunk döntő része, a szociáldemokrata párt tagjainak többsége forradalmi elveket vallott. Midőn 1920 szeptemberében a jobboldali vezetők kihívó magatartása szakadásra vezetett a szociáldemokrata pártban, a párttagok többsége a marxista balszárnyhoz csatlakozott. A burzsoá ellenforradalom és a jobboldali szociáldemokrata vezetők egyesült támadására a munkásság 1920 decemberében általános sztrájkkal válaszolt. A decemberi általános sztrájk egyben döntő összecsapást jelentett a szocializmus és a kapitalizmus erői között az új köztársaság jellegéért; munkásosztályunk döntő tette volt, hogy védekezzék a reakció támadása ellen és egyben hősi kísérlet a szocializmus diadalrajuttatására. Az 1920 decemberi általános sztrájkot ugyan legyőzték, a munkások azonban e harcban értékes tapasztalatokra tettek szert. Elenyésztek % csehszlovák burzsoá köztársaság szerepéről szőtt ábrándok, hisz ez a köztársaság vérbe fojtotta a munkások harcát, a munkásság ügyének jobboldali árulói pedig igazi mivoltukban mutatkoztak meg — a burzsoázia szövetségeseiként és kiszolgálóiként. Ez az értékes tanúiság csak még inkább megerősítette az orosz munkásosztály útjának helyességét, a leninizmus helyességét és ezáltal megerősítette a munkásosztály öntudatos részének elszántságát, hogy új, forradalmi pártot alakítson: Csehszlovákia Kommunista Pártját. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakítása 1921-ben - a párt kez dcttól fogva erős tömegpárt volt — történelmi fordulatot .jelentett munkásmozgalmunk fejlődésében. Véget vetett munkásmozgalmunkban a reformizmus uralma korszakának, céltudatos harc indult országunkban a szocialista forradalom előkészítésére és győzelmére. Az oroszországi szocialista forradalom példája, a nagy Lenin tanításának meggyőző ereje, az 1918—1920-as évek osztályharcának tapasztalatai tették lehetővé munkásosztályunk élcsapatának, hogy szakítson a reformizmussal és meginduljon ezen az új úton. Kommunista Pártunk már megszületésekor és létezésének kezdetén nagy segítséget kapott V. I. Lenintől, a Szovjetunió Kommunista Pártjától és a kommunista Internacionálétól. V. I. Lenin nagy figyelemmel kísérte országunk forradalmi mozgalmát, tanácskozott a marxista balszárny vezetőivel, Smeral és Zápotocký elvtársakkal, akik részt vettek a Kommunista Internacionálé első. kongresszusain. A Kommunista Internacionálé kongresszusán az egész világ forradalmi munkásmozgalmának képviselői előtt nagyba értékelte azt a tényt, hogy Csehszlovákiában a szociáldemokrata párt túlnyomó többsége a kommunizmus zászlaja aiá állt. Egyben rámutatott, hogyan keli harcolni az opportunizmus ellen és hogyan kell elkerülni a szektásság veszélyét, hangsúlyozta a CSKP tömegmunkájának jelentőségét, a forradalmi áldozatkészség fontosságát és annak szükségét, hogy a különféle nemzetiségű munkásokat nemzetközileg fogják össze, rámutatva a párt sorai nemzetközi egységének elvére. A CSKP megalapításával munkásosztályunk harca új szakaszába lépett. Most már arról volt szó, hogy a párt meggyőzze útjának helyességéről a munkásosztály, a dolgozó nép többségét. E téren is döntő szerepet játszott a Szovjetunió példája. Dolgozó népünk széles tömegeiben a nemzeti újjászületés és az 1905-ös forradalom óta mélyen gyökereztek az orosz nép, a hős orosz munkásosztály iránt táplált barátság és szolidaritás érzései. Ez a szolidaritás abban az ellenállásban ,is megnyilvánult, amelyet népünk tanúsított a csehszlovák légiók ellenforradalmi szerepével szemben, megnyilvánult 1920-ban, amikor vasutasaink a lengyel—szovjet háború idején késleltették a szovjet köztársaság ellen küzdő intervenciós csapatoknak szánt szállítmányokat, s ismét megmutatkozott 1922-ben annak a nagy segélyakciónak az idején, amelyet Csehszlovákiában a szovjet nép javára szerveztek, amely akkoriban a rossz termés következtében súlyos éhínséggel' küzdött. A CSKP népünknek a szovjet nép iránt érzett testvéri érzelmeire néiíünk nemzetközi öntudatára támaszkodva, kezdettől fogva a csehszlovák burzsoázia nyugati és imperialista irányzatával szemben új, népi irányzatot hirdetett. országunk és a Szovjetunió barátságának gondolatát, harcolt a Szovjetunió ^ismeréséért, hiába üldözték a Szovjetunió iránti barátság híveit, hiába zárták őket börtönbe. A Szovjetunióval való barátság eszméje eljutott a legszélesebb tömegekhez. A csehszlovákiai uralkodó tényezők mégis kitartottak ellenséges állásfoglalásuk mellett, noha ez a helyzet nagy gazdasági károkat okozott Csehszlovákiának és meggyöngítette nemzetközi pozícióját. A néptömegek, a társadalmi szervezetek azonban kapcsolatba léptek a szovjet néppel. Csehszlovákiából munkásküldöttségek utaztak a Szovjetunióba, amelyeknek tagjait a gyárakban és népgyűléseken valamennyi munkáspárt képviselőiből választották meg; a küldöttek visszatérésük után elmondták a népnek az igazságot a szovjet nép nagy szocialista vívmányairól. A Szovjetunióba utaztak az „Interhelpo" szövetkezet tagjai és sok munkás, hogy közvetlenül részt vegyenek a szocializmus építésében és tapasztalataikkal, szakismeretükkel segítsék a szovjet népet. A Szovjetunió iránti barátság gondolata jutott kifejezésre a haladó írók és tudósok, Zd. Nejedlý, St. K. Neumann, Ivan Olibracht, Jirí Wolker, Marié Majerová, Peter Jilemnický és mások műveiben. A Szovjetunió iránti barátság milliók ügye lett. III. Ä Szovjetunió megmutatta a gazdasági válságból kivezető szocialista utat A csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom további fejlődése során keresztül kellett hogy haladjon a háború utáni forradalmi hullám visszaesésének és a tőkés rend viszonylagos megszilárdulásának időszaKán; ebben az időszakban a burzsoázia támadásokat intézett a munkásság bérei és a dolgozók életviszonyai ellen. Ebben az időben a legfontosabb feladat az volt. hogy mégszilárdítsuk a munkásosztály élcsapatát, Csehszlovákia Kommunista Pártját, elsajátítsuk a leninizmust, megtanuljunk tájékozódni és manőverezni a bekövetkező bonyolult helyzetekben, megtartsuk kapcsolatunkat a tömegekkel és új, döntő harcokra készítsük elő őket. Pártunk e téren a Szovjetunió lenini Kommunista Pártjának tapasztalataiból tanult, elméleti és gyakorlati téren egyaránt leküzdötte a reformizmus, opportunizmus és forradalmi szektáns türelmetlenség idegen hatásait, lenini párttá kovácsolódott. A bolsevik párt sikeresen megvédte a leninizmust az ellenséges irányzatok — trockisták, bucharinisták, burzsoá nacionalisták rohamával szemben. Ebből a harcból a mi pártunk is okult. J. V Sztálin a Kommunista Internacionálé 1925-ben megtartott gyűlésén segítségére volt pártunknak, hogy leküzdje belső nehézségeit, legyőzze a jobboldali elemeket és forradalmi maggá forrjon össze, amely további fejlődése során előkészítette a leninista irány végső győzelmét. A'lenini elmélet és gyakorlat segítség Ire volt pártunknak abban, hogy tisztízza annak a harcnak minden alapvető kérdését, amelynek célja a szocializmus győzelme Csehszlovákiában, a munkásosztály forradalmi pártja vezető szerepének kérdését és új, lenini típusú pártként való felépítését, a proletariátus diktatúrájának kérdését, amely a szocializmusra való áttérés múlhatatlan útja, „a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének kérdését, a proletár nemzetköziség elveinek következetes érvényesítését, helyes stratégiai és taktikai eljárás megválasztását a szocialista forradalomért folytatott harcban. A CSKP Klement Gottwald vezette forradalmi irányzatának érdeme volt, hogy az opportunista nézetek hívei és a forradalmi mozgalomtól elszakadt egyének ellen vívott hosszú, fáradságos harcban a CSKP V. kongresszusán 1929-ben győzedelmeskedett pártunk következetes marxistaleninista irányzata, az az irányzat, mely harcolt a szocialista forradalom győzelméért Csehszlovákiában. Klement Gottwald már első parlamenti beszédében hangsúlyozta, hoqy Csehszlovákia népe győzelmének záloga az orosz forradalom tapasztalatainak elsajátítása. A CSKP helyt állt a munkásosztály forradalmi. pártjaként és nem mondott csődöt, mint előtte a szociáldemokrata párt, hanem a kapitalisták felett aratandó győzelemre, a szocializmus építésének útjára vezette a dolgozó népet. Ez azért van így, mert megalakulásától kezdve az orosz forradalomtól tanult, a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalataira támaszkodott, elsajátította a marxizmus-leninizmus tanítását és ezt a tanítást alkotó módon érvényesítette a csehszlovákiai fejlődés viszonyaiban. A Nagy Október müve éltette reménnyel népünket a gazdasági válság nehéz esztendeiben. A harmincas évek elején Csehszlovákiát súlyos gazdasági válság érte, . amely kiterjedt az egész kapitalista világra. Több mint egymillió bérmunkás maradt munka nélkül, a parasztok nem adhatták el terményeiket, száz- és százezer csaiád élete volt bizonytalan, éheztek, reményüket vesztették és kétségbeestek. A kormány propagandája felszólította a dolgozókat, őrizzék meg nyugalmukat, türelmesen szenvedjenek és pusztuljanak éhen, mert a válság állítólag általános, elkerülhetetlen, akár a természeti csapások és emberi erővel nem lehet megakadályozni. Abban az időben az Októberi Forradalom zászlaja mutatta meg a munkásoknak és minden dolgozónak a válságból kivezető szocialista utat. A Szovjetunió első nagy sikereit érte el a szocializmus építésében, az ország iparosításában. Ugyanakkor Nyugaton mindenütt dúlt a válság, csökkentették a termelést és tömegesen bocsátották el a munkásokat. A Szovjetunió az első ötéves terv időszakát élte, a pezsgő munkának, a dnyepperi vízierőmű és óriási ipari üzemek építésének időszakát, amikor a felaprózott mezőgazdaság tömegesen alakult át szocialista szövetkezeti nagytermeléssé, s a tagosított, határtalan mezőkön megjelentek a traktorok. Ez a példa megmutatta a csehszlovákiai munkásoknak és más dolgozóknak, hogy a válság nem elháríthatatlan, hogv a válsáa a rőkés rendszer törvényszerű következménye és hogy védekezni lehet ellene, ha harcolunk a kenyérért, a munkáért, a szocialista rend diadalra viteléért. Abban az időszakban már világosan látszott, mily végzetes Csehszlovákia számára, hogy a nyugati hatalmakhoz csatlakozott és hogy gazdaságilag erősen függ Németországtól és más tőkés államoktól. Csehszlovákia akkori gazdasági partnerei beszüntették gyártmányaik behozatalát és emelték a védővámokat, aminek következtében exportgazdálkodású országunkban a válság katasztrófálisabb volt, mint sok más államban. Már akkoriban megmutatkozott, mennyire gyümölcsözők és előnyösek a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok, hisz ez az ország nem ismerte a gazdasági válságokat és óriási felvételi piaca érdeklődött Csehszlovákia gyártmányai iránt. A nyugati szövetségesekre való tekintettel azonban Csehszlovákia reakciós uralkodó körei elvakultságukban és elfogultságukban nem voltak hajlandók kibővíteni ezeket a kapcsolatokat. IV. A Szovjetunió — Csehszlovákia nemzetei szabadságának és függetlenségének megbízható támasza A harmincas évek derekán igen szembetűnőn megmutatkozott a két történelmi út eredményeinek különbözősége. Október útja a Szovjetunióban megszüntette az embernek ember által való kizsákmányolását, a szocialista társadalom felépítésére, a győztes szocializmus alkbtnrányának elfogadására vezetett, amely továbbfejlesztvén a szocialista demokráciát, bővítette a dolgozók demokratikus jogait. Németországban ezzel szemben a német imperializmus legsovinisztább, legagresszívebb elemeinek brutális fasiszta diktatúrája került hatalomra, erőszakosan elnyomták a munkásmozgalmat és sárba tiporták a demokráciát. Ez volt az eredménye a másik útnak, a reformizmus útjának. Ilyen következménnyel járt, hogy a német szociáldemokrácia reformizmusa meghasonlást idézett elő a munkásmozgalomban, letért a marxizmus útjáról és a burzsoáziával való osztályegyüttműködés útjára lépett. A II. Internacionálé legerősebb pártjának, a német szociáldemokrata pártnak a csődjét jelentette ez; e párt vezérei előbb azt ígérték, hogy a népet a fokozatos fejlődés és reformok útján vezetik el a szocializmushoz, később lépésről "lépésre szabaddá tették az utat a fasizmus előtt és végül, a legvégzetesebb pillanatokban nem voltak hajlandók a kommunistákkal és a forradalmi szakszervezetekkel együtt támogatni a munkásosztály akcióegységét. Csehszlovákia a szocialista Szovjetunió és a fasiszta Németország közé került. A csehszlovák burzsoázia legreakciósabb körei Hitler példájától feltüzelve megkísérelték, hogy Csehszlovákiában is fasiszta rendszert juttassanak uralomra, tekintet nélkül arra, hogy ez önként alárendelné Csehszlovákiát a berlini náciknak és rabigába kényszerítené a cseh és szlovák nemzetet. A munkásosztály és élcsapata — Csehszlovákia Kommunista Pártja, egész népünk, országunk minden demokratikus ereje a hazai és külföldi fasizmus elleni védelemben a Szovjetunióra támaszkodhatott, amely tettekkel bizonyította be, hogy a demokrácia és a szocializmus legyőzhetetlen. Sajnos, ezekben a válságos időkben a jobboldali szocialista vezetők tovább folytatták együttműködésüket az agrárpárti és fasiszta reakcióval, meghátráltak és engedtek nyomásának; ugyanakkor visszautasították a CSKP valamennyi javaslatát, hogy együttesen forduljanak szembe a fasizmussal. Ezáltal a veszély szüntelenül nőtt. A Szovjetunió fejlődése az Október törte úton óriási jelentőségű volt a fasizmus ellen folytatott nemzetközi harcban, a világbéke megvédésében, Csehszlovákia nemzeti szabadságának és függetlenségének megvédésében; A Szovjetunió egész gazdasági és nemzetközi-politikai súlyát és tekintélyét a béke oldalára helyezte. A kollektív biztonság rendszerére törekedett a német fasizmus terjeszkedésével szemben. A nácik támadó kedve elsősorban Csehszlovákia ellen fordult. Az akkori csehszlovákiai uralkodó körök az általános helyzet nyomására, jelentősen megkésve, csupán 1934-ben, vagyis tizenhét esztendővel az Októberi Forradalom után ismerték el jogilag a Szovjetunió létezését. A következő évben csehszlovák-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést írtak alá, hasonlót ahhoz, amelyet előzőleg a Szovjetunió és Franciaország kötött. A csehszlovák-szovjet szerződés fontos gátat jelentett a német imperializmus terveivel szemben. E szerződésre támaszkodva népünk szembeszegülhetett volna a náci leigázással. Azzal kapcsolatban azonban, miként védekezik Csehszlovákia a náci terjeszkedéssel szemben, két vonal nyilvánult meg: A burzsoá uralkodó körök számára kellemetlen volt az a tény, hogy a békének és az ország függetlenségének megvédése csak akkor lehetséges, ha a népre támaszkodnak és szilárd együttműködést hoznak létre a Szovjetunióval. Országunkban a honvédelmet valóban nem készítették elő. Az uralkodó körök különféle mesterkedéseket folytattak, kétkulacsos politikát követtek a szovjet szövetségessel szemben, Berlinbe pedig azt üzenték, hogy az első adandó alkalommal készek a papírkosárba dobni a Szovjetunióval kötött szerződést. A burzsoázia egy része, elsősorban a fasiszta szárny (Preiss, Beran, .Hodač) a nép háta mögött hazaáruló alkudozásokat folytatott a berlini nácikkal. A burzsoázia másik része Beneššel és a jobboldali szocialista vezetőkkel az élén a nyugati imperialista körökben bízott, amelyek azonban akkoriban lépésről lépésre hátráltak a támadó elől és megkísérelték, hogy gyengébb szövefségeseik rovására elégítsék ki őt. Ez az irányvonal végzetes következményekkel járt Csehszlovákia nemzetei számára. Katasztrófába vitte, az országot kiszolgáltatta a német fasiszták uralmának. A kapituláns vonalat elsősorban 'a jobboldali szocialista vezetők politikája segítette elő, akik megakadályozták széleskörű demokratikus népfront létrehozását a köztársaság védelmére, ami a döntő pillanatban aláásta Csehszlovákia helyzetét. A másik irányvonalat, az ország függetlensége igazi és elszánt megvédésének irányvonalát a kommunista párt és vele együtt a munkásosztály öntudatos része, minden becsületes hazafi, az egyszerű emberek képviselték. Ez az irányvonal azt követelte, hogy hozzák létre az egész munkásosztály akcióegységét a kommunista, szociáldemokrata és nemzeti szocialista párt együttes eljárását, hogy ez az egység a nép együttes nemzeti hazafias arcvonalának alapja legyen, amely egybefog minden, a haza megvédésre kész erőt. Ez az irányvonal azt követelte, hogy távolítsák el a kormányból a reakciós és fasiszta hazaáruló elemeket, adjanak szabad kezet a népnek és iktassanak hivatalba új kormányt — a népfront kormányát, a köztársaság megvédésének kormányát. Külpolitikai téren Csehszlovákia Kommunista Pártja a köztársaság megvédésének érdekében szilárd szövetséget követelt a Szovjetunióval. Azt követelte, hogy a Szovjetunióval tárgyaljanak és állapodjanak meg közös intézkedésekről diplomáciai, szükség esetén katonai téren, de az akkori csehszlovák kormány ennek érdekében a kisujját sem mozdította. Sokszorosan bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió a maga részérói kész volt erre és felkészült, hogy teljesítse szövetségi kötelezettségeit Csehszlovákiával szemben, M. I. Kalinyin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának akkori elnöke 1938. májusában egy csehszlovák küldöttség útján ezt üzente: „A Szovjetunió mindig betartotta szövetségi kötelezettségeit és Csehszlovákiával szemben is az utolsó betűig teljesíti őket." J. V. Sztálin biztosította Klement Gottwaldot, hogy a Szovjetunió kész segítséget nyújtani Csehszlovákiának még abban az esetben is, ha ez Franciaország részéről nem történnék meg, noha ez a szovjet segítség szerződésileg megállapított előfeltétele volt, sőt még akkor is, ha Lengyelország és Románia akkori kormányai nem lettek volna hajlandók engedélyezni a szovjet csapatok átvonulását. Hasonló biztosítékokat kapott a csehszlovák kormány diplomáciai úton is. Ha szilárdan támaszkodtunk volna a Szovjetunióval kötött szövetségi szerződésünkre, ez nem jelentette volna, hogy elszigetelődünk a Nyugattól. Ellenkezőleg, lehetővé tette volna, hogy felrázzuk a Nyugat valóban demokratikus közvéleményét és megakadályozzuk a müncheni kapitulációt, amely tragikus következményekkel járt nem csupán Csehszlovákia, hanem egész Európa számára is és lehetővé tette a második világháború •kirobbantását. Csehszlovákia elszigetelődése és az a tény, hogy a szövet(Folytatás az 5. oldalon) CJJ SZO 4 ír 1957. október 2.