Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-05 / 277. szám, szombat

Az ipar szervezésének, irányításának, tervezésének és pénzellátásának kérdéseiről Viliam Široký elvtárs beszámdó]a a CSKP Központi Sizoltságának 1957. szeptember 30-i ütésén Jobban használjuk ki a szocializmus gazdasági törvényeit (Folytatás az X. oldalról) rjji Az egyik alapgondolat, amelyKj bői kiindulturjk, ?z, hogy az ^^ irányítás színvonala jelentős mértékben attól függ, mily mélyrehatóan ismerjük és alkalmazzuk az objektíven ható gazdasági törvényeket, elsősorban a népgazdaság arányos fejlődésének törvényét, az értéktörvényt és a végzett munka szerint való elosztás törvényét. A viták során a kérdést néha úgy vetették fel, mintha a szocializmus gazdasági törvényei, főleg az értéktörvény hatásának h;ngsúlyozása az állam gazdasági-szervező feladatának gyöngítését jelentené. Itt nem volna helyénvaló elméleti fejtegetésekbe ' bocsátkozni, meg kell azonban állapítanom, hogy az efféle értelmezést szerfölött helytelennek és ártalmasnak találjuk. Semmi esetre sincs szó arról, hogy gyöngítsük az állam gazdasági szervező szerepét, hanem hogy ezt megjavítsuk, színvonalát emeijük. Arról van szó, hogy az állam gazdasági szervező tevékenységében — akár szervezésben, akár a pénzügyi biztosításban, vagy a gazdaságpolitika más intézkedéseiben — számbavegye a gazdasági törvények hatását és e törvényeket az eddiginél jobban, tudatosan használja fel céljai elérésére. Ezzel elsősorban azt kell elérnünk, hogy az eddiginé. lényegesen jobban használjuk ki a dolgozók és a vállalatok anyagi érdekeltségét a termelés növelésében, a munkatermelékenység fejlesztésében, az önköltségek csökkentésében. Joggal bírálják azt a tényt, hogy a jelenlegi viszonyok közepette egyes gazdasági kezdeményezések, a bérpolitika végre-i hajtása és néhány más, a dolgozók anyagi érdekeltségének vonalát követő . intézkedés nem hat a népgazdaság szükségleteinek megfelelően. Ennek az elvnek helyes valóra váltása kétségtelenül kedvező hatással lesz nemcsak a termelés gyarapítására, hanem arra is, <hogy a gyakorlatban következetesebben valóra váltsuk népgazdaságunk fejlődésének tervszerű arányosságát. A dolgozók anyagi érdekeltségének fokozása az értéktörvény és. a végzett munka szerint való elosztás törvénye jobb kihasználása révén további fontos eszköz lesz arra, hogy lényegesen növeljük a dolgozók tevékeny részvételét gazdasági fejlődésünk kérdéseinek megoldásában. A jelenlegi helyzetet még mindig jelentős fogyatékosságok jellemzik, akár a dolgozók kezdeményezésének, és a népgazdaság irányításában való tevékeny részvételének támogatását és elősegítését tekintjük, akár azt, hogy a szocialista munkaverseny és a doigozók részvételének több más formáját még mindig a formalizmus jellemzi; látnunk kell azonban, hogy mindebben bizonyos mértékben része van annak is, hogy elégtelenek a dolgozók gazdasági érdekeltségének módozatai és formái. Meg kell érteni azonban azt is, hogy az anyagi ösztönzés rendszerének jobb kihasználása nem növeli magától a dolgozók aktivitását. Megteremti ugyan a szélesebbkörű, tevékeny bekapcsolódásuk kedvezőbb előfeltételeit, de nem helyettesítheti sem a gazdasági szervek munkáját, sem a szakszervezetek szerepét. Ellenkezőleg, nagyobb követelményekkel lép fel e munkával szemben, és elsősorban q szakszervezetektől megköveteli, hogy tovább fokozzák és elmélyítsék szocialista nevelő, öntudatosító munkájukat és szervező tevékenységüket. A mi ipari vállalataink nincsenek sem az állam, sem csoportok tőkéjének tulajdonában, hanem az egész nép szocialista tulajdonát alkotják és ezért mindig nem a> vállalat szűken értelmezett érdekét, hanem elsősorban a társadalom érdekét kell szem előtt tartanunk és e szerint kell irányítanunk, vezetnünk a vállalatok fejlődését. A vállalat sikeres vezetése az eddiginél nagyobb mértékben megköveteli, hogy felhasználjuk a dolgozók tapasztalatait; taŕiSéskóižiink velük, a párt vezető szerepére támaszkodjunk és együttműködjünk a' szakszervezettel. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy kénytelenek lennénk új, alapjában eltérő formát keresni, hogy bevonjuk a dolgozókat az üzemek termelésével és gazdaságosabbá tételével kapcsolatos kérdések megoldásába, bevonjuk őke,t az irányításba. A formákat jól ismerjük: termelési értekezletekről, termelési technikai értekezletekről, újítók és ésszerüsítők megbeszéléseiről, kollektív szerződésekről, valamint a szakszervezet gyűléseiről, és a szakszervezetek bérkérdésekkel, nemzeti biztosítással, balesetek elleni harccal foglalkozó szerveinek tevékeny működéséről van szó .stb. Feladatunk azonban az, hogy mindezeket a formákat felélénkítsük, növeljük hatékonyságukat, szélesebbkörű cselekvési területet nyissunk, hogy a dolgozók alkotó módon bekapcsolódhassanak az irányításba. A szervezés, tervezés és pénzügyi biztosítás területén tett intézkedések összessége e feltételeket nemcsak megteremti, hanem valósággal ki is kényszeríti a fentebb említett formák aktivizálását, hogy biztosítsa a dolgozók részvételét az irányításban, és bizonyára megteremti e részvétel további hathatós formáit is. A vállalatok jogkörének bővítése és a véglegesen a vállalatokra bízandó anyagi eszközök decentralizálása megteremti a vállalatok és dolgozók lényegesen bővített hatáskörét. A gazdasági ösztönzés rendszere anyagilag érdekeltté teszi a dolgozókat, felkelti kezdeményezésüket és megteremti az egyének és vállalati kollektívák érdekeinek teljesebb összhangját az egész társadalom érdekeivel. Ebben rejlik annak szüksége is, hogy lényegesen aktivizáljuk a szakszervezeteket és emeljük munkájuk színvonalát. A gazdasági ösztönző tényezők érvényesítése a jelentős decentralizálással és a vállalatok hatáskörének bővít,és§ve.l együtt nagy követelményekettámaszt 9? ir£pyíjtô,ímunka.bíinvoiŕ nalával szemben. Éz elsősorban a tervezésre., a pénzügyi biztosításra, a? ár- és bérpolitikára vonatkozik. A távlati tervezés (okozott feladatai 0

Jelentős változásoknak kell bekövetkezni a tervezés rendszerében is, amelyet rugalmasabbá, mélyrehatóbbá és tökéletesebbé kell tenni, hogy jobban kihasználjuk a népgazdaság arányos fejlődésének törvényét. Az új alapelvek elsősorban azt követelik, hogy lényegesen elmélyítsük és tudományos alapokra helyezzük a távlati tervezést, 10—15 évre szóló távlati terveket dolgozzunk ki, amelyek alapján rögzítjük az ötéves terveket és szilárdabb kapcsolatba hozzuk őket az évi tervekkel. Ezt a feladatot már az országos pártkonferencia is kitűzte. A 10—15 éves távlati tervek helyes kidolgozása lényegesen növeli a központi irányítás hatékonyságát és hozzájárul az ötéves tervek szilárdságához. Ezzel egyidejűleg lehetővé válik, hogy a részletes operatív döntéseket és tervezést az irányítás alsóbb fokaira vigyük át, főleg ami az évi terveket illeti. Az eddigi helyzethez képest megváltozik az évi és ötéves tervek kölcsönös viszonya. Az ötéves tervek egyes feladatai oly mértékben lesznek kötelezők a vállalatok számára, amennyi feltétlenül szükséges a hosszúlejáratú gazdasági szerződések megkötéséhez, s ahhoz, hogy ezek a vállalatok jelentős mértékben önállóan dolgozhassák ki saját elképzeléseiket a termelés gyarapításáról, a vállalat kiépítéséről, az üj technika bevezetéséről, tartalékok megteremtéséről, szakképzett káderek neveléséről stb. A terv minőségi mutatószámait illetőleg is arra számítunk, hogy a vállalatoknak hosszúlejáratú normákat határoznak meg, amelyek szerint teljesítik maid termelési és gazdasági feladataikat anélkül, hpgy ezeket' a normákat tovább szilárdítanák, ha a vállalat a tervezettnél rövidebb idő alatt teljesíti őket; ily módon a vállalatoknak valóban érdekük lesz termelési és gazdasági feladataik túlteljesítése. A távlati tervezés szerepének elmélyítése igen igényes feladat. Sikeres megoldása megköveteli, hogy mélyrehatóbban elemezzük az egyes gazdasági ágazatok fejlődését és külső hatások érvényesülését népgazdaságunk fejlődésében, fokozzuk tevékeny részvételünket a nemzetközi munkamegosztás kérdéseinek megoldásában a szocialista tábor országai között, tisztázzuk a beriiházási építkezések irányvonalát és világosan lássuk népgazdaságunk fejlődésének távlati irányait. A távlati tervezés feladatairól folytatott viták során' gyakran kétségünket fejeztük ki arról, vajon a jelenlegi általános feltételek lehetővé teszik-e egyáltalán, hogy 10— 15 éves hosszúlejáratú terveket dolgozzunk ki, hisz tapasztalataink mutatják, mily nagy nehézségekkel kapcsolatos az öt évre szóló többé-kevésbé szilárd terv kidolgozása is. Ez természetesen komoly ellenvetés. Ügy véljük azonban, hogy bármennyire nehéz és igényes feladatról van szó, ma már mégis lehetséges, hogy lényegesen tökéletesítsük munkánkat a távlati feladatok megoldásában mind belső problémáink, mind a szocialista tábor országainak együttműködése, főleg Csehszlovákia és a Szovjetunió szoros együttmunkálkodása szempontjából. Emellett az ötéves terv szilárdságát nem tekintjük sztatikusan és az ötéves tervek feladatait nem tartjuk meg változtathatatianoknak: Az ötéves terv stabilitását a népgazdasági fejlődés tudományosan helyesen megismert koncepciójaként értelmezzük, amelyből levezetjük az alapvető feladatokat a termelés szerkezetében és fejlesztésében, a termelő kapacitások építésében, a munkaerők elosztásában és szakképzettségük növelésében; ezt a koncepciót szüntelenül szabatosítani kell, és részletesen ,kidolgozni. Mivel, természetesen nem láthatunk előre teljes pontossággal minden előfeltételt, amely hatással lesz az ötéves terv végrehajtására, kellő anyagi, deviza- és kapacitásbeli tartalékokkal kell biztosítanunk magunkat az esetleges ingadožások ellen, és a tartalé! kok felhalmozásának egész rendszerét úgy kell kidolgoznunk, hogy minél hatékonyabban kihasználhassuk őket. A tervezés rendszerében végrehajtandó fentebb említett változások messzemenően módosítják a tervezés munkájának menetét.. Egyelőre a tervek kidolgozása többé-kevésbé a kormány, az állami tervhivatal, részben a minisztériumok dolga, és kimondottan idényjellegű, és az egyes ellenőrző számok jóváhagyásával és az év _ végén az egész .terv jóváhagyásával i éri el tetőpontját." Az a törekvésünk, hogy még nagyobb mértékben vonjuk be a terv kidolgozásával kapcsolatos kezdeményező, alkotó munkába a vállalatok dolgozóit, a technikusokat és tudósokat, valamint a dolgozók széles tömegeit, nem járt jelentős eredménnyel és a jelenlegi módszerek mellett nem is járhatott, mivel nem volt sem idő, sem lehetőség, hogy felülvizsgálják jávaslataikat és ötleteiket, és egybehangolják őket a terv többi tényezőjével. Számos vezető dolgozó nemcsak a vállalatokban, hanem gyakran a minisztériumokban is, megszokta, hogy az & feladata elsősorban alacsony tervszámokért harcolni, hogy biztosan teljesíthessék és nagyobb megerőltetés nélkül túlteljesíthessék őket. Most teremtjük meg annak kellő előfeltételeit, hogy ezt a helyzetet alapjában megváltoztassuk, az évi, ötéves és hosszúlejáratú tervek kidolgozásával kapcsolatos alkotó munkába minél nagyobb számban bevonjuk a dolgozókat, hogy a terv kidolgozásával kapcsolatos munka állandó része legyen minden egyes vállalat munkájának, A tervezés, a pénzügyi biztosítás és az anyagi érdekeltség terén megteremtjük annak előfeltételeit, hogy a vállalatok vezető dolgozóínak és az egész vállalati munkaközösségnek közvetlen érdeke fűződjék a tartalékok minél nagyobb mérvű kihasználásához, a termelés minél nagyobb mérvű növeléséhez, és a minőségi mutatószámok megjavításához az elmúlt időszakhoz képest. A minisztériumok, a tervhivatal és valamennyi központi irányító szerv feladata lesz úgy megszervezni és irányítani ezt a kezdeményezést, hogy a kibővített szocialista újratermelés alapvető arányait ne csak kinyilvánítsák, hanem ezek az arányok határozzák meg valamennyi dolgozó törekvéseit, fenn és lenn egyaránt. Amint látható, nemcsak a tervezés módszereinek megváltoztatásáról, hanem igen fontos politikai feladatról is van szó. A központi tervezés súlyának áthelyezése a távlati kérdésekre lényegesen csökkenti az évi terv rendeletileg megszabott feladatainak körét. Az évi terv lényegében ne ismételje azt. amit a? ötéves tervben wgyszer már eldöntöttek és a vállalatok között megkötött hosszúlejáratú szerződésekkel biztosítottak. Igv például az ötéves tervekben az országépítés, a kivitel, a piaci árualapok és a kapcsolódó iparágak termelési fogyasztása szükségleteinek elemzése alapján a termelési, fogyasztási és ellátási tervekben meghatározzák az alapvető termelési programokat és feladatokat, továbbá a legfontosabb termelési kapacitások építését, amelyek döntő jelentőségűek a népgazdaság arányos fejlődésében. Az évi tervek termelési feladatait e kapacitások legnagyobb mérvű kihasználásából és a népgazdaság Strukturális szükségleteinek elemzéséből számítják ki. Bevezetik a fogyasztási mutatószámot, amely a termelés gazdasági rendeltetése szerint tagozódik, vagyis külön tüntetik fel a beruházási építkezésekre, kivitelre, piaci árualapokra stb. szánt szállításokat. Arról van szó ugyanis, hogy a terv terme-> lési mutatószámainak rendszerében nagyob mértékben fejezzük ki a népgazdaság szempontjából megvalósuló végleges effektust. Az értékesítés mutatószáma, amint az tagozódásából nyilvánvaló, nagyobb súlyt helyez arra, hogy elsősorban azokat a gyártmányokat állítsák elő, amelyekre a népgazdaságnak leginkább szüksége van. A bruttó termelés mutatószáma túlságosan eltorzítja a termelés valóságos terjedelmét és arra késztet, hogy az üzemek termelési tervét a népgazdaság tényleges szükségleteit számba nem véve állítsák össze, mivel e szám teljesítéséből következik a béralap nagysága, az átlagbér, és a munkateljesítmény emelkedésének mutatóértéke. Igaz, továbbra is használnunk kell a bruttó termelés mutatószámát, hogy lemérhessük az iparban termelt társadalmi termékek egész terjedelmét. De ez a szám nem lesz már alapvető értékmutató, amelyből következik az anyagi érdekeltség. Mindenesetre azonban fontos nyilvántartási és megokolási mutatószám marad. A - ív. t • A fizikai egységekben kifejezett tervfeladatokat az évi tervben egybehangolják a fogyasztási mutatószámokkal és csupán a legfontosabb árufajtákra korlátozzák. Ezért tulajdonképpen helyes volna, ha a mai termelési tervet egyesítenék az anyagiműszaki ellátás tervével és egységes értékesítési tervet dolgoznának ki amely azonban nem foglalná magába az rtnyagi-műszaki ellátási terv mai jegyzékének valamennyi árufajtaját és csupán a legfontosabb árufajtákra korlátozódnék. A többi gyártmány tekintetében a termelési és eladási feladatok meghatározása a vállalatok, illetve a vállalati szövetségek feladata lenne, amelyek felelnek majd azért, hogy a népgazdaságot saját gyártmányú árukkal lássuk el. A beruházási építkezések tervét illetőleg az ötéves tervekben rendeletileg megszabják, mely nagy építkezéseket helyeznek üzembe az ötéves terv egyes esztendeiben és milyen legyen ezeknek a létesítményeknek a műszaki-gazdasági paramétere. Az építkezések és a gépi beruházások túlnyomó többségének esetében a döntést számukat illetőleg az alsóbb szervekre decentralizálják. Arra számítanak, hogy az építkezéseknek több mint fele az alsóbb szervek hatáskörébe kerül és az egyes vállalatok esetében jelentős mértékben az elért gazdasági eredményektől függ majd. Ezzel elsősorban azt akarjuk elérni, hogy mérvadó helyen az eddiginél tüzetesebben foglalkozhassanak az építkezések hatékonyságának kérdéseivel és ne kerüljön sor az építkezések tervezésének oly gyakori megváltoztatására, az előkészületek, vagy már a megvalósítás stádiumában, s másodszor, hogy az állami beruházási építkezések a gazdasági fejlődés megszilárdításának tényezői legyenek. Az építkezések zavartalan menete továbbá megköveteli, hogy a gazdasági szerződéseket az építkezés egész időtartamára kössék meg. Végül el akarjuk érni, hogy a vállalatoknak közvetlen érdekük fűződjék a beruházások hatékony megvalósításához és hogy minél nagyobb érdekük legyen a műszaki fejlesztés is. A munka és a munkaerők tervét illetőleg arra számítunk, hogy a munkaerők elosztásának és szakképzettségük gyarapításával kapcsolatos feladatok megállapításának súlypontja az ötéves tervekre helyeződik át. Ezzel tökéletesebb kapcsolatot kell elérnünk a szakmai utánpótlás iskolai nevelése, valamint a népgazdaság és a kultúra szükségletei között. Felhagyunk azzal, hogy rendeletileg szabjuk meg az évi tervekben az átlagkeresetet és a munkatermelékenységet. Ehelyett ötéves normákat léptetünk életbe, amelyek megállapítják a bérek növekedésének részét a munkatermelékenység gyarapodásában is. Elvárjuk, hogy ez a módszer elősegíti a vállalatok anyagi érdekeltségének felkeltését abban, hogy hosszúlejáratúan minél nagyobb mértékben növeljék a munka termelékenységét és a gazdaságilag tagolt termelési tervezés bevezetésével együtt azt jelenti ez majd, hogy a bérek egészségesebben alakulnak a munkatermelékenység emelkedéséhez viszonyítva. Az évi tervekben csupán a béralapok kötelező mutatószámát állapítják meg. A munkatermelékenység gyarapodása és az átlagbérek kölcsönös viszonyát meghatározó hosszúlejáratú normák számára szilárd alapot kell teremteni a tarifarendszerben, amint azt már az országos pártkonferencián és a Központi Bizottság februári ülésén is hangsúlyozták. Ez a rendszer az irányítás gazdasági hatékonyságának növelését szorgalmazó elvek részét teszi és a legnagyobb határozottsággal fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezeknek az elveknek következetes gyakorlati végrehajtása előfeltétele annak, hogy az anyagi érdekeltség egész rendszere a népgazdaság hatékonyságának növelésében hatását érvényesíthesse. Az általános béralapon kívül számolnak azzal is, hogy prémiumalapot létesítsenek, amely által biztosítják e vállalat egész munkaközösségének anyagi érdekeltségét a lehető legjobb gazdasági eredmények elérésében Ezeknek a prémiumalapoknak a nagysága a tervbe vett gazdasági eredménj színvonalától függ majd, vagyis attó a "nyereségtől; amelyét évente az állami költségvetés céljaira kell Stutaln és amelyek megszabása až évi tervekben helyettesíti majd az önköltségcsökkentéssel kapcsolatos feladatol eddigi központi és közvetlen meqhatározását. A prémiumalap tulajdonképpeni felhasználása a valóban elért haszon Összegétől függ majd. Emellett s döntő tényező az lesz, hogy hogyan alakul az elért színvonal az elmúlt évhez képest. A prémiumalapot beszámítják az önköltségekbe. Azokat ŕ mutatószámokat azonban, amelyet megjavulásától függ majd a prémiumala.i nagysága, természeteser szerfölött tagoltan kell majd megállapítani az egyes gazdasági ágak és vállalatok adottságai szerint, tekintetbe véve, mily nehézségekbe ütközik a: önköltségek csökkentése és a termelés növelése az egyes vállalatoknál. A tervezés új rendszerével arra célra törekszünk, hogy meggyorsítsuk í ipar fejlődését és növeljük hatékonyságát. El akarjuk érni, hogy a vállalatok munkaközössége és az egye: dolgozók anyagilag érdekeltek legyenek a gazdasági fejlődés mutatószámainak megjavulásában, hogy már terv kidolgozása során a gazdaság ösztönző tényezők hatása felkelts; érdekeltségüket a haladó feladatol felvetésében és elfogadásában, valamint a tartalékok mozgósításában Ezzel elérjük, hogy a tartalékok feltárása alulról induljon ki, és hogy i vállalatoknak ne legyen érdekük — mint eddig volt — alacsony tervfeladatokat javasolni. H3 Az Jrányítás gazdasági haté pl

j konyságának növelést sürgősei ^^ megköveteli, hogy megjavítsul és tökéletesítsük a nyilvántartást Harcolunk a fölösleges kimutatásol ellen, ártalmas volna azonban, ha ebben a nyilvántartás lebecsülését célzť irányzatot látnánk. Nyilvántartás nélkül. amelv operatív módon, megbízhatóan és sokoldalúan tájékoztat bennünket a gazdasági élet valamenny jelenségéről és összefüggéséről, nen emelhetjük az irányítás színvonalát é: nem biztosíthatjuk a népgazdasác arányos fejlődését sem. Növekszik tehát a statisztikai és könyvelési nyilvántartás jelentősége és ezért siettetnünk kell e munka gépesítését. Továbbá el kell érnünk, hogy a statisztikai és könyvelési nyilvántartás mentes legyen mindennemű formaliz(Folytatás a 3. oldalon.) J ÜJ SZO 2 & 1957. október 5.