Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-30 / 301. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek1 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. október 30. szerda. 30 fillér X. évfolyam, 301. szám, Sok kérdés helyben is megoidható A legfőbb célunk a szocializmus építésének betetőzése. Ennek el­érésére törekszik pártunk, s ezért fordult a levelével egész népünk­höz. Fontos azonban, hogy a vitá­ba — amelyet a levél hívott életre — minél több dolgozó bekapcso­lódjék. Tegye meg észrevételeit s javaslatait az építőmunkás, a ko­hász, a bányász, a szövetkezetes, a traktoros és mindenki, aki kezé­vel, eszével és szívével igyekszik, hogy minél gyorsabban felépítsük a szocializmust hazánkban. Ezekben a napokban a kommu­nisták az üzemekben és a falvakon taggyűléseken beszélnek a párt le­veléről. Foglalkoznak a rájuk váró feladatokkal, arról beszélnek, ho­gyan töltsék be fontos szerepüket a vitában s hogyan biztosítsák a pártszervezetek mindenütt, hogy a vita élénk legyen. Hiszen a vita számos kezdeményező javaslatot, okos tanácsot, bíráló megjegyzést hoz felszínre, amelyek döntő mér­tékben hozzájárulhatnak a fontos kérdések megoldásához. A pártnak mint egésznek el kell érnie, hogy minden pártszervezet haladéktala­nul elintézzen minden bíráló hoz­zászólást, minden javaslatot. Nem elég a vitát csupán lajstromozni, hanem az alapszervezetek bizott­ságai a tapasztalt és bevált dolgo­zók széleskörű aktívájával együtt dolgozzák fel a vita anyagát s nyomban tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Sok függ attól is, hogyan állítják fel az értékelő bizottságokat. A bratislavai Béke-üzemben súlyt helyeznek arra, hogy az értékelő bizottságok élére a legjobb kom­munisták és a legtapasztaltabb dolgozók kerüljenek. Tehát a bi­zottság elnökét nem aszerint vá­lasztották, milyen funkciót tölt be, hanem annak figyelembevételével, milyen munka várható tőle. A he­lyes választásnál nagyobb a bizto­síték arra, hogy minden javaslatot érdem szerint bírálnak el. Bátran mondhatjuk, hogy a párt sohasem tétlenkedett. Vannak azonban olyan időszakok, amikor fokozottabb tevékenységre van szükség, s amikor a párt minden tagjától megköveteli, hogy az ed­diginél nagyobb tevékenységet fejtsen ki. Ilyen most a XI. kong­resszust előkészítő időszak is, amikor nem kisebb dologról folyik a sző, mint arról, hogyan érünk el mihamarabb a szocializmus építé­sének betetőzéséhez. Azt azonban jól véssük emlékezetünkbe, hogy a párt munkájának eredményei csak akkor fognak megmutatkozni, ha állandóan összeköttetésben áll a mindennapi élettel, ha felhasznál­juk a dolgozók gazdag tapasztala­tait, ha tanácskozunk velük. Az a széleskörű visszhang, amellyel népünk a párt levelét fo­gadta, határozott formában juttat­ta kifejezésre, hogy népünk őszinte örömmel fogadja a szocializmus felépítésének betetőzésére való tö­rekvést. A taggyűléseken számos üzemben és faluban a kommunis­ták a legfontosabb kérdések meg­oldására fordították figyelmüket, s nem mennek üres kézzel a dol­lozók elé. A púchovi Május 1. izem kommunistái rámutat­g< Ü: tak, hogy a múltban az üzem ve­zetősége nem értekezett az üzem dolgozóival, elhanyagolta a terme­lési értekezleteket s a dolgozók javaslatait is gyakran figyelmen kívül hagyta. Előfordult a kritika elnyomása is, ami természetesen kihatott azután az eredményekre is. Az üzem vezetőségének megbízott­ja elismerte a kritika helyes vol­tát és ígéretet tett, hogy a ter­melés megjavításá érdekében — ahogyan arra a párt levele is fi­gyelmeztet — intézkedések történ­nek a hibák kiküszöbölésére. Az említett eset és más példák azt mutatják, hogy számos eset­ben helyben, hosszadalmasabb el­járás nélkül el lehet intézni egyes dolgokat, meg lehet szüntetni a visszásságokat. Ahhoz azonban szükséges, hogy a pártszervezetek helyesen ítéljék meg, mit kell hely­ben elintézni és mit kell feljebb terjeszteni. A helyben való elin­tézés azonban semmi esetre sem jelentheti azt, hogy a hibákat to­vábbra is eltitkolják. Ha a helyi szervek nem törődnek a hiányos­ságokkal, akkor erről feltétlenül tudni kell a felsőbb szerveknek, hogy idejében orvosolhassák a bajt. Az érsekújvári gépállomás ve­zetősége régen tudott arról, hogy az Udvardon dolgozó I. számú bri­gád vajmi kevés segítséget nyújt a szövetkezetnek, és hogy ennek főképpen a hanyag brigád vezető az oka, s mégsem intézkedett. Va­jon elérik a szövetkezetesek az ügy orvoslását, ha a gépállomás helyett nem fordulnak a felsőbb szervekhez. Lehet, de nem biztos, Mindenesetre az volna helyes, ha az ilyen helyi jellegű kérdést hely­ben és gyorsan oldanák meg. A termelés fokozása nem tűri a felesleges huzavonát. Minden pártszervezet irányítsa a figyelmét azokra a dolgokra, ame­lyek megoldása a legfontosabb. Az ipolyviski pártszervezetnek pél­dául nem okoz különösebb gondot a szövetkezet gazdálkodása, hiszen ez a szövetkezet a legjobbak közé tartozik az országban. A kommu­nisták figyelmét mégis megragad­ta a párt levelének az a része, amelyben hangsúlyozza, hogy a szövetkezetek necsak a pillanatnyi sikerre fordítsanak gondot, hanem gondoljanak a jövőre is. Az ipoly­viski szövetkezetesek elhatározták, hogy az oszthatatlan alapot 7 szá­zalékról 8,5 százalékra emelik. Ez annyit jelent, hogy már ebben az évben több mint 300 ezer koroná­val fizetnek be többet az osztha­tatlan alapra. Ezenkívül megerősí­tik a vetőmag és takarmányalapot is. A jó példák különösen ott so­kasodnak, ahol a pártszervezetek a vita élére álltak. A vita ott nem laposodhat el, de konkrét, alkotó formát ölt. A kommunisták ügyel­nek arra, hogy a szűk helyi reszort­érdekek ne kerülhessenek ellentét­be az állami és a közérdekkel. Egyben arról is gondoskodnak, hogy minden új dolog, amely hasz­nára válik nemzetgazdaságunknak, mielőbb napvilágot lásson. A kom­munisták nem téveszthetik szem elől, hogy a célhoz vezető rövidebb utak keresése arra irányul, hogy egyre jobban éljünk. Túlteljesítik a tervet A bélyi szövetkezetesek a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulójának tiszteletére értékes köte­lezettségvállalást tettek. Pénzben kife­jezve több mint kétszázezer korona értékűt. Vállalták, hogy az év végéig terven felül 40 000 liter tejet adnak be, 500 köbméterrel több silótakar­mányt készítenek a tervezettnél. Azon­kívül a sertéshúsbeadást 120 százalékra teljesítik. Battyánl József anyasertésgondozó vállalta, hogy egy kocától egyszeri ma­lacozásnál átlagosan 11 malacot választ el. A fejőnők ígérték, hogy elérik a 7 literes tejhozamot. A szövetkezet már mostanáig 39 000 liter tejet adott be terven felül. Illés Bertalan, Bacska Megkezdődtek a szovjet­amerikai tárgyalások Washington (ČTK). A TASZSZ közlése szerint október 28-án Washingtonban megkezdődtek a szovjet-amerikai tárgyalások a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok fejlesztéséről. A tár­gyalást a két ország közötti kapcsolatok fejlesztése konkrét lépéseinek megvitatását javasló, előző megállapodás alapján vég­zik. A szovjet küldöttség vezetője G. N. Zarubin, a Szovjetunió USA-beli nagyt­követe. Amerikai részről a tárgyaláso­kon W. Lacy, a Kelet és Nyugat kö­zötti kapcsolatok államtitkárának külön megbízottja és további amerikai kép­viselők vesznek részt. A szovjet küldöttség széleskörű kap­csolatok felvételének kezdeményezője, amely hozzájárulna az amerikai és szovjet nép közötti közeledéshez és kölcsönös megértéshez. A szovjet kül­döttség a tárgyaláson előterjesztette a Szovjetunió és az USA kulturális együttműködésének az 1958—1959. év­re szóló konkrét tervét. Ez a terv meg­határozza az ipar, a mezőgazdaság, a népnevelés és egészségügy különféle ágazatain szakemberek küldöttségének kölcsönös kicserélését. A szovjet kül­döttség javasolja, hogy a szovjet és amerikai tudósok között szoros kap­csolatokat létesítsenek és szervezzék meg a tudomány különféle szakain a vélemények és tapasztalatok kicserélé­sét. A szovjet fél egyúttal javasolja, a két ország törvényhozó testületei képviselői küldöttségének cseréjét is. A szovjet javaslat a művészi dolgozók tapasztalatainak cseréjére és látogatá­(Folvtatás a 3. oldalon.) VALASZ0LTAK a CSKP KB levelére A sabinovi konzervgyár dolgozói a napokban ellenőrizték a Nagy Október tiszteletére tett felajánlá­suk teljesítését. Az ellenőrzésnél megállapították, hogy üzemi fel­ajánlásukat magasan túlteljesítet­ték. Az egyes részlegeken a szo­cialista munkaverseny szép ered­ményeket hozott. Eddig terven fe­lül 4 960 000 koronáért termeltek konzerveket, a termelési költsége­ket pedig 116 000 koronával csök­kentették. A munkatermelékeny­ség növekedésében is kitettek ma­gukért az üzem dolgozói: az ered­mény 4,3 százalékos növekedést mutat. Az üzem dolgozói megismerked­tek a CSKP KB levelével, s válasz­képpen egy új felajánlást tettek: az egész évi tervet november vé­géig teljesítik. Ä JVaqy Október tiszteletére 88 vagon cukorrépa terven felül A Nagy Októberi Szocialista Farradalom 40. évfordu­lójának tiszteletére a rybanyi szövetkezet — a Bánov­ce naid Bebravou-i járás — kötelezettséget vállalt, hogy a cukorgyárnak terven felül 43 vagon cukorrépát szállít. Ezen felajánlását jóval túlteljesítette, mert a Trenčianska Teplá-i cukorgyárnak eddig 68 vagon cu­korrépát szállított. A szövetkezet körülbelül még 20 vagon cukorrépát ad a gyárnak s így beadási kötele­zettségét 200 százalékon felül teljesíti. „Az építésben szerzett érdemekért" éremmel kitüntetett szövetkezet így a nyitrai kerületben elsők között teljesí­tette a répabeadást. Negyven hektáron 350 mázsás hozamot, 22 hektáron pedig, — amit öntöztek — 400 mázsás átlag hektárhozamot értek el. A répa szállítá­sával kapcsolatos munkákat a mechanikus rakodó gyorsítja, amit Ján Beňo, a szövetkezet elnökének újítási javaslata alapján szerkesztettek. Tavasszal, amikor a felsőpatonyi szövetkezet növénytermesztő csoportja megkapta a tervét, néhányan bizony kételkedve jogadták, hogy kukoricából el tudja­nak érni hektáronként 43 mázsás termést. Nem azért, mintha a patonyi határ föld­jei rossz termést adnának kukoricából, de 43 mázsa egy-egy hektárról — mégis csak sok... S mit tettek erre a csoportvezetők? Ter­mészetesen megmagyaráz­ták, hogyha több húst aka­runk adni az országnak, több kukoricát is kell termelni, Voltak, akik erre bólogattak s nem hittek abban, hogy a terv megvalósul. De voltak olyanok is, akik bíztak ön­magukban, remélték, hogy majd az időjárás is kedvező lesz. S mivel a kukoricát — úgy mint más szövetkezet­ben is — egyéneknek adták egész évi megművelésre, mindenki kemény munkához látott... Egynéhányan arra is gon­doltak, hogy milyen jó lenne, ha öntözhetnék a kukoricát. De a patonyiak még messze vannak attól, hogy a kapá­sokat is öntözhetnék. Per­sze, azért nem csüggedtek, hiszen a jó gazda tudja, hogy az eső, a régi termesz­tési mód mellett, ha nem hull az égből, akkor meg­lelhető a kapa nyelében. Kapa pedig van elég, sőt a traktorállomás kapálógépei is segítenek „esőt" elővará­zsolni. Mindenki kitartó lelke­sedéssel azon munkálko­dott, hogy az ő 130 ár ku­koricája adjon legtöbb ter­mést. Ehhez még hozzájá­i YňVIVVVMVVVWWMJW SIKERÜLT rult a pótjutalmazás beve­zetése is. Eszerint minden tag, aki több kukoricát ta­karít be a tervezettnél, a terven felül termelt minden mázsa kukorica 20 százalé­kát vagy természetben, vagy pénzben megkapja. S ez is nagy dolog, hiszen a 'felsőpatonyiak is tartanak a háztáji gazdaságban szár­nyasjószágot, disznót is hizlalnak; a kukorica olyan dolog a falusi háznál, mint a mindennapi kenyér. Mindezek a tényezők, no meg a tagokban lappangó verseny, a paraszti virtus, a „Vagyok olyan legény, mint te" arra ösztökélte vala­mennyit, hogy legtöbb ku­koricát termeljen. Nem saj­nálták az időt a kapálásra. A traktorállomás kétszer megsarabolta a földet, kézi­kapával is kétszer megka­pálták, majd kifattyazták, hogy jobban fejlődhessen a növény. A föld a jó munká­ért nem volt hálátlan, any­nyival is inkább, mert a ka­páláson kívül a múlt év őszén bőséges istállótrágyát is kapott.., Eljött a törés, a be­takarítás ideje. Sok most a tennivaló a szövetkezetben. Összejött a sok munka: a cukorrépát — ebből is sok termett, hektáronként 425 mázsa, adtak terven felül is 27 vagonnal, s ennek má­zsája 33 korona — is be kel­let takarítani, a vetés sem tűr halasztást, a kukorica is beérett, a krumpli sem maradhat soká a földben. Ha száz keze volna is a pa­rasztembernek, ilyenkor, ősz idején, az sem volna elég. — Olyan napok ezek, mint aratáskor — modotta Szűcs Károly, aki egyébként az üzemi pártszervezet el­nöke. Nem is lehet hossza­san vele beszélgetni, mert a csoportból ő sem hiányoz­hat. Ő is tudni akarja, va­jon mennyi kukorica lesz a 130 ár földön. No, meg az eddig szerzett 413 munka­egységhez az év végéig sze­retne néhányat hozzátenni. S ha nem dolgozik, az egy­ség sem szaporodik, ha csak Magda lánya 217 egységét, vagy a felesége 60 egységét nem ragasztjuk az övéhez. Igaz, egy család, a pénz, a gabona is egy konyhára kerül, mégis jó, ha ő, mint az üzemi pártszervezet el­nöke, példát mutat és sok munkaegységet szerez, mert azt nem adják ingyen Eelső­patonyban sem. Meg kell azért dolgozni, gazdagítani kell a közöst, hiszen az előlegre kapott 13 koronán kívül a zárszámadáskor jó lesz a másik 13 korona, no meg az egységenként 9 ko­ronát kitevő természetbeni jutalom is. A felsőpatonyiak azonban nem csupán az egyéni érdeket nézik. A szö­vetkezet jó hírneve éppen olyan fontos, mint az, hogy egy-egy ember mennyit ke­res. Azt viszont minden tag tudja, hogy nemcsak övék az ország, hogy a gépekért, a jó életért még sok a tar­tozás a munkásosztálynak. Ne értse félre senki, teljesí­tik ők minden évben a köte­lességüket, de úgy vélik, hogyha ők többet kapnak a nép államától, kötelességük, hogy többet is adjanak. S hogy ezt a szó szoros ér­telmében értik, arról beszél a terven felül beadott sok gabona, a 27 vagon cukor­répa, no meg ami ezután jön — a kukorica. Terven felül kukoricát? — kérdezhetné valaki. Hát termett annyi? Amikor ott jártam, még javában folyt a kukorica betakarítása, de Rencés Sándor csoportveze­tő, meg Szűcs Károly is megmondták, nem hazug­ság, se nem valótlan dolog, ha megírom: Kukoricából elérték a 63 mázsát hektá­ronként. i eháí mégis sikerült. S ha ez a szám most még, a törés idején nem is teljes, annyi bizonyos, hogy a szor­galom, a jó munka meghoz­ta gyümölcsét. Meghozta, mert a kukorica betakarí­tásának befejezése után — ezt többen is állítják — a végeredmény csak több le­het, 63 mázsánál semmi esetre sem kevesebb. S mi­lyen büszkék erre a nagy — 1300 hektáron gazdálko­dó — szövetkezet tagjai. Hogyne volnának büszkék, amikor ez is egy igen nagy bizonyíték arra, hogy mégis csak jobb, ha az egész 'falu parasztsága a közösben ösz­szefogva formálja, építi jö­vőjét. MÉR Y FERENf

Next

/
Thumbnails
Contents