Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-25 / 297. szám, péntek

A Bánovce nad Bebravou-i járásban levő Rybany község szövetkezete­eit az egész környéken mint jő gazdákat ismerik. Hogy a szövetkezet jó írnévnek örvend a környéken, ez elsősorban Ján Beňonak, a szövetkezet Inökének érdeme, aki már többször szerzett kitüntetést a Mező- és Er­őgazdasági Minisztériumtól a szövetkezet jó vezetéséért. Példás mun­ájáért már kétszer volt a Szovjetunióban. Moszkvában az Össz-szövet­égi Mezőgazdasági Kiállításon 1936-ban nagyon megtetszett neki a kiálli­ott tehénistálló gépberendezése. Ezt a berendezést most a szövetkezetük­en épült K-96 típusú tehénistálló építésénél is alkalmazták. Képünkön a modern berendezésű tehénistálló látható. Az istálló építé­énél a szövetkezetesek önsegéllyel és a helyi nyersanyag kihasználásával Bbb mint 200 ezer koronát takarítottak meg. \ NAGY OKTÓBER TISZTELETÉRE A ZSIGÄRDI ÁLLAMI GAZDASÁG >OLGOZÖI élen járnak a cukorrépa etakarításában. Simon Mária, Kom­ehel Margit, Komrehel Erzsébet, Ba­ígh Julianna, Simon Ilona és Simon ryuláné családtagok összefogtak egy rigádba, s közösen naponta 72 ár ukorrépa betakarítását végzik el. zért a szép eredményért dicséretet rdemelnek, bár teljesítményükkel lég nincsenek megelégedve. így a [agy Októberi Szocialista Forradalom vfordulójánal tiszteletére vállalták, ogy napi teljesítményüket 90 árra melik, s vasárnap is dolgoznak, hogy cukorrépa minél előbb a cukorgyár­a kerülhessen. Deák István, Zsigárd. BRIGÁDMUNKÁT SZERVEZTEK. arakó elvtárs, a királyhelmeci trak­>rállomás igazgatója vezetésével a épállomáson egynapos brigádmunkát lerveztek, melyen részt vett a gép­ilomás összes funkcionáriusa. Az jjynapos brigádmunkát vasárnap, ok­>ber 13-án szervezték meg, s a bélyi íövetkezetben 30 hektár földet szán­attak fel. Tóth József, Bély. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TERMELÉS FOKOZÁSÁÉRT A Dunatőkési Állami Gazdaságban október 16-án ismertették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának jelentőségét. A gazdaság dolgozói a Nagy Október tiszteletére kötelezettséget vállaltak. Csiba Lajos fejő és etető vállalta, hogy évi terve alapján 28 800 liter tejet fej. Ezt a vállalását már túlteljesítette, mégpedig 9876 liter tejjel. Vállalta to­vábbá, hogy az év végéig még 11400 liter tejet fog fejni. Nyolc munkatár­sa: Egri Béla. Takács Sándor, Takács Ignác, Csánó József, Vodnyánszky Mi­hály, Trhaní József, Bató Rudolf és Miklics Sarolta szintén vállalták, hogy 11700 liter tejet fognak fejni. Miklics Sarolta még csak 19 éves, de mér harmadik éve fej, versenyez a férfiakkal. A gazdaságban az egyéni kötelezettségvállalás: 105 300 liter tej. A dunatőkésiekkel szemben a vá­sárúti gazdaságban gyengébbek az eredmények. A tervezett 518 000 liter tejből eddig még csak 333 007 liter tejet fejtek. Tóth István, Dunaszerdahely Kriletiko összeráncolt homlokkal gondolkozott. „Dehogynem" — mondta végül, és barátságosan tekintett a fia­talemberre. „Maga S —, Zdravsztvuj­tye!" Összeölelkeztek. „Mit csinál itt?" „O, csak körülnézek ... Ogy látom, komoly eredményeink vannak." „Igen" — válaszolta Krilenko, és hangjából valami konokság csengett ki. „A proletárforradalom nagy ered­mény." Nevetett. „De talán — talán ismét a börtönben fogunk találkozni." Amikor ismét kijutottunk a folyosó­ra, barátom folytatta magyarázatait. „Tudja, én Kropotkin követője vagyok. A mi szemünkben a forradalom hallat­lan balsiker: nem ébresztette fel a tö­megek hazaszeretetét. Ez persze csak azt bizonyítja, hogy a tömegek nem érettek a forradalomra ..." Pontosan nyolc óra negyven perc volt, amikor hatalmas tapsvihar kö­szöntötte a belépő elnökség tagjait, köztük Lenint — a nagy Lenint! Zö­mök alak, rövid nyak, kopaszodó, nagv fej, hatalmas homlok, apró szem, rcvid orr, szépen ívelt száj, erélyes, borotvált áll, amelyen azonban már kiütköznek a hajdani és majdan jól ismert szakáll borostái. Ruhája kc­oott, nadrágja túl hosszú. A tömeg bálványa, akit úgy szeretnek és tisz­telnek, mint kevés vezetőt a törté­nelem folyamán. Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető. Színtelen, humortalan, meg nem alkuvó és kérlelhetetlen. Nincse­nek érdekes idioszinkráziái, de kü­lönleges képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavak­kal fejezzen ki, s hogy egy-egy konkrét helyzetnek mélyreható elem­zését adja. És éleselméjüséggel pá­rosuló nagy szellemi bátorság jellem­zi. Kamenyev beszámolt a Forradalmi Katonai Tanács működéséről; a had­seregben eltörölték a halálbüntetést, visszaállították a propaganda sza jetjeire támaszkodik, valamennyi hadviselő népnek és kormányának azt javasolja, hogy haladéktalanul kezd­jenek tárgyalásokat az igazsagos, demokratikus békéről. Igazságos vagy demokratikus béké­nek, melv után m'nden hadviselő or­szágban a háborútól kimerült, el­gyötört és megkínzott munkásság és más dolgozó osztályok túlnyomó többsége sóvárog, s amelyet az orosz munkások és parasztok a cári mo­narchia megdöntése után a leghatá­rozottabban és a legállhatatosabban követeltek — ilyen békének a kor­mány az annexiók (vagyis idegen te­rületek erőszakos elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezése) és hadisarc nélküli azonnali békét te­kinti. Ilyen béke haladéktalan megkötését javasolja Oroszország kormánya vala­mennyi hadviselő népnek, és egyút­tal kifejezi azt a készséget, hogy azonnal, a legcsekélyesebb halogatás nélkül minden döntő lépést megtesz addig is, amig az ilyen béke vala­mennyi feltételét minden ország és minden nemzőt népképviselőinek telj­hatalmú testülete véglegesen meg­erősíti. Idegen területek annexióján vagy elfoglalásán a kormány általában a demokrácia és különösen a dolgozó osztályok jogérzetének megfelelően egy kis vagy gyenge népnek valamely nagy vagy erős állammal való minden néven nevezendő egyesítését érti olyan esetekben, amikor ez a nép nem fe­jezte ki pontosan, világosan és önként beleegyezését vagy kívánságát, függet­lenül attól, mikor ment végbe az erő­szakos egyesítés, függetlenül továbbá attól, mennyire fejlett \»gy elmara­dott az erőszakosan beolvasztott vagy erőszakosan az illető állam határain belül visszatartott nemzet. Függetle­nül végül attól is, hogy Európában vagy távoli tengerentúli országokban él-e ez a nemzet. ' Ha valamely nemzetet erőszakosan visszatartanak egy bizonyos állam ha­tárai között, ha ennek a nemzetnek, badságát, szabadon bocsátottak poli- i kifejezett kívánsága ellenére — mind Beszálqetás egy kerfásszel A karnocsai szövet­** kezet már jó oáréves múltra tekint irissza. Ez alatt az idő ilatt sokat fejlődött. \i emberek szorgalma­san dolgoznak, s most, az őszi munkák idején s elmondhatjuk, hogy jól halad a szövetkezet. Slég, ha megemlítünk >gynéhány példát: Hat­vankét hektáron ter­neltek cukorrépát és ibböl a kötelező be­adás 148 vagon volt. A :ermés jói 300—310 názsa a hektárhozam, imi nem utolsósorban i jó munkának köszön­íető s így beadásukat (óval túlteljesíthetik, logy mennyivel, azt jontosan nem tudják, nert még 15 hektárról lem szedték fel a cu­íorrépát, azonban elő­reláthatólag megközeií­ik a kétszáz vagont. A szövetkezet agro­iómusa az őszi mun­<ákkal kapcsolatban negemlítette azt is, logy az őszá búza ve­tését a napokban be­'ejeziik. Százkilencven lektáron vetettek őszi 3Űzát S bár a mély­szántással egy kicsit emaradtak, ďe a két DT-traktor kitesz ma­iáért. Iparkodnak, hogy dejében végezzenek ez­sel is. Ezután a ker­tészetre terelődött a szó. A szövetkezetnek több mint 50 hektáros kertészete van és mondjuk meg mindjárt: jó, jövedelmező kerté­szete. Az agroriőmus ezt számokkal bizonylt­ja: Két hektáron termel­tek bolgár paprikát. Erről a területről ed­dig 780 mázsát adtak be, de még mindig van száron. Fűszerpapriká­ból is beszállítottak már Érsekújvárra 425 mázsát. Jó termésük volt paradicsomból is, de még jobb az őszi káposztából. — Több mint 7Ö0 mázsát adtunk be egy hektár 30 árról, — mondja Kása Kálmán csoportvezető, aki már több éve dolgozik a kertészetben. — Vol­tak olyan 8—9 kilós káposztafejek is. — Aztán hozzáteszi, hogy mindenben túlteljesí­tették a tervet és még jobban állnának, ha ... És ez a „ha" dühíti Kósa Kálmánt, meg a többieket is. Miről is van szó? — Most vittünk be több mint 20 mázsa paprikát Érsekújvárra a paprikagyárba, amit ezelőtt már egy hó­nappal leszedtünk. Egy hónapon keresztül nem vihettük be, mert a paprikagyár nem vette át. — Nem kötöttek szerződést? — Dehogyis nem. — Akkor miért nem vették át? — Mert a magánter­melőktől nagyobb mennyiségű paprikát vásároltak fel és a gyár most nem tudja elraktározni. így mi hoppon maradtunk. Most is csak nagy cse­tepatéra vették át, és ami a legjobban bosz­szantja az embert, a paprikát teminősítetté'k. A második osztályú paprikát harmadik osz­tályúnak vették át, a harmadik osztályút meg negyedik osztályúnak. Hol van itt megfizet­ve a munka? D álltja ez az em­berekét, bár a kertészet mindezek el­lenére ötven ezer ko­ronával túllépi a ter­vezett bevételt. Bántja az embereket, mert sa­ját zsebükön érzik meg, holott ők mind­erről nem tehetnek. Talán azok, akik mind­erről tehetnek, figye­lembe vehetnék, mi fáj a kertészeknek, a ka­rnocsai szövetkezete­seknek. (ks) tikai vétségért bebörtönzött tiszteket és katonákat, letartóztatási parancsot adtak ki Kerenszkij ellen, lefoglalták a magánraktárakban felhalmozott élelmiszerkészleteket... Viharos taps. Kamenyev után megint a Bund képviselője szólalt fel. Azt fejteget­te, hogy a bolsevikok kérlelhetetlen'­sége a forradalom összeomlására ve­zet. A Bund képviselői éppen ezért kénytelenek elhagyni a kongresszust. Közbeszólások: „Azt hittük, hogy már tegnap kivonultatok! Hányszor fogtok még kivonulni?" Következett az internacionalista mensevikek szónoka. „Mi az. ti még mindig itt vagytok?" — kiáltották feléje. A szónok megmagyarázta, hogy az internacionalista mensevi­keknek csak egv része hagyta el * kongresszust, a többiek itt maradnak. „Mi a hatalomnak a szovjetek ke­zébe való átadását a forradalomra mért halálos (jsapásnak tartjuk, de kötelességünknek tekintjük, hogy a kongresszuson részt vegyünk, és itt a hatalom átadása ellen szavazzunk'" Aztán más szónokok következtek. egy, hogy a sajtóban, népgyűléseken, pártok határozataiban, vagy a nem­zeti elnyomás elleni lázongásokban és felkelésekben jut-e kifejezésre e2 a kívánság — nem adják meg azt a jo­got, hogy szabad népszavazással, az annektáló vagy általában az erősebb nemzet csapatainak teljes kivonása mellett, a legkisebb kényszer nélkül döntsön államformájáról, akkor az ilyen egyesítés — annexió, vagyis hó­dítás és erőszak. A kormány az emberiség elleni leg­nagyobb gonosztettnek tartja ennek a háborúnak folytatását, amely azért folyik, hogyan osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket, és ünne­pélyesen kijelenti, hogy eltökélt szán­déka haladéktalanul aláírni egy olyan béke feltételeit, 'ímely ezt a harcot a fentebb megjelölt és kivétel nélkül minden nép számára egyaránt igazsá­gos feltételek alapján megszünteti. A kormány egyben kijelenti, hogy a fenti békefeltételeket egyáltalán nem tekinti ultimátumszerűeknek, vagyis hajlandó megvizsgálni minden más bé­kefeltételt is, csupán ahhoz ragasz­A Donyec-medence bányászainak ' kodik, hogy előterjesztésük bármelyik képviselője arra kérte a kongresz­szust, hogy tegyen lépéseket Kale­qyin megfékezésére, aki elvághatja a fővárost szén- és élelemforrásaitól Néhány katona, akik most érkeztek a frontról, ezredeik lelkes üdvözletét tolmácsolták... S ekkor Lenin ke­zével az asztal szélébe kapaszkodik: kis, összehúzott szeme végigfut a tö­megen, amíg várakozik, s a percekig tartó taps és ünneplés látszólag kö­zömbösen hagyja. Amikor a tapsvi­har elül, eovszerűen ennyit mond: .Most hozzálátok a szocialista rend hadviselő fél részéről a lehető leg­gyorsabban történjék és teljesen vilá­gos legyen, feltétlenül kizárjon min­den kétértelműséget és minden titkot a békefeltételek felajánlása során. A titkos diplomáciát a kormány megszünteti és a maga részéről annak a határozott szándékának ad kifeje­zést, hogy minden tárgyalást teljesen nyíltan, az egész nép előtt folytat, és hogy haladéktalanul hozzáfog a földbirtokosok és tőkések kormánya által 1917 februárjától október 25-ig jóváhagyott vagy megkötött titkos felépítéséhez!" Ismét felzúo a taps. szerződések teljes nyilvánosságra ho­,A Szovjethatalom fel fogja ajánlani valamennyi népnek az azonnali de­mokratikus békét és az azonnali fegyverszünete 1- minden fronton. A béke kérdése égető kérdés, nap­jaink fájó kérdése. 'Engedjék meg ezért, hogy áttérjek annak a nyilat­kozatnak a felolvasására, amelyet az önök által választott kormánynak kell majd kiadnia ..." Száját, mintha mosolygott volna, beszéd közben nagyon kínvitotta: hangja rekedtes volt, nem kellemet­lenül, hanem mintha a sokévi beszéd tette volna azzá — és monoton, mintha örökké tudná így folytatni... Néha kissé előrehajolt. Nem geszti­kulált. S ezer egyszerű ember néma csodálattal tekintett rá ... „Dekrétum a békéről A munkás- és parasztkormány, melyet az október 24— 25-i forrada­loir hozott létre, s amely a munkás-, katona- és parasztküldöttek szcv­zásáŕioz. E titkos szerződések egész tartalmát, amennyiben az, mint a leg­több esetben történt, arra irányult, hogy az orosz földbirtokosoknak és kapitalistáknak előnyöket és kiváltsá­gokat nyújtson, hogy megtartsa vany növelje a nagyoroszok annektált terü­leteit. a kormány feltétlenül és azon­nali hatállyal semmisnek nyilvánítja. Amikor a kormány valamennyi or­szág kormányához és népéhez azzal a javaslattal fordul, hogy haladéktalanul kezdjék meg a nyilvános béketárgya­lásokat, a maga részéről kijelenti, hogy kész ezeket a tárgyalásokat akár írásos érintkezés, akár távíró, akár a különböző országok közti tárgyalá­sok útján vagy az ilyen képviselők értekezletén folytatni. Áz ilven tánya­lások megkönnyítése céljából a kor­mány kijelöli teljhatalmú képviselő­jét a semleges országokban. A kormány valamennyi hadviselő or­szán kormányának és néoének azt ja­vasolja, hogy kössenek haladéktalanul fegyverszünetet, s a maga részéről kí­vánatosnak tartja, hogy a fegyver­szünetet legalább három hónapra, vagyis olyan időtartamra kössék meg, amelynek folyamán teljes mértékben lehetséges részint az, hogy a háborúba bevont vagy a háborúban való rész­vételre kényszerített kivétel nélkül valamennyi nép vagy nemzet képvise­lőjének részvéte'ével megtartott bé­ketárgyalások befejeződjenek, réézint pedig az, hogy valamennyi ország nép­képviselőinek teljhatalmú testületeit a békefeltételek végleges jóváhagyása céljából összehívják. Amikor Oroszország ideiglenes mun­kás- és parasztkormánya valamennyi hadviselő ország kormányához és né­péhez ezzel a békeajánlattal fordul, különcsen az emberiség három leg­előrehaladottabb nemzete, a mostani háborúban részt vevő három legna­gyobb állam: Anglia, Franciaország és Németország öntudatos mukásaihoz is fordul. Ezeknek az országoknak mun­kásai a haladás és a szocializmus ügyének a legnagyobb szolgálatokat tették; ilyen a chartista mozgalom nagyszerű példaadása Angliában, ilyen a francia proletariátus által megvívott számos, világtörténelmi jelentőségű forradalom, végül, ilyen a német pro­letár tömegszervezetek megteremtése a németországi kivételes törvények ellen folytatott hősies harcban, és az egész világ munkásai számára példa­adó. hosszú, kitartó, fegyelmezett munkában. A proletariátus hősiességé­nek és történelmi alkotóerejének mindeme példáiban mi zálogát látjuk annak, hogy a nevezett országok mun­kásai megértik a most rájuk háruló feladatokat, az emberiségnek a háború borzalmaitól és következményeitől való megszabadításában rejlő feladatot, hogy ezek a munkások mindenirányú, határozott, odaadó és erőteljes tevé­kenységükkel segítenek majd nekünk sikeresen tető alá hozni a béke ügyét, s egyszersmind a dolgozó és kizsák­mányolt néptömegek minden rabság és kizsákmányolás alól való felszabadítá­sának ügyét." Amikor a tapsvihar elcsendesedett, Lenin folytatta beszédét: „A munkás- és parasztkormánynak, amelyet az október 24—25-i forrada­lom hozott létre, s amely a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjet­jeire támaszkodik, haladéktalanul meg kell kezdenie a béketárgyalásokat. Felhívásunkat mind a kormányhoz, mind pedig a népekhez kell intéz­nünk ... A békefeltételeket megvita­tásra az Alkotmányozó Gyűlés elé fog­juk terjeszteni, amelynek már joga lesz dönteni arról, hogy miben lehet és mi­ben nem lehet engedményt tenni... Mi háromhónapos fegyverszünetet ja­vaslunk, de nem utasítunk vissza rövi­debb időtartamot sem, hogy az elgyö­tört hadsereg legalább egy időre lé­legzetvételhez jusson, azonkívül min­den kultúrorszégban egybe kell majd hívni a népképviseletet a békefeltéte­iek megtárgyalása céljából... A kormányok és a burzsoázia min­den erejüket latba fogják vetni, hogy egyesüljenek és vérbe fojtsák a mun­kás- és parasztforradalmat. A háború három éve azonban eléggé felvilágo­sította a tömegeket... A munkásmoz­galom felül fog kerekedni és utat tör a béke és a szocializmus felé." Olyan nyugalom és erő áradt sza­vaiból, meiynek hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Megértettem, hogy miért hisznek Leninnek... Kézfelemeléssel szavaztak; elhatá­rozták, hogy csak a politikai pártok képviselői szólnak hozzá a javaslat­hoz és hogy tizenöt percre korlátoz­zák a felszólalások időtartamát. Először Karelin szólalt fel a balolda­li eszerek nevében. „Pártunknak nem volt alkalma módosító javaslatokat tenni a proklamáció szövegéhez; ez a bolsevikok magánokmánya. De meg fogjuk szavazni, mert szellemével egyetértünk...' Az internacionalista szociáldemok­raták szónoka Kramarov volt, egy hosszú, görnyedt hátú, rövidlátó férfi, aki mint az ellenzék bohóca némi hír­névre tett szert. Csak olyan kormány­nak lehet meg az ilyen fontos akció végrehajtásához szükséges tekintélye, mondotta, amelyben részt vesznek az összes szocialista pártok. Ha alakul egy szocialista koalíció, az ő frakciója tá­mogatja az egész programot, ha nem, akkor csak a program egy részét fog­ja támogatni. Ami a proklamációt ille­ti, az internacionalisták teljesen egyetértenek fő pontjaival... (Folytatjuk) ŰJ SZÖ 5 ti 1957. október 1SL

Next

/
Thumbnails
Contents