Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-03 / 275. szám, csütörtök

SZEPTEMBER DEREKÁN nyílt me<3 a Szlovákiai Képzőművészeti Szövetség kiállítótermében Szabó Gyula képkiállítása, melyet azóta sok mübarát és érdeklődő tekintett meg. Több mint 300 mű tesz vallomást Szabó Gula érett és kifejezésben qazdag művészetéről. Ötven év felfelé ívelő pályája bontakozik ki a látogató előtt ebben a csodálatos qazdag gyűjteményben, melyből a képek szín vonali egyenetlensége mellett is határozottan klérezhető a művész becsületes és önmarcangoló harca az élet iqazáért, az emberi közösség megértéséért. Szabó Gyula 1907. jünius 8-án született Pesten, ahol atyja szobafestő volt. A család még ugyanabban az fivbcn Losoncra 'költözött és ott is maradt. A kizsákmányoló társadalomban Gyula fiuk a család rossz anyagi helyzete miatt a negyedik gimnázium fttán kimaradt az iskolából és apja műhelyébe ment segíteni, de a művészet iránti szeretet nem hagyta el. Folytonosan festett, rajzolt, ma;d később Gyurkovics Ferenc Lo*oncon élő festőhöz járt el festegetni. Közlsen sokat olvas, verseket ír „Háború" — tollrajz Szinnyei Merse Pál kitüntető elismerését. Az 1939—1945. években mint játéktervező dolgozik, de a festést sohasem hanyagolja el. Nagy ellensége a háborúnak és művészetét a béke szolgálatába állítja. Már a háború alatt tartalmilag megrázó ciklusokat fest, amelyekből csak aki nem akarta, az nem látta meg, mit akar a művész mondani. Nem is csoda, hogy a fasizmust nem kedvelte. Amilyen biztosan magára talált világnézeti alapon, olyan meg nem állapodott volt a kifejezési formák keresésében. Ebben a zűrzavaros, formai problémákkal vajúdó időben szinte lehetetlen volt bele nem sodródni a kor ellentmondásoktól telített művészeti nézeteibe. A keresés bizonytalansága az ő művészetében is nyomot hagyott, de nem volt állandó jellegű. Erezte, mit akar; a körülötte levő atmoszféra, környezete szószóiója akart lenni. A valóság vezeti. A valóság utáni vágy fűzi érzelmeit és benyomásait. Műveinek tárgya a szürke köznapi élet, patetizmus nélkül. Ha mindamellett eszményíti is a valóságot, távol áll az olcsó szenť mentái i zmus tói és lirizmustól. Nyílt tekintettel nézi az életet, egyszerű ha!monir''"t tár fel, amelyek örömtejesek. KÉPEINEK TÁRGYA a legnagyobb részt egyszerű, nincs bennük spekuláció, nem vesz át semmi idegent, ami talán bravúros, de távol áll egyéniségétől és attól, amit ő akar képre vinni. Távol tart magától mindent, ami más tradícióhoz és más alkotó személyiségihez fűzné. Saját nyelvén beszél. Képeinek erőssége a festőiség, mely nemcsak kolorisztikus. hanem egyben alakító elem, gazdag rajzbeli „Özvegy" — akvarell és magánúton készül az érettségire. Az 1932—33. években betűfestést, aranyozást, valamint plakáttervezést tanul Prágában és Martinban. A művészt első kiállítása tette ismertté. Ez a kiállítás 1937-ben volt Bratislavában a Szlovenszkói Képzőművészeti Egyesület rendezésében. MSr itt is felfigyeltek kibontakozó tehatségére. Ösztöndíjat kapott, melylyel Svájcba, valamint Párizsba utazott, s ott a Julién Akadémián képezte tovább magát. Párizsban lehetősége nyílt közelről is megismerni a moderr. európai festöK művészetét. Ez azonban nem téríti le sajátos egyéni útjiról. A modern mesterek műveit csodálta, tanult tőlük, de sohasem másolta őket, nem mintát, hanem csak stiláris hatásokat jelentettek neki. Párizsi útja után élményekben és hatásokban gazdagodva fogof- hozzá további munkájához. Későbbi kiállításait már színgazdagság és megnövekedett festői temperamentum jellemzi. 1939-ben „Öszi párák" című festményével elnyerte értékkel. Színekkel rajzol és előadásmódja élénken ritmizál. Lehet, hogy néha ez a mód közel hozza a tisztán dekoratív felfogáshoz, de soha *em ér odáig, mert ezt a mű tárgya fc mondanivalója nem engedj. Képeinek melódiája mindig férfias és temperamentumos. A természet színgazdagságát dús palettájára vonja és be' leolvasztja e gazdag színharmóniába. A világosság problémája is élénken érdekli. A losonci hétköznap egyéni témáival foglalkozik leginkább, ezekben tud legőszintébb lenni. Ezeket ismeri legjobban, ezek állnak hozzá legközelebb. Még inkább a tiszta festőiség elve nyi'vanul meg a művész akvarell je-in, ahol a rajz majdnem teljesen háttérbe szorul, hogy helyet adjon a színnek és a levegő kontúrbontó rezgésének. Akvarelljeiben sokszor keres új technikai utakat és sikerrel. A grafikával csupán 1945 után kezdett erőteljesebben foglalkozni. De ez a rövid pár év is elegendő volt ahhoz, hogy tartalmi mondanivalóját erős és érzékeitető formába öntse. Grafikája egyenértékű lett vásznaival. Jellemző, bogy csupán akkor fordul a grafikus ábrázolás módjaihoz, ha érzi, hogy színei nehezednek, fakulnak, és főieg akkor, amikor az alakos kompozíciót akarja kiemelni. Első ciklusát az „Ecce Homo"-t hosszabb betegség után 1945—1946ban készíti el, az emberi sors mély megértésével. Monumentálisan hat a „Föld népe" című ciklusa, mely az embert ünnepli. Mind a kettőt a kifejezésteli rajz jellemzi. Témája a ma és az életet építő ember. Vad, viszszauíasító, elragadó és fenséges. Ennek a robusztus, mindent elsodró tartalomnak ad megkapóan egyenértékű grafika! formát. AZ ÖTVENÉVES művész jubileumi kiállítása tanúságot tesz egy érdekes és állandóan felfelé ívelő törekvés erős elhatározásáról. Szabó Gyula kifogyhatatlan akaratereje, nagy szellemi aktivitása és az alkotó művészet lényegének mély megértése feljogosít arra, hogy higgyünk további mondanivalójában és nagy figyelemmel kövessük- további értékes művészi kibontakozását. Dankó Adrienn* „Temetés után" — olaj Petőfi művészegyüttes Bratislavában Szlovákiai körútja után, búcsúzóul, Bratislavában lépett fel a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Petőfi Művészegyüttese. A Hviezdoslav Színházban, mint minden alkalommal, amikor a testvérállam művészei léptek fel, újból rokoni melegségtől fűtött hangulat uralkodott. Zsúfolt nézőtér vastapsa csattant fel az egyes műsorszámok után. Minden jegy elkelt. El kell ismerni, hogy a naqv érdeklődés és a lelkes taps megérdemelt volt. Három Világifjúsági Találkozón, a berlinin, bukarestin és a moszkvain szerepelt már az együttes. Mind a hármon díjat nyert. Programjuk, magasfokú művészi színvonalával, tökéletes kidolgozásával a legigényesebb kritika előtt is megállja a helyét. Érdekes megfigyelni a műsor összeállításánál figyelembe vett szempontokat. Legtalálóbban talán klasszikus esztrádnak lehetne nevezni az előadást. Megvan benne az esztrád változatossága, téma- és műfajgazdagsága, anélkül azonban, hegy átvenné megszokott velejáróit. a giccses, felszínes eszmeietlen számokat. Eredeti magyar népi táncok mellett népi motívumokból összeállított klasszikus táncokat, cigánytáncot láthattunk. Érdekes és ötletes koreooráfiai teljesítmény a Karnevál nevű táncos jelenet, mely különféle nemzetek népművészeti motívumainak öszszetevésével — mintegy csokorba foglalásával, a VIT-találkozók légkörét tolmácsolta. A zenei részt, Karikó Teréz énekszámain kívül, szimfonikus zenekar előadásában Bartók-, Liszt-, Hacsaturján- és Smetanaművek, hegedűszólók alkották. A könnyűséget, a színes, csapongó derűt viszont a harmoriikaegyüttes polkái képviselték. És érdekes, hogy nem volt kirívó az ellentét, az emberben ez nem váltott ki váratlan ' érzészavart. Ezt elsősorban a harmonikaeqyüttes felkészültségének és kiváló teljesítményének tulajdoníthatjuk. Hazai főiskolás művészegyüttesünk a Technik, melynek vendégeként a budapesti Petőfi Művészegyüttes bemutatkozó körutat tehetett Szlovákiában, nagyon egészséges kezdeményezést valósított meg. Ilyen és hasonló kezdeményezések csak hasznára lehetnek államaink kölcsönös jó viszonyának. Nem kell megfeledkeznünk arról a termékenyítő hatásról sem, melyet ilyen színvonalas program véiaignézése a mi, csehszlovákiai magyar eo-'itteseinknek jelent. Különösen koreoqráfusaink tanulhattak sokat, hogyan lehet egysjerű népi motívumokból ötletes, hatásos és eredeti táncos jeleneteket összeállítani. A Petőfi Művészegyüttes pedig, mint a magyarországi ifjúság képviselője, megmutatta, hogy bár súlyos és szomorú események tanúja volt, óriási lelki válságon ment keresztül, mégis él. Él és régi tulajdonságait sem vesztette el. Képes arra, hoqy a népek társadalmi ''etében a kultúra, a művészet, a szellemélet terén kivívott helyét, továbbra is megtartsa. Duba Gyula PRÁGÁBAN NEMRÉGEN nyílt meg egy a maga nemépen nem mindennapi s ezért fokozott érdeklődést igénylő kiállítás: a csehszlovák képzőművészet nesztorának, a 85 éves Max Švabinský nemzeti művésznek arckép-rajzai és grafikája a legutóbbi esztendők terméséből. A kiállítás majdnem száz művet ölel fel s eltekintve attól, hogy tökéletes keresztmetszetét hozza egy hatalmas művészegyéniség szakadatlan alkot ó folyamata tudató san összpontosított fejezetének, érdekes bepillantást nyújt az alkot ás menet egyes fázisaiba is, amennyiben bemutatja c poríré-litograf iákat, mint végső eredményeket megelőző rajztanulmányok egész sorát, kezdve a részletek akadémikuson lelkiismeretes rajzaitól (ruha-tanulmányok, szem-, fül-, orr- és szájrajzok) a kompozíció nagyvonalú s változó szempontú (különféle fejtartások, profilból, en face, stb.) vázlatain keresztül az emberi jellem kifejezésének leegyszerűsített, de magabiztos és határozott vonalrajzáig. Ezáltal a kiállítás művészi jelentőségén kívül instruktív jelentóséget is nyer, mert nemcsak az alkotófolyamat eredményeivel gyönyörködtet, hanem annak módszereivel tanít. Švabinský kiváltságosán gazdag és hosszú művészélete folyamán mindig rajzolt portrékat. Nincsen müvében, annak fejlődési vonalában szakasz, melyből hiányoznék a grafikai képmás, technikai tudásának és művészi felkészültségének, kifejezése érzékenységének és kultiváltságának, emberlátása mesteri igényességének legőszintébb próbaköve. Számos nagy kortársáról készült portrérajza már bevonult a történelembe s ma elhatározóan hat ki elképzelésünkre olyan személyekről, akiket csak müveikből vagy hagyományból ismerünk. így alkotta meg elkövetkezendő nemzedékek számára a századforduló s az utána kővetkező évtizedek legjelentősebb cseh íróinak, tudósainak, művészeinek, gondolkodóinak, egy izgalmas kor s egy zilált társadalom szellemi képviselőinek, azok külső megjelenésének s belső értékeinek, jellemének, emberi tartalmának és jelentőségének végső képmásait. Az ó művészi kifejezésében él tovább Smetana, a nagy cseh muzsikus, Ale'š, a festő, Jirásek, az elbeszélő, Wolker, a költő és számos más cseh szellemi nagyság, Július Fučík, a cseh nemzeti ellenállás hősének átszellemült alakjáig. Mily átfogó, mily kifejező, valóságos galériája ez egy nemzet legnaDr. Albert Schweitzer — litográfia, 1955 1955. Albert Einstein — litográfia, 1955. gyobbjainak, egy nagy kortárs és kiváltságos művész mesteri meglátásában! A kiállítás művei csak részben követik ezt a vonalat (Bezruö, Halas és Hora költők, Salda kritikus, Myslbek és Stursa szobrászok, Suk, Novák és Foerster zeneszerzők stb. portréi), inkább a múltba nyúlnak vissza, hogy felkutassák, megérezzék és kifejezzék néhány történelmi egyéniség arcvonásait. A színész és romantikus színpadi író J. K. Tyl, a forradalmár, újságíró, K. H. Borovský talán a legjellegzetesebbek közöttük. De érdekesek és jelentősek a Komenský-bélyegek tervezetei is a nagy cseh pedagógus mélyen humánus Szellemű fejével. A kiállítás főművét azonban egy öt lapból álló arckép-ciklus alkotja, melyben, azt hiszem, Švabinský portré-művészete ú) irányban kulminál. Korunk öt ncjy szellemének mélységesen átérzeti és felfogott, a legtisztább művészi eszközökkel kifejezett, minden pátosz én konvenció nélküli, megrenďitóen humánus portréi ezek: Albert Einsteiné, a világhírű fizikusé, Thomas Manné, a nagy elbeszélőé, Paul Valéŕyé, a kiváló költőé, Szergej Prokofjevé, a nagy muzsikusé és Albert Schweizeré, a nagy emberé és filozófusé. Ez az öt fej öt szellemi nagyságát mutatja be korunk műveltségének, öt nagy alkotót, akiknek művében, azok igazában Švabinský hisz. Mert hosszú viták, tanulmányok és megfontolások eredménye ez a kiválasztás, az öt fej csak lassan nőtt önmagában lezárt ciklusba. Švabinský inkább önmagának, saját bizalmának és örömének, hitének és lelkesedésének, világnézetének és hagyatékának, mint a külvilágnak rajzolta meg ezeket a fejeket. S talán éppen ezért alkotott velük és bennük nagyot. A mester keze, akármennyire reszket is az öregségtől, a lélek akaratának biztonságával rajzolta a vonalakat, melyek a fej formájának szellemi erőt adnak, magasra és tisztára emelik a homlokot s mélységes emberséget kölcsönöznek a tekintetnek. A nagy mesterségbeli tudás és hosszú gyakorlat irigylésre méltó előnyei csak keveset könnyítettek a feladaton, melyet Švabinský maga elé tűzött s melyet maradék nélkül kívánt megoldani: megrajzolni korunk humanista szellemét öt férfi arcképében. A portrék művészi értékén kívül vallomás ez az öt fej, egy nagy művész é egy nagy humanista korszakot jellemző vaUómása. (T) A magyarországi Corvina kiadó a Kétnyelvű olcsó könyvtár népszerű sorozatban magyar és angol nyelven adja az olvasó kezébe Dickens kis remekművét. A műt költői szépsége mellett klasszikus nyelvezete is alkalmassá teszi arra, hogy ilyen kétnyelvű kiadásban a haladóbb fokon angolul tanulók haszonnal forgassák. Szabó Gyula nagysikerű kiállítása MÄX íiYAHiXíilíí TÄRLÄTÄ CJJ SZO 7 ír 1957. október 2.