Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-19 / 291. szám, szombat

MINDENKI AZ ELNÖKÖT KERESI CIGÄNY JÄNOS, egerszegi szövetkezetes köszönés után a helyi nemzeti bizottság — jelenleg ott van a szövetkezeti iroda is — titkárához fordult. — Holnap szántunk. — Jól van — mondja Simánszky Gusztáv elvtárs, — de hol az elnök. — Kerestem az udvarban. Valahol kint lesz a határban. Gondolkozik, érezni, mondani akar valamit. Fontolgatja, ki tudja miért? Aztán mégis csak kiböki: — Hol lehet az elnök? Mi lesz a repceszárral? — A repceszárral? — ismétli a titkár. — Betakarítjuk. Keresd meg az elnököt. S Kostyál Imre, a szövetkezet elnöke a határban jár. Ott találkoztam vele. A vetés körül intézkedett. Mert ilyenkor, ilyen szövetkezetben, mint az egerszegi, amelybe a százhat belépő majd hitszázötven hektár földet vitt be, van munka nyakig Szántani kell, vetni kell, új módon, ez a legelső. Ezt irányítani kell. Aztán a termést, a kapásokat, a régi termést, az utolsó egyénit, azt is be kell takarítani, de sürgősen. CSUPA KELL Az egyik munka sürgeti a másikat, embert követel mind a kettő. És mindkettőt ugyanaz az ember, végzi, a még tegnapi magángazdálkodó, a már mai szövetkezetes. Kocsik jönnek be a határból. fordulnak be az udvarokba, még „magánfogatok", névtáblával; megállítják az elnököt, mi lesz a kukoricaszárral, szántani, vetni nem tudnak tőle. S az elnök intézkedik, eligazít, mert az emberek követelik. S hogy követelik. Ha sokáig egyedül csinálna az elnök minden teendőt, egykettőre megőszülne. Honnan ez a nagy kezdeményezés? Nem tudok mást mondani, mint amit az emberekből éreztem, Belátta a falu parasztsága, az a kis szövetkezet, amely Egerszegen eddig volt, úgy ahogy volt, sokra nem megy. Kisebbségi szövetkezet volt, kévét földdel. Alap volt, munkások rakták le, de tető nélkiü ázott, morzsolódott. Egészen cséplésig. Abban az időtájban a kommunisták, akik már a kisebbségi szövetkezetben is dolgoztak, pontot tettek az addigi munka után. Azt mondták, ilyen kevesen utoljára aratnak. A PÁRTSZERVEZET gyűlésein egy pont szerepelt: gyarapítani a szövet kezetet, parasztokra, földre van szükség. Igy mondják Bernát László, Simánszky Gusztáv, Kozár Mihály elvtársak. S most, hogy visszatekintenek a megtett útra. még azt is ' ozzáteszik, maguk sem hitték volna, menynyire hisz nekik a nép. Azt mondják, a járáson sem gondolták, meg ők sem, hogy Egerszegen övid idő alatt csaknem az egész falu belép a szövetkezetbe. Azt is hozzá lehet tenni, hogy azagitátorokat jól ismerték a faluban. A rossz nyelvek sem mondhatták rájuk, messziről jött, az mondhat, amit akar. , Még valamit,, amit Simánszky Gusztáv elvtárs mondott az agitációról. — Csak azt mondtuk, amit a szövetkezet alapszabályzata előír. Igen, ez az alap, s Czigány János is megértette, hogy erre kell építeni, akkor lesz. Jó nyolc hektáros középparaszt volt ő, tudja, hogy munka nélkül nincsen kenyér. Azt is tudja és tudta is, hogy Vicsápapátin, meg más jól gazdálkodó szövetkezetben is kell a tudás, a tapasztalat, a munka, cserébe a jobb életért. Egerszegen is így vannak ezzel. Sokan lettek egyszerre, s ahogy megnövekedtek, bizony a munka is szaporodott, úgy érzik, toronymagasságra halmozódott. És ez a munka a problémák egész sorát veti fel, mégpedig azt, hogy a feladatokat arányosan kell elosztani, ÜGY VETTEM ÉSZRE, a szövet- j kezet elnöke is tudja ezt, érzi, s ha nem is mondta ki, láttam rajta, hogy a sok szaladgálás bizony a munka hátrányára van. Ezért ma a legfontosabb Egerszegen, hogy a meggyarapodott szövetkezetnek jó vezetősége legyen, csoportvezetők, akik majd a munkát irányítják, s a feladatok nagy részét leveszik az elnök válláról. GÉRECZ ÁRPAD • A žilinai kerületben folytatják a nyilvános választás előtti gyűléseket, amelyeken a dolgozók megismerkednek a hivatásos bírák és népbírák megválasztásának jelentőségével. Október 15-én a Pov. Bystrica-i járásban több beszélgetést rendeztek, melyeken a választások előtti kampány keretében 180 népbíró jelölt és három hivatásos bíró mutatkozott be a dolgozóknak. • A Csehszlovák Dohányipar Spišská Belá-i dolgozói naponta nyolcmillió cigarettát gyártanak. Most új futószalagot készítenek elő az üzemben, amely alapvetően automatizálja majd a termelést. • E napokban Szlovákiában beszélgetéseket rendeznek a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozóról. Eddig Szlovákiában több mint 1500 ilyen beszélgetést tartottak. MEGGYŐZŐ PÉLDA A nagytárkányi szövetkezetben nagyobbrészt nők dolgoznak. A munkában éppen úgy megállják helyüket, mint a férfiak. Persze, megjegyezhetjük, hogy akik a cukorrépa kapálását szívügyüknek tekintették, azoknál a hektárhozam majdnem még egyszer olyan, mint akik csak ímmelámmal kapálták meg a rájuk eső területet. íme, nézzük a tényeket. A szövetkezet nyolc hektárnyi cukorrépát vetett. Ezt a területet a kapálás előtt szétosztották a tagok között. Egy tagra 18 ár esett. A talaj mindenütt egyforma volt. Körmendi Mária 102 mázsa cukorrépát takarított be, míg Terebesi Mária csak 40 mázsát. Térjék Mária 100 mázsát, Vaszi Emma pedig csak 35 mázsát. Világos tehát, hogy a termelés hatékonysága a jó munkától függ. Jó lenne, ha a jövőben asszonyaink Körmendi Mária és Térjék Mária példáját követnék. (Levelezőnktől) A Koh-I-Noor Ceruzagyárban A BÜCSOZÖ ŐSZI NAP SUGARAI kellemesen melegítenek a szokatlan szélben, mely könyörtelenül végigsüvít a hatalmas udvaron, maga előtt seperve a lehullott, megsárgult faleveleket. Türelmesen sétálok fel-alá az épülettömb udvarán, mely a České Budéjovice-i Ceruzagyárba vezet. Várok. Arra az elvtársra várok, aki majd végigvezet a gyáron és megfelelő magyarázat kíséretében bemutatja. hogyan készül a ceruza. Egy fiatalember köszönt rám, őt bízták meg, hogy végigkalauzoljon az üzemen. — A Koh-I-Noor Ceruzagyárat — kszdi magyarázatát Jaroslav Zaut elvtárs már az udvaron — 1848-ban alapította a Hardtmuth-család és jövőre ünnepli fennállásának száztizedik évfordulóját. Azóta sok minden történt és persze az események mindenkor kihatással voltak a gyár sorsára, életére is. A munkások bérét a gyár tulajdonosai még a konjunktúra éveiben is „elfelejtették" emelni és ennek következményeként 1920ban egy munkásmozgalom megnyilvánulásának eredménye az lett, hogy a gyár vezetését — sajnos, csak három napra — munkások vették át. A gyárnak az első világháború utáni tulajdonosai, a Hardtmuth-, Frankensdorf-, Lamezan- és Rohan-családok kitartó szorgalommal törekedtek vagyonuk gyarapítására nemcsak belföldön, de külföldön is. így került sor tesbvérvállalatok létesítésére Lengyelországban, Jugoszláviában, Ausztriában, Angliában, sőt az Egyesült Államokban is. — A második világháború alatt bombatalálat érte. ugyan a keleti szárnyat, de nézze csak — mutatja vezetőm- —, nyoma sincs külső sérülésnek. Ma háromszor annyi árut gyártunk, mint a háború előtt. Ezt mindenekelőtt jó munkaszervezéssel, új, modern gépek alkalmazásával, ezek karbantartásával sikerült elérnünk. Nemcsak a hazai piacot lát,iuk el áruval, gyártmányaink legnagyobb részét külföldre szállítjuk. Ceruzagyártmányaink, színes krétáink és az irodai eszközök 75 százaA trineci szállítási dolgozók válasza a párt és a kormány felhívására A trineci hengerde szállítási dolgozói válaszoltak a pártnak és a kormánynak a teherszállítás meggyorsítására vonatkozó felhívására. Kötelezettségvállalást tettek a kirakás időtartamának lerövidítésére és a vagonok jobb kihasználására. A hengerelt gyártmányok gyorsabb kirakásával minden vagonnál öt percet takarítanak meg, ami havonta 305 órát jelent. A raksúlyt 1,53 százalékkal növelik, s ezzel havonta 74 vasúti kocsit szabadítanak fel és az üzemben csökkentik a vagonoknál végzett munkák költségeit. A trineciek teljesítik kötelezettségvállalásukat. A vasúti diszpécserek jelentése szerint október 10-e óta a trineci vasművekben idejében elvégzik a vagonok ki- és berakását. s-sA somorjai EFSZ-ben is megkezdődött a szüret. A szőlőtermelésre kedvező itt a talaj. A szövetkezet 10 hektárt kitevő szőlőterületének csak a fele terem, mégis 170 hektoliter borra számítanak Baloldali képünk Michal Lešťan 70 éves szövetkezeti tagot ábrázolja szüretelés közben. Jobbról: A borászati üzemek közvetlenül a termelőktől veszik át a szőlőt. Képünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor Gavenda Béla, az üzem vezető agronómusa átveszi a szőlőt Ján Štehlíktôl, a somorjai EFSZ csoportvezetőjétől. (Fényképezte: Sluka) lékát hetvenhat államba exportáljuk, úgyhogy ma már üzemünk a világ egyik legnagyobb ceruzagyára. — Talán konkurrenciamentesek ebben a szakmában? — kérdem, megörülve a hallottakon. — Dehogyis — feleli kísérőm. — Két vállalattal versenyzünk, az egyik a nyugat-németországi Fáber-gyár, a másik az Eagle Ceruzagyár az Egyesült Államokban. Remekül álljuk a versenyt és büszkén mondhatom, hogy a vevőközönség előtt nem vallunk szégyent. Kísérőm hirtelen egy földkupacra mutat: — Ez az agyag, amit a viaszon kívül a grafitba keverünk. E három anyag vegyüléke adja a ceruzahegyet, amely annál keményebb, minél több agyagot vegyítünk a grafitba. ITT VESZI TULAJDONKÉPPEN KEZDETÉT a ceruzagyártási folyamat. Az első helyiségben az agyagot katlanokban és vályúkban mossák, szűrik, hogy eltávolítsák belőle az oda nem való tisztátalanságokat, kavicsot, homokot. A mellette levő helyiségben František Pokorný művezető egy darab grafitot ad a kezembe. Hasonlít a szénhez, csak jóval világosabb, csillogó törmelék, melyet nálunk is bányásznak. — Az itteni grafit nem a legjobb minőségű — magyarázza Pokorný elvtárs. — Hogy versenyképesek legyünk, importáljuk a grafitot, főleg Ceylonból, ahol a legjobb minőségű. Ezután a grafitot izzé-porrá zúzzák, viasszal és agyaggal vegyítik, majd formába öntik. A kész anyag lágy állapotban hagyja el a gépet és száradnia kell. Megformálása után fürdőbe teszik, ahol a ceruzahegy, a kréta rövidebb-hosszabb ideig marad. Néha hónapokig is eltart, míg elérik a megfelelő lágyságot, illetve keménységet, melynek huszonegy fokozata van. EGY TOVÁBBI MUNKAHELYEN a gépek vékony, ceruzahosszúságú falapokat vágnak, olyan szélesre, hogy egymás mellett hét ceruza elférjen. Olyan gépek is vannak, amelyek e falapokat kivájják, ágyat készítenek a ceruzahegyek számára, majd további falapokat ragasztanak az eddigiekre, melyekbe közben beágyazták a grafithegyeket. A következő gépek már csak széjjelvágják a falapokat és az egyes ceruzák szétválnak. De a munka korár.tsincs még készen. További gépek lecsiszolják, befestik, felirattal látják el, kifényesítik a ceruzát. A megrendelő kívánsága és ízlése szerint, főleg külföldre faragott állapotban is szállítják az árut. — Most pedig bemutatjuk gyárunk büszkeségét — hív magával az Időközben hozzánk csatlakozott Karel Novotný gépész és karbantartó. A műhely egyetlen gépe majdnem oly hosszú és széles, mint az egész terem. A nürnbergi Ehrhardt-cég legkorszerűbb modelljét látjuk. Automatikusan működik és az egész ceruzagyártást e gép egymaga végzi öt ember ellenőrzésével. Az egész gyártási folyamat két percet vesz igénybe. — Kitűnő ez a gép — mondja Novotný elvtárs. — Egyelőre csak próbagyártásokra használjuk és ezért a normákat még nem szabtuk meg. De máris megrendeltük a gép párját, hogy még nagyobb és több külföldi rendeiest vehessünk át. MEGBÍZHATÓ, NAGYSZERŰ MUNKÁSOK dolgoznak itt. Novotný elvtárson kívül Šťastný és Brom elvtársak ,akik a hulladékanyag felhasználásával nemrég négyezer koronát takarítottak meg a gyárnak. Rúžena Boudová a fényesítőben normáját állandóan 280 százalékra teljesíti. Sokan vannak a České Budéjovice-i Koh-INoor-gyárban, akik kiváló teljesítményeikért megérdemelt jutalomban, elismerésben részesülnek. Ennek köszönheti a gyár is, hogy sok elismerésen és kitüntetésen kívül 1956-ban a Munkaérdemrendjének és a kormány, valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsa vörös zászlójának lett a tulajdonosa. Akit érdekel a České Budéjovice-i Koh-I-Noor Ceruzagyár sokoldalú munkája és gyártmányai, megtekintheti azokat a Közszükségleti Cikkek Minisztériuma prágai épületében október tizenegyedike és tizenkilencedike között rendezendő kállításon. Kardos Márta Gondolnak a télre Az érsekújvári járás szövetkezetesei már eddig 16 205 köbméter si lótakarmányt készítettek, 280 hektárról letörték a kukoricát, 192 hektárról betakarították a burgonyát, több mint 686 hektárról pedig a cukorrépát. Az őszi szántást 1356 hektáron végezték el, az őszi árpát 123 százalékra vetették el, a rozsot 58 százalékra és az őszi búzát 35 százalékra. I. M. Párkány után Ógyalla is A múlt hét végén az ógyaliai járás mezőgazdasági dolgozói 100,4 százalékra teljesítették a kukoricabegyűjtést. Szlovákiában a párkányi járás mögé a második helyre kerültek. A beadás még tart. A begyűjtési vállalat dolgozói a Nagy Október tiszteletére váilalták, hogy terven felül még legkevesebb 35 vagon kukoricát gyűjtenek be. A párkányi begyűjtési üzem dolgozói hasonló vállalást tettek, és azt a célt tűzték ki, hogy terven felül 150 vagon szemes kukoricát gyűjtenek be. I. M. Az adott szóhoz híven A palárikovói szövetkezetesek az ötödik járási szövetkezeti konferencián vállalták, hogy az EFSZ-ek harmadik országos kongresszusának tiszteletére terven felül 20 000 liter tejet és 20 000 kiló sertéshúst adrak be. Vállalásukat már magasan túlteljesítették. Beadtak 81509 Liter tejet, 22 850 kiló sertéshúst, s mindezt kérvén felül. Ivan Mikulás, Nyitra. Hektáronként 460 mázsa A jasovi szövetkezetesek már rendbetették cukorrépájukat. 165 vagonnal szállítottak el. A legjobb eredményt a harmadik mezőgazdasági munkacsoport érte el Vojtech Sýkora vezetésével. 460 mázsa kukoricát termeltek egy hektáron. A tagságnak megművelésre kiosztott táblákon a legjobb eredményt Balázs István érte el — ugyancsak a harmadik csoportból, aki 30 áron 180 mázsa cukorrépát termelt. I. M. A fiatalok előljárnak a munkában Zemplén községben már hét éve közösen gazdálkodnak. A szövetkezetben eleinte kevés volt a munkaerő, csak idősebbek dolgoztak. A fiatalck valahogy idegenkedtek a munkától. Ma örömmel mondhatjuk, hogy járásunkban egvetlen szövetkezet sincs fiatalok nélkül. S ami figyelemre méltó, elől járnak a munkában. A szövetkezetnek modern istállói vannak. Hárem tehénistállóban 341 szarvasmarha és négy sertésólban 680 sertés van. Itt dolgozik Midrovics János, Bajusz Emil és még több f atal, akik az építkezésnél ebben az évben több mint 900 brigádórát dolgoztak le. Ezenkívül 17 vagon gabonát csépeltek ki és több mint 250 köbméter silót készítettek. Az őszi munkálatoknál is példát mutattak. Bevetettek 35 hektár rozsot és 18 ha árpát. A cukorrépa szedésénél is segitséget nyújtottak. A CSÍSZ évzáró gyűlésén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére a fiatalok kötelezettséget vállaltak, hegy nyolc fiatalt nyerjenek meg a közös gazdálkodásnak. Vállalták továbbá, hogy a- össze' 350 hektáron elvégzik a rétek és legelők javítását, Illés Bertalan, Királyhelmec. ŰJ SZÖ 5 ti 1957. október 1SL