Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-18 / 290. szám, péntek

2. Ki kell küszöbölnünk azt a jelenlegi helyzetet, hogy a központi szervek operatív döntései a részletkérdéseket is felöleljék, ha nem támaszkodhatnak megjelelő tárgyismeretre. Az operatív döntést és irányítást közelebb kell hozni a termeléshez, fokozni kell a gazdasági irányítás alapvető láncszemeinek jogkörét és felelősségét. 3. Meg kell szüntetnünk azt a helyzetet, hogy még mindig nem fordítunk elegendő figyelmet a gazdasági serkentő hatásokra, amelyek néha ennek következtében helytelen irányban hatnak. El kell érnünk, hogy a gazdasági érdekeltség rendszere hatékonyan elősegítse a gazdaság fejlődését, a társadalom és az egyének érdekei mind jobb kielégítését. 4. A szervezés, tervezés és pénzügyi gazdálkodás új elveinek következetes érvényesítésével lehetővé kell tennünk- az apparátus lényeges csökkentését, leegyszerűsítését és olcsóbbá tételét, elsősorban a váltalatokon felüli irányító szervekben. 5. Jobban ki kell aknáznunk a gazdasági serkentő hatások rendszerét, ami feltételezi, hogy állandó gazdasági-szervező munkát fejtsünk ki, nagyobb igényességet támasszunk a gazdasági dolgozók politikai és szakképzettségével szemben; ez feltételezi továbbá a tömegek körében végzett politikai szervező munka magas színvonalát és a dolgozók részvételének növelését az irányításban. A CSKP Központi Bizottsága a dolgozókhoz fordul, ítéljék meg, hogy az előkészítés alatt álló javaslatok miként oldják meg iparunk irányításának ezen alapvető kérdéseit és problémáit. Tovább szilárdítsuk és bővítsük fafvainkon a szocialista szektort, fejlesszük és növeljük a mezőgazdasági termelést A szocialista szektor a mezőgazdaságban 1957. szeptember 30-án a mezőgazdasági terület 61,4 százalékán gazdálkodott. Ez a részesedés napról napra nagyobb. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok szolgáltatják a piacra kerülő mezőgazdasági termelés döntő részét. Mindjobban érvényre jut a mezőgazdaságban a szocialista szektor gazdasági túlsúlya, míg a kisüzemi termelés részesedése folyamatosan csökken. A falun a szocialista szektor politikai és kulturális befolyása is erősödik. Parasztjaink munkájának eredményei a szocialista rendszer építésében felmutatott aktív tevékenységről tanúskodnak. Az EFSZ-ek döntő fontosságú helyzete a mezőgazdasági termelésben, kiterjedt termelési és műszaki lehetőségeik, részvételük a politikai és kulturális életben, 'mind nagyobb hatást gyakorolnak az egyénileg gazdálkodó parasztok gondolkodásmódjára és életére. Naponta további parasztok határozzák el, hogy a közös szövetkezeti gazdálkodás útjára lépnek. A falu szocialista átépítéséből tevékenyen kiveszi részét a munkásosztály és értelmiségünk. A gazdálkodás szocialista formái a falun megteremtik a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének új feltételeit. Rövid időn belül lehetővé teszik a növénytermesztés és különösképpen az állattenyésztési termelés fokozását és így hozzájárulnak ahhoz, hogy társadalmunk gazdagabb legyen.