Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-17 / 289. szám, csütörtök

ANTUN HOLLY k'mai rajzainak kiállításai VÁROSUNK NAGY SZÜLÖTTE l)3!!ll(9!iE>IIMIIinill!!!li:iillllMSttUn;i!!!! 1930-at írtak, mikor a Majna­menti Frankfurt­ban Tretjakov: Or­díts Kína c. szín­padi művét láttam. A szerző mondani­valója és a művészi rendezés valószerű ábrázolásában ele­venítették meg a távoli és titokzatos Kínai birodalom népeinek sorsát. A belső társadalmi igazságtalanságok, az európai nagyhai­talmak és a japán hydra kegyetlen szorítása a sok százmilliós népet meg­nyomorította, szegénységgel és szol­gasággal sújtotta. 1957-et írunk most, és a Kínai Nép­köztársaság fennállásának 8-ik évfor­dulóját ünnepli. Méltón csatlakoztunk az ünnepléshez A. Hollý rajzainak ki­állításával, aki a csehszlovák kulturá­lis küldöttséggel 10 hetet töltött Kíná­ban. Látta a mai ember és művész szemével a régi Kína művészetét: sa­játos építészetét, nagyszerű bronz- és elefántcsontplasztikáit, finom festmé­nyeit, ritka porcelánjait, selymeit. Lát­ta a varázslatosan szép parkokat, ősi buja növényzetükkel, a nagy folyókat és a mieinktől annyira különböző he­gyeket és dombokat. Látta a inai szo­cialista Kínát, felszabadult fiait és lányait, dolgozóit,' társadalom- és or­szágépítőit gyárakban és műhelyekben, utak, gátak és hidak építésénél, föld­műves- és halászszövetkezetekben. Látta a legkoraibb kultúrák egyikének friss, mai hajtásait, a modern tudo­mány és technika térhódítását. Mind­ezt — mint egy modern Maŕco Polo a kincseit,. — hazahozta nekünk, — több, mint 100 lapon. Hiteles és kife­jező ábrázolásban közli, tussal és szén­nel rögzíti le nagyszerű élményeit. Az első ízben látott táj és benépesítői ad­ják neki a mély és erős benyomáso­kat. Fejlett grafikai képessége, ízlése, temperamtuma nyilvánul meg müvei­ben. — Az útinapló frissesége árad rajzaiból. A pillanatfelvételek közvet­lenségével hatnak a könnyű, biztos vonásokkal felvázolt vízhordók, hajó­sok, munkások, az utca nyüzsgő soka­sága. Friss meglátással, mohó öröm­mel veti papírra a távol-keleti imp­ressziók áradatát. Természetszerető pillantással nézi és ábrázolja a külön­leges növényfajták bizarrformájú bim­bóit, megelevenedő szirmait. Édes, dús­termésű Banánfája, bravúros, finom­felfogású rajz. Városképei közül kivá­ló a Pekingi régiségkereskedők híres utcája. Portréi közvetlen közelségbe hozzák a kínai típust és az egyént. A röpke toll- és ceruzavonások időn­ként nemcsak leíró hasonlatosságot, de jellemet, — lelket is árulnak el. A rit­ka bajszú, szemü^egeá Ji-Sing bölcs mosolya, a kerámiai műhely mesteré­nek művében felolvadó arckifejezése. M!!:íH"!M;:illllllHlli3f{i3:iiHI!i!ll!llll!Ui:ilIlíill!l!ll!l dezés, a Hollý Kínában szerzett plasz­tikái és egyéb különlegességek. Kár, hogy a mester legszebb rajzai közül néhány nem £ért el a Szépirodalmi Könyvkiadó Mihály-utcai kiállító helyi­ségének csekély falfelületén. Egy nagy mappába gyűjtve ott találjuk őket. A művész 42 éves, szerény, nagy­kultúrájú, lelkes ember. Stomfán szü­letet, atyja tanító volt. Hétéves koráig elvesztette mindkét szülőjét, — így árvaházban nevelkedett. Mire leérett­ségizig, nemcsak a rajzra való hajlama alakul ki, de világnézete is határozot­tan körvonalOzódik. Balfelé orientáló­dik. Prága nyitja meg számára a kul­túra és a képzőművészet széles hori­zontját. A technikai főiskolán Bouda és Blažíček tanítványa. Megszerzi a rajztanári képesítést. Martinban rövid ideig tanároskodik. Mint politikai fo­goly kerül 1939-ben Illavára. A börtön felső kiképzést jelent szociális fej­lődésében. A felszabadulás után végre szabadon alkotó művész. De sok hi­vatalos elfoglaltsága mellett aránylag kevés időt szentelhet művészetének. — Hűmmel Nepmuki János halálának 120. évfordulójára ti.-. .- '••.v.'<*ÍfcÄ¥;3f a tudásra szomjas Diákok, az Ifjú Szí­nésznő exotikusan kecses figurája, vi­rágszerű kéztartása, nemesvonalú kis arca, a ferde szemhéjak alól kivillanó pallantása Hollý itt elénk táruló mű­vészetének legszebb megnyilvánulásai. A messze, idegen ország hangulatát még fokozzák a nagyon stílusos ren­ta— \ Paul Badiira-SSioda zenekari estje ÉRTÉKES, SZÉP hangversennyel in­dult zenei októberünk. A műsort Johann Sebastian Bach III. Brandenburgi versenye nyitotta meg. Méltó kezdet, örültünk, hogy Rajter Lajos, filharmóniánk első kar­mestere műsorra tűzte ezt az aránylag ritkán hallott és mindig ünnepélyes örömmel hallgatott gyönyörű művet. De előadása nem volt egészen olyan, amilyennek szerettük volna. Bach Brandenburgi koncertjei a kamara- és az orkeszterzene határán állnak ugyan, mégis inkább kamarazene jellegűek. A III. Verseny zenekara három cso­portra osztott vonóskar, illetve: három vonóstrió. Bach nagy ismerője, Albert Schweitzer professzor a Brandenburgi versenyművek elemzésében megálla­pította: „A túlságosan nagy zenekar Bach Brandenburgi koncertjeinek in­kább kárára, mint hasznára válik." Ez a megállapítás ebben az esetben is igaznak bizonyult. A kibővített vonós­kar által a mű kissé veszített sajátos varázsából. A csembaló is hiányzott, amely jellegzetes hangszínével szintén szerepet játszik a versenyművek bachi levegőjének megteremtésében, A műsor második száma: Ludwig van Beethoven G-dúr zongoraversenye. Beethoven zongoraversenyei a leggyö­nyörűbb zenei kötelmények. Minden taktusuk, minden hangjuk egy cél szolgálatában áll: hogy mondjon, ki­fejezzen valamit. Magasröptű gondo­latok és mély érzések szólnak hozzánk. A G-dúr zongoraversenyt szelíd ko­molyság hatja át. A második tételben áttör a drámai erő, de a mű alaphan­gulata inkább álmodozó, elmélkedő, mélyen és tisztán lírai. A Beethoven-kötelményt költői lel­kületű muzsikus szólaltatta meg. Paul Badura-Skoda, fiatal bécsi zongoramű­vész szép élménnyel ajándékozta meg a bratislavai hangversenyközönséget. Nagytehetségű és rendkívüli technikai felkészültséggel rendelkező zongorista, de művészetét nem ragyogó techniká­ja, hanem bensőséges és amellett fér­fias komolysága teszi nemessé. Játé­kában belső hév van és nyndiíJ jelen­levő feszültség — a lélek feszültsége. Billentése kifejező, futamai csillogó gyöngysorok, pianói tiszta ezüstcsen­gők, fortéi teljesek. Ritmusérzéke is elsőrendű. Ezek lennének játékának fő jellemzői, de mégsem ez a leglé­nyegesebb, amit róla a múlt heti hang­versennyel kapcsolatban mondhatunk. Beethoven C-dur zongoraversenye: poétikus álomvilág. A fiatal zongora­művész nem maradt adósunk. Meg­éreztette velünk a beethoveni poézist. Ezen az estén élvezetes játéka mellett és azon túl ez volt legnagyobb érde­me. Külön kell szólnunk a má­sodik tétel előadásáról, Beethoven eh­hez a tragikus tételhez állítólag az Orfeusz mondából merített ihletet. Or­feusz könyörgő, szívhez szóló énekével legyőzi az alvilág sötét erőit. Megindí­tó párbeszéd folyik a zenekar ritmi­kusan markáns, kemény, könyörtelen hangja és a panaszosan éneklő zongo­ra között. Az ember viaskodik a sorsái­val. Paul Badura-Skoda ezt a tételt nem is játszotta, hanem élte. A közön­ség a fiatal művészt viharos ünnep­lésben részesítette, amit ő három gyö­nyörű ráadással köszönt meg. SZÜNET UTÄN Eugen Suchoň, ál­lamdíjas zeneszerzőnk háromtételes Szimfonietta rusztikáját hallottuk, ez­úttal már másodszor. (Folyó év már­ciusában volt első előadása). Ez a kom­pozíció a Szlovákiai képek című ciklus utolsó részét képezi. Suchoň mester hat részből álló sorozatát instruktív cél­zattal komponálta. Az ifjúsági zongo­radarabok a növendékeket fokozatosan bevezetik a zenetanulás problémáiba. A ciklus hatodik részét, a Szonáta rusztikát a zeneszerző később szimfo­nikus zenekarra is instrumentálta. A finoman sitlizált, népi motívumokon épült kompozíciót a hallgatóság tet­széssel fogadta. A tartalmas műsort Kodály hangu­latos Marosszéki táncai fejeztéK be. Kodály a régi magyar népdalokat tisz­tult művészettel ülteti át a műzené­be. Friss, üde, merészen változatos hangszerelésben csendülnek fel az ősi magyar dallamok, mintha a magyar népkedély művészi visszhangját hal­lanánk. A zenekar Rajter Lajos gondos ve­zényletével nagyon jó teljesítményt nyújtott. Havas Márta így is közel 20 esztendő alkotása áll mögötte. A prágai évek kezdő próbál­kozásai az akkori formalista irány és a Freud-i álomelmélet befolyása alatt állnak. Azonban az itthoni élet reali­tásának, a megrázó eseményeknek kor­szerű kifejezést ad humanisztikus, bé­két hirdető szabad grafikáiban, ötletes, jó plakátokat rajzol. Sikerrel foglalko­zik színpadi- és bélyeg-tervezéssel. Reméljük, hogy rövidesen ennek az el­múlt két évtizednek s a közeljövőnek termését is megismerhetjük egy újabb kiállítás keretein belül. Bárkány Olga Az ún. libresszók mellett újabban könyvautomaták jelentek meg Bécs­ben. Az automata éjjel-nappal nyitva van. Megfelelő pénzdarab bedobása után kiesik a kívánt könyv. A válasz­ték igen bő és Goethetöl Agatha Cristie­ig minden megkapható. A televízió igen nagy konkurrense a folyóiratoknak. Az ismert The Pic­ture Post képeslap ez év júniusában beszüntette megjelenését, mert ráfi­zetése volt. A televízió fejlődésével ugyanis az angolok nem mutatnak olyan nagy érdeklődést képeslapok iránt. Margarét Mitchell Elfújta a szél c. művét a megjelenése óta eltelt húsz esztendő alatt kb. húsz millió pél­dányban nyomták k'i, 27 nyelvre for­dították le, tíz országban közölték folytatásos regényként, áttették a va­kok írására, sőt hanglemez-felvételt is készítettek belőle. Vietor Hugónak Madame Biardhoz írt huszonnyolc, eddig kiadatlan sze­relmes levele a Hotel Drout egyik leg­utóbbi árverésén egymillió hétszáz­ezer frankért cserélt gazdát. Balzac kézirata és javított kefelevonata ugyanezen az árverésen kétmillió öt­százezer frankért kelt el. Fogarasi Béla ismert magyar akadé­mikus Logika című müvét japán nyel­ven adta ki a tokiói Aoki-Shoten cég. A könyvet német nyelvű kiadásból Sin­taro Tanabe fordította japánra. Alfréd Döblin neves német író a württemfcerqi Freiburg közelében 78 éves korában elhúnyt. Legismertebb regénye, a Berlin Alexanderplatz vi­lágsikert aratott. Döblin a hitlerizmus' faji üldözése elől Franciaországba menekült és felvette a francia állam­polgárságot. A Kalapos utca 2. számú ház szűk udvarán mindjárt szemünkbe tűn'k egy földszintes ház. Érdekes feljárójával szépen díszített kovácsolt­ws ajtajával a 18. század romantikus légkörét idézi elénk. Ebben az egykor kertes házban lakott családjával id. Hűmmel János, az itteni színház kar­nagya. Itt született fiát, ak ; szintén a János nevet kapta, gondos nevelésben részesítette. Hároméves korában he­gedűre, ötéves korában zongorára ta­nította. Később a család Bécsbe költö­zött. Ekkor nyílt alkalma Mozartnak az akkor hétéves fiút megismerni, ki­nek játéka és zenei tehetsége annyira meglepte, hogy bár a tanítás nem tar­tozott a mester kedvelt foglalkozásai közé, maga ajánlkozott, hogy tovább­képezi, csak azt kötötte ki feltételül, hogy a fiú egészen hozzá költözzék. Mozartnál ket évig volt Hűmmel sé ezen idő alatt fáradhatatlan szorgalma és kiapadhatatl-m lelkesedése révén óriá­sit fejlődött. Nyilvános hangversenyen is felléptek. Ekkor mondta a lángéi­méjű mester: „E kilencéves fiú még legyőz engem a zongorán". A tanítás 1788-ban megszakadt, mert Mozart hangversenykörútra indult. Mozart ajánlására Hűmmel szintén út­nak indult fiával. A hat évig tartó hangversenykörút gazdag anyagi és erkölcsi sikerrel zárult. Bejárták Né­metországot, Dániát, Angliát, Ebben <tz időben jelent meg Hűmmel első zon­goraszerzeménye a „Változatok". Visszatérve európai útjáról, Bécsben továbbképeztette magát a zenében, majd 1803-ban Haydn ajánlatára a herceg Eszterházy-féle híres kismar­toni udvari zenekar karnagya lett. A zenekar feloszlatása után ismét Bécsbe költözött, itt ismerkedett meg Rőckel Erzsébettel, az akkor ünnepelt énekes­nővel, akit 1813-ban feleségül vett. Házasságukból két gyermek született: Ede és Károly. Hűmmel éveken át nem lépett fel, mint előadóművész. Felesége ösztön­zésére a Schőnbrunnban rendezett ud­vari hangversenyen hosszú hallgatás után szerepelt. Óriási sikert aratott és ez arra buzdította, hogy újabb kör­útra menjen. Ez alkalommal beutazta Stiriát, Karinthiát, Budát és Pestet. Komáromot és Pozsonyt. Külföldre is sokat utazott. Hogy családjának megélhetését biz­tosítsa, elvállalta a weimari udvari karnagyi állást. Rendszeres állása mellett többször utazott hangverseny­kőrútra. 1822-ben Oroszországot is be­utazta és nagy sikert aratott. Ebben az időben szerezte Fis-moll szonátád ját és A-moll hangversenyét, Az E-moll hangversenyt egy 1826­ban tett párizsi útja alkalmával sze­rezte. E párizsi tartózkodása alatt Hűmmel ritka kitüntetésben részesült. Kinevezték a Légion d'honneur fa francia becsületrend) lovagjává. A híres párizsi szobrász, Pierre Jean Dávid d'Angers 'megmintázta, tiszteletére aranyérmet vertek, melynek bronz másolata a bratislavai Hummel-mú­zeumban látható. Utoljára szülővárosá­ban 1834-ben tartózkodott, amikor feleségével és két fiával látogatott ide. Itt hangversenyt is adott. Bemu­tatta F-dur hangversenyét, Ábrándját op. 116. Ez volt Hűmmel utolsó kon­certútja. Betegeskedni kezdett és 1837. október 17-én Weimarban meg­halt. Hűmmel mint ember egyszerű, nemes jellemű, igénytelen, jószívű és közvet­len volt. Mint zongoraművészt a har­rríonikus, tiszta, szabatos előadás jel' lemzi. Különösen csodalatos volt im­provizációs tehetsége, amit sohasem értek utói. Mindeme sajátságokat meg­találjuk Hűmmel szerzeményeiben is, melyek közül csak a legszebbeket em­lítjük: Fis-moll. As-dur, D-dur szo­náták. Irt még triókat, kvintetteket, pompás sextettet, kantátákat, egy gra­duálét és offertóriumot, 9 operát, ba* lettet. Mint zenepedagógus is kiváló volt. Sok művészt nevelt. Zongorais< kólája, mely Bécsben került sajtó alá, óriási haladást jelentett az addig hasz­nált elavult módszerrel szemben, meri benne elsöízben nyer bő és logikus ma« gyarázatot az ujjtechnika. Ez volt ki­indulópontja a zongora „magas iskolá­jának", amelyet olyan nagy művészek, mint Czerny, Liszt, Chopin és mások produkáltak. T] ummel korának egyik legnagyobb " zongoraművésze és zeneszerzője volt és ma, kegyelettel emlékezünk meg róla halálának 120. évforduló­ján. Vörösmarty Géza Milyen filmeket látunk a jövő évben Jifí Marek, a Cseh­szlovák Állami Film igazgatója tájékoztatta az újságírókat a film­gyár 1958. évi terveiről. Húsz film 1 emutatását vették tervbe, s a for­gatókönyvek alapján várható, hogy a filmek színvonala iobb lesz, mint eddig. Rövidesen elkészül a Švejk máso­dik része. A filmszak­értők véleménye szerint ez jobban sikerült, mint az első. A Hamisítvány című film detektívtör­ténetet örökít meg. A Mit mond az asszony csehszlovák-lengyel kö­zös filmprodukció. Egy vízierőmű építéséről szól az Árvíz című film. Akkor karácsonykor egy katonai egység Szlovákiában lejátszódó felszabadító . harcát vi­szi ,vászonra. A Fekete zászló háborús témájú és arról szól, mit élt át egy fiatal fiú az idegen­légióban. Čapek három novellája Természetfe­letti dolgok címen kerül bemutatásra. Az Egy­szer az életben francia­csehszlovák produkció s a francia partizánoknak a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben való részvéte­lét örökíti meg. A Há­rom kívánság a közis­mert három kívánság­ról szóló mese modern változata. Otčenáš Brych polgár regényét Vávra rendező filme­síti meg. A föld és az ég között szatirikus filmvígjáték a bürokrá­ciát figurázza ki. A fér­fiak sötétben mennek csehszlovák-szovjet közös produkció. Film­dráma az Egy napon hárman voltak. Pepik vakációja ifjúsági film. Bányában játszódik le az Itt oroszlánok van­nak című film. A nagy elhatározás orvosi drá­ma, Jugoszláviával kö­zösen készítjük. A Kasszafúrók szintén iz­galmas detektívfilm. Közösen az olaszokkal a nálunk gyógyított Ad­riana Bellucci történet­ből készül a film. Csehszlovák-jugoszláv produkció a Szent Ist­ván című filmvígjáték. Az Éjjeli szolgálat egy ember életének drámá­járól szól. A tervben természetesen még vál­tozás állhat be, a címek sem véglegesek. Marek elvtárs rövid ismertetőjét azzal fe­jezte be, hooy az 1958­as évet átmeneti idő­szaknak tekintik. Ez alatt az idő alatt akar­ják elérni, hogy a fil­mek gyorsabban készül­jenek el, de ez ne men­jen a színvonal rovásá­ra. 1959-ben több je­lenkori témát kívánnak filmre vinni, de oly mó­don, hogy a fontos problémákat ne felüle­tesen, hanem mélyre­hatóan dolgozzák fel. — va Hazánkba érkezett a magyar balett; ,. A Magyar Állami Operaház világhírű balettkara 16 napos vendégszereplésre hazánkba érkezett és Bratislavában is fellép. Képünk Lakatos Gabriella szó­lótáncosnőt mutatja partnereivel Bartók Béla Csodálatos mandarinjában. (jó) ÜJ SZÓ 6 -ir 1957. október 18.

Next

/
Thumbnails
Contents