Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-17 / 289. szám, csütörtök

Varsóban ülésezik a csehszlovák-lengye! gazdasági együttműködési bizottság Varsó (CTK) — A csehszlovák-len­gyel gazdasági együttműködési bizott­ság október 15-én folytatta első ülésszakát, öt szakbizottságban meg­tárgyalták a kölcsönös együttműködés további elmélyítésének további kér­déseit az egyes minisztériumok, fő­osztályok és vállalatok között a köz­lekedés, kohászat, gépipar és szén­ipar terén, valamint a két ország közötti tudományos-technikai együtt­működés problémáit. L. Jankovcová mérnök, a minisz­terelnök helyettese október 15-én felkereste a Tarnobrzeg és Pjaseczno környékbeli kénbányákat, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság hathatós tá­mogatásával tártak fel. A csehszipvák­lengyel gazdasági együttműködési bi­zottság első ülésszaka alkalmából L. Jankovcová mérnök, a miniszterelnök helyettese október 15-én-a csehszlo­vák nagykövetség székházában foga­dást rendezett. A fogadáson részt vett P. Jarosze­wicz, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, S. Jedrychowski, a Minisztertanács terv­bizottságának elnöke, több miniszter, s a lengyel gazdasági és közélet je­lentős képviselői. Az ENSZ politikai különbizottsága az új tagok felvételéről tárgyal Az ENSZ politikai különbizottsága október 14-én folytatta az általános vitát az új tagok felvételének kérdé­séről. India küldötte sajnálatát fejezte ki afelett, hogy a Mongol Népköztár­saságtól továbbra is megtagadják az ENSZ-be való felvételt és hangsúlyoz­ta, nem akarja az ENSZ-ben Korea és Vietnam csupán egy részének képvi­selőit látni. Kijelentette, hogy ezért tartózkodik a szavazástól, amikor az USA további 12 küldöttség javasla­táról fognak dönteni, amely küldött­ségek, mint ismeretes, provokatív mó­don követelik Korea és Vietnam csupán déli részeinek felvételét. A bolgár kül­dött szorgalmazta Mongólia felvételét. Hasonlóképpen a román küldött is fel­hívta a figyelmet arra, hogy Mongóliát az ENSZ-ből csakis az USA tagadó ál­láspontja miatt zárják ki. Burma kül­dötte kijelentette, hogy támogatni fog minden olyan javaslatot, amely Mongólia felvételére irányul. A Bjelorusz SZSZK küldötte kijelen­tette, nem ért egyet Korea és Vietnam déli részének felvételével. Szíria kül­dötte hangsúlyozta, hogy tartózkodik a 13 állam javaslataira vonatkozó sza­vazástól. Nepál küldötte utalt arra, hogy Dél­Korea és Dél-Vietnam felvétele csak megnehezítené e két ország egyesíté­sét. Ezért nem vesz részt a 13 kül­döttség javaslatának szavazásában. A Fülöp szigetek, Hollandia, Üj­Zé­land és más országok küldöttei ma­gyarázattal szolgáltak arra, miért vet­tek részt a 13 küldöttség javaslatának összeállításában. Indokaik elsősorban arra az alaptalan állításra támaszkod­tak, hogy Dél-Korea és Dél-Vietnam állítólag teljesen kvalifikáltak az i ENSZ-ben való felvételre. Befejeződött a Nyugateurópai Unió őszi ülésszaka Strassburg (ČTK) Strassburgban ok­tóber 14-én végét ért a Nyugateu­rópai Unió őszi ülésszaka. Ezt a szer­vet Nagy-Britannia kezdeményezésére 1948-ban létesítették, hogy „össz­hangba hozza a tagállamok védelmi erőfeszítését", és hogy ezirányban „az illető kormányoknak javaslatot" te­flyen. Az ez idei őszi ülésszak nem ért véget vidám hangulatban. A Francé Presse hírügynökség tudósítója szó­szerint ezeket írja: „A Nyugateurópai, Unió ezen ülésszakának mérlege kér­dőjellel végződik, mert az unió nem akar eltűnni a világból és mégis at­tól tart, hogy elveszti létjogosultságát, ha a tagállamok miniszterei nem ve­szik tekintetbe határozatait és javas­latait, de még felelet sem adnak az információk iránti kérésére és ha a NATO sem veszi tudomásul a Nyugat­európai Unió létezését". Ez az oka annak, hogy a Nyugat­európai Unió ülése „ünnepélyes fel­hívást" intézett a tagállamok kormá­nyaihoz. Felszólítása a hét nyugat­európai ország hattyúdalaként hang­zik. Az AFP tudósítója kijelenti, hogy ezt a felhívást mindenki „a saját száj­íze szerint" magyarázhatja. „A védelem technikai problémáiról" szóló vita elég szomorúan ért véget. A Francé Presse hírügynökség ugyan­azon tudósítója beszámol arról, hogy a gyűlést az október 4-i űj tény — vagyis a szovjet mesterséges hold ki­bocsátása — azon valóság elé állítot­ta, hogy a közös védelem valamennyi problémája megvan fosztva minden reális tartalomtól". A napirend utolsó pontját, a közös politikáról szóló vitát meg sem tartot­ták, mert Franciaország nem volt képviselve. Tudvalevő, hogy Francia­ország éppen mcst törekszik az új kormány összeállítására és ezen erő­feszítései egyelőre meddők. Fon'os tanácskozások Szíriában Kairó (ČTK) — A kairói rádió köz­lése szerint Sukri Kuvatli szíriai elnök és Sabri Asali miniszterelnök október 15-én Damaszkuszban megbeszélést tartottak. Szíria elnöke és miniszter­elnöke ezután Halef Azem nemzetvé­delmi miniszterrel, H. Kallas külügy­miniszterrel és Afif Bizri vezérkari főnökkel találkozott. A kairói rádió jelentése szerint Sabri Asali, Szíria miniszterelnöke az ülés befejezése után kijelentette, hogy Szíria politikai életének és had­seregének vezető képviselői a leg­utóbbi közép-keleti fontos politikai kérdéseket vitatták meg. Szíria parlamentje október 14-én az új funkciós időszakra a parlament elnökévé Ahram Hauranit, a Baath arab megújhodás befolyásos baloldali szocialista párt vezetőjét, első alel­nökké Rafik Bassur képviselőt válasz­totta meg. Egyiptom támoqatja Líbiát Tripolisz (ČTK) A líbiai rádió köz­lése szerint október 14-én Líbiába egyiptomi katonai felszereié? érke­zett. A szállítmány páncélkocsik!; íl és lőfegyverekből állott. Líbiába egyúttal egyiptomi katonai misszió érkezett, amely a líbiai csapatokat az új fegy­verek kezelésére fogja cktatni. A líbiai rádió hangsúlyozta, hogy ez az egyiptomi támogatás az arabok szolidaritásának úi bizonyítéka, mely szolidaritás az arab nemzeti mozgal­mon alapszik. Ju^oszláveüenes garázdálkodás Párizsban Párizs (ČTK) — Mint ismeretes, vasárnap, október 13-án a hajnali órákban „ismeretlen tettesek" több­tagú bandája támadást intézett a Párizs központjában lévő jugoszláv tájékoztató szolgálat helyiségei ellen. A támadók betörték a reprezentációs könyvüzlet kirakatablakait, majd be­hatoltak a helyiségekbe, a berendezést az utcára dobálták. A könyveket és a bútort halomra hordták és meg­gyújtották. A rendőrségi közegek későn érkeztek a tett színhelyére. A párizsi rendőrfőnökség vasárnap délután közölte, hogy letartóztattak három jugoszláv emigránst, akiket azzal gyanúsítanak, hogy részt vettek a támadásban. Megállapították, hogy ezek a volt csetnyik-alakulatok tag­jai, akik Jugoszláviából közvetlenül a háború után megszöktek. Az emigrán­sok egyike a kihallgatás során beval­lotta, hogy nemrég jött Nizzából Pá­rizsba, ahol a jugoszláv háború utáni emigráció központja van. Jugoszlávia franciaországi nagykö­vetségének képviselője október 14-én felhívta az illetékes francia hatóságo­kat, hogy terjessze ki a tettesek utáni nyomozást. Követelte, hogy ne csak a tetteseket nyomozzák ki és vonják fe­lelősségre. hanem a jugoszlávellenes provokáció szervezőit is. Véget ért a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa A Szakszervezeti Világszövetség Lip­csében most véget ért IV. kongresszusa a Nemzetközi Munkahivatal és az UNESCO, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezetének részét képező két szer­vezet szónokai is felszólaltak. A kö­rülmények véletlen összejátszása foly­tán azon az ülésen, amelyen a két szónok felszólalt, a Kínai Szakszerve­zeti Szövetség elnöke vezette a vitát. Az ENSZ képviselőit tehát a hatszáz milliós kínai nép egyik képviselője ve­zette be, annak a népnek a képviselő­je, amelynek John Foster Dulles oly makacsul utasítja el ENSZ-beli kép­viseleti jogát. Ez a kis esemény is képet nyújt az amerikai politikusok azon kétségbe­esett kísérleteinek hiábavalóságáról, hogy tagadják a tényt. A népi Kína ugyanúgy fennáll, mint a 14 millió ta­got számláló Kínai Szakszervezeti Szövetség. A szövetség tagjai lelkesen dolgoznak azon, hogy felszabadított hazájukat fejlett Iparú állammá ala­kítsák. Ez a kongresszus azonban tanúbi­zonyságot tesz a szakszervezeti moz­galom általános és hatalmas fejlődé­séről a volt gyarmati vagy félgyar­mati országokban és azon országok­ban, amelyek még szabadságukért harcolnak. Louis Saillant, a Szakszer­vezeti Világszövetség főtitkára kong­resszusi Jő beszámolójában hangsúlyoz­ta, hogy a szakszervezeti mozgalom az utóbbi években a legnagyobb mérvű fejlődést mutatja Ázsiában, a Közép­Keleten, Afrikában és Latin-Ameriká­ban s azokban az országokban, ahol néhány évvel ezelőtt a szakszervezeti mozgalom nagyon csekély mérvű volt, vagy egyáltalán nem létezett és ahol még mindig ki van téve korlátozások­nak. „Ezen országok szakszervezeteinek képviselete és az egyes küldöttek által a tömegharcról előterjesztett jelenté­sek képezték e kongresszus legfeltű­nőbb jellemvonását. A fejlett ipari országok küldöttei között sok szó esett e tényről. Az ázsiai és afrikai országok valamennyi szónokának be­szédét megtapsolták és forró testvéri szolidaritást nyilvánítottak irántuk. A Saillant főtitkár által előterjesztett javaslatok között kevés volt, amelyet olyan egyetértéssel fogadtak volna, mint az algériai munkásokkal való szolidaritás nemzetközi szakszervezeti bizottságának megteremtésére irá nyúló javaslatot. Az egyes ázsiai és afrikai küldött ségek nagyszámúak voltak, így pél dáül a kínai küldöttségnek 25, az in donéziai küldöttségnek 19 tagja vol Más küldöttségek kisebb számúak vol tak, egyeseknek, mint például Thai földnek mindössze egy tagja volt. Ha bár Thaiföld kis ország, valamem jelenlevő küldött elismerte, hogy dolgozók szövetségének megteremték új további láncszem a gyarmatellene, mozgalom láncolatában, s az az éljen­zés, amellyel Thaiföld küldöttét fogad­ták, ezen elismerés bizonyítéka. Egészbenvéve azt lehet mondani hogy a kongresszus igazolta Sz. A Dangenak, a Szakszervezeti Világszö­vetség alelnökének és az Indiai Álta­lános Szakszervezeti Szövetség főtit­kárának nyilatkozatát. Amikor a fel­szabadító mozgalomról és a szakszer­vezetek feladatairól szólt a gyarmato­sítás elleni harcban, kijelentette, hogi az ősrégi kultúrával rendelkező nagt nemzetek új erővel és olyan új táv­latokkal keltek fel, amelyeknek nina párjuk a történelemben. Ez az új erő nemcsak Ázsiában, Af­rikában, a Közép-Keleten és Latin­Amerikában talál visszhangra. Elél felemlíteni egy példát: A nyugatnéme küldöttség vezetője (akit csak Will néven mutattak be, hogy megvédjé öt az üldöztetéstől hazatérése után beszámolt az öntudatos német mun kások elszánt harcáról a szakszerve zeti és nemzeti egységért. Viharo éljenzésben részesítették őt; ^aofc kö zött, akik siettek kezet fÖgtti vele é kifejezték teljes támogatásukat, so afrikai és ázsiai küldött volt. Ezek küldöttek magukévá tették az Aden auer-féle nácik és militaristák ellen harcot. Az egész kongresszus lefolyásában i legnagyobb hangsúlyt arra a törekvés­re helyezték, hogy a munkásosztáli soraiban és szervezeteiben egysége, teremtsenek. Ezen egység elérésével ( világ fekete és sárga munkásai érez­tetik súlyukat és hatalmukat. Ez ( világos következmény, amelyet a kong­resszusból le lehet vonni. George Loh-, A nemzetközi szolidaritás manifesztációja Lipcsében Lipcse (ČTK) — Október 15-én dél­után Lipcsében a Kari Marx téren a kerületi város és környéke dolgozóinak tízezrei közös manifesztáciőra gyűltek össze a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusának részvevőivel. Lipcse dolgozói és ifjúsága közösen manifesztált a nemzetközi- szakszer­vezeti mozgalom képviselőivel a mun­kásosztály és szakszervezetei nemzet­közi szolidaritásért, valamennyi dol­gozó felszabadításáért a kapitalista kizsákmányolás és gyarmati elnyoma­tás alól, a szocializmus végső győzel­méért a világ valamennyi országában A gyűlésen Giuseppe di Vittorio, ; Szakszervezeti Világszövetség elnöke Louis Saillant, a SZV főtitkára. Benői Frachon, a Franciaországi Altaláno Szakszervezeti Szövetség főtitkára Viktor Grisin, a Szovjetunió Össz-sz vetségi Szakszervezeti Tanácsának el nöke, Lombardo Toledano, a Szakszer' vezeti Világszövetség alelnöke és -Her bert Wanke,, a Szabad Német Szak szervezeti Szövetség einöke mondottal beszédet. OOQOQOOOOOQOOOOO^^ OOOOOOOOOO0OOOOOOOO Lassan kialakult az 0i y n agy feltűnést, világszenzációt jelentő szovjet műhold világvisszhangja, amit talán egy szóval lehet összefoglalni: tárgyaljunk! Lehetetlen, hogy ez a minden oldalról, a Föld minden sar­kából, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó követelés ne hasson előbb-utóbb a vezető impe­rialista körökre is, amelyek pedig görcsösen ragaszkodnak erőpolitiká­juk csődtömegéhez és úgy igyekez­nek viselkedni, mintha a világban ismét mi sem történt volna, mintha az utóbbi időben nem következtek volna be olyan események, amelyek az erőviszonyokat lényegesen meg­változtatták a szolialista tábor ja­vára. Hogy ez igy van, azt bizonyítja á múlt hét végén Dulles amerikai külügyminiszter washingtoni lakásán lefolyt négyórás beszélgetés, amelyet Gromikóval, a Szovjetunió külügymi­niszterével folytatott. Azért érdekes és jellemző ez az esemény, mert alig két héttel ezelőtt, szeptember 17-én, az ENSZ XII. ülésszakának megnyitása napján Dulles az újság­írók kérdésére, felhasználja-e a Szov­jetunió külügyminiszterének jelenlé­tét az Egyesült Államokban arra, hogy vele közvetlen tárgyalásokat folytasson — nagy felfuvalkodottan kijelentette: „Nincs mit tárgyalnom közvetlenül Gromikóval, hiszen ő csak a Kreml levélhordója, nincsen önálló véleménye." Az események azonban keservesen rácáfoltak az imperializmus vezér­ügynökére, ahogyan Dullest újságíró körökben nevezik. Alig egy héttel az ENSZ tárgyalásainak megindulása után mint a bomba hatott az ame­rikai vezető körökre és fullajtárjaik­ra egyik legnagyobb és legfontosabb ütőkártyájuk pálfordulása — Szaud­Árábia küldöttjének ENS»-beli fel­szólalása. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy Washington politikája a szuezi válság óta az arab világ megosz­tására, egységének megbontására irá­nyult a világnak ezen a neuralgikus pontján. Az amerikai demokrácia örök „dicsőségére" Dullesék politiká­ja ebben a törekvésben az arab világ legreakciósabb erőire, a hatalmukat féltő feudális fejedelmekre, a trón­jukért remegő királyokra támaszko­dott: Szaúd-Arábia, Irak, Jordánia és Marokkó uralkodó köreire. Ezeket vásárolja meg a mérhetetlen olaj­profitbói származó koldusalamizsna odavetésével és uszítja a korántsem kommunista, de következetesebben imperialista-ellenes Egyiptom, Szíria, Jemen és Algéria nemzeti felszabadí­tó mozgalma ellen A nyár vége felé mär úgy látszott, hogy az amerikai „divide et impera" — kelts meghasonlást és uralkodj elv — sikereket ér el a közel- és közép-keleti térségben. A jordániai reakciós puccs sikere, Szaúd-Arábia királyának amerikai látogatása után az olajmonopóiiumok elérkezettnek látták az időt előbb az imperializmus-ellenes erők gyen­qébbnek látszó állása, a Szíria elleni felvonulásra, hogy annak „gleich­schaltolása" után a fő állás, Egyip­tom ellen fordulhassanak. Az össze­fesküvésbe bevonták a Szíriával szom­szédos valamenny : államot, az arab Irakot, Jordániát és Libanont, de a nem arab és minden hasonló lakály­szolgálatra kész Izraelt és Törökor­szágot is. Ugyanakkor a tenger felől felvonult az Amerikai Egyesült Ál­lamok hatodik hadiflottája és ágyúi­val tüntetett a nemzetek és a tenge­rek „szabadsága" nevében a szíriai partok előtt. De éppen ez a nagy mohóság, a felvonuló imperialista erőknek ez a tarka együttese volt a sírásója az amerikai terveknek. Az arab államok elfogadták ugyan a nagy sebbel-lob­bal, légi úton szállított amerikai fegyvereket, de amire azoknak el kellett volna dördülniök — váratlan esemény történt. Az amerikai hatodik flotta orra előtt, szinte annak £irai között egy másik hadihajóraj futott be a szíriai kikötőkbe — baráti látogatásra. A szovjet hajóraj vezetői — mert szovjet hajókról volt szó — ugyan következetesen tartózkodtak minden kardcsörtető nyilatkozattól, mégis en­nek a „benn a bárány, kint a far­kas" helyzetnek egész jelentőségét megértették még az arab államok feudális körei is. Először — az egész világreakció mérhetetlen csodálkozására — a feu­dális arab államok kormányai kije­lentették, hogy a szállított amerikai fegyverek jól jönnek, de nem a testvér szír állam megtámadására, hanem arra, hogy vissza tudják verni az esetleges újabb izraeli agressziót, ha ez az állam ismét eqymülió arabot akarna kiűzni a terméketlen siva­tagba, amint azt 1947-ben tette. Az amerikai imperialista kö­rök eleinte azt hitték, hogy nem jól hallanak, hogy valami „keleti ra­vaszság" bújik meg a háttérben. De amikor aztán Szaúd-Arábia küldötte az egész ENSZ színe előtt kijelen­tette. hogy támogatná Szíriát, ha azt Törökország vagy Izrael megtámad­ná és ilyen értelemben nyilatkozott az Amerikában a nyáron potom pén­zen „megvásárolt" Szaud király is — már nem lehetett kétség, hogy a közép-keleti amerikai cselszövések csődöt mondtak. Nem lehetett két­ség az iránt, hogy még a feudális arab államok uralkodó körei is be­látták. hogy szabadságukat nem Szí­ria, vagy Egyiotom, sem pedig a kommunisták nem veszélyeztetik, ha­nem egyetlen igazi ellenségük az olajra törő világimperializmus s an­nak vezére, az Amerikai Egyesült Államok kormánya. De nem lehetett az amerikai im­perialista köröknek és közel-keleti kiszolgálóiknak: Izraelnek és Török­országnak semmi kétségük az iránt sem, hogy már elmúltak azok az idók, amikor a nemzetek szabadságá­nak ügye ki volt téve a támadó ha­talmak kénye-kedvének. A szovjet hadihajóraj jelenléte a válság idején a szír kikötőkben ennek beszédes bi­zonyítéka. De ezt bizonyítja Hrus­csov elvtársnak a New York Herald Tribúne tudósítójának adott legutóbbi nyilatkozata, annak Szíriára vonatko­zó része is. Mindezek alapján Dulle­séknek meg kellett érteniök, hogy a szabadságukért küzdő államok, ne­vezetesen az arab államok is sike­resen támaszkodnak a Szovjetunióra annak egyre növekvő politikai, gaz­dasági és — ha ke!l — katonai ere­jére. Ez a keserves felismerés volí az, amely Dullest alig egy héttel felfuvalkodott kijelentése után, mi­szerint nincs mit tárgyaljon a szov­jet külügyminiszterrel, arra kénysze­rítette, hogy meghívja személye; megbeszélésre washingtoni magánla­kásába és a tervezett két óra he­lyett négy órán át tárgyaljon vele Ez a meghívás október 2-ár hangzott el, 48 órával azelőtt, hogj a világot bejárta a szenzációs hír £ szovjet mesterséges hold sikerei földkörüli útjáról. A meghívás 5-ére szombat estére szólt, így a szeren­csétlen Dulles még annak a keserí labdacsnak a lenyelésétől sem kí­méltetett meg, hogy az elsők közötl kívánhasson szerencsét — a Kreml levélhordójának! Tanulságos ez a história szélesebt politikai szempontból is. Megmutatja hogy csak a szabadságukért követ­kezetesen harcoló népek állásfogla­lása, a béketábor határozott kiállást s a Szovjetunió politikai, gazdaság: és katonai ereje azok a tényezők amelyek az imperialistákat rabló-ter­veik felhagyására és a világbéke megőrzése céljából múlhatatlanul szükséges tárgyalások megkezdésére tudja kényszeríteni. Kétségtelen hogy ebben a tekintetben azok a rö­vid, villanásszerű fények, amelyek e hó 4-e óta a csillagos égbolton fel­tűnnek, azok a jelek, amelyek a ti­zenötös és hét és félméteres hullám­hosszokon a végtelen világűrből rend­szeresen hozzánk érkeznek, lényege­sen befolyásolják a világ sorsának alakulását a tárgyalások felvétele, a béke cselekvő megőrzése felé. Sz. L. CJJ SZO 4 ír 1957. október 2.

Next

/
Thumbnails
Contents