Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-17 / 289. szám, csütörtök

Varsóban ülésezik a csehszlovák-lengye! gazdasági együttműködési bizottság Varsó (CTK) — A csehszlovák-lengyel gazdasági együttműködési bizottság október 15-én folytatta első ülésszakát, öt szakbizottságban megtárgyalták a kölcsönös együttműködés további elmélyítésének további kérdéseit az egyes minisztériumok, főosztályok és vállalatok között a közlekedés, kohászat, gépipar és szénipar terén, valamint a két ország közötti tudományos-technikai együttműködés problémáit. L. Jankovcová mérnök, a miniszterelnök helyettese október 15-én felkereste a Tarnobrzeg és Pjaseczno környékbeli kénbányákat, amelyeket a Csehszlovák Köztársaság hathatós támogatásával tártak fel. A csehszipváklengyel gazdasági együttműködési bizottság első ülésszaka alkalmából L. Jankovcová mérnök, a miniszterelnök helyettese október 15-én-a csehszlovák nagykövetség székházában fogadást rendezett. A fogadáson részt vett P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, S. Jedrychowski, a Minisztertanács tervbizottságának elnöke, több miniszter, s a lengyel gazdasági és közélet jelentős képviselői. Az ENSZ politikai különbizottsága az új tagok felvételéről tárgyal Az ENSZ politikai különbizottsága október 14-én folytatta az általános vitát az új tagok felvételének kérdéséről. India küldötte sajnálatát fejezte ki afelett, hogy a Mongol Népköztársaságtól továbbra is megtagadják az ENSZ-be való felvételt és hangsúlyozta, nem akarja az ENSZ-ben Korea és Vietnam csupán egy részének képviselőit látni. Kijelentette, hogy ezért tartózkodik a szavazástól, amikor az USA további 12 küldöttség javaslatáról fognak dönteni, amely küldöttségek, mint ismeretes, provokatív módon követelik Korea és Vietnam csupán déli részeinek felvételét. A bolgár küldött szorgalmazta Mongólia felvételét. Hasonlóképpen a román küldött is felhívta a figyelmet arra, hogy Mongóliát az ENSZ-ből csakis az USA tagadó álláspontja miatt zárják ki. Burma küldötte kijelentette, hogy támogatni fog minden olyan javaslatot, amely Mongólia felvételére irányul. A Bjelorusz SZSZK küldötte kijelentette, nem ért egyet Korea és Vietnam déli részének felvételével. Szíria küldötte hangsúlyozta, hogy tartózkodik a 13 állam javaslataira vonatkozó szavazástól. Nepál küldötte utalt arra, hogy DélKorea és Dél-Vietnam felvétele csak megnehezítené e két ország egyesítését. Ezért nem vesz részt a 13 küldöttség javaslatának szavazásában. A Fülöp szigetek, Hollandia, ÜjZéland és más országok küldöttei magyarázattal szolgáltak arra, miért vettek részt a 13 küldöttség javaslatának összeállításában. Indokaik elsősorban arra az alaptalan állításra támaszkodtak, hogy Dél-Korea és Dél-Vietnam állítólag teljesen kvalifikáltak az i ENSZ-ben való felvételre. Befejeződött a Nyugateurópai Unió őszi ülésszaka Strassburg (ČTK) Strassburgban október 14-én végét ért a Nyugateurópai Unió őszi ülésszaka. Ezt a szervet Nagy-Britannia kezdeményezésére 1948-ban létesítették, hogy „összhangba hozza a tagállamok védelmi erőfeszítését", és hogy ezirányban „az illető kormányoknak javaslatot" teflyen. Az ez idei őszi ülésszak nem ért véget vidám hangulatban. A Francé Presse hírügynökség tudósítója szószerint ezeket írja: „A Nyugateurópai, Unió ezen ülésszakának mérlege kérdőjellel végződik, mert az unió nem akar eltűnni a világból és mégis attól tart, hogy elveszti létjogosultságát, ha a tagállamok miniszterei nem veszik tekintetbe határozatait és javaslatait, de még felelet sem adnak az információk iránti kérésére és ha a NATO sem veszi tudomásul a Nyugateurópai Unió létezését". Ez az oka annak, hogy a Nyugateurópai Unió ülése „ünnepélyes felhívást" intézett a tagállamok kormányaihoz. Felszólítása a hét nyugateurópai ország hattyúdalaként hangzik. Az AFP tudósítója kijelenti, hogy ezt a felhívást mindenki „a saját szájíze szerint" magyarázhatja. „A védelem technikai problémáiról" szóló vita elég szomorúan ért véget. A Francé Presse hírügynökség ugyanazon tudósítója beszámol arról, hogy a gyűlést az október 4-i űj tény — vagyis a szovjet mesterséges hold kibocsátása — azon valóság elé állította, hogy a közös védelem valamennyi problémája megvan fosztva minden reális tartalomtól". A napirend utolsó pontját, a közös politikáról szóló vitát meg sem tartották, mert Franciaország nem volt képviselve. Tudvalevő, hogy Franciaország éppen mcst törekszik az új kormány összeállítására és ezen erőfeszítései egyelőre meddők. Fon'os tanácskozások Szíriában Kairó (ČTK) — A kairói rádió közlése szerint Sukri Kuvatli szíriai elnök és Sabri Asali miniszterelnök október 15-én Damaszkuszban megbeszélést tartottak. Szíria elnöke és miniszterelnöke ezután Halef Azem nemzetvédelmi miniszterrel, H. Kallas külügyminiszterrel és Afif Bizri vezérkari főnökkel találkozott. A kairói rádió jelentése szerint Sabri Asali, Szíria miniszterelnöke az ülés befejezése után kijelentette, hogy Szíria politikai életének és hadseregének vezető képviselői a legutóbbi közép-keleti fontos politikai kérdéseket vitatták meg. Szíria parlamentje október 14-én az új funkciós időszakra a parlament elnökévé Ahram Hauranit, a Baath arab megújhodás befolyásos baloldali szocialista párt vezetőjét, első alelnökké Rafik Bassur képviselőt választotta meg. Egyiptom támoqatja Líbiát Tripolisz (ČTK) A líbiai rádió közlése szerint október 14-én Líbiába egyiptomi katonai felszereié? érkezett. A szállítmány páncélkocsik!; íl és lőfegyverekből állott. Líbiába egyúttal egyiptomi katonai misszió érkezett, amely a líbiai csapatokat az új fegyverek kezelésére fogja cktatni. A líbiai rádió hangsúlyozta, hogy ez az egyiptomi támogatás az arabok szolidaritásának úi bizonyítéka, mely szolidaritás az arab nemzeti mozgalmon alapszik. Ju^oszláveüenes garázdálkodás Párizsban Párizs (ČTK) — Mint ismeretes, vasárnap, október 13-án a hajnali órákban „ismeretlen tettesek" többtagú bandája támadást intézett a Párizs központjában lévő jugoszláv tájékoztató szolgálat helyiségei ellen. A támadók betörték a reprezentációs könyvüzlet kirakatablakait, majd behatoltak a helyiségekbe, a berendezést az utcára dobálták. A könyveket és a bútort halomra hordták és meggyújtották. A rendőrségi közegek későn érkeztek a tett színhelyére. A párizsi rendőrfőnökség vasárnap délután közölte, hogy letartóztattak három jugoszláv emigránst, akiket azzal gyanúsítanak, hogy részt vettek a támadásban. Megállapították, hogy ezek a volt csetnyik-alakulatok tagjai, akik Jugoszláviából közvetlenül a háború után megszöktek. Az emigránsok egyike a kihallgatás során bevallotta, hogy nemrég jött Nizzából Párizsba, ahol a jugoszláv háború utáni emigráció központja van. Jugoszlávia franciaországi nagykövetségének képviselője október 14-én felhívta az illetékes francia hatóságokat, hogy terjessze ki a tettesek utáni nyomozást. Követelte, hogy ne csak a tetteseket nyomozzák ki és vonják felelősségre. hanem a jugoszlávellenes provokáció szervezőit is. Véget ért a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa A Szakszervezeti Világszövetség Lipcsében most véget ért IV. kongresszusa a Nemzetközi Munkahivatal és az UNESCO, vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezetének részét képező két szervezet szónokai is felszólaltak. A körülmények véletlen összejátszása folytán azon az ülésen, amelyen a két szónok felszólalt, a Kínai Szakszervezeti Szövetség elnöke vezette a vitát. Az ENSZ képviselőit tehát a hatszáz milliós kínai nép egyik képviselője vezette be, annak a népnek a képviselője, amelynek John Foster Dulles oly makacsul utasítja el ENSZ-beli képviseleti jogát. Ez a kis esemény is képet nyújt az amerikai politikusok azon kétségbeesett kísérleteinek hiábavalóságáról, hogy tagadják a tényt. A népi Kína ugyanúgy fennáll, mint a 14 millió tagot számláló Kínai Szakszervezeti Szövetség. A szövetség tagjai lelkesen dolgoznak azon, hogy felszabadított hazájukat fejlett Iparú állammá alakítsák. Ez a kongresszus azonban tanúbizonyságot tesz a szakszervezeti mozgalom általános és hatalmas fejlődéséről a volt gyarmati vagy félgyarmati országokban és azon országokban, amelyek még szabadságukért harcolnak. Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára kongresszusi Jő beszámolójában hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalom az utóbbi években a legnagyobb mérvű fejlődést mutatja Ázsiában, a KözépKeleten, Afrikában és Latin-Amerikában s azokban az országokban, ahol néhány évvel ezelőtt a szakszervezeti mozgalom nagyon csekély mérvű volt, vagy egyáltalán nem létezett és ahol még mindig ki van téve korlátozásoknak. „Ezen országok szakszervezeteinek képviselete és az egyes küldöttek által a tömegharcról előterjesztett jelentések képezték e kongresszus legfeltűnőbb jellemvonását. A fejlett ipari országok küldöttei között sok szó esett e tényről. Az ázsiai és afrikai országok valamennyi szónokának beszédét megtapsolták és forró testvéri szolidaritást nyilvánítottak irántuk. A Saillant főtitkár által előterjesztett javaslatok között kevés volt, amelyet olyan egyetértéssel fogadtak volna, mint az algériai munkásokkal való szolidaritás nemzetközi szakszervezeti bizottságának megteremtésére irá nyúló javaslatot. Az egyes ázsiai és afrikai küldött ségek nagyszámúak voltak, így pél dáül a kínai küldöttségnek 25, az in donéziai küldöttségnek 19 tagja vol Más küldöttségek kisebb számúak vol tak, egyeseknek, mint például Thai földnek mindössze egy tagja volt. Ha bár Thaiföld kis ország, valamem jelenlevő küldött elismerte, hogy dolgozók szövetségének megteremték új további láncszem a gyarmatellene, mozgalom láncolatában, s az az éljenzés, amellyel Thaiföld küldöttét fogadták, ezen elismerés bizonyítéka. Egészbenvéve azt lehet mondani hogy a kongresszus igazolta Sz. A Dangenak, a Szakszervezeti Világszövetség alelnökének és az Indiai Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkárának nyilatkozatát. Amikor a felszabadító mozgalomról és a szakszervezetek feladatairól szólt a gyarmatosítás elleni harcban, kijelentette, hogi az ősrégi kultúrával rendelkező nagt nemzetek új erővel és olyan új távlatokkal keltek fel, amelyeknek nina párjuk a történelemben. Ez az új erő nemcsak Ázsiában, Afrikában, a Közép-Keleten és LatinAmerikában talál visszhangra. Elél felemlíteni egy példát: A nyugatnéme küldöttség vezetője (akit csak Will néven mutattak be, hogy megvédjé öt az üldöztetéstől hazatérése után beszámolt az öntudatos német mun kások elszánt harcáról a szakszerve zeti és nemzeti egységért. Viharo éljenzésben részesítették őt; ^aofc kö zött, akik siettek kezet fÖgtti vele é kifejezték teljes támogatásukat, so afrikai és ázsiai küldött volt. Ezek küldöttek magukévá tették az Aden auer-féle nácik és militaristák ellen harcot. Az egész kongresszus lefolyásában i legnagyobb hangsúlyt arra a törekvésre helyezték, hogy a munkásosztáli soraiban és szervezeteiben egysége, teremtsenek. Ezen egység elérésével ( világ fekete és sárga munkásai éreztetik súlyukat és hatalmukat. Ez ( világos következmény, amelyet a kongresszusból le lehet vonni. George Loh-, A nemzetközi szolidaritás manifesztációja Lipcsében Lipcse (ČTK) — Október 15-én délután Lipcsében a Kari Marx téren a kerületi város és környéke dolgozóinak tízezrei közös manifesztáciőra gyűltek össze a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusának részvevőivel. Lipcse dolgozói és ifjúsága közösen manifesztált a nemzetközi- szakszervezeti mozgalom képviselőivel a munkásosztály és szakszervezetei nemzetközi szolidaritásért, valamennyi dolgozó felszabadításáért a kapitalista kizsákmányolás és gyarmati elnyomatás alól, a szocializmus végső győzelméért a világ valamennyi országában A gyűlésen Giuseppe di Vittorio, ; Szakszervezeti Világszövetség elnöke Louis Saillant, a SZV főtitkára. Benői Frachon, a Franciaországi Altaláno Szakszervezeti Szövetség főtitkára Viktor Grisin, a Szovjetunió Össz-sz vetségi Szakszervezeti Tanácsának el nöke, Lombardo Toledano, a Szakszer' vezeti Világszövetség alelnöke és -Her bert Wanke,, a Szabad Német Szak szervezeti Szövetség einöke mondottal beszédet. OOQOQOOOOOQOOOOO^^ OOOOOOOOOO0OOOOOOOO Lassan kialakult az 0i

y n

agy feltűnést, világszenzációt jelentő szovjet műhold világvisszhangja, amit talán egy szóval lehet összefoglalni: tárgyaljunk! Lehetetlen, hogy ez a minden oldalról, a Föld minden sarkából, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből származó követelés ne hasson előbb-utóbb a vezető imperialista körökre is, amelyek pedig görcsösen ragaszkodnak erőpolitikájuk csődtömegéhez és úgy igyekeznek viselkedni, mintha a világban ismét mi sem történt volna, mintha az utóbbi időben nem következtek volna be olyan események, amelyek az erőviszonyokat lényegesen megváltoztatták a szolialista tábor javára. Hogy ez igy van, azt bizonyítja á múlt hét végén Dulles amerikai külügyminiszter washingtoni lakásán lefolyt négyórás beszélgetés, amelyet Gromikóval, a Szovjetunió külügyminiszterével folytatott. Azért érdekes és jellemző ez az esemény, mert alig két héttel ezelőtt, szeptember 17-én, az ENSZ XII. ülésszakának megnyitása napján Dulles az újságírók kérdésére, felhasználja-e a Szovjetunió külügyminiszterének jelenlétét az Egyesült Államokban arra, hogy vele közvetlen tárgyalásokat folytasson — nagy felfuvalkodottan kijelentette: „Nincs mit tárgyalnom közvetlenül Gromikóval, hiszen ő csak a Kreml levélhordója, nincsen önálló véleménye." Az események azonban keservesen rácáfoltak az imperializmus vezérügynökére, ahogyan Dullest újságíró körökben nevezik. Alig egy héttel az ENSZ tárgyalásainak megindulása után mint a bomba hatott az amerikai vezető körökre és fullajtárjaikra egyik legnagyobb és legfontosabb ütőkártyájuk pálfordulása — SzaudÁrábia küldöttjének ENS»-beli felszólalása. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy Washington politikája a szuezi válság óta az arab világ megosztására, egységének megbontására irányult a világnak ezen a neuralgikus pontján. Az amerikai demokrácia örök „dicsőségére" Dullesék politikája ebben a törekvésben az arab világ legreakciósabb erőire, a hatalmukat féltő feudális fejedelmekre, a trónjukért remegő királyokra támaszkodott: Szaúd-Arábia, Irak, Jordánia és Marokkó uralkodó köreire. Ezeket vásárolja meg a mérhetetlen olajprofitbói származó koldusalamizsna odavetésével és uszítja a korántsem kommunista, de következetesebben imperialista-ellenes Egyiptom, Szíria, Jemen és Algéria nemzeti felszabadító mozgalma ellen A nyár vége felé mär úgy látszott, hogy az amerikai „divide et impera" — kelts meghasonlást és uralkodj elv — sikereket ér el a közel- és közép-keleti térségben. A jordániai reakciós puccs sikere, Szaúd-Arábia királyának amerikai látogatása után az olajmonopóiiumok elérkezettnek látták az időt előbb az imperializmus-ellenes erők gyenqébbnek látszó állása, a Szíria elleni felvonulásra, hogy annak „gleichschaltolása" után a fő állás, Egyiptom ellen fordulhassanak. Az összefesküvésbe bevonták a Szíriával szomszédos valamenny

: államot, az arab Irakot, Jordániát és Libanont, de a nem arab és minden hasonló lakályszolgálatra kész Izraelt és Törökországot is. Ugyanakkor a tenger felől felvonult az Amerikai Egyesült Államok hatodik hadiflottája és ágyúival tüntetett a nemzetek és a tengerek „szabadsága" nevében a szíriai partok előtt. De éppen ez a nagy mohóság, a felvonuló imperialista erőknek ez a tarka együttese volt a sírásója az amerikai terveknek. Az arab államok elfogadták ugyan a nagy sebbel-lobbal, légi úton szállított amerikai fegyvereket, de amire azoknak el kellett volna dördülniök — váratlan esemény történt. Az amerikai hatodik flotta orra előtt, szinte annak £irai között egy másik hadihajóraj futott be a szíriai kikötőkbe — baráti látogatásra. A szovjet hajóraj vezetői — mert szovjet hajókról volt szó — ugyan következetesen tartózkodtak minden kardcsörtető nyilatkozattól, mégis ennek a „benn a bárány, kint a farkas" helyzetnek egész jelentőségét megértették még az arab államok feudális körei is. Először — az egész világreakció mérhetetlen csodálkozására — a feudális arab államok kormányai kijelentették, hogy a szállított amerikai fegyverek jól jönnek, de nem a testvér szír állam megtámadására, hanem arra, hogy vissza tudják verni az esetleges újabb izraeli agressziót, ha ez az állam ismét eqymülió arabot akarna kiűzni a terméketlen sivatagba, amint azt 1947-ben tette. Az amerikai imperialista körök eleinte azt hitték, hogy nem jól hallanak, hogy valami „keleti ravaszság" bújik meg a háttérben. De amikor aztán Szaúd-Arábia küldötte az egész ENSZ színe előtt kijelentette. hogy támogatná Szíriát, ha azt Törökország vagy Izrael megtámadná és ilyen értelemben nyilatkozott az Amerikában a nyáron potom pénzen „megvásárolt" Szaud király is — már nem lehetett kétség, hogy a közép-keleti amerikai cselszövések csődöt mondtak. Nem lehetett kétség az iránt, hogy még a feudális arab államok uralkodó körei is belátták. hogy szabadságukat nem Szíria, vagy Egyiotom, sem pedig a kommunisták nem veszélyeztetik, hanem egyetlen igazi ellenségük az olajra törő világimperializmus s annak vezére, az Amerikai Egyesült Államok kormánya. De nem lehetett az amerikai imperialista köröknek és közel-keleti kiszolgálóiknak: Izraelnek és Törökországnak semmi kétségük az iránt sem, hogy már elmúltak azok az idók, amikor a nemzetek szabadságának ügye ki volt téve a támadó hatalmak kénye-kedvének. A szovjet hadihajóraj jelenléte a válság idején a szír kikötőkben ennek beszédes bizonyítéka. De ezt bizonyítja Hruscsov elvtársnak a New York Herald Tribúne tudósítójának adott legutóbbi nyilatkozata, annak Szíriára vonatkozó része is. Mindezek alapján Dulleséknek meg kellett érteniök, hogy a szabadságukért küzdő államok, nevezetesen az arab államok is sikeresen támaszkodnak a Szovjetunióra annak egyre növekvő politikai, gazdasági és — ha ke!l — katonai erejére. Ez a keserves felismerés volí az, amely Dullest alig egy héttel felfuvalkodott kijelentése után, miszerint nincs mit tárgyaljon a szovjet külügyminiszterrel, arra kényszerítette, hogy meghívja személye; megbeszélésre washingtoni magánlakásába és a tervezett két óra helyett négy órán át tárgyaljon vele Ez a meghívás október 2-ár hangzott el, 48 órával azelőtt, hogj a világot bejárta a szenzációs hír £ szovjet mesterséges hold sikerei földkörüli útjáról. A meghívás 5-ére szombat estére szólt, így a szerencsétlen Dulles még annak a keserí labdacsnak a lenyelésétől sem kíméltetett meg, hogy az elsők közötl kívánhasson szerencsét — a Kreml levélhordójának! Tanulságos ez a história szélesebt politikai szempontból is. Megmutatja hogy csak a szabadságukért következetesen harcoló népek állásfoglalása, a béketábor határozott kiállást s a Szovjetunió politikai, gazdaság: és katonai ereje azok a tényezők amelyek az imperialistákat rabló-terveik felhagyására és a világbéke megőrzése céljából múlhatatlanul szükséges tárgyalások megkezdésére tudja kényszeríteni. Kétségtelen hogy ebben a tekintetben azok a rövid, villanásszerű fények, amelyek e hó 4-e óta a csillagos égbolton feltűnnek, azok a jelek, amelyek a tizenötös és hét és félméteres hullámhosszokon a végtelen világűrből rendszeresen hozzánk érkeznek, lényegesen befolyásolják a világ sorsának alakulását a tárgyalások felvétele, a béke cselekvő megőrzése felé. Sz. L. CJJ SZO 4 ír 1957. október 2.