Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-08 / 250. szám, vasárnap

/ Juli u s Fučík: ;] AT í I u • Ähová a sikerek ismét visszatérnek • i Ma tizennégy éve, 1943. szeptember 8-án gyilkolták meg a fasiszták Július Fucíkot, Csehszlovákia nagy fiát. Onnan felülről, í g y együttvéve is csak egészen parányi célt, egyetlen pici pontot mutatott. Földbevájt apró lyuk. A lyuk körül jéltucatnyi kisfiú tömörül, hogy színes golyóival beletaláljon. A háború elhall­gattatja a múzsákat, de a gyermekek játékát nem. Az az úr ott a Junkers-gépben jól célzott. Bombája pontosan a gyermek­csapat közegébe talált. Emberek szaladnak ki a házakból, szemük egyre vörösebb, egyre beeset ­tebb. Ők szedik össze a hat fiú szét­szaggatott testrészeit. Az iskolába vi­szik be, ahonnét csak az imént szalad­tak ki a gyerekek, lármásan, elevenen, játékra vágyva. A rémülettől szinte megbénult kéz­zel, ügyetlenül dolgozik a hivatalos fényképész, hogy megörökítse az iszo­nyú dokumentumot... A fényképfelvétel légi úton három nap alatt elért Párizsba, Londonba, Prágába, Moszkvába. Az újságok cím­oldalukon közölték a képet. Az embe­rek, akiknek szeme ugyanolyan, mint az elgueti embereké, rámeredtek a fa­siszta háború borzalmas bűnjelére ... Tavasz volt. Egy szénraktár deszkapalánkja mö­gött, mint valami világítótorony a smí­chovi külváros füsttengerében, magá­nyos fa virágzott: virágaival mutatta az utat a kis lyukhoz, amely játékra jegy heverne? Ilyesmi előfordul. Az csábította a gyerekeket Prágában épp- ember megy és a pénz kicsúszik a zse­úgy, mint Elguetben. Köröskörül Prá- béből, roppant egyszerű. Hallottak már ga füstös ipari negyede terpeszkedett, hasonló esetről. A hat kisfiú számára azonban egész De az úton nem hevert pénz. Prágából csak ez a csöpp hely volt a Hat gyermekfej, amelyben a kép­Ipolyságtől Losoncig mintegy száz kilométer hosszú út szeli át a kék­.' kői járást. E hatalmas területen több van az Óváros, görbe sikátoraiban a f mint hatvan kisebb falu terpeszkedik zsibárusbolt okkal; ezek még kitartottak ^ a völgyben és az Ipoly menti rónán. a zálogházak szervezetével szemben, A A múltban a mezőgazdaságon kívül nínolrójr n íTOnéntiplr ntinmnri ilrrtŕ I Ide cipelték a szegények nyomorukat, azzal áltatván magukat, hogy kisebb lesz, ha némi aprópénzre váltják. Szüleiknek az utcák és hidak kö­JÚLIUS FUČIK A fiúk kifordították minden zsebü­nem volt más munkaalkalom, de ez az egyetlen lehetőség sem ért sokat. Maradi gazdálkodás mellett kevés hasznot hozott a föld, szegényesek vezetébe taposott láthatatlan lábnyo- Á voltak a hektárhozamok, s még azt mát követve vonult a hat kisfiú. Kö- Y a keveset is, amit a mezőgazdaság zömbös emberáradat hömpölygött el t termelt, nagyon nehezen lehetett ér­mellettük, nem is sejtve, hogy ünnepi y tékesíteni. Nagyon el kellett voina menettel találkozott. (Ki tudja, sokan ^ ide valamilyen kereseti lehetőség, talán még kalapjukat is megemelték A hisz sok volt a munka után áhítozó volna.) I ember ... Elöl lépkedett Frantík és Antonín; t Mindezt azért emiitettük, mert az kis, kemény öklüket a zsebükre szorít- • emberek hamar felejtenek, különösen va őrizték a kincseket. Tíz lépéssel ^ ha jobban megy a soruk. A felsza­mögöttük, anélkül, hogy szem elől té- A badulűs után ebbe az isten háta mö­vesztették volna őket, mint valami Y götti iárásba — mint mondani szok­díszkíséret és egyben őrség is, ment a f ták — is új élet köszöntött be. többi négy. Vaktában odataláltak az f Szinte egyik hónapról a másikra öreg Izsák bôltjába. $ nagy kiterjedésű bánya létesült Póto­A négy fiúból álló díszkíséret a be- ^ ket: egész vagyonuk ott feküdt az járatnál állt fel. Frantík és Antonín A útszélen, de együttvéve sem tett ki remegve lépett a zsírpecsétes frakkok Y félkoronát. és egyéb fakó rongyok közé. — Kevés ... a p Uif mögött ott állt az öreg Izsák. v Űjra belenéztek az újságba. Nem, Némán rakták ki eléje a bádogdobozt, f ilyen keveset senkisem adott. Ennyi a sípot, spárgát, golyókat és végül An- ^ nem segít. tonín zsebkését és merészen az arcába A — Én hozok holnap ... néztek, nem riadt pillantással, mint Y — Késő... anyáik, nem is kényszeredett és feles- v Ki tudja, mi történik holnapig. Ki legesen kihívó szemmel, mint apáik, f tudja, Elguetben hány fiúnak kell az hanem diadalittasan. ^ életével fizetnie lassúságunkért. Mi az, Az ö Izsák értetlen iHa n, ft hogy holnap! Ma! ?dia végi g£tott az értéktelen holmikon f K t égbeesetten néztek körül, és dühösen morogta: A Mi történne, ha itt valahol egy bank- — Mi legyen ez? A Nyilván meglepődött. Ezt jó jelnek • vettek. Csakugyan sok ez így együtt, f — Mi legyen ez? — morogta megint. ^ — Iszkoljatok, csibészek! A No .'dm, képtelen felfogni. Azt hiszi, A tréfálunk. Frantík nem bírta tovább az T fogyni kezdtek, egyre kevesebb lett belőlük. Az olvasó, aki figyelemmel kíséri (s ilyen nagyon sok van) az újságban a széntermelésről szótő hí­reket, először nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy a pótori bányászok jóval alatta marad­tak a száz százaléknak. Talán sajtó­hiba — gondolta, de nem volt az. A pótori bánya valóban lemaradozik, s ha még egyelőre beszélhetnek a terv átlagos teljesítéséről, a tavaszi hónapokban szerzett többletnek kö­szönhetik. A verőfény után megjelentek az első felhők, s a pótori bányászok szótárába bekerült a náluk eddig is­meretlen szó — lemaradás. Mi okozza a hanyatlást? Joggal felmerül a kérdés, mi az oka annak, hogy hanyatlás állott be a széntermelésben Pótoron? Először is az, hogy az elvtársak az igazga­fontos. Ezért gázoltak át a mély por- Zelet a"valósággal párosult, feszülten ünnepélyes pillanatot. Kiszaladt a szá- • ban. Itt agyalták ki apró csibészsé- gondolkozott. Hirtelen megszólalt An- ján: geiket, akár a költő verse strófáit. Eb- tonín: be a sarokba soha be nem kukkantott — Nekem van — egy pillanatra a tanító. A szenesemberek csodálato- megtorpant, de aztán mégis folytatta san simára taposták ezt az utat, itt akadálytalanul gurultak a golyók. S ez volt az a hely, ahol a deszkapalánk alól még fű is bújt elő és ez a néhány ágas-bogas növény nekik a természetet jelentette, a dzsungelt és idegen or­— nekem van egy zsebkésem. Ezek a szavak új irányt adtak gon­dolataiknak. — Mit kezdesz egy késsel? Ez már-már istenkáromlásnak szá­mított. Antorún zsebkése kincs volt, — Ezt mind el akarjuk adni. ^ Az öreg Izsák . emberismerő volt. i A hangból meg tudta ítélni, ki az, T aki kér, aki alámerülőben van, ki van ? ron é s ínyekén s naponta vagon­itt először és ki másodszor, ki az, oki • számra kerül felszínre a föld mélyén soha többé nem jön, ha most vissza- Á rejtőző kincs — a szén. Persze a utasítja és inkább éhenhal, semhogy A szén ne m magától a felszínre, méa eauszer felkínálná kovott kabát- I amberek kellenek ehhez, még pedig száz számra. Egyszeribe munkát ka szágok illatát idézte, amerre Korkorán, amelyet irigység övezett. Lovagi fegy­a hős kapitány járt. Itt szoktak há- ver, amelyre esküdtek, borúsdit játszani és álmodozni. Itt - Hogy mit? .. Hát ha eladom? nyerték vagy vesztették el szenvedé- öt szempár meredt hit etlenül Anto­lyes hazárdjatekban, a szivárvány min- n­mra E[adni Q kéit> ame l^ egész y ű_ den színét megcsillantó üveggolyóikat. „onát jelenW De ma a hat kisfiú nem azért jött ' „ ' .... . a szénraktárhoz, hogy háborúskodjon, „ V aM° n! M°f értettek csak meg. álmodozzon, vagy játsszon. Ügyet sem Frantík ünnepélyesen felállt, utana a vetettek a gondosan földbe vájt kis lyukra. Leültek az útszélre, háttal a kemény szárú kalandos álmodozásra csábító kórónak és összedugták a fe­jüket. Frantík széthajtogatott egy újságot és ahogy az apjától látta, kisimította a tenyerével. \ Az újságlapról egy gyermekarc né­zett rá. Homlokát bomba tépte fel. Egy elgueti fiú. Frantík felnőttes hangon csendesen olvasni kezdett. Az elgueti bombázás­ról olvasott pajtásainak. A fasizmus barbárságáról. És elolvasta a felhívást, amely tiltakozó akciókra és cselekvő szolidaritásra szólított. Az idegen sza­vakat Frantík némi erölködés'sel tudta csak kimondani, nem is nagyon értet­ték, de átültették a maguk nyelvére. Az elgueti fiúk — akárcsak ők. Azok is egyenesen az iskolából szaladtak a szénraktárhoz, hogy üveggolyóval játsszanak. És éppen ott, az elgueti még egyszer felkínálná kopott kabát ját. Frantík hangja más volt, mint amilyet valaha is hallott, és ha nem lett volna ilyen öreg, felizgatta volna magát. Így csak érdekesnek és nevet­ségesnek találta. Mire nem képesek ezek a kisfiúk, csakhogy cigarettához , jussanak. • i pott, aki dolgozni akart. Nagy is volt a munkakedv, s a pótori bányászokat egyik napról a másikra híressé tet­ték a sikerek. Először a verőfény ... - Nekünk nem cigarettára keH' - f A szén hataImas ipafunk egyi k j e g_ magyarazta Frantík sertodotten, hogy f font06ab b éltetője, hiszen a szüksé­többiek. Frantík olyan bensőséggel Ahá ™ozira> • e, ne r£Íl 95 szá2al é, kät a szénbö 1 szorította meg Antónín kezét, aho- _ Môzira sem Spanyolországnak § * ap j. u k u- Ehh€2 a nagy jelentosegu ero­nuan auPrmpkek mindia férfiak rsak u „ ľ fiL ľ.,^^ 9 I forráshoz a potori bányászok átlago­a Testélí mamtában tudják ~ buggyant ki belőle dacosan. é sari napi 11 0_ 11 5 százalékkal járul­ľztľn nfméľ etett Antonín zseb- Csend lett ,ZSák fe]éb m' mint V a' • ta k hozzá. Az 1956-57. bányászév­késeZelU^y mtt-kopott bádoaZ- lami hosszú szala g- " é9'9Pergett az A ben, tehát 1956. augusztus 1-töl 1957. bozt ZnL hol mint roimLuTö hol éle t' Frantík belül korholta m a^ ät é s I 3 1­f9 a tervezett 367 760 tonna oozt, amely nol mint rovargyujto noi nem mfirí Antonínra néznL Miért í s»„ 6 n 4rn mint száguldó vonat szerepelt, a Vlta­va partján pedig mint gőzhajó. Nem olyan értékes, mint Antonín zsebkése, de Frantík életének egy darabját je­lentette. Ruda búcsúzóul utoljára még' a mar­kába szorította tizenhárom színes go-. lyóját és — amikor Josef odatette a sípját az adományokhoz —, elszégyel­te magát és hozzácsúsztatott még egy tizennegyediket, az ólomgolyót, amely­lyet mindig nyert. Hat zseb ürült ki. És az út szélén, gondosan egymás mellé rakva, de egy­séges halmot még nem képezve, ott sorakoztak a hat fiú legfőbb értéktár­gyai: zsebkés, bádogdoboz, síp, golyók. nem mert Antonínra nézni. Miért is • szén helyett 401319 torma szenet mondta meg? Mit tartozik ez az öreg •adtak népgazdaságunknak. Ehhez a zsidóra? Most rendőrt hív majd. A kin- ^ többlethez legnagyobb mértékben a eset elkobozzák és az elgueti fiúknak A Bukovec-bánya járult hozzá, amikor szánt segítségből semmi sem lesz. Óva- a tavaly novemberben teljesítette az tosan kinyújtotta a kezét a pult felé, • egész évi tervet, és december 30-ig hogy mentse, ami még menthető... 1 41850 tonna szenet fejtettek terven — Hagyod ott! — szólt rá Izsák szi- • felül a Bukovec-bánya vájárjai. Ezen­gorúan. ^ kívül a pótori bányászok kötelezett­Kezébe vette Frantík horpadt bádog- A séget vállaltak arra, hogy ez év ma­dobozát és sokáig nézte. A két meg- Y jus l-ig további 17 000 tonna szenet bízott szemei sóváran követték. J termelnek terven felül s felszámolják - Mhm... nna... - morogta - f a, Há j" és Slatinka-bánya 1600 ton­a doboz nem rossz, de két koronánál • nä s L tartozását. Ez meg is történt. többet nem adok érte ... És ez itt... i A hatralek felszámolásán kívül 17.731 - miközben Antonín zsebkését a te- \ tonn a Géntöbblettel ünnepelték meg Bukran János lőmester és segítője Vámos János a töltést készítik elő a furatba. — Szl uka felvétele. tóságon, az alapszervezetek vezetősé­gében s a tömegszervezetekben kis­sé elpihentek a babérokon, ügy vél­ték, hogy jól megy a munka,, minek mindig vele foglalkozni. Először a munkaverseny aludt el szép csende­sen, azután — nagyrészt a munka­verseny hanyatlása miatt — csőikként a termelés. A termelés csökkenése folytán kisebbek lettek általában a bányászok keresetei is. Sok helyen meglazult a munkafegyelem, siaporo­dott a műszakok kihagyása az egyes bányászoknál. A „Slovo baníka" című üzemi lapban a Háj-bánya aknaveze­tője (L. R. aláírással) arról panasz­kodik, hogy sok az úgynevezett „üdülő" bányász, akik lemennek ugyan a tárnába, de csak azt nézik, hogyan üssék agyon az időt. Véle­ménye szerint egyesek csak azért járnak a bányába, hogy élvezzék a bányászoknak kijáró előnyöket. Az igaz, hogy sok a lézengő és az ab­szencia több mint 3 százalékkal emelkedett. A tervteljesítésben való lemaradás drágítja a termelést. Eh­hez hozzájárul az is, hogy a bánya nem kap elegendő vagont a kifejtett szén elszállítására. Eddig több mint 300 vagon szén hever a rakodók mellett, s az esőtől meg a naptól így elértéktelenedik a szén. nyerén, a fiút meg a szemével lemérte — jó munka... úgy, hát, azt mond­szénraktárnál, a játék kellős közepén Wrga, csiga, egy elnyűtt, börutánzatú játok, Spanyolországért..'. Hm, nagyon érte őket utol a halál. pap,rerszeny, egy csavar, gumipuska es szé munk a_, £ koroná t Planicka kapus fényképé, ügyetlen kez ta ?£ " Izgatottan néztek fel az égre. utánozta aláírással, meg egyéb 'csodá- . ''' .. ... . . ... Tavafzi felhők siettek fölöttük, de el- latos holmik, amelyekről nem tudod, J Zicsoda fgTzelmet'te lent ez lenség sehol. Összehúzták a szemüket, mi a rendeltetésük, és amelyeknek a ' th p„ *,„• ,,„ „'. . hogy jobban lássanak. Képzeletükben nevét is elfelejted, ha felnősz. tf y ' ae yi pe n~ az ellenségnek annyi feje volt, mint a Felbecsülő pillantással nézte végig a sárkánynak: síkos, hájas fejek s va- ftű f gyerek még egyszer ezeket a kin­lahogy egymásba folytak. Nem lehetett cs eket és hallatlanul értékeseknek ta­pontosan megkülönböztetni őket. Egy- lálták őket. Aztán — arcukon és moz­szerűen az ellenséget látták, a fortéi- dulataiban komoly ünnepélyességgel mes, az iszonyú ellenséget, amely El- _ me qbi zták Antonínt és Frantíkot, guetben fiúkat gyilkolt; és az elgueti adják et ezeket a kincseket. fiúk segítségért kiáltanak. Segítünk? Persze, hogy segítünk! Nem ez volt a kérdés. Tudták ezt, Mielőtt Frantík a végére ért az olva­sásnak. — A bátyám — mondta azután Ruda tárgyilagosan — Spanyolországba ment, önkéntesnek... Elgondolkoztak: ez álomnak szép, de segítségnek? — Te nem is tudsz lőni — hangzott Frantík ellenvetésé. Ez döntő volt. Persze, majd megta­nul, de ez már csak lesz! A se­gítség nem halogatható. Azonnal — hangzott nyomatékosan az újság fel­hívása —, azonnal tenni kell valamit! De hogyan? Tanácstalanul pillantot­tak az újságba: ennek nyilván benne kell lennie. Benne is volt. Frantík fel­villanó örömmel mutatott egy mondat­ra: „Gyűjtés a spanyol nép megsegí­tésére". Öt, tíz, ötven, száz koronák talál­koztak mindenfelöl az újság hasábjain és olvadtak egyetlen nagy segítséggé — mondta az újság. TIT SZÖ 4 & 1957. szeptember 5. A folyón túl, a Vltava jobb partján « május elsejét és a Munkaérdemrend büszke tulajdonosai lettek. . . . később kis felhősödés A fenti sikerek kétségkívül annak tudhatók be, hogy a pártszervezet üzemi bizottsága minduntalan figye­lemmel kísérte a termelést, a kom­munisták elöljártak a feladatok tel­jesítésében, s a szakszervezetben és a többi tömegszervezetben a szocia­lista munkaverseny elmélyítéséért harcoltak. Ennek az lett az eredmé­nye, hogy a bányászok túlnyomó ré­$ sze bekapcsolódott a munkaverseny­(1937) A be. A munkaversenyben ezután olyan Jó Sándor fordítása Y kiváló vájárcsoportok nőttek ki, mint Az öreg Izsák igazságosan megbe­csült külön-külön minden darabot. A spárgát, Ruda ólomgolyóját, a sí­pot ... A végén leszámolt a pultra húsz koronát. Aprópénzben, hogy többet tegyen ki... J a Pukovec-bányában dolgozó, Mun­f kaé"demrenddel kitüntetett Dulaj $ András vájárcsoportja, amely 133,53 A százalékra teljesítette a szénfejtési tervet, vagy a Springő-csoport, amely . háromnegyed év alatt 141,24 százalé­f kos teljesítményt ért el. Kiemelkedő ^ eredményekkel dicsekedhet Kolár Pál A és Kovács András csoportja is a Háj­bányában és Molnár József kollektí­. vája a Slatinka-aknán. A vájárokon 9 kívül szép teljesítményt értek el Lu­§ kács István, Hudec Pál előkészítő A csoportjai, Janák József, Vo.jtik Jő­" zsef, Malachovsky György kollektívái, f A folyosók gyors átvágásával, a mun­^ kahelyek előkészítésével nagyban elő­k segítették a szénfejtési terv túltel­A iesítését. Hasonlóképpen a többi * munkaszakaszokon is számos bányász ) tüntette ki magát kiváló munkatel­f jesítménnyel. k Arról azonban, amit fent elmond­A tunk, főképpen csak ez év májusáig Julius Fučík egyik Szovjetunióban tett látogatásakor készült ez a felvétel, á fle^tľjus^le.e'^S Van kivezető út A pótori példa igen tanulságos, nemcsak az ottani vezetők és a töb­bi dolgozók számára, de mindenki számára, aki egy pillanatra is meg­feledkezik arról, hogy a szervező munka, az ellenőrzés bármilynemü lanyhulása feltétlenül hanyatlást von maga után a termelésben. Ügy van ez itt is, mint amikor a mezőgaz­daságban elhanyagolják a növény­ápolást — egy-kettőre feltör a gaz. A magunk okozta hibákon kívül elő­fordulhatnak még rajtunk kívül álló hibák is, amelyek annál jobban nyomnak, minél nagyobbak sa.ját hi­báink. Az illetékeseknek feltétlenül meg kell oldaňiok a szén gyors' el­szállításának kérdését, de ezzel még nem oldódik meg a termelés lema­radásának kérdése. A pártnak ismét határozottan el kell foglalnia vezető szerepét, rajta legyen a figyelme a termelésen. Elsősorban újra ki kell fejleszteni a munkaversenyt, amely már annyi sikerhez segítette a pótori bányászokat. Mindent egybe véve megvan a le­hetőség arra, hogy a pótori bányá­szok ismét visszaszerezzék jó hír­nevüket. A mai bányásznap, amelyre nagy lelkesedéssel készültek fel — akkor lesz a bányászok méltó ün­nepe, ha azon elhatározások szület­nek, amelyek életbe léptetése előse­gíti nemcsak azt, hogy a régi sike­rek visszatérjenek, de újak is gaz­dagítsák a pótoriakat. Számos bányásszal beszélgettünk akik kijelentették, mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy Pótor is­mét az elsők közé emelkedjék. Most már csak az a fontos, hogy ez az akarat minden egyes bányászt jobb munkateljesítményekre serkentsen. Miklya János

Next

/
Thumbnails
Contents