Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-06 / 248. szám, péntek

Dicső napok: Lenin műve a szocialista forradalom elméleti alapjairól Lenin az illegalitásban, a Razlivi tó partján, majd Finnorsiágban végzett elméleti tevékenységét az Állam és Forradalom című művével tetőzte be, amelyben kifejtette a proletár-forradalom értelmét és célját, körvonalazta a születendő szocialista állam alapjait és mintegy biztos útmutatást adott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyakorlati végrehajtására. Művének első fejezetében, melyben az osztálytársadalomnak és az államnak lényegével foglalkozik, Engels A család, a magántulajdon és az állam eredete című művéből indul ki, miután megállapítja, hogy „az állam az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke és megnyilvánulása." Lenin az államot (itt a kapitalista, imperialista államot érti) a maga külön alakulataival, börtöneivel, hivatalaival, stb., az elnyomott osztály legfőbb kizsákmányoló eszközének tartja. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: lesz-e állam és milyen lesz a proletárforradalom után? Lenin itt ugyancsak Engels fejtegetéseire támaszkodva szembeszáll az anarchistákkal, akik azt tanítják, hogy az államot „eltörlik". Lenin azt tanítja, hogy a proletariátus az államhatalom megragadásával megszünteti az államot, tudniillik a kapitalista államot, mint a kapitalista, maroknyi, gazdag elnyomó hatalmát és helyébe olyan külön elnyomó hatalmat teremt, „amely elnyomja a burzsoáziát, ez pedig proletárdiktatúra." Műve második fejezetében Lenin az anarchistákkal vitatkozva különbséget tesz a kizsákmányoló osztályállam <'s a proletárállam között, mely a fejlődéssel elhal. „Az állam különleges hatalmi szervezet, valamely osztály elnyomására szolgáló erőszak-szervezet. De melyik osztályt kell elnyomnia a proletariátusnak? Természetesen csakis a kizsákmányoló osztályt, a burzsoáziát." A kizsákmányoló osztályoknak arra kell a politikai uralom, hogy a kizsákmányolást fenntarthassák, azaz, hogy megvédjék az elenyésző kisebbség önzö érdekeit a nép túlnyomó többségével szemben. A kizsákmáhyolt osztályoknak a politikai uralom minden kizsákmányolás teljes megszüntetésére kell, azaz a nép túlnyomó többsége érdekében, az elenyésző kisebbség; a modern rabszolgatartók vagyis a földbirtokosok és kapitalisták ellen.' L

enin az államhatalom szerepét a proletárforradalom győzelme után abban látja, hogy „a kizsákmányolók ellenállását elnyomja és hogy a lakcsság hatalmas tömegeit, a parasztságot, a kispolgárságot és a félproťetárokat vezethesse a szocialista gazdaság berendezésében." A múlt század európai forradalmai azonban igazolták, hogy a proletariátus csak akkor győzhet a forradalomban, ha széttöri a kapitalizmus katonai államgépezetét. Szétzúzni ezt a gépezetet, összetörni ezt a gépezetet, — ez az igazi érdeke a népnek, a nép többségének, a munkásoknak és a parasztok többségének, ez az előfeltétele a szegényparasztok és proletárok szabad szövetségének s az ilyen szövetség nélkül nem tartós a demokrácia és lehetetlen a szocialista átalakulás " — írja Lenin. Mivel kell tehát helyettesíteni a széttört régi államgépezetet — vetődik fel a további kérdés. Az elnyomó szervet meg kell döntenie a proletárosztálynak, ha nem akarja veszélynek kitenni forradalma eredményeit - a vereséget szenvedett burzsoázia részéről. Lenin ezt így magyarázza: „...az elnyomó szerv itt már a lakosság többsége és nem a kisebbség, mint eddig mindenkor — a rabszolgaság, a jobbágyság és a bérrabszclgaság idején egyaránt. Mihelyt azonban a nép többsége maga nyomja el elnyomóit, akkor már nincs szükség az elnyomáshoz' külön hatalomra. , Ebben az értelemben az állam kezd elhalni. A kiváltságos kisebbség külön intézményei (kiváltságos hivatalnokok, állandó hadsereg parancsnoksága) helyett maga a többség közvetlenül hajthatja végre az elnyomást, és minél inkább vesz részt az egész nép az államhatalom teendőinek gyakorlásában, annál kevésbé lesz szükség erre a hatalomra." A

parlamentarizmust illetően Lenin azt szorgalmazza, hogy a képviseleti intézményeket a fecsegő gyülekezetek helyett tegyék dolgozó gyülekezetekké. „A képviseleti intézmények megmaradnak. De nem marad meg a parlamentarizmus, mint külön rendszer, mint a törvényhozó és végreehajtó tevékenység különválasztása, mint a képviselők kiváltságos helyzete. Képviseleti intézmények nélkül nem képzelhetjük el a demokráciát, még a proletárdemokráciát sem, de parlamentárizmus nélkül elképzelhetjük és el is képzelhetjük, hacsak a polgári társadalom bírálata nem üres szó számunkra, ha a burzsoázia uralmának megdöntésére irányuló törekvésünk komoly és őszinte törekvés és nem „választási frázis ..." Figyelemreméltó az a fejezet, melyben Lenin az állam elhalásának problémáival foglalkozik é- tovább fejleszti Marx tanítását. Leszögezi, hogy a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet útján kell lenni egy közbeeső szakasznak, ez pedig a proletárdiktatúra korszaka. Itt felvetődik az a kérdés, van-e demokrácia a proletárdiktatúrában. Lenin Marxot idézi, aki a kapitalista demokráciáról írva kijelenti, miszerint ez a demokrácia „az elnyomottaknak néhány évenként egyszer megengedi annak eldöntését, hogy az elnyomó osztályok melyik képviselője képviselje és nyomja el őket a parlamentben." Äm a proletárdiktatúra nem jelentheti pusztán a szabadság kiszélesítését a demokrácia értelmében, „ahhoz, hogy az emberiséget a bérrabszolgaságtól megszabadítsuk, ezeket (itt Lenin a volt elnyomó osztályokra gondol) el kell nyomnunk, ellenállásukat erőszakkal le kell törnünk. Világos, hogy ott. ahol elnyomás, erőszak van, nincs szabadság nincs demokrácia" — írja Lenin. „Demokrácia a nép óriási többsége számára és a kizsákmányolóknak, a nép elnyomóinak erőszakos elnyomása, azaz kizárása a demokráciából — így módosul a demokrácia a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet idajén." Az állam megszűnéséről és a teljes szabadságról csak a kommunista társadalomban lehet szó. enin a kommunista társadalom fejlődésében két fokot említ: a szocializmus és a valódi kommunizmus fokát. A szocializmusban, a kommunista társadalom első fokán, noha megvalósul az az elv, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék és hogy egyenlő munkáért, egyenlő díjazás jár, ez még nem kommunizmus; mivel a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételén kívül teljesen érvényesül itt a „polgári jog". Más szabadság mint „polgári jog" nincsen. És ennyiben szükség van még az államra, amelynek a termelési eszközök köztulajdonának megvédése mellett meg kell védenie a munka egyenlőségét és a termékek elosztásának egyenlőségét. Ľ Repülő mentőautó A ság vák Prágai Központi Nemzeti Bízottmentőszolgálata és a CsehszloLégiforgalmi Társaság szoros együttműködésbe lépett. Ez év júniusában kísérletképpen a Prágában gyógykezelt, de Prágától messze lakó betegeket mentőautó helyett repülőtaxin szállították haza. A kísérlet kitűnően sikerült és ezért az eleinte csak ritkán igénybevett repülőtaxit mind gyakrabban kérték fel együttműködésre. A prágai kórházakból a mai napig 52 esetben Szállították a betegeket repülőtaxival más gyógyintézetbe, utókúrára, vagy haza. A beteg szállítása repülőtáxin nemcsak kényelmesebb és gyorsabb, hanem gazdaságosabb is. Prágából Prešovba például a mentőautók két napig voltak úton. Egy nap oda, a másik nap vissza. A repülőtaxi 4 és fél óra múlva már várja a további utasokat a ruzyni repülőtéren és amellett repülőtaxival kevesebb a „rezsi" mint mentőautón. A prágai mentőszolgálat diszpécserje a beteg kényelmét és a gazdaságosságot szem előtt tartva mast már a legtöbb eseben megkérdezi, ha átszállításra kap megrendelést, hogy a beteg repülőtaxin, vagy mentőautón kíván-e utazni. A betegek rendszerint a repülőtaxit részesítik előnyben. Az ár ugyanannyi, mint a mentőautóval, vagyis semmi, mert a szállítást mindkét esetben a betegsegélyző fizeti. ' Jövőre a betegek repülőtaxival való szállítása még jobban kibővül. Az állam elhal, amennyiben nincsenek többé tőkések, nincsenek többé osztályok és ezért elnyomni semmiféle osztályt sem lehet. De az állam még nem hal el egészen, mert megmarad még a polgári jog védelme, amely a tényleges egyenlőtlenséget szentesíti. Hogy az állam teljesen elhaljon, ahhoz teljes kommunizmusra van szükség. így jut el Lenin könyvében a kommunizmus kérdéséig. Tisztázza a kommunizmus és a szocializmus közötti tudományos különbséget és úgy jellemzi a kommunista társadalmat, hogy itt mindenki képességei szerint dolgozik és szükségletei szerint részesül a társadalmi javakban. Amíg ez be nem következik, a szocialista társadalom feladata ellenőrizni a termelés és a fogyasztás mértékét. Ebben az időszakban már kezd elhalni az állam. „Attól a pillanattól, amikor a társadalom valamennyi tagja, vagy legalábbis óriási többsége, maga megtanulta már az államot vezetni, maga vette kezébe ezt az ügyet, „megszervezte" az ellenőrzést a kapitalisták elenyésző kisebbsége, a kapitalista szokásokhoz ragaszkodó uracskák, a kapitalizmus által teljesen megrontott munkások felett, — ettől a pillanattól kezd majd eltűnni általában minden kormányzás szükségessége. Minél teljesebb a demokrácia, annál közelebb van az az időpont, amikor feleslegessé válik. Minél demokratikusabb az „állam", amely fegyveres munkásokból áll, s már nem is állam a szó szoros értelmében, annál gyorsabban kezd elhalni mindenfajta, állam. enin a maga nemében zseniális művet alkotott. A forradalomról szóló tanítása kevés kivétellel ma is teljesen érvényes. A fejlődés megmutatta, hogy bizonyos mértékben megváltoztak a társadalmi fejlődés viszonyai úgy, hogy Lenin ezt nem láthatta előre. így pl. éppen a szocializmus erőinek világviszonylatban elfoglalt pozíciójára támaszkodva a'proletariátus ott, ahol ehhez meg vannak a feltételei, ma már parlamentáris többséggel is fokozatosan megszerezheti a hatalmat. A hatalom békés átvételének egyéb békés formáit is ismerjük ma, nemcsak á véres forradalomét, amint azokra az SZKP XX. kongresszusa tavaly rámutatott. Leninnek az Állam és Forradalom című művében a szocialista államberendezéssel kapcsolatban kifejtett elvei a szovjet rendszer alapjává váltak. Lőrincz László MEGJEGYZES Ľ ÜNNEPRE KÉSZÜLÜNK Városainkban és falvainkon, az üzemekben, hivatalokban, intézményekben már most — hefekkel a barátság hónapja, az országos ünnepiégek megkezdése előtt folynak az előkészületek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója méltó megünneplésére. Az előkészületekkel szorosan összefügg a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetségnek október második felében megtartandó IV. kongresszusa. A nyári hónapokban a CSSZBSZ szervezetei a kongresszus előtti kampányban csupán Szlovákiában több mint 5500 összejövetelt rendeztek és csaknem 6000 előadást tartottak „Szibéria — a jövő földje" címmel. Most újabb előadások hangzanak el „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gócpontjai, „Leningrád—Moszkva" címmel. E hó folyamán városainkban a „csehszlovákszovjet barátság és a béke" nagyszabású ünnepségeit tartják. A közeli napokban rendezik meg a CSSZBSZ iárási konferenciáit, melyeket október elején a kerületi konferenciák követnek. A CSSZBSZ szervezeteiben élénk munka folyik, de velük együtt a dolgozók többi szervezetei is lendületes szervező munkával készülnek a dicső októberi napok megünneplésére. A 40. évforduló egész néoünk ünnepe. A Nagy Október 40. évfordulójának országos ünnepségei már október 19én megkezdődnek, amikor a CSSZBSZ IV. kongresszusának tiszteletére megrendezik Prágában a csehszlovákszovjet barátság manifesztációját § útnak indítják a szovjet népnek népünk üdvözletét vivő, egész országot bejáró hagyományos békestafétáját. A barátság hónapját a november 7-i nagy manifesztációkkal kezdjük. A barátság hónapjában előadások egész sorozatában ismerkedünk meg a Szovjetunió népeinek 40 év alatt elért sikereivel. A szovjet könyvek olvasói értekezleteken beszélnek majd a szovjet írók műveiről és hatásukról. A kerületi és néhány járási városban megrendezik a szovjet film heteit. Már most nagy az érdeklődés a Vlagyimir Iljics Lenin című új film iránt. A színházait a szovjet írók színdarabjait mutatják be. Prágában és Bratislavában nagyszabású kiállítás nyílik „40 győzelmes év" címmel. A barátság hónapjában veszi kezdetét az orosz népi nyelvtanfolyamok IX. évfolyama. Az idén az eddigieknél talán még nagyobb örömmel várjuk a barátság hónapjában a szovjet küldöttségeket. Mindig örültünk látogatásaiknak, so• kat tanultunk tőlük és a szovjet művészek dalaikkal, táncaikkal, hangversenyeikkel felejthetetlen élményt nyújtottak nekünk. Most a 40. évforduló ünnepségei idején még fokozottabban örülünk, hogy körünkben fogadhatjuk szovjet vendégeinket, és velük együtt ünnepelhetjük a szocializmus eszméjének győzelmes előrehaladását. (p-b) Külföldi vakáció Szerdán délután a prágai Középpályaudvar előtt szokatlan jelenségre lettek figyelmesek a járókelők. Egy nagy csoport teljesen egyforma ruhába, piros svájci sapkába öltözött, lesült arcú, vidám diák sorakozott a járdán. A gyereksereget rögtön kíváncsiskodók vették körül. — Kik, mik, honnan jöttek, hova mennek — röpültek a kérdések minden oldalról. — 53-an majdnem egy hónapot töltöttünk a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi pionírtáborában. Tizenöt országból nyaraltak ott gyerekek. Ragyogóan éreztük magunkat — válaszolták a gyerekek gyorsan és szabatosan. Egy Banská Bystrica-i kislánynak ballonzubbonyán nyolc különféle pionírjelvény díszelgett. — Ez semmi — jelentette ki, amikor irigykedve néztük gyűjteményét — van, aki még többet Néhány sor egy látogatásról és ami mögötte van Kinek lenne kétsége aziránt, hogy a nyugati, úgynevezett „szabad" világban nem kevés azoknak a száma, akik kígyót-békát kiáltanak hazánkra, akiknek érdeke, hogy országunkat minden lehető módon rossz színben tüntessék fel, hazugságok, rágalmak terjesztésével vezessék félre az embereket. A sánta kutya és a hazug ember közismert szólásmondása a hazugságok legtöbbjére is érvényes. A minap például rövid karcolatot olvastam a Rudé právóban. A karcolat írójának alkalma volt együtt utazni egy holland asszonynyal, bizonyos Hansennével, aki hozzánk jött látogatóba azért, hogy odahaza minél könnyebben utolérje azt a bizonyos sánta kutyát, illetve hazug embert. Íme az eset röviden: Hansen úr, az előbb említett asszony férje a szakszervezetben dolgozik és tavaly az FSZM meghívására látogatást tett hazánkban. Visszatérve — tisztességes ember módjára — nem rejtette véka alá véleményét és elmondta, hogy szép országban, kedves emberek között volt látogatóban és így tovább. Másnap azonban megtörtént a baj. Ugyanis vasárnap lévén, Hansenék templomba mentek. A tisztelendő úr szájából pré'dikáció közben arról értesültek, miközben a pap félreérthetetlenül rájuk nézett, hogy a városból egyes emberek olyan országba járnak, amelyben kihalt a kereszténység és a szeretet, ahol a sátán lakozik és más hasonlókat. Mondani sem kell, hogy Hansenné inkább a férjének hitt, és attól a naptól kezdve más templomba jártak. Hogy saját szemével is meggyőződjék, az idén ő is ellátogatott hozzánk. Lehet, hogy visszatérése után ismét templomot kell majd változtatniok. Mert azt mondani sem kell, hogy Hansennénak éppúgy, mint tavaly férjének, nagyon tetszik nálunk. Az a kártya-história sem utolsó dolog, amit a derék holland asszony mutatóba elhozott hozzánk, amint mondta azért, hogy legyen min nevetnünk. Takarosan elkészített hirdetőkártyáról szerzett. A legtöbbjük játékmackót szorongatott a kezében. Külföldi útjukról ajándékba vitték az itthon maradt kistestvérnek. A rögtönzött interjút az egyik vezető szakította félbe. — Indulunk! — figyelmeztette a gyerekeket, mi pedig egy darabot még velük „meneteltünk". Örömünk telt bennük, ahogy büszkén és vígan szedték a lábukat. Elől a lányok és mögöttük a fiúk, s mind a 14 éves mellett pöttömnyinek látszó tízéves is úgy tekingetett körül, mintha övé lenne az egész világ. Igazuk van, csaícúgyän' övék a világ. Még , sok gyermeknek teszünk lehetővé ilyen felejthetetlen vakációt. Kössenek minél többen örök barátságot más nemzetek romlatlan, nyílt szívű ifjúságával. A zsenge korban elhintett mag mély gyökeret ereszt és meghozza gyümölcsét. —va van szó, amelynek belső oldalára a következőt nyomtatta az élelmes hirdető: „A vasfüggöny mögött mindenkinek megvan tiltva az autóvezetés megtanulása. Ezért iratkozzanak be Van Burden autóiskolájába." Szószék, hirdetőkártya, sajtó, rádió és még ki tudja milyen formája a hazugságok és rágalmak terjesztésének. Mi azonban tudjuk, amit tudunk és csak nevetünk rajtuk. Nyugaton is egyre több ember mosolyog a kacsagyártók dőre erőlködésén. A falvakon is ... A nemzeti bizottságok legfontosabb feladatai közé tartozik a lakosság egyre jobb ellátásáról való gondoskodás, amelynek minden téren meg kell nyilvánulnia. Egy évvel ezelőtt jelentős mozgalom indult meg a nemzeti bizottságok között, amely a Tábor—

Trebíč—Mikulásversenymozgalom néven ment át a köztudatba. A verseny azon igyekezet konkrét kifejezője, amely a nemzeti bizottságok munkáját egyre jobban áthatotta a-fakosságnak nyújtott szolgálatok szüntelen javításában. Tény, hogy a Tábor—

Trebíč—Mikulás-mozgalom nagyon szép eredményeket hozott már eddig is. Megmutatkozott, hogy a nemzeti bizottságok ez irányú tevékenységében nagyon sok a javítanivaló és hogy kellő igyekezettel nemcsak a lakosság elégedettségét lehet elérni, hanem a nemzeti bizottságok pótköltségvetései számára is jelentős összegeket lehet nyerni. Ezáltal lehetővé válik a szolgálatok további kibővítése, javítása és más, a lakosság érdekeit szolgáló intézkedések megtétele. A versenymozgalom sikereit és eredményeit mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy rövid idő alatt egész köztársaságunkban a járások 97 százaléka belekapcsolódott. Míg a versenyző járások számával elégedettek lehetünk, annál kevésbé megnyugtató, hogy a községeknek eddig mindössze 15 százaléka kapcsolódott be a versenybe. Márpedig a falun is csak elkopik a cipő meg a bakancs, ha gyakran hordják, talán még hamarább, mint a járási székhelyek aszfaltján. A falusi embernek is borostás lesz az álla, ha nem borotválkozik mindennap, a haja is megnő, csakúgy, mint a városi embernek. Szobafestómunka is akad a faluban nem kevés, miután ott is szeretnek szép szobákban lakni az emberek, az építészeti és más karbantartó szolgálat is elkelne, csakúgy, mint a városban, a helyi nyersanyagok kihasználását is sok helyen gazdagabban lehetne kiaknázni. Míg mindezeket a járási székhelyen általában megszervezték, addig a falvakon e téren még sok a javítanivaló. A fusermunkát, egyesek indokolatlan nyereségeit csak úgy lehet megszüntetni, ha a nemzeti bizottságok törődni fognak a lakosságnak nyújtandó szolgálatok jó kielégítésével. A Tábor—

Trebíč—Mikulás-mozgalmat tehát jelenleg elsősorban ebben az irányban kell továbbfejleszteni. A nemzeti bizottságok'pótköltségvetésének rendezése lehetőséget nyújt a fizetett szolgáltatások kiterjesztésére. A járási és a kerületi nemzeti bizottságok, főként pedig helyi gazdálkodási szakosztályaik irányítsák erre a HNB-k figyelmét, a helyi nemzeti bizottságok pedig gondolkodjanak el azon, mit lehetne tenni ez irányban. Ha pedig cselekedni fognak, tettüket a lakosság minden bizonnyal örömmel fogadja majd. (g—1) TIT SZÖ 4 & 1957. szeptember 5.