Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-01 / 243. szám, vasárnap

A nagymegyer! járási pártbizottság teljes ülésén Áz ideológiai munka időszerű kérdéseivel foglalkoztak Pártunk Központi Bizottsága több mint két hónappal ezelőtt behatóan foglalkozott az ideológiai munka jelenlegi kérdéseivel. Azóta a kommunisták alaposan áttanulmányozhatták Hendrych elvtárs beszámolóját, a vita anyagát és a CSKP Központi Bizottsága ülésének határozatát. Jelenleg a járási pártbizottságok teljes üléseiken foglalkoznak az ideológiai kérdésekkel. Van miből kiindulniok. Pártunk Központi Bizottsága megadta az* irányt és kitűzte a feladatokat. \ Nagymegyeren a járási pártbizottság teljes ülésére meghívták a pártszervezetek elnökeit is. A nagy számban összegyűlt funkcionáriusoknak Szigeti elvtárs járási párttitkár . részletes, minden problémát átfogó beszámolót tartott. S utána a vita... Az első felszólalók eltértek a napirenden levő kérdésektől és főleg a szervezési problémákra terelték a szót. Hojč elvtársnak, az SZLKP Központi Bizottsága küldöttének felszólalása után azonban helyes mederbe jutott a vita. A gyűlésen bebizonyosodott. hogy az országos pártkonferencia nem hiába tette a vezető funkcionáriusok feladatává a közvetlenebb kapcsolat megteremtését az az alsóbb szervekben és a pártszervezetekben ténykedő párttagokkal és tagjelöltekkel. Nagy jelentősége van ennek, mert így megismerik a járások és falvak problémáit s ennek birtokában közvetlenebb segítséget tudnak nyújtani a pártszerveknek és szervezeteknek. Hojč elvtárs például azért, mert ismeri a nagymegyíi viszonyokat, mivel gyakran jár ebbe a járásba, felszólalásában — úgy mint Kopper elvtárs mondotta a vitában — a fején találta a szöget. Az ideológiai kérdésekről egyesek azért nem beszéltek a vitában, mivel ehhez nem elégséges csupán a gyakorlatból szerzett tapasztalat, hanem okvetlenül ismerni kell a marxilenini tanokat. Hisz arról van szó, hogy ezeket átvigyük az emberek tudatába, hogy az elmélet iránytűként mutassa fejlődésünk útját. A gazdasági eredmények ob iak is lehetnének A nagymegyeri járásban szép eredményeket érnek el a szövetkezetek megerősítésében. Néhány község az utóbbi időben szövetkezeti faluvá vált. Az egyénileg gazdálkodó parasztok a mezőgazdasági termelésben már csak négy és fél százalékos arányban vannak a szocialista nagyüzemi gazdálkodással szemben. Különösen szépek az aratási és cséplési munkálatok alatt elért eredmények, amikor 65 egyénileg gazdálkodó paraszt 240 hektár földdel lépett az EFSZ-be. A nyári munkák is sikeresen folytak a járásban. Különösen a beadási kötelezettségek teljesítésében szereztek érdemeket a nagymegyeriek, mivel köztársaságunkban elsőnek teljesítették beadási kötelezettségeiket. A járási pártbizottság gyűlésén az elvtársak megállapították, hogy az eredmények jobbak is lehetnének, ha nagyobb súlyt fordítanak a lakosság és főleg a kommunisták politikai nevelésére. Sajnos, a pártoktatás eddig a legtöbb helyen náluk csak formálisan folyt. A nemesócsai, bögellői, nagymegyeri, apácaszakállasi és más falusi pártszervezeteknek ezen a téren sok a pótolnivalójuk. Száméi Pál arról beszélt, hogy a járási esti iskolán is, amelyen már három éve ad elő, bajok voltak a részvétellel. — Számomra igen kellemetlen — mondja Száméi elvtárs —, ha az előadásokra a hallgatóknak csupán 15—20 százaléka jár. Azt gondoltam, hogy talán rosszul adok elő. De akárhányszor megkérdeztem, hogy megértették-e az előadást, hogy jók-e a tanítási módszereim, az elvtársak egytől-egyig helyeselték azokat. Vagy talán csak képmutatásból dicsérték? Nem tudom az igazi okát, hogy miért nem járnak az emberek rendszeresen az iskolázásra. A vitában az elvtársak keresték a pártoktatás színvonala emelésének módját. Többek közt szó volt arról is, hogy a falvainkon tartott pártoktatásban általában az a hiba — és erre rámutatott Paksi elvtárs apácaszakállasi tanító is —, hogy a propagandisták és a hallgatók nem készülnek fel az iskolázásra. Azösszszejöveteleken több helyen csak brosúrákból olvasnak fel. Pedig az eredmények sokkal jobbak lehetnének, ha a propagandisták előadásokat készítenének elő, ha a hallgatók otthon áttanulmányoznák az előírt tananyagot és ennek alapján folyna a vita a szemináriumokon. A pártonkiviiliek érdeklődnek a pártoktatás iránt A következő pártoktatási évben valószínűleg jobbak lesznek az eredmények. Már csak azért is, mert az előkészületek a CSKP KB júniusi ülésének jegyében történnek. A járási pártbizottság gyűlésén megállapították, hogy az idén több tankört szerveztek és hogy több pártonkívüli kapcsolódott a pártoktatásba, mint tavaly. Számuk meghaladja az összes hallgatók egyharmadát. A járási pártbizottság teljes ülésén ezenkívül feladatul tűzték a pártszervezeteknek, hogy azokat a fiatalokat, akiket pártba való felvételre készítenek elő, nemcsak a pártoktatás keretében, hanem azon kívül is neveljék. A gyűlésen az elvtársak beismerték az agitációs munka hiányosságait is. Jobbak lehetnének az eredmények, •ha az agitátorok nemcsak a párt és a kormány által kitűzött feladatokról beszélnének, hanem megismerkednének az emberek véleményével, gondolkodásával és mindennapi problémáival. Hiányosságok voltak az agitációs központok munkájában. A legtöbb községben nyáron csukva voltak, és még esős időben sem találkoztak bennük az agitátorok. Alistálon például, bár az agitátorok szolgálatot tartottak, csak futball-öltözőnek és mulatságok rendezésére használták az agitációs központot. Agitációs vasárnapot rendeznek a pártsajtó terjesztésére Mivel a gyűlésen csak az ideológiai munka problémái szerepeltek, bőven foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Nem maradt figyelmen kívül a pártsajtó szerepe sem. Az elvtársak megállapították, hogy az utóbbi időben a sajtó iránt nagyobb az érdeklődés, mivei emelkedik az újságok színvonala és a pártszervezetek többet törődnek a sajtóterjesztéssel. Azonban mindezek ellenére nem lehetünk megelégedve az eredményekkel. A járásban aránylag kevés előfizetője van az Üj Szónak és a Pártéletnek. Kopper János, a járási földművesújság szerkesztője rámutatott arra, hogy akadnak még párttagok is, akik nem olvassák pártunk napilapját. Pedig — Kopper elvtárs szerint — nem elég csak a gabonabeadásban élenjárni. Később nem lesznek ilyen eredmények, ha a kommunisták nem helyeznek nagyobb súlyt az ideológiai munkára. A sajtóban, az ideológiai harc fegyverében segítségüket látják. Ezért a járási pártbizottság teljes ülésén határozatba foglalták, hogy a sajtónap alkalmával agitációs vasárnapot rendeznek és új előfizetőket toboroznak a pártsajtó részére. A feladatok teljesítése érdekében jő volna, ha a párttagok ismét áttanulmányoznák Hendrych elvtársnak a CSKP KB június 13-i ülésén mondott beszámolóját, az azt követő vita anyagát és a határozatot. Sokat jelent ezek alapos áttanulmányozása. Komoly kérdésről van szó. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában az ideológiai munkának kulcsfontosságú jelentősége van. Pártszerveinknek és szervezeteinknek ezért törekedniök kell az ideológiai munka tevékenyebbé tételére. Drábek Viktor EMLEKEZZÜNK - LÁTOGATÁS A TÓ FENEKÉN ÜZEMBEHELYEZÉS ELŐTT AZ IFJÚSÁGI GÁT Nem volt szükségem búvárol tönyre, a ruhám sem lett vizes, s mégis a tó fenekén jártam. A nap forrón tűzött a zöldellő földekre, s körülöttem nem halak, de madarak kergetődztek. A fü között milliónyi Dogárka futkározott s a kertekben éppen korai szilvát szüreteltek az emberek. S én mégis a tó fenekén voltam, mely néhány héten belül elönti a Vág völgyét Nosicétől Považská Bystricáig. A nosicei vízierőmű, melyen serény munkáskezek most végzik az utolsó munkálatokat, befejezése előtt áll. Szeptember elsején elzárják a víz útját, s az tóvá szélesedve centiméterről centiméterre meghódítja a több mint tíz kilométer hosszúságú területet. Hány millió apró élőlény menekül majd a szélesedő víz elől. De nemcsak a rovarok és az állatok, de az emberek is kénytelenek kitérni a víz útjából. Három falu, Veľké Udice, Okruté és Milochov kerül minden utcájával, kertjével és földjével a tó tükre alá, melyben a tervek szerint 36 millió köbméter víz gyűlik majd össze. Már csak napok választanak el minket szeptember elsejétől, s ezért meglepett az a nagy nyugalom, amely a megszületendő tó fenekén honolt. Csák akkor vettem észre, mennyire csalóka ez a nyugalom, amikor beértem Veľké Udice házai közé. Igaz, hogy a természet és az állarok még mit sem vettek észre a közelgő veszedelemről, de az ember már más fészekbe készül költözni. Az egyik udvaron teherautó állt. A ház apraja-nagyja tele karokkal hordta rá a család vagyonkáját. A gyermekek vidáman hancúroztak, de az idősebbek szomorú tekintettel simogatták a házat, kertet, udvart. Hiába! Az ember, különösen idősebb korában, nemcsak a mának és a holnapnak, de az emlékeinek is él. S most fiatalságuknak, életük boldog és keserű pillanatainak tanúi itt maradnak eltemetve a temérdek víz alatt. A búcsúzás fájdalmát csak az kisebbíti, hogy újonnan felépített községbe költöznek új és szebb házak falai közé. Több mint tíz család már az új helyen lakik, s lassanként utánuk vonul az egész község. Egyesek már bontják régi házaikat, hogy kárba ne vesszen az értékes építőanyag. Az árterületről már elköltöztek az ott működő hivatalok, valamint a ráktárák és a filmszínházak is. Mindenki a nagy pillanatra vár, amikor hosszú évek fáradságos munkája után megtörténik az erőmű felavatása. A Vág vízierőműrendszere új müvei gazdagodik, mely nemcsak villamos áramot fog termelni, de hatalmas tavával biztosítani fogja a Vág vizének gazdaságos kihasználását is. Nagyot változik a környék lakóinak élete is. A hatalmas tó partjait turistaházak népesítik majd be és a tó a vízisportok eldorádójává válik. Már egyes gyárak meg is kezdték a turistaházak építését, hogy munkásaik szabadságuk és hétvégi kirándulásaik alkalmával megpihenhessenek a nosicei tó partján. Magasan a Vág északi partja felett emelkednek a „Mladá garda" néven ismert lakótelep emeletes házai. Evekkel ezelőtt, amikor építésüket befejezték, éppen Nosicén jártam. Nagy volt akkor az öröm a vízierőművet építő ifjúság között. A fából készült barakktáborból diadalmenetben kísérték új lakóhelyükre a brigádok legjobbjait, akik jutalmul kaptak helyet az új lakóházakban. Az új lakótelepen hideg és meleg víz, fürdőszobák és kényelem várta őket. Abban az időben sokat beszélgettünk az építkezés vezetőivel és a brigádosokkal az erőműről és annak jelentőségéről. Csillagos estéken itt ültünk a „Mladá garda" házai előtt, ahonnan be lehet látni az egész völgyet. Akkor úgy tervezték, hogy a vízierőmű befejezése után a „Mladá garda" átalakul a nyaraló ifjúság tanyájává. Nem így történt. A vízierőmü építése közben hatalmas sugárban gyógyvízforrás tört a magasba, amely megváltoztatta ezeket a terveket. Vize még nagyobb gyógyerejű, mint a világhírű Karlovy Vary-i gyógyforrásé. Így a Vág völgye nemcsák új vízierőművel, de új gyógyfürdőhellyel is gazdagodott. Ez a gyógyfürdő méltó társa lesz a Vág melléki világhírű pöstyéni és Trenčianske Teplice-i gyógyfürdőknek. A nosicei gyógyforrás nagy glauversó-, jód- és brómtartalma miatt gyomor- és epebántalmak, valamint pajzsmirigy-megbetegedések gyógyítására alkalmps. Vizét üvegekbe töltve elszállítják az ország minden részébe, hogy gyógyulást hozzon az embereknek. A „Mladá garda" lakóházai pedig a gyógyfürdőt felkereső betegek otthonivá válnak. A Vág völgye Nosice környékén új küldetésre készül. Evszazádokon át a Vág volt itt az úr. ö rémítgette az embert, amikor tavaszi áradások idején szeszélyes kedvében kilépett medréből és mindent elsöpört, ami az útjába került. Most az ember parancsára hatalmas tavat alkot, mely a pihenés, az öröm és a gyógyulás központjává fog válni. -gir\ Certovica-hágótól cikcakkos szerpentin úton ereszkedünk lefelé a sziklás tornyos hegyek közé szorított hosszú völgy mélyébe. Lent a völgyben csörgedez a gyors, kristálytiszta vizű Bicianka hegyipatak. Kanyargós köves medrével elvezet a kék hegyek alatti falukba: Nižná és Vyšná Bocába. Régen e két faházakkal beépített szlovák falucskát úgy hívták, hogy kommunistafészek. Még az első köztársaság ideje alatt megalakult itt a helyi pártszervezet. Szegényes vidékről, tarisznyával a vállukon messzire jártak gyalogosan munka után az itt élő szegény emberek. Elvitték innen magukkai Csehországba, a magyar vidékekre a párt buzdító lelkesítő szavát. Hiába oszlatták fel Nižná és Višná Bocán a kommunista pártszervezetet. A csendőrök szuronya már soha többé nem tudta kiirtani a szívek mélyén begyökerezett tanítást. Harminc kommunistától vették el akkor Vyšná Bocán a pártigazolványt. De az elvtársak hűek maradtak a párthoz. Sok víz folyt le azóta a Biciankán. Most is oly frissen, vidáman csörgedez, mint 13 évvel ezelőtt. Leszalad a faluba, oldalt hagyva a temetőt, egy fahíd alatt habozva fut tovább. De álljunk meg egy pillanatra a fahídon. Valahányszor a falu idősebb lakosai végigmennek rajta, szomorú emlék jut eszükbe. . 1944-ben történt. A felkelőket hegyek közé szorító fasiszta gépesített osztag Nižná Bocán tehetetlensége megtorlásául ezen a hídon végzett ki négy derék embert. Köztük volt egy 18 éves fiú is, Vlado Záhradník, helyi születésű, akinek a halált hozó golyók csak azért némították el ifjú szíve dobogását, mert a fasiszta hóhérok egy orosz szótárt találtak a lakásán. Mikuláš Mauric 30 éves munkás bűne az volt, hogy nem árulta el bajtársait. A négy közül, akiknek piros vére befestette aznap a habzó Bocianka gyorsan futó vizét, egy mégis életben maradt. A hídról a vízbe esve később magához tért. Július Tréges a neve. S ma már a 47. évét tapossa. A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján minden évben meglátogatja elesett bajtársainak sírját és a márványemlékmű tövéhez virágcsokrot helyez. Az emlékművön aranybetűkkel van kivésve: „Elesett a Szlovák Nemzeti Felkelésben 1944-ben. Népünk szabadsága drágább volt számára, mint élete. Emlékezzünk rá örökké." A hegyipatak csörgedező vize tovább vezet bennünket. Amerre megyünk, a hegyek fenyveseiben 13 évvel ezelőtt a felkelők százai tanyáztak, védve* a völgy bejáratát a fasiszták állig felfegyverzett osztagaitól. Éjszakánként apró tüzek gyulladtak ki itt is, ott is, jelezve, hogy e vidéket a felkelők tartják kezükben. A völgy végén Králová Lehotán egy hatalmas gyárkémény eregeti acélkék füstjét a bárányfelhőkkel borított hegyek felé. Ez !

' a gyárkémény azonban már a mai korszakra emlékeztet. Tövében fehér épületek, kisvasút vágányai, rajta deszkákkal megrakott vagonok szállításra készen. A falemezgyár udvarán megállok. eres valakit? — szólít meg egy érces hang a bejáratnál. — Igen, munkásokat, azaz felkelőket, helyi születésűeket. Közepes termetű emberrel állok szemben. Tekintete végigfut rajtam, majd újra kérdezi. — Felkelőket? Hát dolgoznak itt többen is, akik részt vettek a felkelésben, itt van pl. Bämrner Bronislav és Beňo. Testvérek. Ők is részt vettek, a felkelésben és most üzemünk legjobb munkásai. — Maga milyen funkciót tölt be? — Én az üzemi bizottság elnöke vagyok és márciustól kapuőr. — Akkor biztos ismeri az új gyár történetét is. — Nem új gyár ez, csak kiszélesített. 1943-ban még Fiséra és Pastuha tulajdona volt. Akkor alig 80 ember dolgozott itt. Ma már csaknem háromszor annyi. Felépítettük az új, 50 méter magas kéményt, a medencét, a lécraktárat, az új csarnokot, de mindez ma már kicsinek bizonyul, mert az állandóan növekvő külföldi rendelés megköveteli, hogy tovább bővítsük a gyár területét. TM" ikuláš Herich szívesen beszél a gy

ár

ról, a munkásokról, akitől azt is. megtudom, hogy a tavalyi tervet a gyár már november 28-ra teljesítette és az újévet 112 százalékos tervteljesítéssel köszöntötték. Most is 103 százalékkal zárták a második negyedet és a munkatermelékenység, az akkumuláció tervének teljesítése szintén jóval száz százalékon felül van. Egyszóval évek óta jól halad itt a munka és ez évben — annak ellenére, hogy 20 százalékkal magasabb a terv, mint tavaly volt — minden feltétel megvan ahhoz, hogy határidő előtt befejezzék évi feladatukat. Erre K

( í tettek kötelezettségvállalást a gyár dolgozói. Vállalták, hogy már december 23-án befejezik az egész évi tervet. Az üzemben ifjúsági munkacsoportok alakultak és köztük mély gyökeret vert a szocialista munkaverseny. Ki tud jobbat és olcsóbbat termelni, ez a jelszavuk. Eddig is már jó eredményeket értek el a versenyben. Božena Dropová CSISZ-tag is itt dolgozik, aki példaadó munkájával magával ragadta a többieket is. Kötelezettségvállalásukat — ledolgozni 1200 órát a gyár környékének szépítésén — már teljesítették. Most új kötelezettségvállaláson dolgozik a pártbizottság. Ezzel köszöntik a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóját. — Mióta dolgozik itt? — 1945 szeptemberétől. Akkor még kicsi volt az üzem, csak húsz párttagunk volt, ma már 37-en vagyunk. Azóta vettük fel a pártba Michal Búnak fiatal munkást, Bämrner Bronislavot, akik kezdettől fogva velem dolgoztak a pácolórészlegen. Kiváló munkások voltak, ezért vettük fel őket a párt soraiba. Részt vettek a felkelésben is. — Magam is részt vettem benne — mondja elgondolkozva és tekintete a fenyves csúcsok felé révedez. 1944. augusztus 29-én a mi falunkban vagy húszan elfoglaltuk a völgyet, majd amikor vadászpuska helyett rendes katonai fegyvert kaptunk Breznón, átvettük az itteni hegyek védelmét. A két Bocából lehettünk vagy 120-an. A černovacki hegyekből védtiik a völgyet. Sikerült egy német páncélvonatot megsemmisíteni. A fasiszta motorizált .osztagok többször is támadtak, de csaknem egy hónapig tartottuk az egész vonalat és minden támadást visszavertünk. Kisebb kitörésekkel állandóan készenlétben és idegességben tartottuk a fasiszta csapatokat. A Fekete-Vág, Heľpa, Teplička voltak védővonalunk állomásai. Innen lőttük ki a páncélvonatot is — mondja és kezével a közeli hegyekre mutat. Nagyon sok fasiszta lelte itt halálát a felkelők golyóitól. Esős, havas idő volt akkor, amikor a túlerővel szemben visszavonult Kučera százados, a parancsnokunk. — Elvtársak, kosztunk és felszerelésünk már fogytán van, aki akar, hazamehet. így mondta. Voltak olyanok, akik mégis a Ďumbier hegyén való bolyongást, a havas zivatart, a fáradságot, az éhezést választották az otthon helyett, közülük sokan ott haltak meg a hegyékben. Falunkból vagy 80 -at vittek el Németországba munkára. Engem is, de Liptovský Mikulášon negyedmagammal megszöktem. Mikor a vörös hadsereg elfoglalta falunkat, megalakítottuk a népi milíciát. A közvagyon védelmére és a kollaboránsok elfogására. — Maga mióta párttag? — 1931 óta. Tavaly októbertől az üzemi bizottság elnöke vagyok és 1945-től pedig a járási pártbizottság tagja. iveszi erszényét, majd egy piros könyvecskét húz ki belőle. „A hazának tett szolgálatért" — ez áll a Mikuláš Herich kitüntetéséről szóló igazolványon. Ö is egyike azoknak, akik nemcsak a felkelésben harcoltak hazánk szabadságáért, hanem a felszabadulás után elsőnek vették kezükbe ,a szerszámot, hogy hozzákezdjenek boldog jövőnk építéséhez. És ma, 13 év után meg is látszik ez a munka. Üj gyárak, iskolák, kórházak, lakások épültek fel százával, a munkások számára új élet kezdődött. A Čertovica alatti kis községben is yieglátható ez a változás. Horváth Sándor. Korszerű hógyalű Télen a hófúvások — különösen a városok szűkebb utcáin — nagy gondot okoznak. Ilyenkor a nagy hótorlaszok gátolják a közlekedést. Az NDK-ban munkaerőhiány következtében nagyon különleges gépet szerkesztettek a hó eltávolítására. Ez tulajdonképpen a hőeke és hőgyalu kombinációja, hányóberendezéssel. A pótberendezések közé tartoznak a seprőhengerek acélkefékkel és pneumatikus berendezés a hó fúvással való eltávolításához. A gép 1500 mm-es hóréteget könnyedén távolít el és 40 méterre dob ki. A gép sebessége, ha hóekével dolgozik, 40 km óránként, hógyaluval 0,4—7 km óránként. K Szardíniák átlátszó nylonban A nylonból készült szardiniás-dobozok falai kb. 1 mm vastagok és tökéletesen átlátszók, úgyhogy a vásárló anélkül, hogy kinyitná a dobozt, láthatja tartalmát. A halakat a megszokott módon hóvel sterilizálják és légüres dobozokba zárják őka*.