Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-05 / 247. szám, csütörtök

Móricz Zsigmond: It A TO Tizenöt évvel ezelőtt, 1942. szeptember 4-én halt meg Móricz Zsigmond, a nagy magyar realista író. Halálának tizenötödik évfordulója alkalmából közöljük az alábbi elbeszélést. — Mint az ellenség. Ha az ember "nincs ott mellettük, kipusztítják mindenből, — mondta hevesen az úr a tornácon, ahogy a felesége kijött a szobából. — Mi az kedves? — ijedt meg az asszony, aki nem volt hozzászokva, hogy nyugalmas, kövér ura hangosan beszéljen. Valami nagy bajtól félt. — Egy lécre volt szüksége és elvágott egy hatméteres oszlopot. Megtette volna egy másfélméteres léc!... Olyan fájdalmasan panaszkodott, ahogy csak a birtokos tud panaszkodni, akinek kárt tesznek az alkalmazottak. Az asszony csillapította, hogy ne adja oda magát a bánatnak, már ehhez hozzá kell szokni, ez mindig így ment s mindig így lesz. — A, á, — kiáltott most fel a férfi s a kertbe nézett a tornácról. A kertben a kertésze felesége dolgozott. Kapálta a fiatal eprest s most két kisgyerek jött hozzá és azokkal elment a munkából. — Mit akar ez? Hová megy? Leste, ahogy a kertészné lomposan és rettentő lassan haladt felfelé a diófa felé. El nem tudta képzelni, mit akar. Már egész nap dühítette, hogv olyan lassan dolgozik, hogy az árnyék gyorsvonati sebességgel rohan hozzáképest, de most minden vére a fejébe tódult, hogy mért hagyta ott a munkáját. Az órája volt a markában, most meg akarta állapítani, hogy mennyi idő alatt kerül vissza a kapához. A felesége elment a reggeliért. Maga hozta fel a kávét s jó sok tetejét rakott rá, mert az ura így szereti. ö ugyan nem tudja meginni a pilléjét, de ha az ember így akarja, hát kedvezett neki s mind rárakta, ami a lábason volt. Amikor visszaért, az ura még mindig ott ült s az óra a markában volt. — No hova ment? _ — Affene tudja. Már egész nap a guta kerülget, hógy úgy áll és úgy mozog, mintha engem akarna boszszantani... Többet áll, mint hajlik. Tízszer, tizenötször belevágja a kapát. Akkor már feláll. Éppen számoltam a másodperceket, hogy mennyi ideig dolgozik és mennyi ideig ácsorog. — Ö, ne izgassa magát. Ez mindig így csinál. Ehhez hozzá kell szokni. — Nem lehet. Ehhez nem lehet hozzászokni. Semmi munkát nem végez. Nem hívhatok idegen napszámost, mert akkor megsértődne az ura, hogy nem a felesége kapja a napszámot, így pedig csak kilopják a pénzt a zsebemből... Nem tudom megérteni ezt a gazságot, hogy van lelke az egész napot, a napokat, az egész nyarat így tölteni el, hogy egy pillanatra meg nem erőlteti magát. — Maga valósággal vadászatot rendez kedves Ügy áll itt, mint a vadászkutya, mikor lesben van. — Az is vagyok. De ma lestoppolom, ma pontosan írom, jegyzem, hogy hány másodpercnyit dolgozik egy óra alatt. S most, mikor már egy félórája jegyzem, akkor csak otthagyja a munkahelyét és elmegy a gyerekekkel s nem tudom, mit csinál ott a diófa megett... Az első félórából kidolgozott tizenhat percet, ellazsált tizennégyet... S most odavan hét teljes perce. S nem tudom, mi a fenét csinál... — Mért nem megy oda, kedves, mért nem nézi meg? — £n most azt akarom megállapítani, hogy mennyit dolgozik és menynyit lop. — Menjen oda és szóljon rá. — Elébb meg akarom állapítani, hogy mennyit produkál, hogy legyen mire hivatkozni. Mert azt akarom tudni, hogy ha nem vagyok itt, akkor mit csinálhatnak ezek? Ha most odamegyek és rákiabálok, azt elhiszem, hogy hozzáfog dolgozni, de énnekem a jellemével kell tisztában lennem, hogy tudjam azt, mire lehet számítani, ha nem látja az ellenőrző szem ... Most már kilenc perce és még nem tudom hova lett... — Piszkét szed, — mondta a felesége. — Piszkét? — Biztosan a szomszéd suszter gyerekei jöttek, hogy szedjen nekik egy levesre válót. — No látja, egy levesre való piszkéért elmulaszt egy félnapot. Már tizenegy perc, még mindig nem szedte meg azt a kis piszkét. — Már jön. Az úr a tornácon számlálta a másodperceket, hogy mennyi idő alatt ér vissza a kapához az asszony. De ez nem ment a munkahelyre, hanem a kertészház felé a két gyerekkel. Egyre nagyobb ingerültséggel, már szinte beteges lázzal leste az asszony kényelmes lépéseit s a percmutató körfutását. Végre a kertészné kijött a házból és visszament a kapához. — Tizenhét és fél perc, — mondta az úr a tornácon. Tizenhét és fél perc óta lopja a napot, — Náncsi, Náncsi, — kiabált most a kertészné után. A kertészné előbb nem értette a kiabálást, lassan körbe forgott s mindenfelé nézelődött, ez is olyan gutaüttető nyugalommal ment, hogy az úr a tornácon fújt és kékült a dühtől. — Náncsi S odaállott a tornác lépcsőjére. — Mit csinál maga? A kertészné a villa felé kezdett jönni, mert nem mert az úrral nyelvelni. Engedelmesen és alázatosan jött. — Beszéljen, mit csinál maga? — kiáltotta a gazdája, akit szédülés környékezett, hogy ezzel újabb másodpercek vesznek el. — Kapálom az új eprest. — No de most nem kapál... Most gyalogol... Hol járt? A kertészné nem értette az úr rekedten izgalmas hangját. — A suszterék gyereke jött piszkéért. — Mennyi piszkéért? — Egy félliterért. — Nahát, maga egy félliter piszkéért... mennyi annak az ára? — Hat fillér. — Hat fillér. A maga napszámja tíz órára három pengő, órabér harminc fillér ... Ezzel eltöltött eddig huszonegy percet... Egy félórára maga kap tizenöt fillért, eladott hat fillérért... Kilenc fillért levonok magának ... A kertészné halálosan megsértve ment vissza a kapájához. Aztán a kendője csücskét a szeméhez emelte és attól kezdve délig csak a szemét törülgette. Az úr a tornácon pedig megette a kávét, aztán kicsit megnyugodva újságot olvasott. (1932) A CSEMADOK ÉRSEKÚJVÁRI CSOPORTJÁRÓL Az érsekújváriak már jóval az aratás megkezdése előtt terveket dolgoztak ki mind a programot, mind a szervezést illetően. A múlt évek tapasztalatai azt igazolták, hogy legnagyobb sikerük a színvonalas esztrádműsoroknak van. Ezért az idén is az esztrádműsorok szervezésére fektették a fő súlyt. 25-tagú kultúrbrigádjuknak sikerült is olyan esztrádműsort összeállítania, amellyel mindenütt megnyerték a nézők tetszését. — Hányszor léptek fel? — érdeklődtünk, amire Záhorský Elemér, a helyi csoport kultúrfelelőse adta meg a választ: — Eddig öt fellépésünk volt. Ezzel azonban még nem zárult be az „idény". Készen állunk kultúrműsorainkkal további helyekre ellátogatni. Fellépéseink száma és helye azonban nem tőlünk függ. A kultúrbrigádokat az Osveta irányítja ... — Holt volt a legnagyobb sikerük? — Általában minden fellépésünk sikeres volt. A legnagyobb sikert mégis Tűrön könyvelhettük el. Műsorunk után itt érdeklődtek a legtöbben. Kürt, Tűr, Aszód, Csúz, ezek voltak a Csemadok érsekújvári csoportja aratási kultúrbrigádjának fellépési állomásai. Ennyi helyen szórakoztattak színvonalas esztrádműsorral. Műsorukkal azonban többször is felléphettek volna, ha az illetékesek legalább annyi gondot fordítanak a szervezésre, mint amilyen gondot a szereplők fordítottak műsoruk összeállítására és betanulására. Sajnos, a Népművelési Otthon, melynek hatáskörébe tartozik az aratási kultúrbrigádok irányítása, nem irányította kellően az érsekújváriakat. A vezetőség, hogy segített a nehézségekben ? — Főként úgy — válaszolta Záhorský Elemér —, hogy magunk kerestük meg azokat a helyeket, ahol felléphetnénk és ahol a legnagyobb szükség van kultúrmunkánkra. Nehézségek nélkül azonban így sem ment. Ügyszólván mindegyik esetben bajok voltak a szállítóeszközökkel. Mi ezért csak azt az óhajunkat szeretnénk kifejezni, hogy jő lenne, ha munkánk iránt minden részről olyan megértést és támogatást kapnánk, mint amilyen megértéssel és szeretettel dolgozik kuítúrbrigádunk. * * »' A Csemadok érsekújvári helyi csoportjánál tett látogatásunk alkalmával kulturális életükkel kapcsolatban érdeklődtünk még egyről, másról. — Milyen a helyi csoport élete? — volt első kérdésünk, amire a kultúrtársak úgy nyilatkoztak, hogy az őszi és a téli időszakban mindenesetre tevékenyebb a kultúréletük, munkájukat azoríban most sem hanyagolják el. Esténként ma is összejönnek és különféle műsorok tanulásával töltik idejüket. Jelenleg egy aktuális témájú egyfelvonásos színdarab betanulását tervezik. Csoportúk keretében a színjátszók dolgoznak a legtevékenyebben. Már eddig is több, egész estét betöltő színdarabot tanultak be. Hosszú időn keresztül Kornyejcsuk: Nagy műtét c. darabjával és egy operettel járták a környező falvakat. Szereplésüket mindenütt siker koronázta, ami ma is ösztönzően hat munkájukra. A helyi csoport — a tagság széleskörű bevonásával — rendszeresen tart előadással egybekötött ismeretterjesztő összejöveteleket, amelyeknek szervezésében nagy része van Hoffer Lajos tanítónak. Hoffer Lajos, amellett, hogy szervez, előadásokat is tart, így járulva hozzá a népművelőmunka megjavításához. Az utóbbi időben Liszt Ferenc életéről egy, a város történetéről pedig három ízben tartottak ismeretterjesztő előadásokat. A jól bevált gyakorlatot tovább folytatják és amint lehetőség nyílik rá, további különböző témakörű előadást tartanak, Tervezik, hogy a közeljövőben hazai irodalmunk ismertetésére, irodalmi estéket is szerveznek. Az estékre szeretnék meghívni a hazai írókat is. Ezzel kapcsolatban kell megemlítenünk, hogy a helyi csoport keretében most van alakulóban egy irodalmi kör. A városban és környékén több tehetséges tollforgató van. A kört ezekből kívánják megszervezni. Tagjai rendszeres összejöveteleket tartanának, amelyeken felolvasnák egymás műveit és megbeszélnék az irodalom problémáit. Szakemberek bevonásával az irodalom történetéről és elméletéről is rendszeresen fognak előadásokat tartani. Írói módszereik kiteljesedése érdekében így kívánják gazdagítani ismereteiket. A kör még csak alakulóban van. Ha azonban megalakítása után olyan lelkesen fognak benne dolgozni, mint amilyen lelkesen beszéltek elképzeléseikről, akkor munkájuk csak eredményes lehet: irodalmi körük példamutató lesz. Amint az elmondottakból látható: a Csemadok érsekújvári csoportja, ha nem is áll feladata magaslatán, elég tevékenyen dolgozik. Városuk kulturális életében így jelentős helyet foglal el. Munkája azonban jobb, tevékenyebb is lehetne. Csupán a lehetőségeket kellene kihasználnia. A városban tevékeny kultúréletet él az Elektrosvit üzemi klubja. Sajnos, a két csoport között az együttműködés nem a legjobb. Az üzemi klub a Csemadokban, a Csemadok az üzemi klubban talál kifogásolni valót. Holott a helyzet az, hogy mindkét fél hibás. Ezek a „hibák" azonban könynyen kiküszöbölhetők. ' Kulturális életüket csak úgy javíthatják meg, ha a Csemadok és az üzemi klub mindenkor, mindenben segíti egymást. Legyenek rajta, hogy a jövőben így legyen. Balázs Béla BERNARDA HÁZA A budapesti Nemzeti Színház együttesének bratislavai vendégjátéka AMIKOR E SOROKAT írjuk, fülünkben még visszhangot ver a hatalmas siker és taps zengő hangja, amit a budapesti Nemzeti Színház művészei váltottak ki a bratislavai közönségből F. Garcia Lorca Bernarda háza című drámájának előadásával. Mindjárt azt is hozzá kell tennünk, ennek a sikernek azért volt oly zengő hangja, mert megérdemelt volt. Garcia Lorca mindenütt pontosan betartotta a drámaírás szabályait, az előadás három órája alatt a feszültség állandóan fokozódott és a nézőnek a befejezés, a drámai kifejlődés egész ideje alatt egyetlen pillanatra sem jutott eszébe, hogy vége lehetne, hogy nincs tovább. Érdekes, míg a Máthé Erz

s, _ Galileiben úgyszólván csupa férfiszereplő viszi a drámát, addig Bernarda házában csupa nő közt zajlik le a cselekmény. Ezenkívül mindkét műben az egyház hatalma pecsételi meg az emberek sorsát. Az előbbiben 'közvetlenül érvényesül az egyház hatalma, az utóbbiban közvetve, de ott van a dráma minden mozzanatában, tettben, szóban, hangban és minden pletykában, akár a zabla a ló szájában. Lorca ebben a művében nemcsak azt mutatja meg, hogy a félfeudális Spanyolországban az elnyomottak milyen elviselhetetlenül boldogtalanok, hanem feltárja azt is, hogy az elnyomóknak miért kell elpusztulniok. A költő a cselekményt Bernarda özvegyasszony házába sűríti össze. A néző már az első öt percben tudja, hogy ebben a házban, ebben a társadalmi rendben senki számára nem terem boldogság. A dráma Bernarda második férjének halálával kezdődik, éppen a temetés utáni képet látjuk. Ott vannak a cselédek, a rokonok, a családtagok. Bernarda, az özvegy botra támaszkodva, öregesen sántikálva, szigorú méltósággal és gonoszsággal jelenik meg. Így, ezekkel a tulajdonságokkal képviseli a házban a hatalmat. Nem véletlen a gonoszsága, hanem szinte törvényszerű, ezt már örökségként kapta a szülői és nagyszülői háztól és természetesen rá akarja hagyni gyermekeire is. Öt lánya van. A temetés napján kijelenti, hogy most, híven a hagyományokhoz, nyolc évi gyász következik. Ez idő alatt házában csak gyász uralkodhat, ajtó-ablak zárva marad, senki a lányok közül ki nem léphet innen, senki ezt a gyászt meg nem szegheti, meg nem zavarhatja. Bernarda özvegysége sem véletlen, ezúttal már a második férjét temeti. M»WHtM

Ht

MMMMM

Ht

M>m>

H>t

HMMMH Cigány-verseskönyvet jelentet meg a szekszárdi Babits Mihály Társaság a Tolna megyei cigány népköltészet legszebb alkotásaiból. A kijevi filmstúdióban filmet készítenek Zapolská lengyel írónő „Dulszká asszony erkölcse" című, nálun'- is nagy sikerre! játszott háromfelvonásos színdarabjából. Az 1958. évi brüsszeli világkiállítás rendezősége elhatározta, hogy a kiállítás alkalmával a világ 12 legjobb filmjét fogják vetíteni. A filmek kiválogatását zsűri végzi, melynek többek között Picassc, Faulkner és Hemingway is tagja. 1800 férőhelyes operaház épül Belgrádban. A terv szerint az operaházat több szakaszban építik fel. Az új épületben azonban már az első építési szakasz befejezése után lehet előadásokat tartani. Anne Franck naplójának világsikerét az amerikai filmtőkések is kamatoztatni akarják. Hollywoodban rövidesen hozzáfognak a napló megfilmesítéséhez Audrey Hepburn-nel a főszerepben. Nyugat-Németországban csak nemrégen engedték meg Heinrich Mann egész viláqot bejárt filmjének, az Alattvalónak bemutatását. A kormánylapok élesen támadják Wolfgang Staudtet, a film rendezőjét, aki most Nyugat-Németországban dolgozik, mert 1955-ben szembehelyezkedett a párizsi szerződéssel és ellenezte a volt hitlerista tábornokok megbízását az új Wehrmaaht parancsnoki tisztségében. Martiria és Kohut Magda — Amélia szerepében, a dráma egyik jelenetében. Egész magatartásán látni, hogy özvegységét már férje életében' hordozta magában és az özvegyi fátyol légköre olyan számára, mint halnak a víz. Kegyetlen uralkodó lénye rányomja bélyegét a tárgyakra és az emberekre. Nem tűr eiletitmondást, nem tűri rokonait, az idegeneket még kevésbé, olyan cselédeket tart a há'zában, akiket zsarolással tart könyörtelenül fogva. EBBEN A FOJTOTT légkörben, ahol mindenkit egyfajta hőség, a szabadság vágyának hősége gyötör, neveli Bernarda öt lányát. Első férjétől származó legidősebb lánya, Augusti-as, 59 esztendős vénlány a temetés napján. Ez a nap azért válik döntővé Bernarda házában, mert akkor kapja meg Augustias elhalt öröksége nagy részét. Ez az óriási vagyon készteti Pépét, a falu legcsinosabb 25 éves legényét, hogy megkérje a vénlány kezét. Pepe egyetlen egyszer sem jelenik meg Bernarda házában, de Pepe láthatatlanul is ott él a ház minden zugában. Az elzárt öt lánytestvér szereti Pépét, ő jelenti a csillogó eget, a virágzó, termést hozó mezőt, a hűs italt a kinzó szomjúságra. Pepe testesíti meg a szabadság vágyát, malasztja, bomlasztja az évszázados börtönfalakat, amelyekhez az özvegy vasakarata ragaszkodik. Hőség gyötri ugyan őt is, de ő csakis feketegyászos legyezővel hajlandó magát legyeztetni, ezt kívánja lányaitól is és nem tűri, hogy valaki ellenszegüljön bigott akaratának, kegyetlen, gonosz uralkodási vágyának. És akkor is, amikor Adéla, a legfiatalabb lánya öngyilkos lesz szerelmében, és lányai, vérei úgy vergődnek ugyancsak e kilátástalan szerelembein, mint valami fojtogató hínárban, Bernardánaik, az özvegy anyának egyetlen gondja, hogy hatalmát megőrizze és Isten őrizz, folt ne essék háza becsületén. Lorcának, a XX. század legnagyobb spanyol költőjének ez a drámája híven tükrözi azt a légkört, amit a félfeudalizmus az egyházi frigytől „megáldva" teremtett a spanyol nép életében. Ezt a légkört a budapesti Nemzeti Színház művészei megrázó hitelességgel ábrázolják. Egyetlen gyönge pontja sem volt az előadásnak. E kiváló együttesből mégis kitűnt Tőkés Anna, az özvegy, és Gobbi Hilda Poncia, a cseléd szerepében. A drámának ők voltak a pillérei és egyben ellenpólusai: ha ők szóltak egymáshoz, szenvedélytől izzott az egész színpad és robbanó feszültséggel telt meg a nézőtér. Az ilyen alakításra szokták mondani, hogy a színész átéli a szerepét. És hogy e2 így volt, azt meg lehetett figyelni, amikor Tőkés Anna, Gobbi" Hilda és az együttes többi szereplői a bratislavai közönség hívására megjelentek a függöny előtt. Egész magatartásukon még ott izzott a szerep, az alakítás élménye. A KÉT FŐSZEREPLŐ mellett feltétlenül fontos megemlíteni Gombaszögi Frida Bernarda anyja, Máthé Erzsi remek alakítását Mártiria, Berek Kati játékát Adéla és végül Sívő Mária fegyelmezett játékát a csúnya vénlány nehéz szerepében. Márton Ede kiváló rendezése és U por Tibor ízléses, korhű díszletei hozzájárultak az előadás ünnepi sikeréhez. SZABÓ BÉLA TIT SZÖ 6 & 1957. szeptember 5.