Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-05 / 247. szám, csütörtök

Csehszlovák-román kulturális egyezmény 10. évfordulója A magyar országgyűlés külügyi és jogi bizottságának tiltakozó határozata Senkinek sincs joga beavatkozni Magyarország belügyeibe Budapest (ČTK) — A magyar or­szággyűlés külügyi és jogügyi bizott­sága együttes ülésén határozati ja­vaslatot fogadtak el, amely a többi között így szól: Az ENSZ közgyűlése XI. ülésszaká­nak az ötös bizottság megalakításá­ról és az ezen bizottságnak adott azon utasításokról szóló határozata, hogy Magyarországon és más helye­ken megfigyeléseket eszközöljön, ta­núkat hallgasson ki, saját belátása szerint információkat és adatokat gyűjtsön és azután a közgyűlésnek jelentést tegyen megfigyeléseiről, a nemzetközi jognak és az ENSZ alap­okmányának durva megsértése. Az úgynevezett ötös bizottság je­lentése összeállításában olyan mód­szereket alkalmazott, amelyek telje­sen ellentétDen állanak a szokásos vizsgálati módszerekkel, amelyeket a civilizált népek használnak, mert a bizottság három ellenforradalmáron — Király Bélán, Kétly Annán és Kővágó Józsefen kívül nem közölte azoknak a tanúknak nevét, akiknek adatai szerint állította össze jelen­tését. Az azonban teljesen nyilván­való, hogy azok a tanúk a magyar­országi ellenforradalom szervezői, vagy pedig aktív részvevői voltak. Nagy Imre szerepéről a határozati javaslat ezeket mondja: Nagy Imre durván vétett a Magyar Népköztár­saság törvényei és a magyar alkot­mány határozatai ellen, mert meg­szegte esküjét és önkényesen dön­tött olyan kérdésekről, amelyek a Magyar Népköztársaság országgyűlé­sének, vagy Elnöki Tanácsának ha­táskörébe esnek; megszegte a nem­zetgyűlés által jóváhagyott törvénye­ket, főképp a varsói szerződésről szóló 1955. évi 3. számú törvényt; megszegte a Magyarországgal 1947­ben kötött békeszerződés 4. cikke­lyéből eredő kötelezettségeket, meg­engedte, hogy Magyarország terüle­tén fasiszta jellegű szervezeteket alakítsanak, amelyek ellenséges pro­pagandát űztek Magyarország szom­szédai, az ENSZ tagállamai ellen, olyan propagandát, mely ezen orszá­gok területi sérthetetlensége ellen irányult, ami veszélyeztette a békét Európa e részében és egyúttal a vi­lágbékét is. Megengedte, hogy törvé­nyes határozat nélkül gonosztevőket és politikai foglyokat szabadlábra he­lyezzenek, akik között több fasiszta háborús gonosztevő és kém volt, akik külföldi kémszervezetek szolgálatá­ban állottak. Törvénytelenül és tel­jesen jogtalanul ^indokolatlanoknak jelentette ki a Mindszenti József bíbo­ros ellen emelt vádakat és nyilat­kozatával visszaadta jogait annak el­lenére, hogy azt az ítéletet, amely ellen nem volt fellebbezés, az ille­tékes jogi szervek nem revideálták és változtatták meg. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. november 3-án alkot­mányos jogával élve, felmentette funkciójától Nagy Imre kormányát és Kádár János vezetésével forradal­mi munkás-paraszt kormányt válasz­tott. Nagy Imre kormánya ezáltal a Magyar Népköztársaság kormánya­ként megszűnt. Azon nézet követőit, mely szerint kétségbe lehet vonni a jelenlegi magyar kormány legalitá­sát, teljesen mellőzik az érvényben levő magyar törvény határozatait. A magyar alkotmány 20. paragrafu­sának negyedik pontja és 23. parag­rafusának második pontja értelmében a minisztertanácsot és tagjait az or­szággyűlés egyes ülésszakai közötti időben a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa választja meg és men­ti fel. A magyar országgyűlés 1957 má­jusi ülésén elítélte Nagy Imrének a kormányban kifejtett alkotmányelle­nes és népellenes tevékenységét és jóváhagyta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatát, amely szerint Nagy Imre elvesztette a bi­zalmat és megfosztották kormány­funkciójától. Az országgyűlés elítélte a varsói szerződés alkotmányellenes megszüntetését és egyszersmind ki­fejezte egyetértését a forradalmi munkás-paraszt kormány kinevezésé­vel. Az országgyűlés egyúttal jóvá­hagyta a forradalmi munkás-paraszt kormány azon határozatát, amely szerint az alkotmányos rend helyre­állításának érdekében az országban még továbbra is igénybe veszik a szovjet hadsereg segítségét, amit a kormány 1956. november 4-én kért az ellenforradalom fegyveres táma­dásának elnyomására. Ezért a Magyar Népköztársaság országgyűlésének külügyi bizottsága és jogi bizottsága javasolja az In­terparlamentáris Unió magyar cso­portjának, hogy az Unió londoni ér­tekezletén javasolja a nemzeti cso­portok megismertetését a bizottsá­gok ezen álláspontjával. A magyar csoport kérje az értekezleten részt­vevő nemzeti csoportokat, hogy par­lamentjeik által figyelmeztessék or­szágaik kormányát olyan irányban, hogy a kormányok az úgynevezett „magyar kérdés" tárgyalásánál az ENSZ közqyűlésének ülésén tekintet­be vegyék ezt a határozati javasla­tot és hozzájáruljanak ahhoz, hogy „a magyar kérdés"-t, amely ürügyül szolgál Magyarország belügyeibe való avatkozásra, a lehető lerövidebb időn belül töröljék az ENSZ közgyűlésé­nek napirendjéről. Kínában ellenforradalmi csoportokat lepleztek le Peking (ČTK) — A kínai biztonsági szervek a lakosság segítségével több ellenforradalmi csoportot lepleztek le és tetuk ártalmatlanná. Csekian tar­tományban burzsoá családokból szár­mazó 10 tagú csoportot lepleztek le, amely a legnagyobb kínai városokban ellenforradalmi szervezetek hálózatát akarta kiépíteni és fegyveres felkelést előkészíteni. Az ellenforradalmi csoport vezetőjét Csan Po-csut, a burzsoázia jobboldali szárnyának vezetőjét arra kérték, hogy anyagilag támogassa az ellenforradalmi akciók szervezését. A liaonini népbíróság a csangkajseki és amerikai kémszolgálat négy ügynö­két börtönbüntetésre ítélte. Az elítél­tek kémjelentéseket gyűjtöttek. Letar­tóztatásuknál hordozható rádióállo­mást, fegyvereket, töltényeket, világí­tó rakétákat és titkosírás-kodexet találtak náluk. 1936-ban történt. A Hradzsin, a Nemzeti Színház, a Szent Mik­lós temlom és Prága valamennyi tör­ténelmi műemléke ünnepi fényárban úszott. Károly román király jött Prá­gába hivatalos látogatásra. A Nemzeti Színház közelében a fo­lyóparton szorongtam a tömeg kö­zött. Vártuk őfelsége érkezését. A je­lenlevők többsége arra a káprázatos színházra volt kíváncsi, amellyel a kis-antant (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) szövetségét akarták demonstrálni. „Szövetségesek" voltunk, azonban népünk nagyon kévéssé ismerte a ro­mán népet, életét, zenéjét, irodalmát, művészetét és kultúráját. Talán csak annyit tudott róla, hogy a román kul­túra a felső tízezer kiváltsága volt. Az 1947. évben aláírt kulturális egyezménynek alapjában kellett meg­változtatnia a helyzetet. Meg kellett volna könnyíteni és támogatni a ba­ráti együttműködést, a művészet, a tudomány, az iskolaügy, az irodalom, a film, a rádió és turisztika terén. Kezdetben ezt nem tehette. Hiszen 1947-ben Románia még királyság volt és nálunk a kormányzatban a bur­zsoázia is részt vett. E köröknek A nyugatnémet politikusok jelenleg választási körútat tartanak a Német Szövetségi Köztársaságban. Valameny­nyi párt képviselői választási beszé­deikben gyakran foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy a Szovjetunió messze­hordó rakétafegyverekkel rendelke­zik. Adenauer szövetségi kancellár rekklinghauseni beszédében igyekezett lebecsülni e tény jelentőségét, annak ellenére azonban beismerte, hogy „a szovjet lövedék bizpnyos haladást je­lent az új fegyverek technikájában." Erich Ollenhauer, Németország Szo­ciáldemokrata Pártjának elnöke heil­bronni választási beszédében kijelen­tette, hogy a szovjet interkontinen­tális rakéta komoly dolog. A tömeg­pusztító korszerű fegyverek gyártá­sában elért űj fejlődés elegendő ok arra, hogy fokozott mértékben töre­kedjünk a fegyverkezés korlátozásá­ra— mondotta Ollenhauer. ­Willi Eichler, Németország Szociál­demokrata Pártja elnökségének tagja szeptember 3-án a schweinfurti gyű­lésen rámutatott srra, hogy a nyugat­németországi pénzreform a gazdago­kat segítette és tönkretette a taka­rékoskodó kisembereket. „A gazdasági Dokumentáris kiállítás a magyarországi ellen­forradalomról Budapest (ČTK) — Csongrádon megnyílt a múlt év októberi és novem­beri eseményeket ismertető dokumen­tumok kiállítása, amelyen több mint 200 fénykép, okmányok, újságcikkek, falragaszok és röplapok láthatók. A ki­állítási anyag leleplezi a budapesti, a Csongrád megyei és más magyar vá­rosok és környék ellenforradalmi ese­ményeinek igazi jellegét. nem volt érdekük, hogy a kölcsbnöi kulturális kapcsolatok kibontakozza­nak. Ezek a kapcsolatok nálunk 1948. februárja után és Romániában akkor javultak, amikor a nép vette át az ország ügyeinek vezetését. Döntő for­dulatra ott 1950-ben került sor. Az­óta munkaterv szerint folynak a kap­csolatok, amelyeket minden évben összeállítanak. Elegendő lapozni a ro­mán nyelvre átültetett csehszlovák könyvek jegyzékében és viszont. A. Zápotocký, J. Drda, J. Fučik, 1. Olbracht és mások müvei Romániá­ban több ezer példányban jelentek meg. Nálunk M. Szadoveanu „Mitrea cocor" című regénye és más román írók regényei jelentek meg fordítás­ban. A zene terén élénk kapcsolatok kezdődtek közöttünk, amelyek közül a legjelentősebb a cseh filharmónia romániai útja és a romániai állami filharmónia prágai hangversenyei. Az egyes alkotó és művészeti szövetsé­gek, tudományos intézmények kapcso­latokat teremtenek a romániai hasonló szervezetekkel. A jövőre nézve meg s van minden előfeltétel, hogy a cseh­szlovák-román kulturális kapcsolatok továbbra is sikeresen fejlődjenek. — jj — csoda csupán a kapitalisták javát szol­gálja, akik a pénzreform óta 60 mil­liárd márkát vágtak zsebre. A mun­kásoknak ebből semmi hasznuk nincs." Eichler beszédében bebizonyí­totta hogy a szovjet veszedelemről szóló állítás merő koholmány volt, amikor a Nyugat 1950-ben megkezdte Nyugat-Németország felfegyverzését. Eichler a továbbiakban élesen bírálta a nyugatnémet kormány politikáját. Elutasította a szövetségi köztársaság atomfelfegyverzését is, amely nem fo­kozhatja a német nép biztonságát, hanem ellenkezőleg veszedelmet tá­maszt. Ismét összeült az ENSZ leszerelési albizottsága London (ČTK) — Az ENSZ lesze­relési albizottsága négynapos szünet után kedden délután ismét összeült. A bizottság rövid ülésén Stassen, az USA küldötte megkísérelte az albi­zottságot arról biztosítani, hogy az USA kormánya a leszerelés részleg­intézkedéseiről szóló egyezmény tár­gyalásának pozitív lefolytatására tö­rekszik. Nem terjesztett elő azonban újabb javaslatokat és nem is jelezte, hogy az amerikai kormánynak szándé­kában volna álláspontja megváltoz­tatása. Franciaország és Nagy-Britannia küldöttei Stassenhez hasonlóan nyilat­koztak. Az amerikai küldött ezután V. A. Zorinhoz, a szovjet küldöttség vezetőjéhez több kérdést intézett, a szovjet kormánynak a legutóbbi szov­jet javaslat különböző pontjaira vo­natkozó álláspontját illetőleg. V. Zorin rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány továbbra is tár­gyalni akar a leszerelés alapvető kér­déseiről és elfogadta azt a javasla­tot, hogy az albizottság rövidesen is­mét összeüljön. OOGOOGOOOOOGOOGOOOOQOOOGG' OOOOOOGOOOOGOOOOO^^ A védekező ellenzék Döntő szakaszukba léptek a világ­szerte nagy érdeklődéssel várt nyűgat­németországi választások előkészületei is. Valahogyan az a benyomásunk, hogy a választási kampány igen egyol­dalúan folyik. Az ellenzék — a szo­ciáldemokraták — miután az elmúlt két évben minden országos és községi választáson megverték Adenaueréket, a jelenlegi választási harcba igen lagymatagon, védekezve megy. Az el­lenzék pedig védekezéssel nem nyer­het választási harcot. A nyugatnémet ""•••-•":•..'•'• demokratikus választók tömegétől függ tehát, meny­nyire látnak keresz­tül vezetőik árulá­sán, akik a legutóbbi angliai választások mintájára és az an­gol munkáspárti ve­zetőséghez hason­lóan szinte félni lát­szanak egy esetleges választási győze­lemtől. Az egységes német munkásosz­tály azonban még megfordíthatja a választások sorsát. Ehhez azonban ak­tív, határozott vá­lasztási harcra van szükség, eltökélt fellépésre, a monopóliumok s az őket kiszolgáló klerikális reakció ellen. A következő hét már választ ad arra a kérdésre, ki ellen lép fel a szociál­demokrata párt: a nagytőke ellen-e, a revansszellemtől fűtött militarizmus ellen vagy pedig a dolgozók egység­frontjának gondolata ellen. Az ok belyett az okozatot akarják megszüntetni Franciaországban az algériai háború okozta pénzügyi és politikai válság to­vább mélyül s már újra az ne­gyedéve hatalmon lévő kormány vár­ható bukásáról beszélnek. A nehézsé­gek fő okának megszüntetése, a napi egy milliárd frank külön kiadásba ke­rülő piszkos gyarmati háború felszá­molása helyett a következményeket, vagyis az inflációt akarja a kormány megszüntetni mesterséges intézkedé­sekkel, az áraknak és a béreknek az augusztus 15-én fennállott színvonalon való rögzítésével. Mondanunk sem kell, hogy ez a „felületi kezelés", amint azt már számtalan példa bizonyítja, egy­részt főleg a dolgozókat sújtja, más­részt nem akalmas a válság megszün­tetésére. Ugyanakkor a kormány fo­kozza az algériai katonai terrort s új „keret"-törvény meghozásával akar Algériában minden tekintetben szabad kezet biztosítani a francia hatóságok­nak. Az ázsiai és afrikai államok, első­sorban azonban az arab államok az ENSZ-nek küszöbön álló ülésszaka elé akarják vinni az algériai kérdést. Strauss bonni hadügyminiszter egy választási gyűlésen: „Teremőrség, sorakozó! A tervszerű elvonulás biztosítva van" (Neues Deutschland). A „magyar bizottságnak" szánt szerep Ennek, valamint az ománi angol ag­resszió ENSZ-beli megtárgyalásának ellensúlyozására az imperialista tömb az úgynevezett „magyar kérdés"-t tartja mesterségesen és az ENSZ alap­okmányával szöges ellentétben felszí­nen. Sőt az amerikai imperialisták azt tervezik, hogy a „magyar bizottságot" állandósítják, hogy a jövőben is bár­mikor — az újabb és további imperia­lista támadások, gyarmati háborúk elkendőzésére — kijátszhassák a Szov­jetunió és a béketábor országai ellen. Valószínű, hogy az imperializmus elle­nes államok átlátnak a szitán és meg­vonják támogatásukat Dullesék átlát­szó mesterkedéseitől. Kétféle függetlenség Nagy hű-hóval, sőt kardcsörtetéssel kísérték az imperialista körök az el­múlt héten is a szíriai belpolitikai változásokat. Bár Szíriában koránt sincs valami kommunista vagy akár­csak munkáspárti kormányról szó, mégis a nyugati hatalmak Szíria szov­jet befolyás alatt állásáról, szovjet katonai támaszpontoknak létesítéséről beszélnek a Földközi-tenger és az arab olaj térségében. Minderről természetesen nincs szó. Szíria kormánya mindössze — Egyip­tomhoz hasonlóan — következetesen imperialistaellenes politikái folytat, ami érthető okokból nem teszik a mo­nopolista köröknek. A közép-keleti kő­olajkészletek egyre nagyobb szerepet játszanak a tőkés világ gazdasági éle­tében. Kiszámították, hogy 15—20 éven belül a kapitalista országoknak kő­olajszükségletüknek legalább a felét a Közép-Keletről kell beszerezniük. Bár az Egyesült Államoknak sikerült az an­golokat és a franciákat kitessékelniök egyiptomi és szuezi állásaikból, nem sikerült nekik ezekbe a „megürült" gyarmati pozíciókba az iráni példa szerint beülniök. Az egyiptomi nép, az egyiptomi kormány és vele együtt Szí­ria kormánya is okult az iráni és szá­mos más példán és nem hajlandó fel­cserélni az egyik farkast a másikkal: Angliát vagy Franciaországot az Egye­sült Államokkal. Ez a szíriai függet­lenségi törekvések oka és nem valami­lyen „bolsevizálás" mint ahogy az im­perialista szócsövek hirdetik. A Szov­jetunió politikai feltételek nélkül lehetővé teszi a volt gyarmati államok számára, hogy igazi függetlenséget biztosító önálló ipart és hadsereget építhessenek ki Szíriával ellentétben a „függetlenség" másik útját választotta egy gyarmati sorban levő ország: a Maláji Állam­szövetség. Augusztus 31-én hirdették ki függetlenségét és formálisan, köz­jogilag új állam keletkezett, amely már kérte is felvételét az ENSZ-be. Csakhogy ennek a délkelet-ázsiai or­szágnak uralkodó feudális kapitalista rétegei továbbra is elkötelezték magu­kat az imperializmusnak abban a re­ményben, hogy a maláji népnek egy évtized óta tartó függetlenségi harca, a külső és belső kizsákmányoló ellen egyaránt irányuló küzdelme ellen hat­hatós szövetségesre találnak. Igy ez az állam tagja marad a Brit Nemzetkö­zösségnek, területén megmarad a brit gyarmati katonaság, megmaradnak természetesen az angol ültetvényesek és bányatulajdonosok is, sőt arról is sző van, hogy az új állam belép a dél­kelet-ázsiai támadó tömbbe, a SEATO­ba. Ilyen módon természetesen igazi függetlenséget megszerezni nem lehet és ezért a maláji nép legjobb fiai to­vább folytatják áthatolhatatlan őser­deik belsejében a „dzsungel-háborút". Protics Jolán A militarista tervekkel szemben az NDK egyezményt javasol a balti államok köz itt Berlin (ČTK) — A Német Demokratikus Köztársaság kormánya szep­tember 2-án nyilatkozatot adott ki a nyugat-németországi haditengeré­szet erőinek a Balti-tenger térségében való elhelyezéséről. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a német imperialisták megkezdték a Balti-tenger térségének bevonását háborús előkészületeikbe. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya fel­újítja a régi tengerészeti támaszpon­tokat és újakat létesít a Balti-tenger nyugat-németországi partján. A nyu­gatnémet haditengerészet felfegyver­kezési programja kétmilliárd márka kiadást irányoz elő. Ebből 360 millió márkát fordítanak a kiéli, a flensburgi és ekkernföldi kikötők kiépítésére. „A nyugatnémet haditengerészet fel­újításával a Balti-tenger térségében létrejönnek a NATO katonai támasz­pontjai" hangzik továbbá a nyilatko­zatban, — „ezt a programot az USA és a NATO további tagjai teljes mér­tékben támogatják." A szövetségi köztársaság katonai körei nyíltan követelik, hogy a nyu­gatnémet haditengerészet egységeit dán kikötőkben helyezzék el. A dán stratégiai pozíció átvétele a Balti-ten­gerben a nyugatnémet haditengerészet által lehetővé teszi a NATO balti-ten­geri flottája közös parancsnokságának megalakítását nyugatnémet vezetés alatt. A nyilatkozat a toví ';ban arra figyelmeztet, ho y nyuc; ..-met mili­tarista körök kezdeményezésére szep­temberben a nyugat-németországi, dán, brit és francia hadihajók közös gyakorlatait tartják meg a Balti-ten­geren és ezenkívül Kielben amerikai, brit, francia é_ .yugatnémet tenger­nagyok tanácskozásokat fognak tar­tani. Nyugatnémet atomtámaszpontok tervbevett létesítésével a Balti-tenger térségében atomfegyvereket adnak a volt nácitengernagyok kezébe, akik ma a nyugatnémet haditengerészet élén állanak. Az NDK kormánya a balti államok kormányaihoz fordul, ne engedjék meg az események ezen veszedelmes fejlődését. Az NDK kormánya java­solja bilaterális, vagy multilaterális egyezmények megkötését a balti álla­mok között, amely egyezmények le­hetővé tennék a gazdasági, közleke­dési és kulturális kapcsolatok fej­lesztését. Javasolja a kölcsönös meg­nemtámadási kötelezettségvállalását. Az NDK kormánya kijelenti, hajlandó minden alkalmas lépést támogatni, hogy meggátolhassák a Balti-tenger militarizálását. Választási kampány Nyugat-Németországban Ű.T SZÖ 3 "ír 1957 "ept-mber 5.

Next

/
Thumbnails
Contents