Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-27 / 269. szám, péntek

Nagyobb figyelmet érdemelnek a köbölkúti gépállomás újítói A mezőgazdasági nagyüzemi termelésben rendkívül nagy jelentősége van a gép- és traktorállomások segítségének. Ha magasabb hektárhozamokról beszélünk, az eredmények mögött mindig ott találhatjuk a szövetkezeti tagok munkáján kívül a gépállomás dolgozóinak munkáját is. Sok függ attól, milyen volt a munka minősége és mikor végezték el. Ezek a tényezők a gépi munkát a legfontosabb helyre sorolják a mezőgazdaságban, a szövetkezetek továbbfejlesztésében és megszilárdításában. A Köbölkúti Gép- és Traktorállomás már sok komoly sikert könyvelhetett el a mezőgazdasági termelés előrelendítésében, hiszen a párkányi járás mezőgazdasági földterületének zömén az ő gépeik dolgoznak. A szövetkezeti tagok válláról átvették a munka nehezét. Ezt az idei nehéz aratásban is tapasztalhattuk. Kétségkívül nagy érdeme van abban a GTÁnak, hogy a betakarftás sikeresen folyt le és idejében megkezdődhetett a jövő évi termés biztosítása. Jól halad az őszi termékek betakarítása, a szántás és a vetés. A traktorosok igen helyesen két műszakban dolgoznak, s már nagyrészt elvégezték a talajelőkészítést a vetés alá, a vetésben is előrehaladtak. A földművesszövetkezetek azonban nagyobb segítségre vártak a silózásnál. Ezt a gépállomás kommunistái is felismerték és taggyűlésen foglalkoztak a megnövekedett követelményekkel. A gépállomás csak 12 silókombájnnal rendelkezik, de az elvtársak itt is találtak megoldást. Elhatározták, hogy az ógyallai gépállomás dolgozóinak példájára néhány gabonakombájnt silókombájnra alakítanak át. Nem mindig járnak a köbölkútiak újítások után a szomszédba. Náluk is vannak, még hozzá olyanok, melyekre büszkék lehetnek. Kár, hogy a traktorállomás üzemi pártszervezete — amely egyébként igen tevékeny — keveset törődik azzal, hogy a szakszervezet milyen figyelmet fordít az újítókra. A köbölkúti traktorállomáson a dolgozók állandóan ésszerűsítik a munkát. A kezdeményezés alulról jön, de nincsen, aki az újítók munkáját értékelné. Fából készült csapágyak és egyéb újítások A kovácsműhelyben Vass Lajossal beszélgettünk. Elmondotta, hogyan helyettesítik fával a vascsapágyakat. Ez nagyszerű újitás. A tárcsákon és a hengereken az öntöttvasból készült csapágyakba könnyen belekerült a föld vagy homok, és utána hamar elkoptak, még egy idényt sem bírtak ki. A csapágyak egyébként drágák voltak, és nehezen lehetett beszerezni őket. Ez arra késztette a kovácsműhely dolgozóit, hogy megfelelő megoldást találjanak. Rájöttek, hogy a vaslemez-foglalatba helyezett facsapágyak jól pótolják a vascsapágyakat. A használatban kiderült, hogy a facsapágyak jobbak mint az előzőek, nem kell őket olajozni és ennek ellenére tartósabbak, könnyen kicserélhetők és jóval olcsóbbak. A tarlóhántókkal is bajok voltak. Hosszú, vékony tengelyük munkába állítás után hamar kettétört. A gyárban reklamálták a hibát, de ott azt állították, hogy a sorozatgyártás bevezetése előtt végzett kísérleteknél bevált a szerkezet. A gyakorlat mást mutatott. A kovácsműhely dolgozói itt is segítettek mágukon. A törött tengelyeket nem hegesztették össze, hanem két féltengelyt szereltek helyébe, Igaz, hogy négy csapágy helyett így ötre van szükség, de kifizetődik. A tarlóhántók most már hibátlanul dolgoznak. A kovácsműhely dolgozói még több kisebb-nagyobe .jelentőségű újítással segítették elő a munka zavartalan folyamatát és olcsóbbá tételét. Ésszerűsítik a munkát Rackó Sándor főmérnökkel, a gépállomás udvarán megnéztünk egy nagy I kocsit, amelyet traktorok és különféle nehéz gépek szállítására készítenek a gépállomás dolgozói. Még januárban elkezdték szerelését. A kerekeket és az alkatrészek nagy részét ócskavasból válogatták össze. A villanyszerelőknél is jártunk. Haszner Antal villanyszerelő bemutatta a dinamók kipróbálására szerkesztett készüléket. Míg ez nem volt, a kijavított dinamókat traktorokra szerelték, túráztatták a motorokat és így próbálták ki. Ha rossz volt a dinamó, újból le kellett szerelni. Most a traktorokra csak a tökéletesen kijavított dinamókat szerelik fel. A kiégett villanymotorok tekercselésére is berendezkedtek a villanyszerelők. És nemcsak a gépállomás számára dolgoznak, ha szükség van rá, szívesen segítenek az EFSZ-eknek is. Csak néhány újítást említettünk a sok közül. Valamennyi arra irányul, hogy a gépállomás jobban, gyorsabban és olcsóbban — hatékonyabban — végezze munkáját. Szükség volna a párkányi járásban még egy nagy „újítás" megvalósítására: ideje volna befejezni a GTÄ központjának építését Párkányban. Hiszen már öt éve épül. Hogy miért sürgős a párkányi GTA felépítése? A választ erre a kérdésre necsak Köbölkúton keressük, ahol a gépállomás épületei szétszórtan vannak a faluban. A mezőgazdasági munkálatok gyorsütemű gépesítése a fő indok. A párkányi járásban épp úgy, mint köztársaságunk más vidékein állandóan több traktor és mezőgazdasági kép könnyíti a földművesek munkáját. Tavaly például a járásban csak négy kukoricakombájn dolgozott. A? idén még egyszer annyi van. A traktorállomás felépítése még azért is sürgős, mivel a járásban mindinkább nagyobb teret hódít a szövetkezeti gazdálkodás s ezzel tovább nőnek a gépállomás feladatai. D. V. Bizonyára sokan vannak, akik nem tudják, hogy szerte a nagyvilágon: Ázsiában, Afrikában, DélAmerikában és Európa számos országaiban használnak Csehszlovákiában, nevezetésen Bratislavában gyártott zománcfürdőkádakat. A bratislavai Kovosmalt nemzeti vállalat, mely a köztársaság egyetlen cinkárugyára, gyártja őket elsőrangú kivitelben. A vállalatnak két üzeme van. A törzsüzem, a cinkárugyár Bratislava-Petržalkában, a zománcárugyár és vasöntöde pedig — ameJyet Emailit néven ismernek — a Februári győzelem utcában van. A bratislavai Kovosmaítnak igen gazdag a múltja. A petržalkai gyár, amelyet 1902-ben alapítottak, 55 éves. Számos munkása 25 év óta dolqozik az üzemben. A gyár kitűnő kollektívája a második negyedévben elnyerte a minisztérium és a Szakszervezeti Szövetséq vörös zászlaját. Ahol száz százalékra teljesítik a tervet. — Habár a qyár régi épületekből áll, a munkát itt mégis úgy szervezték meg, hoov a gyár dolgozói teljesítik a tervet. A gvárbap méq réqi gépekkel dolqcznak, de jövőre új gépek beállításával növelik a T üzem kapacitását — mondja a qyár főmérnöke. Az üzem teljes mechanizáciőjáról van szó. Persze minden attól füqq. hogy a gyárnak idejében leszállítják-e a megrendelt új gépeket. A cínező műhely A petržalkai bádogárugyárban serény munka folyik. Körsétánk az egyes csarnokokon keresztül vezet. Sok érdekes látnivaló van itt. A bádogformázó műhelyben naov automatikus présekkel készítik a vedrekhez, szemetes-tartályokhoz szükséges pré55 éves a bralislaoai Ml A háború előtti passzív vállalatból virágzó üzem lett • Szlovákia legjobb vasöntődéje. • Elnyerték a minisztérium és a szakszervezetek vörös zászlaját • selt részeket. Ezeket azután ügyes női kezek átveszik és gépeken gyorsan szegecselik, úgyhogy pillanatok alatt kész a veder. Nem kevésbé érdekes a bádogáruk cínezése. A vedreket először fcrró, folyékon cinkbe, majd különleges hűtőfolyadékba mártják és néhány másodpercen belül szemünk előtt csillog a cinkezett veder. Ez a gyártási eljárás a többi bádogárura is vonatkozik. A cinkezést több emberből álló munkacsoportok hihetetlen qyorsasággal és gvakorlattal véqzik. Ezek a csoportok versenyeznek egymással. A leqeredménvesebb csoportot Varqa elvtárs vezeti. Egyébként itt főleg vedreket és szemetestartályokat készítenek, mert ez mind bel-, mind külföldön iqen keresett cikk. Készítik a híres „Danuvia" fürdőkádakat A Kovoslmalt bratislavai fióküzeme, az Emailit arról híres, hoqy itt qyártják a „Qpnuvia" zománcozott fürdőkádakat, amelyeket a víláa minden részébe szállítanak. Ezeknek a fürdőkádaknak a külföldi gyártmányokkal szemben az az előnvük, hogv könynvebbek és ezért f világpiacon keresettebbek. Az Emailit-gyár teljesítményét azért is meg kell dicsérni, mert egyelőre itt is csak régi gépekkel dolgoznak. A fürdőkádakat az f'nailit saiát vasöntödéjében állítja elő. A qyár tervezett mechanizációjával természetesen itt is fokozni foqják a kapacitást. Az export a mérvadó A bratislavai Kovosmalt azcn hazai üzemekhez tartozik, amelyek elsőrangú exportfeladatot teljesítenek. Gyártmányainak 30 százalékát négy viláqrészbe, illetve 29 államba exportálja. A qyár vezetősége azzal számol, hogy a természetesen nem haragudtak a „kis baleset" miatt, sőt örültek neki, hiszen íov pénzhez fttottak és ezzel meqmenekültek a csődtől. Gyökeres javulás a qyár sorsában azonban csakis az üzem államosítása után állt be, amit leqjobban a bratislavai Kovosmalt mai szép teljesítménye igazol. Az élmunkások és az új vezetőség a záloga a sikernek A Kovosmalt élén Štefan Polák elvtárs személyében új igazgató áll, aki Hruška főmérnök, ČerIlyen csomagolásban exportálják a kádakat. zománcozott fürdőjövő évben a kivitelt további 10 százalékkal emeli. Természetesen a belföldi szükségletet is fiqyelembe veszi, amely különösen vedrekben, szemetestartályokban és fürdőkádakban igen nagy. Amikor még segített a tűzbiztosítás A qyár nem volt mindig abban a szerencsés helyzetben. hoqy éjjel-nappal, illetve három műszakban dolgozhatott volna. Az első köztársaság idejében nemigen tudott bcldoquln

1. Gyakran cserélt gazdát. Naqv volt a konkurrencia és nem dolqoztak tervszerűen. Két esetben a qyár a tűz áldozata is lett. A qyár akkori tulajdonosai venansky és Švec munkatársaival sikeresen vezeti az üzemet. Štefan Filik, Vojtech Bakič, Viliam Molnár. Štefan Vince, Michal Štibraný, Pavol Prechádzka és Vendel Németh clyan élmunkások, akik már sok-6ok éve dolqoznak a qyárban és kitűnő munkájukkal példaképei a qyár dolqozóinak. Az eddiqi sikerek után joqqal el lehet vámi a bratislavai Kovosmalt dolqozóitól, hogy rövidesen nemcsak a vörös lobogó büszke tulajdonosai lesznek, hanem a „példás export-üzem" címet is elnyerik. A gyár tervezett mechanizáció.ia ezt bizonyára lehetővé is teszi. K. P. A Partizánskei Állami Gazdaságok vítkovicei részlegén bőséges a krumplitermés. Képünkön Emília Čujková, a gazdaság fiatal dolgozója látható. Az ő érdeme is, hogy gazdag az idei krumpliszüret. Péterfalán is az enyémhez már a mienken keresztül vezet az út Q éterfala a rimaszombati járás • déli csücskében, dombok között meghúzódva fekszik. A falu kisés középparasztjai messze a város zajától, a külvilágtól elzárkózva élték egyhangú, mindennapi életüket. Szándékosan azért használom ezt a kifejezést, mivel a falu lakói csak a munkának éltek, a kultúra utáni vágy a villanyhálózat, kultúrház építése híján nem igen kelt fel az emberekben. Szórakozást leginkább a kocsmában vagy a téli estéken egymás házánál találtak. Valahogy így lehetne jellemezni a község dolgozó parasztságának az éle tét, melyben a múlt kapitalista rend szer igyekezett visszatartani a falubelieket. Ezelőtt sem autóbuszjárat, de még telefon sem volt a faluban. Ezzel szemben ma már napi négy autóbuszjárat köti össze őket a vasútállomással, Feleddel és Rimaszombattal, a járási székhellyel. Igaz azonban az is, hogy a villanyfény még mind a mai napig nem gyúlt ki a családi otthonokban, de ennek ellenére nem egy telepes rádió köti össze őket a nagyvilággal, ismerteti meg velük a hazánkban történő legfontosabb eseményeket. Talán ez is befolyásolta azt az elhatározást, mely megérlelte a kis- és középparasztok túlnyomó többségében a közös gazdálkodás gondolatát. 1957. szeptember 15, az új élet kibontakozását, a régi bajok felszámolását jelentette a dolgozó parasztok és a falu életében. Először csak hetvenen, a következő nap nyolcvanan és ottjártamkor már 94-en írták alá a belépési nyilatkozatot. A szövetkezet megalakulásának vasárnapja ezért méltán kerülhet bele a község krónikájába, amelynek további folytatását ettől a naptól maguk a falubeliek, a szövetkezetbe tömörült kis- és középparasztok vették a kezükbe. lüla már a szövetkezet iránt eddig támasztott kételyek kezdenek elhomályosodni a falubelieknél. Más szemüvegen keresztül figyelik az élet lehetőségeit. Az „enyém" szót mindjobban felváltja a „mienk" kifejezés és már nem „én", hanem „mi" dolgozunk terjed a szövetkezet tagjai között. Mindenesetre téves lenne azt hinni, hogy a szövetkezet megalakulása csupán ünnepi aktus volt a lakosoknál, hiszen igazi ünnepiesség nem a külsőségekben, hanem magában az igazi célkitűzésben nyilvánul meg, különösképpen abban a nagy szorgalomban, amely most az őszi termény betakarításért és az őszi munkák mielőbbi elvégzéséért folyik a határban. így pedig csak azok képesek lelkesedni, dolgozni, akik maguk is érzik szívük igazát, látják boldogabb életük bibontakozását. Néhány napja csak, hogy megalakult a szövetkezet, de olyan most a munka irama, mintha régi, befutott közös gazdálkodás vert volna mély gyökeret a faluban. Megérkezett a mérríök is, aki egész nap az asztal és az iratcsomók fölé hajolva számolgatja, méregeti és rajzolgatja a szövetkezet közös területeit, dűlők szerint mértani pontossággal kijelöli az egyes parcellákat. Tóth István, volt 7 hektáros középparasztot választották meg a taggyűlésen agronómusnak, aki az őszi munkákkal és a szövetkezet további kérdéseivel kapcsolatosan ekkép vélekedik: — Nemcsak a mérnök és a szövetkezet új tagjai, hanem a traktorosok •is serényen siettetik a.munkát, hogy mielőbb földbe kerüljön a mag, és hogy elvégezhessék a mélyszántást. Qersze akadnak az új tagok között olyanok is, akik még gyorsítanák a munkák ütemét, de úgy hogy csupán a brigádközpontra, csak a traktorokra számítanak. Pedig helytelen ez a beállítás. Köztudomású, hogy sok ló-ökörfogat is van a faluban, amelyek, míg nem volt szövetkezet, például tavaly is, traktorsegítség nélkül is idejében képesek voltak elvégezni az őszi és a soron lévő mezőgazdasági munkákat. Nem arról van szó persze, hogy a szövetkezetben is további gépek nélkül dolgozzunk, de az időjárás miatt minden lehető erőt, fogatot rendelkezésére kell bocsátanunk a szövetkezetnek, hogy csakugyan mielőbb befejeződjenek az őszi munkák. A gesztetei traktorosbrigádnak szintén megnövekedtek a feladatai. Tavaly alig háromszáz hektár, míg ez idén az őszi munkákban csaknem ezer hektár terület vár megművelésre a rendelkezésre álló hat erőgépre. A traktoroknak tehát a geszteti, jeszteti és a détéri szövetkezet földjein ugyanúgy, mint Péterfalán el kell végezniök a munkát. Ámde ez nem megy máról holnapra! A szövetkezet tagjainak viszont érdeke, hogy idejér ben földbe kerüljön a mag, s ezért minden lehető és bekapcsolható erőt az őszi munkákba kell állítani. Péterfalván egyébként ezekben a napokban készítik elő a vetőmagot, melyet nemes magra beváltva ugyancsak a napokban vetnek el. Ezenkívül a vezetőség és a tagság a sertések összpontosításával foglalkozik. Erre a célra alkalmas pajtát, vagy ahogyan ezen a vidéken mondják, csűrt szemeltek ki, ahol némi javítás után megfelelő hizlaldában helyezhetik el sertésállományukat. egnyugtató érzésekkel távoztam Péterfaláról, mert láttam az emberek arcán és ezt szóval is kimondották: tudjuk, hogy nagy erőfeszítéseket kell még tennünk, hiszen a szövetkezet megalakításával csak az első lépést tettük meg a közös gazdálkodás sikeres elindítására, a nehezebb vége a dolognak csak most következik, mert eddig csupán öt-tíz hektárokban beszéltünk, most meg száz meg száz hektárral kell számolnunk. Ehhez azonban még hozzátehetem: ahol nemcsak a sikerrel, hanem a nehézségekkel is számolnak, ott jövedelmező közös gazdálkodás van kibontakozóban. Egyébként az élet sem csupa öröm, csupa méz, mindenkié olyan, amilyennek saját maga teremti. Szombath Ambrus ÜJ SZÖ 593 -rr 1957. szeptember 16.