Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-23 / 265. szám, hétfő

A köztársasági elnök üdvözlő távirata G. Damjanov 65. születésnapja alkalmából Antonín Zápotocký köztársasági elnök Georgi Damjanov elvtársnak, a Bolgár Népköztársaság Népi Gyűlése elnöksége elnökének 65. születésnap­ja alkalmából a következő táviratot küldte: Tisztelt Elvtárs, hatvanötödik születésnapja alkalmából fogadja kérem a csehszlovák nép és az én legszívélyesebb iókívánatai Kiat, és forró üdvözleteimet. Tisztelt elnök elvtárs, jó egészséget kívánok Önnek, hogy még hosszú évekig si­keresen folytathassa felelősségteljes és érdemleges munkáját a bolgár nép, a béke és a nemzetek közötti baráti együttműködés javára. ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ, a Csehszlovák Köztársaság elnöke. Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén előterjesztett szovjet javaslatok Amint lapunk tegnapi számában | Szovjetunió nevében több okmányt már jelentettük, az ENSZ-közgyűlés terjesztett elő. Az okmányokat az pénteki ülésén A. A. Gromiko e I alábbiakban ismertetjük. Nyilatkozat az államok békés egymás mellett éléséről Az előterjesztés javasolja a köz­gyűlésnek, hogy fejezze ki megelé­gedését afelett, hogy az utóbbi idő­ben sok állam az egyrtiás területi épségének és szuverenitásának köl­csönös tiszteletben tartására, a meg nem támadásra, az egymás belügyei­be való be nem avatkozásra, az egyenlőség és kölcsönös előny, vala­mint a békés egymás mellett élés elveire építi kapcsolatait. Ismerje el a közgyűlés, ha ezeket az elveket minden állam viszonyában alkalmaz­nák, ennek rendkívül fontos szerepe volna a nemzetközi feszültség enyhí­tése szempontjából. A közgyűlés szó­lítsa fel ez államokat ezen elvek követésére és a felmerülő vitáknak kizárólag békés eszközökkel való megoldására. Nyilatkozat az atom- és hidrogénfegyverkísérletek nemzetközi ellenőrzés mellett történő megszüntetéséről A Gromiko által benyújtott máso­dik okmány nyilatkozat-tervezet az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek nemzetközi ellenőrzés mellett törté­nő megszüntetéséről. A nyilatkozat javasolt szövege szerint a_z ENSZ közgyűlése úgy véli, hogy az atom­fegyver-kísérletek megszüntetése az első fontos gyakorlati lépés volna az atom- és hidrogénfegyver teljes meg­tiltásának útján. Megállapítja továb­bá, hogy az e fegyverfajtákkal vég­zett kísérletek folytatása veszélyt jelent az emberiség egészségére és életére. Majd utal arra, hogy a kí­sérletek megszüntetése megfelel a népek általános kívánságának és összhangban áll az ENSZ humánus céljaival. A nyilatkozat-tervezet ezután fel­szólítja az atom- és hidrogénfegyver­kíséríeteket végző államokat, hogy haladéktalanul kössenek egyezményt e kísérletek megszüntetéséről a kö­vetkező tételek alapján: 1. A kísérleteket 1958. január 1-től két-három évre megszüntetik. 2. A vállalt kötelezettségek telje­sítésének megfigyelésére nemzetközi bizottság alakul, és ez jelentést ter­jeszt a Biztonsági Tanács és a köz­gyűlés elé. 3. A fent említett bizottság veze­tésével a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és birtokai területén és a Csendes-óceán térségében — beleértve Ausztráliát is — kölcsönös­ségi alapon ellenőrző állomások léte­sülnek. A tervezet végül felszólítja a többi államot, hogy csatlakozzék a kísér­letek megszüntetéséről szóló egyez­ményhez. Határozat az államok kötelezettségvállalásáról, hogy nem használnak atomfegyvert A harmadik beterjesztett szovjet okmány határozati javaslat az álla­mok kötelezettségvállalásáról, hogy nem használnak atomfegyvert. A ha­tározati javaslat felszólítja az atom­fegyverrel rendelkező államokat, ele­inte ideiglenesen vá'lalják azt a kö­telezettséget, hogy nem használnak atom- és hidrogénfegyvert, oly mó­don, hogy öt év múlva, ha nem jön létre széleskörű nemzetközi leszere­lési megegyezés, ismét az ENSZ elé kerül ez államoknak az atomfegyver használatáról való lemondásra vállalt kötelezettsége. Emlékirat a leszerelési intézkedésekről Az emlékirat leszögezi, hogy bár a szovjet kormány a leszerelési probléma gyökeres megoldásának híve, de figye­lembe véve, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország nem hajlandók széleskörű leszerelési intézkedéseket végrehajtani, azt javasolja, hogy átfo­gó leszerelési egyezmény eléréséig részletes intézkedésekben állapodjanak meg. Ide tartoznék elsősorban az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kí­na fegyveres erői létszámának csök­kentése olyan mértékben, mint ahogy ezt az Egyesült Államok kormánya ja­vasolja, mégpedig három szakaszban, úgy, hogy az első szakaszban az Egye­sült Áliamok, a Szovjetunió és Kína 2,5 millió főre, azután pedig 2.1 s vé­gül a harmadik szakaszban 1,7 millió főre csökkentenék fegyveres erőiket. An"lia és Franciaország az első sza­kaszban 750 ezer, a harmadik szakasz­ban 650 ezer főre csökkentenék had­seregüket. A Szovjetunió javasolja a katonai költségvetéseket 15 százalékkal csökkenteni. Mivel a nyugati hatalmak jelenleg nem kívánják az atom- és hidrogén­fegyver teljes eltiltását, a szovjet kor­mány első lépésként azt javasolja, hogy a világ népei előtt ünnepélyesen vállaljanak kötelezettséget, hogy le­mondanak mindenfajta atom»- és hid­rogénfegyver, köztük a hidrogéntöltésü repülőbombák, rakéták, atomtüzérség stb. alkalmazásáról. Ezt a kötelezettsé­get kezdetben öt évre vállalják, s ez­után az ENSZ ismét vizsgálja meg a kérdést. Figyelembe véve az atom- és hidrogénfegyverkísérletek megszünteté­sének fontosságát, a szovjet kormány javasolja, hogy ezt önálló napirendi pontként, a jelenlegi ENSZ-közgyűlés tárgyalja meg. Az ellenőrzést egy, a Biztonsági Tanács keretében működő külön ellenőrző szerv valósítja meg. Létesítsenek a nagy kikötőkben, vasúti csomópontokon, műutakon ellenőrző állomásokat, az első szakaszban csak a Szovjetunió nyugati határvidékein, Franciaország, Nagy-Britannia, vala­mint a NATO és a varsói szerződés tagállamainak területén és az Egyesült Államok keleti részén. Bár a szovjet kormány véleménye szerint a légi fény­képezés nem képes megelőzni egy vá­ratlan támadást, de figyelembe véve a nyugati hatalmak álláspontját, a Szovjetunió kész megvizsgálni euró­pai és távol-keleti légifényképezési övezetek kijelölését. A szovjet kormány ezenkívül java­solja az idegen területen levő külföl­di katonai támaszpontok megszünte­tésének megnyitását s az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió, Anglia és Fran­ciaország Németországban elhelyezett fegyveres erőinek csökkentését. Ugyan­csak nagy jelentőségű volna a NATO tagállamok területén és a varsói szerző­dés tagállamainak területén elhelyezett fegyveres erők csökkentése. Az emlékiratban a szovjet kormány ezenkívül javaslatot tesz a háborús propaganda megszüntetésére és az ENSZ leszerelési bizottságának kibőví­tésére, úgy, hogy Ázsia, Afrika és La­tin-Amerika képviselői ne legyenek ki­zárva a leszerelési tárgyalásokból. Kún Béla özvegye Budapesten Budapest (ČTK) - Szeptember 21-én Budapestre érkezett a magyar Komunista Párt egyik alapítójának és az 1919. évi Magyar Tanácsköztár­saság egyik vezetőjének, Kún Bélának az özvegye. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának I nevében Kún Béla özvegyét és csa­ládtagjait dr. Münnich Ferenc és Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága politikai iro­dájának tagjai, valamint a magyar munkásmozgalom régi harcosai üd­vözölték. Az ománi imám nyilatkozata Kairó (ČTK) - Szalah bin Isa el­Harti ernin, az ománi imám képvise­lője, aki e napokban Kairóban tartóz­kodik, szeptember 21-én fogadta a moszkvai rádió és a TASZSZ tudósí­tóit. Szalah emir hangsúlyozta, hogy az angolok Ománt haditámaszponttá akarták változtatni a Szovjetunió el­len. Azért harcolnak Omán ellen, mert Omán más arab országokkal együtt függetlenségét védelmezi és szembe­helyezkedik az imperializmussal. Sza­lah emir a továbbiakban elmondotta, hogy az angolok hogyan létesítettek Omán területén számos támaszpontot, hogyan került sor Omán kettéosztá­sára és az ománi nép szabadság- és függetlenségi harcára. Szalah emir rámutatott, hogy mint­egy 10 nappal ezelőtt több magas­rangú brit tiszt érkezett Londonba, hogy űj támadást készítsenek elő. A beszélgetés végén az emir hang­súlyozta, hogy az ománi nép sohasem fogadja el az imperialista uralmat és tovább fog harcolni a gyarmati el­nyomás ellen. Á Magyar Népköztársaság külügyminisztériumának nyilatkozata az úgynevezett „magyar kérdésről" hozott döntésről A bankkamatláb emelésének hatása Angliában London (ČTK). A hivatalos bank­kamatlábnak 5 százalékról 7 százalék­ra való emelése — amire a brit pénz­ügyek terén 36 év óta nincs példa — nagy megdöbbenést váltott ki az an­gol pénzügyi, gazdasági és kereske­delmi körökben, A hivatalos bankka­matláb emelése megdrágítja a vállal­kozó tevékenységet és a közeljövő­ben a mifnkanéküliség fokozódására vezet. Ennek következtében a brit Labour-párt vezetősége már hétfőn összeül, hogy megtárgyalja a helyze­tet. A kormány, a súlyos pénzügyi helyzetre való tekintettel újra meg­tárgyalja a beruházási tevékenység tételeit és hír szerint erősen csök­kenti az atomelektromosmüvek építé­sére fordítandó összeget, jóllehet ezeknek a műveknek a fejlesztése az egy helyben topogó angol szénbányá­szat következtében Angliának élet­kérdése. A bankkamatláb nagymérvű emelé­sének legközvetlenebb hátása az an­gol tőzsdéken mutatkozott meg, amelyeknek szeptember 20-án „fekete péntekük" volt. A részvények ár­folyamveszteségét több mint 2 milli­árd fontsterlingre becsülik, vagyis hivatalos árfolyamon átszámítva több mint 40 milliárd koronára. Az angol font árfolyamának a kül­földi tőzsdéken bekövetkezett hanyat­lása és az infláció egyéb jelei a legnagyobb aggodalommal töltik el az angol dolgozd »t- Tudvalevő, hogy az infláció elsőse >an mindig a fixfi­zetésű és bérű dolgozókat sújtja, mert a bérek és fizetések emelkedé­se sohasem tart lépést az árak emel­kedésével. Erre mutat, hogy a világ­hírű de Havilland repülőgépgyár al­kalmazottjai, valamint a BOAC angol repülőtársaság dolgozói a londoni repülőtéren máris sztrájkba léptek. Budapest, (ČTK) — A Magyar Nép­köztársaság külügyminisztériuma j szeptember 21-én nyilatkozatit tett ! közzé azzal a határozattal kapcsolat­ban, amelyet az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülése az úgynevezett „ma­gyar kérdés"-ről amerikai nyomásra hozott. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az ENSZ szervei az ellenforradalom kitörése után, amely fasiszta restau­rációra irányult, veszélyeztette Európa békéjét és Magyarország független­ségét, már több ízben az ENSZ alapokmányának megsértésével az USA imperialista köreinek nyomásá­ra igyekeztek beavatkozni a Magyar Népköztársaság belügyeibe. Az ENSZ közgyűlésének határozata — mondja a nyilatkozat — újabb beavatkozási kísérlet, amellyel ez a nagy nemzet­közi szervezet az USA politikájának szclgálatában áll. E határozatnak nincs semmi jogereje,, sem kötelező érvénye. A magyar nép a jövőben sem engedi meg, hogy bárki is be­avatkozzék belügyeibe. A nyilatkozat továbbá hangsúlyoz­za, hogy az ENSZ-ben lefolyt vita semmi igazi bizonyítékot nem szcl­tatott az „ötös bizottsáq" jelentésé­nek alátámasztására, és e jelentés, valamint a határozat védelmezői csupán a régi rágalmakat ismételték, tekintet nélkül a történelmi tények­re. Az USA és más nyugati hatalmak diplomáciai nyomást is gyakoroltak a szavazás megszervezésére. A szo­cialista országok egységesen szem­behelyezkedtek e határozattal, ame­lyet nem támogattak oly hatalmas ázsiai államok sem. mint India és Indonézia, valamint a haladó arab és más országok sem. Az imperialis­ta körök veresége volt az a tény, hogy a szavazástól tartózkodott Cey­lon képviselője is, jóllehet tagja volt a külön bizottságnak' Az amerikai diplomácia kétséqtelen veresége az, hogy nem sikerült keresztülvinnie a külön bizottság további működését, amely ugyan kész volt az U CA aka­ratának végrehajtására, de elvesz­tette a politikai bizalmat. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a vi­lág közvéleményének érdeklődése minden mesterkedés ellenére az iga­zi problémák felé fordul. A magyar kormány tudatában van annak, — mondja a nyilatkozat to­vábbi része, —, hogy a Magyar Népköz­társaság ellen szavazó államck je­lentékeny része vagy ,az USA nyo­mására, vagy az „ötös bizottság" ha­zug . jelentésének hatása alatt sza­vazott. Ennek ellenére a magyar kormány továbbra is normális kap­csolatokra fog törekedni valamennyi országgal, tekintet nélkül társadalmi rendszerűkre. * A magyar külügyminisztérium meg van győződve arról, hogy az ENSZ tagállamainak többségében győzedel­meskednek a békére vágyó józan erők, s ezek hamarosan belátják hogy a Magyar Népköztársaság belügyeibe való beavatkozásra irányuló ered­ménytelen kísérletek nem szolgálják a nemzetközi feszültség enyhítését. Válság fenyegeti a nyugatnémet Szociáldemokrata Pártot Bonn (ČTK) — A nyugatnémet Szo­ciáldemokrata Pártnak a szövetségi parlamentbe való választásokon el­szenvedett veresége szükségessé tet­te, hogy elemezze választási kudar­cának okait és ebből levonja a kö­vetkeztetéseket további politikájára. A nyugatnémet sajtó híreiből és hírmagyarázataiból kitűnik, hogy a párton belül lényegében három front alakult ki: a tagság, amelynek mag­vát a munkások képezik, és amely a hibát a homályos, nem következe­tes, politikailag és gazdaságilag kö­rű! nem vonalazott szociáldemokrata politikában tótja. A párt nem tudott harci programot kitűzni, Deistnek, a párt gazdasági szakértőjének befo­lyására letett legszerényebb szociális követeléseiről is. A párt vezetőinek egész sora éppen a választások előtt kétséget keltett az iránt, hogy a Szociáldemokrata Párt őszintén ellen­zi Nyugat-Németország részvételét a NATO-ban, az újrafelfegyverzést és a hadkötelezettséget. A párttagság soraiban levő munkások most joggal követelik e politika végetvetését, amely számos munkásban csalódást keltett és nem nyerte meg a közép­rétegeket, s következetes imperialis­ta- és monopolistaellenes program mellett foglalnak állást. A második front a Szociáldemokra­ta Párt jobboldali szárnya, amelynek élén Carlo Schmid alelnök áll és amely követeli, hogy a párt mondjon le az osztálypolitika utolsó maradvá­nyairól is. Ezen ellentétes irányzatok között áll ma Ollenhauer híveivel — akik, mint a fejlemények mutatják, folytatni akarják az eddigi politikát és középutat akarnak keresni a bal­oldali és .jobboldali irányzatok között. Ezenkívül a párt erős külső nyo­másnak van kitéve. Adenauer Keresz­ténydemokrata Uniója felhasználva azt a követelést, hogy a szociálde­mokrácia a „konstruktív politika út­jára lépjen", minden módon támo­gatja a jobbszárny törekvéseit. A nyugatnémet Szociáldemokrata Pártot válság fenyegeti. A párt ve­zetősége eddig kifeié minden ellen­tétet tagad. Heine, a Szociáldemok­rata Párt sajtófőnöke kijelentette, hogy a párt vezetősége egyhangúlag bizalmat nyilvánított Óllehauernek és hogy a párt kitart az eddigi külpoli­tikai irányvonala mellett, a belpoli­tika terén pedig a kultúr-politikai kérdéseket helyezi előtérbe. KOMMENTÁRUNK Kétféle külpolitikai irányzat az ENSZ közgyűlésén Pénteken IX óra és fél egy között az ENSZ tárgyalási terme körül futó fo­lyosók kongtak az ürességtói, minden­ki a teremben volt. Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere beszélt. Azok közé, akik beszédét nagy figyelemmel követték, tartozott Dulles államtitkár is. Gromiko egy nappal Dulles felszóla­lása után beszélt, és így az ENSZ köz­gyűlése elé két nap alatt a mai kül­politika két alapvető, koncepcióját ter­jesztették: a két nagyhatalomnak, a szocialista és a tőkés világ két vezető nagyhatalma politikájának irányvonalát. Dulles beszédét egy szóval lehet jelle­mezni: „hidegháború", Gromiko felszó­lalását pedig az „egymás mellett élés" jelszavával. A közgyűlés ülésén elhangzott két irányzat közötti különbséget talán a legszemléltetőbben a nukleáris fegyve­rekhez elfoglalt álláspont domborítja ki. Erről a kérdésről mind a két állam­férfi beszélt, Dulles és Gromiko is. Az USA államtitkára azonban nem e fegy­verek eltiltása mellett foglalt állást, hanem igazolni igyekezett az atom­bomba gyártását. A Szovjetunió külügyminisztere fel­hívást tett. arra, hogy tiltsák be az összes típusú atom- és hidrogénfegy­vereket, beleértve az atom- és hidro­géntöltésü rakéta-lövedékeket, vala­mint az atomtüzérséget, és hogy e megegyezés teljesítését nemzetközi ellenőrzés biztosítsa. A rtyegegyezéshez vezető első lépésként Grbmiko elvtárs azt ajánlotta, hogy p nagyhatalmak kötelezzék magukat, öt éven át nem 1 alkalmaznak atom- és hidrogénfegyve­reket. A nukleáris fegyverkísérletek kérdé­sében a Szovjetunió azt javasolja, hogy 1958 januárjától kezdve két-három évre szüntessék be a kísérleteket. Az Egyesült Államok Dulles útján erre a pontra újból azzal válaszolt, hogy mes­terségesen bonyolítja az ügyet, azért, hogy e fegyverek betiltását megakadá­lyozza. Az USA álláspontjának „alá­festésére" ugyanabban az időben, ami­kor Dulles a nemzetek szervezetében beszélt, Névadóból további atombomba robbantást hajtott végre. A jelenlegi kísérleti sorozatban ez már a huszadik robbantás volt. Mintha azt akarnák hangsúlyozni, hogy az ENSZ-ben folyó tárgyalásokat nem veszik komolyan, és az emberiség aggodalma a rádioaktív sugárzás miatt nem érdekli őket. Az USA uralkodó körei az ENSZ közgyűlés Xll. üléssza­kának közvetlenül a kezdete előtt be­jelentették, hogy újabb kísérleti rob­bantás — sorozatot szándékoznak vég­rehajtani. Ezzel kesztyűt dobnak a bé­keszerető emberiségnek. Gromiko beszédének nagyon fontos pontja az a követelmény, hogy megfe­lelően bővítsék az ENSZ azon szervei tagságának körét, amelyekben a tár­gyalások folynak. Sürgetően szükséges, meghívni a Kínai Népköztársaságot, mert e nagyhatalom nélkül — amint azt a gyakorlat mutatja — nem lehet megoldani a legsúlyosabb nemzetközi kérdéseket. Már a péntek esti sajtó, valamint a televíziós hírszolgálat azt mutatta, hogy Gromiko beszéde élénk vissz­hangot kelt az USA-ban. A World Te­legram and Sun című lap például azzal a javaslattal kapcsolatban, amely sze­rint a nagyhatalmak kötelezettséget vállalnának arra, hogy öt évig nem al­kalmaznak nukleáris fegyvereket, a következőket írja: „Az új, atomfegyve­rekre vonatkozó orosz javaslat a leg­nagyobb engedmény a nyugatnak", azon idő óta, hogy a Szovjetunió bele­egyezését nyilvánította, megegyezés jöjjön létre az úgynevezett nyílt ég kérdésében. A lap a továbbiakban a következőket írja: „Ügy tűnik, hogy ez a javaslat a kommunistákat és a nyu­gati hatalmakat közelebb hozza egy­máshoz a leszerelés kérdésében, köze­lebb, mint bármikor voltak az öt ha­talom nemrégen tartott londoni tár­gyalásai folyamán." Hogy a szovjet leszerelési javaslatok vonzóereje mily aggodalmat kelt egyes körökben, erre jellemző a New York Post e napokban megjelent cikke: „Dullesra fáradságos harc vár. Az ob­jektív nyugati megfigyelők azt mond­ják — írja a lap —, hogy jelenleg a közgyűlés többsége kedvező álláspontot foglalhat el a nukleáris fegyverkísérlet feltétlen beszüntetéséhez, — amint azt az oroszok követelik. A kis nemzetek a leszerelési albizottság végeláthatat­lan londoni látogatásaira növekvő tü­relmetlenséggel tekintenek. E nemze­tek körében nagy, csaknem kétségbe­esett kívánság uralkodik, hogy tegye­nek valamilyen lépést, amely a lázas fegyverkezés megszüntetéséhez vezet­ne ... a kísérletek beszüntetése mér­hetetlenül népszerű volna." P. T. ÜJ SZÖ 567 -rr 1957. szeptember 16.

Next

/
Thumbnails
Contents