Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-22 / 264. szám, vasárnap

» \ Lincoln Abrahám szégyellné magát] Hogy a krónikás is feljegyezhesse Az Egyesült Államokból az utóbbi hetekben egyre több nyugtalanító hír érkezik arról a szégyenletes visszavonulásról, melyet a szenátus és a kongresszus tag.iaiból alakult vegyes bizottság folytat a faji üldözés híveinek befolyása nyomán. Ezek a körök minden eszközzel meg akarják akadályozni a négerek választási jogának elismerését, különösen a déli államokban, ahol sok a néger. Jellegzetes volt Thurmondnak, DélKarolina állam szenátorának beszéde, aki 20 órás „halandzsával" igyekezett megakadályozni a törvény megszavazását. Arkansas államban, ahol ugyan papíron megengedik, hogy a fehérekkel együtt négerek is tanulhatnak, 200 rendőr kordont vont Little Rock városkában az iskola körül, és nem engedtek be egy 15 éves néger lánykát és egy 8 éves néger fiút, akik valóban tanulni akartak. Az állam kormányzója állítólag azért őriztette az iskolát, hogy „megakadályozza" a véres öszszetűzéseket. Nashville városban e napokban a Ku-Klux-Klan dinamittal felrobbantotta az iskola egy részét, mert abba több néger gyermeket vettek fel. Egy másik iskola előtt vagy 500 fajvédőből álló banda összetörte az autók üvegeit és ablakait, melyekben négerek ültek. A banda vezetője megfenyegette a négereket, hogy fegyvereket, dinamitot és kötelet fognak alkalmazni, hogy megakadályozzák a néger gyerekeknek a „fehérek iskoláiba" való járását. Az állampolgársági jogokról szóló új törvény is csak formalitás, a gyakorlatban nem érvényesül, mert a jelenlegi amerikai alkotmány az egyes államok törvényhozására bízza, hogy és miként dint a választók „kvalifikációja" ügyében. Történik ez az Ür 1957. esztendejében, pontosan 95 évvel azután, hogy 1862. szeptember 22-én Lincoln Ábrahám köztársasági elnök aláírta az előzetes „Felszabadítási Nyilatkozatot", mellyel az Egyesült Államokban eltörölték a rabszolgaságot. Ez az aktus nem magától született. Az amerikai négerek történelmének minden lapja azokról a hőstettekről és erőfeszítésekről beszél, melyekkel ez a nép céljait s egyben minden más ember célját, az egyenlőséget és a szabadságot akarta elérni. 1526-ban lázadtak fel a rabszolgák először DélKarolina területén. Így folyt ez több mint 300 éven át, míg végül a polgárháború folyamán kétszázezer néger ragadta kezébe a puskát Lincoln hadseregében, akik közül harminchatezren elestek. A négerek voltak azok, akik a rabszolgaság eltörléséért vívott harc drámájának befejezésében, a végső próbatétel órájában fogukat összeszorítva jól megmarkolták a szuronyukat és győzelemre vitték a haladás ügyét. A fehérek körében is voltak sokan, akik nem riadtak viszsza a megpróbáltatásoktól és szenvedésektől, hanem felelősségük és kötelességük tudatában az emberiség reményeinek és magasztos céljainak szolgálatába szegődtek az észak-amerikai polgárháború folyamán. A történelem megmutatta, hogy az Egyesült Államok kormányának faji politikája nem az amerikaiak magánügye, hanem az egész emberiséget érintő kérdés. Az USA elnyomott néger állampolgárai, akik a többiektől elkülönítve élnek és akik — a rabszolgaság eltörlése ellenére — állandó céltáblái az erőszaknak, sürgősen követelik az ENSZ alapokmányának betartását. Az ENSZ az Egyesült Államokban székel és benne vezető szerepet játszik az USA, mégis az Amerikai Egyesült Államok szövetségi, állami és városi közigazgatása oly bűntetteket követ el 15 millió amerikai állampolgárral, a néger lakossággal szemben, amely nemcsak az ENSZ alapokmányába, de magába az amerikai alkotmányba is ütközik. Az alkotmány 14 és 15. szakasza teljes és korlátlan állampolgársági jogokat biztosít a négereknek: ... „Egy tagállam se hozzon vagy léptessen érvénybe olyan törvényt, amely megcsonkíthatná az USA állampolgárainak jogait vagy sérthetetlenségét. Egy állam se fosszon meg megfelelő törvényes eljárás nélkül senkit sem az élettől, sem a szabadságtól, sem tulajdonától, és ne tagadja meg a fennhatósága alá tartozó egyetlen személytől sem a törvény által mindenki számára egyenlő mértékben biztosított védelmet!" majd tovább — egy tagállam sem tagadhatja meg és nem korlátozhatja az USA állampolgárainak szavazati jogát az illető faja, színe vagy régebbi függő helyzete miatt" — így szól az alkotmány e szakasza. Amit ez az alkotmány a négereknek akkor biztosított és amit rövid ideig tiszteletben is tartott, azt a későbbi idők folyamán megszüntették, sőt az egyes déli államokban olyan törvényeket iktattak be, amelyek alapján elkülöníthetik a négereket és megtagadhatják tőlük a szavazati jogot. Az eredeti amerikai alkotmány „színvak", nem ismer és nem tűr meg megkülönböztetést az állampolgárok között. Az amerikaiak azzal dicsekednek, hogy népük nagyobb szabadságot élvez, mint a világ bármelyik népe. Különösen a szocialista tábor országai ellen, az úgynevezett „vasfüggöny" mögötti országok ellen uszít. Ezt a dicsekvést azonban nehéz összeegyeztetni a törvénykezés mai állásával, amely a lealázá$ és a szolgaság bélyegét nyomja A a törvény előtt az állampolgárok nagy tömegére. A négerellenes mozgalom céljaira évente súlyos dollármilliókat áldoznak a monopóliumok, a déli vidékek acélés elektromos iparát kézbentartó Morgan-érdekeltség, a Rockefellerolajkonszern, a Du Pont vegyipari vállalat, a pamut- és a húsipar és a bankok, amelyek a déli mezőgazdaságot tartják kezükben. Hatalmuk a faji törvényekben és a terrorban nyilvánul meg. Sok helyen ők irányítják a rendőrséget és a bíróságokat is. A négerek nagy többsége a béke híve, a béke pedig veszélyezteti a profitot. Dr. W. E. B. Du Bois néger író és híres tudós ellen vádat emeltek, amiért a béke ügyéért szállt síkra. Paul Robeson, akit világszerte ismernek és becsülnek, már évek óta nem kaphatja meg az útlevelét, mert megalkuvás nélkül harcol a békéért. Ügy látszik, hogy érces hangja is veszélyezteti az őrült fegyverkezés profitjait. A testi terroron, gyilkosságokon kívül még lelki terrorral is kínozzák a négereket. Sok millió ember lelki elnyomorodásához vezet ez. A nyomorúságos lakásviszonyokkal párosuló faji elkülönítés súlyos gazdasági, társadalmi és lélektani következményekkel jár. így a színes emberek kénytelenek Amerikában aránylag magasabb lakbért fizetni. A bűncselekmények és az ifjúkori bűnözé3 nagyobb arányban fordul elő. Az összezsúíoltságban, nyomorúságosan élő négerek között a megbetegedés és halálozás arányszáma is tetemesen nagyobb. Azáltal, hogy a négereket mocskos gettókba szorítják és munkabérüket a legalacsonyabban tartják, az USÁ-ban évente 30 000 négernek kell meghalnia csak azért, mert nem fehérnek született. A négerek átlagos életkora több mint nyolc évvel rövidebb mint a fehéreké. Az élve született néger csecsemők közül sok nem éri meg az első életévét a fajirtást elősegítő életkörülmények következtében. Az egyik ok az, hogy a kórházakba nem vesznek fel sem néger betegeket, sem néger orvosokat. Ez elsősorban a déli államokra vonatkozik, ahol a néger nép kétharmada lakik. Amíg országos viszonylatban 4400 négerre esik egy néger orvos, addig 843 fehérre jut egy fehér orvos. Délen ez az arányszám még rosszabb. Mississippi államban a fehérekre eső fehér orvosok száma a négerekre eső néger orvosok 22-szerese. A néger nép írástudatlansági arányszáma is hatszorosa a fehérekének. A négereket nemcsak rosszabbul fizetik, mint a fehér munkásokat, de olyan munkakört fizetik rosszabbul, amelyek több fáradságot, fizikai erőt, ügyességet és kitartást igényelnek, amelyek veszélyesebbek és egészségtelenebbek, mint a fehérekkel végeztetett munkák. A nyomorúságos lakásnegyedekben valóságos rabságban tartják a négereket. Chicagó „fekete övezetében" például a néger lakosság sűrűsége négyzetmérföldenként 90 000, jóllehet az optimális sűrűség 35 000. Nem csoda tehát, hogy a tüdővész és egyéb betegségek csak úgy kaszálják a négereket. A fajirtás egyik ismert és gyakori fogása a „fehér nő elleni erőszak vádja", melynek alapján a négerek közül már ezreket lincseltek meg, vagy ítéltek halálra. Sokszor rámutattak már arra a hasonlóságra, amely Hitler zsidóellenes nűrnbe-gi törvényei és az USA vagy a Délafrikai Unió négerellenes törvényei között fennáll. A nágik megfosztották állampolgárságuktól mindazokat, akik nem voltak „germán vagy rokonfajú" vérből valók. Az USA déli államaiban a faji téboly nevében a legesztelenebb rendeleteket hozzák, így az atalantai és georgiai törvényhozás arról is intézkedik, hogy színes fodrász ne fésüljön fehér nőket, vagy hogy a színeseket másutt temessék, sőt a kutyatemetőben korláttal kerítik el a fehérek kutyáinak sírját a négerek kutváinak sírhelyétől. Azt mindenki tudja, hogy a vonatokban, villamosokban külön kocsik vannak a színesek részére. Mindez csak ízelítő, abból a sok törvénytelenségből, melyekkel a fajirtást segítik elő és a néger nép részleges vagy teljes fizikai elpusztítását célozzák. Hiába törölték el 95 évvel ezelőtt a rabszolgaságot, hiába mcndta ki az alkotmány a fehérek és színesek egyenlőségét, mindezt ma Amerikában lábbal tiporják. Ha Lincoln Ábrahám ma élne, szégyenében bizonyára elsírná magát. a - k f { N

e em tudni, lpolyfedémesen lesz-e krónikása a mának, feljegyzie valaki legalább nagy vonalakban a falu ébredő arcának egy-egy vortútát. Vessünk ezért papírra egyet-mást, mert szót érdemel az épülő, csínosodó falu. A közelmúlt is szerepelhet a megörökítésben, hogy volt a faluban egyszer már szövetkezet, második típusú. Anyagi hagyatéka: két épület a falu végén. Annus Sándor, a szövetkezet elnöke magyarázza, jó lesz az még, ha rendbehozzák. — Kevesebbe kerül, mint az új. Okos beszéd. Állunk és nézelődünk. Nézzük az épületet, amelynek tetején eljárt az idő, vasfoga megrágta a hullámpalát. Ugyan miért maradt így, vetődik fel a kérdés bennem, miért nem javították meg előbb? Tátongó űrt sejtek a már hallottak után, látva az ásít ózó épületet, tudva, hogy szeptember tizenharmadikán már hatvanhárom tag volt a szövetkezetben. Magyarázatot erre Bodzsár Sándor, a pártszervezet elnöke ad, amikor kimerítően belenyúl a nyár felelevenítésébe, szólva a mozgalmas őszeleji napokról. — Volt egy időszak a faluban, amikor nem magyaráztuk meg eléggé a szövetkezet jelentőségét. A volt szövetkezet nem volt életképes, megszűnt létezni. S a következő időszak, az alakulásig addig, amíg a falu kommunistái öten maguk is beléptek, példát mutatva így a többieknek, az az idő pangás, egy helyben topogás volt. Az új heve, hogy a kommunisták, Bodzsár elvtárs, Sóla elvtárs, ha találkoztak a dolgozó parasztokkal, egyszer sem mulasztottak el beszélni velük a szövetkezet alakításáról, eredményes volt. Példáért csak a szomszédba kellett menni, Palástra, ahol az elért eredmények, a húszkoronás munkaegység jól agitálnak, együtt az agitátorokkal. S a döntő, ahogy Jusztin János agronómustól hallottam, az ipolyviski szemle volt. Ezen az úton is köszönetet kell mondani a tanítómesternek. Mert fogott a fedémesieken a dolog. Persze t öviről-hegyire kikérdeztek mindent. Érthető a kíváncsiság, jogos is. S ott benn, legbelül az „én" ugyancsak kavargott, mint a háborgó tenger. De amit láttak, az hatott rájuk. Első persze az aláírással senki nem akart lenni. A helyzet végül is úgy alakult, hogy többen is aláírták, egyszerre, s megoldódott a gordiusi csomó. S a krónika kedvéért jegyezzünk fel egy-két számadatot is. Kevésbé beavatottaknak talán illusztrációnak tűnik fel, de lényegesen fontos az. Elöljáróban azt is meg lehet mondani, a pontosságért felelni bajos, mivel a tagság száma és más egyéb ehhez járó dolog óráról órára változhat. így megy ez manapság hem egy fa" luban, így megy lpolyfedémesen is. Kerül olyan időszak, amikor oly gyorsan változik egy és más, hogy mire a Nap átballag az égen, ismét csak új arcokat láthatsz a közösben. Azon a szeptemberközepi napon, amikor ott jártam, hatvanhárom volt a belépő kétszázhatvanhárom hektárral. Űj dologról van szó a 'faluban, s így az ember mindjárt arra fordítja az eszét, mi járul a földhöz a legfontosabbat, az emberen belül. Mijük -jan, mivel kezdenek, ilyenkor ez a töprengés magva. Erre irányul a kérdés is. A válasz rá, hogy összpontosítják a jószágot, minél hamarább. Szerencsére van mit, van belőle bőven. Rendes, dolgos parasztemberek laknak a faluban, egy-egy gazdaságból átlagosan három marha kerül a közösbe. Lesz a közösben vagy százkilencven darab. Ha az arányt összevetjük a kétszázhatvan hektár földdel, örvendetes a kép, kecsegtető a szövetkezet jövője, az állattenyésztés nagyot nyom majd a latban. Nem egy szövetkezet évek múltán sem érte el ezt az arányt, nemhogy a kezdet kezdetén ilyesmivel dicsekedhettek volna. Annus Sándor, az elnök, meg Jusztin János zootechnikus örül is ennek. Egy kis gondot okoz azért, mert kevés a rétjük. Azt találom mondani, majd rajzol a mérnök rétet is. — Hagyja csak őket, éppen elég d bajuk. Nem tudtam, mire vélni a szavát, s amiért megint csak elhangzott. — Mindennap változtatnak a térképen — így Jusztin János. — Mindennap van új belépő. Nehezen tudunk zöldágra vergődni. — Nézze — egy nagy papírlapot tart elém, — pillanatnyilag így fest a szövetkezet határa a térképen. Holnap, ki tudja, milyen lesz? Nézem a piros vonalat, a két életformát elválasztó vonalat. Napról napra igazítanak rajta, egyszer lent, másszor fent, majd a közepén. Ki vezeti a mérnök kezében a ceruzát? A belépő tagság, ő igazgatja a térképet. A szécsénkei traktorosbrigád vezetője is kíváncsi, belenéz a „határba". Láttam az arcán, legszívesebben már körülrajzolt egészet szeretne látni, nekiengedni az ekéjét a mezsgyének. 'Érthető is, hisz ő is nagy pillanatot ér meg, amit a krónikás lpolyfedémesen feljegyezhet az utókornak. (—z) Tököt is lehet silózni Kiállítás a kínai ellenforradalmárok tevékenységérői Peking (ČTK) Pekingben szeptember 20-án megnyílt az ellenforradalmárok aljas tevékenységéről tanúskodó okmányok és anyag k'állítása. A kiállításon 154 ellenforradalmi eset 26 ezer különböző tárgya és okmánya látható. A biztonsági szervek hét hónap leforgása alatt, 1955. júniusától decemberéig, amikor Kínában széleskörű mozgalom bontakozott ki az ellenforradalom ellen, több mint 700 ezer okmányt és tárgyat foglaltak le, amelyek bizonyítják az ellenforradalmárok tevékenvségét. Az okmányok arról tanúskodnak, hogy a felforgató szervezetek összeköttetést tartottak fenn a kuomintangi kémszervezetekkel. A kiállítás célja az, hogy megdöntse a jobboldali elemek ama esztelen állítását, miszerint az ellenforradalom elleni harc hibás és rossz volt. A szovjet cipőgyárak felhasználják Csehszlovákia szakembereinek tapasztalatait Moszkva (ČTK) — Napról napra bővül a tudományos-technikai és termelési együttműködés Csehszlovákia és a Szovjetunió között. A tapasztalatok kölcsönös kicserélése a két testvérország több üzemében előmozdítja a termelés gyorsabb fejlesztését és tökéletesítését. A Szovjetunióban nagy közkedveltségnek örvend a csehszlovák cipő. Cipőgyáraink szakembereit kiváló mestereknek tartják. akiknek tapasztalatait a szovjet cipőipar — amely nem rendelkezik oly régi hagyományokkal — előnyösen felhasználhatja. A gottwaldovi Svit gyár dolgozóinak tapasztalatait már több éve alkotó módon használják ki a leningrádi „Szkorohod" cipőgyár munkásai, akik a gottwaldovi dolgozóknak ugyancsak több termelési újítást adtak át. A Svit gyár módszereivel a moszkvai „Párizsi kommün" cipőgyár dolgozói is megismerkedtek. A bűntények növekedése az USA-ban Washington (ČTK) — E. Hoover, az FBI igazgatója az Atlantic Cityben elhangzott beszédében kijelentette, hogy az USA-ban 1946-tól 1956-ig a súílyos bűntények száma 1685 203-ről 2 563150-re emelkedett. A bűncselekmények száma főképp a fiatalkorúaknál mutat növekedést. E. Hoover szerint 1956-ban a 18 éven aluli elítélt bűnözők száma 17 százalékkal emelkedett s a 18 éven aluli fiatalkorúakra a súlyos gaztetteknek csaknem 46 százaléka esik Dél-Szlovákia kukoricaföldjein már sárgulni kezd a disznőtök. Parasztjaink az őszi hónapokban ezt a sertések étrendjének gazdagítására használják fel. Sajnos a tököt még eddig nem tudták elraktározni a téli hónapokra is, s ezért kénytelenek a téli hónapokban krumplival helyettesíteni. így csinálják ezt már évtizedek óta, s ezért senkinek sem jutott az eszéba, hogy ez a dolog nemzetgazdasági problémát vethetne fel. Pedig így van. A krumplit ugyanis a krumplitermő vidékekről szállítják Szlovákia déli vidékeire, mégpedig azokban a hetekben, amikor a vasúti forgalom úgyis túl van terhelve a cukorrépa szállításával. Ez természetesen nehéz problémák elé állítja a vasút dolgozóit. Nemzetgazdaságunk e problémáját igyekeztek megoldani a Viglaši Állattenyésztési Kutatóintézetben. A krumpli helyettesítésére a disznóhizlalásnál olyan terményt kerestek, melynek termesztése Szlovákia déli vidékein kifizetődik. Választásuk a disznótökre esett, melyet eddig nagy víztartalma miatt nem tudtak silózni. A kutatóintézet dolgozói azonban leküzdötték ezt a nehézséget is. Minden 6 kilogramm tökre egy kilogramm apróra vágott lucernát rétegeztek. A lucerna felszívta a fölösleges vizet és az így készített töksiló hosszú hónapokig kibírta a raktározást a romlás minden jele nélkül. Ezzel a silóval kezdték meg a disznók hizlalását. A disznókat három csoportra osztották. Az egyik csoportot — ugyanúgy, mint eddig — a szemestakarmány mellett krumplival etették. A másik csoportnál a krumpli egyharmadát töksilóval helyettesítették, s a harmadik csoportnak a krumpli kétharmada helyett töksilót adtak. A kísérlet várakozáson feíüí jól sikerült. Ugyanazon idő alatt mind a hárem csoportot sikerült egyforma súlyúra felhizlalni Bebizonyították, hogy a töksiló tökéletesen Helyettesítheti a krumplit, s így Szlovákia déli vidékei e téren is önellátókká válható nak. -girA verebélyi járásban nincs már falu EFSZ nélkül Növekszik a sztrájkmozgalom Olaszországban Róma (ČTK) — Az olaoz doigorók nem lankadnak gazdasági helyzetük megjavítására irányuló harcukban. Taranto város „Tosi" hajógyárában már 3500 munkás sztrájkol s követeli a vállalkozók által visszatartott munkabér kifizetését. Beszüntették a munkát az észak-olaseíirszági „Cantoni" textilgyár dolgozói is, akik követelik aránytalanul alacsony munkabérük emelését. Treviso tartomány több ipari üzemében ugyancsak bérsztrájkra került sor. ^ Horný Óhajon az agitátorok másA félhónapos munkájának meglett az eredménye. Munkájuk nyomán 115 . kis- és középparaszt szövetkezetet alakított. A szövetkezők 462 hektáron kezdik meg a közös gazdálkodást. Elnöknek Štefan Beňust választották meg. Az új szövetkezeti tagok máris megkezdték az őszi munkákat. A verebélyi járásban Horný Óhaj volt az utolsó község, ahol még nem működött EFSZ. Most már büszkén mondhatjuk, a járás minden községében többségi EFSZ működik. A járásban így a föld 85 százalékán már közös gazdálkodás folyik. Lesz mit etetni A sötétkúti szövetkezetesek elegen' dő napraforgót, zöld kukoricát, gom> bos herét és más takarmányt készíte^ nek a téli takarmányozásra. Eddig már , 240 köbméter silótakarmányt készítet[ tek. Minden fejőstehénre legalább 25 ' mázsa silótakarmány jut. A nagyfajkürti szövetkezet vezetősége is gondoskodik a téli takarmányról. Eddig több mint 200 köbméter silótakarmányt készítettek. Buda Ferenc ÜJ SZÖ 562 -rr 1957. szeptember 16.