Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-21 / 263. szám, szombat

Gyermekekről, dolgozó anyákról van szó Hovatovább egyre tbbb anya vállal állást. Ez nemcsak a család jólétének, a nő egyenjogúsításának érdekét ' szolgálja, hanem ugyanakkor a társadalomét is, amely ennek tudatában törekszik a dolgozó nő életének megkönnyítésére. Ezért bővítjük lehetőségeinkhez mérten a bölcsődék, az óvodák hálózatát is. Ezek az intézmények hivatottak arra, hogy magukra vállalják a dolgozó anya gyermeknevelési és háztartási munkájának nem csekély részét. Természetesen a kérdés megoldása sok nehézségbe ütközik. Elsősorban a szakképzett nevelőszemélyzet és a megfelelő helyiségek hiánya okoz fejtőré t. Ennek ellenére a fejlődés e téren is elvitathatatlan. Népi szerveink többsége, az állam sokoldalú gazdag segítségére támaszkodva mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több szülő, gyermekeit ió kézben és jó helyen tudva, zavartalanul végezze munkáját. Mégis vannak kivételek. Vannak olyan nemzeti bizottsági funkcionáriusaink, akik a kétségen kívül fennálló objektív nehézségek védőpajzsa mögé bújva kényelmesen várnak, * a probléma probléma marad. Pedig pártunk nem arra tanít, hogv megtorpanjunk az akadályok előtt, hanem arra, hogy leküzdjük • őket. Az ilyen helytelen és lényegében szívtelenül bürokratikus állásfoglalás dokumentálására csak eny példát említünk, a bratislavai magyar óvoda esetét. Ez az óvoda 1951-ben nyílt meg. A Palacký utcai iskola egyetlen eqy, de nagy, szellős és viláqos helyiségébe került mintegy hetven gyerek. Kevés, igen kevés volt a helv, hiszen legalább két osztályban kellett volna külön-külön foglalkozni a kisebbekkel és a naoyobbakkal. Az ilyen jellegű nehézségek ellenére az óvoda színvonalával a szülők elégedettek voJtak, nem kevésbé azzal, hogy a magyar gyerekek megtanultak itt szlovákul is. Azonban 1956. január 17-én az I. körzeti nemzeti bizottság iskola- és kulturálisügyi osztálya (vezető Gombár elvtárs) írásbeli utasítására az óvodának a Zoch utca 3. szám alatti magyar tannyelvű nyolcéves iskola épületébe kellett átköltöznie. Az átiratban ezt azzal indokolták meg, hogy a Palacký utcai helyiségekben átalakításokat kell eszközölni és ezért az óvoda „ideiglenesen" a fent említett helyre kerül. Megjegyezzük, hogy a Zoch utcai iskolában már ekkor * nagy volt a tanteremhiány és az iskola igazgatója semmi esetre sem fogadta kitörő örömmel a rajzterem lefoglalását. Az óvoda 60 gyereke valahogyan elhelyezkedett ebben az egy teremben. Maradnak, vagy nem maradnak?! Ügy látszik, e kérdés érdemleges megoldásával nem igen törődtek az illetékes szervek. Pedig néhány hónappal az átköltözés után az iskola tizenegvéves lett. Ez év februárjában, a beiratkozás ideién világos volt, hogy — eltekintve a kilencedik osztálytól —. még két első osztályt is kell nyitni. Az iskolának pedig összesen csupán öt tanterem állt rendelkezésére. Világos volt az is. hogv az óvoda egy helviséqére is szükség lesz. A körzeti és a központi nemzeti bizottság illetékes osztályainak már ekkor igen gondosan foglaikozniok kellett volna az óvoda további sorsával. Nem íqy történt. Nyugodtan vártak a szűnidőiq. sőt a szünidő végéig, pedig a vakációban, amikor az óvoda egy hónapiq szünetelt, zökkenőmentesebb lett volna az áthelyezés. De annál gyorsabb volt a döntés közvetlenül az iskolaév megkezdése előtt. Gombár elvtárs néhány munkatársa kíséretében augusztus 31-én felkereste az Prágában e napokban nyitották meg A magyar nép útja a szocializmushoz, c. kiállítást, amely egyrészt bemutatja a Magyar Tanácsköztársaság harcait, másrészt pedig a tavalyi ellenforradalmi eseményeket. óvoda vezetőiét és tudatta vele — azonnal át kell hurcolkodni a Panenská utca 25. szám alá. Még aznap megjöttek a teherautók és míg a gyerekeket ideiglene en a Kuzmány utca egyik óvodájába helyezték — a berendezést elszállították a Panenská utcába. A óvoda vezetője tudta, hogy a Zoch utcán nem maradhatnak, és így kénytelen volt elfcadni az új „megoldást"", még talán örült is annak, hogy itt már hét kisebb-nagyobb szobáiuk lesz. Az illetékes nemzeti bizottsági szervek tudták azt, hogy a Panenská utcai helyiségekre jogot formál a Szlovák Tudományos Akadémia egyik kutatóintézete, amely hivatalom írásbeli végzés alapján itt lakások adaptálására készült. Új lakástörvény ide, törvényesséq oda. a hivatalosan lepecsételt helyiségeket Gombár elvtárs utasítására felnyitották, az óvoda pediq behurcolkodott. Még meg kell említenünk, hogy néhány hónappal ezelőtt itt egyik másik óvoda volt, amely azért költözködött el. mert kevés volt a helyiséqek száma és a hivatalos orvos véleménye szerint nagy részük egészségügyi szempontból sem felelt meq óvoda céljára. A további utasítás úqv szólt, hoqy. a rendkívül elhanyagolt állapotban levő helyiségeket rendbe kell hozni. De röviddel rá, amikor a kutatóintézet — jogosan — a fent említett írásbeli végzésre hivatkozott, csak a legszükségesebb javításokat engedélyeztek, mert nem volt biztos, vaion marad-e az óvoda vaqy újra máshová költözik. Az óvodába 60 qyereket írtak be, de egyelőre, a fennálló körülmények miatt, csak 20 járhat oda. A többi szülő kénytelen a gyerekeket úgy, ahogy tudja, ismerősöknél, rokonoknál stb. elhelyezni. És mi a jelenleg' helyzet? Gombár elvtárs azt mondta nekünk, hogy a kérdés maximum két hónap alatt megoldást nyer. Valószínűleg a Bazárigazgatóság Nálepka utcai helyiségeibe költöztetik az óvodát. Sorai elvtárs, a központi nemzeti bizottság építészeti osztályának dolgozója, a diszlokációs bizottság tagja, hat hétről beszél. Itt meg kell említenünk, hoqy a Nálepka utcai helyiséqek — a szükséges átalakítás után — megfelelnének erre a célra, tehát a döntő kérdés a megígért határidő betartása. A különféle nehézségek tudatában a szülök hosszú ideiq türelmesen vártak az eset '-endezésére. Most már azonban a pohár betelt. Mi pedigváriuk. hoqy az illetékes szervek teljesítsék adott szavukat. Hisszük, két hónap múlva a nyilvánosság előtt azzal zárhatjuk le ezt az üqyet, hoqy a szavak végre tetté értek Mert az ilyen és hasonló esetek a népi szervek és a tömegek közötti szilárd kapcsolat kárára vannak. Gály Iván Szerette az eletet és szépségéért ment a csatába • • —— Most, a sajtónap előestéjén a jegyzetfüzetek halmaza fekszik előttem. Minden egyes sor, minden betű, Július Fučík, a kommunista újságíró életéről ad számot. Felesége, testvérhúga, legjobb barátai, fogolytársai, börtönőrei beszéltek róla és mindegyikük szavából az csendült ki, hogy Fučík igaz ember volt s mintahogy saját maga is szerényen megjegyezte: csak a kötelességét teljesítette. Az egyik barátjától hallottam: „Šumava vidékén azt mondják a gazdák és a tapasztalt favágók, hogy a fa nagyságát csak akkor ismered meg, amikor kidől..." Nagy igazság van ebben. S a nép e bölcs gondolkodása tükröződik vissza Fučík utolsó leveléből, melyet halálraítélése után írt a családjának: „A várakozás szerint történt ... Zacskókat ragasztunk, énekelünk és várjuk, mikor kerül reánk a sor... Az ember nem válik kisebbé, ha fejével meg is rövidítik..." Nem válik kisebbé! Kidőlt a fa és megismertük Fučík nagyságát, aki szerette az életet és szépségéért ment a csatába, aki nemcsak a kommunisták, hanem minden igaz hazafi példaképe lett... Lapozgatok a jegyzetekben s rábukkanok Friedné nevére, ö maradt egyedül életben azok közül, akiket Fučíkkal együtt fogtak el a gestapósok 1942. április 24-e estéjén. Végzetes véletlen folytán csaptak rájuk az embervadászok Jelfnekék lakásán ... Megindul a lavina Ki hitte volna, hogy a Prága Pankrác negyedében illegálisan lakó Július Fučikot, a párt Központi Bizottságának tagját azért fogták el, mert a város másik, távolibb felében, a vysočanyi Junkers hadiüzemben 1941-ben röpiratokat terjesztettek. Erről Fučíknak nem volt tudomása és a Junkers dolgozói sem tudták hol van, mit csinál a Rudé právo, a Tvorba egykori szerkesztője. Az ég és a föld, a tűz és a víz mégis találkozott... 1941 májusában elkerült a Junkersbe is a Májusi levél című röpirat. (Nem tudták, hogy azt Fučík írta s hogy Honza Vyskočillal, a közép-cseh tartomány pártmunkájának vezetőjével együtt adta ki.) A munkások titokban olvasták és titokban, vállalva minden kockázatot adták tovább. „Igen, a föld alatt vagyunk... — olvasták a röpiratban, — de nem mint az elhantolt halottak, hanem mint a szocialista termést csírázó magok, melyek a tavaszi napon kikelnek az egész világon. Május elseje e tavasz hirdetője. A szabad ember tavasza, a népek és testvériségük tavasza, az egész emberiség tavasza! E világosság felé tartunk ma még a sötét föld alatt: a szabadság győzelméért, az élet győzelméért, az emberi lélek legvakmerőbb álmainak gyökeiméért! A szocializmus győzelméért! „Aki ezt olvasta és aki terjesztette a röpirat gondolatát, megérezte a tavaszi nap melegét, a kommunista szív forróságát. S ez tettekre buzdított. A Junkersben működött a pártsejt. Bartoň munkás vezette. Saját maguk is kiadtak egyszerű tájékoztató röplapokat. Erről tudomást szerzett a Gestapo. S a Gestapo székhelyén, a főpályaudvarral szemben fekvő Petschek-palotában elhatározták, hogy besúgót küldenek a gyárba, aki majd nyomra vezeti őket. De kit küldjenek? Munkásnak kell lennie. Igy került Václav Dvoŕák lakatos a Junkersbe. Proletár környezetben nőtt fel és egykor még a munkásmozgalomban is részt vett. Most Júdás-pénzért áruló lett! A gyárban „lázított" a nácik ellen, fuserált, hogy ne menjen a munka — provokált. Bartoň intette: „Csendben!" Dvoŕák csakhamar az illegalitásban dolgozók bizalmába férkőzött. Bartoňék felfelé, a vezetőséggel kerestek összeköttetést. S Dvoŕák megkapta első feladatát: keresse fel Bartoň barátját, Jelinek villany szerelöt és hozza el tőle a csomagba kötött illegális Rudé právo példányait. Dvoŕák a Pankrácon levő Chitusi utcában becsöngetett Jelínekékhez. A sápadt, szűkszavú villanyszerelő gyanakodva fogadta Dvoŕákot, de mikor meghallotta a jelszót, megkőnynyebbült szívvel mondta: — Várjan egy pillanatra, hozom mindjárt... — és félperc múlva már Dvoŕák kezébe nyomta az előkészített csomagot. „Miért hagyott az ajtó előtt várakozni?! Vajon ki lehetett odabent? Talán a „főnök"?! — ébredt fel a gyanú Dvorákban. Pedig Jelínekéknél akkor nem volt senki, Jelínekné csupán néhány kilónyi feketén vásárolt húst sütött ki az illegálisan élő kommunisták részére. Dvoŕák másodszor is felkereste Jelíneket. Ekkor Fučikot, vezetőjüket megkerülve, Jelinek megígérte Dvoŕáknak, hogy megteremti az összekötteKenyér, szerelem, fantázia és Kenyér, szerelem, féltékenység (Chlieb, láska a fantázia, Chlieb, láska a žiarlivosť) A hét leglátogatottabb filmje Luigi Comencini két részes alkotása : Kenyér, szerelem, fantázia, és Kenyér, szerelem, féltékenység. Az egész filmcselekménv két nagyszerű olasz színész: Vittorio de Sica és Gina Lollcbriqida alakítására épül éis lényeqében a színészi teljesítményeknek köszönheti sikerét. A filmet értékelve mindenekelőtt le kell szöqeznünk, hoqv komoly eszmei tartalom nélkül, a publikum megnevett.etésére. hatáskeltésre kéezül, aminek mozqatórúqója valószínűleg az anyagiak voltak, annál is inkább, mivel de Sicáról, a neves olasz rendezőről tudvalevő, hoqy nagy drámai alkotásai, éles társadalombíráló hangú filmjei anyagi kiadásainak fedezésére önmaga is kénytelen szerepet vállalni kevésbé értékes filmekben. és honoráriumát művészi céljainak elérésére fordítia. Nos, a mostani film Az eset még nem fejeződött be (Prípad sa ešte neskončil) Az utóbbi időben sok bíráló hang halla.tszik a csehszlovák filmgyártást illetően. Filmgyártásunk nem tud kivergődni a már évek során bírált hibáiból, nem tud kifogyni a felületes, reCeptszerűen forgatott filmekből. Ennek szembetűnő példája L. Rychmann Az eset méq nem fejeződött be című filmje, mely napjainkban lejátszódó bűnügyi történetének központi alakia ~"v csendőrparancsnok, aki új állomáshelyére, eqy elhagyott faluba érkezik. Körülötte vonulnak fel a falu jelleqzetes alakjai — a paptól kezdve a kivénhedt intrikusokiq, akiket a már őálülő halántékú agglegény cr ^ndőrparancsnok szerelmi bonyodalmai foglalkoztatnak. Ez az egész film tartalma, melv helyzet- és jellemkomikumokra épül. A jelenetenként elhangzó élesebb mujegyzéseken kívül nem találunk benne semmilyen társadalmi mondanivalót, az osztályellentétek <slkenődnek, minden konfliktus simán meqoldódik. Társadalmi szempont .ból keveset mond ez a film, de szórakoztató hatása kitűnő, iqaz, hoqy ezt lerontja túlméretezett aránya, mert a négyórás előadás kifárasztja a nézőt, márpediq az eqész filmtörténetet beleépíthették volna kétórás előadásba. A csodálat hangján kell beszélnünk a főszereplő Lollobriqida és de Sica nagyszerű alakításáról. filmnek készült. A film hibáiért elsősorban a lehetetlen szövegkönyvet illeti a bírálat. A cselekvés színhelye egy orvostani kutatóintézet. Igen valószínűtlen és a logikának ellentmondó epizódok eqész sora tarkítja a filmet. A néző szinte előre látja a cselekmény kibontakozását. A filmben csak egyéni alakítások dícsérhetők, nevezetesen Jaroslav Marvan államdíjas művész alakítása a nyomozó közeg szerepében, aki eredeti bemondásaival derültséget kelt, és a legrokonszenvesebb alakja a filmnek. (L.) tést Vyskočillal, az ülegális sajtó elosztójával. Ez volt a harmadik narancshéj. Egy újabb vigyázatlanság! Ha Jelinek tudta volna, hogy a Központi Bizottság már tervbe vette, hogy a Junkers-üzem pártsejtjét a jövőben a központ fogja irányítani, elállt volna tervétől. A Dvoŕák-Vyskočil találkozót 1942. március végére beszélték meg. Dvoŕák Bartoňnal együtt elment a vršovicei Orosz utcába — az ottani gyógyszertár előtt volt a „találkozó". A két gyári munkást a macskaléptü, zsákmányra éhes gestapósok követték. Vyskočil — magas, sovány, halványarcú férfi — eljött ugyan a találkozóra, de különös balsejtelmei voltak, ezért nem használta a titkos jelet és megkerülte Dvorákékat ... A besúgó izgatott lett. Milyen véleménnyel lesznek róla kenyéradói? Ojra elment Jelínekhez és addig beszélt a lelkére, míg a villanyszerelő nyélbe nem ütötte az újabb találkozót. Egy hét múlva került erre sor. Az ismertető jel: Vyskočil kezét a zsebében tartja és gomblyukába virágot tűz; Dvoŕák pedig a Na Mičankách-i Orion mozi előtti sarkon újsággal a kezében fog reá várakozni. A találkozó ellenőrzésére elment Fučík és kísérője, Lida is. Megjött a közelben lakó Honza Vyskočil. Dvoŕák ráismert és hozzácsatlakozott. Húsz métert sem tettek együtt, amikor Vyskočil azzal hagyta ott Dvoŕákot, hogy április 24-én este fél tízkor találkoznak újra a mozi előtt... Fučík, mint Karel Horák tanár, idősebb szakállas, sántikáló bácsi, botra támaszkodva Vyskočil után kullogott. A mozi bejárata előtt sokan voltak. A bejárat lépcsőjén húzódtak meg civilben a Gestapo emberei. Amikor meglátták az ismertetőjeles Vyskočilt, előjöttek. Fučík egy pillanat alatt felmérte a helyzetet. Vyskočil után nem kiálthatta, hogy vigyázz! Lida, az alig 19 éves lány, Baxáné mostohahuga (Fučík náluk lakott) ott állt a közelben: egy fához támaszkodott. Böhm, a Gestapo biztosa, Vyskočil után bámult. — Játszani jöttél, kislány? — kérdezte nyugodtan, hangosan Fučík az „ismeretlen" Lidától. — Hallod, tűnj el öreg! — ripakodott Böhm a szakállas „öreg úrra'. Fučík hátranézett. A beesett, csontos, szögletes arcú, hosszú nyakú, magas és sovány férfira meresztette szemét. Egyikük sem tudta, hogy kivel áll szemben. —Tűnj el te, vén kandúr! — morogta Böhm és ragadozó éles tekintetében mintha tűz gyúlt volna, amikor az alkony szürkeségében észrevette, hogy Dvoŕáknak nem sikerült a mai játszma, hogy a virágdíszes kabátú férfi nem vezette el kommunista rejtekhelyre a besúgót. Vyskočil eltűnt Böhm szeme elől... — Na majd 24-én, este fél tízkor ... — csurgott a gestapósok nyála a Petschek-palotában a „nagy faiat" után, amikor Dvoŕáktól megtudták az újabb találka időpontját. Vyškočilban magasabb funkcionáriust sejtettek ... Még egy csésze teát, „főnök úr 1" 1942. április 24-e, pénteki napra esett. Fuč'iknak Jelínekéknél volt találkozója Mirekkel, aki az illegálisan dolgozó értelmiségiekkel, az orvosi csoporttal tartotta fenn a kapcsolatot és a „technikusokhoz" továbbította a Fučíktól kapott kéziratokat. Fučík tudta — riportjában is megírta — a mai találkozón semmi lényegeset sem közölhetnek egymással, de mégis mennie kellett, hogy az elvtársaknak ne okozzon felesleges gondot. S ezen az estén egyedül kellett mennie, mert „védöangyala" — ahogy Lidát nevezte — betegen feküdt. Fučík Baxáék lakásában — ahol 1940 szeptemberétől illegálisan lakott, az asztalnál ült és mosolyogva, elégedetten rakosgatta az előtte fekvő, telegépelt papíríveket, a Tvorba első illegális számának anyagát. A fejlécet is maga rajzolta. Nemrég Nezvalnál járt, ÚJ SZÔ 6 ft 195

7- szeptember 21.