Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-21 / 263. szám, szombat

Megérkezett Csehszlovákiába az ENSZ gazdasági bizottságának küldöttsége (ČTK) — Csütörtökön, szeptember 19-én Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke fogadta az Egye­sült Nemzetek Szervezete mellett mű­ködő tagállamok európai gazdasági bizottságának küldöttségét, amely ha­zánkba látogatott. A küldöttség tagjai, akik az ENSZ tíz tagállamát, a Szovjetuniót, az Uk­rán SZSZK-t, a Bjelorusz SZSZK-t, az USA-t, Jugoszláviát, Franciaországot, Lengyelországot, Romániát, Magyaror­szágot és Ausztriát képviselik, a Cseh­szlovák Köztársaság kormányának meghívására tíz napot töltenek ha­zánkban, ebből nyolc napot Szlovákiá­ban. Szlovákiai tartózkodásuk idején megismerkednek az egykor elmaradott Szlovákia gazdasági, szociális és kul­turális fejlődésével, amely a népi de­mokratikus rendszer éveiben a felis­merhetetlenségig megváltoztatta képét és a CSKP vezetésével, valamint a cseh munkásosztály testvéri segítsé­gével hatalmas iparú és fejlett mező­gazdaságú országgá változott. A küldöttséget Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke üd­vözölte a Megbízottak Testületének nevében és részletesen tájékoztatta őket az ország szocialista építésének nagyszerű terveiről. Az üdvözlésre V. N. Anfejev, az eu­rópai gazdasági bizottság szovjet kép­viselője és Václav Micuta, a bizott­ság titkárságának képviselője vála­szolt. A küldöttség fogadtatásánál jelen voltak Pavol Majling és Ján Marko, a Megbízottak Testületének alelnökei. Utána Rudolf Strechaj, a Megbízot­tak Testületének elnöke az ENSZ eu­rópai gazdasági bizottságában képvi­selt tagállamok küldöttségének tiszte­letére a bratislavai Devín-szállóban baráti estet rendezett. A sajtó napjára (FolvtatAs az 1. oldalról) ról és a békeharcról. Nagyszabású ideológiai kampányt indítottak a szocializmus hadállásai ellen és nem utolsó sorban népi demokra­tikus köztársaságunk ellen. Ennek a támadásnak a visszaverésére kell alaposan felvérteznie magát köztársaságunk sajtójának. Ehhez a leghatásosabb fegyverzet a mar­xi-lenini ideológiai felkészültség, a harcos pártosság és az eszmei tisztaság, hogy a sajtó eredmé­nyes és könyörtelen harcot vezet­hessen az ellenséges ideológia, a revizionizmus és az opportunizmus mindennemű megnyilvánulása el­len. A sajtó munkatársainak tuda­tában kell lenniök az ideológiai tevékenység kulcsfontosságú je­lentőségének a mai szocialista építés jelenlegi szakaszában és ezért hivatásuknak megfelelően céltudatosan kell harcolniok min­den a szocializmus ügyének ártal­mas és ellenséges nézet ellen, ma­gasra emelve a marxizmus-leni­nizmus zászlaját, hogy ennek elmélete az összes dolgozók for­radalmi fegyverévé váljon. Az ez évi sajtónap a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. jubileumi évével esik egybe, ami­kor az egész világ dolgozóival egyetemben ünnepeljük a lenini eszme megvalósításának nagy győzelmét a Szovjetunióban. En­nek az Októberi Forradalomnak hatása az egész emberiség fejlő­désére nagyságában és jelentősé­gében felbecsülhetetlen és új korszakot alkotó. Útmutató volt a további szocialista forradalmak számára, de útmutató marad az elkövetkezendő szocialista forra­dalmak számára is. Ennek a for­radalomnak győzelemre juttatásá­ban igen nagy szerepe volt a Le­nin által megteremtett és irányí­tott bolsevik sajtónak, amelynél jobban még egy sajtó sem teljesí­tette történelmi osztályharcos kül­detését. De nem kisebbek a szov­jet sajtó érdemei a szocializmus és a kommunizmus építésében, ami a 40. jubileumi évben ragyo­góan megmutatkozik. Az orosz bolsevikok sajtója, a szovjet sajtó volt mindenkor párt­sajtónk ragyogó példaképe, de ma még értékesebb útmutatója a szo­cializmus építésében és a békéért vívott harcban, mint a marxi-leni­ni eszmék leghűségesebb és leg­harcosabb zászlóvivője. Ezt a nagy igazságot méltó büszkeséggel han­goztatjuk éppen a mi sajtónapunk ünnepe alkalmával, hoay ezzel is még jobban elmélyítsük hazánk barátságát és szövetségét leghű­ségesebb bajtársunkkal, a nagy és erős Szovjetunióval. A sajtó iinna e Kassín [ Egy amerikai kém Vallott... A Ivnppnt író l«Arl noK^kl A kassai városi pártbizottság a saj­tónap akalmából szeptember 21-én, szombaton 19 órai kezdettel Ünnepi akadémiát tart a Slovan-szálló nagy­termében. A beszámolót Dénes Ferenc elvtárs, az Oj Szó főszerkesztője tart­ja. A kultúrműsorral egybekötött aka­démia keretében értékelik a pártsajtó terjesztésére indított versenyt. t Figyelmeztetés • a répatermelőknek (ČTK) — Szeptember harmadik he­tében a szlovákiai cukorgyárak felvá­sárolták az első háromszáz vagon cu­korrépát. Legtöbb répát vásárolt fel a trebišovi, trnavai és Pohronskí Rus­kov-i cukorgyár. A cukorrépa betaka­rítását a szövetkezetekben és az ál­lami gazdaságokban is megkezdték. Leggyorsabban halad a munka a trna­vai és zselízi járásban. Az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Terménybegyűjtési Megbízotti Hivatal szakemberei megállapították, hogy a termelők a répafejekről túlságosan nagy darabokat vágnak le a répa feje­lésekor. Ezért figyelmeztetik a ter­melőket, hogy a silótakarťnány bizto­sítása érdekében 'ne csonkítsák meg a szükségesnél jobban a cukorrépát, mivel ezzel csökkentik a cukorgyárak részére szükséges nyersanyagot. A ta­karmányt cukorgyári répaszeletek for­májában úgyis visszakapják a terme­lők. Mammuivadász koponyájára bukkantak A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia brnói régészeti intézetének dol gozói dr. V. Klima vezetésével a Mikulo vidéki Pavlovban a mammut vadászok táborhelyeinek feltárásánál ráakadtak egy őskori ember, körülbe­lül negyven éves felnőtt férfi mammutvadász koponyájára. A kopo­nyahajlatok és egyéb jelek lehetőséget nyújtanak arra, hogy tökéletesebben megismerjük a mai ember közvetlen elődjét, aki a régebbi kőkorszak kul­túrcsoportjához tartozott, s a pavlovi hegyek alján levő telepeken fejlett anyagi kultúrájának számos és egye­dülálló emlékeit hagyta hátra. (ČTK). ® Az olomouci Farmakona-üzem dolgozói megkezdték a B-l vitamin ipari gyártását. A B-l vitamint 1956­ban mesterségesen állították elő a laboratóriumokban és eddig ebben behozatalra szorultunk. A vitamint Ideg- és bőrgyóoyáiszátban használják. Valamin­1 az" álmatlanság és étvágy­talanság ellen. NEM TUDNAK EGYMÁSTÓL ELSZAKADNI A történet hétköznapi eseményről szól. És mégis érdekes. Okulhatnak belőle egyes nemzeti bizottsági tagok s különösen azok a választók, akik lebecsülik a választókörzeti gyűléseket. Ezek az emberek azt mondják, hogy az ilyen összejövetelek unalmasak, nem lehet ott semmit sem elin­tézni. Valóban ez lenne a helyzet? Ahol feleslegesnek tartják a választók gyűléseinek megszervezését, ott valamilyen hibának kell lenni. A követ­kező, csak a lényeget elmondó történet arról tanúskodik, hogy a válasz­tók összejövetelei érdekesek és hasznosak lehetnek, ha az ügyes-bajos dolgok az elintézni valók elevenére tapintanak. Hiszen a gyűlést nem azért hívják össze, hogy csupán gyűlésezzenek, hanem azért, hogy ezzel Is bevonjuk a lakossság minél szélesebb körét a közügyek intézésébe, meghallgassuk véleményüket, javaslataikat, a leg­szorosabb kapcsolatokat teremtsék meg a választók és a nemzeti bizott­ságok tagjai között. A történet így kezdődött: Bratisla­va Miletič-utcai új lakónegyedének 86. választókörzetében gyűlést hir­dettek. Tomkovič elvtárs, a Slovnaft n. v. dolgozója, a körzeti nemzeti bizottság tagja lakásról lakásra járt, hogy meginvitálja választóit. Á gyűlés színhelye: A Bratislavai Fagyasztó Üzem agitációs központja. Jelenlevők: Ferjanc elvtárs, a köz­ponti nemzeti bizottság tagja, Tom­kovič elvtárs, a körzeti nemzeti bi­zottság tagja és a szép számban megjelent választók. Megkezdődik a gyűlés. Ferjanc elvtárs nem tart hosszú beszámolót. Nem köz&i a száraz ada­tokat, hogy a nemzeti bizottság ho­gyan teljesíti programtervét. „Inkább beszélgessünk arról — mondja —, hogy hol szorít a csizma?" Közben rámutatott arra is, hogy a nemzeti bizottsági tagok nagy felelősséget vállaltak magukra, amikor a nép bi­zalmából elvállalták a dolgozók ügyeinek intézését a néphatalom he­lyi szerveiber Két-három nő egyszerre suttogja: Szóljanak már! Mire várnak? Ferjanc: Azért vagyunk itt, hogy meghallgassuk véleményüket, javas­lataikat, panaszaikat. Amit lehet, el­intézünk ... Mondják csak el nyu­godtan, hogy a tejkimérés előtt mi­iyen sokat kell sorban állni, az új épületek körül mennyi a szemét, pi­szok ... Remöko: Ebben a negyedben csak­nem tucatnyi hatalmas új háztömböt építettek, ďe megfeledkeztek arról, hogy idejében kinyissák az üzlete­ket ... Lakásunkban május óta nincs meleg víz... Filkó: Már lassan nyakunkon a tél s a három háztömb fűtőkazánja még üzemképtelen... Ifjú családapa (nevét nem értet­tem) :A kazánházban mozogni sem le­het, térdig ér a salak. Pedig a ház­gondnokság alkalmazottai megígérték, hogy kihordják. A kazánt a rozsda marja... Mekuta: Pedig csaknem félmillióba került... Holnap vizsgálatra jömpek az állami ellenőrzés dolgozói.. • A házgondnokság alkalmazottja más­ra igyekszik terelni a felelősséget... (Ä nemzeti bizottság tagjai jegy­zik a lakosok panaszait.) Studený: A bölcsődét, óvodát a ter­vezett „átszótér, a gyermekuszoda helyén építik. De hogyan? Csigalas­súsággal 1 Ferjanc: Az igaz, hogy a gyermek­játszótér helyén építik... Ferjanc: Az üzleti hálózat dolgo­zóit mozgósítani kellene, hogy még a tél beállta előtt megkezdhessék az elárusítást az új üzletekben. Filkó: De nem akármilyen üzlete­ket kérünk! Azt hallottam, hogy Mo­totechnát, Chemodrogát akarnak ne­künk adni. Nekünk nagy tejkimérőre, univerzális élelmiszerüzletre van szükségünk! Ondrejka (a nemzeti bizottság tag­jaihoz fordulva): Láthatjátok, hogy mennyi a panasz, s a választások óta nem láttunk benneteket. A fű­tésről nem most, a tél beállta előtt kellett volna beszélnünk. Azért vá­lasztottuk meg a nemzeti bizottság tagjait, hogy törődjenek ügyeinkkel... kollárová: Elvtársak! — fordul la­kótársaihoz. — Miért nem választunk házbizalmiakat, utcai bizottságokat ?! Ezzel sok bajt 'elkerülhetnénk, sok kellemetlenséget megelőzhetnénk. 1 Ferjanc: Az igaz, hogy eddig ke­veset jártunk közétek ... Tomkovič: Egész nyáron aratási brigádon voltam, kombájnt, traktort vezettem, kévéket kötöttem... De most itt a komoly munka ideje, meg­szervezem az utcai bizottságot... Ferjanc: Mai gyűlésünket tervsze­rint hívtuk össze. Sok ügyes-bajos dolgukról nem tudtunk. A lakosok részéről a választási kötelesség nem fejeződött be azzal, hogy a szavazó­urnához járultak. Azt maguk is meg­tehették volna, hogy felkeressenek bennünket s együtt elmentünk volna a nemzeti bizottságra az ügyek el­intézése végett. A választók segítsé­ge nélkül nehezen dolgozhatunk. Ezért csak üdvözölni tudjuk Kol-t'i­rová elvtársnő javaslatát... A választók határozata alapján a nemzeti bizottsági tagok már más­nap eljárnak a fűtés, az üzletek ügyében. A terv szerint legközelebb negyed év múlva kellene összejön­niük. Ez túl hosszú terminus! Fer­janc elvtárs javaslatára egy hónap múlva újra megtartják a választók körzeti gyűlését, melyen majd a nemzeti bizottsági tagok beszámolnak a lakosok javaslatainak elintézéséről. Addig megválasztják a házbizalmia­kat, az utcai bizottságot, mert így — közös erővel — mégiscsak előbb leküzdhetik a nehézségeket. — A legközelebbi gyűlésünkön szó­rakoztató műsorról is gondoskodunk! — mondotta búcsúképpen Ondrejka elvtárs. Nem tudnak egymástól elszakadni. Kell-e ennél szebb befejezés?! Ez az a rövid, hétköznapi történet, mely arról tanúskodik, hogy a nem­zeti bizottsági tagok és a választók gyűlései sohasem lehetnek unalma­sak, ha a választók s a nemzeti bi­zottág ügyeiről tárgyalnak. (P~b) Mint ahogy tegnapelőtti számunk­ban már jelentettük, Csehszlovákia területén letartóztatták Jozef Vicén amerikai kémet, aki Szlovákián ke­resztül próbált Magyarországra jutni, hogy ott az amerikai hírszolgálat ré­szére embereket szervezzen be és fel­élessze a népi demokratikus rendszer ellenségei működését. Jozef Vicén pénteken délelőtt a Csehszlovák Újságíró Szövetségben a csehszlovák és külföldi sajtó képvi­selőinek jelenlétében részletesen nyi­latkozott az amerikai kémszolgálat szerepéről a magvar ellenforradalmi eseményekben. Jozef Vicén tárgyilagos vallomása annál érdekesebb, mivel ép­pen most hagvta jóvá az ENSZ köz­gyűlése a nem létező „magyar kér­désről" szóló provokatív határozatot. A „híres" ötös bizottság, melynek tagjai Magyarország-ellenes ócsárló bi­zonyítékaikat névtelenségüket felfedni nem akaró egvénektől gyűjtötték össze, az amerikaiak határozott kí­vánságára és parancsára dolgozott. Miért haltak volna fel az amerikaiak a Magyarország belügyeibe való be­avatkozással, mikor ebben a dicstelen tevékenységükben már óriási gyakor­latra tettek szert? A magyarországi ellenforradalom előtt és alatt ők akartak mindenáron névtelenségbe burkolózni és a háttérből irányítón i a^ eseményeket. Hogy végül mégis kide­rült szerepük az ellenforradalomban, azt a számos eddig felderített bizo­nyítékokon kívül Vicén vallomása is teljes mértékben alátámasztotta, aki­nek egészen közelről volt alkalma az amerikaiak konyhájába betekintést nverni. Jozef Vicén Szlovákiából, Horná Stredáról származik. Az úgynevezett szlovák állam idején a Hlinka-szer­vezet funkcionáriusa volt és mint ilyen a partizánok ellen dolgozott. A felszabadulás után elhagyta Cseh­szlovákiát és Ausztriában telepedett le. 1946-ban rövid időre visszatért, le is fcgták, de sikerült ismét Ausztriá­ba szöknie és akkor lépett az amerikai kémszervezet szolgálatába. Feladata az volt. hogy széleskörű kémhálóza­tot építsen ki a népi demokráciákban, főleg Csehszlovákiában és Magyaror­szágon. Mikor aláírták a szerződést az Ausztriában tartózkodó megszálló seregek kivonulásáról, Vicén, mivel munkáját kenyéradói legteljesebb megelégedésére végezte, továbbra li Bécsben maradt és folytatta felforgató tevékenységét a szocialista orsz.ágpk ellen. 1956 nyarán főnöke, Hen^borogh úr utasítására a szocialista tápgr lé­gierejére vonatkozó adatok gyűjtésében specializálta maoát. Ehhez olyan em­berek együttműködését nyerté meg, akik legálisan, tehát útlevéllel, vagy hivatalosan, vagy mint turisták utaz­tak a népi demokratikus országokba. Ezt a munkát szintén eredmény"^ végezte és néhány hónap alatt átte­kintést nyert különösen a magyaror­szági és a Magyarországon levő szov­jet légierők helyzetéről. További fel­adata az volt. hogv a maavar lakos­ság körében „szövetségeseket" keres­sen. akik „ha eljön az ideje", az amerikaiak utasítása szerint járnak majd el. — Ami a felkelés kezdetét illeti — mondotta Vicén —, az időpont nem volt előre pontosan megállapítva, nem tudtuk, hogy októberben vagy mikor tör ki, de megfontoltan és kö­vetkezetesen végeztük az előkészüle­teket. A felkelés előkészítésére kaoott feladatok végrehajtásában Tarló Gyu­lában kitűnő segítőtársra talált. Tar­ló, aki egyébként Mindszenti rokona, mint kém Magyarországon már bün­tetve volt. Szabadonbocsátása után. 1955-ben Ausztriába szökött és rög­tön felajánlotta szolgálatait az ame­rikaiaknak. Az amerikaiak — mint már egyszer póruljárt kémtől — eleinte idegenkedtek tőle, de Nagy Ferenc személyes közbbolépésére később mégis felhasználták. Amint az első maoyar szökevények megjelentek Ausztriában, Vicén fel­adata az volt, hogy értelmes, intelli­gens és bátor embereket toborozzon közülük, akiket az amerikaiak hasz­nálni tudnak. Sokat visszaküldték Magyarországra. Egy héttel a felke­lés után Hensborough azt kívánta, hogy találjon egy alkalmas egyént, akit a felkelők főhadiszállására küld­hetnek. Az illetőnek tolmácsolnia kellett az amerikaiak utasítását: mi­nél több magyar repülőgép repüljön át Németországba, hogy aztán ezek­kel fegyvereket küldhessenek a fel­kelők részére. Erre a feladatra Vicén Szilárd Zoltánt, az ismert magy/r sportolót, volt olimpiai válogatottat szemelte ki. Szilárdnak sikerült el­jutnia a felkelőkhöz, a parancsot át­adta, de a magyar légierők parancs­noksága nem teljesítette azt. A fel­kelés alatt az amerikaiak minden igyekezetükkel azon voltak, hogy rá­dióleadókat juttassanak a felkelők­höz és csodálatos gyorsasággal szer­vezték meg és fegyverezték fel a magyar emigráció harcolni vágyó tagjait. Ezek a felfegyverzett egysé­gek Ausztrián keresztül jutottak Ma­gyarországra. Amikor a felkelés vége felé járt és az amerikaiak belátták, hogy vesztett ügyük van, még egy kétségbesett kí­sérletet tettek, hogy legalább kémke­dési szempontból nyerjenek valamit. Vicén többedmagával azt a feladatot kapta, hogy mindenáron próbálja el­intézni, hogy Magyarországról átre­püljön valamelyik modern katonai lök­hajtásos repülőgép. Főleg az IL-28-as és a MIG-17-es típusok érdekelték őket. Annak, aki ezt az akciót keresz­tülviszi, százezer dollár jutalmat ígér­tek! Ezenkívül tervbe vették egy szovjet tank ellopását is. Az ameri­kaiakat ugyanis rendkívül érdekelte a szovjet tank szerkezete. Mindkét terv kudarcba fulladt. — Érdekes azonban megjegyezni — mondotta Vicén, mennyire tartottak az amerikaiak attól, hogy leleplezik aknamunkájukat. A repülőgép elrab­lásánál feltételként szabták meg, hogy a pilótának azt kell mondania, saját jószántából szökött meg és az ameri­kaiaknak semmi közük sincs hozzá. Az ellenforradalom felszámolása után Vfcen további feladatokát kapott. A magyar szökevényektől politikai, gazdasági és ipari természetű híreket kellett beszereznie. Ezt a feladatot könnyen teljesítette, mert a szökevé­nyek egy meleg ebédért, néhány sil­lingért mindenről hajlandók voltak beszélni. Ezket a híreket az amerikaiak a Magyarország és Szovjetunió elleni propagandamunkájukban használták fel. 1957 tavaszán Vicén főnöke, Hens­borough újabb javaslattal jött. Közölte Vicennel, hogy értelmes és alkalmas embereket keres, akiket Magyaror­szágra küldhetne, hogy. megállapítsák a való helyzetet, felújítsák a részükre dolgozó kémhálózatot. Vicent is közé­jük jelölte. — Nem szívesen vállaltam ez a megbízatást —fejezte be beszámolóját Vicén — de miután meggyőztek a fel­adat fontosságáról, beleegyeztem. Mis­kolc környékén jelölték ki működési helyemet. Miután magyarul gyengén beszélek, Szlovákián keresztül akartam megközelíteni a határt. Közben azon­ban letartóztattak. Vicén nyilatkozata után az újság­írók számos kérdésére válaszolt. Kiss Éva MEGJEGYZÉS Néhány adat hazai sajtónkról Az elmúlt évek rohamos fejlődése teljes mértékben vonatkozik a saj­tóra is. Az Állami Statisztikai Hivatal adatai megmutatiák, hogy hazánkban az újság a dclgozók millióinak nélkü­lözhetetlen segítőjévé vált a szocializ­mus építéséért folyó harcban. Csehszlovákiában több mint 200 nyomda elégíti ki a dolgozók kulturá­lis szükségletét, amelyekben mintegy 22 ezer alkalmazott ďclgozik, az új­ság- és könyvkiadó-vállalatokban pe­dig 10 ezer ember. A szerkesztősé­gekben 3500 hivatásos újságíró tevé­kenykedik. A felszabadulás előtti évekhez vi­szonyítva nanvmértékben megnöveke­dett a különféle úisí— k és folyóira­tok száma és az lanok példány­száma. 1956-ban összesen 1501 új­ság és folyóirat jelent meg. Ebből Í7 napilap, 483 hetilap, 399 kéthetenként megjelenő és 426 havi folyóirat, to­vábbá 176 különféle újság. A napila­ocknál az átlagos napi példányszám ; 1 millió 900 ezer volt. ami ezer la­j kosra 144 példányszámot jelent. I A folyóiratok példányszámai: kül­és belkereskedelmi 744,99 millió, kul­turális 89,57 millió, szakszervezeti 39,67 millió, testnevelési 34,24 millió, falusi 31,13 millió, jogi 27,43 millió, ifjúsági 21,41 millió, gazdasági 11.91 millió, technikai 9,62 millió, egyházi 5,57 millió, orvosi és egészségügyi 3,34 millió. Nagy gondot fordítottak az újságok egyes témakörök szerinti célszerű kiadásra. Így például a Forradalnr Szakszervezeti Mozgalomnak 512 új­ságja van, a mezőgazdaságnak 313, kulturális és műszaki kérdésekkel 133 újság foglalkozik, a kül- és belke­reskedelem szakaszán 96 folyóirat je­lenik meg. Ezenkívül megjelenik 73 technikai, 68 gazdasági, 60 marxista­leninista és filczófiai, 48 iskolai, 48 orvosi és egészségügyi, "ü természet­tudományi, 43 jogi, 38 testnevelési, 26 történelmi, 26 ifiúsági, 22 egy­há7i újság és folyóirat. És végül mén egy érdekes adat. A múlt évben eladott újságok és fo­lyóiratok összegéből hazánk egv la­kosára évi 37 korona átlagos összeg jutott. ŰJ SZÖ 552 £ 1957- szeptember 14.

Next

/
Thumbnails
Contents