Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-20 / 262. szám, péntek

Az apátfalusi Poľana dolgozói a Nagy Október tiszteletére folyó verseny jegyében élnek Az apátfalusi „Poľana" textilüzem termékei mind belföldön, mind külföldön jól ismertek. Az üzemet 1953-ban a „Köztársasági Érdem­renddel" tüntette ki kormányunk annak elismeréséül, hogy ők voltak a kezdeményezői a forgó tőke meggyorsításának és a minőségi munka fokozásának abban az időben. Ez a kitüntetés azóta is egyre szebb eredmények elérésére serkenti az üzem dolgozóit. Jókora helyiségben vagyunk. Négy gép zúg itt szüntelenül: bontják-ke­verik a nyersanyagot, hogy aztán a fonoda gépeire kerüljön az anyag. Az itt dolgozók munkája sokban ha­sonlít a festő munkájához. A szövet ugyanis különböző színű nyersanya­gokból tevődik össze és ezt itt ala­pozzák meg. Emellett persze arra is ügyelnek, hogy a tervezett minőséget pontosan betartsák. Az úgynevezett keveröhelyiségben főleg férfiak dol­goznak. Nincs ez így a fonodában, ahol csak elvétve találunk a gépek mel­lett férfiakat. Ügyes kezű nők vég­zik itt a fonál készítését. Köztük találjuk Sós Pált és Filonda Jánost. Mindketten az üzem régi munkásai. Gépeiket biztos kézzel irányítják, szemük egy pillanatra sem kerül le a pergő orsókról. Egy-egy gépen 460 orsó pereg. Közelebb lépünk hozzá­juk. Elmondják, hogy a Nagy Októ­ber 40. évfordulója tiszteletére azt vállalták, hogy 110%-on felül ter­melnek. Állják szavukat. Schleicher István, a fonoda főmestere mondja ezt. Az ilyen dolgozók jó munkájával érte el a fonoda, hogy a múlt hónap­ban 130,2%-ra sikerült teljesíteniök feladataikat és a megengedett 35 kg helyett csupán 5 kg selejtet csinál­tak. A szövődé előkészítőjében Vass Gyuláné és Bálint Nelli gépei mel­lett állunk meg. Felvetőgépeken dol­goznak s feladataikat 120%-ra tel­jesítik. Pedig sokszor zavarólag hat munkájukra az, hogy a nyersanyagot rendszertelenül kapják. Igaz, most már javult a helyzet ezen a téren, de az év első hónapjaiban még így volt ez. Ktnyicky Erzsébet a szövődé egyik legjobb dolgozója. Már 19 éve dolgozik ebben az üzemben. Szak­májának igazi mesterévé küzdötte fel magát. Meg is látszik ez munkatel­jesítményén. Napi normáját soha sem teljesíti 130%-on alul. A szövődéi dolgozók munkája nagy figyelmet követel. Hamar megtörté­nik, hogy hiba csúszik a szövetbe még a legnagyobb figyelmesség mel­lett is. Hibásan pedig nem kerülhet a szövet a vevő kezébe. Ezért van az úgynevezett „tippelő" osztály, ahol gondos ellenőrzésen megy ke­resztül a szövet: itt az esetleges hi­bákat fehér vagy sárga krétával ki­jelölik és átadják a kivarró részleg dolgozóinak. A szürke és sötét színű szövete­ken keressük-kutatjuk a hibákat a krétajelzések nyomán. Nehéz rájuk akadni, de a begyakorlott kivarrónők ezt azonnal' észreveszik és nyomban eltávolítják a hibákat. Leicher Ist­vánné, aki má.r hatodik éve végzi ezt a munkát, azt mondja, hogy ehhez jó szemre van szükség. Igen, így van ez. A szövet útja innen a nedves ki­készítőbe és a fésülő-osztályba vezet, ahol az utolsó simításokat is elvég­zik rajta, hogy a vásárló közönség jó minőségű textilanyagot kapjon. Az apá.tfalusi Poľana textilüzem dolgozói már hónapok óta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére indított szo­cialista munkaverseny jegyében él­nek. 29. kollektív és Í53Ó egyéni vál­lalást tettek a nagy évforduló tisz­teletére. A második negyedben válla­lásaik értéke 61348 ikoronát tett ki és ezt több mint 100 000 korona értékben teljesítették. Ebben a si­kerben jelentős szerepet játszott a dolgozók lelkes munkája. Jó ötletek­kel. ésszerűsítésekkel nagyot lendí­tettek a tervteljesítésen. Augusztus­ban például a készáru gyártását 102,5%-ra teljesítette az üzem, az exporttervet is jelentősen túlszár­nyalták. A különféle újításokról Kalómiár László tájékoztat bővebben. — Az év elejétől 76 újítást adtak be dolgo­Gépvakolás cementes malterrel A cementvakolás problémája a mér­nöki és más nagyobb építkezéseken már hosszabb idő óta égető kérdést jelent építészetünkben. A gépi vako­lást egyelőre közönséges homokos me­szes malterrel végzik, míg a cemen­tes malternél nem felelnek meg z általában hasznait vakológépek. ' Üj gépek kikísérletezése egyrészt költ­séges lenne, másrészt aránylag hosz­szabb időt igényelne. A bratislavai technológiai és építé­szeti gépek kutató intézetének dolgo­zói terven felül foglalkoztak ezzel a problémával és megfelelő pótanyagok hozzákeverésével a cementes malter tulajdonságait úgy változtatták meg, hogy használhatják azt az összes va­kológépeknél. A vakolást azután ép­pen, úgy, mint a rendes meszes ho­mokos keveréknél, ráfecskendezéssel végzik. Az említett anyagok révén meg­javul a yakolat vizhatlansága és szi­lárdsága is. A nyomás alatt történő vakolás következtében a vakolat job­ban tapad az alaphoz mint a kézzel való vakolásnál. Ezek a hazai pótanya­gok olcsók "és ipari módon előállítha­tók. Ezzel az aránylag kisfokú gépe­sítéssel is csaknem egy negyedével csökkentették a vakolás idejét és egyúttal emelkedett a termelés gaz­daságossága is. Az építő vállalatok most munkahelyeiken kezdik bevezetni ezt az új eljárást, amely költségcsök­kentést, a munka meggyorsítását és minőségének megjavítását is jelenti. Ez a siker is a kísérleti kutatás és a termelés szoros együttműködésének eredménye. (L.) Szovjetunióból importált bútor a piacon Annak ellenére, hogy a hazai bú­torgyárak teljes kapacitással dolgoz­nak, a nagyközönség igényeit nem győzik mindenkor kielégíteni. A bel­kereskedelem ezért külföldről, első­sorban a Szovjetunióból importál kü­lönleges bútort. Üjfajta, nálunk még ismeretlen típusú bútorok kerülnek most a piacra. Az elmúlt napokban különleges székek érkeztek a Szovjetunióból, amelyeket ágynak is lehet használni. Igen szépek, könnyűek, mindössze 5,5 kg a súlyuk és olcsók. Az ára 90 korona. Továbbá székeket 74 koro­náért és egy asztalból és négy szék­ből álló készletet 275 koronáért le­het vásárolni. Ez a készlet alumíni­umból és különleges műanyagból készült és dísze lehet minden lakás­nak. Az új bútorok még e hét folya­mán kaphatók lesznek. A hazai bútorgyárak új típusú gyermekbútort gyártanak. Egy kész­let egy asztalkából, székből és egy kis szekrényből áll. Az ára 400 koro­na. zóink — mondja a fiatal barna le­gény. — Ezekből 46-ot alkalmazunk s'ikeresen. Csupán Sámuel András újításával 39 070 koronát takarít meg üzemünk évente. Sámuel András egy ú.i hüvelyválogató-gépet szerkesztett. Ez a gép a fonáltartó hüvelyeket célszerűen helyezi el a ládákba s ez­zel megkönnyíti, illetve meggyorsítja a szövődéi dolgozók munkáját. Egy jelentős újítást Zvara József munkakollektívája nyújtott be. Esze­rint a gyapotköteleket szilonkötelek­kel helyettesitik, melyeknek speciális összekötésük van. Ezzel 56 460 ko­ronát takarítanak meg egy év alatt. Hosszan lehetne sorolni azokat az ötleteket-ésszerűsítéseket, amelyek mind kedvezően befolyásolják a tex­tilüzem termelésének növelését, gaz­daságosabbá tételét. Az újítások a múlt évben is 208 518 korona meg­takarítást eredményeztek. Ebben az évben pedig több mint 300 000 koro­na megtakarítását teszik lehetővé. Még két dolog, amiről érdemes említést tenni. Az egyik: szívükön viselik a munkás-paraszt szövetség elmélyítését, a másik az itteni dol­gozók kulturális-politikai fejlettsége. Ezek a dolgok összefüggnek a jó tervteljesítéssel, életszínvonalunk fel­felé ívelésével. Az üzemnek eddig két olyan község felett volt védnöksége a losonci járásban, amelyekbei már voltak szövetkezeti gazdaságok. Ezen községek szövetkezeti tagjainak év­ről évre politikai és anyagi segítsé­get nyújtottak az új élet kitaposá­sában. Nemrégen Budiná község fe­lett vállaltak védnökséget. Ebben a községben még a régi úton haladt a mezőgazdasági termelés. Segítettek nekik az aratásban-cséplésben, az üzem mozigépe is el-ellátogatott a faluba, no meg esztrádműsorokkal, politikai munkával kezdték ébreszt­getni a fal'-.ban a közösségi szelle­met. Fáradozásukat siker koronázta. Budiná községben születőben van az EFSZ. Az üzem dolgozói szeretik a jó könyveket. A pártsajtót is naponta nagy érdeklődéssel olvassák. Már nem a régi világ emberei ők s csak ter­mészetes, hegy igyekeznek bővíteni látókörüket, emelni politikai színvo­nalukat. Nem kevesebb mint 800-an fizetnek elő az Üj Szó és a Pravdára. S ez nem kis dolog! Szép, hasznos dolog ez! Csak így tovább! Farkas Kálmán. Mi a helyzet Pótoron ? Műszaki hírek • Repülő kaszálógép. A Duna deltá­jánál a nád 6 méter magasra is meg­nő. A nádat általában motorcsónakról kaszálták, mivel karton- és papírké­szítésre használják, avagy az NDK-ban tartós, selymes fonalat készítenek be­lőle. A legsűrűbb nádasokban most új módszert honosítottak meg. Helikop­terrel szálinak a víz fölé, amely a ke­rekeire szerelt hatalmas kaszával vágja a nádat. • A mikrolemez barázdái. A kiváló minőségű hangvisszaadást biztosító lassan játszó mikrolemezek egyre job­ban elterjednek. A 78 fordulatú nor­mállemezzel szemben, — ahol minden hangbarázda között pontosan ugyan­akkora a távolság s így óriási terü­let marad a lemezen kihasználatlanul — a mikrobarázdás lemez titka éppen az, hogy (mivel a barázdatávolság a hangerősség függvénye) a pianorészek­nél sűrűk a barázdák, a fortisszimó részeknél a légritkábbak. Vagyis a ba­rázdatávolságot a hangerőnek meg­felelően változtatják. A lassú 3311/3-os forgás és a finomabb, sűrűbb barázdák együttesen eredményezik azt, hogy a mikrolemez játszási ideje 5—6-szor akkora, mint az azonos átmérőjű nor­mál lemezé. K. L. Nagy híre volt Pótornak éveken keresztül, nagy dicsőséget hirdetett esténként a bányák kapuja felett ki­gyúlt csillag. 1955 júliusától 1957 májusáig megszakítás nélkül túltelje­sítette tervét Hájnak, Bukovecnek, Slatinkának sz ilmas bányásznépe. Csak az év mgj ától állt be fordulat. Amíg 1956-ban 112,7 százalékra rúgott a tervteljesítési átlag, amíg 1957 első negyedében ' 113,4-et mutatott a ter­melés — májustól rosszabb hírek szálldostak Pótor felől. Májusban 1,2 százalékkal, júniusban 2 százalékkal, júliusban 10 százalékkal maradtak el a terv mögött. Augusztusban sem volt jobb a helyzet. No, de hát elég-e tudomásul venni, hogy ezer tonnákkal kevesebb a sze­nünk ? — nem elég! Miért -e fordulat, ki ebben a hibás, merre a segítség? Nézzük, mi a baj, mit láttunk Póto­ron... AZ ÖREG BÁNYÁSZ IGAZAT MOND Minden rosszban van valami jó, még abban is, hogy autóbuszaink kalauzai szinte rendszert csinálnak már abból, — hogy sohasem mondják be a meg­álló nevét. Az idegen, aki nem tudja, mikor kell leszállnia, természetesen restell minden megállónál a busz elején meglapuló jegykezelőhöz kiabálni, úti­társait szólítgatja hát meg. így ismer­kedtem meg magam is a mellettem ülő felkötött karú idősebb emberrel, aki megnyugtatott, maga is Pótoron száll majd le. Bányász vagyok, tudja-e — mesélte azután dicsekedve, csak most maródi vagyok, megnyomta egy kicsit a karomat a csille. Magam vol­tam a hibás — tette azután hozzá őszintén — ez az igazmondás kész­tetett arra, hogy beszédbe elegyedtem vele. — Hallom, rossz a munka­erkölcs? — pedzettem csak úgy talá­lomra — igaz, hOo.y a „lógósok" miatt maradt le a bánya? Hát, hogy csak emiatt, azt nem merem állítani — válaszolta az öreg némi gondolko­dás után, mert a „földesek"-nek is volt részük benne. Tudja, azokról a környékben lakó bányászokról beszé­lek — magyarázta értetlen pillan­tásomat észrevéve —, akik két lovon akarnak ülni egyszerre. Hej, ha csak sejtené, hány százan szedték a jó „maródi" pénzt s közben vidáman ka­szálták otthon a gabonát. A LAKÓTELEPEN VIDÁM AZ ÉLET Látogatóba érkező embert nem ér­het nagyobb bosszúság, mintha útja végén — üres házat talál. Mikor az autóbusz letett a Háj-bányánál, üres­ségtől kongott a bányahivatal. Mind­össze az igazgatónő titkárnője tartóz­kodott ott, ő mondotta azután, l)ogy brigádra ment az igazgató, mérnök, minden hivatalnok. Ma már be sem jönnek, a falvakat járják, nincs más hátra — sajnálkozott, — jöjjön vissza reggel. Persze, nem kell azért Kék­kőn aludnia — vígasztalt meg sava­nyú arcomat látva, — négy kilomé­terre van csak a lakótelep, szívesen fogadják ott is a vendéget. Egész kis városka ez a „Sidlisko"­nak nevezett bányásziakótelep, csupa korszerű emeletes épületekből áll — egy kis paradicsom a mező közepén. Mozi, üzemi klub, mindenféle üzlet, fürdőszobás lakások, billiárd, olvasó­szobák szolgálják itt a bányászkényel­met. Mindössze 7,50 itt a napi három­szori koszt-s egy kétszobás lakás bé­re havi negyven korona. Aki becsü­letes, s szereti a munkát, arra oly sors vár itt, akár a mesében. Bár reggel jöttem, hamar telt az idő, volt bámulni való egész napra elég, bőséges koszt mellett, vidám em­berek között észre sem vettem és már vacsoránál ültem. Egy javakorabeli meg egy 25—26. évi körüli bányásszal kerültem egy asztalhoz, beszélgetésüket füleltem végig a három fogás között. Illetve csak a fiatalemberét, mert ő beszélt folyton, idősebb társa inkább csak hümmögött. — Micsoda vagány gyerek vagyok én — kezdte „dicsekvését" akadozó nyelvvel a legény, — tudja mit csi­náltam reggeltől mostanáig? Reggel éjszakai fejtésről jöttem, azt hiszi aluďtam akár egy percet is? Előleg­osztás volt, motorra ültettem az egyik jó havert: Losoncra repültünk. Loson­con aztán annyit pálinkáztunk, hogy jobb volt „szellőztetni". — Rimaszom­batig gurultunk hát jó kilencvenessel. Most érkeztünk vissza alig egy órája, olyan murit csaptunk, hogy fél Szom­bat nézte. Igaz, eltáncoltunk nyolc százast közösen, azon sír a komám most a szobájában. Pénzt várt a csa­ládja, most azután várhat — mafla gyerek az én haverom, most átkozza magát. Pedig hát megérte, megmu­tattuk a rimaszombati lányoknak, mi­lyen legények a bányászgyerekek! — Osztán a műszakkal mi lesz? —• kérdezte csendesen az idősebb bá­nyász. Ilyen állapotban akarsz éjsza­kázni ? — Ezen se búsuljon, van ám itt ész tata! — vigyorogta el magát öntelten a legény. Reggel bepólyázom vastagon a fejem, úgy is lesz fejfájás épp csak nagyítani kell. Olyan bús szemekkel sírok a doktornak, hogy nemcsak mára ment fel, de holnapra is kiír. Hová jutna ész nélkül a bányász .,.?. SAJNOS, MINDEZ IGAZ! — Sajnos, helytállóak a megfigyelé­sei, — mondta másnap reggel Sarinay Ferenc, a főkönyvelő helyettese. Ren­geteget hiányoztak nyáron a földtulaj­donos bányászok, s ezeken kívül is sok a „betyár gyerek". Bevezettük ugyan, hogy a környező falvakban fi­zetésosztáskor szesztilalom legyen, dehát mit ér ez, jól megy a bányász­nak, kéznél van a motor, oda ugranak át, ahol nincs tilalom. Rossz az er­kölcs nálunk, akad egy pár lump, ezek aztán könnyen rosszra viszik a ren­des embert is. S hogy mennyire ki­hat ez a tervteljesítésre, ime egy-két adat róla. Júniusban 18,6 százalékra rúgott a tényleges hiányzás, július­ban 23,5-öt tett ki. Előfordult nyáron, hogy 5—5 „beteget" találtunk na­ponta a földjén dolgozva. Hogy aztán lemaradunk a tervteljesítésben, ezzel nem gondolnak, vagy a bányát szidják! Hát ez egyik oka bukdácsolásunknak. LUDAS A BÁNYA IS Kitűnő szakember, régi handlovai bányász Zemánek János, a munkás­igazgató, őt is megkérdezzük. Persze sok kárt okoznak a „lógósok", meg a máshová vándorlók — mondja ő is rögtön, de a legtöbb bajt okozta a bá­nya. Két legnagyobb bányánk — a Háj meg a Bukovec — olyan természeti nehézségeket állított elénk, melyek legyőzéséhez kevés volt az erőnk. Bu­kovecen a frontfejtésnek új munka­helyekre kellett átmenni, s mert ezek az új munkahelyek nem voltak vízte­lenítve, igen lassú volt az előrejutás. Különösen súlyos volt a helyzet a 03­as és a 04-es fejtésnél, mert sok volt az öreg vájat, így tehát gyakori volt az áttörés. — A Háj-bányában meg az a való­ság, hogy itt bizony az utolsó pillé­reket fejtjük. Egyes fejtésünk az új žihlavai üzembe tör át, a tartópillérek fejtésénél pedig mindig nagy a nyo­más. Ezekhez a nehézségekhez hozzá kell még adni, hogy 1956 és 1957. között 25 százalék a terv emelkedése — így mindjárt érthető lesz a nyári zökkenő. Évi tervünk azonban így sem kerül veszélybe, a nehézségek elle­nére is 9825 tonna szenet termeltünk 1957-ben terven felül, vége felé já­runk már a nehézségeknek, behozzuk mi még a nyári lemaradást is! N. J. F elvételünk a Miletič utca köze­lében épülő lakástömbről ké­szült. Hasonló képpel találkozunk Bratislava más részén is. Gyors ütemben épül Szlovákia fővárosa, azonban nincs betartva a tervezett iram. Ebben az évben 500 lakásegy­ség átadása és 400 építésének a megkezdése kétessé vált. A Bratislavai Központi Nemzeti Bizottság a mulasz­tások pótlására határozatot hozott. Többek közt intézkedések történnek, hogy a szakmunkából kikapcsoló­dott kőművesek, amennyiben a bra­tislavai üzemekben nélkülözni tud­ják őket, visszakerüljenek az építke­zésekre. A régi házak bontásában is nagyobb rendet vezetnek be. Első­sorban új építkezések számára sza­badítanak fel területeket. Foto: Drábek Viktor. |/WVVVVWWVVWWWS<VVVVVVVVVVWVVVVV VVVVVVVV>^^ ÚJ SZÔ 4 & Í9 5 7- szeptember 20.

Next

/
Thumbnails
Contents