Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-09 / 220. szám, péntek

Dicső napok: A forradalmi proletariátus és a szovjetek LENIN ILLEGALITÁSBAN Tettekre mozgósító taggyűlések júliusi véres tüntetés után kialakult helyzet kedvezett a fejét nyíltan felütő ellenforradalomnak, mely az~ Ideiglenes Kormány legális pozícióira támaszkodva egyre arcátlanabb és követelőbb lett. Lenin a forradalmi mozgalomnak ebben az időszakában a Razlivi-tó melletti halászkunyhóban élt illegalitásban, majd innen vasutasnak álcázva Finnországba utazott, és onnan állt összeköttetésben a párt vezéreivel, illetve Központi Bizottságával. Az illegalitás korlátozta Lenin mozgási lehetőségeit és ezt a néhány hetet fontos elméleti, irodalmi tevékenységnél töltötte. Razlivi száműzetésében írta meg A jelszavakról című brosúráját és egyéb cikkeit. Lenin ezekben a műveiben főként a politikai helyzet elemzésével foglalkozott és rámutatott a szovjetek, illetve a bennük dolgozó bolsevikok szerepére a megváltozott körülmények közepette. Felveti a „Minden hatalmat a szovjeteknek" jelszó érvényességének kérdését, mellyel később tüzetesebben a párt döntő fontosságú VI. kongresszusa foglalkozott. Mit mond Lenin ? Lenin kifejti, hogy a hatalom proletariátus által való átvételének jelszava a forradalom átmeneti időszakának jelszava volt. Ez az időszak pedig — a kettős hatalom korszaka — már lezárult. E jelszó a forradalom békés fejlődésének jelszava volt. „Békés fejlődés nemcsak abban az értelemben, hogy akkor (február 27-től július 4-ig) senki, egyetlen osztály, egyetlen komoly erő sem tudott volna ellenszegülni annak... s az osztályok és a pártok harcát a szovjeteken belül a lehető legbékésebben és a lehető legkevesebb megrázkódtatással lehetett volna megvívni." — írta Lenin. Lenin lerántja a leplet azokról a kispolgári nézetekről, melyek szerint az eszerek és mensevikek hibát követtek el, amikor támogatták a Cavaignacokat, akik lefegyverezték a proletariátust és a forradalmi erőket, s lehetőséget kell adni nekik, hogy hibájukat jóvátehessék. A feladatot Lenin energikusan így fogalmazza meg: A hatalmat most már nem lehet békés úton megszerezni, a hatalmat csak úgy kaphatjuk meg, ha erélyes harcban legyőzzük azokat, akik ma ténylegesen kezükben tartják a hatalmat, mégpedig a militarista bandát, ^a Cavaignacokat, akik a Petrográdba vezényelt csapatokra, a kadétokra és a monarchistákra támaszkodnak. A dolog lényege az, hogy az államhatalomnak ezeket az új birtokosait csak a nép forradalmi tömegei győzhetik le, amelyek mozgalmának előfeltétele nemcsak az, hogy elforduljanak a forradalom ügyét eláruló eszer párttól és mensevik párttól..." A másik fontos kérdés, melyet Lenin érintett és behatóan taglalt, a szovjetek szerepének és helyzetének kérdése volt. A júliusi és az ezután következő események igazolták, hogy a szovjetek csak nullák, bábok, és a tényleges hatalom a junkerek, a kadétok kezében van, akik a forradalmat eláruló eszerek és mensevikek segítségére önkényuralmat vezettek be Oroszországban. Felmerül akkor a kérdés, kellenek-e a szovjetek, ha nem teljesítik küldetésüket. És Lenin erre is megadja a helyes választ. „Szovjetek keletkezhetnek és kell is, hogy keletkezzenek ebben a forradalomban, de nem olyanok, mint a mostani szovjetek, nem a burzsoáziával való paktálás szervei, hanem a burzsoázia elleni forradalom szervei... A jelenlegi szovjetek megbuktak, teljesen csődbe jutottak, mert az eszer és nem a bolsevik párt volt bennük uralmon... A hatalomnak a szovjetek kezébe való átadását követelő jelszót úgy lehetne értelmezni, mintha ez „egyszerű" felhívás volna arra, hogy a hatalom éppen a jelenlegi szovjetek kezébe menjen át, márpedig... ez most egyet jelentene a nép becsapásával". Mpárt jelszava ebben az időszakban, a forradalmi harc új fordulatában megváltozott. A „Minden hatalmat a szovjetek kezébe" helyébe „Bolsevik többséget a szovjetekben" jelsző jött. Ezért mondja Lenin: „Üj ciklus kezdődik, amelyben nem a régi osztályok, nem a régi pártok, nem a régi szovjetek vesznek részt, hanem olyanok, melyek a harc tüzében megújhodtak, a harc folyamán megedződtek, kitanultak, újjá alakultak. Nem hátrafelé kell nézni, hanem előre". -LLJcnéhány pártfunkcionáriusnál érdeklődtem a rimaszombati járási pártbizottságon, mit tesznek a taggyűlések jobb előkészítése érdekében. Először a járási pártbizottság vezető titkárát és három instruktort kerestem fel. Megtudtam tőlük, hogy az SZLKP kongresszusa anyagának, elsősorban pedig a határozatainak ismertetése és tanulmányozása után, ha még nem is minden pártszervezetben, de a legtöbbjében a taggyűlések gondosabb előkészítésének eredményeként javult a részvétel is. Vyletel elvtárs, a vezető titkár elmondta, hogy bár előfordulnak még hibák, mégis elég szépen javul a pártmunka. Az utóbbi időben — pontosabban az elmúlt három hónapban — a járás aktívaértekezletein kívül a járási pártbizottság instruktorai külön körzeti összejöveteleket tartanak a pártatapszervezetek aktivistáival és elnökeivel, ahol szűkebb körben eredI ményesen elemezik a határozatokat és / előkészítik a rájuk háruló feladatok j valóraváltását. 4 Rozsko József, a járási pártbizottság dolgozója, az üzemi pártalapszervezetek instruktora szerint a körzeti értekezletek segítségével nagyobb áttekintésük van a pártalapszervezetek tevékenységéről, sőt az egyes funkcionáriusok és tagok aktivitásáról is. A járási pártbizottság most idejében értesül a pártalapszervezetekben felmerülő problémákról és segíti őket megoldásukban. Molnár József, az apparátus egyik legrégibb dolgozója, 27 falusi pártszervezet instruktora mondja, hogy bár nem lehet elbizakodni, mert az károkat okozhatna és komolyan fékezhetné a pártszervezetek további munkáját, tény azonban az, hogy ezekben a nehéz hetekben a falvak kommunistái helytálltak, s a kedvezőtlen időjárás ellenére megmentették a kenyérnek valót. Ha nem is lesz annyi, mint ígérkezett, jóval többet takarítanak be, mint az elmúlt években. Fodor Miklós, ugyancsak a falusi pártszervezetek instruktora arról beszél, hogy alapos munkát kell még végezniök annak valóraváltásában, amit Hendrych elvtárs, a CSKP KB júniusi ülésén mondott a párt ideológiai munkájának jelenlegi kérdéseivel kapcsolatban. Ügy vélem, az elvtársak, ha röviden is, de helyesen vázolták, illetve értékelték a pártszervezetek munkáját. A kommunistának a valóságnak megfelelően kell mérlegelni a helyzetet, de különösen a párttitkárnak és az instruktoroknak, különben nem tudnák A termelés hatékonyságára törekednek Az alábbiakban a karvai szövetkezet egyes gazdasági problémáiról lesz szó. Bevezetőnek meg kell említeni, hogy a szóbanforgó szövetkezetben 105 tag 452 hektár földön gazdálkodik. A szövetkezet kezdettől fogva fejlődő irányzatot mutat. Évről évre gazdaságosabban termelnek, s ha éppen úgy tetszik, mondhatjuk azt is, hogy évről évre hatékonyabban gazdálkodnak. A pontos könyvelés tükörként mu1 hektárra eső termelési költség kiadás bevétel A kiadást jelző két első szám között nem nagy a különbség. 1953-hoz viszonyítva 1956-ban 57 koronával került többe egy hektár megmunkálása. A két bevételi összeg között azonban már lényeges a különbség, vagyis 1303.— korona. Mondhatnánk úgy is, hogy a kiadási költségek között mutatkozó 57 korona különbözet 1303 koronát kamatozott. Ez a „kamat" a szövetkezeÉv Növénytermesztés Állattenyésztés Lényeges emelkedés tehát a növénytermesztésben történt. Az eltelt három év alatt erre helyezték a nagyobb súlyt, mert itt szorított legjobban a csizma. Most az az újabb kérdés, hogyan tudták elérni ezt az óriási előrehaladást? A dolog nyitja abban rejlik, hogy egyre többet vették igénybe a gépeket, s a kiadásban egyre nagyobb öszszeget tett ki a különböző műtrágyákért kifizetett összeg. Míg 1953-ban a traktorállomás által végzett munka hektáronként csak 112 koronát tett ki, 1956-ban már 255 korona értékű munkát végeztettek a traktorállomással. 1953ban hektáronként csak 95 korona értékű műtrágyát használtak fel, tavaly már hektáronként 162 korona értékű műtrágyát szórtak el. Amint már az írás elején is tapasztalhattuk, ez a látszólagos emelkedés a kiadásoknál a végösszegnél mint irányadónál, nem sok különbséget jelentett, de a bevételi összegnél annál jobban ftifőztette jó hatását. tatja, hogy a termelés melyik ágazatában kell sürgősen javítani a helyzeten, hogy az előrehaladás ne ütközzék akadályokba. A pénzügyi mutatószámok alapján megállapíthatjuk, hogy egy hektár termőföld utáni kiadás (hozzászámítva az egy hektárra eső állattenyésztést is) 1953-tól 1956 végéig mennyivel változott. A könnyebb áttekintés céljából egy rövid táblázatot közlünk. 1953 1010 korona 2375 korona 1956 1060 korona 3676 korona ti tagoktól sok munkát, sok okoskodást követelt. Ahogy már említettük, a pontos könyvelés megmutatta, hogy a termelés melyik szakaszán kell alaposabb jajavítást eszközölni. A jelen esetben a növénytermelésen. Mindjárt meg is látjuk miért. Az egy hektárra eső állattenyésztésből és a növénytermelésből a következőképpen oszlott meg a bevétel: 1953 1956 486 korona 1676 korona 1275 korona 1776 korona A növénytermesztésből eredő bevétel azonban, még mindig nem a legjobb, sőt a papírok, a számok azt bizonyítják, hogy ebből a termelési ágazatból még a múlt évben sem tudták elérni a tervezett bevételt. Az év végén a tervezett bevétel és a valódi eredmény között 152 000 korona különbség mutatkozott. Ez annyit jelent, hogy erre a termelési ágra még mindig nagy gondot kell fordítani. Ezen a téren még mindig sok a tennivalójuk a karvaiaknak is. Helytelen volna azonban, ha már alaposabban elemezzük a szövetkezet gazdasági menetét, ha megfeledkeznénk az állattenyésztésről, de különösen a sertéstenyésztésről. A szövetkezetnek ez a legjövedelmezőbb termelési ága. Innen ered a szép haszon, mely a múlt évben is — beleértve a természetbenieket is — 41 koronára emelte a munkaegységek értékét. Talán kezdjük azzal, hogy a szövetkezet a múit évben ts egy kocától átlag 13 malacot választott el. Ez anynyit jelent, hogy a 44 anyától 572 malacot neveltek. 'A malacok választási átlagsúlya 11 kg volt. Hozzávetőleges számítás szerint a takarmányszükséglet és a kimerített munkaegység értéke 60100 korona körül mozgott. Ez pedig annyit jelent, hogy egy 11 kg-os választott malac a szövetkezetnek 108—110 koronába került. Ha a szövetkezet eladja a malacokat (kilogrammonként számítsunk 20 koronát) egy 11 kg-os malacért 220 koronát kaphat, vagyis majdnem a kétszeresét, mint amennyibe a felnevelése kerül. A hízósertések is szép hasznot hoznak a szövetkezetnek. A könyvelő számítása szerint 1 kg sertéshús kitermelése náluk 4.60 koronába került a múlt évben. A sertéshúst pedig átlagosan, — beleértve az állami felvásárlásra adott húst is, — kilónként 11,80 koronáért értékesítették. Ez annyit jelent, hogy minden egyes kiló sertéshús 6,20 korona tiszta jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Rosszabb a helyzet a tejtermelés terén. A tejet még a karvaiak is drágán termelik. A múlt évben náluk egy liter tej kitermelés 1,90 koronába került. A tej ilyen magas termelési ára szoros összefüggésben van a növénypontosabban a takarmánytermesztéssel. Még a múlt évben is szűkösen álltak a szálastakarmánnyal, s így nem tudták elérni a kívánt fejési átlagot. A takarmány termelése is elég drágának bizonyult és sok kisebb káros tényező azután végérvényesen a tejtermelés drágulásában mutatkozott meg. A szövetkezeti tagok azonban lépésről lépésre leküzdik a nehézségeket. Állandóan keresik a lehetőségeket, hogy minél olcsóbban tudják előállítani az egyes mezőgazdasági termékeket. Tanulnak is, hogy szorgalmukat tudással párosíthassák és így minél nagyobb hasznot húzhassanak a földből, minél többet, jobban, olcsóbban termelhessenek. Biztosak vagyunk benne, hogy a karvaiak elhatározuskat megvalósítják, és munkájukat megérdemelt siker koronázza. Szarka István még nagyobb eredmények elérésére, a nehézségek leküzdésére buzdítani a pártalapszervezeteket. A CSKP KB határozatai nagyon helyesen figyelmeztetnek arra, hogy az életszínvonal emelkedésének maguk a dolgozók a kovácsai. Nem várhatunk tehát a sültgalambra, a magunk erejére kell támaszkodnunk. És így az is természetes, hogy a pártalapszervezetek kommunistáinak feladata kiállni a párt határozataiért, hogy magukkal tudják ragadni a dolgozó társaikat. Lapozzunk csak bele a járás üzemi és falusi pátrszervezeteinek júliusban megtartott bizottsági és taggyűlésekről írt jegyzőkönyveibe. Itt van mindjárt egy fontos kérdés, az alsópokorágyi falusi pártszervezetek bizottsági üléséről, amely a pártfegyelem kérdését tűzte ki első pontként a napirendre. Csala Jolán, a pártszervezet elnökének papirosra vetett szavai az emberek iránti szeretetről, egyszersmind azonban a párttagok szigorú- vasfegyelmének megköveteléséről tanúskodnak. Érvelései meggyőzően hatottak és önbírálatra késztették Molnár János és Putnoky elvtársakat, akik a pártbizottság előtt feleltek mulasztásukért. Felismerték a taggyűlések fontos szerepét a kommunisták fejlődésében és azt, hogy a pártpolitikai kérdések megvitatásával gyorsabban vihetik előre a falu építésének és virágzásának ügyét. A jegyzőkönyv tartalma az SZLKP kongresszusa határozatainak mély megértését mutatja. Sajnos nem mindenütt tartják nyilván a párttagok és tagjelöltek megjelenését. (Ezt állapítottuk meg a jegyzőkönyvek tanulmányozása során). Sok esetben nem érdeklődnek az iránt, hogy valaki miért nem jelent meg a gyűlésen. így aztán gyakran megesik, hogy egyes tagok elfogadható ok nélkül való távolmaradását nem vitatják meg a pártszervezetben. Pedig az ellenőrzés hiánya gyengíti a fegyelmet és csökkenti a taggyűlés nevelő szerepét. Helytelen az, is, ha nincsenek tekintettel a meg'jelent kommunisták számára, s ennek következtében az egész szervezet helyett csak a tagok egy része dönt. A pártbizottság feladata gondoskodni arról, hogy a pártszervezet valamennyi tagja és tagjelöltjei részt vegyenek a taggyűléseken. Természetesen az előkészítés sokban meghatározza a taggyűlés ideológiai (eszmei) színvonalát, egyben azt is megmutatja, mennyire törődik a pártszervezet a kommunisták aktivitásával. Számos pártszervezet tapasztalatai igazolják, hogy nagymértékben fokozza a kommunisták aktivitását a taggyűlések jő előkészitése, helyes levezetése és a határozatok pontos, ellenőrizhető leszögezése a jegyzőkönyvekben. Hivatkozhatunk a felsőpokorágyi, cserencsényi, ozsgyáni és más pártalapszervezetekre, ahol a rendszeresen megtartott taggyűléseket aktivitás jellemzi. Feltárnak sok olyan hfbát, amelyeket azelőtt nem vettek észre és számos javaslatot tesznek kiküszöbölésükre. Ezek a tények is igazolják, hogy a taggyűlések jó előkészítése mennyire fejleszti a tagság aktivitását. Ugyanakkor az ilyen taggyűlések szervezetten folynak le, a felszólalók a napirendnél maradnak és noszogatás nélkül szólnak hozzá a kérdésekhez. Hiszen a taggyűlések értéke éppen abban rejlik, hogy minden kommunista elmondja véleményét, ami egyben alapja az értékes határozathozatalnak is. Nagyon fontos tehát, hogy a határozat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegye a taggyűlésen felvetődött véleményeket és javaslatokat. Tudvalevő, hogy minden kérdést csakis a tömegek tapasztalatainak és kezdeményezésének figyelembevételével lehet helyesen megoldani. A határozat végrehajtását és végrehajtásának ellenőrzését szintén nem lehet megszervezni a pártszervezet egész tagsága nékül. Csakis a tagok bevonásával erősödhet lépésről lépésre, nap-* ról napra a párt vezető szerepe. A júliusi taggyűlések jegyzőkönyveinek túlnyomó része bíztató javulásról, a tagok tárgyilagos hozzászólásairól, a határozatok valóraváltásáról tanúskodnak. De szegődjünk most az instruktorok nyomába és látogassunk el Feledre. A feledi pártszervezet júliusi taggyűléséről írt jegyzőkönyvből ugyanis nagyon keveset tudhattunk meg a pártszervezet életéről, tevékenységéről. Már pedig a járási pártbizottság számára a taggyűlések jegyzőkönyvei értékes okmányok, amelyek az alapszervezet életét, munkáját tükrözik. Fontos ez azért is, hogy a járási pártbizottság idejében rr-?gelčíze a hibák hibára való halmozását a pártszervezetekben. Hiszen, ha a falu jobb jövőjéről beszélünk, akkor mindig hozzátesszük azt is, hogy a siker kulcsa a falusi pártszervezetben van. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a most megalakult kisgömöri szövetkezet. Pedig csak pártjelölt csoport van a faluban. Igaz, a járási pártbizottság és a JNB-n dolgozó kommunisták segítették őket elhatározásuk valóraváltásában. Feleden is azzal a jó hírrel fogadott bennünket Petrusz István, a falusi pártszervezet bizottságának egyik tagja, hogy rövidesen náluk is lesz szövetkezet. Már jónéhányan elhatározták, hogy a közös gazdálkodás útjára lépnek. De amikor ilyen fontos feladat áll a falusi pártszervezet előtt, nagy szükség lenne a tagok feladatainak pontos meghatározására. Ez hiányzik nemcsak a jegyzőkönyvből, de a valóságban is. Pedig éppen most van a legnagyobb szükség a szervezett intézkedésekre. A pártszervezet »elnökének kicserélésével, legyen az új elnök bármilyen jó, még nem javulhat meg a politikai munka, ha a taggyűlésen nem hoznak olyan határozatot, amelynek megvalósításáért minden tag felelősséget érez és tevékenyen hozzájárul a végrehajtásához. A júliusi taggyűlések legfontosabb tanulságai a járásban, hogy a pártalapszervezetek túlnyomó részében javult a gyűléseken való részvétel. A taggyűlések jelentősége, mozgósító ereje részben már megmutatkozott az aratásnál, amelybe az üzemi munkások is bekapcsolódtak és derekasan megállták helyüket. Igazi jelentőségük azonban most, a mindennapi munkában, a cséplőgépnél, a beadásnál, új szövetkezetek megalakításánál fog megmutatkozni igazán. -""»- f Erdősi Ede. Falusi levelezőink írják HÁROM BRIGÁD A Jednota lévai dolgozóinak 3 brigádja seoített a vámosladányi szövetkezetben. Hat nap alatt 42 hektáron hordták össze a gabonát és csépelték ki. , Nagy Károly, Léva. AZ ASSZONYOK PÉLDÁS MUNKÁJA A sárosfai helyi nemzeti bizottság felhívással fordult a falu asszonyaihoz, legyenek segítségére a helyi állami gazdaságnak a kévehordásban. Az asszonyok a felhívás utáni napon kimentek e búzaföldre és 12 hektáron összehordták a kévéket. A következő nap 64 asszony dolgozott 13 hektáron hordták össze a kévéket. Ezzel a munkával elősegítették az állami gazdaságban az aratást és elejei vették, annak, hogy az esőzés tönkre tegye a termést. Álló Ferenc, Sárosfa, Községünk nevében mondok köszönetet a kommunista pártnak és a kormánynak, amiért gondoskodott a mi kis Duna menti falunkról, hogy mi sem maradjunk le a fejlődés útján — írja leveléber a 80 éves Horváth Gyula majd így folytatja: — Kigyulladt a villanyfény Szapon. Egy kis cikket foglal hozzá a múlt és jelen címmel. Én mér betöltöttem a 80. esztendőt, sok mindenre visszaemlékszem, hogyan volt azelőtt és hogyan van ma. A múlt: Gyermekkoromban még mécset gyújtottak este. Egv cserépbe olajat öntöttek, a belet egy darab rongyhói csavarták. Az pislogott este, amikor a leckét tanultuk. Iskolában a jobb aazdák gyermekei ültek az első padokban, a szegény gyerekeknek akármilyen jó tanulók is voltak, bizony csak a hátsó padban volt a helyük. A jelen: A szobánk még ilyen világos nem volt, mint most. Villanyfénynél olvashatom az Üj Szót. A rádiót is hallgatom, kitűnően szól. Most az iskolás gyermekeknél sincs kivétel, nincs szegény, mindenki járhat felsőbb iskolába. Van autóbusz, nem úgy mint régen, gyalog kellett járni, h j valamit a hivatalban el akartam intézni. Akkor ha a kocsi jött. s mikor közel volt, a bakon ülő, suhintott egyet az ostorával, gyorsan elv hajtott, hogy ne kelljen felvenni. Nekünk is volt még fatengelyű szekerünk, faekénk, fafogas boronár.k, s ha kemény volt a föld, bizony nem tudtunk szántani. Ma gumiráfos kocsik, vaseke, vetőgép, traktorok, vashenger és több fajta gépünk van. A villany bevezetésének napját megünnepeltük. Szólt a zene, borosüvegek sorakoztak az asztalokon. A vendégek is nagyon jól érezték magukat. Miklós Imre tanító a feleégével a nagyobb iskolás lányokkal táncokat és verseket tanított be. A egész község népe ott volt az ünnepélyen. , Horváth Gyula, Szap.