Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-04 / 215. szám, vasárnap

A prágai dolgozók újabb gyűlése a hirosimai atombombázás 12. évfordulója alkalmából A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetségnek az atomveszedelem elleni harcra irányuló felhívása mind nagyobb visszhangot kelt dolgozóink Sörében. A prágai körzetekben a dolgozók nyilvános gyűléseket s az agitációs központokban beszélgetéseket rendeznek és határozatokat hoznak, melyekben követelik az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek és azok gyártásának leállítását. Pénteken, augusztus 2-án este a Prága IX. Körzeti Nemzeti Bizottság tanácsa összehívta a visočanyi dolgozók gyűlését. Jana Plecitá, a nőbizottság elnöke kiemelte az atomveszély elleni harc nemzetközi napjának jelentőségét. (ČTK) • A Központi Szakszervezeti Tanács felhívást tett közzé, az október 4—15. napjaiban Lipcsében megtartandó IV. szakszervezeti világkongresszus előkészítésével kapcsolatban. • Pénteken, Prágában aláírták a Csehszlovák Köztársaság és Irán között az új kereskedelmi és fizetési egyezményt. Az új egyezmény megteremti a feltételeket a kölcsönös árucsere továbbfejlesztésére. • A jövő hét elején Prágában megkezdik a csehszlovák—jugoszláv vegyes bizottság megbeszéléseit, melyeken értékelik az idei árucserét és megvizsgálják a további kiterjesztés lehetőségeit. • Spanyolország területén már néhány napja nagy a hőség. A legmagasabb hőmérsékletet a Cordovai-tartomány Pennarroy városában mérték, ahol augusztus 1-én 44 fok volt árnyékban és 56 fok a napon. • A Szlovák Tanítók államdíjas énekkara vasárnap három hetes, hangversenykörútra Ukrajnába utazott. • A bratislavai Központi Nemzeti Bizottság tanácsa jóváhagyta a Zahradnická és a Februári Győzelem utcai új lakótelepek tervét, melyek építését a jövő évbem teljes ütemben megkezdik. A Zahradnická utcai telepen 793, nagyrészt 2—3 szobás lakás épül 124 millió 501 ezer korona beruházási költséggel, a Februári Győzelem utcai lakótelep komplex kiépítése, melynek előkészítő t rve 2956 lakásegység építésével számol, 340 millió korona beruházást igényel. ® A Chebi ESKA vállalat 14-tagú kerékpáros csoportja szombaton baráti látoqatásra a lengyelországi Stettinbe indult. A fiatalok maguk gyártották és készítették elő a 14 sportkerékpárt, melyeken Stettinből a Balti-tenger, partjára, Gdanskba utaznak. • Német vegyészek olyan ragasztószert gyártottak, melynek segítségével a villanyvezetéket téglára, betonra és gépek fémalkatrészeire lehet ragasztani. Az NDK kormányának a német szövetség megteremtésére irányuló javaslata lépés Németország kettészakításának kiküszöbölésére A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata a három nyugati nagyhatalom közös nyilatkozatáról Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Sajtóirodája (TASZSZ) közölte a Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozatát a három nyugati nagyhatalomnak a német kérdésben tett közös nyilatkozatáról. A nyilatkozatban többek között ezekről van szó: MEGJEGYZES Csehszlovákia részvétele a világkereskedelemben A sajtó megemlékezett arról az örvendetes tényről, hogy a világkereskedelem térfogata 1956-ban — az 1955. és az előtti évekkel egybevetve — lényegesen gyarapodott. A világkereskedelem kibővülésének főokát a kelet és nyugat közötti kereskedelemnek az 1955. évi genfi kormányfői értekezlet után bekövetkezett megélénkülése magyarázza meg. Ebben a fejlődésben — amint azt a legújabb adatok bizonyítják — jelentős része van Csehszlovákia 1906. évi külkereskedelmének is. Igy például igen jelentős mértékben emelkedett külkereskedelmünk a Német Szövetségi Köztársasággal. Ez már azért is érdekes, mert két iparilag fejlett országról van szó, amely tény — legalább is a tőkés közgazdászok szerint — akadálya a hathatós árucserének. Mindennek ellenére Csehszlovákia kivitele 1956-ban ebben az irányban 364 millió koronát, behozatala pedig 280 millió koronát, az egész kereskedelmi forgalom tehát több mint 600 millió koronát tett ki, ami 1955-tel egybevetve teljes százszázalékos emelkedést jelent. A további és még jelentősebb kereskedelmi kapcsolatok kifejlődését ebben a viszonylatban főleg az akadályozza, hogy még mindig nincs rendszeres diplomáciai kapcsolat a két ország között, jóllehet Csehszlovákia mindent megtett annak megvalósítására. Javult kereskedelmünk forgalma Ausztriával is, bár az még mindig nem éri el a háború előtti színvonalat. Árucserénk Finnországgal tavaly 80 millióval, Belgiummal szintén ugyanakkora összeggel, Hollandiával több mint 100 millió korona összeggel emelkedett. Ugyanakkor igen jelentősen bővült kereskedelmünk a Közel- és KözépKelet, valamint Latin-Amerika országaival. Az emelkedés mértéke több mint egyharmad. Hogy ezt az egészséges folyamatot tovább fenntarthassuk, ahhoz elsősorban az szükséges, hogy külkereskedelmünk számára dolgozó vállalataink és üzemeink szállításaikat a lehető legpontosabban, a legjobb minőségben, de amellett a legkisebb önköltséggel teljesítsék. (e-c.) A készültségi szolgálat „felkészültsége" Tim ^a, szőkefürtű, feketeszemű, 10 hónapos kis unokám hozzám került, mert a bölcsődét három heti nyári szabadságra bezárták. A gyereknek bél- és légcsőhurutja volt. Láza egyik napról a másikra hirtelen 39 fokra emelkedett. Nagyon megijedtem és Tiiriosát elvittem a gyermekorvosi rendelőbe. A doktornő megvizsgálta, penicillin injekciót adott, szirupot rendelt köhögés ellen és diétát javasolt. Másnap, harmadnap is kellett injekcióra mennünk és a gyermek állapota igen szépen javult. Ez így mind rendben lett volna, de közbejött a vasárnap, amikor a rendelőintézetben nincsen kezelés, viszont a penicilllninjekciőt a gyermeknek feltétlen meg kellett kapnia. Igy hát szombaton felírták receptre, hogy Timosának vasárnap a készültségi szolgálat adja az injekciót. Vasárnap reggel elmentem a gyerekkel, már fél kilenckor ott voltam a Randlinskán. Azt gondoltam, hogy orvosi rendelőbe megyek, — de tévedtem, mert a készültségi szolgálat székhelye egyáltalán nem néz ki annak. Ä kis váróteremben legalább ötven anya és apa tolongott beteg gyermekével. A gyermek türelmetlen volt. Láttam, hogy fél tízig nem kerül rám a sor, viszont tízórai járt neki, tehát hazamentem vele. Körülbelül fél tizenegy felé ismét ott voltam. Talán még többen voltak a teremben mint előbb, ideges szülők, lázas síró gyerekkel a karjukon. Az egyik köhögött, ÚJ SZÖ 1957. augusztus 4. a másiknak tele volt az arcocskája kiütéssel, és sírtak vígasztalhatatlanul. Végre elég közel kerültem az orvosi szobához és nehezen, de megnyílt az ajtó. Legnagyobb meglepetésemre megjelent a „doktor bácsi", aki hivatva van gyógyítani legdrágább kincsünket. a gyerekeinket, — de nem vett magának még annyi fáradságot sem, hogy legalább fehér kabátot húzott volna magára. Talán még idegesebben mint a szülők — kijelentette, hogy aki injekcióra jött, az bejöhet. — Nem túlzok, de legalább ötven ember nyomult be egyszerre a szobába, — ismétlem — karján síró lázas gyermekével. Szegény „doktor bácsi" fejéhez kapott és kijelentette, hogy így nem tud dolgozni. Neki igaza van, de nekünk is. Timosa nem bírja úgy látszik a nagy zajt, kis füle megszokta a bölcsőde rendjét és csendjét, lázas is volt — és határtalanul elkezdett sírni. A nagy tolongásban ismét igen messzire kerültem az ajtótól, — és gondolkozni kezdtem, hogy vajon mi a fontosabb, a penicillin injekció, vagy az, hogy az esetleges fertőzőbeteg gyerekek közé vigyem az unokámat. — Nehéz nekünk nagymamáknak, — tehetetlenül és ijedten álltam ott, — most mit csináljak? Ügy gondolom, még sincs ez így rendjén. Ha már vasárnap a rendelőintézetek és kórházak nem nyújtanak segítséget, akkor talán a készültségi szolgálatot más helyen lehetne megtartani, és főként több orvosra lenne szükség. Grünfeld Erzsébet. „Július 29-én közölték Berlinben a három nyugati nagyhatalom: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak közös nyilatkozatát, valamint a Német Szövetségi Köztársasáa nyilatkozatát a német l kérdésről. Látszólag ez a dokumentum ^Németorszáq egyesítésének kérdésével foglalkozik. De tartalma azt mutatja, hoqv a valóságban semmi köze sincs a Németorszáq nemzeti eqysége megújítására irányuló törekvés meqkönynyítéséhez. Ez a nyilatkozat más célokat követ. Fő célja valószínűleg a leszerelés kérdését egybekapcsolni a német kérdéssel és ezzel meqakadályozni a leszerelésről folytatott mostani tárgyalásokat és folytatni a hideqháborűt. A nyilatkozat kategorikusan állítja, hooy a leszerelésről szóló egyezmény előfeltétele Németorszáq egyesítése kérdésének előzetes megoldása. Közben az USA, Naqy-Britannia és Franciaországi kormánvai ünneoélyesen biztosítják a Német Szövetséqi Köztársasán kormánvát arról, hoov ..nem vesznek részt semmilyen megegyezésben a 'eszerelésrő', amelv m^nakadályozná Németorszáa eovesítését." Mit ielent a kérdés ilyen megfogalmazása? Elsősorban azt jelenti, hoay olyan fontos nemzetközi probléma meaoldása, mint a leszerelés problémája. amely időszerű és teljesen halaszthatatlan, amelv minden orszáo nemzeteinek érdekeit érinti, a nvunati hatalmak politikájával a komolikált német kérdés előzetes megoldásához van kötve. A nyugati hatalmak állásfoglalása másodsorban azt jelenti, hogy a leszerelés kérdésében egyik vagy másik lépést attól tesznek függővé, hogy nem akadályozza-e a nyugati hatalmak azon terveinek realizálását, amelyek Németország militarista alapon való egyesítésére és a NATO-ba való bekapcsolására irányulnak. Ismeretes, hogy Adenauer kormánya is úgy tüntet fel minden intézkedést a leszerelés, a nemzetközi feszültség enyhítése és a nagyhatalmak közötti kapcsolatok megjavítása kérdésében, mint Németország egyesítésének akadályát. Az USA, Naqy-Britannia és Francia* ország kormányai, amelyek ilyen módon megegyeztek a Német Szövetségi Köztársasáq kormányával, minden módon húzzák, halasztják az ENSZ albizottsáqában a leszerelés kérdésének megoldását és elutasítják a megegyezést olyan világos és egyszerű kérdésben is, mint az atom- és hidrogéni fegyverekkel való kísérletek ideiglet nes, legalább 2—3 évre való beszünf tetése. Ezt a nemzetek érdekeivel szemben ellenséqes politikát az a törekvés diktálja, hooy a hallatlanul burjánzó haditermelés hatalmas nyereségeit a monopolisták kis csoportja részére bizto5 sítsák, az a törekvés vezeti, hoqy megkönnyítsék azoknak az államoknak qazdasági és politikai alárendelését, !| amelyek sorsukat az USA vezetésével <1 létesített katonai tömbökhöz kapcsol) ták. í Érthető, hogy a leszerelésről való \ megegyezés, és ezen az úton az első J gyakorlati lépések, amelyek jelentősen megjavítanák az egész nemzetközi 4 helyzetet és bizalmat teremtenének az államok között, komoly akadályokat képeznének az USA bizonyos köreiben e tervek realizálásában. Ami a német kérdést illeti, a három ^nyugati nagyhatalom kormányai nem voltak képesek erről semmi újat mondani, nem voltak képesek semmi hasznosat javasolni Németország egyesítésére. A nyugati országok közös nyilatkozata lényegében újból megismétli azokat a javaslatokat, amelyeket az USA, Nagy-Britannia és Franciaország terjesztettek elő kb. két évvel ezelőtt a külügyminiszterek genfi konferenciáján. Ezek a javaslatok már régen nem felelnek meg a német kérdés megoldásának alapjául és egy lépéssel sem járultak hozzá a megoldás eléréséhez. E javaslatok lényege — amint ismeretes — tulajdonképpen abban volt, hogy a monopolisták és militaristák uralma egész Németországra kiterjedjen, hogy egész Németországot bevonják a NATO-ba és újból az agresszió és háború útjára kényszerítsék. A nyugati hatalmak nyilatkozata valószínűleg úgy értelmezendő, mint választások előtti manőver Adenauer és pártja pozíciójának támogatására a Ňémet Szövetséqi Köztársaságban a bekövetkező választások idején. A nyugati hatalmak durva beavatkozása a Német Szövetségi Köztársaságban a választási kampányba és az a törekvés, hogy nyomást gyakoroljanak a nyugatnémet választókra, alig jár majd sikerrel. A Német Szövetségi Köztársaság nyilatkozatában a négy nagyhatalom, vagyis a Szovjetunió, az USA, NagyBritannia és Franciaország a német ügyért viselt közös felelősségéről beszél. A Szovjetunió mindig úgy vélekedett és továbbra is úgy véli, hogy a felsorolt négy hatalom komoly felelősséggel tartozik a németországi helyzetért. A nemzetközi egyezményekkel összhangban e négy hatalomnak felelősséget kell vállalnia azért, hogy Németország már soha többé ne veszélyeztesse szomszédait, vagy a világbéke fenntartását. A szovjet kormány a német kérdésben folytatott egész politikájában a legnagyobb következetességgel ebből indul ki. A három nyugati hatalom politikája a német kérdésben teljesen ellentétben áll a Németorszáq háború utáni fejlesztéséről kötött négyoldali szerződéssel. A nyugati hatalmak politikája abban rejlik, hoqy Németország feldarabolásának útjára tértek és nem engedték meg, hony az ország nyugati részében megvalósítsák a lefegyverzésre és a demokratizálásra vonatkozó — megegyezéses — intézkedéseket, aktívan hozzájárultak Nyugat-Németországban a militarizmus erőinek megújításához és ezekkel az erőkkel katonai paktumba léptek azzal a szándékkal, hogy támadó erőként használják fel őket a Szovjetunió és Európa más békeszerető országai ellen. Tehát éppen a három nyugati hatalom, nem pedig a Szovjetunió szegte meg Németországgal szembeni kötelezettségeit és sokkal okosabb lenne, ha saját politikájukat revidiálnák a német kérdésben, legalább országaik nemzetei biztonságának szempontjából. A szovjet kormány mindig készen áll, hogy támogassa a német népnek az egységes, demokratikus és békeszerető német állam megteremtésére irányuló igyekezetét. A Szovjetunió ebben látja kötelességét, mint azoknak az államoknak egyike, amelyek felelősséggel tartoznak a németországi helyzetért. Ami a Szovjetunió bizonyos kezességéről hangoztatott szavakat illeti, a szovjet kormány már nemegyszer kijelentette, hogy a Szovjetuniónak ilyen biztosítékokra nincs szüksége. Csak gyenge államok mondhatnak le függetlenségükről és fogadhatják el az olyanfajta kezességet, amilyet a NATO országai erőszakolnak rá. A Szovjetunió nem gyenge állam. Az európai nemzetek számára igazi biztosítékot csupán kölcsönösen elfogadható alapon lehet megteremteni, amely tekintetbe veszi — a kollektív európai biztonság keretében — minden állam érdekét. A nyugati hatalmak a Német Szövetségi Köztársaság kormányát, amely Nyugat-Németországot bevonta az amerikai katonai tömbbe, újból igyekeznek úgy feltüntetni, mint „az egyedüli kormányt, amelynek az egész német nép nevében joga van beszélni." De az ilyen nyilatkozat nem változtathatja meg azt a tényt, hogy Németország nem egy állam, hanem kettő. Létezik a Német Demokratikus Köztársaság is, amely következetesen harcol a német nép nemzeti érdekeiért és őszintén törekszik Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak egyesítésére. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya elutasítja a tárgyalásokat a Német Demokratikus Köztársaság kormányával az ország egyesítéséről. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya a német kérdésben minden számítását a hírhedt „erőpolitikára" alapítja és közben ki akarja használni amerikai szövetségeseinek katonai támogatását. A nyugatnémet kormány ezért nem akar hozzájárulni Németországban a feszültség semmilyen enyhítéséhez és süketnek tetteti magát, amikor az NDK kormánya azt javasolja, hogy tegyenek közös lépéseket a két német állam közeledésére, Németország egyesítésére. A nyugati hatalmak és a Német' Szövetségi Köztársaság kormányai újból játszani kezdenek az össznémet választások jelszavával és a két német állam egyesítésében megfelelő eszköznek igyekeznek azt feltüntetni. Tudjuk, hogy abban az időszakban, amikor a feltetelek megengedték, a Szovjetunió nemegyszer javasolta egész Németországban a szabad választások megtartását, kinevezni a össznémet kormányt és az egész országban egy alkotmány életbeléptetését. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is elutasították ezeket a szovjet javaslatokat. A nyugati hatalmak kormányai a Német Szövetségi Köztársaság kormányával együtt Németország egységének megújítása helyett Németország feldarabolását, érték el. Ezen a német nép szempontjából áldatlan úton döntő szakasz volt a párizsi egyezmények megkötése, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságban a militarizmus megújítását jelentették és a NATO agresszív tömbjébe való bekapcsolását, továbbá a Bundeswehr atomfegyverekkel való felszereléséről és Nyugat-Németország területén külföldi atomtámaszpontok elhelyezéséről szóló egyezmény. A nyugati hatalmaknak és a Német Szövetségi Koztár

r saságnak e politikája olyan helyzetet teremtett, amelyben a békeszerető népi államnak, amilyen a Német Demokratikus Köztársaság a militarista Nyugat-Németországgal való gépies egyesítésére való minden kísérletet — amely a NATO atomtámaszpontjává válik — nemcsak irreális kísérletnek, hanem olyan kísérletnek kell tekintetni, amely Németországban testvérgyilkos háborúval fenyeget. Aki ma valóban hozzá akar járulni Németország nemzeti egysége problémájának megoldásához, gondolkodnia kell arról, hogyan teremtse meg az NDK és a Német Szövetségi Köztársaság közeledésének alapját. Éppen erre irányul az NDK kormányának javaslata a német szövetség megteremtésére, amely fontos lépés volna Németország szétdárabolásának kiküszöbölésében, a német nemzet egyesítésében. Ez a javaslat a szovjet kormány nézete szerint reális lehetőséget nyújt arra, hogy Németország egyesítésének kérdését a holtpontról kimozdítsa mind a német nép érdekében, mind az európai béke megszilárdítása érdekében. Teljesen más célokat követ a három nyugati hatalom és a Német Szövetségi Köztársaság nyilatkozata, melyet a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata után két nappal hoztak nyilvánosságra. A nyugat-berlini nyilatkozat szerzői, akik a német kérdésben nem reális követelményeik alapján a leszereléstől függő megegyezések elérésére törekszenek, a valóságban nemcsak a leszerelésről folytatott londoni tárgyalásokat akarják megakadályozni, hanem még jobban komplikálják a német kérdést. A német nép érdekel természetesen éppen olyan idegenek előttük, mint minden ország nemzetének törekvése, hogy véget vessenek a lázas háborús készülődéseknek és hogy megszabaduljanak az atomháború iszonyatos veszélyétől.