Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-29 / 240. szám, csütörtök

zlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága augusztus 22-23-i ülésének vitása Gazdaságunk hatékonysága fokozásának feltétele: minden munkahelyen kerüljük el a hibákat Ľudovít Benada elvtárs felszólalásából Az SZLKP KB 1957. augusztus 22—23-án megtárgyalta a CSKP KB februári ülésén a népgazdaság hatékonyságának fokozásáról hozott ha­tározatot és ezzel kapcsolatban az SZLKP kongresszusa határozatai kö­vetkeztetéseinek teljesítését. Pavol Majling elvtársnak, az SZLKP KB irodája tagjának beszámolója után többen szólaltak fel a vitában. Mai számunkban további vitafelszólalásokat közlünk. Nagyobb tárgyismerettel és kitartással oldjuk meg a feladatokat Jozef Kríž elvtárs felszólalása Tisztelt elvtársak, fontosnak tartom, hogy a jelenlegi helyzetben tájékozód­ni tudjunk a népgazdasági kérdések­ben, hogy megtanuljunk gazdasági szempontból helyesen gondolkodni. Ez lehetővé teszi, hogy jobban megért­hessük a párt irányvonalát a népgaz­daság fejlesztésében. Nézzük csak a népgazdaság 1957. első félévi fejlesztési terve teljesí­tésének eredményeit, mind szlovákiai, mind országos méretben. A termelés növekedése 1956 első feléhez viszonyít­va az idén szemmel láthatóan nagyobb a tervezettnél. Az ipari termelés or­szágos viszonylatban mintegy 10 szá­zalékos növekedéséért és a több mint 12 százalékos szlovákiai növekedésé­ért nem kell szégyenkeznünk. Ezt a képet további fontos adatok még job­ban kiegészítik: Amit Csehszlovákiá­ban 1957 első felében termeltünk anyagi egységekben, figyelmet keltő számadatokban nyilvánul meg. így pl. nyolcmilliárd hatszáz millió kilowattóra villanyáramot fejlesztet­tünk, kétszeresét az 1937. évi terme­lésnek. Tizenkét millió tonna kősze­net, 23 millió 400 ezer tonna barna­szenet, tehát 11,8 százalékkal többet termeltünk mint tavaly. Az első félévben megszilárdult a köztársaság pénzügyi helyzete és ezzel nagyobb lett a népnek gazdaságunk és a csehszlovák korona szilárdságá­ba helyezett bizalma. így pl. a lakos­ság takarékpénztári betétei az eted félévben 2 milliárd 300 millió koro­nával gyarapodtak, habár tavaly egész évben 2 milliárd 400 millió koronát tettek ki. Autóvásárlásra 940 millió koronát fizettek be a takarékpénztá­rakba és július l-ig majdnem 47 ezer autőkérelmezőt tartunk nyilván, no­ha az első félévben csak 6349 kérel­mezőt elégíthettünk csak ki. A növekedésnek általában és külön az anyagi és kulturális színvonal emelkedésének a számadatai ezek elv­társak, vagy amint ezt Nyugaton mondják, a nagyfokú jövedelmezőség számadatai. Ha emellett tekintetbe vesszük a többféle korlátozások szük­ségességét, melyekkel az 1957-es évet megkezdtük, e lelkesítő sikerek lát­tán nagy örömöt érzünk. Meggyőzően tanúskodnak arról, hogy a csehszlovák népgazdaság ma nagy erőt képez és mozgósító tényező az országban, emellett az országon kívül is pozitív hatást gyakorol, továbbá arról tanús­kodnak, hogy a dolgozók széleskörű kezdeményezésére és aktivitására vo­natkozó adatok, a kötelezettségválla­lások terjedelméről és teljesítéséről szóló adatok gazdaságilag is beigazo­lódnak. Végül pedig méltán nézhetünk a jövő elébe bizonyos egészséges op­timizmussal. Természetesen ezzel még nem fejezhettük be a CSKP KB feb­ruári ülésén kitűzött feladatok telje­sítéséről szóló fejezetet. Végül meg kell mondanunk, hogy a Központi Bizottság februári teljes ülé­sén kitűzött feladatok teljesítésének menete még sok bírálatot és önbírá­latot követel meg tőlünk. Miben nem kielégítő e feladatok tel­jesítésének menete. Arról van szó, hogy az elért eredmények túlnyomóan a mennyiségre vonatkoznak és még nem következett be fordulat a felada­tok teljesítésének minőségi részében, a gyártmányok minőségi részében. Nemcsak a termelésnek minőségéről, a termékek, építkezések, gépek, gé­pezetek vagy a közszükségleti árucik­kek minőségéről van szó. Ez átlagos s gyakran nem kielégítő. Ipari ter­melésünk gyönge pontja azonban to­vábbra is a termelési egységre eső magas anyagi és pénzkiadás. Elég­telenül biztosítjuk továbbá a termelés, valamint a személyi és társadalmi fogyasztás forrásait. Az ipari terme­lés tervének átlagos túlteljesítése mellett nem teljesítjük a létfontossá­gú, megnevezett feladatokat. Ez ná­lunk a szénfejtés. Szlovákia gépipará­ban 83 megnevezett feladat közül 33­at nem teljesítünk, stagnál az építő­anyag termelése stb. Az anyagi és pénzügyi költségek problémája tehát éles formában nyil­vánul meg és népgazdaságunk haté­konysága általános problémájának lé­A U J szö % 1957. augusztus 25. nyeges részét képezi. Az adott hely­zetben a termelés terjedelmének nö­vekedése — bármilyen figyelemre mél­tó legyen is az — nem képes teljesen fedezni a társadalom szükségleteit. Természetesen, népgazdaságunk is­mert fogyatékosságait nem tud­juk fél év alatt vagy egy év ala.tt kiküszöbölni. Az idén azonban feladatul tűztük ki a rövid időre vo­natkozó feladatok egész sorának meg­oldását. Ezek a feladatok az 1957. évi terv feladataival kompletizálódnak. Kríž elvtárs ezután felhívta figyel­münket a feladatok teljesítésében mutatkozó félmunka veszélyére. Rá­mutatott a nyitrai üzemek felhívására indult mozgalom, a szervezett munka­erőtoborzás és a szakszervezeti mun­ka hibáira, majd így folytatta: Midőn sok gazdasági dolgozónál arra a következtetésre jutunk, hogy nem tudnak gazdaságilag helyesen gondol­kodni, ennek okait abban is keres­hetjük, hogy a vállalatok aránylag jelentősen centralizált operatív tevé­kenysége és felülről jövő irányelvek­kel való irányítása gazdasági dolgo­zóinkat nem tanította meg gazdasági szempontból gondolkodni. Persze., nem mindenütt haladt ily módon a fejlődés, csak a kényelem­szeretők fejlődtek így. Számos gaz­dasági dolgozónk a szocialista gazdál­kodás éveiben a szocialista gazdaság kiváló szervezőjévé fejlődött. Közéjük tartoznak élenjáró vállalataink és üze­meink igazgatói és főmérnökei is. A kényelemszeretők, ahelyett, hogy he­lyesen, gazdasági szempontból gondol­kodtak volna, gyakran megtanultak különféle rossz módszereket, idegen fogásokat, megtanulták a pillanatnyi sikerhajszát, a tartalékok elrejtését, konzervatív álláspontra helyezkedtek az új technika bevezetésével szemben, megtanulták a termelés bruttóértéké­vel való üzérkedést és egyéb fogá­sokat. Az a példa, amelyet Majling elvtárs beszámolójában említett, ho­gyan végeztek szemfényvesztő műve­leteket a prágai utcai építkezés alap­jainak lerakásakor a költségek kiszá­molásával, nem egyedülálló eset. Ép­pen az ilyen típusú gazdasági dolgo­zók — jobb vagy rosszabb formában — halmozzák el üzemeink pártszerveze­teit a számok tömkelegével, elterelve figyelmüket, objektív okokat találnak ki és ezzel fékezik a kommunisták és pártonkívüliek kezdeményezését, ak­tivitásuknak kibontakozását. Mi az oka ennek? Többnyire a kényelemszeretet, a hanyagság. És most nézzük meg, milyen következetlenek vagyunk: bí­ráljuk pl. a termelésben, a munkahe­lyeken — természetesen túlnyomóan a munkások esetében — a naplopást, felrójuk az embereknek a szocialista tulajdonhoz való helytelen viszonyu­kat, kipellengérezzük a naplopókat és műszakkihagyókat, s emellett igyek­szünk kisebb-nagyobb törekvéssel, ki­sebb-nagyobb sikerrel nevelni az em­bereket. Tehát küzdünk a termelésben és a munkában mutatkozó hanyagság ellen. Ügy vélem azonban, hogy sokkal kisebb figyelmet szentelünk a hanyag­ság megnyilvánulásainak az igazgató­sáqok irányító munkájában, az iro­dákban. Nézetem szerint ebben van a mi következetlenségünk. A kékkői építkezés hanyag előkészítésének ese­te, melyet Majling elvtárs beszámoló­jában részletezett, szinte érthetetlen­nek tűnik. Félnünk kell azonban, hogy ez nem egyedülálló eset. Mit gondol az ilyen építkezésvezető munkájáról, szerepéről a szocializmus építésében? Mindenre van orvosság, elvtársak, elkerülhetnénk az ilyen jelenségeket. A kiinduló pont a párt munkája, az összesfokú pártszervezetek szerepének erősítése, főként a vállalatokban és üzemekben. A párt alapszabályzata ez irányban nagy joggal ruházza fel a párt üzemi szervezeteit. Csak jobban kell érvényesítenünk a gyakorlatban az ellenőrzés iogát. Nyilvánvaló, hogy az emberek', még a felelős dolgozók nevelése sem je­lenti azt, hogy csak eszmeileg, szép szóval • kell rájuk hatnunk. Majling elvtárs beszámolójában jelentős mér­tékben hangsúlyozta az igényességet, nagyon hasznosnak tartom ezt és re­mélem, hogy ezt további munkánkban mindnyájan magunkévá tesszük. Tisztelt elvtársak, a CSKP KB feb­ruári ülése hangsúlyozta, hogy a népgazdaság fejlődésében mutatkozó jelenlegi nehézségek megoldásának kiinduló pontja és útja gazdaságunk összes erőforrásainak és tartalékai­nak jobb, hatékonyabb feltárása, moz­gósítása és kihasználása, egész nép­gazdaságunk maximális hatékonysá­gának elérése. Az elért sikerek elle­nére azonban ez irányban még mindig komoly hibák mutatkoznak, amelyek lerontják gazdálkodásunk eredmé­nyeit. Felszólalásomban szeretnék rámu­tatni egyes hibákra és kiküszöbölésük módjára. A szlovákiai szénbányák problémája A szén az ipari termelés és az egész népgazdaság döntő tényezője. Ezért a maximális szénfejtés bizto­sítását a CSKP KB határozata köz­vetlenül és mindjárt az egyik első­rendű feladatként tűzte ki. A szlová­kiai szénbányák azonban 1957 első felében nem teljesítették ezt az alap­vető feladatot. A terv nem teljesíté­sének egyik oka bizonyára a bányák számára folyó munkaerőtoborzás ter­vének nem teljesítése. A munkaerő­toborzás feladatait mennyiségileg nem teljesítették. A nemzeti bizottságok tanácsainak munkaerőügyi osztályai, valamint a bányavállalatok a szerzett munkaerők minőségének nem szen­telnek kellő figyelmet. Ez lehetővé teszi, hogy a munkaerőforrást képező vállalatok és üzemek sok esetben fer­dejellemű, rossz munkaerkölcsü dol­gozókat szabadítanak fel, ami kedve­zőtlenül befolyásolja a bányák dol­gozóinak állandósítását. így pl. 1956­tól ez év májusáig 1926 munkás lé­pett munkába a handlovai Nagybá­nyában, viszont 2248 távozott eí, kö­zülük 1345 önkényesen. Sok esetben minden megokolás nélkül mindjárt a felruházási segély átvétele után ön­kényesen eltávoztak. A munkaerőtoborzási feladatok le­kicsinylését és a szénipari dolgozók általánosításáról szóló kormányhatá­rozat be nem tartását bizonyítja az a tény is, hogy a handlovai szénbá­nyák számára toborzott dolgozók kö­zül sokan különféle kihágásokat és bűntetteket követtek el, rendezetlen családi életet folytatnak, alkoholisták stb. Ez a rosszirányban végzett to­borze.s nemcsak a fejtési terv teljesí­tését befolyásolja kedvezőtlenül, ha­nem az így szerzett dolgozók csak lopják a napot, rossz képet adnak a tényleges munkaerőállományról, ront­ják az állandó munkások munkaer­kölcsét, a munkahely hírnevét is s egyúttal megnehezítik a további lel­kiismeretes dolgozók toborzását. A dolgok alapos orvoslása ez irány­ban nemcsak a nemzeti bizottságok szerveinek és a helyi Tüzelőanyag és Energetikaügyi, Megbízotti Hivatal ügye legyen, hanem minden megbí­zotti hivatal munkaerőforrásul szol­gáló üzemének és elsősorban a párt-, szakszervezeteknek és szerveknek el­sőrendű feladata is legyen. A szlovákiai szénbányák dolgozói­nak sikeres állandósítását és ezzel a tervfeladatok teljesítését azonban to­vábbi fogyatékosságok is gátolják. A hibák továbbá a lakások, a kul­turális és egészségügyi intézmények elégtelen építésében kereshetők a bá­nyásztelepeken. Hibák egész sora mutatkozik a prievidzai bányásztelep befejezésében, kompletizálásában és berendezésében. Rosszak az utak, a járdák és a belső közlekedés állapota, hiány van ivóvíz­ben, késnek a handlovai „élmunkás­telep" közvilágításának befejezésében. Mindez azt bizonyítja, hogy az épí­tővállalatok is hibásak azért, hogy nem teremtenek kedvező feltételeket a munkaerőhullámzás csökkentésére, ^ dolgozók állandósítására. ' A Kereskedelmi Megbízotti Hiva­talnak 1955 november 30-ig biztosí­tania kellett volna egy kereskedelmi központ építését a novákyi bányász­telepen. Ez a mai napig sem vaiósult meg, és az építkezést csak az 1958 évi beruházási építkezés tervébe vet­ték be. Az Építészeti Megbízotti Hivatal, a Kereskedelmi Megbízotti Hivatal be­ruházási kvótáiának biztosítása elle­nére is csak 1956. végén kezdte meg a handlovai szálloda építését, amely­nek befejezését 1958-ra tervezik. A handlovai amfiteátrum elhelye­zésével kapcsolatban felmerült eltérő nézetek és a tervezési dokumentáció­val kapcsolatos huzavona miatt még ma sem döntöttek az építkezés meg­valósításáról, noha a Megbízottak Tes­tülete a kulturális ügyek és a helyi gazdálkodás megbízottjának köteles­ségévé tette, hogy 1955. április l-ig biztosítsák a terv kidolgozását. A Megbízottak Testületének határo­zata ezeket és még más alapvető hi­bákat megoldott. Feltétlenül fontos azonban, hogy következetesen bizto­sítsuk a határozatok és intézkedések teljesítését. Elsősorban meg kell ja­vítanunk a párt- és szakszervezetek munkáját, hogy a kommunisták első sorokban küzdjenek a párt és a kor­mány által kitűzött feladatok teljesí­téséért és túlteljesítéséért s munká­jukkal példát mutassanak a többi dolgozóknak. A nagyfokú hatékonyságnak nem a kimutatás, hanem a tényleges elérése a fontos A gépiparban is komoly fogyatékos­ságok merülnek fel. Vannak olyan esetek is, hogy a pártnak a termelés hatékonyságának fokozására irányuló törekvése sok dolgozó számára olyan kérdés, melyről szépen beszélni_ugyan tudnak, de betartani nem tartok be. Azt a furcsa módszert kívánom megemlíteni, amellyel a martini Sztá­lin Művekben az új termelés meg­kezdésének kérdését oldották meg. Nem végeztek pl. előzetes termelési kalkulációt, hanem egyszerűen kiin­dultak a Szovjetun|óban elért időpon­tokból. Persze azt az időpontot sem zárták ki, amely olyan termékek, önt­vények és préselt anyagok termelésé­hez szükséges, amelyeket a vállalat nem maga gyárt. Ily módon kimutat­ták, hogy Martinban állítólag az új termelési időpont alacsonyabb, mint a Szovjetunióban. Le kell szögeznem, hogy a „haté­konyságnak ily módon történő foko­zása" vajmi keveset segít nekünk. A pártnak, a kormánynak és a Meg­bízottak Testületének több határoza­ta hangsúlyozza a selejt elleni küz­delem jelentőségét. E határozatok a szakosztályok feladatává teszik, a probléma következetes megoldását. Az élelmiszeriparban és a mező­gazdasági termékek begyűjtésében pl. elhanyagolják a selejtkérdést, hely­telenül értékelik a termékek minősé­gét, túlértékelik a minőségi terv tel­jesítését, megszegik a kötelező tech­nológiai eljárásokat és az érvényes fogyasztási normákat, ami pl. a pék­iparban lehetővé teszi a fogyasztók rovására történő jelentős nyers­anyag megtakarítását és ennek kö­vetkeztében pedig prémiumok jogta­lan kifizetését a dolgozóknak. A mesterek és a termelőrészlegek vezetői csak egyes esetekben lépnek fel a selejt ellen. Ez a tevékenység elvből a műszaki ellenőrzés dolgozóira hárul. A kassai húsipari vállalatban pl. sok esetben akkor sem léptek közbe a se­lejt miatt, midőn már a műszaki el­lenőrzés dolgozói selejteket észleltek. Hasonlóképpen a malomipari vállala­tokban sem vették nyilvántartásba és nem számolták el a selejteket, noha az idén januártól májusig több mint 250 tonna malomipari terméket tartot­tak vissza, aminek következtében 25 523 korona értékű károk keletkez­tek. Az építészetben a selejtek jelentős számának okait abban kell látni, .hogy a munka megszervezésében mutatkozó fogyatékosságokon kívül elégtelenül használják ki nevelő eszközként a ká­rok megtérítését, nem feddik meg kel­lő mértékben azoknak a vállalatoknak igazgatóit, amelyekben rendszeresen túllépik a selejtek megengedett meny­nyiségének határvonalát s nem indíta­nak fegyelmi eljárást azok ellen a dolgozók ellen, akik nem teljesítik be­jelentési kötelességüket a selejtek ke­letkezésével kapcsolatban és nem ér­vényesítik eléggé a vállalat dolgozói­nak a termelés minőségében való anya­gi érdekeltségét. A mezőgazdasági termelés hatékonysága ? A mezőgazdasági termelés hatékony fejlesztésének egyik követelménye és feltétele a maximális hasznot hajtó fajmarha-állomány tenyésztésének nö­velése. Ennek alapvető feltétele töb­bek között az állami fajnemesítő állo­mások jó munkája. Ennek ellenére egyes fajnemesítő állomásokon még mindig nem tartanak megkívánt minő­ségű bikákat, melyek az utódok minő­ségének fokozása helyett csak rontják a hasznosságot. Elégtelen figyelmet szentelnek az egészségügyi intézkedé­seknek és a tisztaságnak. Olyan hi­bákról van itt szó, melyeknek a több lelkiismeretesség és a zootechnikusok és állatorvosok jobb munkaviszonya és a felettes szervek által következe­tesen végrehajtott ellenőrzés mellett egyáltalán nem szabadna előfordulniok. A mesterséges megtermékenyítés terén elviselhetetlen a tudományps ku­tatási munka állapota. A mesterséges megtermékenyítés problémáival Szlo­vákiában jelenleg egyetlen mezőgazda­sági tudományos kutatóintézet sem foglalkozik. Ellenkezőleg a viglaši Álla­mi Állattenyésztési Kutatóintézet a természetes megtermékenyítést alkal­mazza munkájában. . A tehenek hasznosságának ellenőr­zésében is komoly hibák mutatkoznak. Ezek a hibák a tej zsiradéktartalmának meghatározásában fordulnak elő és jelentős mértékben lerontják a fajne­mesítő munka értékét, mert a kevésbé hasznos tulajdonságokkal rendelkező állatokat gyakran nagyra értékelik és előnyösen jelölik ki fajnemesítő cé­lokra, míg megtörténhet, hogy a jó vagy kiváló hasznos tulajdonságokkal bíró állatokat rosszul értékelik és ki­selejtezik a fajszaporításból. A te­nyészállatok és tehenek utódairól ké­szítendő feljegyzéseknek és nyilván­tartásnak sem szentelnek kellő figyel­met. Előfordulnak olyan esetek, hogy a jő tenyészállat vágóhídra kerül. Nagy hiba, hogy egyes fajálla^te­nyésztő gazdaságokban gyakran általá­nosságban végzik a tenyészállatok ete­tését, mert nem rendelkeznek megfe­lelő kifutóval és legelőkkel, noha a legelő és kifutó alapvető követelmény a tenyészállatok etetésében. A jövőben fontos, hogy a mezőgaz­dasági osztály vezető munkatársai k C vesebb különféle irányelvet és kör­levelet adjanak ki és inkább konkré­tabban segítsék az # állami gazdaságok­ban, EFSZ-ekben 'dolgozó elvtársakat és az egyénileg gazdálkodó paraszto­kat és szemléltetően győzzék meg őket a haladó modern gazdálkodási módsze­rek alkalmazásának előnyeiről. Ez első­sorban Viglašra vonatkozik. Mindenütt nagyobbfokú gazdaságosságot Benada elvtárs felszólalása további részében eseteket említett egyes fe­lesleges, de kevéssé hasznos külföldi utakkal kapcsolatban és hangsúlyozta, hogy amellett vagyunk, hogy dolgo­zóink megismerkedhessenek külföldön az új világtechnikával, másrészt vi­szont nem engedhetjük meg azt, hogy az állam pénzén külföldi kiránduláso­kat rendezzenek, melyek semmi hasz­not nem hoznak népgazdaságunknak. A továbbiakban a pazarlás egyes eseteiről beszélt az iskolaügy és a kultúra szakaszán. A munkában tanú­sított felületesség és az elégtelen el­lenőrzés rovására írható, hogy pl. a kerületi népkönyvtárak sablonosan és gépiesen osztották el a magyar iro­dalmi termékeket a tiszta szlovák falvakba és megfordítva. Benada elvtárs beszéde végén kije­lentette: Mindenekelőtt az a fontos, hogy minden téren következetesen tel­jesítsük pártunk, kormányunk és a Megbízottak Testületének határozatait. Magyarázzuk meg a dolgozóknak e ha­tározatok célját és ismertessük meg őket következetesen a határozatokkal. A vezető gazdasági dolgozók a felada­tok biztosításakor az eddiginél sokkal inkább támaszkodjanak a párt vezető szerepére és szorosabb együttműködést fejtsenek ki a szakszervezettel. A dolgozók aktívájával, az élenjáró mesterekkel, technikusokkal és újítók­kal folytatott együttműködés és ta­nácskozás lehetővé teszi, hogy az élet és a tárgy konkrét ismeretei alapján lobban megszervezhessék a munkát. Főként a párt üzemi szervezeteinek a vállalatirányítás felett gyakorolt el­lenőrzési joga következetes és helyes érvényesítésével segíthetik elő a gaz­daságosság és a hatékonyság növelése további forrásainak még következete­sebb feltárását, a dolgozók harcra mozgósítását az idei terv teljesítésé­ért és túlteljesítéséért és a dolgozók aktív bevonását az 1958. évi terv elő­készítésébe és teljesítéséba.

Next

/
Thumbnails
Contents