Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-03 / 214. szám, szombat

Emiül! IMI HAJNÁCSKŐ környéke learatott A kenyérharcot győzelmesen Vívta meg Hajnácskő, Almád és Bást parasztsága is. Ezekben a falvakban a műit heti rossz idő­járás ellenére is 28-án a termés legnagyobb részét már le aratták. Csupán a begyűjtés van még hátra. Bár az eső most már nem fenye­get, mégis haladéktalanul szor­galmazni kell a hordást és-a csép­lést, (bs) Segí'cnek a brigádosok Az őrsújfalusi szövetkezetben a Komárcmi Népi Fogyasztási Szövet­kezet 20-tagú brigádcsoportja három napig dolgozott a búza szárításánál. Harminc hektáron összehordták a termést. Nagy segítséget nyújtott a Komáromi Fafeldolgozó Üzem 18-tagú brigádja is, melynek tagjai két napon át dicséretre méltó munkát végeztek az árpa aratásánál. , GOXNIK A., az őrsújfalusi agitközpont vezetője. Javában folyik a cséplés Czimer Lajos csallóközaranyosi levelezőnk arról ír, hogy a termésbe­takarításban nemcsak a növénytermesztési csoport dolgozói vesznek részt, hanem az egyéb munkahelyeken tev'kenykedők is. Felvételünk a dohány­termelési csoportról készült .cséplés közben. Mintha saját földjükön arattak volna Azt szokták monda­ni, hogy szükségben is­mered meg az igazi barátot. A jövő évi kenyér veszélyben for­gott az esős időjárás miatt. Ezért a Gömörhor­•kai Celhjlóze-üzem dol­gozói is brigádot szer­veztek. A brigádosok a gömörhorkai és hosz­szúszói szövetkezetnek segítettek. Itt nem az anyagiakban elért sike­rekről akarok szólni (ami szintén szép volt)> hanem arról az érzésről és erkölcsi hatásról, amit a brigád tagjai és a dolgozó parasztok éreztek. Öröm töltötte el a hosz­szúszói szövetkezet ve­zetőségét is, amikor látták, hogy a brigádo­sok a saját ügyüknek tekintik a gabona gyors betakarítását. Mózes János, a szövetkezet agronómusa megdicsér­te a brigádosokat és el­vitte a jó hírt a további parcellákon dolgozó tagságnak. Volcsko Gyula, Gömörhorka. Nem volf könnyű munka A nőbizottság dunaszerdahelyi szervezete aratási brigádot alakí­tott. Az elmúlt napokban Bősön dolgozott a brigád. A munka nem volt könnyű, mert vízből, sárból kellett a gabonát menteni. Mégis jó kedéllyel dolgoztunk. Meg is dicsértek bennünket. Mindnyájan azon voltunk, hogy meglegyen dol­gozó népünk kenyere. Melicharko Júlia, Dunaszerdahely. Jól felkészültek A királyhelmeci járás begyűjtési dolgozói jól felkészültek a reájuk váró kötelességek teljesítésére. A raktár­helyiséget idejében, szépen rendbe­hozták. A Kalapos Endre vezetése alatt álló és a járás legnagyobb raktárába 6 vagon árpát vásároltak fel a perbe­nyiki szövetkezettől. Egy nap alatt azonban 20 vagon árpa is bekerül a raktárba. Reggel alig 6 vagon gabona volt ä raktárban, de délután hat órára már a 24. vagon árpát zsákolták. Mint a karikacsapás, úgy ment a munka. Igaz, olyan munkások dolgoznak a begyűj­tési vállalat raktárában, mint a több­szörösen kitüntetett Dancsi István, aki már 14 éve működik e szakmában, továbbá Rinko István és Szabó Sándor. Pribojszky Erzsébet, Perbenyik Az eredmény nem maradt el 7\7 aszvadról, erről a nagyközség­•L ' röl kevés jót hallhattunk és olvashattunk a múltban. A szövetkezet termelt uayan. de mikor a termés be­takarítására került sor, elfogyott a munkáskéz, a termés egy része a ha­tárban maradt. Nem így van ez az idén. Az EFSZ vezetősége átszervezte és helyesen beosztotta a munkát. Fe­lelőssé és érdekeltté tett minden ta­got a közös gazdaság minden szaka­szán. Az eredmény nem maradt el. A tagság viszonya a munkához ked­vezően megváltozott. Szinte verse­nyeztek abban, ki tud korábban mun­kába menni. Az eredmény? Az agro­technikai határidők betartása, a korai burgonya- és zöldségbeadás teljesítése az első félévre 100%-on felül. Leg­nagyobb eredmények talán az állatte­nyésztés terén mutatkoznak. A tojás­beszolgáltatás egész évi tervét 89,1 százalékra teljesítették. A tejhozam 1,5 literről 7 literre emelkedett, s az óriási takarmánykazlak biztosítják a további emelkedést. Tulajdonképpen aratásról akartam írni. Ez most a, központi problémája hazánk minden polgárának, így a naszvadiaknak is. Az újságokból és a rádióból tudomást szerezhetünk róla, hogy a brigádosok ezrei vesznek részt napról napra a termés betakarításá­ban. Mi eddig nem kaptunk idegen se­gítséget. Saját erőnkkel betakarítot­tunk — 900 egynéhány hektár gabo­nából — 630 hektárt. Az EFSZ és a HNB vezetőségének sikerült mozgósí­fania a község lakosságát. A nép ap­raja-nagyja, tekintet nélkül arra, hogy szövetkezeti taa vagy magángazdál­kodó, hősies harcot vív a kenyérért. Hanzelik Kálmán, Naszvad. A Főrévi út hetes számú háza, ame­lyet én már évek óta „Senki házának" nevezek, annyira el van hanyagolva, annyira nem törődik vele senki, hogy az embernek fáj a szíve, ha sorsára gondol. A házban egyébként ott székel a 16-os számú házkezelőség és mégis... i az embernek az a benyomása, hogy a ^ ház elhagyatott. így, kívülről a ház elég rendesnek látszik, feszesen, egye­nesen áll, méltósággal viseli három­emeletes terhét, noha eredetileg csak egyemeletes volt, de azért tartja ma­gát; egyetlen szót sem szól, ha egész éjjel égve hagyják a lépcsőházban a villanyt, és amiatt sem panaszkodik, hogy az utolsó évek folyamán nélkülözi a házmestert, nincs, aki gondozza, aki tisztában tartsa. Néha ugyan megkö­nyörül rajta egy-egy régebbi lakó, és nedves ronggyal feltörli a szennyes lépcsőházat... de ezt tisztán kegye­lemből, jószívűségből teszi, mint aki egy beteg homlokára, más orvosság híján, hideg borogatást rak. Persze az ablakok tisztítására a régebbi lakók még csak nem is gondolnak, mert nem hajlandók az új lakókra dolgozni. A helyzet ugyanis ebben a Senki há­zában az, hogy vannak régi és vannak új lakók. A régiek közé tartozom én is, az újak közé azonban azok tartoz­nak, akik csak átmenetileg, hónapokra, de legfeljebb egy évre jönnek ide lak­ni, azután rejtélyes módon megérkezik értük egy bútorszállító kocsi, és elszál­lítja őket egy új házba. Ezen senki sem csodálkozik, a ház régebbi lakói ebbe már belenyugodtak, tudomásul vették, hogy ez a ház átmeneti szere-4 pet játszik a szocializmus építésében, olyan penzió-félét, amelynek sem por­tása, sem házmestere sincs, mert aki házmesternek jött, az néhány hónapi működés után lemondott állásáról..., lemondott azon a címen, hogy nem hajlandó más piszkát takarítani, de a lakást azért megtartotta; és persze nem volt senki, aki azért felelősségre vonta volna. Ha valakinek mégis eszé­be jutott, hogy szóljon valamit a ház érdekében, nyomban megjelent a bú­torszállító kocsi és az egykori,házmes­tert elszállította egy új házba. Mondom, e sérelmek ellenére a ház hallgatott, mert a háznak nincsen hangja, a ház nem panaszkodott, né­mán tűrte a sorsát, azt tehették vele, amit akartak. Vághatták, üthették, a fa­lak konok makacssággal hallgattak. Igaz, voltak a háznak belső vívódásai is, ez bebizonyosodott 1955-ben, ami­kor az egyik emeleti folyosón levő mellékhelyiség eldugult, éspedig oly módon, hogy a lefolyó csőben meg­akadt egy százlábú súrolókefe. Ekkor a házkezelőség egy levelet intézett hozzám, amely szigorú és komoly volt, ARATÁSI SZEMLE a királyhelmeci járásban akár egy gyászjelentés. Felszólított, ittodrogszentes határában az egyik búzatáblán nem kevesebb, mint 160 tagú munkacsoport dolgozik a 73 éves Pál Miklós bácsival az élen. Szor­goskezű parasztasszonyok szedik a markot. A brigádmunkára jelentke­zett kőbánya munkásai kévéket kö­töznek és rakják a termést a keresz­tekbe. Ebben a csoportban dolgozik Abaházy Pál vezetésével a szövetke­zet könyvelője és az . irodai személy­zet. E csoport egy nap alatt kereken 30 hektárt aratott le. Kisgéresen is megnyugtató kép fogadja az embert. Ez a szövetkezet Illés Antalnak, a traktorosbrigád ve­zetőjének állítása szerint arról volt „nevezetes", hogy itt többen még idegenkedtek a gépektől. Pedig ma már számos példa bizonyítja, hogy a gép nélkülözhetetlen a nagyüzemi gaz­dálkodásban. — Most már mi is rájöttünk — mondja az elnök •— és mindent elkö­vetünk, hogy a munka gépi és kézi erővel gyorsan haladjon. Perbenyiken az aratás első pil­lanatától fogva zúgnak a gépek, — ha nem esik az eső. Itt 25 tagú mun­kacsoport dolgozik. Kaszával vágják a termést, utánuk a vámhivatal bri­gádosai Horsky Mihállyal az élen, a helybeli deszkaraktár tisztviselői és munkásai Benjan Lajos vezetésével gyűjtik a learatott kévéket és azon­nal keresztbe is rakják. A vasúti al­kalmazottak és a népbírőság tagjai a beszállítást végzik. A szövetkezetben a termés háromnegyedét már learat­ták és egy részét be is szállították az állami raktárba. Bélybe i S ellátogattunk. Elmond­hatjuk, a munka jól halad. Hozzáte­hetjük azonban azt is, hogy jobban is mehetne. A 224 hektár kalászosból 80 hektárt arattak csak le. Kevés! Amikor az okát keressük, Csorba elnök így felel: — Mi is felkészültünk az aratásra, de először is a rossz időjárás, má­sodszor meg a gépek hiánya miatt vagyunk így, ahogy látják. — A rossz idő általános volt, és mégis vannak szövetkezetek, ahol az aratást már be is fejezték — mondom én. — Igen ám, de nálunk kevés a mun­kaerő és mi a tervünket úgy állítot­tuk össze, hogy a munka nagy részét a traktorállomás végzi el; onnan ka­punk két kombájnt és három arató­gépet. Az egyik kombájn azonban már az első pereben felmondta a szolgála­tot, míg a másikat állandóan toldozni­foldozni kellett. Az aratógépek elég jól dolgoztak. így néz ki az érem oldala. Közel van Királyhelmec, menjünk el a gép­állomásra és nézzük meg az érem másik oldalát... Zelenák István, Perbenyik. hogy a javító munkálatokhoz hozzá kell járulnom a rámeső résszel. Hiába ^ tiltakoztam, hogy nekem súrolókefém nincs, hogy nem dolgozom ilyen szer-: számmal, süket fülekre találtam. A házkezelőséggel ez volt az első i összetűzésem, és eltökéltem magam­é ban, ha törik, ha szakad, ha az ügyet \ bíróság elé viszik, akkor sem fizetek... de az ügy sajnos nem került a bíróság elé. Kiderült, hogy a kefe csak ürügy volt, mert a kefe mögött sokkal súlyo­sabb bajok rejtőztek. Amikor a szere­lők megérkeztek, kiderült, hogy a ház egyik fala alatt minden rothadozott és sürgősen új falat kellett építeni. ^ A házkezelőség ama szigorú felszó­lításra választ ugyan nem kapott tő­lem és nem is várt, de bennem ez a levél örökre emlékezetes marad, és nem tagadom, hogy ezután bizonyos gyanúval kezeltem a házkezelőség fel­szólításait és ténykedését. Erre a gyanúra pedig minden okom megvolt. Egy napon például megtörtént az, hogy két fiatalember kopogtatott be hozzám, és szó nélkül kopogtatni kezdték szobám egyik falát, én pedig abban a hiszemben, hogy segíteni akarnak a Senki házán, elégedetten bó­logattam. Ám legnagyobb meglepeté­semre másnap megtörtént, hogy az alattam levő üzlethelyiségben, amely­ben az Obuva székel, egy falat bon­tottak le. Szakemberek állapították meg az Obuva szerint, hogy ezt meg lehet ten­ni, a ház pedig, amelyen már számos ablakot, ajtót vágtak, némán és mél­tósággal hallgatott. Mit is tehetett egyebet, ha nincs hangja, ha szólni nem tud, és amint azt egyesek gon­dolták, mozdulni sem tud, tehát azt le­het vele tenni, amit akarnak. Kiderült azonban, hogy ez nem egé­szen így van. Megjegyzem, már a kefe J esetnél kiderült, hogy a ház mélyen meg van sértve, és ha beszélni nem is tud, de igen tömören kifejezésre tud­ja juttatni elégedetlenségét. De hát az illetékes tényezők erről teljesen meg­feledkeztek, így hát miután az Obuva lebontatta az üzletben a közfalat, — amire szerintem semmi szükség nem volt — szobám fala, amit a szakértők annyi gonddal megkopogtottak, egy­szerre csak repedezni kezdett. Ezek a repedések engem nem leptek meg, nem is szóltam a házkezelősé.qnek, mert magamban arra gondoltam: „mi­nek veszekedjem velük újra..." A szomszédom azonban nem hagyta ennyiben és jelentette, hogy a repedé­sek egyre mélyebbek, és a jelek azt mutatják, hogy a fal rövidesen bedől. Persze, mint ahogy azt előre sejtettem, a szomszéd panasza süket fülekre ta­lált, senki sem intézkedett, senki meg nem mozdult. De mint ahogy ez előre látható volt, a Senki háza, amely szó nélkül tűrte, hogy akkor vágjanak bele ajtót, abla­kot, amikor akarnak, ezúttal már nem bírta tovább és megmozdult, mielőtt még az illetékesek megmozdultak vol­na. Egy este, amikor a munkahelyemről hazaérkeztem, nem ismertem rá a szo­bám falára. A vakolat lenn hevert a padlón, és az újonnan -beléhelyezett téglák, amelyek szomszédom jóvoltá­ból kerültek oda, hogy a fal össze ne dőljön, úgy piroslottak, mintha a ház­nak véres sebei lennének. A ház ez­úttal másodszor mutatta meg, hogyha beszélni nem is tud, mégis hangot tud adni sérelmeinek és ellentmondást nem tűrő módon értésére tudja adni az illetékeseknek, hogy nem tűri to­vább ezt a példátlan durva bánásmód dot. Egy hétig tartott, amíg újra felhúz­ták a szobám és a szomszédom lakása közt ledőlt közfalat. Szerencsére olyan szomszédom van, aki mindenben se­gített, hogy elviseljem ezt a csúf és merőben szokatlan közjátékot. A fal most már újra ép, de hogy a szobám a rendes képét visszakapja, ki kellene festetni. Miután a szobám bútora csu­pa könyvekből áll, és nehéz őket két-i szer kihordatni, szerettem .volna minél előbb kifestetni. És itt robbantak ki újra az ellentétek köztem és a ház-i kezelőség között. Miután a szomszédom a rozoga pad­lóját ki akarja cseréltetni, el van szán­va arra, hogy akár egy hónapig is el­vár a festéssel, én azonban nem vár­hatok egy hónapig, mert már két hete nem alszom otthon, s még egy hóna­pig nem bírom az ágyrajárást, meri za­var munkámban, s képtelen vagyok a rám háruló munkát ilyen körülmények között rendesen elvégezni. így hát megpróbáltam a házkezelőséggel tár­gyalni, megegyezésre jutni. Naivan azt gondoltam, most már belátják, hogy ez tovább nem mehet így, ahogy 'eddig ment. Nos, tévedtem, az, hogy a há? megmozdult, a házkezelőséget nem érintette, közönyös magatartásából to­vábbra seM engedett. Sőt, a kezelő­ségre egy új ember került, aki úgy vi­selkedik, mintha egykor kocsmatulaj­donos lett volna. Amikor megmagya­ráztam neki, hogy nem várhatok, amíg rendbehozzák a szomszédom lakását, mert ismerve az itteni viszonyokat ez a munka egy-két hónapig is elhúzód­hat, azt válaszolta, hogy ebben az ügyben nem tehet semmit, és ha pa­naszom van, nyújtsam be azt írásban. Nos, ezúttal hallgattam rá és pana­szomat valóban benyújtottam írásban. Ezúton kérem a felettes hatóságot, hogy tegyék meg a megfelelő intézke­déseket, vizsgálják ki az egész ház ügyét, tudják meg, miért nem állítja vissza az Obuva a ház falát, miért nem akartak nekem a szobámba egy mos­dókagylót adni, amikor úgy vélem, fürdőszoba híján erre jogom van, mi­ért nem gondoskodnak arról, hogy egy rendes házmester kerüljön a házba, hisz a lakások gyakran cserélnek gaz­dát és úgy tudom, jelenleg is gazdát vár az egyik lakás. Ha a házkezelőség valóban a szívén viselné ennek a meg­viselt és sok megpróbáltatáson keresz­tülment háznak a sorsát, már rég gondoskodhatott volna arról, hogy rend és tisztaság uralkodjék benne. M. B.

Next

/
Thumbnails
Contents