Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-28 / 239. szám, szerda

A szövetkezeti mozgalom sikereinek gyökerei a bratislavai kerületben (Folytatás a 4. oldalról) középparaszttal kapcsolatos tevékenységre irányult, mivel — amint azt a statisztikai adatokból megállapítottuk —, mint annak a földnek tulajdonosa, amely kerületünkben még nem tartozik a szocialista szektorba, — túlsúlyban van. A kerületi pártkonferencia továbbá főként azokat bírálta, akik eddig mit sem tettek az EFSZ-ek alakításáért. Abból indulunk ki, hogy a párt irányvonalát elsősorban ott nem teljesítik, ahol mit sem tesznek érte, azokban a járásokban és falvakban, ahol a kommunisták passzív magatartást tanúsítanak a falu szocialista átalakításával szemben. Abban, hogy a tömegeket megnyerjük a szocialista nagyüzemi termelés gondolatának, további feladatként a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmon keresztül intézedéseket tettünk a munkásosztállyal kapcsolatban végzett tevékenységre. A Kerületi Szakszervezeti Tanács a járásokban és Bratislava városában is szakszervezeti naggyűléseket és funkcionárius aktívákat rendezett, amelyeken megvitatták a munkásosztály felelősségét a falu szocialista átépítésében és azokat a feladatokat, melyek ebből kifolyólag a munkások védnöki tevékenységére és a falvakon kifejtett agitációs munkájára vonatkoznak. A járási pártbizottságok továbbá kiválasztották az üzemekből azokat a munkásokat, akik fejlett agitátorok és ebben a munkában már 1953-ban tapasztalatokat szereztek, bennlakásos tanfolyam keretében kioktatták őket és kiküldték azokba a falvakba, ahol a szövetkezet kisebbségi vagy gyöngén működik, hogy agitáljanak a szövetkezetek bővítéséért és egész falut felölelő EFSZ-ek alakításáért. Kerületünkben érdemes munkát végeztek és végeznek ma is a nemzeti bizottságok. Már az idei választások folyamán és a választási kampányban központi kérdésként vetették fel a tömegpolitikai munkát, amelyben a parasztoknak meg kell magyarázni a falu szocialista átalakítása szükségességének kérdését. Nemzeti bizottságainak akcióterveiben kiemelik ezt a feladatot és nagy súlyt fektetnek rá. Az összes fokú nemzeti bizottságok tagjainak oktatását úgy szerveztük meg, hogy oktatás keretében megmagyarázzuk nekik, miért éppen a nemzeti bizottságok és tagjaik feladata, hogy a'falvakon a szövetkezeti építés segítőtársaivá és agitátoraivá váljanak. A nőbizottságokba való választások fplyamán és előkészítésük alkalmával is betartottuk azt az elvet, hogy propagálnunk kell az EFSZ-ek alakítását a falvakon. Ez irányban jól tevékenykedik a kerületi nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya mellett működő nőaktíva,. mely felhívja a járási bizottságok figyelmét a nők ez irányban végzett munkájára. A kerületi nemzeti bizottság a választások után feladatul tűzte ki, hogy tegyük meg a lehető legtöbbet azért, hogy a szövetkezetek fejlesztésének üteme az év végéig jelentősen fokozódjék. Ezért összehívtuk az EFSZ-ek elnökeinek kb. 300 tagú aktíváját, amely megtárgyalta a kisebbségi EFSZ-ek kérdését. Az EFSZ-ek elnökei a vita után határozatot hoztak, amelyben az összes kisebbségi EFSZek elnökeihez és funkcionáriusaihoz fordulnak. Az SZLKP kerületi pártbizottsága a kisebbségi szövetkezettel redelkező falvak pártszervezeteihez intézett levelével támogatta ezt a határozatot. A pártfunkcionáriusok e levél megtárgyalását, a járási nemzeti bizottságok és a kerületi nemzeti bizottság funkcionáriusai és munkatársai pedig a határozat megtárgyalását biztosították. Meg kell említenünk néhány további intézkedést is, melyek ez irányban segítséget nyújtanak, és amelyeket a közeljövőben tovább kell fejlesztenünk. Az értelmiséggel — éspedig a mezőgazdasági termeléssel közvetlen kapcsolatban álló értelmiséggel végzett munka terén tett intézkedésekről van szó. A kerületi pártbizottság 1956 decemberében harminc ilyen dolgozót és tudóst szólított fel, hogy segítsenek az országos pártkonferencia határozatainak teljesítésében, segítsenek biztosítani a szövetkezetesítésről szóló határozat valóraváltását. Ezek aktívan támogatnak bennünket. Minden járásba beosztottunk egy közgazdászt, egy agronómust és egy zootechnikust, akik segítenek magasabb színvonalra emelni a járási bizottság munkáját. Olyan tevékenységről van sző, amely járásainkban szerzett gyakorlati ismeretekkel gazdagítja a tudományos- és szakmunkát. A főiskolákon, illetve nem mindegyiken, hanem egyes fakultásokon, egyes pártszervezetekben és tizenegyéves iskolákban is előadásokat és vitákat rendeztünk a mezőgazdasági nagyüzemi termelés objektív szükségességéről. A kerületi pártbizottság továbbá azt javasolta, hogy a járási pártbizottságok szervezzék meg az értelmiségiek és munkások aktíváit és segítsenek tanácsukkal, a szülőkre és ismerősökre gyakorolt befolyásukkal megmagyarázni ezt a kérdést. Feltétlenül szükségessé vált továbbá, hog"y ebbe a munkába az egész Nemzeti Front aktívan bekapcsolódjék. A Nemzeti Front szervezeteinek bizottságai e célból a kerületi pártbizottság határozatának értelmében munkatervet dolgoztak ki tagjaik mozgósítására és bevonására e tevékenységbe, valamint az EFSZ-ek bővítéséért és megalakításáért folyó agitációra. A falu szocialista átépítésének teljesítésére előkészített légkör vagy talaj alapján kezdtük meg a konkrét agitációt az egyes községekben. A járási pártbizottságok és a járási nemzeti bizottságok funkcionáriusainak, a helyi funkcionáriusoknak részvételével gazdaságilag elemeztük a község helyzetét és így jelöltük ki a tömegpolitikai munka tervét. Nincs sablonunk, mely szerint fejtenénk ki tevékenységünket a senicai, skalicai és trnavai járásokban. Minden falunak megvan a maga sajátossága, melyet meg kell értenünk és ki kell használnunk. Az alapvető kérdés azonban minden községben érvényes. Az elmúlt hónapokban olyan tömegpolitikai munkát végeztünk, amely, ha egyes középparasztok megértették a dolgokat, magával ragadta a falu kis- és többi középparesztjait is. Az elmúlt időszak tapasztalataiból kiindulva a kommunisták arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ott, ahol megkezdtük a konkrét tömegpolitikai munkát, ki kell tartanunk és nem szabad addig távoznunk a faluból, míg nem teljesítettük feladatunkat. Az agitátorokat arra késztettük, hogy nyíltan beszéljenek a parasztokkal, hogy az agitációs munka célját elérje. Ezt a tanulságot a gyakorlatból vontuk le, mert az elvi kérdésben tett engedmények csak meghátrálást hoznak, s nem vezetnek a kis- és középparaszt meggyőzéséhez, hogy lépjen be a szövetkezetbe. A járási nemzeti bizottságok funkcionáriusai, valamint a kerületi nemzeti bizottság és a járási nemzeti bizottságok kommunista tagjai kiveszik részüket a kis- és középparasztok körében kifejtett agitációs munkából és ily módon példát mutatnak az alacsonyabb szervekben és szervezetekében dolgozó munkatársaiknak és funkcionáriusoknak, emellett kellő tapasztalatokat szereznek irányító és • szervező munkájukban. A középparasztok, főként a senicai, malackyi, skalicai, trnavai és — az utóbbi időben — a seredi járásban tömegesen lépnek be az EFSZ-be. Milyen különleges tapasztalatokat szereztünk a középparasztok körében kifejtett munkánkban? Miért vannak sikereink? Azért, mert a kommunisták és a helyi nemzeti bizottságok lelkiismeretesen foglalkoznak elsősorban a középparasztokkal, mint a legfőbb földtulajdonosokkal és jövendő gazdákkal. A parasztokkal folytatott beszélgetéseink alkalmával felhívjuk figyelmüket azokra a kérdésekre, amelyek két fontos érdekből adódnak. Először az egész társadalom érdekéről, másodszor a társadalom és a középparaszt egybekapcsolódó érdekéről" van szó. Ha ezt a kettőt, a társadalom és a paraszt érdekét elválasztanék egymástól, nem érnénk el a kellő hatást a földművesek meggyőzésében. Egyrészt feltárjuk a földművesek előtt a szocializmus sorsáért, a köztársaság erejéért való felelősség kérdését, összeegyeztetjük ezt a köz érdekeivel és ezekben az érdekekben mutatjuk, meg felelősségüket. Másrészt ezzel kapcsolatban nem feledkezünk meg azoknak a kérdéseknek megmagyarázásáról sem, amelyek a paraszt mint nagyüzemi dolgozó (s nem értékesítő) érdekeinek kielégítésével függnek össze. Sokat beszélünk főként a középparaszt érdekében folytatandó intenzív gazdálkodásról, talajjavítási kérdésekről pl. Záhorién, a szakosításról, amely az egyéni gazdálkodásban nem bontakozhat ki, mert a kisüzemi termelés fékezi a szakosítás fejlődését. Beszélünk a gépesített nagyüzemi termelés előnyeiről, olcsóságáról és összehasonlítjuk a kisüzemi termelési forma fáradságot igénylő drága jellegével, mind a lőfogattal végzett munkában, mind a tehenek kihasználásában stb. Nagyon konkrétan beszélünk azoknak a mezőgazdasági üzemeknek sorsáról, melyekben megállapítjuk, hogy a szülőkön kívül nincs senki, aki biztosítaná a termelést, mert a középparasztok fiai és lányai ma gyakran iparban dolgoznak a városokban. Ott pedig, ahol senki sincs, aki az elkövetkező években biztosítaná a gazdaság termelését, nagyon konkréten agitálunk amellett, hogy az ilyen mezőgazdasági üzem egyedüli helyes útja a szövetkezeti út. Ezek az érvek határozottan hatnak a családra. A kisüzemi termelési formák nem vonzóak és ma már nem csábítják a fiúkat és lányokat arra, hogy felvegyék a robotmunkát és ott folytassák, ahol valamikor szüleik kezdték. Nem utolsó sorban beszélünk még az életszínvonal kérdéseiről is, melyekre már EFSZ-eink gyakorlati eredményeivel kell rámutatnunk. E célból javasoljuk, hogy a középparasztok iátogassanak el a jó EFSZ-ekbe. Néhány ilyen példát említhetnék a malackai, senicai, trnavai járásokból és nem utolsó sorban a Vág-völgyéből, a Nové Mesto-i járásból. Nové Mesto nad Váhomban úgy nyerték meg a parasztokat a szövetkezeti gondolatnak, hogy megmutatták nekik termelésüket és elbeszélgettek velük. E pa fafajt Az idén bőséges termést adott a föld ; Napról napra érkeznek levelek szerkesztőségünkbe az ország minden tájáról. Sok érdekesség van ezekben a levelekben, beszámolókban. Belőlük láthatja az ember, mennyire érdeklődnek a dolgozók minden iránt, ami szép, jó, mennyire figyelemmel kísérik a fejlődést, és ha kell, bírálják a helytelenségeket. Hazánkban nagyrészt már befejeződött az aratás, a cséplés is nagyon előrehaladt, sőt a beadással is elég jól állunk. Ezt tükrözik azok a levelek és tudósítások, amelyek naponta érkeznek szerkesztőségünkbe. rasztok többsége másnap aláírta a jelentkezési ívet és befolyásolta az egész otthoni helyzetet. Ä városból kiinduló tömegpolitikai munka jelenlegi helyzetében ilyen módszerekkel szép eredményeket értünk el az EFSZ-ek alakításában. Hatékony segítséget nyújtunk pl. azzal, ha konkrétan elbeszélgetünk a parasztokkal, úgyhogy kezünkbe vesszük az EFSZek alapszabályzatát és megvitatjuk velük. Szép példákat említhetnék erre vonatkozólag; tevékenységünknek ezeket a formáit tovább kell fejlesztenünk. Olyan példáink is varrnak, hogy az ilyen szemléletes vita után a parasztok mindjárt a gyűlés helyszínén belépnek az EFSZ-be. Az alapszabályzat megvitatásakor, konkrét megtárgyalásakor a szövetkezettel még nem bíró falvak számos égető kérdésére fény derül. A burzsoáziának ugyanis néhol sikerül sötét színben feltüntetni ezeket a kérdéseket. A háztáji gazdaságok, házak, az életszínvonal kérdéseiről és egyebekről van sző, melyek bizalmatlanságot keltenek a parasztban. A mintaalapszabályzat alapján kell megmagyaráznunk ezeket a kérdéseket és kirándulásokkal kell kiegészíteni a magyarázatunkat. Járási bizottságaink sikeres munkájára az jellemző, hogy nyíltan beszélünk a parasztokkal, megmondjuk nekik, hogyan akarjuk megoldani azt a feladatot, hogy 1960-ban az eddiginél 70 százalékkal többet termeljünk. A parasztnak ezután látnia kell, hogy az egyedüli lehetőség erre a nagyüzemi termelés. Szemben állunk olyan esettel is, midőn az osztályellenség működik és harca különféle formát ölt. Nemcsak a kulákok. hanem cinkosaik és a városi burzsoázia is beleszól és rossz irányban befolyásolja szövetkezeteink alakításának befejezését. Minden falun közvetlenül biztosítanunk kell a burzsoázia részéről bárminő formában megnyilvánuló terror . megszüntetését. Fontos, hogy a burzsoá elemek a tömeges kollektivizálás idején háttérbe szoruljanak, és hofj^ a pártszervezetek és az államapparátus megfelelő intézkedéseket tudjanak tenni és hatékonyan beavatkozzanak. Ellenkező esetben, ha a burzsoázia nyíltan beavatkozhat ebbe a folyamatba, nem sikerül elérnünk, hogy a parasztok kollektíván lépjenek be a szövetkezetbe. Ezért szenteljünk kellő figyelmet a kérdésnek. Elég érvünk van a szocialista nagyüzemi termelés előnyéről és fölényéről, csak ki kell őkett fejtenünk parasztjaink előtt. Ezek az érvek nagyon meggyőzőek, és egyetlen esetben sem szabad vitáznunk arról, hogy a kisüzemi vagy nagyüzemi termelés előnyös-e. A gyakorlati agitációs munkában egyöntetűen és meggyőzően, frázisok nélkül beszéljünk a szocialista nagyüzemi termelésről és mutassunk rá győzelmére a parasztok előtt. Az érvelésnek ez a biztos jellege - erőt és kitartást ad az agitátoroknak és lényegesen befolyásolja a parasztot. A kis- és középparasztok körében végzett jó munkánk alapján kerületünkben 1957, január 1-től augusztus 19-ig 15 638 új szövetkezeti tagot szereztünk 66 560 hektár mezőgazdasági földterülettel. Azokban a falvakban, ahol még nem alakult meg az EFSZ, eddig az időpontig 860 tagot szereztünk 2850 hektár mezőgazdasági földterülettel. Milyen munkastílus alakult ki egyes járásainkban? Olyan, amely a lenini munkastílus fő elemeit: a forradalmi lendületet és a tárgyszerűség iránti érzéket tartalmazza. A valóságban ezt a két elemet találjuk a malackai, senicai, trnavai és skalicai járások munkastílusában, de még nem minden járásban. Ez abban nyilvánul meg, hogy a sikerek elkönyvelése •után a falusi pártszervezetek, a nemzeti bizottságok kommunista funkcionáriusai és a járási aktíva lelkesedéstől eltelve végzi munkáját, esténként és éjjelenként önfeláldozóan dolgoznak, nem üldögélnek az irodákban, mint ezt tavaly és ez év elején megszokták. Á tárgyszerűség iránti érzék persze — nem minden faluban — abban nyilvánul meg>, hogy az elvtársak tisztában vannak a falu konkrét helyzetével. Általánosan ismert tény, hogy a senicai, malackai és skalicai í járásokban midőn az elvtársak le- * utaznak a faluba, hogy konrétan kifejtsék a szocialista negyüzemi termelés előnyeit egyes parasztoknak gazdasági és politikai téren is, már ismerik a parasztot, a paraszt politikai múltját és ezeket az ismereteiket fel tudják használni a földművesek meggyőzésében. NAGY KÄROLY lévai levelezőnk arról ír, hegy a vámosladányi szövetkezet ez idén a sok kár ellenére is jó közepes, hektáronként több mint 20 mázsás gabonatermést ért el. Értesít továbbá arról, hogy a vámosladányi szövekezetben még az öregebbek is szorgalmasan dolgoztak, köztük Laczkovsky János is, aki már 68 éves. — Taliga Dezső és Fehér István Laczkovsky Jánossal önfeláldozó munkát végezitek az árvíz idején is — írja Nagy Károly. Levele további részében a tarlóhántásról ír. A vámosladányi szövetkezetben 80 százalékra végezték el a tarlóhántást. Ezenkívül gondolnak a télre is, 800 köbméter silótakarmányt készítettek. TÖTH JÄNOS kalászi levelezőnk megható szavakkal ír arról, hogy a szövetkezetükben első ízben osztottak a munkaegység után gabonát. Az első évben (1956) nem arattak, mindössze csak 8—10 hektárnyi takarmányalapot biztosítottak az állatállománynak — írja Tóth János. Ez idén már 100 hektárnyi földterületen gazdálkodnak. Kacsákat is tenyésztenek. Ebből 40 000 korona jövedelemre is számítanak. PATASI ISTVÄN dunaszerdahelyi levelezőnk a kislúcsi szövetkezetről, annak munkájáról számol be írásában. Leírja, hogy a szövetkezet beadási tervét 100 százalékra teljesítette, sőt terven felül is 100 mázsa búzát adtak be. Nem feledkezik meg Patasi elvtárs arról sem, hogy figyelemmel kísérje a beadás teljesítését más vonalon is. — A kislúcsiak — írja levelében — a húsbeadás tervét az első félévben 100%-ra teljesítették és sertéshúsból 34 mázsát adtak be terven felül. Jól állnak a takarmányalappal is. Az őszi keverékekből 300 köbmétert már lesiílőztak s további 400 köbmétert most készítenek elő. Megemlékezik továbbá Badics Sándor traktorosról és két munkatársáról, Badics Miklósról és Badics Istvánról, akik a gabonát szállították a cséplőgéptől a patonyi állomásra, onnan meg a szövetkezetnek címzett árut. DEMETER ISTVÄN rimaszombati levelezőnk arról számol be, hogy Tamási községben a szövetkezet brigádmunkák nélkül is idejében elvégezte az aratási és cséplési munkálatokat és még augusztus 15-én 135 százalékra eleget tett beadásának. — Az uzapanyiti szövetkezetek is 120 százalékra teljesítették beadásukat — írja tovább Demetar elvtárs. Aztán a baiogújfaíusi szövetkezetről számol be, ahol ugyancsak igyekeznek a csépléssel. — Bátkán — írja Demeter elvtárs — már jó egy hete, hogy a szövetkezet teljesítette a beadását. HOROSZ ÄRPÄD levelezőnk az őrösi szövetkezet mun3 kájáről, eredményeiről Ir. Arról érte-; sít bennünket, hogy a szövetkezet árpából 37, búzából 38 és rozsból 40 mázsás hektárhozamot ért el, és már a beadást is teljesítették. — A cséplési munkálatokban jóf dolgoztak a nemzetbiztonsági testület tagjai is, akik szabadságukat a cséplésnél töltötték el. Kopkás és Mátyás elvtárs becsületes munkát végzett. PORUBSZKY BÉLA csajakovói levelezőnk többek között arról ír, hogy a zselízi járásban, főleg Ipolyszakállason, Fakővezekényben, Lekéren és több más községben nagyon megerősödtek a szövetkezetek, különösen ami a tagság létszámát illeti. — Röviden a lekéri helyzetről szeretnék beszámolni. Augusztus 17-én a lekéri mozi előtt amolyan kisebb fajta vendégség volt. A pörkölt illata ugyancsak csalogatta az arra járókelőket. Bent a mozihelyiségben az első közgyűlést tartották. Még a szomszéd község fiataljai is megjelentek. Kibővítették a vezetőséget, hisz nagy dolog történt a szövetkezetben, negyvenöten olvadtak bele a közösségbe. Aztán arról ír Porubszkv Béla, hogy az ünnepély jól végződött, ahogy szokás, muzsikával, tánccal, s még az az egy-két gazda, aki egyelőre még húzódozik a közöstől, biztosan meg fogja gondolni, hogy mégis csak jobb lesz együtt. ILLÉS BERTALAN bacskai levelezőnk a kistárkányi szövetkezet élért eredményeiről, gazdag állatállományáról Irt. Mint árnyat megemlíti azt a tényt, hogy a szövetkezetben 640 000 korona értékű szilvórium már évek óta ott van, mert az árán az illetékesekkel, sehogy sem tudnak megegyezni, olyan módon, hogy az mindkét fél számára elfogadható lenne. Pedig — írja íevelében — a fogyasztási szövetkezet saját kocsmájában ezt a 8000 liter szilvóriumot öt év alatt se tudja elárusítani. A szövetkezet viszont az 52 fokos szilvóriumot literenként 80 koronán alul nem akarja átadni. Reméljük, hogy végre zöldágra vergődünk e tekintetben is, és az illetékesek részéről nagyobb lesz a megértés, s az együttműködés a szövetkezet és a felvásárló szövetkezet között — fejezi be levelét. Melléte, 1957. augusztus Hosszú évszázados maradiságukat temették el e hónap második felében a mellétei dolgozó parasztok. Nagyon, de nagyon lassan érlelődött meg az egész életüket újraformáló nagy tett, hogy megalakítsák — a tornaijai járásban utolsónak — az életüket felemelő szövetkezetet. A faluban nagy vígasság volt e napon. Elek elvtárs őzet lőtt, hozzá még egy jó tinót is vágtak, s derűs, jó hangulatban fogyasztották el a jó falatokat. A kultúrházban a szövetkezet első elnökének Ferenci Lajos öt és fél hektáros, jó paraszt hírében álló gazdát választották meg. Hosszú álmából ébredt a falu. Jól átgondolt tettek mezejére léptek 57 -en, akik 200 hektár földön kezdik meg a közös munkát. Folyik, ömlik a szó, ezen a gyűlésen. Sok itt a tennivaló, mert nagy az elmaradás. De most tovább, tovább, nincs egy percnyi tétlenkedésre se idő. A földek technikai rendezése nyomban megkezdődik, mert a mellétei dolgos ember — most már örökre szakítva á múlttal — minél előbb élvezni akarja a közös munka eredményeit. A mellétei határ dimbes-dombos, jó alapja lehet az állattenyésztésnek, s ezt jól tudják a faluban is. A járástól önzetlen segítséget kell hogy kapjanak az utak rendbehozására. _ A népet szerető emiierek tettekkel segítsertek elvinni Mellétére minél előbb a fényt, a tudást, hogy autóbuszon közlekedhessenek. Prihradsky Lajos, Gömörhorka Aratóünnepély Hlohovecen Mint már előző tudósításainkban hírt adtunk róla, a hlohoveci járás a napokban 100,34 százalékra teljesítette gabonabegyűjtési tervét. Ezt a nagy napot augusztus 25-én, vasárnap a járás szövetkezeteinek tagjai, kisés középparasztjai bensőséges keretek között méltó módon megünnepelték. A járási székhelyen, ahol az aratás, a begyűjtés elvégzése után, ünnepséget rendeztek, jelen volt ing. Sámuel Takáč építészeti megbízott is. Nagy örömmel vette tudomásul, hogy a környék falvaiban az eltelt két hónap alatt 2300 hektárral szélesítették ki a meglevő EFSZ-ek földterületét. Ebből az alkalomból igen sok érdeklődő tekintette meg a járási mezőgazdasági kiállítást, ahol a járás neves szövetkezetei igen szép terméseredményei sorakoztak Jel. Ezenkívül nagy figyelmet keltettek a silókombájnok, melyek lényegesen megkönnyítették a kis- és középparasztok munkáját. ÚJ SZÔ R % 1957. augusztus 25.