Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-27 / 238. szám, kedd

Világ broletdriai, egyesülfetfik 1 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957* augusztus 27. kedd 30 fillér X. évfolyam, 238. szám, A DOLGOZÓK FELELŐSSÉGE Az előkelő idegen hűvös és tartózkodó. Ugyan itt jár-kel közöttünk, látja életünket, sőt felületes szemlélődésében felfedezi és észreveszi örömeinket és bánatainkat is, ám mindez őt érzéketlenül, hidegen hagyja, nem érzi át őket. Öt csak az érdekli, hogy neki kíívánságai, tetszése és ízlése szerint minden szükségese meglegyen. Ha meg az nincs így, ha az előkelő idegen úgy látja, hogy a világ nem körülötte, az ő személye és kívánságai körül forog, akkor megsértődik, felhúzza az orrát és csak fitymál, kifogásol mindent és elégedetlenkedik mindennel és mindenkivel. Mit érdekli őt, az előkelő idegent, hogy ami van, az miért éppen úgy van, ahogyan éppen van? Ha rosszul van, ha jobb is lehetne, mint amilyen, hát legyen, csinálják meg jól és jobban, változtassanak azon, ami rosszul van. Persze nem ő, hát hogyan is jönne ő hozzá, hanem mások, azok, ekik arra vannak rendeltetve, hogy ezt vagy azt megcsinálják, ami pedig rossz, azt meg helyrehozzák és megjavítsák. Miatta, az előkelő idegen miatt ugyan fejtetőre állhat a világ, számára csak az a fontos, hogy az a darab föld, amelyen ő áll, érintetlen és mozdulatlan maradjon és hogy neki semmiben hiánya ne legyen. Hogy másokkal hogy és mint van, hogy a körülöttük forgó élet hogy és mint megy, ugyan kit érdekel az? Nem az én dolgom, — húzódik be elefántcsont tornyába az előkelő idegen és egykedvű közömbösséggel szemléli onnan á világot. De hát nincs is ezen semmi különös és csodálni való. Mit is várhatunk egy idegentől, attól, aki nem cselekvő részese életünk formálásának, akitől távol esnek mindennapos gondjaink és örömeink. Ez persze, hogy igaz, de mit lehet és mit kell szólni azokról az emberekről, akik bár közénk tartoznak, itt élnek és dolgoznak közöttünk, mégis egész magatartásukkal, ténykedésükkel az előkelő idegen benyomását keltik az emberben? Emberek, munkások, dolgozók, akik oly közömbösek, de persze csak addig, míg az" ő saját egyéni érdekeiket és célkitűzéseiket veszélyeztetve nem látják? Akiket közömbösen hagy, hogy ha ázik és pusztul a termés; a műhelyben akár orra lehet esni, megbotolva a szanaszét heverő és szétdobált alkatrészekben és szerszámokban, de akkor sem venne fel és tenne a helyére egyet sem; aki egykedvűen nézi a lógást, sőt a lopást: nem az ő kárára megy, nem az övét viszik, hát vigyék; akinek falra hányt borsó selejtről, munkatermelékenységről meg önköltségről beszélni, mert — mind mondja — mi köze neki mindehhez; akinek ha azt mondják: mindannyiunk, az egész társadalom érdeke, akkor ideges vállrándítással mondja: mit akarnak tőlem, hagyjanak engem békén. Nem érdekel, — mi közöm hozzá, nem az enyém, — nem az én dolgom, de hát akkor hol, milyen közösségben él az ilyen ember? Kihez és mihez tartozónak vallja magát? Mi az, ami érdekkörébe tartozik? Csupán saját egyéni érdekei és szükségletei? De hát meddig terjedhet az ilyen önzés és közömbösség? Vajon az ilyen csupán önmagát látó ember mikor ébred rá arra, hogy közömbössége, egész magatartása súlyos kölönc az élet állandó forgásban levő kerekén? Hogy az élet, az ország, a társadalom nem csupán saját magából áll, hogy akarva, nem akarva is, de nem különítheti el magát a társadalomtól, az élet mindennapos általános problémáitól, mivel Jba maflatartásával ugyan az érdektelen idegent játssza, ám élete kis erecskéje mégis csak a társadalom nagy folyójából táplálkozik és oda is torkollik. Mert ugyan bárki is mondhatja és munkájával olyan irányú ténykedést is fejthet ki, hogy semmi köze nincs például az önköltség csökkentéséhez, és valóban, ha ez a bérezésre közvetlenül nem hat ki, akkor látszólag úgy fest, mintha ezzel törődni csak holmi kötelességen felüli öntevékenység, szívesség volna. Ám csak látszólag ez, mivel nagyon egyszerű igazság, hogy az áru kereskedelmi árát döntő mértékben az előállítási ár határozza meg. Ez viszont már nem közömbös senkinek sem és senki sem érdektelen abban, hogy mit nyújt, mit ad az élet, az állam, a rendszer. Ám ha nem közömbös — de nem is lehet közömbös — senki számára sem, hogy mit nyújt az élet, mit ad a rendszer, akkor vajon közömbösen viseltethetünk-e az élet kialakulásával szemben? Ha nem mindegy, hogy mit nyújt az élet, akkor mindegy lehet-e, hogy mit nyújtson? Mert, hogy mit nyújt a tétlen várakozás, holmi sültgalamb-várás, az élet kialakításától való tartózkodás, ellenben, hogy mit nyújtson, az már tudatos akarás, cselekvő részvétel a számomra nem közömbös élet kialakításában. A dolgozók országa vagyunk, Minden a népért, a nép szolgálatában, az ember javáért történik. De mindezt á körülményt és tényt lehet-e csupán úgy felfogni, hogy csak kapunk, ellenben ennek feltételeit és lehetőségeit majd rajtunk' kívül álló erők és személyek teremtik meg? De hát kik? Miénk az ország? Minden kincse, gazdagsága, a munka minden gyümölcse? Hát akkor kitől és kiktől mástól várhatjuk, hogy számunkra akár a legparányibb dolgot is előteremtse, mint csupán saját magunktól? Ki törődjön dolgainkkal, vágyainkkal, kinek legyen szívügye törekvéseink valóra váltása, ha nem a miénk? Senkitől sem várhatjuk, hogy kikaparja a sültgesztenyét számunkra, mivel csupán az lesz a mienk, azt mondhatjuk magunkének, amit mi, saját két kezünk munkájával előteremtünk. Ha valami pusztul és tönkremegy, senki másé, hanem a miénk pusztul és megy tönkre. Közömbös lehet hát számunkra? Hibáinkat, botlásainkat nem másnak, hanem önmagunknak kell helyreigazítanunk. Passzív nemtörődömséggel nézhetjük hát a hibákat és mondhatjuk-e, hogy mi közöm hozzá? Ha valaki valamit pocsékol, nagyon is tudnunk kell: nem val-akiét, nem a sajátját, hanem mindannyiunkét, a miénket pocsékolja. S nézhetem-e tétlenül, hogv a miénkkel, tehát az enyémmel is, csáky-szalmájaként bánjanak? Ha meggondoljuk, hogy lehetőségeink milyen óriási tartalékát jelenti a közömbösség leküzdése s ezzel egyidőben az emberekben a felelősségérzet felébresztése a közösség dolgai és értékei iránt, akkor szinte rádöbbenünk, mily hatalmas jelentőségű feladat hárul népnevelő, felvilágosító munkánkra. Szinte azt is mondhatjuk: életünk és minden egyes ember életének alakulása döntő mértékben attól függ, hogy milyen mértékben tudjuk az emberekben felébreszteni a társadalmunk dolgai iránti felelősséget. Sokféle felelősségről esett már szó. Honosodjék meg és váljék a köznyelvben mindennapivá: a dolgozók felelőssége. A dolgozók felelőssége mindannyiunkért és önmagunkért, mindannyiunkért és sajátunkért, felelősség életünk alakulásáért. I ^W

WWWVMWW^VWVWWWWAWW A Banská Bystrica-i kerületben elsőnek a kremnicai járás teljesítette a gabonabegyűjtés feladatait Vasárnap, augusztus 25-én a kremnicai járás 100 százalékra teljesítette gabonabeadását. Ezzel az eredményükkel első helyre kerültek a kerületben és magukra vonták a Banská Bystrica-i kerület többi járásainak figyelmét. Ebben a sikerben főleg a járás szövekezetei és példás kis- és középparasztjai osztoznak, akik a cséplőgéptől nyomban eleget tettek állam iránti kötelességüknek. A begyűjtési terv teljesítését a déli járásoknak is szorgalmazniok kellene, mivel sokkal kedvezőbbek a feltételeik, mint a kremnicai iárásban. A Stavrndustria dolgozói elnyerték a minisztérium vörös zászlaját A Stavoindustria n. v. dolgozói öszszegyültek a Redout nagytermében, ahol a minisztérium és szakszervezetek képviselői ünnepség keretében átadták a Stavoindustria munkásainak a minisztérium vörös zászlaját. A vállalat dolgozói a második negyedévben a tervet 101 százalékra teljesítették, a termelési költségeket 454 000 koronával csökkentették és 19 lakásegységet átadtak rendeltetésüknek terven felül. K. Ezer hektáron gazdálkodik a Veľké Čanikovcsi EFSZ Veľké Čanikovcén, ebben a gazdagon termő szőlő- és gyümölcstermelő községben augusztus 24-én hatalmas ünnepség játszódott le. A kis- és középparasztok községük szocialista átépítésének, a szövetkezet kiszélesítésének napját ünnepelték. Az ünneplő tömeg közé ellátogatott Michal Chudík, a mező- és erdőgazdasági megbízott is, akinek örömmel jelentették a hírt, hogv 311 kis- és középaraszt 886 hektár földdel szövetkezetbe tömörült. A szövetkezet csaknem 1000 hektáron kezdi el a gazdálkodást, melynek elnökévé František Augustinič hathektáros jól gazdálkodó középparaszto.t választották. E község szövetkezete felett védnökséget vállalt a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal, mely nagy segítséget nyújt majd a sikeres gazdálkodás megszervezéséhez. A nagykaposi EFSZ-ben jól jövedelmez a kertészei A nagykapcsi EFSZ egyik legjelentősebb jövedelmi forrását a kertészet képezi, ahol Varga József csoportja hallatlan szorgalommal gondoskodik a zöldségfélék fejlődéséről. A több mint 18 hektár területet magában foglaló kertészet igen sok munkát igényel, de ennek ellenére minden munkát idejében és jól elvégeztek. Hetenként két vagon friss zöldséget küld közellátásunknak a szövetkezet. A káposzta, karalábé, karfiol és a többi zöldségfélék igen jó termést nyújtottak. Egy hektár uborkaterületről másfél vagon-termést szedtek le. Paradicsomból hozzávetőlegesen 500 mázsás termésre számítanak, ami 77 ezer korcna jövedelmet jelent. Ez ideig, noha még igen nagy mennyiségű zöldség vár eladásra, 80 ezer koronát eredményezett a kertészet. Szerény számítások alapján is azonban negyedmilliós bevételre számít a szövetkezet az ez évi terméséből. A CSKP Központi Bizottságának levele Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága levelet intézett Václav Kopecký elvtárshoz, 60. születésnapja alkalmából! „Tisztelt Elvtárs! 60. születésnapod alkalmából fogad d meleg elvtársi üdvözleteinket és jókívánságainkat. Ma velünk együtt az egész párt megemlékezik fáradhatatlan és önfeláldozó munkádról, melyet több mint 40 éve tartó tevékenységed során fejtettél ki hazánk dolgozó népének érdekében. Mint Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapító tagja már a párt első időszakától kezdve és főleg a párt V. kongresszusának időszakában harcoltál a .párt forradalmiságáért, a párttagok soraiban felmerülő opportunizmus ellen és a likvidátorok ellen. Mint újságíró és a marxizmus-leninizmus lelkes propagálója hozzájárultál a dolgozó tömegek öntudatosításához és ezzel Csehszlovákia munkásosztályának győzelméhez, önfeláldozó munkádban ma is minden erődet hazánk szocialista építésének szenteled. Sok egészséget, erőt kívánunk további munkádban, hogy gazdag tapasztalataid még sokáig dolgozóink javát szolgálják. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Václav Kopecký elvtársat a szocialista haza építésében szerzett éríemeiért a Klement Gôttwaid-érdemrenddel tüntették ki Hétfőn, augusztus 26-án Antonín Novotný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Rudolf Barák és Jaromír EX)

lanský, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodája tagjainak, Jiri Hendrych és Vratislav Krutina, a CSKP KB titkárainak jelenlétében Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának helyiségében Václav Kopecký elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának a szocialista haza építésében szerzett érdemeiért átadta a Klement Gottwald-érdemrendet, amelyet 60. születésnapja alkalmából a kormány javaslatára adományozott neki a köztársasági elnök. Novotný elvtárs Kopecký elvtársnak egyúttal átadta a CSKP KB levelét ~,y néz ki a tervrajzon Bratislava panelházakból épített új lakónegyede. A lakótelepen, amint azt már közöltük, nár a hetedik szerelt házat építik. A terv szerint ott, ahol két tömb egymáshoz ér, (a Vajnorská utca felől pl) áruházat rendeznek be. (Priemstav archívj