Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)
1957-08-26 / 237. szám, hétfő
Zorin interjúja a Daily Worker tudósítójával Ä Nyugat javaslatai csupán üres szavak London (ČTK) — V. A. Zorin, az ENSZ leszerelési albizottságában működő szovjet küldött a Daily Worker angol lap tudósítójának augusztus 24én adott interjújában kijelentette, hogy Nagy-Britanniának a hidrogénfegyverkísérletek további sorozatának megvalósítására irányuló szándéka további bizonyítéka annak, hogy a nyugati hatalmak a valóságban nem kívánják az atomfegyverekkel való kísérletek betiltását. — Az ENSZ leszerelési albizottságának több mint ötbónapos ülésezése után le kell szögezni — mondotta V. A. Zorin —, hogy a nyugati hatalmak a valóságban nem kívánnak semmiféle leszerelési egyezményt. A nyugati hatalmak a leszerelés kérdését csupán a közvélemény nyomására tárgyalták meg, azok csak üres szavak voltak. V. A. Zorin interjújában a továbbiakban foglalkozott az ENSZ leszerelési albizottsága öthónapos tanácskozásainak értékelésével, amely üléseken a Szovjetunió minden egyes engedménye a nyugati hatalmak új feltételeinek áthághatatlan falába ütközött. Arra a kérdésre, hogy e tárgyalásokon mennyire haladtak előre, V. A. Zorin azt válaszolta, hogy a leszerelési probléma alapvető kérdéseiben semmi szilárd megegyezésre irányuló haladást sem értek el. Előrejutásról csakis abban az értelemben lehet beszélni, hogy a leszerelésre vonatkozó tanácskozások felkeltették a világ figyelmét. Arra a kérdésre válaszolva, nézete szerint mi a fő oka annak, hogy ezen fontos kérdés megtárgyalásában ilyen huza-vona tapasztalható, V. A. Zorin kijelentette, hogy „ezen tény fő oka a nyugati hatalmak álláspontja, amelyek nem mutatnak készséget bármilyen, a valódi megegyezés elérésére irányuló lépés megtételében". V. A. Zorin ezután a fegyveres erők Régi csehszlovák kommunista párttagok Leningrádban Lening árd (ČTK) — A régi csehszlovák kommunista párttagoknak egy csoportja, amely már néhány nap óta a Szovjetunióban tartózkodik, pénteken Leningrádba érkezett. Az állomáson a csehszlovák elvtársakat a leningrádi régi bolsevikok üdvözölték. A csehszlovák elvtársak megtekintik a város történelmi emlékeit, amelyek oly mély kapcsolatban állanak Lenin életével és forradalmi tevékenységével. Az elvtársak meglátogatnak több régi iparvállalatot is, ahol találkoznak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom résztvevőivel. létszáma csökkentésének és az atomkísérletek betiltásának példáján megmutatta, hogy a nyugati hatalmak az egyik feltételt a másik után terjesztették elő, csupán azért, hogy lehetetlenné tegyék a megegyezést. A Szovjetunió az atomfegyverkísérletek kérdésében egyre-másra engedményeket tett. „Túlságosan radikális önöknek a teljes betiltás? Rendben van. Ráállunk az atomfegyverkísérletek betiltására két-három évi időtartamra. Ellenőrzés? Természetesen egyetértünk Létesítsünk ellenőrzőállomásokat Nagy-Britanniában, a Szovjetunióban, az USA-ban és a Csendesóceán térségében. És mindez milyen eredményt hozott? Amíg a nyugati hatalmak a nyilvánosság előtt azt hirdetik, lehetséges egyezményre jutni a kísérletek betiltására vonatkozólag, ezt a megegyezést bizonyos feltételekhez szabják és azt állítják, hogy ezen egyezménynek elsősorban egy teljes egyezmény részét kell képeznie, amely magában foglalná a fegyveres erők és a szokásos típusú fegyverek számának csökkentését és másodsorban be kall szüntetni a hadicélokat szolgáló hasadó anyagok gyártását." Az első feltétellel kapcsolatban Zorin kijelentette, hogy a nyugati hatalmak már bebizonyították, egyáltalán nem hajlandók hasonló intézkedést foganatosítani. A második feltétel teljesen elfogadhatatlan, mert nem számol az atomfegyverek betiltásával, e fegyverek kizárásával az államok fegyvertárából, a hasadóanyag-készletekből felhalmozott új fegyverek gyártásának betiltásával. A nyugati hatalmak emellett kijelentették, nem értenek egyet az atomfegyverek betiltásáról szóló egyezmény megkötésével. Ezután Dulles e hónap elején repülőgépen Londonba érkezett és az előző két feltételhez egy továbbit csatolt, mégpedig a légi és szárazföldi ellenőrzésre vonatkozó javaslatot. „Ez a trükk további és további feltételek előterjesztésén alapszik. A nyugati hatalmak emellett e feltételeket „Engedmények a Szovjetunióval szemben" címen foglalják össze. A Szovjetunió mindebből arra a megállapításra jut, hogy ezen országok kormányai a valóságban nem kívánják, hogy a leszerelés megtörténjen. Újvidéken, Jugoszláviában szombaton megnyitották a 25. nemzetközi mezőgazdasági kiállítást, amelyen 16 államból 162 külföldi kiállító és 2000 hazai kiállító vesz részt. (ČTK). '{I MéUňny sorban f Gaitskell Jugoszláviából Rómába érkezett állítólag mint magánszemély. Ennek ellenére a brit labourpárt vezére tárgyalásokat fog folytatni az olasz szociáldemokraták vezetőivel, Saragattival és Matteottival. (ČTK). Fiatal amerikai metodisták követelik a népi Kína elismerését és az atombombakísérletek betiltását, jelentik a Colorado állambeli Denverből. A metodista fiatalság soraiban másfélmillió fiatal amerikai van megszervezve, így azoknak hangja számottevő. (ČTK). A franciaországi sztrájkok tovább tartanak. A párizsi kommunális vállalatok alkalmazottai ugyan már munkába léptek, miután követeléseiket 15-szöri sztrájk után végre teljesítették, de az ország egyéb részeiben újabb sztrájkok törtek ki. így a bresti hadiüzem dolgozói szüntették be a munkát, valamint a Caudry városbeli textilművek valamennyi dolgozója, akik 15 százalékos béremelést követelnek. (ČTK). Ho Si Minh elnök többnapos Krímfélszigeti tartózkodása után pénteken Szevasztopolba, a hősi városba érkezett. A város történelmi emlékeinek megtekintése után kíséretével Leningrád felé utazott tovább. (ČTK). Egyiptomi hír szerint a főváros közelében megkezdték az egész KözépKelet legnagyobb repülőterének építését. A betonpálya három kilométer hosszú lesz, az építkezést 1960-ig befejezik. (ČTK). Hamburgban megkezdték Európa legnagyobb száraz dokkjának javítását, amely a háború folyamán erősen megsérült. Ebben a dokkban a legnagyobb vízkiszorítású hadihajókat is fel lehet építeni, illetve meg lehet javítani. (ČTK). Moszkvában szombaton befejezték „Az élet keletkezéséről a Földön" szóló nemzetközi konferencia tárgyalásait. A tárgyalásokon naponta körülbelül 700 tudós és megfigyelő vett részt 15 különféle országból. (ČTK). ^sndszenlhy is rész! vett az ötös bizottság jelentesének megszerkesztésében Svájci lap Speide! tábornok bűnrészességéről Zürich (ČTK) — A Der Aufbau svájci hetilap közölte a demokratikus Németország népfrontja nemzeti tanácsának okmányait, amelyek bizonyítják Speidel tábornoknak, a NATO parancsnokának bűnrészességét Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter meggyilkolásában. A folyóirat követeli, hogy Speidel esetével nemzetközi vizsgálóbizottság foglalkozzék. Ismeretes, hogy a nyugati propaganda homlokterében a Magyarország ellenes kampány áll. Az amerikai szavazógép segítségével még a télen határozatot hozott az ENSZ egy öttagú különbizottság kiküldésére a magyarI országi események kivizsgálására. A bizottság elkészült „jelentésével" és azt az ENSZ szeptember 10-én összeülő rendkívüli ülése elé akarja terjeszteni. A magyar kormány rámutatott ennek az eljárásnak az ENSZ alapokmányával ellenes voltára, és követelte annak visszavonását. Ugyanakkor a Tribúne des Nations című párizsi lap azt a szenzációs hirt hozza, hogy Cabot-Lodge amerikai megbízott közbenjöttével az ötös bizottság tervezett jelentését elküldték a budapesti amerikai követségen rejtőző Mindszenthy bíborosnak, aki azon különféle változtatásokat javasolt. Ez az eljárás kínos feltűnést keltett az ENSZ köreiben, különösen az ENSZ főtitkárát, Hammarskjöldöt érinti a dolog kellemetlenül, akinek el kellett volna mennie Budapestre, hogy meghallgassa a Kádár-kormány álláspontját is. Az amerikaiak azonban egyoldalúan informált vitát akarnak kiváltani az ENSZ-ben, ott — szerintük — a törvényes magyar kormány szava „nem kívánatos". Á szov'et nép megünnepelte a bányászok napját Kijev (ČTK) — A szovjet nép vasárnap, augusztus 25-én ünnepelte a bányászok napját. A sajtó és a rádió már több napja Időzöl híreket a széntermelés teljesítéséről, az élenjáró bányászkollektívákról, amelyek több ezer tonna szenet fejtettek terven felül. A Donbasz, a legnagyobb szovjet szénmedence, valamint a többi ukrajnai szénbányakörzetek dolgozói augusztus első két dekldjában rövidített munkanapokon 100,3 százalékra teljesítetté^ a tervet. ítélet a kempteni „pörken" Pénteken hirdették ki az „ítéletet" a kempteni pörben. Mint ismeretes, június 3-án 15 német katona befulladt az Iller folyó teljes felszereléssel való átgázolásánál. Azóta a német militarista körök mindent elkövettek, hogy ezt a választások előtt még fokozottabban kellemetlen esetet elkenjék és az igazi bűnöst, az új háborúra törő hitlerista szellemet, amely az új német hadseregben uralkodik, fehérre mossák. Az ítélet ennek megfelelő: az egyik, a parancsot közvetlenül kiadó őrmestert feltételesen nyolc hónapra ítélték, a többi vádlottat felmentették. Ehhez nem kell kommentár. A Kínai Népköztársaságban emelkedik a nemzeti kisebbségek életszínvonala Peking (ČTK) — A kínai lapok augusztus 24-i számukban részletes ielentést közölnek a Kínai Népköztársaság nemzeti kisebbségei között folytatott munkáról szóló értekezletről, amelyet Csisztauban, Kína 29 nemzeti kisebbségét képviselő 105 küldött jelenlétében tartanak. A küldöttek valamennyien a népi képviselők összkínai gyűlésének tagjai. A gazdag vitában az értekezlet részt vevői hangsúlyozták az elért eredményeket és rámutattak arra a tényre', hogv a nemzeti kisebbségek 90 százalékánál már érvényesül a nemzetiségi önkormányzat. A nemzetiségi kisebbségek területeinek _ túlnyomó részében a termelési eszközök terén elvben már befejezték a szocialista átéoítést A nemzeti kisebbségek gazdasági, kulturális és életszínvonala jelentős mértékben emelkedett Lahr visszautazott Moszkvába A DPA jelenti: Lahr rendkívüli nagykövet, a moszkvai szovjet-nyugatnémet tárgyalásokon résztvevő nyugatnémet küldöttség vezetője pénteken ismét visszatért a szovjet fővárosba. Lahr a tárgyalások megindulása óta most járt másodszor Bonnban, hogy újabb utasításokat kérjen a hazatelepitési és gazdasági tárgyalások folytatására. ©CSXSXžXÍAS'® ® ® SXS® »XÄXSXSXŽ)®(ÍXÍ)0®C« ®0®(5Xš)® ®® ® ®0® ®® ®0®0® ®® ® 0® ®® ® ® 00® ®000® ®® H ozzá vagyunk szokva, hogy a kapitalista újságírás dzsungeleiben minden lehetséges. Mégis az utóbbi időben egyre nagyobb megütközést kelt nemcsak nálunk, de Európa-szerte a nyugatinagyburzsoázia egyik vezető orgánumának, a Svájcban megjelenő Neue Zürcher Zeitungnak az írása. Ez a lap, amely bizonyos liberális hagyományokkal rendelkezik — ma is a liberális világszövetség fő szócsöve — az utóbbi években, de különösen a múlt őszi magyarországi események óta egyre mélyebben süllyed, egészen a legostobább tőkés bulvár lapok színvonalára. Legutóbb a Rudé právo s a bécsi Volksstimme leplezték le a svájci vezető polgári lap „tájékoztatásait", de amit egyik legutóbbi számában Szlovákiával kapcsolatban ír, az minden eddigi csúcsteljesítményt meghalad. 1 A lap augusztus 20-1 számában V. M. jelzésű tudósítója számol be: „Szlovákia kommunista igában" című írásában nyilvánvalóan nemrég Szlovákiában tett útjáról. Az olvasó igazán nem tudja: nevessen-e vagy bosszankodjék a tárgyi tévedések, ostoba ferdítések, a mindenki által ellenőrizhető kimondott hazugságok halmazán, amelyet ez az „újságíró" hárem hasábon összehord. A felkelés, ahogy azt a svájci kávéházból látják A lap időszerűen kezdi cikkét a Szlovák Nemzeti Felkeléssel. Szerinte a felkelés a „békés, virágzó Szlovákiában Poprádon tört ki". Valószínűleg a német vezérkari tisztek martini felszámolására gondol az állítólag a Szlovák Nemzeti Felkelés nevezetes helyeit végigjáró és az eseményekről a lakossággal a helyszínen beszélgetéseket folytató „újságíró". A felkelés — V. M. úr szerint — azért omlott össze, mert „a Szovjetunió és a kommunisták kétszínű játékot folytattak" s mert — mint szó szerint írja: „Sztálin a Kárpátok gerincein megállíttatta csapatait", ügylátszik ez a de*k riporter sohasem hallott a dukMit látott egy svájci újságíró Szlovákiában? lai harcokról, a 80 000 szovjet és vagy 5000 csehszlovák katonáról, akik a védekezésre annyira alkalmas és megerősített kárpáti hágókon négy hónapig tartó szüntelen harcban életüket áldozták a felkelők megsegítéséért. Éppen ellenkező az igazság: az a kérdés, mennyire volt hadászatilag célszerű a kárpáti hágóknak nagy véráldozatokat követelő forszírozása, amikor dél felől sokkal könnyebb volt az út a Duna-medence puha belső részei, Budapest és Dél-Szlovákia felé. Az ok csak politikai lehetett: közvetlen segítségadás a kommunisták vezette hősiesen harcoló szlovák felkelőknek — de ennyire a svájci jól informált újságíró logikája és ismeretei feltűnő módon nem terjednek ki. Kik építették Szlovákia iparát? Még hajmeresztőbb, amit a lap Szlovákia jelenlegi viszonyairól ír. Ugyan megállapítja, hogy Szlovákia két és félmillió lakossága — még azt sem tudja a szerencsétlen, hogy még az idén túllépjük a négymilliót — természeti szépségekben bővelkedő országban lakik, amelynek „gazdasági színvonala vitathatatlanul magasabb, mint volt az első köztársaság alatt... s ahol a legtöbb helyen a táj tiszta házaival teljes mértékben Közép-Európa (értsd a tőkés Közép-Európa) benyomását kelti." Megállapítja azt is, hogy jelentős az ipar, különösen (micsoda értelmetlenség) a kisipar, bár a nagyipar sem hiányzik Szlovákiában, de az eddig mindössze 5 vagy 6 nagy iparvállalat, 2 vagy 3 vízierőmű és néhány országút építésére szorítkozik." Nem vitatkozunk ezekkel a badarságokkal. Lapunk minden olvasója, Szlovákia minden lakosa, de az ország minden normális látogatója megadhatja rá a feleletet. Amiről azonban írni kell, mert jellemző, hogy hová jutott el a nagyburzsoázia propagandája elvakultságában, ostobaságában, az az indokolás, amivel a NZZ olvasóinak „Szlovákia kétségbevonhatatlan magasabb gazdasági színvonalát" megmagyarázni igyekszik. V. M. svájci újságíró szerint Szlovákia gazdasági fellendülését — a németeknek, értsd a fasiszta megszállóknak köszönheti. Szó szerinti fordításban idézünk: „A kommunisták ma úgy állítják be a dolgot, mintha ez a fejlődés az ő érdemük lenne. Ez távolról sem igaz. Szlovákia átmenete agrárállamból részben ipari állammá a második világháború idejére esik, amikor Németország az akkori szlovák rendszernek jelentős eszközöket bocsátott rendelkezésére ipari beruházások céljaira. A számos korszerű gyár, amelyeket a nagyobb falvakban és városokban találunk, és amelyek az ország gazdasági virágzásának képét keltik, jóformán kizárólag az 1940— 1944. évben épültek, amennyiben már a háború előtt fenn nem állottak." Mindebben nem a ferdítés, a hazugság a fontos, az, hogy ma Szlovákia ipari kapacitása sokszorosa annak, amellyel bármikor a felszabadulás előtt rendelkezett, hogy több mint háromszor annyi ember dolgozik az iparban, mint a kapitalista rendszerben. A megdöbbentő az, hogy a német fasizmust, annak hadiiparát — amit a szlovákiai burzsoázia jó profitért készségesen kiszolgált —, akarja mindenáron, a szemenszedett hazugságok árán is, rehabilitálni, annak országépítő érdemeket tulajdonítani. ... és a háborús károk? Sőt e jeles burzsoá lap tovább megy. Szerinte, mint mondottuk, ami Szlovákiában épült, azt a német tőkések segítségéve! építették. De a német fasizmus borzalmas pusztításairól egy szót sem szól. Ellenkezőleg — ismét szó szerint — ezt írja: „Csehszlovákiának újra való megalapítása, amelynek az első ténykedése az élelmiszerjegyek bevezetése volt, az országnak (értsd Szlovákiának) súlyos gazdasági visszaesést jelentett, amelybe az idő haladásával egyre mélyebbre látszik süllyedni." Nem beszélve arról, hagy az élelmiszerjegyeket Szlovákiában már 1942-ben bevezették — azok megvoltak a semleges Svájcban is az egész háború alatt 1947-ig — az érdekes ebben az állításban nem az, amit mond, hanem az, amit elhallgat. A svájci polgári újságíró egyetlen szóval sem tartja szükségesnek háromhasábos Szlovákiáról szóló cikkében megemlíteni azokat a borzalmas háborús károkat, amelyeket Szlovákia a háború végén elszenvedett. Az ok kézenfekvő. Először is meg kellett volna írni, hogy a sok tízmilliárdos kárt a német fasiszták okozták, az a rendszer, amelynek ideológiai utódjához, az Adenauer-rezsimhez oly közeli és bensőséges szálak fűzik az európai nagyburzsoáziát. Másodszor pedig azt is meg kellett volna írni, hogy a romokat a kommunista párt vezetésével takarította el Szlovákia népe és építette mindazt újjá rövid néhány esztendő alatt. És erre az újjáépítésre, még a legszemérmetlenebb ferdítéssel sem lehet azt mondani, hogy az a német fasizmus müve. Ha Svájcban lett volna Az NZZ cikkírója utal arra, hogy Szlovákia Svájchoz hasonlítható. Tényleg van hasonlóság Svájc és Szlovákia természeti jellege, nagysága, lakosainak száma tekintetében. De a két ország történelme már merőben különböző, különösen az utóbbi száz év folyamán. Míg Svájcba az egész európai burzsoázia évtizedeken keresztül hordta spekulációs és menekülő tőkéit, addig — ugyanazon idő alatt — Szlovákiát a magyar arisztokrácia és a cseh burzsoázia fosztogatta. Ehhez járult a borzalmas háborús kár. Ugyan mit mondana a svájci úsjágírő, ha a háború végén Svájc állott volna egyetlen kilométer ép vasútvonal, egyetlen ép híd és alagút nélkül, ha egész vidékeit letarolták volna, ha megsemmisítették volna büszkeségeiket a Simplon alagutat, a Gotthard- és Oberland-vasútvonalakat minden műtárgyukkal együtt ha tucatjával tették volna a földdel egyenlővé mondjuk egész Sankt-Gallen vidékét, egész Kelet-Svájcot? Mit szólt volna az olyan újságíróhoz, aki mindezen jelenség felett Svájcról írva diszkrét hallgatással tért volna napirendre ? Ha tehát a svájci újságíró szerint is a mai Szlovákia gazdasági színvonala megüti — az ő kifejezésével élve — „a közép-európai" mértéket, úgy az, s ez vitathatatlan, Szlovákia népe háború utáni erőfeszítésének gyümölcse, amelyet a kommunista párt vezetett és vezet, s amelyet a cseh nép, — a cikkíró minden mérges fullánkját meghazudtolóan — a cseh munkásosztály oly önzetlenül támogat. Kissé részletesebben foglalkoztunk a svájci polgári lap cikkével. Nem azért, mintha az ilyen cikkek a burzsoá sajtóban egyedülállóak lennének. Azért választottuk éppen ezt az írást, mert a tárgykör — Szlovákia — olyan, hogy a tényeket és adatokat minden olvasó ellenőrizheti és véleményt alkothat, milyen mélyre sülylyedt még a magát színvonalasnak tartó, polgári, liberális sajtóorgánumok nívója is. Elképzelhetjük, hogyan írnak akkor a bulvár lapok olyan témakörről, amelyeknek az adatait közvetlenül nem tudjuk ellenőrizni. Tényleg adalékok ezek a cikkek az emberi butaság és aljasság történetéhez. Sz. L. OJ SZO 1957. tuausztus 2Ä. 3