Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-20 / 231. szám, kedd

Bugyonnyij marsall lovaskatonája Kulturális élet a tátrai szanatóriumokban 1^1 ár hetek óta sűrűn szitál az esd, a fedezékekben bokáig áll a víz. A legénységi állásokban nagy a sürgés-forgás. Dobpergés hangzik, parancsot olvasnak fel. Ott áll két szuronyos, puskás katona közt halotthalványan, beesett árnyékos szemmel Szedlák Jóska. A parancs azt mondja, hogy Szedlák József tizedest a háború elleni uszítás vádja alapján hat órára a fedezék elé való kiállításra ítélik. További büntetésül rangjától is megfosztják. Ojabb dobpergés... Az őrmester Szedlákhoz lép, leszaggatja rangjelzését s a földre hajítja. Kituszkolják a fedezék elé. Itt, mint minden elítéltnek merev vigyázzállásban kellett állnia a delikvenseknek. Ez a büntetés felette kegyetlen volt. Az orosz állások talán kétszáz lépésnyire leftettek a fedezéktől. Ilyenkor igazán csodaszámba ment, ha az áldozat élve menekült ki ebből a pokolból, mert vagy az ellenség lőtte le az alkalmas célpontot, vagy pedig ha a „kiállított bűnös" megkísérelte a szökést, saját bajtársai puffantották le. Ez volt a parancs... Lassan, kínosan múltak a percek és az órák. Szedlák már alig érezte tagjait, verejték gyöngyözött homlokán. Ideie volt rá bőven, hogy elgondolkozzék helyzetén. Azt mondják, hogy a haldokló agóniájában újból átéli egész életét, úgy pereg le szeme előtt, mint a film. Vele is majdnem így történt. Látta egész ifjúságát. Látta, amikor 1914-ben bevonult katonának. Még a fülében csengett, amikor a komáromi vár udvarán trombita harsant. Felsorakoztak a tizenkettedik gyalogezred katonái, menetszázadai, a felbokrétázott bakák vigyázz-állásban hallgatták a parancsot. Csak úgy feszült rajtuk az egyenruha, csillogtak a kifényesített bakancsok. Ö is köztük volt. Akkor töltötte be huszadik életévét. Hosszú vonat vitte őket, az „ágyútölteléket" Galíciába, az orosz frontra, így akarta ezt Ferenc József, „isten kegyelméből" - császár és király, aki azért küldte őket a vágóhídra, hogy a pénzeszsákok részére megmentsék a civilizációt. Még mielőtt elindultak volna, az ezredparancsnok, egy degenerált ezredes a következőket mondotta beszédében: — Ha az OsztrákMagyar Monarchia megnyeri a háborút, akkor mindegyikünkre húsz orosz fog dolgozni. — Szedlák József, mint kitanult gépész nem hiába volt szervezett munkás és a szociáldemokrata ifjúság tagja Nyitrán. Értette ő a maga módja szerint ezt a beszédet. Meg is jegyezte félhangosan: — Hisz már most is többen dolgoznak rátok! — Ez a megjegyzés fülébe jutott a főhadnagynak, aki azóta állandóan szemmel tartotta őt. Egyszer Szedlák rávette a bakákat, hogy énekeljék el a Kossuth-nótát, amelynek éneklése akkor tiltva volt, mert sértette az uralkodó Habsburgdinasztiát. Ezért megbüntették. Később mint tüzér ott volt Przemysl első ostrománál. Csak nehezen került ki onnan ép bőrrel... E

zerkilencszáztizenöt áprilisában Tarnov környékén, a sáros Galíciában folynak a harcok. A katonák már hetek óta állandóan a fedezékekben tartózkodnak. Ez az állóharc, a súlyos tüzérségi párbaj lassanként felőrli az idegeket. Szedlák megbarátkozik környezetével, s elővigyázatosan tapogatózik mindenkinél, hggy ki milyen érzelmű. Többségben vannak ott á magyarok, de szép számmal akadnak szlovákok is. Itt-ott egyik-másik katona elszólja magát. Bartek, a budapesti Gizella-malom segédmunkása, vagy Kovács géplakatos sokszor szidja a háborút. Kovács nemegyszer káromkodik. — Minek a háború, kiért harcolunk! — Ilyenforma beszédek hangzanak el több ízben is. Akad azonban áruló, aki besúgja Szedlákot. Kihallgatásra kerül és elítélik. Most várhatja a halált... A szemben levő orosz állásokban csönd van, nem lőnek rá, csak itt-ott csap le messzire tőle egy eltévedt gránát. Mintha az oroszok megérezték volna, hogy jóbaráttal állnak szemben. Szedlák sokat gondol a szüleire, az otthonmaradottakra. Éhséget és szomjúságot érez, lába, keze mintha kővé merevedett volna. Közben letelt a hat óra. A halálraítélt kitöltötte büntetését. Jön az ügyeletes, lemehet a fedezékbe. Nem sebesült meg. Mikor éhségét akarja csillapítani, belenyúl kenyérzsákjába, hogy kivegye kenyerét és kulacsát, amelyben feketekávé volt. Bizony csak volt, mert egy eltévedt golyó átfúrta a kulacsot és a kávé kifolyt belőle. Ha csak három arasszal arrébb tévedt volna a golyó, őt magát fúrta volna keresztül. Alighogy visszatért a fedezékbe, újból kezdetét vette a pergőtűz, s reggelig szakadatlanul tartott. Merész gondolat villant át agyán. Ezzel a gondolattal már akkor foglalkozott, amikor kint állt a fedezék előtt s várta, mikor viszi el őt a halál. Még megvárja az estét, aztán átszökik az oroszokhoz! Inkább választja a fogságot, semhogy tovább harcoljon. Leszáll az este. Kimászik a fedezékből, mintha vízért menne. Merít is a kútból, majd leguggol és kúszva tűnik el az éj sötétjében. Már csak vagy ötven méterre lehet az orosz állásoktól, amikor a ködből három alak bontakozik ki. Megvárja őket, megadásra felemelt kézzel. De mi ez? Az oroszok is felemelik kezüket. — Kuda igyos? — Mi k Ausztrijcom — felelik. Szedlák halkan elneveti magát. Nevetséges helyzet. Éppen neki akarja megadni magát a három katona. Ez mégse megy! Átadja nekik puskáját és visszafelé húzza őket az orosz állások felé. Fancsali képpel, fejvakargatva kísérik be Szedlákot és átadják az őrségnek. Itt pecsételődött meg Szedlák Jóska további sorsa. Ekkortájt indult meg az új orosz ™ támadás, mely áttörte a frontot. Másnap már néhányezer osztrákmagyar hadifogoly és rengeteg hadizsákmány került az oroszok kezébe. Szedlák mint hadifogoly végigjárta Ukrajna és Szibéria néhány fogolytáborát. Dolgozik a mezőgazdaságban, műhelyekben. Később a dnyepropetrovszki vasgyárba jut, amelyben tizenegyezer munkás dolgozik. Észreveszi, hogy valamit rejtegetnek előtte a munkások. Látja, hogy az Iszkrát olvassák. — Oszip, u vasz kakaja partyija jeszty — ti partyijny? — kérdi tőle mestere, Nyikolaj Mihajlovics Hahol. Előbb hallgat, majd kiböki: — Szocialna gyemokraticseszkája partyija — és felfedi kilétét. Ettől a perctől kezdve megnyeri bizalmukat, titokban röpiratokat, újságokat adnak neki és bevonják az illegális szervezetbe. Dnyepropetrovszkból megszökik, mert a cári Ochrana a nyomukra bukkant. Szerte bolyong az országban és felveszi a Terepes fedőnevet. Alexandrovban elfogják és bíróság elé állítják mint szökevényt és kémet. Üjból fogolytáborba kerül, majd átszállítás közben megszökik. Eljut Pétervárba, ahol a Kerenszkij-kormány ideje alatt a Putyilovművekben dolgozik. A Putyilov-művek munkásai tüntetnek. Szedlák is ott van, tudja, hogy köztük a helye. Október 25-én beáll a fordulat Pétervárott és Moszkvában is. Megszólalnak a gyárak szirénái. A sok munkás akár a háborgó tenger. A szónok alig tud szóhoz jutni. Csak hangfoszlányokat hallani: — A Kerenszkij-kormány tehetetlen, a gyárakat meghagyta tulajdonosaiknak, nem ad-földet, folytatja a háborút. Meddig tűrünk még? — Minden hatalmat a szovjeteknek, le az árulókkal! — kiáltja a tömeg. Czedlák az elsők között van, aki ~ fegyverért jelentkezik, amikor a munkásokat felfegyverzik. Tudatában van annak, hogy a forradalom oldalán a helye. Az dönti el a nemzetközi munkásság sorsát, az hozza meg a szabadságot mindenkinek. Munkástársai ajánlják a bolsevik pártba való felvételét. A Putyilov-művek munkásai megalakítják a munkásgárdát. Szedlák is ott harcol soraikban a kadetok ellen. Nem sokáig gyalogos, csakhamar beosztják Bugyonnyij hadtestének híres tizenkilencedik lovasezredébe. Ott harcol az ellenforradalom fehérgárdistáinak mindennemű csoportja: Kolcsak, Gyenyikin, Vrangel, Petljura, Balazsovics, Jugyenyics és az intervenciósok ellen. Rosztovban látja meg először Sztálint és Vorosilovot. Csapatszemle van, előttük vonul fel a lovashadosztály, élén Bugyonnyij marsallal, aki fehér lován vágtat. Vorosilov beszél a vörös lovasokhoz. Döntő csapásra készülnek. Caricin felszabadítására kell sietni... Dél-Ukrajnában megsebesül. Nemsokára befejeződik a polgárháború és 1922-ben leszerel. Megnősül és a jefremovi földművesbizottságban dolgozik. Üj hazájában segíti építeni a szocializmust. Már tíz éve van távol szülőhazájától, gyötri a honvágy és 1924-ben családjával együtt visszatér Csehszlovákiába. A hatóságok bizony nem fogadják tárt karokkal. Egy ideig mint veszedelmes bolsevik agitátort őrizetben tartják, majd rendőri felügyelet alá helyezik. Két évig rendes munkát sem kap, csak alkalmi munkával tengeti életét. A gazdasági válság és a második világháború alatt is csak segédmunkás. A párt illegalitása idején ismét bekapcsolódik a politikai munkába. A felszabadulás után megint megtalálja helyét a szocializmus építésében a szabad Csehszlovákiában, ahol megszűnt a nyomor és a kizsákmányolás. Uányt-vetett élete után,.úgy íát•• szik, már biztos révbe jutott. Jelenleg a bratislavai Juraj Dimitrov Üzem megbecsült dolgozója, a gyári őrség lelkes tagja. Ma is, mint régen védi a szocializmus vívmányait, a nép vagyonát. Nemrégen töltötte be 63. életévét. Amikor meglátogattam, hogy tolmácsoljam neki családom jókívánságait, kocintgatás közben, baráti körben megeredt a különben szűkszavú ember beszédének fonala. Megilletődve hallgattam az elvtárs színes elbeszélését és feljegyeztem viszontagságos élettörténetének egyes mozzanatait. A múltkor újból találkoztunk a bratislavai Gottwald téren, ahol együtt vártuk kedves vendégeinket. Itt folytatta elbeszélését. Egyszerre csak felzúgott a taps, a tribünön megjelentek a Szovjetunió küldöttei. Mindkettőnk szemében könny csillogott. Szedlák elvtárs visszaemlékezett életének utolsó 40 évére. Ismét maga előtt látta a Putyilov-művek hatalmas udvarát, ahol összekötötte sorsát a forradalom ügyével. írásunk hőse is az egykori vörös katonák küldöttségében volt, akik üdvözölték Bulganyin és Hruscsov elvtársakat. A vendégek meghatottan szorítottak velük kezet. Grek Imre A tátrai szanatóriumokban a betegek kiváló kezelése és ellátása mellett magas színvonalú kultúréletről is gondoskodnak. Népi zene- és táncegyütteseink gyakran vendégszere-pelnek a Tátrában, hogy szórakoztass sák a betegeket. MMMI A prešovi Energo-táncegyüttes bemutatja a kedves keletszlovákiai csárdást. Tanítónő a parkban TVTincs kedvesebb szórakozásom, 1 " mint gyermekeimmel kimenni a gyermekparkba és egy padon ülve figyelni a kicsinyek játékát, nézni gondtalan életük szórakozását, hallgatni néha túl zajos eszmecseréiket. Nincsen tökéletesebb kollektíva, mint a játszó gyermekek csapata. Van ugyan itt is konfliktus elég, melyet azonban igen gyorsan és közmegelégedésre szoktak elintézni egymásközt, egyébként a játszó gyermekek között teljes a harmónia. Szépen megvárja egyik a másikat a hajóhintánál, vagy a forgókeréknél, hintánál. Nem sürgetik egymást, békésen játszanak. Mi, felnőttek sokat tanulhatnánk a gyerekektől, hogyan lehet élni, közösen eltölteni az időt anélkül, hogy veszekednénk. Ezek a gondolatok jártak az eszemben, ajnikor játék közben figyeltem őket. Jó ülni a padon. Szépen süt az augusztusi nap. Van, akinek pihenést csupán a csend és a magány jelent. Nálam pihenés az is, ha a gyermekzajban, padon ülve, nézhetem őket. De látom, nem vagyok egyedül felnőtt a kicsinyek szemlélésében. A szomszéd padon idősebb nő ül. Kezében könyv, de nem olvas, ő is mosolyogva nézi a kicsinyeket, akik közül egy-kettő néha odaszalad hozzá, valamit bizalmasan a fülébe súg és újra visszamegy játszani. Találgatni kezdem: mama vagy nagymaáia? Mamának túl idős, nagymamának fiatal. Bár, sohasem lehet tudni... Szép ősz hajú aszszony, arca mindig mosolyog és szeme állandóan a gyermekeken pihen. Most az egyik copfos, idősebb kislány igen erősen hajtja meg a hajóhintát, a benne ülő másik kislány majdnem kiesik. „Erzsike" — szól az asszony — „ne olyan vadul, mert baj lesz". A kis copfos azonnal szót fogad és abbahagyja társa hintáztatását. „Máskor ilyet ne lássak" — szól még szomszédnőm erélyesen és máris egy másik csoport gyermeket simogat szemével. Mosolyogva kockáztatok meg egyegy megjegyzést: „Szigorú a mama! Bratislavától nem messze Farkastorok határában - Duna mellett épült fel tervgazdaságunk új nagy alkotása, a Slovnaft nemzeti vállalat legkorszerűbb berendezéssel ellátott olajfinomítója. A sok szép épület, a hatalmas tartályok már messziről megragadják a látogató figyelmét. De még lenyűgözőbb a tisztaságtól ragyogó bonyolult műszaki berendezés. Jogos büszkeség tölti el az embert a nagy mű láttán. Az új olajfinomítót csak a napokban avatták fel, de már hetek óta működésben van. A tágas helyiségek és a legújabb gépiberendezés nemcsak a munka nehezétől kíméli meg a dolgozókat, hanem kellemessé teszi a munkát is. A dolgozók a szó szoros értelmében nemcsak sajátjuknak, de második otthonuknak is érzik az üzemet. A szépen díszített gyűlésteremben a pártbizottság tan-cskozott. Amikor benyitottunk, Štefan Srnka, a pártbizottság elnöke arról beszélt, hogy a pártcsoportok munkájának mély gyöM ÚJ szö Az űj üzemben talpon van a pártszervezet 1957. augusztus 20. keret kell vernie a párton kívüli dolgozók között. Cibula József, a jegyzőkönyvvezető füzetére hajolva szorgalmasan vetette papirosra ,a hozzászólásokat, és azzal egészítette ki a vitát, hogy az üzemben mindenütt vannak példamutató, kötelességtudó dolgozók, akik hajlandók segíteni a kommunistákat a hatékonyabb munkára való telkesítésben. Az ezzel kapcsolatos élénk vita a hatodik pártcsoportot ért bírálattal zárult, mert a rája háruló feladatokat felületesen végzi.' Már pedig a pártbizottság a pártcscportok segítségével akarja elérni azt, hogy minden párttag politikailag kezdeményezni, vezetni ť'd.ion környezetében. A pártszervezet bizottsága elutasította azt az érvelést, hogy nem lehet minden párttag számára politikai munkát találni. Munka mindenütt van bőven, h'ba azonban az, hogv a pártcsooort-bizalmi úgy véli, hogv minden munkát saját magának kell elvégezni, ugyanakkor pedig nem talál időt arra, hogy másokat is bevonjon a munkába, A bajt megelőzni nem könnyű dolcg, de gyógyítani még nehezebb. A pártbizottság hamarosan rájött, hogy a legnagyobb erőfeszítést a pártcsoportok irányításában kell kifejteni, hogy idejében értesüljön mindenről, ami az új üzemben jól, vagy esetleg csak csigalassúsággal megy előre. A pártcsoportok, illetve bizalmiak többsége, ha nem is zökkenő nélkül; de eredményesen váltja valóra a pártbizottság tanácsait, határozatait. Nagy gondot fordítanak a taqok ideológiai fejlődésére, a tanulásra és a munkafegyelem betartására. Az elnök személyesen felelős azért, hegy a pártcsoportok jól töltsék be hivatásukat, s ez helyes, mert a Dártbízottság munkája valójában C: ak akkor lehet eredményes, ha a kollektív munka a legteljesebb személyes felelősséggel párosul. A második nagyon fontos kérdés, amellyel a pártbizottság ülése foglalkozott, a termelés pártellenőrzése. A pártbizottság arra a meggyőződésre jut" tt, hogy az igazgatóval még laza a kapcsolatuk. Ahhoz, hogy a pártszervezet segítsen á döntő-láncszem megkeresésében, világosan kell látnia a legfontosabb tennivalókat, ismernie kell a feladatokat. Csakis így lehet vezetni és konkrét segítséget nyújtani. Szükséges tehát, hogy az igazgató a munkájáról való beszámoláson kívül többször elbeszélgessen a pártbizottsággal a tennivalókról. A pártszervezet az ellenőrzés után nemcsak feltárni akarja a hibákat, hanem meg is akarja szüntetni. A pártszervezet mozgósítani akarja a kommunistákat s általuk valamennyi dolgozót a felmerülő nehézségek leküzdésére. Ahol ugyanis nem segít az adminisztratív intézkedés, ott a kommunista meggyőző szó, a kommunista lendület, példamutatás, a pártszervezet munkája változtathatja meg a helyzetet. Befejezésül szeretném az ülésen elmondottakat röviden összegezni és hanqsúlyozni, nogy a partszervezet bizottsága minden erejével azon van, hogy az üzem vezetői és a dolgozók között elvtársias viszony alakuljon ki, hogy a gazdasági vezetők igényt tartsanak JJ dolgozók segítségére, valamennyi párttag aktív részvételére a munka hatékonyabbá tételének érdekében. Erdősi Ede Vagy talán nagymama! — kérdezerň félvén attól tartva, hogy az asszony esetleg megharagszik. Rám néz és mosolyog: „Nem az enyémek és mégis az enyémek — mondja. Ahá, bizonyára nagynéni, gondolom magamban. Szomszédnőm azonban nem hagy soká kétségben, mosolyogva világosít fel: „A tanítójuk vagyok." Elcsodálkoztam és ez nagyon is láti ható lehetett arcomon, mert az asz« szony mosolyogva folytatta: „Ugye, csodálkozik? Hogy én, aki egész éven át a gyermekek között vagyok, zsivajban, lármában, pihenés helyett itt ülök most is a gyermekek között." Határtalan tiszteletet kezdtem érezni iránta. „Asszonyom" — mondtam, ez egyenesen érthetetlen számomra. Hát nem elég ebből a tanévben?" Meglepetten néz rám, közben rászól egy kis fiúra, aki futkározás után vizet akar inni és a kisöreg azonnal visszaakasztja a vizespoharat. — Illedelmesen engedelmet kérve, leülvk mellé a padra, ö pedig folytatja: „M'it lehet ezen nem érteni? Nemcsak tanítom a gyerekeket, hanem szereteni is őket. Ezt a hivatást máskégpen nem is lehet elképzelni. Nem mondom, né* ha túl hangosak a kicsinyek, július. ban jól esik minden évben megkezdeni a szabadságot, de tudja, így augusztusban már nagyon hiányzanak nekem a tanítványaim. Tudom, hogy idejárnak közülük többen a parkba, hát idejövök én is olvasgatni, nézni őket. Mert nemcsak szeretem, de féltem is őket... és ha itt vagyok, valahogy jobbak. Tartanak tőlem és nem játszanak Hadul. Es olyan jó vei^k lenni, még nyáron is." A beszélgetés újból megszakad, mert Pistike a park virágaiból akar tépni. Elég egy tekintet — és Pistike megsimogatja a virágot, mintha semmi rossz szándéka sem lett volna. Szégyenlősen megy a hinta felé. Leleplezte őt a tanítónéni. „Ismerem minden gondolatukat" —< mondja. — Ez a kicsi az iskolában is ilyen. Néha minden ok nélkül tesz valami rosszat." „Gyerekek még" — próbálom mentegetni Pistit, de szomszédnőm kioktat. „A gyermekből fel* nőtt lesz és ha nem neveljük ki belőle a rossz hajlamokat, s ez mindannyiunk és elsősorban a saját maga kárára, lesz. Nem fogják öt szeretni az embertársai. Én pedig úgy akarom nevelni őket, hogy mindenki szeresse, becsülje őket". Elbúcsúztam a tanítónénitől. Fiaim megéheztek, sajnos, haza kellett mennem. Pedig de szívesen elbeszélgettem volna még vele. E rövid idő alatt én is sokat tanultam tőle. Kisebbik fiamnak például sok mindent elnézek. Ahogy a feleségem mondja: majom szeretett el nevelem. A tanítónő ezúttal arról világosított fel, hogy a gyermeket úgy kell nevelni, hogy necsak én, hanem mások is, mindenki szeresse. Megfogadtam, rövidebbre fogom a kisöreget. Hazafelé menet azon tűnődtem, milyen szép, ha valaki ennyire szereti a hivatását, mint ez a tanítónő. T)ár lenne sok ilyen padon ülő *-* tanítónő, aki alig várja már szeptember elsejét. Sőt, nem tudja kivárni és szabadságát is a gyermekek között tölti. Kertész, aki nemcsak munkaidőben, hanem szabad idejében is a virágok között érzi jól magát. Mert szereti a virágot — a gyermeket, Siposs Jenő, Komárom