Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-14 / 194. szám, vasárnap

"'S'/ '>/<'. '/S/////,//, •/. . y Y ^ ipÄíjlM j ;•»;*: í W av - tf&MpM;*}**. ; * ä i mm mm i IWIIIIIIIIIIIIEL mmr: Smtmíkíimíkm itmm 5 Százhúszezer ember tüntetett a csehszlovák-szovjet barátság mellett a Gottwald-téri manííesztácidn Ujjongó, lelkes emberek ... Zúg a taps, c több mint százezer tömeg élteti a Szovjetuniót, a békét, a nemzetek közötti testvériséget. Taps, virágerdő, lobogó zászlók mindenfelé. Harmincöt év körüli falusiason öltözött asszonyka szorong mellettem. Tapsol, éljenez. Virágcsokorral integet a kedves vendégek felé. Arca piros a lelkesedéstől. Nevet s arcán mégis kövér könnycseppek gördülnek végig. — Miért sír. kedves? — kérdezem. — Nem sírok, örülök. Boldog vagyok. — Honnan való? — A trnavai járásból jöttem ... Az asszony elfordul. Tovább tapsol. Tovább harmatozik a szeme is az örömtől, lelkesedéstől. — Eljöttem, hogy lássam őket... — mondja, amikor egy pillanatra alábbhagy az öröm, a szívből fakadó lelkesedés vihara. — Látni akartam őket... Hallani a szavukat... Ők az egész szovjet nép üzenetét hozták nekünk ... Jolana Simákovának hívják, a boldogságtól könnyes szemű asszonyt. Trnava mellől jött, hogy láthassa a kedves vendégeket, hogy egy életen át tartó boldog emléket szerezzen. Virágeső hull az emelvényre, a drága vendégekre. Az asszony kezében is magasra emelkedik a piros szegfűcsokor. Keze azonban egy pillanatra megáll a levegőben. Szinte elsírja magát, amikor felém fordul. — Hogy juttatom el nekik a virágot? ... Hogy? ... Hirtelen az előtte állóhoz fordul. — Adja tovább ezt a csokrot, juttassák el hozzájuk ... A piros szegfücsokor elindul. Jolana Simáková tekintete addig követi, míg bele nem vész az ó csokra is a virágesőbe. — Nézze — kapja el hirtelen a karom. Ott... Látja?... — Piros csokor repül az emelvényre. A piros szegfücsokor eljutott oda, ahová szánta. Elvitte az ő egyszerű asszonyi lelkének üdvözletét, meretet ét, szívből jövő jókívánságát Hálás a szovjet népnek, mely vére hullajtásával hozta meg népünknek a szabadságot, hogy ura legyen a saját sorsának. A szovjet nép testvéri segítségével tudta népünk örökre elűzni otthonából a szegénységet. Jolana Simáková éi egész népünk örökre hálás a Szovjetuniónak. Örök barátunknak tekintjük a nagy szovjet népet. Ez a barátság mindennél szentebb és nincs oly hatalom, oly erő, amely meg tudná bontani. Sz. I. Fogadtatás, amilyent Bratislava még nem látott Péntek délelőtt a bratislavai Gottwald-téren több tízezres néptömeg gyűlt össze, hogy Szlovákia fellobogózott és feldíszített fővárosában méltán és ünnepélyesen fogadják szeretett szovjet vendégeinket. Az óriási teret közbefogó főposta és a főiskola épületeinek falán nagy piros transzparenseken üdvözlő szavak szeretett vendégeinknek: „A Szovjetunióval a szocializmus győzelméért" „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja." Egy talpalatnyi szabad hely sem maradt a téren, ahol emberek virágcsokrokkal a kezükben ne álltak volna. Üzemek, hivatalok, környékbeli szövetkezetek dolgozói, pionírok százai, néphadseregünk tagjai teljesen az emelvény széléig betöltötték a Gottwald teret. Már 9 órakor nagy számban gyűlt a tömeg, annak ellenére, hogy kezdett csepegni az eső a viharfelhőkkel bevont égből. Bratislava lakói türelmesen esőkabátokat öltve és esernyőkkel a fejük felett várakoztak a szovjet vendégek érkezésére. Ét 11 óra 40 perckor tapsvihar zúg fel és hurrá kiáltás rengeti meg a levegőt. Meg nem szűnő éljenzés, tapsvihar közepette egymás után lépnek fel az emelvényre Hruscsov, Bulganyin, Ivascsenko elvtársak. Bulganyin elvtárs kalapjával, Hruscsov pedig kezével irtteget a forró, szeretetteljes fogadtatásra. A tömeg szélén egy teljesen ősz anyóka áll leányának karjára támaszkodva. Nézi, nézi a vendégeket, tekintetét semmi pénzért nem venné le róluk. Mintha megbabonázták volna. Virágcsokorral a kezében integet feléjük mosolyogva. Az állami himnuszok után Bacílek elvtárs üdvözlő beszédében fejezi ki hazánk népének forró szeretetét és ragaszkodását a szovjet nép iránt. A mosolygó Hruscsovot és Bulganyint közben filmesek, fényképezök, televíziósok hada fényképezi jobbról-balról, oldalról, elölről. Még egy kis pionír is odamerészkedett egészen a tribün elé, majd „Pionír" fényképezőgépét Hruscsov elvtársra irányítva sokáig babrál vele, míg sikerül elkattintani a gépet. Utána boldog mosollyal az arcán távozik az emelvénytől, Bulganyin és Hruscsov elvtársak pedig nevetve kísérik tekintetükkel a kis merész amatőrt. Bratislava munkásainak nevében egy Dimitrov-üzemi munkás beszélt. Nagy taps és hurrá közepette mondja el milyen kötelezettségvállalással köszöntik üzemük dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Utána a Biely Kostol-i EFSZ elnöke, Adamek František beszél a kerület földműveseinek nevében. Mikor arról szól, hogy a zsír- és a hústermelésben a szocialista államok már hamarosan elhagyják Amerikát, Hruscsov elvtárs elsőnek tapsolja meg szavait. Az üdvözlő beszédek után Hruscsov elvtárs lép a mikrofonhoz. Előveszi szemüvegét, megtörli, majd szemére téve lassan, értelmesen beszél oroszul. Szavait nem kell lefordítani, hisz mindenki érti, aki itt jelen van, mert barátságról, népek közötti együttműködésről, a szocialista tábor sikereiről beszél. A tömeg pedig csaknem minden mondat után egy emberként kiáltja feléje: Éljen a Szovjetunió, éljen Hruscsov, Bulganyin elvtárs, Örök időkre a Szovjetunióval, stb. — Nagyon mélyen meghatott minket az a tény, hogy amerre csak jártunk hazájukban, mindenütt nagy szeretettel gondozza Csehszlovákia népe az ebben az országban elesett szovjet hős katonák sírjait, emlékműveit, — mondotta többek között Hruscsov elvtárs, — majd mikor tapsúihar közepette befejezte beszédét, az ujjongó tömeg felől virágeső hullt az emelvényre. Rózsa, szegfűcsokrok repülnek feléjük és amikor sűrűbben kezdenek hullni a virágcsokrok, Hruscsov elvtárs nevetve fordul Bulganyin elvtárshoz. — Ennek már fele sem tréfa és felteszi kalapját, hogy inkább a kalapjára és ne a fejére hulljon a bratislavai közönség szeretetét és megbecsülését kifejező virágeső. Még zúg a taps, az éljenzés

K amikor felhangzik az Internacionálé dallama. Lassan azonban a tömeggel megtelt tér leghátsó sarkában is elnémul az éljen és most már mindenki énekli az Internacionálét. Bulganyin és Hruscsov elvtársak is hozzájuk csatlakoznak. Vége az ünnepélynek, a csaknem másfélórás manifesztációnak. A vendégek távoznak, de a nagy néptömeg szívében ott maradt ennek a rövid találkozásnak 'felejthetetlen pillanata és emléke és a szovjet nép és vezetői iránt érzett forró szeretete. H. S. Fogadtatás az ivánkai repülő téren