Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-13 / 193. szám, szombat

i ríni Óriási eredmények — nagyszerű kilátások A múlt év végén a Szovjetunióban érdekes könyvet adtak ki, amely statisztikai adatokat közöl az ország gazdasági és kulturális fejlődéséről, lakosságiról. A mü közel negyven év munkájának eredményét összesíti, így hű képet ad a szocializmus építéséről a Szovjetunióban. Ha meggondoljuk azt, hogy ebből a negyven évből az 19Í7—1921. években, majd 1941 és 1945 között, tehát összesen közel tíz éven keresztül ádáz háború dúlt, amely a javaknak jelentős részét s az emberéletek millióit semmisítette meg, továbbá azt, hogy a szovjet nép a két háború után, vagyis az 1922—1928, valamint az 1946— 1950. években, tehát összesen kb. tizenkét esztendőn keresztül a háborús károk helyrehozatalával és pótlásával volt elfoglalva, — világosan követkeBeszédes számok a Szovjetunióból FRANCI A űt ,_,,,„„ „„ 501955 ÍS5MÍ som •Sftin-WJM Franciaország, Nagy-Britann ia, az Egyesült zik, hogy a Szovjetunió az elmúlt negyven évnek még a felét sem fordíthatta gazdaságának' és kultúrájának továbbfejlesztésére. A Szovjetunió eredményei tényleg szédületesek. A lakosság Egy évvel ezelőtt a Szovjetuniónak Sz említett statisztikai évkönyv szerint 200 millió lakosa volt, vagyis a lakosság számát tekintve Kína és India után a föld harmadik legnépesebb állama. A lakosság szaporodása a Szovjetunióban az elmúlt öt év átlagában évi 17 ezreléket tesz ki, ami a jelenlegi 200 milliós lakosságnál 3 millió 400 ezer lélekkel való szaporodást jelent, vagyis a Szovjetunió lakossága annyival szaporodik évenkint, mint amennyi ember egész Szlovákiában él. A lakosság természetes szaporodása terén a Szovjetunió messze maga mögött hagyja Franciaországot, Nyugat-Németországot, Nagy-Britanniát s valamivel felülmúlja az Egyesült Államokat is, de természetes szaporodásának arányszáma kisebb, mint nálunk vagy Kínában, Indiában stb. Igen érdekes a lakosság összetételének megváltozása a szocializmus építése folyamán. 1926-ban a lakosságnak körülbelül 18 százaléka élt városokban, vagyis 26 millió lélek. -1956-ra ez az arány 43,4 százalékra változott meg, vagyis 87 millió szovjet polgár él már a Szovjetunió ipari termelés ének fejlődése 1955-ös években Államok és az 1913városokban. Ily módon egyrészt a meglevő városok duzzadtak meg, másrészt számos egészen új város keletkezett, amelyeket 20—30 évvel ezelőtt hiába kereshettünk volna a Szovjetunió térképén. A legnagyobb tíz város a következő : Moszkva 4 840 000 Leningrád 3176 000 Kijev 991 000 Baku 901 000 Harkov 877 000 Gorkij 876 000 Taskent 778 000 Kujbisev 760 000 Novoszibirszk 731 000 Szverdlovszk 707 000 Félmilliónál több lakosa a Szovjetunióban összesen 24 városnak van, míg a százezer lakosnál nagyobb városok száma 137. Ezek között számos olyan város van, amelynek harminc évvel ezelőtt nyoma sem volt, mint pl. Karaganda 350 000 lakossal, Magnyitogorszk 284 000 lakossal, vagy Csernyikovszk 206 000 lakossal. A gazdasági élet A gazdasági élet fejlődésének fő mutatói — 1913. évi állapottal szemben — a következők: a nemzeti jövedelem emelkedése 17-szeresre az ipari termelés emelkedése 27-szeresre a beruházások terjedelmének emelkedése 29-szeresre a munkások és alkalmazottak számának emelkedése 4-szeresre Mint látjuk, a dolgozók száma csak négyszeresére emelkedett, míg a nemzeti jövedelem az 1913. évinek tizenhétszerese, ebből következik, hogy az egy főre eső nemzeti jövedelem legalább négyszerese az első világháború előttinek. Igen tanulságos a gazdaság fejlődésének összevetése a Szovjetunióban és a legfejlettebb tőkés államokban, amit a mellékelt grafikonok mutatnak. Mint tudjuk, a szocializmus építésének a XX. kongresszus által kitűzött fő célja a Szovjetunióban az, hogy történelmileg rövid idő alatt — 4—5 ötéves terv folyamán — az egy főre eső termelés terén is beérje a legfejlettebb tőkés államokat. Hogy ez reális célkitűzés, azt mutatja az eddig elért fejlődés. Míg 1913-ban a Szovjetunió acéltermelése az Egyesült f Államok acéltermelésének csak 13 százalékát jelentette, addig ez az arány 1955 végére 43 százalékra emelkedett. A széntermelés terén ezek a számok: 1913ban 5,6 százalék, míg 1955-ben már 88 százalék; a vajtermelésben 30 százalék, illetve 70 százalék, a cipőgyártásban 34 százalék, illetve 76 százalék, gyapotszövetekben 48 százalék, illetve 64 százalék. Tényleg, ha e számok logikáját vizsgáljuk, láthatjuk, hogy belátható időn belül utói kell érnie és el kell hagynia a Szovjetuniónak a legfejlettebb tőkés államot, vagyis Amerikát is. Kulturális fejlődés A kulturális fejlődés néhány jellemző mutatóját az alábbiakban tüntetjük fel az 1913. évi állapottal egybevetve: a tanítók számának emelkedése 6-szorosra a tanulók számának emelkedése 15-szörösre a tudományos dolgozók számának emelkedése 22-szeresre az orvosok számának emelkedése 12-szeresre a kórházi ágyak számának emelkedése 6-szorosra Mind ennek eredményeképpen az első világháború előtti közel 70 százalékos analfabetizmust a Szovjetunió másfél emberöltő alatt felszámolta és a tudományos dolgozók száma tekintetében a világon az első helyre emelkedett, amint azt nemrégen olyan savanyú képpel állapították meg Churchill és a kapitalista világ más vezető tényezői. Természetesen mindezek az eredmények nem maguktól hullottak a szovjet nép ölébe. Alapja ezeknek az eredményeknek a szocialista társadalmi rendszer, a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a szovjet nép áldozatkészsége és céltudatossága, legfőképpen pedig mind ennek szervező ereje, a szovjet munkásosztály élcsapata, a Szovjetunió Kommunista Pártja. ' v 1 ;; Uf. fwV ' i fi-,, '' >

v • m -;• > v,, •'•5 fetó ^ 7 * • \ H iÉf IH $ i 4 j A Leningrád alapításának 250. évfordulója alkalmából tartott ünnepségeken kitüntették a leningrádi terület kiváló dolgozóit. Képünkön K. J. Vorosilov elvtárs átadja a Lenin-rendet és a „Sarló és kalapács" aranyérmet M. Z. Szafronovának, a Szocialista Munka Hősének, a Vörös Csillag-kolhoz fejőnőjének. A kereskedelem fellendülése a Szovjetunió és az arab államok között Az utóbbi években jelentős mértékben elmélyült és megszilárdult a kereskedelem a Szovjetunió és az arab országok között. V. Szpandarjan. a Dél-Kelet-Ázsia országaival folytatott kereskedelem főigazgatóságának képviselője a Szovjetszkij Szojuz folyóiratban beszámol arról, hogy a Szovjetunió és Egyiptom közötti áruforgalom 80 százalékkal, a Szovjetunió és Szíria közötti kereskedelem pedig több mint_a hétszeresére emelked'tt. A Szovjetunió és Libanon közötti forgalom a múlt évben tízszeresen felülmúlta az 1954. évi terjedelmet. Sikeresen fejlödnek a kereskedelmi kapcsolatok a Szovjetunió és Jemen között, amely országnak a Szovjetunió cementet, cukrot és gépi berendezéseket szállít kávéért cserébe. Kis hírek a nagy Szovjetunióból Asabad főutcáján nemrégen megkezdték az első olyan ház építését, amelynek alapjai különleges szerkezeten nyugszanak. Ez a szerkezet ellensúlyozza a föld minden szeizmoqrafikus megmozdulását a földrenqések alkalmával. A szovjet mérnökök már régen foglalkoztak e probléma megoldásával Asabadban, amelyet már többízben (legutóljára 1948-ban) földrengés sújtott. Most sikerült olyan épület modelljét elkészíteni, amely a legkisebb mértékben sincs kitéve a földrengés okozta rezdüléseknek és lökéseknek. Az ilyen szerkezeten épített jiázakat — amint az asabadi kísérletek igazolták, ötemeletes magasságban bármilyen típusban lehet építeni, s építésükhöz a szokásos építésanyagok használhatók. Az első kísérleti ház építése az asabadi főutcán gyors ütemben halad. * * * Ukrajnában már több mint kétmillió hektár gabonát, vagyis az egész termésnek csaknem negyedét learatták. Ez idén Ukrajna szántóföldjein 54 ezer gabonakombájn és csaknem 90 ezer más szedőgép fog működni. azahsztánban, Alma-Ata körÍlV nyékének egyik legfestöibb helyén 11 millió rubeles költséggé

1 megkezdték két, iskolával egybekötött internátus építését. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy az ilyenfajta bentlakásos iskolatípus meghonosításának gondolatát Hruscsov elvtárs vetette fel először a XX. pártkongresszuson. A gondolat már ott is nagy visszhangra talált, azóta pedig a szovjet közvélemény legszélesebb rétegeit foglalkoztatja. Moszkvában vitát rendeztek az internátusok kérdéséről. Kik vettek részt a vitában? Iskolák és napközi otthonok igazgatói, katonai középiskolák és ipariskolák nevelői, ifjúsági írók, különböző népművelési szervezet vezetői, a neveléstudományi akadémia munkatársai és sok szülő. Milyen legyen A KÜLSŐ KÉPE az új bentlakásos iskolatípusnak? Ez a kérdés vetődött fel először. Rajsza Dmitrijevna Brusznyicskaja, a marinajaroscsai iskola igazgatónője például amellett kardoskodott, hogy lagalább kétemeletes nagy • blokkházakat kell építeni erre a célra. Agnyija Lvovna Barto írónő viszont úgy vélte, hogy éppen ellenkezőleg, ligetek közé elbujtatott apró, kényelmes kis villákból kell állnia. A kérdés persze — noha nagy vitát váltott ki — nem dőlt még el, de az álláspontok mindenesetre e két elképzelés körül kristályosodtak kú Milyen lesz az új szovjet internátus? Az OSZSZSZK Oktatásügyi Minisztériuma iskolaügyi főigazgatóságának vezetője az internátusok berendezéséhez szólt hozzá: — Azt szeretném — mondotta —, ha az új típusú bentlakásos iskolának jól felszerelt vegytani, fizikai, biológiai, elektrotechnikai, géptani szertárai, valamint zeneszobái lennének és okvetlenül tegyen benne tágas tornaterem és úszómedence, hadd szokjanak hozzá a mi gyermekeink legkisebb koruktól kezdve a sporthoz. Szeretném, — tette hozzá — —, ha vendégszobák is lennének, hogyha valamelyik szülő eljön meglátogatni gyermekét, vendégszeretően fogadhassuk, lehetőséget adjunk, hogy megfürödjék, étkezzen és kényelmesen megszállhasson egy éjszakára. Enrlél sokkal élesebb vita alakult ki akörül, hogy MILYEN GYEREKEK kerülhessenek elsősorban az új internátusokba? — Véleményem szerint — mondotta Alekszandrovna Geramiszovna Gyemina, a 96. számú moszkvai iskola igazgatónője — elsősorban azokat a gyermekeket kell az új internátusokban elhelyezni, akik otthon kényelmetlenül, rossz körülmények között élnek. Nincs mit titkolni, minden iskolában akad néhány ilyen gyerek és ez az egész tanulóközösség életére kihathat. — Nem értek ezzel egyet — jegyezte meg Gavril Sztyepánovics Vlaszov. — A.z új internátusokban normálisan fejlődő gyermekeket kell elhelyezni. Az elhanyagolt gyermekek számára különleges rendszerű iskoláink vannak. — De ha nem fogjuk felvenni az internátusokba azokat a gyermekeket, akikkel a család nyilvánvalóan nem boldogul — vetette ellene Brusznyicskaja iskolaigazgatónö — akkor nem látom értelmét az új internátusok létesítésének:'. Elsősorban az ilyen gyermekeket kell megfelelően nevelni, ha nem akarjuk, hogy a társadalomra nézve veszélyesek kategóriájába kerüljenek. Sok szó esett azután arról, hogy az internátusokban az átlagosnál sokkal jobban kell tanítani az idegen nyelveket és a munka megszerettetése érdekében a gyermekeknek maguknak kell ágyat vetni, gondozni saját ruhájukat, cipőjüket stb. Eduard Georgijevics Kosztyaskin, egy különleges rendszerű iskola igazgatója azonban ennél még sokkal többet kíván. Azt javasolta, hogy a gyermekeket spártai körülmények közé kell helyezni, hogy kiskoruktól kezdve tudják meg, mit jelent az embernek eltartania magát. Ezért szerinte az internátus fenntartási költségeinek egy részét a növendékek keresete fedezi majd. Erről beszélt Borisz Petrovics Jeszipov, a neveléstudományi akadémia neveléselméleti és neveléstörténeti intézetének igazgatója is. Hozzátette azonban, hogy itt „nem annyira az anyagi oldal, mint inkább a munkafolyamat pedagógiai oldala érdekel bennünket." így érkeztek el a legfontosabbhoz, A NEVELŐK kérdéseihez. Valaki megjegyezte, hogy a nevelőnek feltétlenül főiskolai képzettséggel kell rendelkeznie, különben — úgymond — be sem szabad engedni az internátusba. — Ügy vélem, hogy a tanító és a nevelő — ez a két fogalom távolról sem olvad mindig egybe — mondotta Jemeljanyenko, a Szuvorov Katonai Középiskolák főigazgatóságának munkatársa. — Gyakran megfigyeltem egy-egy tanítót az osztályban. Szépen, világosan, érdekesen magyaráz, de nem tud igazán közel kerülni növendékeihez, nem tud megbarátkozni velük. Mi hiányzik belőle? A tudás? Nem, itt egészen másról van szó. — Igen, igen, ez a fő dolog — jegyezte meg az utolsónak hozzászóló Barto írónő. — Az internátusi nevelőnek nem csupán átfogó, minden oldalú műveltséggel kell rendelkeznie. Leik finomság és igazi tapintat — ezek azok a tulajdonságok, amelyekre még szüksége van. JÖ SÁNDOR Mihail Solohov neves szovjet író, aki Észak-Európa országaiban végzett útjáról e napokban tért vissza hazájába, kijelentette az újságírók előtt, hogy útjának eredményével meg van elégedve. Jeles északi írókkal ismerkedett meg, és Stockholmban találkozott John Steinbeck amerikai íróval is, akivel hosszabb beszélgetést folytatott. * * * Jurij Hlebcevics szovjet tudós, a technikai tudományok kandidátusa kidolgozta egy Holdba irányítandó rakéta tervét. A tudósok véleménye szerint a Földről irányított rakéták és laboratóriumok Holdba repülését a legközelebbi 5—10 év során meg lehet valósítani. • * * A Moszkvai Lityeraturnaia Gazeta legutóbbi számában közli Nyikulin szovjet író cikkét, aki a közelmúltban Párizsiból visszatérve beszámol a szovjet művészetnek a francia fővárosban elért sikereiről. Ezek közé tartoztak Emil Gilels és Leonid Kogan hangversenyei, a Berjoszkatáncegyüttes hatalmas sikere, valamint a szovjet esztrádművészet képviselőinek előadásai. * * * A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Tanácsa elhatározta, hogy öszszehívja a szövetség IV. kongresszusát, amely foglalkozni fog a DÍVSZ tevékenységének eredményeivel és kitűzi új feladatait. A kongresszust Kijevben, Ukrajna fővárosában tartják augusztus 16-tól 22-ig, közvetlenül a moszkvai VIT befejezése után. t* Bogdán Chmelnickíj lovasszobra Kijevbaa