Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-11 / 191. szám, csütörtök

Pártjaink mély barátsága a marxizmusleninizmus szilárd alapjain nyugszik N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Žilinán ' Drága Barátaim! Elvtársak! Már néhány órája hazájuk földjén vagyunk és nem találok szavakat, amelvekkel kifejezhetném örömünket afSIött, hogy itt lehetünk önöknél. Ogy jöttünk önökhöz elvtársak, mint legkedvesebb barátainkhoz. Semmit sem kívánunk önöktől, semmit sem akarunk csak őszinte szívet és mély barátságot. (Lelkes éljenzés). Már az országhatáron mondott beszédemben kijelentettem, hogy meg kell szilárdítanunk a szocialista országok nemzetei és az összes békeszerető ország nemzetei között a barátságot. És ez mostani utunknak is a legfőbb célja. (Hosszantartó taps, éljenzés, Éljen a béke! kiáltások) Elvtársak, barátaim! önök tudják, hogy a békét nem szokás kérni, de ki kell harcolni, és ez nem lehetséges csupán jelszavakkal. Minden attól függ, hogy ki áll a nép élén, milyen zászló alatt egyesül a nép, hogyan fejlődik a nemzetek közötti barátság. Nagyon örülünk annak, hogy ma Itt vagyunk önökkel. Határtalanul hiszünk Csehszlovákia Kommunista Pártjában, bízunk Központi Bizottsága bölcsességében. Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjuk Központi Bizottságának élén a csehszlovák népnek olyan hűséges fia áll, mint Antonín Novotný. Üdvözöljük őt és mindig megtartjuk a barátságot kommunista pártjaink és országaink népei között. Ügy hiszem, elvtársak, hogy ez mindannyiok előtt teljesen világos. (A helyeslés felkiáltásai, éljenzés, „Éljen a CSKP" „Éljen Hrusjenzés. Éljen a béke! kiáltások.) Elvtársak! Országaink népei között a barátság nagyon régi keletű és még jobban megszilárdu't a második világháború idején. Klement Gottwald, a dolgozó nép hű fia erősítette és szilárdította ezt a barátságot. Amikor Gottwald elvtárs eltávozott körünkből, a kommunista párt továbbra is megtartotta és szilárdította kommunista pártjaink és országaink népei közötti barátság dicső hagyományait. És mi ezt a barátságot szüntelenül szilárdítani fogjuk és senkinek sem engedjük meg, hogy megbontsa. Elvtársak! Amikor Magyarországon kitört az ellenforradalom, ellenségeink nem egyszer kérdezték önmaguktól: a cseheky a szlovákok, kit fognak támogatni? (a teret hangos nevetés tölti meg). Mi valamennyien tudjuk, hogy az ellenség elszámította magát, hogy csalatkozott reményeiben. (Lelkes taps, „A kommunista párttal előre a kommunizmus győzelméért" jelszó hangoztatása.) Elvtársak! Önök nevetnek és tni mindannyian kinevetjük ellenségeink reményeit és számításait. Reményeik szétfoszlottak mint a szappanbuborék. Amíg szilárd a kommunista vezetés országukban és a mi országunkban is, amíg szilárd a kommunista vezetés minden szocialista országban, addig az ellenség reményei nem teljesednek be. (A teret lelkes éljenzés és „Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja" jelszó hangoztatása tölti be a helyeslés jeléül.) Drága Barátaim, önök ugye ismerik a Szovjetunió Kommunista Pártja plenáris ülésének határozatát — hiszen nem titok, mi magunk hoztuk nyilvánosságra. Amint mondani szokás, a jő nyájban kerge birka nálunk ás akadt, akadtak olyan emberek, akik el akarták foglalni pártunkban és államunkban a kulcspozíciókat, hogy letérítsék a pártot a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán kitűzött útról. És azt is tudják, hogy mi lett ennek a vége. Szokás-mondás, hogy a kerge birkát farkánál fogva kidobták a nyájból. Csehszlovákia kommunista Pártja teljes mértékben támogatta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozatát. Ez pártjaink mély barátságát és a marxizmus-leninizmus szilárd alapjain nyugvó, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa álta! kitűzött feladatok mély megértésén alapuló barátságot biz ítja. Ezt az álláspontot támogatni íogjuk a jövőben is. Elvtársak, tagja voltam a katonai tanácsnak azon a fronton, ahol a háború idején a fasizmus ellen harcoltak katonáik, a bátor csehszlovák harcosok. Először csak egy zászlóalj, aztán egy brigád, végül egy egész hadtest. Dicsőségesen küzdöttek a 4 0 J S Z 0 19>». július 11. csehszlovák nép fiai. Emlékszem a Harkov és Kijev melletti kegyetlen harcokra,- ahol súlyos csapásokat mértek a közös ellenségre. Az ellenséggel folytatott harcokban tovább fejlődött és erősödött szilárd alapokon nyugvó barátságunk. Vérrel van pecsételve ez a barátság, melyet nemzeteink közös ellenségünk, a fasizmus elleni küzdelmekben ontottak ki. Harcolunk a békéért és soha nem lankadunk ebben a harcban. Megteszünk mindent, hogy ne legyen háború. És ezt nem azért tesszük, mintha gyengék volnánk, ahogyan ezt több buta ember állítja. Nem. Nem gyengeség ez, mi azt nem ismerjük. A józan ész és a meggyőződés, hogy győzünk, vezet bennünket ezen az úton. Ehhez nagy erőre, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség és a tudósok szilárd felzárkózottságára van szükség, akik nem sajnálják erejüket, csakhogy szolgálhassák a szocializmus nagy müvét. És mi győzni fogunk. Az amerikai pénzharácsolók aranynyal teli zsákjaikon ülnek, de nincs biztonságuk, nincs nyugalmuk. Egy pillanattal ezelőtt közös megértésben együtt énekeltük minden ország munkásságának dicső himnuszát az — Internacionálét. E himnusz szent szavaira gondolunk: „...és nemzetközivé válik holnapra a világ." Hisszük, hogy a munkásosztály jogaiért folytatott harcában győzni fog. Igaz, felvetődik a kérdés, hogy kitörhet-e a háború. Mi megteszünk mindent, hogy ne törjön ki. De Önök tudják, hogy nem függ minden tőlünk. Ezért a közmondás szerint: Segíts magadon, az isten is megsegít. Ha kutyák között kell élned, legyen nálad bot. Hogy miért vagyunk nyugodtak és magabiztosak? Azért, mivel óriási, szilárdan felzárkózott erőkre támaszkodunk. Mondhatnám úgy is, hogy jó hadseregre. De nemcsak hadseregre, hanem az egész világ békeerőire. („Éljen a Szovjetunió" felkiáltások) Szilárdan kijelentjük, hogy Csehszlovákia nyugati határait, de nemcsak Csehszlovákia, hanem Lengyelország és a szocializmus többi országainak határait úgy fogjuk védelmezni, mint saját határainkat, ha közülünk bárkit is megtámadna az ellenség. (Viharos, hosszantartó taps, a jelenlévők tízezrei éltetik a szovjet hadsereget.) De erőinket sohasem használjuk fel támadásra. A támadó visszaverésére használjuk fel. Amint tudják, figyelmeztettük a támadókat, amikor — Anglia, Franciaország és Izrael — megtámadták Egyiptomot. Ez lehűtötte a forró feieket. Önök tudják, hogy nem akarunk háborút, de nem lehetünk teljesen gondtalanok. Ügy hiszem, hogy ez mindenki előtt világos. (Helyeslő taps és kiáltások.) Drága Elvtársak, a legjobbakat kívánom önöknek munkájukhoz és életükben. Ügy látjuk, egész jól megy a sorsuk. Jól dolgoznak, és az életszínvonal magas. Munkások, dolgozó emberek gyűltek itt össze, én magam is munkás voltam. Az apám bányász volt, én mint fiatal fiú üzemben dolgoztam és amikor felnőttem, beléptem a bányába. Tehát tudom, mi a nehéz bányászmunka. És annak ellenére, hogy ma jő életük van, ki ne szeretné, hogy még jobb legyen. Mi is ezt kívánjuk önöknek, ezt kívánjuk minden munkásnak, minden dolgozónak. Ezért újabb sikereket kívánunk munkájukhoz, a dolgozók jólétéért végzett munkához. Együtt fogunk dolgozni, kicseréljük tapasztalatainkat, tudományos ismereteinket, találmányainkat. Dolgozni fogunk, hogy az élet még szebb legyen. És meg vagyunk győződve arról, hogy népük, munkásosztályuk, a dolgozó parasztság és értelmiség kommunista pártjuk és Csehszlovákia kormánya, a Nemzeti Front minden pártja ugyanezt akarják és ugyanerre törekszenek. Mindannyiuknak további nagy sikereket kívánunk. Éljen a Szovjetunió és Csehszlovákkia nemzetei között az örök, megbonthatatlan barátság i (Éljenzés, a Szovjetuniót, a szovjet népet és a Szovjetunió Kommunista Pártját éltetik.) Viszontlátásra drága elvtársak! (A Szovjetunió párt és kormányküldöttségének tagjai, a CSKP vezető funkcionáriusai és a Csehszlovák Köztársaság kormányának képviselői a teret betöltő szűnni nem akaró éljenzés közepette hagyják el az emelvényt, hogy beszálljanak a vonatba.) Jtepkeé/mM tí($mtm Országunk nyugati határától a keletiig nincs egyetlen olyan falu vágy város, melynek lakói ezekben a napokban ne készültek volna örömmel szeretett szovjet vendégeink fogadtatására. Amerre csak utaztunk, minden faluban csehszlovák-szovjet lobogók, virágok, transzparensek és rajtuk mindenütt a Gottwaldi eskü: „Örök időkre a Szovjetunióval", Ez a jelszó ma már mély vákia népe iránt. — Többek között ezeket mondja Hruscsov elvtárs, de beszédét többször kénytelen abbahagyni, mert a tömeg ajkáról egy hangként repül feléje: Éljen a Szovjetunió, éljen Hruscsov és Bulganyin elvtárs, örök időkre a Szovjetunióval, éljen és virágozzon a csehszlovák - szovjet barátság, békét az egész világnak és hasonló jelszavak, melyek szívek mélyéből sza-- .r sw IÉÉ | • 4* mm mmk Mmim m nrji . h • ťt [ť* ľ * ' " dt«sMíí' « ' t ' : llHM IN. Sz. Hruscsov elvtárs a vonat ablakából köszönti a szovjet küldöttség fogadtatására összegyűlteket gyökeret vert a szívekben, ahonnan testvéreink, a szovjet nép iránt érzett mély szeretetet semmi sem tépheti ki. Hazánk népének a. Szovjetunió iránti megbecsülése már országunk legkeletibb határállomásán, Csernőn bebizonyult, ahol Hruscsov és Bulganyin elvtársak először léptek csehszlovák földre. S innen népünk ragaszkodó szeretete végig kísérte őket Prágáig, hazánk fővárosáig. Otjuk közben nem volt egy kilométeres szakasz sem, ahol emberek, munkások ne vártak volna rájuk. Már a kora reggeli órákban teherautók, autóbuszok hosszú sora vette irányát Csernő felé. Terebesröl, Nagymihályról, Királyhelmecröl, Zétényböl, Bottyánból ezer számra jöttek üdvözölni Hruscsov és Bulganyin elvtársakat a szövetkezeti tagok, munkások, pionírok. Ünneplőbe öltözött emberek tömege, lányok és fiúk népviseletben, fehér inges piros nyakkendős pionírok, virágcsokrokkal a kezükben kedden már a kora reggeli órákban várták a különvonat érkezését. 8.30-kor a sokezres tömeg meg nem szűnő tapsa és ujjongása közepette Jutott be a különvonat, melynek 6. számú vagonjából Hruscsov és Bulganyin elvtársak integetnek mosolyogva. A CSKP KB első titkára, Novotný elvtárs szorítja először keblére a kiszálló vendégeket. Barátságos csók és forrd ölelés következik, majd ősi szláv szokás szerint a szentmarjai szövetkezet népviseletbe öltözött elnöke, Zelenák József és Kvocskai Mária a királyhelmeci 11-éves iskola tanítónője kenyérrel és sóval fogadják a szeretett vendégeket. Hruscsov és Bulganyin elvtársak ellépnek a dísszázad előtt, melynek fegyveres tagjai, mint a fenyők állnak feszesen, mozdulatlanul. — Hej, de meleg van itt. Nálunk Moszkvában csak 13 fok meleg volt tegnapelőtt és az emberek kabátban járnak — mondja Hruscsov elvtárs Novotný elvtársnak és zsebkendőjével megtörli homlokát. A vendégek még fel sem léptek az emelvényre, és a körülálló tapsoló tömeg legfiatalabbjai, a kis pionírok már nyújtogatják is virágcsokrokkal teli kezüket az emelvény felé. Megható pillanat volt, amikor Hruscsov és Bulganyin elvtársak átvették tőlük a virágokat és kezet szorítottak velük. A várva-várt vendégeket Novotný elvtárs üdvözli egész Csehszlovákia népének nevében. Utána Hruscsov elvtárs lép a mikrofonhoz. — Ha őszintén akarok beszélni, egy dolog nyugtalanít bennünket, vajon sikerül-e kifejeznünk a testvéri barátság és szeretet mindazon érzéseit, amelyeket a Szovjetunió népei táplálnak Csehszlokadtak az ajkakra. Csehszlovákia népe, szlovákok, magyarok, ukránok ezen a fogadáson egy emberként örültek. Ezt a pillanatot bizony senki sem szalajtotta el, hogy meghallgathassa a vendégek beszédét. Még a lacikonyhák Jehérbe öltözött szakácsai is otthagyták csóvg}papot, sátrat, és ők is ott szorong tak a tömeg között. Kinek is jutott volna ebben a pillanatban eszébe, hogy enni is kell. Majd a virágokkal feldíszített csernői állomás peronján a tömeggel megtelt térségen elnémult minden, Pionírok köszöntik Hruscsov és Bulganyin elvtársakat mert felhangzott nz Internacionálé, az egész világ kommunistáinak és haladó érzelmű dolgozóinak himnusza. Uiána újra tapsvihar, virágesö repült a vendégek felé. Ezután a küldöttség beszállt a különvonatba, mely lassan elindult fővárosunkba, Prágába. Nyitott ablakaiban ott integetnek az ünneplő tömegnek a mosolygó arcú Hruscsov és Bulganyin elvtársak, még akkor is, amikor a szerelvény kifut az állomásról. — Életem legboldogabb, felejthetetlen pillanata volt ez a nap — mondja egy környékbeli juhász, aki kalapjával még akkor is integetett, amikor a vonat már messze járt. Egész közelről láttam őket, — dicsekszik boldogan ismerőseinek, mikor hazafelé indul. Hát igen, Zelenák József, Kvocskai Mária. Kovács Lajosné, Varga József és még sok ezren nem könnyen felejtik el ezt a kedves találkozást. Eljövünk tőlük elbúcsúzni Csernőre majd akkor is, hä hazájukba visszatérőben lesznek, mondják többen is a körülállók, akik még hosszú percekig ott álldogállnak az állomás peronján. Valahogy senki sem akar hazamenni azonnal. Nem könnyen nyugszanak bele, hogy ilyen rövid volt ez a kedves találkozás. Sokan gyalog jöttek el, öregek, fiatalok, most már van idejük hazatérni. S a különvonat feldíszített állomásokon keresztül, amelyeken pionírok állnak virágokkal, transzparensekkel sorfalat, Kassa felé robog. Szerdahelyen, Borsiban, Csergőn, Mihályiban és a legkisebb állomásokon is ezer számra integetnek feléjük a kora reggeli óráktól várakozó emberek. A% aranysárga búzatáblákon, aratók integető csoportjai tekintetükkel sokáig kísérik a béke és a barátság küldötteit hazánkban. Hidakon és a vasútvonal melletti épületeken zászlókat, transzparenseket lobogtat feléjük a szellő. A kassai állomás épületének falán óriási belükkel ez a felirat van: Dobro pozsalovaty, vagyis' Isten hozott benneteket. Az állomás előterében pedig tízezres tömeg, újra virágcsokrok, éljenzés, tapsvihar. Hruscsov, Bulganyin és Ivascsenko elvtársak Ukrajnából hozott mezei és kerti virágokból font csokrokat osztogatnak a körülálló tömegnek. Elteszem emlékbe, — szorítja kebléhez egy kislánykát tartó anya és mosolygó arccal kiáltja Hruscsov felé: szpasziba. Hruscsov elvtárs mosolyogva integet feléje válaszul. Szinte nehéz szavakkal leírni azt a forró lelkesedést és érzelmeket, melyek ezen a fogadtatáson megjelent tízezrek lelkében lakoztak. Forró és soha meg nem szűnő szeretet a Szovjetunió iránt. így lehetne jellemezni egész Csehs

zlovákia lakosságának érzelmeit, melyet minden kis faluban, városban, áll

omás

on tapasztaltam a tömegek között. Spišská Nová Vesen zuhog az eső, de a pályaudvart megszálló embertömeg egy tapodtat sem tágít. Hisz hogy is mennének, mikor ők a szovjet vendégeket jöttek fogadni. Esőköpenyegek alá bújva türelmesen várják, míg befut a két vonat, utána a mennydörgést túlharsogva felzúdul az óriási hurrá és a zenekar üdvözlő indulója. Hruscsov és Bulganyin elvtársak az ablakban állva integetnek a tömegek felé. Es így megy ez állomásról állomásra. Csorbánál nyaralók sorJala, köztük külföldi vendégek, elragadtatásának hangját váltja ki az átfutó vonat. A pályatesttől vagy kétszáz méternyi távolságban, a hegyoldalról, mint a pipacsok és búzavirágok, integetnek fehér keszkenőkkel és piros nyakkendőkkel az apró pionírok, lányok és fiúk a vonat felé. Aztán újabb állomás következik. Liptovský Mikulás, majd Ružomberok. A különvonat utasai most mind az ablakhoz tódulnak, hogy megpillanthassák Szlovákia Kommunista Pártiának bölcsöhelyét, az erdőkkel övezett Lubochňát. A 25. kanyaron túl a Vág baloldalán motorkerékpárosok állnak készenlétben, S ahogy melléjük ér a különvonat, vagy száz motorkerékpáros megindul a pályatesttel egy vonalban haladó országúton, oly gyorsan, mint a vonat. Díszkíséret. A vonat utasai melegen tapsolják meg őket. Žilinán 50—60 ezres tömeg gyűlt össze a pályaudvar előtt. Kék ingben ott állnak a Kysucké Nové Mesto-i golyóscsapágy-gyár fiataljai, akik virágcsokrokkal jöttek el a fogadtatásra. A 138 közül itt van mellettem František Vrável, František Planka, Emilian Hrabovsky, Vilma Gosnicová, akik figyelmesen hallgatják Ivascsenko elvtársnő rövid üdvözlő beszédét. Ezek a fiatal CSISZ-tagok nem üres kézzel jöttek a kedves vendégeket fogadni. Hétmillió korona értékű kötelezettségvállalást is hoztak magukkal, melyet a VIT és a vendégek érkezésének tiszteletére tettek. A sztálingrádi, olomouci utcákon és a sztálingrádi téren a hullámzó tömegből virágesö repül az emelvényen álló vendégekre. A levegőt újra meg újra hurrá és éljen kiáltások rázzák meg. Mikor vége van az ünnepélyes fogadtatásnak, senki sem mozdul helyéről, Még várnak, éljeneznek, tapsolnak. Az Internacionálé után még Hruscsov elvtárs lép a mikrofonhoz. Arcán szinte látszik, mennyire megfogta ez a szívélyes és forró fogadtatás. Beszél ö is. Szavaiból a Kysucké Nové Mesto-i CSISZ-tagok csak annyit értenek: örülünk, drága elvtársak, ennek a forró fogadtatásnak. Üjra éljen és hurrá. Háromnegyed óra múlva a vonat Zilináról ismét megindul a kedves vendégekkel azon az úton, amelyen 12 évvel ezelőtt a győzelmes szovjet hadsereg vonult át, maga előtt hajtva az ellenséget, egymás után szabadítva fel hazánk városait. Žilinán a fiatalság nem ment a fogadtatás után haza. Ifjúsági népi mulatságot rendeztek a CSISZ parkjában, hogy e nagy napot, a szovjet vendégek érkezését még egyszer szórakozással is megünnepeljék. Horváth Wfľta