Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-10 / 190. szám, szerda

Á nemzetek nem tűrik az atomfegyverek betiltásának halogatását V. A. Zorin követeli az atomfegyverek és az atomfegyver-kísérletek betiltását London. (ČTK) — Az Egyesült Nemzetek Szervezete leszerelési bizottságának július 8-i ülésén V. A. Zorin, a Szovjetunió képviselője mondott beszédet. Megállapította, hogy az albizottság már elérkezett azon kérdés lényegéhez, hogyan oldja meg az atom- és hidrogénfegyverek betiltásának feladatát és milyen intézkedéseket kell ez irányban megvalósítani a részleges leszerelés keretében, milyen lépést kell elsőként foganatosítani, hogy gátat vessenek a további lázas atomfegyverkezésnek. V. A. Zorin hangsúlyozta továbbá, hogy jelenleg meg van a reális lehetősége annak, hogy egyezményt érhessenek el az alapvető intézkedésekre nézve a részleges leszerelés tekintetében, természetesen amennyiben a tárgyalások résztvevői hasonló jóakaratot fognak nyilvánítani, mint azt eddig a szovjet küldöttség tette. Sajnos azonban — folytatta V. A. Zorin — az atomkérdés radikális elintézésére irányuló szovjet törekvés nem talált a tárgyalások többi résztvevőjének támogatására. Ez arra késztet bennünket, hogy törekedjünk a probléma legalább részleges megoldására. 1. Az atom- és hidrogén fegyverkísérletek beszüntetése. A Szovjetunió egyezményt javasol a kísérletek azonnali beszüntetésére két vagy három évi időtartamra, valamint nemzetközi ellenőrzés létrehozására, amelynek keretében a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia területén és a Csendes-óceán térségében ellenőrző állomásokat állítanának fel. Azonban mit javasolnak a nyugati hatalmak? Kijelentik ugyan, hogy elvben hajlandók beleegyezni az atomfegyverkísérletek ideiglenes beszüntetésébe. Azonban hozzájárulásukat különféle feltételekhez és kikötésekhez kötik, amely?k gyakorlatilag semmissé teszik beleegyezésüket. Saját nem reális álláspontjukról még azt javasolják, hogy a kísérleteket csupán 10 hónapra függesszék fel, aminek nem lehet semmi befolyása az atomfegyverkezésben folytatott versengés2. Az atomfegyverek gyártásának beszüntetése, készleteik megsemmisítése és azok kivonása az államok fegyvertárából. A Szovjetunió állást foglal az atomháború veszedelmének reális és nem fiktív kiküszöbölése mellett. Amenynyiben a nyugati hatalmak nem hajlandók e pillanatban beleegyezni ilyen világos megoldásba, a Szovjetunió a nyugati hatalmakkal együtt hajlandó olyan kötelezettséget magára vállalni, hogy megtesz minden tőle telhetőt egyezmény elérésére az atom- és hidrogénfegyverek teljes betiltására, az államok fegyvertárából való kivonására, a gyártás beszüntetésére és fegyverkészletek megsemmisítésére vonatkozólag. Milyen álláspontra helyezkednek e kérdésben a nyugati hatalmak? A nyugati hatalmak a hadi célokra szánt hasadó anyagok gyártásának beszüntetésére vonatkozó javaslatra korlátozódnak, és egyúttal elutasító álláspontra helyezkednek az atomfegyverek betiltásáról és az államok fegyvertárából való kivonásáról szóló egyezményt illetőleg. 3. Az atomfegyverek alkalmazásának eltiltására vonatkozó kötelezettség A Szovjetunió azt javasolja, a hatalmak ünnepélyes fogadalmat tegyenek, hogy semmiféle fajtájú atom- vagy hidrogénfecjyvert nem fognak alkalmazni katonai célokra. A szovjet javaslat szerint az atomfegyverek használatát betiltanák. Milyen álláspontot foglalnak el e kérdésben a nyugati hatalmak? A nyugati hatalmak nem hajlandók feltétlen kötelezettséget vállalni arra nézve, hogy nem fognak atomfegyvereket használni, mert ezt a fegyvert „megfélemlítő" eszközként használják. A szovjet küldöttség annál inkább múlhatatlanul szükségesnek tartja minden törekvéssel odahatni, hogy kölcsönösen elfogadható álláspontot dolgozzanak ki az atom és hidrogénfegyverek használatának betiltását illetőleg. A szovjet kormány a jelenlegi helyzetet józanul ítéli meg és ugyanolyan álláspontot foglal el mint azelőtt, vagyis hogy az atom- és hidrogénfegyverkísérletek azonnali betiltása két-három évi időtartamra a nemzetközi ellenőrzés bevezetésével együtt első reális és teljesen megvalósítható lépést jelent a lázas atomfegyverkezés beszüntetéséhez. Az ezen kérdésről szóló egyezmény elérése nem függhet más egyezményektől, ellenkezőleg meg kell nyitnia valamennyi a leszerelésre vonatkozó részleges intézkedésekről szóló egyezmény gyors elérésének útját. Az, hogy az államok magúkra vállalnák azt a kötelezettséget, hogy nem fogják használni ezeket a fegyvereket, minimális követelmény a részleges leszerelésre vonatkozó bármilyen egyezmény elérésére. E kérdés megoldásának halogatását nem lehet megengedni és a viiág népei ezt nem tűrik. A szovjet kormány j

egyzéke a Német Szöve

ts

égi Köztársaság kormányához A gazdasági kapcsolatok fejlesztése Ä JÓVISZONY ALAPJA Moszkva (TASZSZ) — Amint ismeretes, a szovjet kor- technikai együttműködés kérdéseinek megtárgyalását ilmány május 23-án a Német Szövetségi Köztársaság kor- letőleg a Német Szövetségi Köztársaság kormányának mányához jegyzéket intézett a Szovjetunió és a Német nézete szerint eddig a két fél nem jutott teljes megSzövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztése és egyezésre. Ezzel kapcsolatban a Német Szövetségi Köztárjavítása kérdéseire vonatkozó kormánytanácskozások meg- saság kormánya válaszában elutasítja a tudományos és rendezését illetőleg. i technikai együttműködés és a kulturális kapcsolatok kérA Német Szövetségi Köztársaság kormánya június 8-i désének kivizsgálást. . válaszában nyilatkozott az ezt megelőző levélváltásra N. A Német Szövetségi Köztársaság kormanyanak jegyzeA. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és - « .S^^^gáÍTtÄ K. Adenauer szovetsegi kancellar kozott es kifejezte ^ elöterjesztik a rep

atriációra vonatkozó egyezmény megegyetértését azzal, hogy a tárgyalások során vizsgáljak kötésének k

érdését. meg a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió v S

z szemjonov, a Szovjetunió külügyminiszterének heközötti kereskedelem fejlesztésének és a konzuláris i

y

ettese július 6-án fogadta W. Haasét, a Német Szövetegyezmény megkötésének kérdését. A jegyzék a továb- ségi Köztársaság szovjetunióbeli nagykövetét, és átadta biakban megállapítja, hogy a kulturális, tudományos és neki a szovjet kormány következő szövegű válaszát: amiről már szó volt a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségével folytatott moszkvai tárgyalások során 1955. szeptemberében. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy a A Szovjetunió kormánya abban a törekvésében, hogy konkrét lépéseket tegyen a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok javítására N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének K. Adenauer szövetségi kancellárhoz intézett üzenetében, valamint 1957. május 23-i jegyzékében kifejezte elgondolásait arról, hogy a két ország közötti kölcsönös kapcsolatok milyen kérdéseit kellene mérlegelni a kormányküldöttségek tervezett moszkvai tárgyalásai során. A következő kérdéseket vetették fel: a kereskedelmi, tudományos, technikai és kulturális kapcsolatok fejlesztése, valamint a konzuláris konvenció megkötése. A szovjet kormány e kérdések megvitatására irányuló javaslatában abból indult ki, hogy a kérdésekben a pozitív eredmény elérése mindkét félre előnyös lenne, és egyenlőképpen megfelelne mindkét ország érdekeinek. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának június 8-i jegyzékéből kitűnik, hogy a Német Szövetségi Köztársaság lényegében egyetért a két ország kormányküldöttsége moszkvai tanácskozásának megrendezésével. A Német Szövetségi köztársaság egyetért ugyan a kereskedelem további fellendítése kérdéseinek, valamint a konzuláris jogok biztosításának megtárgyalásával, azonban ezenkívül előterjeszti a repatriáció kérdését, és teljesen mellőzi a két ország közötti kulturális kapcsolatok fejlesztésének kérdését. A Német Szövetségi Köztársaság jegyzékéből arra lehet következtetni, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya megkísérli, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei közötti tanácskozásokat még olyan már ň Ü J szö 1957. július 10. elintézett kérdésekben is, mint amilyen a kereskedelem fejlésztese és a konzuláris jogok biztosítása, bizonyos mértékben a repatriáció kérdéseiben támasztott bizonyos feltétel előzetes jóváhagyásához kösse. A kérdés ilyen szövegezésével természetesen nem lehet egyetérteni, mert a két fél között a tárgyalásokra vonatkozólag megkötött egyezmény annyit jelent, mint törekedni azon kérdések megtárgyalására, amelyeket szükséges kivizsgálni, hogy megoldást érjenek el. Kétséget kelt egyúttal a Német Szövetségi Köztársaság kormányának azon kísérlete, hogy csökkentse oly kérdés jelentőségét, mint amilyen a kereskedelmi kapcsolatok fellendítése. A szovjet kormány, amint ismeretes, amikor a Szovjetunió és a Német Szövetségi köztársaság kereskedelmi és más gazdasági kapcsolatainak fellendítését javasolja és ezt a kérdést a tárgyalások során való mérlegelésre előterjeszti, abból indul ki, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fellendítése a két állam közötti kapcsolatok alapját képezi és nagy jelentőségű a nemzetek békéjének és együttműködésének megszilárdítására. Amennyiben az államok vezető tényezői a kölcsönösség alapján mindenféle megkülönböztetés nélkül nem törekszenek a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, annak ellenére, hogy erre megvannak a tárgyilagos kedvező lehetőségek, ezt nem lehet másképp felfogni, mint hogy nem akarnak valóban hozzájárulni az államok közötti ezen kapcsolatok fejlesztéséhez. Ami a német polgárok hazatérítésének kérdését illeti a Szovjetunióból, a szovjet kormány álláspontját e kérdésben kellőképpen megvilágította a Szovjetunió kormányának 1957. május 23-i jegyzéke. A jegyzék megállapítja, hogy a szovjet kormány teljesen befejezte a szovjet nép ellen elkövetett gaztettekért annak idején elítélt német polgárok repatriálását, Szovjetunió kormánya nem ismerte el és nem ismerheti el jogosultnak a Német Szövetségi Köztársaság kormányának azon kísérletét, hogy e kérdésben a német fél érdekeinek egyedüli képviselőjeként lépjen fel, mert a Szovjetunió erre vonatkozólag megegyezéssel lépett a másik német állammal — a Német Demokratikus Köztársasággal, — melynek moszkvai nagykövetsége szintén résztvesz a német polgárok repatriálásában. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya előtt (kétségkívül ugyancsak ismeretes, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság Vöröskereszt társaságai között nemrégen külön egyezmény jött létre, amely megállapítja a két fél együttműködését, mind a Szovjetunió polgárainak, mind a német polgárok hazatérítésére irányuló törekvés tekintetébén. Ez természetesen nem zárja ki, hogy vagy az egyik, vagy a másik félnél bizonyos gyakorlati kérdések merülhetnek fel egyes német polgárok hazaszállításánál a Szovjetunióból, valamint az elhurcolt szovjet polgárok hazautazásával kapcsolatban a Német Szövetségi Köztársaságból, és" hogy ezek a kérdések a jövő tárgyalások során a kivizsgálás tárgyát képezhetik. A Szovjetunió kormánya úgy véli, hogy a felvetett kérdések megvitatásának sorrendjét közvetlen a két ország kormányküldöttségei állapítják meg. A Szovjetunió kormánya elvárja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya közli azt az időpontot, amely számára elfogadható lenne a tárgyalások megkezdésére. Moszkva, 1957. július 6. A Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági versenye I szocialista állam alapvető gazdasági törvénye, hogy a lakosság növekedő igényeinek egyre teljesebb kielégítésére törekszik. Ennek a kielégítésnek a mértékét az egyes ipari és mezőgazdasági cikkek mennyiségének s a lakosok számának arányából lehet megállapítani; vagyis abból, mennyi jut az illető cikkből egy főre. A Szovjetunió a cári Oroszországtól elmaradt ipart és mezőgazdaságot örökölt, ám aránylag rövid idő alatt megközelítette a fő nyugati államok termelését. A hatodik ötéves terv újabb nagy feladatot ró a mezőgazdasági dolgozókra: hogy az Egyesült Államokat, a legfejlettebb kapitalista államot elérjék és túlszárnyalják az egy főre eső tej-, hús- és vajtermelésben. A feladat nagyságát csak akkor tudjuk méltóképpen értékelni, ha összevetjük a két állam helyzetét e téren. A múlt éy adatai szerint Amerikában az évi termelésből 102,3 kg hús, 343 liter tej, és 3,8 kg vaj jutott egy lakosra. Szovjetunióban ezek a számok sokkal kisebbek. Náluk egy főre csak 32,3 kg hús, 205 liter tej és 2,08 kg vaj jutott. A vajtermelésben már ugyan nem nagy a különbség és ez év végéig ki is egyenlítődik. A tejtermelésben már nagyobb az Egyesült Államok előnye, de a Szovjetunió a jövő év végéig ezt is behozza. A legtekintélyesebb feladat a hústermelés növelése terén vár a szovjet mezőgazdaságra. Ennek megoldását az elkövetkező öt évben akarják elérni. A Szovjetuniónak eszerint három és félszeresére kell növelnie jelenlegi hústermelését. Az átlagos tejhozammal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az magasabb, mint az adatokból kitűnik; a Szovjetunióban ugyanis az általános tejhozam kiszámítására nem csupán a fejőstehenek számával, hanem a hizlalt tehenek számát is hozzávéve osztják el az országos tejtermelésben. Ha úgy számítanák, mint az USA-ban, természetesen magasabb volna ez a mutató is. A szovjet mezőgazdaságnak ezen merész célkitűzései méltán felhívták az egész világ figyelmét. Sokan csak csodálkoztak rajta, néhány szakember kétségeit fejezte ki, egyesek azonban egyenesen megvalósíthatatlannak minősítették azt. Ám ezek az emberek keveset tudnak a szovjet népről, nem ismerik annak a rendszernek óriási előnyeit, amely a széles tömegekre s azok kezdeményezésére épít. Ez a terv nem délibáb, mert pontos számítások előzték meg, és nem fér kétség hozzá, hogy megvalósul. áW sak néhány mozzanatot említünk, amelyek lényegesen befolyásolják majd a szovjet állattenyésztés fellendülését. Annak ellenére, hogy a szovjet mezőgazdasági dolgozók és szakemberek már régebben törekedtek az állattenyésztés hatékonyságának növelésére, ezen a téren még mindig tekintélyes tartalékaik vannak. 1956-ban például a Szovjetunió 2 miliió 600 ezer tonna húst termelt. Ugyanabban az évben az Egyesült Államok ugyanolyan mennyiségű vágóállatból 5 millió és 500 ezer tonna húst termelt. Ezek szerint a Szovjetunióban a vágásra szánt állatoknak nem volt meg a kellő súlyuk. Csupán ennek a fogyatékosságnak megszüntetésével sok hús jöhet a szovjet konyhára. Ezen felül csökken az állatnevelés önköltsége is. Szovjet szakemberek számítása szerint az átlag ötven kilós sertések húsa kitermelése mázsánként 795 rubel, a 100 kg-os sertések húsának mázsája csak 695 rubel költséget igényel. A szarvasmarhatenyésztés terén hasonló mozgalom indult. Csak olyan szarvasmarhát vághatnak le a jövőben amely már elmúlt tizennyolc hónapos és élősúlya meghaladja a 320 kg-ot. Ezzel az egy métermázsa súlygyarapodás önköltsége több mint 200 rubellel csökken. A nagy célkitűzés megvalósításának egy másik feltétele az állattenyésztésil alap bővítése. A nagyüzemi gazdálkodás előnyei az állattenyésztésben is érvényesülnek éppen úgy, mint a nemzetgazdaság minden más területén. Ezen alapul az az intézkedés, amely szerint a meg nem felelő anyakocákat is csak legkevesebb egyszeri malacozás után szabad levágni. Ezzel például a moldvai köztársasági Csadir-Umgszk járásban 53 ezer sertéssel bővítik majd sertésállományukat. A hústermelés növelése érdekében még jobban kiszélesítik a juhtenyésztést is nem csupán azzal, hogy bővítik a már meglevő farmokat, hanem újakat is létesítenek. A Szelszkoec Hozjajsztvo című folyóiratban számos kolhoz és szovhoz kötelezettségvállalását közölték a baromfitenyésztés fejlesztésére vonatkozólag is. Az állattenyésztés fejlesztésének kérdésével kapcsolatban szükségszerűen felmerül a takarmánykérdés is. Ez a kettő szorosan összefügg, az egyik bővítése megkívánja a másikét is. Nos, a Szovjetunióban valóban fokozzák a takarmánytermelést is. De nem kizárólag a vetőterület bővítésével, hanem elsősorban a magasabb hozammal, illetve jobb agrotechnikával, jobb földműveléssel. Fontos a takarmányok helyes megválasztása is. A kukorica után legelőnyösebb a takarmánykrumpli termelése, mivel ebből egy hektáron 4500 takarmányegység terem meg, míg zabból csupán 2520. A szovjet szakemberek és kísérleti állomások dolgozói azon dolgoznak, hogyan lehetne csökkenteni a takarmány termelésének önköltségét. F. Polianyi kiváló ukrajnai közgazdász kiszámította, hogy ha az ukrajnai szovhozok csak 10 kopejkával csökkentenék a takarmányegység önköltségét (ez pedig nem is sok) 70 millió rubelt takarítanának meg és a sertúshús termelési költségét kerek 10 százalékkal csökkentenék. Ezen néhány mozzanaton kívül még sok más módszert vezetnek be a szovjet gazdaságban, hogy merész tervüket valóra váltsák. így például új tehénkezelési módszereket vezetnek be, több farmot olvasztanak egybe, bővítik az állatállományt, stb. z amerikai Columbia Brodcasting System televíziós társaság munkatársa május 28-án a többi között közölte Hruscsov elvtárssal az amerikai szakemberek véleményét, amely szerint még egy államnak sem sikerült négy év alatt három és félszeresen növelni hústermelését. Tehát — szerinte — a szovjet terv nem reális. Hruscsov elvtárs így válaszolt: Ennek a kérdésnek a megoldásában egy egész ország kolhozparasztjai, munkásai, mérnökei, agronómusai vesznek részt. És meg vagyunk győződve róla, hogy megoldják. A maguk szakembereinek véleménye, akik tervünk teljesítését lehetetlennek mondják, részben megegyeznek a mi szakembereink véleményével. A mi közgazdászaink azt mondták nekem, hogy a hatodik ötéves tervünk megszabta feladat csupán 1975-ben valósítható meg. Nos, szemükbe nevetünk majd jóvendómondóinknak, a feladat ugyanis a kitűzött időpontig teljesítjük. Hruscsov elvtárs kijelentése nem alaptalan. A szovjet mezőgazdasági dolgozókba vetett hitét fejezi ki, akik biztosítékai annak, hogy a Szovjetunió 1961-ig eléri és túlszárnyalja az Egyesült Államokat az egy főre eső hús-, tej- és vajtermelésben. P. J. A szovjet sajtó a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének csehszlovákiai látogatáséról Moszkva, (ČTK) — Valamennyi szovjet központi lap július 9-i számában feltűnő helyen számol be a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének elutazásáról Csehszlovákiába. Jarovoj, az Izvesztyija különtudósítója a szovjet vendégek csehszlovákiai fogadásának előkészületeiről ír. A moszkvai Pravda, az Izvesztyija és a -Trud vezércikkben foglalkoznak a szovjet küldöttség csehszlovákiai látogatásával. A moszkvai Pravda, az Izvesztyija hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia vezető tényezőinek találkozása kétségkívül hozzájárul a szovjet-csehszlovák barátság, a szocialista tábor egységének további megerősítéséhez és a világbéke megszilárdításához. Ezen nagy elvek alapján sikeresen fejlődik a barátság és együttműködés Csehszlovákia és a Szovjetunió között — írja a moszkvai Pravda. A gazdasági együttműködés terén bővül és tökéletesedik a két ország iparának együttműködése és szakosítása, valamint a nemzetgazdasági tervek kölcsönös összhangba hozása, amely új jelenség a szocialista országok nemzetközi kapcsolataiban. A külpolitika terén a Szovjetunió és Csehszlovákia határozottan állást foglal a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a fegyveres erők és fegyverkezés csökkentéséért, az atomfegyverek s azokkal való kísérletek betiltásáért. A Szovjetunió és Csehszlovákia közötti barátság, — mely államok tagjai a varsói szerződésnek, — szilárd bástya az agresszorok fondorlatai ellen. A testvéri kapcsolatok Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja között évrőlévre erősödnek — írja vezércikkének befejező részében a moszkvai Pravda. Csehszlovákia kommunistái és dolgozói lelkesen helyeslik a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága júniusi plenáris ülésének határozatát. A Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti felbonthatatlan testvéri kapcsolatok a közös eszmeiségen, a teljes kölcsönös megértésen és a vélemények azonosságán alapulnak.