Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-09 / 189. szám, kedd

Erdőgazdálkodásunk néhány alapvető kérdéséről z erdőgazdálkodás mai társadalmunkban rendkívül fontos helyet foglal el. Hiszen az erdők nem csupán a fának népgazdaságunk egyik legfontosabb nyersanyagának kitermelésére szolgálnak,, hanem arra is, hogy a fák védjék a talajt, kiegyenlítsék a vizek elfolyását és javítsák az éghajlatot. Ezenkívül nagy szolgálatot teljesítenek egészségügyünk és az üdültetés szakaszán. Az erdők ugyanis éppen e fontos értékeiknél fogva — melyeket sokféle formában és határJalan terjedelemben nyújtanak — dolgozóink tulajdonát képezik. ERDŐINK MAI ÁLLAPOTA Az erdő, mondhatnánk úgyis, mint élő termelőeszköz, évenként hatalmas famennyiséggel gyarapodik, amelynek fejődését az erdőgazdálkodás irányítja. A faanyag termelése tehát az erdei csemeték minőségi és mennyiségi fejlődésének állapotától függ. A kapitalista tulajdonosok a dolgozók kizsákmányolásán kívül az erdőket sem kímélték. Indokolatlan Dusztításokat végeztek anélkül, hogy az erdőket felújították volna. Ezt igazolják azok a számadatok, melyek az 1920—1944-ig terjedő években 17 millió erdei méter fa kivágását jegyzik fel. Tehát többet vágtak ki, mmt amennyit az évenkénti gyarapodás kitett. Ezzel szemben 60 ezer hektárnyi területen pusztították ki az erdőket. Ezek a tények arról győznek meg, hogy a volt erdőtulajdonosok nem szívesen fektettek pénzt az írtások felújítására, rablógazdálkodást folytattak. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a kapitalista tulajdonosok az egészséoes vegyes erdőket egy fajtával igyekeztek kiegészíteni, csakhogy fokozzák bevételeiket. Nem volt tehát, fontos, hogy olyan fajtákat ültessenek ki, amelyek az adott talajösszetételhez mérten a legjobban fejlődnek. Ez a helytelen eljárás a múlt hete' ben bosszulta meg magát.A DÜHÖNGŐ VIHAR RENGETEG FÁT DÖNTÖTT KI az erdőségekben. Csupán a besztercebányai erdőkörzetben több mint 150 ezer köbméter fa értéktelenedett el a v'har pusztítása nyomán. Szólnunk kell azokról a károkról is, melye': éppen a fa fajtáinak helytelen kiválasztása folytán jelentkeznek ma erdőinkben. Ezek a károk a fa ellenségeitől, a kórokozó rovaroktól származnak. A Selmecbányái erdőkörzet vyhňei gazdaságában hozzávetőlegesen 100 hektár területen ítélték a kórokozók pusztulásra értékes fáinkat. Ez pedig — országos méretben is — igen nagy veszteséget jelent. Más vonatkozásban viszont hatalmas károk keletkeztek az erdők fő funkciójának vízgazdálkodás és klimatikus szerepük betöltésében is. Az erdő ugyanjs, mint a természet vízgazdálkodásának berendezése, magához vonzza a csapadékot, megakadályozza gyors elfolyását és folyamatosan elvezeti a vizet az alsó talajrétegekbe. Ezenkívül FONTOS SZEREPET TÖLT BE A KLÍMA KIALAKULÁSÁBAN IS éspedig nemcsak mint szélvédő, hanem mint a levegő nedvességének megtartása funkciójában. A múltban az erdők ezen feladatainak figyelmen kívül hagyása miatt ma számos körzetben harcot kell folytatnunk a tartós szárazság ellen. Ilyen körzethez tartozik Királyhelmec, Vágsellye és Ögyalla környéke is, ahol a szárazság, a csapadékhiány igen kedvezőtlenül befolyásolja a mezőgazdasági terméseredményeket. Vágsellye környékén azonban már hét évvel ezelőtt felismerték e károk eredetét és fásítással, szélvédő erdősávok kiültetésével megtették az első lépéseket az éghajlat megváltoztatására Ezek az eredmények különösképpen a farkasdi határban szembeötlők, ahol -először .fogtak hozzá az erdősávok létesítéséhez a járásban. Szelőcén ugyancsak példásan kiültetett fasorokat láthatunk. Ebben a határban második ötéves tervünk végéig az erdősített területeken több, mint kilencmillió, az erdőn kívüli területeken viszont. 20 MILLIÖ NYÁRFACSEMETÉT ÜLTETNEK KI Valaki azt gondolhatná, hogy ez a — leqaláfcb is a számadatok szerint — nagyarányú fásítás a mezőgazdaság rovására történik. Pedig nem így van. A fákat az utak, patakok, táblák mentén és olyan vizes, nedves területeken ültetik ki, amelyek arányleg kis területet foglalnak majd el. Mindenesetre ezzel a lépéssel, mint előbb említettem, a helyi szövetkezet rendkívül nagy gazdasági és anyagi előnyökre tesz szert. A fák esztétikailag is kellemessé és szebbé varázsolják ezt a viharok-szelek által annyit szenvedett vidéket. Mily hatalmas előnyei vannak az erdősávok kiültetésének és a fásításnak a hektárhozamokra is, arról gyakorlatból maguk a farkasdi EFSZ-tagjai is sokat tudnának beszélni. Az ő határukban például — az elmúlt öt évet véve alapul — az árpa hektárhozama átlag három mázsával, a kukoricáé kettő és féllel emelkedett. Növekedés tapasztalható a takarmányok és a többi növények hektárhozamainál is. Fekete mérnök, kutató, a Farkasdi Kísérleti- és Kutató Állomás vezetője megerősítette ezeket az állításokat és hozzátette, hogy ha a szomszédos Zsigárd és a többi községekben MEGÉRTIK A FÁSÍTÁS • JELENTŐSÉGÉT úgy egy évtized leforgása alatt rendkívül gazdag termelési lehetőségek nyílnak meg e környék lakosai számára. Mindenesetre ez a kezdeményezés megéri a fáradságot, mert soronkívül egyéb beavatkozás nélkül rendkívül gazdagon térití vissza a kiadásokat. Nagy előnye még, hogy a kiültetésben és az erdősávok, fák ápolásában e környék lakói a kísérletiés kutatóintézet dolgozóinak segítségére bizton számíthatnak. Az előbb elmondottakból világosan láthatjuk, hogy az erdősítéssel nemcsak közvetlenül az erdőkben, hegyekben lehet foglalkozni. A lehetőségek Szlovákia déli részén is adva vannak, Éppen ezért nem szabad elszalasztani az alkalmat és minden szövetkezetben, községben arra kell törektdniök a lakósoknak, hogy a fásítást tovább folytassák. Ezzel BELTERJESEBBÉ TEHETIK GAZDASÁGUKAT IS MEZŐés ésszerűen kihasználhatják- azokat a területeket is, amelyeken a gyorsnövésű nyárfák rövid évek múltán hatalmas erdősávokká terebélyesednek. Szlovákiában egyébként az erdősített területek meghaladják az egymillió 700 ezer hektárt, ami az egész terület mintegy 36 százalékát teszi ki. Ezekből a számadatokból úgy tűnik, mintha az erdősítésnek ez a fokozata eléqséges lenne népgazdaságunk különböző ágazatai szükségleteinek kie'égítésére. Ámde nem így van a. qyakorlatban. A kopár és ritka fásterületek megközelítőleg sem nyújtanak annyi famennyiséget, amennyit rendes körülmények között kitermelhetnénk. Ez az oka annak is, hogy a mai körülmények között komoly gondot okoz az épület-, tűzi- és egyéb fa beszerzése, ami után rendkívül nagy a kereslet. Ahhoz, hogy fa- és eqyéb feldolgozó üzemeinknek, a csalŕdi lakások építőinek kellő menynyiségű fa álljon rendelkezésére, szükséges, hogy terv szerint fejlesszük erdeinket. Ez az egyedüli kiút az eddig észlelhető faanyaghiány felszámolására. Szombath A. Időszerű kérdésekről Egész társadalmunk ügye TVT emzetgazdaságunk arányos fejlődésének biztosítása elsőrendű feltétele további előrehaladásunknak. Gazdaságunk egyik legfontosabb problémája a jelenlegi Időszakban a legfontosabb qazdasáqi ágak, elsősorban a szénbányászat, a radioaktív nyersanyagok fejtése és az építészet számára elegendő munkaerő biztosítása. A szén iparunk fejlesztésének legfontosabb nyersanyaga. Nincs gazdaságunknak egyetlen ágazata sem, ahol a szénfejtési terv nem teljesítése nem éreztetné káros hatását. Szénből nyerjük a villanyáram döntő részét, a kohászat, vegyiipar, közlekedés nnm létezhet szén nélkül, minden üzem mindennapi kenyere a szén, a háztartásokban, a kórházakban, intézményekben a szénellátás zavarainak kellemetlen következményei lennének a téli hónapokban. Ha nincs elegendő tartalékunk ebből a legfontosabb nyersanyagból, zavarok állnak be a termelésben, mindennek pedig kedvezőtlen kihatása van társadalmunk életére. Éppen ezért a szénbányászat elegendő munkaerővel való ellátása nem lehet csupán a nemzeti bizottságok toborzási dolgozóinak ügye. E feladat teljesítése megköveteli, hogy egész társadalmunk ügyévé váljék annál is inkább, mert a toborzási terv első félévi teljesítésében Szlovákia összes kerületei elmaradtak. Az első félévben a kerületi nemzeti bizottságok munkaerőügyi osztályainak szervezett toborzással 11145 dolgozót kellett volna megnyerniök a fent említett legfontosabb gazdasági ágak számára. Ezt a tervet mindössze 87,6 százalékra teljesítették. A szénbányák számára szükséges 5980 dolgozó helyett 5009 ember kapcsolódott be a bányamunkába. A bányászat ma hazánkban nemcsak a legfontosabb gazdasági ágazat, hanem egyike a legmegbecsültebb foglalkozási ágaknak is. Éppen ezért valamennyi kerület, járás és üzem becsületbeli feladata, hogy az első félévi lemaradást és a III. negyedévi feladatokat maradék nélkül, a megfelelő időszakban teljesítsék. Ezt követeli meg Az első lépések Poľanovcén — lőcsei járás — nagyon nehezen született meg az egységes földművesszövetkezet. A faluban sok olyan ember akadt, aki húzódozott a szövetkezeti gazdálkodástól. Hogy mennyire oktalan és alaptalan volt ez, mutatja a szövetkezet rövid kéthónapos, de annál eredményesebb gazdálkodása. A tagok az alakulás után azonnal építkezni kezdtek. Először a régi épületeket javították ki, ma már újak építésébe fogtak. Az állatállományuk is napról naphenük, 22 üszőjük. 4 kisborjújuk. 1 pár lovuk, 146 juhuk, 31 kisbárányuk, 40 sertésük, 19 szopósmalacuk és 270 csibéjük. A szövetkezeti tagok jó gazdálkodásáról tanúskodik az a tény is, hogy már ma több tejet szolgáltatnak be a közellátás céljaira, mint az egyénileg gazdálkodók. A pol'anovcei -szövetkezet eddigi szép eredményei újabb híveket szereztek a közös gazdálkodásnak. Novák Štefan, Chromča Ondrej, Hudý Ján és több más egyéni gazdálkodó lépett be a közösbe. ra gyarapszik. Van már 25 fejöste000©OOOGO0GXDGO0OOOQOOOO0OOO0O0GXDOO^ Leszállt az alkony , de az ólgyai határban még mindig duruzsolnak az aratógépek. A sötétszürke égbolton imitt-amott már halványan hunyorognak a csillagok. Fekete Gáspár, a csősz lassan baktat a dűlőúton. Bobi, a szürke farkaskutya piros nyelvét lógatva lohol előtte. Meg-megáll, visszapillant fáradtan, öregesen lépegető gazdájára. Három éve vigyázzák már együtt a határt. Összeszoktak, ismerik egymás szokásait. Gáspár bácsi tudja, ha Bobi megáll és halkan morog, ember jár a közelben. Ha pedig rövideket vakkant, nyulat sejt a' kukoricásban. Bobi szintén ismeri gazdája szokását. Tudja, hol tart pihenőt, hol szokott cigarettára gyújtani. Együtt örködnek, hogy tűz, rossz ember kárt ne tegyen a termésben. Jó barátok lettek, még beszélgetnek is együtt, már tudniillik úgy, ahogyan egy hűséges kutya és gazdája beszélni tudnak egymással. Ritka eset, hogy valakivel találkozzanak „őrjárat" közben, hogy szót válthasson az alacsony termetű Fekete Gáspár valakivel. De tartsunk velük. Kísérjük el őket a határba. Az esti homály szürkesége némán lapul a tájra. Gáspár bácsi egyforma léptekkel rója az utat. A hold is előkíváncsiskodik. Ezüstfényű sugara megvilágítja a fáradt, ezer ráncba szaladó arcot. Az élet alkonyával járó dér fehérre festette az orra alatt kunkorodó bajuszt, amely most a hold fényében szinte ezüstösen csillog. Öregnek szólítom. Gáspár bácsi pillanatokig hallgat. Megnyalja szája szélét, nagyot szippant a búza illatától balzsamos levegőből. — Nem is vagyok én olyan öreg. Mégcsak az ötvenhetediket taposom ... Utána mélyet sóhajt, majd megáll. 6

ÚJ szö 1957. július 9. A CSŐSZ — Leülhetnénk egy kicsit! Itt szoktam pihenni — és egy terebélyes útmenti fára mutat. Bobi már elheveredett a fa alatt. Ismeri a szokást... Fáradtan zökken Gáspár bácsi a száraz gyepre. — Tán már nem is élnék, ha nem jön ez a mai világ! Elhiszi-e? Bólintok. — Se födém, se jószágom nem volt! Csak a két kezem. Fonnyadt, reszkető tenyerét emeli felém. — Cseléd voltam! Szolga... Maga tán nem is tudja, mennyi nyomor, megalázás rejlik a szolga szó mögött... Nem tudtam, mit mondjak. Az öreg pedig így folytatta. — Ha nem untatja, egyet-mást elbeszélek az életemből. Virgonc szellő táncoltatja a fa leveleit. Az aratógépek búgását egészen idáig cipeli. Gáspár bácsi tűnődve hallgat egy ideig, tekintetét a távolba fúr> ja. Szempillája sem rebben. Gondolkozik és pillanatok múlva mosoly suhan át ráncos arcán. — Hallja? Bütykös ujjával abba az irányba mutat, ahonnan a gépek zúgását hozza a szél. — Nem úgy aratnak m,a, mint régen ... Az ember helyett ts dolgozik, a sok jó gép ... Bíz ám nem így volt régen ... Pillanatnyi szünetet tart újra, mintha csapongó gondolatait próbálná östszefoglalni. — Már nem tudom pontosan, melyik évben történt, de arra jól emlékszem, hogy harminc holdat arattam le. Tudja, mi az, harminc hold? Lássa ... akkor elképzelheti mennyit dolgoztam. Mégis amikor kitavaszodott, hitelbe vettem a lisztet... Gyufa sercen Gáspár bácsi kezében. Messzire csapja a cigaretta füstjét a szél. Az öreg újból felveszi a beszéd fonalát. — Valamikor nem akadt ember, aki a munkában megszégyenített volna ... Muszáj volt... Nem azt akarom mondani, hogy nem fáradtam el... Ha ezt mondanám, hazudnék. De mit tehettem...? Élni kellett... Alvásra bíz kevés idő jutott. Nyári időben éjfél után 1-től este 11-ig is dolgoztam. — S bírta? — Szolga voltam... A munka az életet jelentette ... Az érett termés illatával terhes szellő viháncolva nyargal a táj fölött. Az öreg elnyomja a cigarettavéget. — Mondja, nem untatom? — kérdezi és rámhunyorít. — Csak beszéljen, Gáspár bá'. — Hát akkor elmondok még egy esetet, hogy jobban megértse, mit jelentett a szolgaság. Tejfaluban Szolgáltam. Hajnalhasadástól csillaggyúlásig dolgoztam. Sok volt a munka, de annál rosszabb a koszt. A gazdám még vallásosnak is nevelt! Hogy hogyan? Figyeljen! Böjtben nekünk szolgáknak híven be kellett tartani az evangélium törvényét. A szalonnának színét sem láthattuk. A reggeli két deci tej volt! Az i» fölözött. S dolgozni kellett. Egy misérdi fuvaros hordta el a gazdámtól a tejet meg a vajat. Nagyon dühös voltam rá én is, meg a többi szolga is. Azt hittük, ő az oka, hogy csak fölözött tejet kapunk reggelire. Amikor egy alkalommal újból jött, leszedtük szekerének mind a négy kerekét. Azt hiszi, volt eredménye ... Ah ... Egy pillanatra elakadt a szava. A szundikáló Bobi felé pillantott. — Ma ennek az ebnek is jobb sora van, mint hajdan a szolgának volt. Restellem a dolgot, de akkor bizony lopásra vetemedtem. Éjszakánként megfejtem a tehenet... így bírtam csak az emberfölötti munkát. A hold már magasan úszik a sötétszürke csillagos nyári éjben. Elcsendesedett már az aratógépek bugása is. Gáspár bácsi is megmozdult. Talpra szökken a kutya is. — Menjünk hát egy állomással topább. Nehezen esik a lépése. — Tudom, ha nem jön a felszabadulás, ma aligha élek ilyen jól. Meg aztán ez a szövetkezés is... Igazán okos dolognak tartom. Nálunk a faluban, amióta közösen dolgoznak, nincs szegény ember. Nekem is jól megy. Kenyerem, szalonnám van bőven. A magam házában lakom. Ha a régi világ marad, mit gondol, mi várt volna rám. Koldusbot meg tarisznya ... Bobi magasra tartott orral néhányat vakkant. Nyúl szalad át a kukoricáson. — A szövetkezet rámbízta a vagyonát. Iparkodok is rászolgálni a bizalomra. Szívemen viselem a közös sorsát. Dehát hogyne. A közös az enyém is. S ami az enyém, arra hogyne vigyáznék. Derékbetört már az éj, amikor újból megáll Gáspár bácsi egy fújtatásra. Már én akkor messze járok. Csak a gondolat, az emlékezés tart még össze ezzel az alacsonytermetű, ráncosarcú öreggel. Egy ember a sokmillió közül, akiknek a szabadság meghozta a jólétet, az emberhez méltó életet. Az öreg csősz szavai embermilliók véleménye, akik a párt vezetése mellett megtalálták az élet verőfényesebb oldalát. Akik gyűlölik a múltat, szeretik a jelent és még jobb jövőért szállnak síkra. Saarka István népgazdaságunk és külön-külön minden egyes dolgozó érdeke. A szénbányászat számára szükséges munkaerők legfőbb tartaléka íz üzomekben és a vállalatokban van. Államunk tőlük várja, hogy az üzemekből a bányászatba átmenő dolgozók fogják alkotni a bányák dolgozóinak magvát. Azonban éppen a dolgozóknak az üzemekből történő eléqtelen felszabadítása befolyásolta leginkább a munkaerőtoborzási terv nemteljesítését. A jövőben ezen a téren a vállalatok rugalmasabban járjanak el és a pártszervezetek, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet közreműködésével hassunk oda, hogy a szénbányászat feladatainak segítése a dolgozók körében a legnagyobb megértésre találjon. A munkaerőtoborzás feladatainak teljesítése rugalmas, élő munkát követel meg a kerületi és járási nemzeti bizottságok munkaerőügyi osztályainak dolgozóitól. A toborzási feladatok nem teljesítésének egyik fő oka éppen az, hogy nem tudták e feladatok valóraváltásába bekapcsolni a munkatársak széleskörű aktíváját. Márpedig erre feltétlenül szükség van, mert az Íróasztal mellett, az irodában várni a jelentkezőket, egyenlő az eredménytelenséggel. A toborzási dolgozók járják az üzemeket és falvakat, élő munkával, a személyes kapcsolatok felvételével nyerjék meg a dolgozókat. Ismertessék, propagálják annak fontosságát, mennyire létérdekünk a bányászat feladatainak teljesítése elegendő munkaerő megnyerésével. A

munkaerőtoborzásnak a Megbízottak Testülete által jóváhagyott III. negyedévi feladatai szerint az'első félévi elmaradás pótlásán kívül a szénbányászatba, építészetbe és a jáchymovi bányákba Szlovákiában 5730 dolgozót kell megnyerni, ebből a tüzelőanyagiparba 2930-at. A Megbízottak Testületének útmutatása szerint a fentemlített létszám 50 százalékát júliusban, 30 százalékát augusztusban és 20 százalékát szeptemberben kell megnyerni. Ennek az útmutatásnak teljesítésével lehetővé válik, hogy a nyári hónapokban, a szabadságolás és az aratási munkák idején elegendő munkaerő áll munkába. Fontos tehát, hogy az egyes gazdasági ágakban megfelelően biztosítsák e feladat maradéktalan valóraváltását. Ez megköveteli, hogy teljesítésükből mindenki kivegye részét. A június utolsó dekádjában elért szép siker, amikor csaknem egyszer annyi dolgozót nyertünk meg. bányamunkára, mint az előző dekádokban, azt bizonyítják, hoqy a feladat teljesíthető. Tegyünk meg mindent a lehető legjobb eredmény elérésére, hoqy biztosítsuk iparunk kenyerét, a háztartások téli tüzelőjét. (g-D Teljesítették a VI. VIT tiszteletére tett kötelezettségvállalásokat A moszkvai VI. VIT alkalmából a púchovi Makyta ruházati üzem CSISZszervezete kötelezettségvállalásokat fogadott el a CSKP KB február 28-i plenáris ülésén a termelés hatékonyságának emeléséről szóló határozat szellemében. A CSISZ-tagok versenye május 26tól június 2-ig tartott és július első hetében értékelik ki. Az ifjú dolgozók kollektívája mindennap két órával lerövidítette a termelési tervet, emellett 2,5 százalékkal emelte a textilgyártmányok minőségét. A púchovi Makyta CSISZ-tagjai ez év első negyedévében 17 újítási javaslatot adtak be, melyek tényleges értéke negyvenezer korona. A termelési költségek csökkentésével 24 788 korona megtakarítást értek el. A VI. VIT tiszteletére 114 új tagot szereztek a CS1SZ üzemi szervezetébe és 14 termelési kollektívában minden ifjú tagot beszerveztek a CSISZ-csoportba. A fúrómesterek versenyeznek a legjobb csehszlovák teljesítmény eléréséért Michal Šanta, a jolsvai Keletszlovákiai Vasérckutató Üzem fúrómestere elhatározta, hogy a Nagy Október 40. évfordulójának tiszteletére eléri a legjobb csehszlovák teljesítményt a magfúrásban. 'júhusban munkacsoportjával Z5ő folyómétert aka<- fúrni. Az eddigi legmagasabb fúrásteljesítményt 352.6 métert ugyancsak a jolsvai üzemben Ondrej Baka fúrómester érte el. r'ánta fúrómester munkacsoportja A. G. 300-as fúrószerkezettel dolgozik és 1700 méteres évi fúrási teljesítmény eléréséért versenyez. Ebben a versenyben az év eleje óta Ondrej Baka fúrómester vezet, aki munkacsoportjával eddig már 1040.50 folyómétert fúefc