Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-01 / 181. szám, hétfő

ry ony or u 2z a táj Szlovákiában ez idő szerint hét védett terület van, 'amely jónéhány­ezer hektáron té­tül el. A védett területen főleg hasznos vadálla­tokat tenyésztünk. A védett terüle­tek közül a leg­ismertebb a sitnói, 'ahol özek is van­iiak. Képünkön: gyö­nyörű, szemet­gyönyörködtető hely Sitno vidéke. Füves lankáin bé­késen legelésznek ____ a tehenek. |||§pl| f> t ­M TTTT n fi irriírnviíT FTM TI n/ir O. i ÍM JI hí ijjbi i 1/iJJiKUlj NAGY TERVEK VÁLNAK VALÓRA Elkészül a La Manche-csatorna alatti alagút Egyre nagyobb az állatok hasznossága A lukovi szövetkezet hónapról hó­napra szebb eredményeket ér el az ál­lattenyésztésben. Lényegesen javul az egy tehénre eső napi tejhozam is. Jú­nius első felében 12 litert értek el na­ponta egy tehéntől. Ezt a szép ered­ményt egyrészt a pontos takarmányo­zási tervvel és a fejőstehenek takar­mányozásának pontos adagolásával érik el. Az állattenyésztés valamennyi ágá­ban javulás állott be, amit Roháľ Já­nosnak, az állattenyésztés vezetőjének lehet köszönni. Roháľ János nagy gon­dossággal és körültekintéssel irányítja az állattenyésztést. A lukovi szövetkezetben nagy figyel­met fordítanak a tenyészállatok ne­velésére is. A közeljövőben 8 tenyész­bikát fognak eladni, amiből több mint 50 ezer korona bevételre számítanak. Természetesen ilyen gazdálkodás mel­lett egyre növekedik pénzügyi alapjuk. A lukoviak előrelátók s az állatte­nyésztés további hasznosságának a nö­Növelik a tejhozamot A nagydaróci szövetkezetben emelkedik a tejhozam- Tavply nagy voit 'a femaradás, de az idén 29 fejőstehén 220 liter tejet ad naponta, vagyis minden tehéntől 7 és fél liter tejet fejnek. A te­heneket Kovács Ilona, Pregi Er­zsébet és Varga Margit etetők gondozzák. (Tudósítónktól) Az elnök nevet. Mosolyognák a töb­Tiiek is. — Nemcsak ez az egy ajtó van így összefirkálva. A többi ajtó is olyan, mint az iskolában számtan óra után a tábla szokott lenni. s.. ? — Az állatgondozók számolgatták rajta a keresetüket. A dolog ugyanis úgy történt, hogy az elmúlt évek során az állattenyész­tésben még nem érvényesült az az elv, hogy mindenki érdeme szerint kapja a jutalmat. Az év tavaszán azonban a szö­vetkezet vezetősége és a párt helyi szervezete célul tűzte ki, hogy beveze­tik az érdemszerinti jutalmazást. Nem ment könnyen, mert az állatgon­dozók idegenkedtek az újtól, a szokat­lantól. Az ő vergődésükről, számolga­tásaikról adnak tulajdonképpen hírt a számtani müveletekkel tarkított ajtók. Nehezen ment, de sikerült. S most utólag már bátran el lehet mondani, jól járt a közös, s hasznát látják, mint egyének az állatgondozók is. Lássuk csak. Az érdemszerinti jutalmazás beve­zetése előtt a napi átlagos tejhozam 3—4 liter között mozgott. Ma már napi 8 és fél literes átlagnál tartanak. Ez azonban még nem a végső eredmény. A siker láttára az állatgondozók még nagyobb igyekezetet tanúsítanak. Rövid időn belül el akarják érni a tehenen­kénti 9 literes átlagfejést. Hogy végeredményben mi az iparkodás leg­nagyobb szorgalmazója, nem nehéz ki­találni: az, hogy az állatgondozók, akik a régi jutalmazási rendszer idején 650 —700 koronát kerestek havonként, ma már 1000 koronát kapnak kézhez min­den hónapban. Most már Lőrinc Mihály, Lőrinc András, Pintér Vendel és a többi állatgondozók is azt mondják: mégis érdemes volt hallgatni a jó szóra. Ha már az állattenyésztés körül fo­lyik a szó, említésre méltó még az is, hogy az érdemszerinti jutalmazás velése érdekében külön nagy figyelmet fordítanak a takarmányalap biztosítá­sára. Már ősszel gondoskodtak erről, amikor elvetették a silózásra szánt fü­ves keveréket. Üj silógödrök építését fejezik be 350 köbméter befogadó ké­pességgel. A silózás már javában fo­lyik, eddig több mint 100 köbmétert silóztak. A lukoviak jól gazdálkodnak. Jól szervezik a munkákat, melyeket a tag ság bevonásával ajwólékosan megbe­szélnek. Igyekezetüknek megvan a gyümölcse. Már most úgy számítanak, hogy a munkaegység tervezett pénz­beli értéke legalább 5 koronával több lesz. (Tudósítónktól) 500 köbméter silótakarmányuk van A busái szövetkezei az elmúlt té­len nagy nehézséggel küszködött. Ke­vés volt a takarmány s így a tej­hozam másfél literre csökkent.' "Ez­idén idejében hozzáláttak a si-' i lózáshoz. Míg • tavaly; mindössze -.100 köbméter silójuk volt, mos.t 500 köb­méter silót készítettek. Az őszi keverékeken kívül a vörös herét is lesilózzák. A nyári keverék­ből 12 hektárnyi területet vetettek be és további 500 köbméter silóra számítanak. (Levelezőnktől) ár régen, 1883 tavaszán kezdtek hozzá először az alagút építé­séhez. A tervek több mint 150 évesek. Az első próba után hosszú munkaszü­net állott be, hogy 1929-ben újra hozzáfogjanak az ásáshoz. Már-már úgy látszott, hogy a munka tempója foko­zódni fog, amikor közbelépett a brit hadügyminisztérium. Ez megint holt­pontra juttatta a munkák folytatását. A katonák úgy vélték, hogy egy a csatorna alatt levő alagút nagyon megkönnyítené egy esetleges inváziős hadsereg mozgási lehetőségeit a kon­tinensről a brit szigetek felé. Ma már nevetségessé vált ez a katonai jellegű kifogás. Hiszen a La Manche-csatornát katonai szempontból csak tankellenes védővonalnak tekinthetjük. Ma, amikor a NATO-államok min­dentudó közgazdászai egy új varázs­vesszőt találtak fel, amelyet közös piacnak neveznek, a brit nemzetgaz­daságnak elengedhetetlen kívánsága, hogy kedvezőbb összeköttetésük le­gyen a nyugat-európai NATO-államok­kal. Exportálni, vagy elpusztulni, ez ma a jelszó és az exporthoz tartozik a gyors és olcsó szállítási lehetőség is. A rövid útvonalon az eddigi hajó­és kompszállítás nagyon dťága és kel­lemetlen volt. Hiszen a rossz időjárás a csatornában gyakran több napra is leállítja a forgalmat. A csatorna alatti alagút hossza 55 km lesz és 8 év alatt be akarják fejezni annak építését. A ki­adásokat 50—80 milliárd frank között tervezik. A pénzt a Szuezi Részvény­társaság szerezné meg, mivel tőkéje Egy óra alatt Az US Rubber Co. nylonból ké­szült felfújható csarnokokat nyárt. JA 25X13 m területű csarnok alap­I iát gumiabroncs szegélyezi melybe 11 tonna vizet szivattyúznak. Ezzel érik el ez épület stabilitását. Vil­lanykompresszorral levegőt szivaty­tyúznak a csarnok falaiba, melyek kifeszülnek. A nylonanyag tűzálló, eredménye az állattenyésztés többi ága­zatában is megmutatkozik. Emelkedik a napi súlygyarapodás, s a kötelező be­adáson fölül — marhahús kivételével — bőven jut szabad eladásra is. A marhahúsbeadás terén azért mutat­kozik látszólagos lemaradás, azért nem adnak marhahúst terven 'felül, mert a tenyészállományukat a kívánt színvo­nalra akarják emelni. Jelenleg a szö­vetkezetben minden 100 hektárra 42 marha esik. 1956-ig ezt a számot öt­venre akarják emelni. Sok szo esett már az eredmé­nyekről, a gazdálkodásról, s most már azt is jó volna tudni, hogyan is áll a szövetkezet pénzügyileg. Az elnök azt mondja: — Az előleg kifizetése nem okoz gondot. Ha pedig minden jól megy, az év végéig a munkaegység tervezett ér­téke is növekedhet. Sok szépet és sok jót mondtunk ed­dig a berencsi szövetkezetről, azonban azt is észrevettem, hogy az elért ered­ményeket nem eléggé népszerűsítik az egyénileg gazdálkodók körében. Az el­nök erre így válaszolt: — Az a legnagyobb baj, hogy bár a párttagok nagy része, akik nem üzemi munkások, tagjai a szövetkezetnek, de egy pár olyan kommunista is akad, aki nem hogy a szövetkezet mellett agitál­na, de maga sem akar belépni. Sajnos, de ez a valóság. Ezek közé tartozik Kreskóci Tamás és Tóth Kálmán is. Ezek az elvtársak tagjai a pártnak, kommunistának tartják magu­kat, de nem teljesítik a párt határoza­tát. Vajon elég-e az, hogy a párt ha­tározatát tudomásul veszik? Legjobb esetben bólintanak rá, de a megvaló­sításáért már nem tesznek semmit. Az említett elvtársaknak kötelességük vol­na a szövetkezeti mozgalom élére áll­ni, sőt a várt célkitűzéseiért harcolni, s megnyerni a pártonkívüli földműves­társaikat a közös gazdálkodásnak. Szarka István nem törik, a falak átengedik a nap­pali világosságot. A csarnok befoga­dóképessége 1800 köbméter és 200 kg súlyú. A csarnok felállításával három ember egy óra alatt készül el. A Szovjetunió platina termeléséről érdekes hírek keringenek a kapi­talista világban. Ezek szerint a Szovjetunió évente ,kb. 100—120 ezer uncia színplatinát termel, az egész világ platina termelésének több mint 10 százalékát. A platina árának alakulása az utóbbi években hatalmas ingado­zásoknak volt kitéve. Míg a pla­tina a második világháború előtt olcsóbb volt, mint az arany, az elmúlt két esztendőben az arany árának háromszorosára emelke­dett s csak ebben az esztendő­ben kezdett újra esni. A hatalmas áremelkedés okát egyes ipará­gak, elsősorban a kőolajfinomí­tók szükségletének megnövekedé­sében kell keresni, amelyek ezt a nemes fémet mint katalizátort 'használják. Annyi bizonyos, hogy a Szovjet­unió egész gazdasága fejlesztésé­vel arányosan bővíti a nemes fé­mek bányászatát is, amelyek mint ipari nyers- és segédanyagok, va­lamint mint nemzetközi fizetési esziközök egyaránt fontos szerepet töltenek be a szocialista ország gazdasági éleiében. ismert okokból felszabadul és elhelye­zésre vár. Louis Armand úr, a társa­ság megbízottja már tárgyal a Com­pagnie du Nord vezetőivel, akiknek a koncesszió 1875 óta a kezükben van. Ugyancsak meghívta Észak-Amerika legjobb alagút-szakembereit, hogy nyélbe üssék a terveket. Üj társaságot alakítanak, 1' mert úgy vélik, hogy az angol és franeia bennszülöttek türel­mesebbek lesznek kizsákmányolóikkal szemben, mint az egyiptomiak. Sonoprobe-nek hívják azt az új mun­kamódszert, amelynek segítségével a geofizikusok vizsgálják a tengerfenék földjének minőségét. Geofonok a víz felszínén figyelik a rezgéseket, és re­gisztrálják azokat. A nyersolaj kere­sésénél is sokat segít ez a módszer. A legszűkebb szakasz 36 km a víz alatt és az összekötő részekkel az egész alagút 54—55 km hosszú lenne. Ez Sangatte (amely Calais közelében van) és Dover között van. A belépés az alag­útba a francia oldalon Audembertnél, Boulogne-tól nem messze és Folkesto­ne-nál, az angol oldalon, Dovertói nem messze van. Már 1802-ben Mathieu francia mér­nök olyan tervet dolgozott ki, amely szerint lóvasútjárat közvetítené a for­galmat Anglia és a kontinens között. Amikor 1930-ban másodszor megsza­kították az alagút építését, akkorAgy vasúti tunel építéséről volt szó. A "el­szabadulás óta felmerült a kétirányú vasúti sínek lerakása és mellette az országút építése. A mérgező gázokat, amelyek az automobilforgalom követ­keztében keletkeznek, a vasúti sínek felett bocsátják ki, hogy az alkalma­zottak ne kerüljenek veszélybe. Évente 300 ezer autó futna keresztül az alag­úton. Tehát kétszer annyi, amennyit a hajók ma átszállítanak Dover és Calais között. C zentúl Calais, Dunkerque és Boü­™ logne lakosainak kétségeit kell eloszlatni, mivel azok attól félnek, hogy városaik elszegényednek. Erről szó sem lehet, mert az autóforgalom és a vas­út nem zárja ki a hajóforgalmat sem. Ezek a kikötők majd más, távolabbi vidékek felé fognak orientálódni. A tervek készen vannak és csak hozzá kell fogni azok végrehajtásához. Nem kis dologról van szó: a világ leg­hosszabb alagútjának felépítéséről, amelyről a megelőző századok fiai csak álmodni mertek. A XX. század második felében ezek az álmok egymás után •valóra válnak! A technika mérföldes léptekkel halad előre! Sík István A NAPENERGIA A földünktől 150 millió kilométer­nyire levő nap az emberiségnek nem­csak világít, hanem fűtést, hőenergiát is szolgáltat. A tudósok világszerte azon is fáradoznak, hogy miként le­hetne a Napot, ezt az ingyenes kály­hát — ami még csak nem is füstöl — jobban az emberiség szolgálatába állítani. A Szovjetunió heliotechnikai labo­ratóriuma és energetikai intézete már eddig is nagyszerű eredményeket ért el a napenergia felhasználásával. Tas­kentben pl. ahol évente 150—200 nap­sütéses nap van, síkgyűjtő tükörrel 3000—5000-szeres napfénykoncentrá­ciót értek 61. Az 1947-ben üzembehe­lyezett napmotor azóta is óránként 30—60 kg-os hét atmoszféra nyomású gőzt fejleszt. Üzemben van a napener­giával működő lepárolgó, ami évenként 75 ezer tonna desztillált vizet és 120 ezer tonna jeget termel. A Szovjet­unióban most terveznek egy tízezer kilowattos erőművet, amit napenergiá­val fognak működtetni. Amerikában Massachusette Inštitúte of Technologie 1949-ben felépítette Amerika egyetlen napenergiával fűtött házát. A berendezés a legnagyobb hi­degben is kellemes hőmérsékletet biz­tosít a lakószobákban és két borús napra tud hőenergiát elraktároz­ni. A tudósok állítása szerint a nap még' egymilliárd évig világít és küldi energiáját a Földnek. „ÉLÖ KÖVÜLETEK" Nagy feltűnést kel­tett, hogy Dél-Afrika keleti partján egy élő Matimeria chalumnae-t fogtak ki a tengerből. Ezt az ősvilági halat eddig csak kövületeiből ismerték és a krétakor­szaknál későbben azok sem fordulták elő. Sze­rencsés véletlen folytán azóta hat ilyen hal ke­rült a halászok, illetve tudományos kutatók ke­zébe. Dr. Miliőt, a Ta­nanarivo-i (Madagasz­kár) Természettudomá­nyi Múzeum vezetője, közzéadta a kifogott ha­lakra vonatkozó vizsgá­latainak eredményeit. Részletesen elemzi azo­kat a szervi eltéréseket, amelyek a halakon a kövületekkel összeha­sonlítva tapasztalhatók, Majd életmódjukról kö­zöl néhány megfigye­lést. Az ősvilági halak 200— 400 méteres mélységben élnek, kis halakkal táp­lálkoznak. Igen erőtel­jesek, a víz, hőmérsék­let változásai iránt ér­zéktelenek. Főként en­nek tudható be, hogy több mint százmillió év után sem háltak ki. Mi­vel eddig csak hím pél­dányokat leltek fel, fel­tételezik, hogy a nősté­nyek még mélyebb víz­rétegekben élnek. Dr. Miliőt az „élő kö­vületek" tanulmányozá­sára mélytengeri expe­díció indítását tervezi. Az a szándéka, hogy to­vábbi élő példányokat, köztük nőstényeket is fogjon, és a világ leg­jelentősebb természet­tudományos intézeteinek néhány példányt juttas­son e fölötte ritka ha­lakból. * * » A paradicsomot, amely Dél-Amerikából szárma­zik, már az aztékok is fogyasztották. A „toma­te" szót (a paradicsom neve számos indoeuró­pai nyelven) a „tomatl" azték szóból származ­tatják. A spanyol hódí­tók, a conqiüstádorok hozták Európába. Olasz­országban már 1554-ben fogyasztottak sárga pa­radicsomot. Színe alap­ján „aranyalmá"-nak nevezték. A franciák egykor „pomme d'amo­ur"-nak („szerelemal­ma") hívták, mert kü­lönleges hatást tulajdo­nítottak gyümölcsének. Angliában a XV//. szá­zad közepén dísznövény­ként termesztették. Elő­ször 1752-ben készítet­tek belőle levest, de so­kan azt állították, hogy fogyasztása nem egész­séges. Thomas Jefferson, áz USA elnöke 1784-ben „Notes o'f Virginia" cí­mű cikkeinek egyikében írta, hogy paradicsomot termeszt kertjében, mert nagyon ízletesnek tartja. Csak 50 évvel később vonult be a pa­radicsom az amerikai háziasszonyok általáno­san fogyasztott zöldnö­vényei közé. * * * 36 hónapig ha­józták körül Af­rikát, Amerikát, az Atlanti-óceánt vi­torlás csónakon Franco Rocchi és Vinceznzo Iaco Pucci. _ * * *

Next

/
Thumbnails
Contents