Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-05 / 185. szám, péntek

Az SZKP szilárd egysége a szocialista tábor erejének biztosítéka Az NSZEP KB politikai irodájának nyilatkozata Berlin (ČTK) — Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bi­zottságának politikai irodája július 5-án nyilatkozatot tett közzé, amely­ben üdvözli az SZKP KB plenáris ülé­sének G. M. Malerkov, L. M. Kaga­novics és V. M. Molotov pártellenes csoportja eljárásával szemben hozott határozatát. „Az SZKP KB-nak ez a határozata kifejezi az SZKP marxis­ta-leninista egységét és biztosítja a SZKP XX. kongresszusa határozatai­nak következetes megvalósítását" írja az NSZEP KB nyilatkozata. „Az SZKP KB egyértelmű határozata az egész párt eqységének és szilárdságának a Szovjetunió és a szocialista világtá­bor növekvő erejének biztosítéka." Az alkotó marxizmus győzelme a Szovjetunióban Varsó (ČTK) — Valamennyi lengyel lap július 4-én első oldalon feltűnő helyen közli az SZKP KB határozatai­nak szövegét. Egyes lapok már kom­mentálják is a határozatot. A Trybu­na Luďu „A párt helyes vonaláért és egységéért" c. vezércikkében hang­súlyozza, hogy a kommunista- és munkáspártok mindig az egységükre törő elemekkel foiytatott harcban növekedtek. A Trybuna Ludu felso­rolja azokat a fontos változásokat, amelyek főleg az SZKP XX. kong­resszusa után következtek be a Szov­jetunióban és emlékeztet arra, hogy Malenkov, Kaganovics és Molotov képtelennek mutatkoztak arra, hogy felhagyjanak a XX. konqresszustól el­vetett gondolkodási módszerekkel és formákkal. A Trybuna Ludu hanqsú­lyozza az SZKP KB határozatainak nemzetközi jelentőségét és cikke vé­gén ezt írja: „Pártunk szolidaritását nyilvánítja az SZKP KB plénumának határozataival és bennük az élő, al­Egyiptom új költségvetése Kairó (ČTK) — Az egyiptomi kor­mány négy óra hosszat tartó ülése után Abdel Monejm el Kaiszuni egyip­tomi pénzügyminiszter július 2-án este részleteket közölt az 1957—1958-as pénzügyi évre szóló új egyiptomi költ­ségvetésről. A költségvetés összege 1957—1958-ban eléri a 300 millió 500 ezer egyiptomi fontot, a múlt költség­vetési év«280 millió 500 ezer egyipto­mi fontjával szemben. Az új költség­vetés magába foglalja az Asszuáni-gát építésére szánt kétmillió 750 ezer egyiptomi fontot és az előző évvel szemben a védelmi célokra fordított kiadásokat 4 százalékkal csökkenti. Az állami bevételek az új költségvetés szerint hatmillió egyiptomi fonttal emelkednek. kotó marxizmus-leninizmus győzelmét látja. Képünkön a pekingi Huajzsentan-terem látható, ahol a Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlése IV. tartja ülésszakát Kairói tudósításunk Nyugodtan folytak le az egyiptomi parlamenti választások Jóllehet július 3. a naptárban hétköznap. Egyiptomban jelentős ünnep­nap volt. Mintegy hatmillió választó — közöttük elsőízben az egyiptomi nők — járult a választási urnákhoz, hogy 270 választókörzetben 1160 jelölt közül megválassza az Egyiptomi Köztársaság első parlamentjének képvi­selőit. Hetvenöt jelölt, akikkel szemben nem állott ellenjelölt, szavazatok nél­kül képviselő lett. öt körzetben pe­dig csak július 14-én tartják a vá­lasztásokat. Még kedden is választási gyűlések voltak, a le g viharosabbak közülük a kairói Giza és Szubra kör­zetekben folytak le. Az utcákat átszelő transzparensek, a jelöltek arcképei, az írás-tudatlanok számára készült választási jelek, jel­képes kocsik, agitációs csoportok és a hangszórók választás előtti hangu­latot teremtettek még a keddről szer­dára virradó késő éjszakai órákban is, Kairóban éppúgy, mint Alexan­driában és a többi városokban. A vá­lasztók legnagyobb rokonszenvének azok a jelöltek örvendtek, akik gyar­mat-ellenes és amerikaellenes prog­rammal léptek fel, egyidejűleg pedig támogatják az ország gazdasági és szocialista fejlődését. A falvakon a választók többsége a legérzékenyeb­ben a föld-bérleti dijak csökkenté­sének, az öntözőberendezések megja­vításának kérdéseire, az iskolaügyi és lakáskérdésekre reagált. Kairóban szerdán reggel már nyolc órakor sorban álltak a választók a választási helyiségek előtt, amelyek nagyrészt iskolákban és közhivatalok­ban voltak elhelyezve. Meglátogattam I vagy öt választóiielyiséget Kairó kü­lönböző körzeteiben. Mindenütt majd­nem ugyanaz a kép fogadott. Míg az utcákon, még folyt a jelöltek agitá­ciós kampánya, a választók özöne ar­ról tanúskodott, mily nagy az érdek­lődés a választások iránt. A jobb anyagi helyzetben élők és a nők ün­nepi ruhában voltak. És azok is, akik­nek egyedüli ruhájuk a fekete gala­bija, ünnepi hangulatban érkeztek. „Erre a jelöltre fogok szavazni — mondotta Zenab Rahman 21 éves di­áklány, a Beb el Shari utcán — mert hiszem, hogy segít még jobban meg­javítani a nök helyzetét és jogaikat megszerezni." A választási helyiségek nagyrésze nem volt különösen feldíszítve. A he­lyiség sarkában spanyolfal állott, mö­götte a választók aláhúzták jelöltjü­ket és a választóhelyiség előtt a jelö­lőlistát az urnába dobták. Giza és Szubra kairói negyedekben a mun­kásválasztók nagyrésze munkahelyé­ről — néhányan elég nagy távolság­ból — ment választani. Azokat a je­lölteket választották, akik már az­előtt is megértést tanúsítottak a munkások és a kairói kisiparosok ne­héz életfeltételei iránt. Elmentem megnézni azt is, hogyan szavaz az egyiptomi falu. Ötven ki­lométer mélységben jutottam el a Ni­Ius deltájába. Mindenütt nagy volt az érdeklődés a választások iránt. Sok választó ünneplőben ment az urnák elé. A választások lefolyása — a Kairó­ba eddig érkezett jelentések szerint mindenütt zökkenőmentes volt, és a választók jogait tiszteletben tartották. A válaszés eredményeit a hét végéig közzéteszik. A választók óriási rész­vétele, fegyelmezettsége és megfon­toltsága a egyiptomi nép sikeres po­litikai próbatétele volt és megmutat­ta a nép bizalmát a kormány békés és gyarmatosításellenes politikája iránt. Alois Volf Az olasz gumifeldolgozó üzem 32 000 munkása sztrájkol Róma (ČTK) — Az olasz gumifel­dolgozó ipar 32 000 munkása és alkal­mazottja szerdán három olasz nagy szakszervezet felhívására 24 órás sztrájkba lépett. A sztrájkolók a mun­kaidő csökkentését követelik, a jelen­legi bérek megőrzése és olyan új munkaszerződések megkötése mellett, melyek kitűznék azt az elvet, hogy akkordbéreket csak a szakszervezetek­kel való megtárgyalás után lehet meg­állapítani. A PÁRIZSI BANKOK alkalmazottai július 3-án délelőtt és délután a pá­rizsi Börzetéren és a Grand Boulevard­on fizetésük felemelése érdekében tüntettek. (ČTK) jŕtelBány s orban J AZ ELSŐ KlNAI automobilüzem, amely nyolc hónappal ezelőtt kezdte meg működését, június végéig, hat hónappal a kitűzött határidő előtt tel­jesítette azokat a feladatait, amelyeket az első kínai ötéves terv határozott meg. Négyezer „Felszabadulás" gyárt­mányú teherautót készítettek (ČTK) DÁG HAMMARSKJÖLD, az ENSZ fő­titkára július 3-án Genfbe érkezett, ahol részt vesz az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának tárgyalásain. (ČTK) A KAIRÖBAN emigrációban élő Emir Abd el Krim július 3-án az egyipto­mi sajtóban közzétett nyilatkozatában követeli, hogy a marokkói kormány „bontsa fel az imperialistákkal szem­ben fennálló összes kötelezettségeit". Hangsúlyozza, hogy „nem lehetünk ad­dig függetlenek, míg nem vonják ki az összes francia és idegen csapatod kat." A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT küldöttsége július 3-án elutazott Albá­niából. A francia és az albán pártkül­döttségek között folytatott tárgyalá­sok végén július 2-án nagygyűlést tartottak, amelyen beszédet mondott H„ Kapo, az Albán Munkapárt Központi bizottságának titkára és a Francia Kommunista Párt küldöttségének ve-' zetője. (ČTK) AZ UTÓBBI IDŐBEN Franciaország­ban sltmos élelmiszer ára emelkedett. A tavalyi évvel szemben a saláta ára kétszeresére, a paradicsomé négyszere­sére emelkedett. Ezenkívül növekedett a hús, hagyma és répa ára is. Egyúttal emelkednek az ipari árucikkek árai is. Ä párt lenini egysége — legyőzhetetlen erejének forrása A moszkvai Pravda cikke A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XX. kongresszusa az egész világ­nak szemléletesen megmutatta a kom­munista párt politikai és szervezeti egy­ségét, sorainak egyöntetűségét és szi­lárdságát. A kongresszus megmutatta, hogy pártunk életerővel, hatalmas al­kotó energiával teli, az a forró óhaj és megfékezhetetlen akarat hatja át, hogy tovább haladjon a lenini úton nagy céljának — a kommunizmus fel­építésének — elérése felé. Pártunk a XX. kongresszus határoza­tait teljesítve, elmélyítve eszmei po­litikai és szervező munkáját, követke­zetesen és rendíthetetlenül megvaló­sítva a pártélet lenini normáit, az ál­lam- és pártügyek marxista-leninista politika alapján való kollektív irányí­tásának elvét, fejlesztve az önbírála­tot és a hibák bírálatát, szüntelenUI tökéletesítve tevékenységének stílusát, módszereit és formáit, elérve sorainak még nagyobb egységét és tömörségét, bővítette és megszilárdította a néppel való kapcsolatát. A kommunista pártot törekvéseinek és tetteinek erős egysé­ge, Központi Bizottsága köré való fel­zárkózottsága és a néppel való meg­bonthatatlan kapcsolata teszi erőssé. Az a nagy egység, amely a pártban most uralkodik, és amely legyőzhetet­len erővé teszi, nem következett be egyszerre. Éveken és évtizedeken ke­resztül acélozódott, hosszú történelmi időszakok folyamán megszilárdult a nyíltan ellenséges burzsoá pártok, va­lamint a mensevikek, trockisták, bu­harini&ták, burzsoá nacionalisták s számos más belső és külső ellenség ellen vívott elkeseredett harcokban. Pártunk az elvszerű lenini politikához igazodva szüntelenül leküzdte az ösz­szes opportunista-revizionista irány­zatokat. a marxis.ta«llenes elhajlá­sokat. a mindenféle pártellenes frak­ciókat, tömböket, csoportokat, szilárdí­totta hatalmát, növelte politikai éber­ségét, szervezeteinek harcképességét. A kommunista párt akaratának és tetteinek egysége összeegyeztethetet­len azzal, hogy frakciók és csoportok álljanak fenn soraiban, különféle né­zetek, a marxizmussal-Ieninizmussal ellenkező eszmei és politikai platfor­mok legyenek. Ezt a pártnak a lénye­ge, céljai és feladatai követelik meg. Á munkásosztály diktatúrájának kiví­vása és megőrzése és a kommunista társadalom felépítése lehetetlen olyan párt nélkül, amely egységes valameny­nyi nézetben, határozatban és tettben, amelyet erőssé tesz felzárkózottsága és fegyelme. Pártunkat nem hiába nevezik az azonos elveket valló emberek — kommunisták — önkéntes harci szö­vetségének, az egyforma eszmei és po­litikai nézeteket valló, a párt céljait és feladatait, szervezési és taktikai elveit egyformán értelmező kommu­nisták szövetségének, akik elismerik a párt alapszabályzatát és programját, tevékenyen hozzájárulnak megvalósí­tásához és harcolnak a párt ügyének győzelméért. A kommunisták nézetei és tettei egységének alapja a marxiz­mus-leninizmus a maga teljességében. A szétforgácsolódás leküzdése és az egységre való törekvés jellemezte pár­tunkat születésének első pillanataitól fogva. A szétforgácsolt marxista cso­portokból és körökből, a párt a mun­kásosztály egységes önálló pártjává fejlődött. Amikor V. I. Lenin megalapította a kommunista pártot, fennállása és sike­res harca legfontosabb előfeltételének a marxista elmélet elvein való eszmei egyesítését tartotta, ami kötelező vala­mennyi kommunistára és kizárja a különféle szempontok és nézetek ellen­tétét, káoszát, és zavarát. „Nem lehet szilárd szocialista párt — mondotta — ha nincs forradalmi elmélet, amely egyesíti az összes szocialistákat, amely­ből mindnyájan meggyőződésüket me­rítik, alkalmazzák harci módszereikre és tevékenységükre ..." V. I. Lenin azonban úgy vélte, hogy a pártnak nem elegendő csupán az eszmei egység. Ezt ki kell egészítenie az összes párttaqokra kötelező szerve­zési elvek egységének. Az egység le­hetetlen szervezet nélkül és a szer­vezet megköveteli a kisebbség alá­rendelését a többségnek. Lenin „Egy lépés előre — két lépés hátra" című könyvében azt írta, hogy „a proleta­riátus egvedül azért válhat és feltét­lenül válik legyőzhetetlen erővé, mert a marxizmus elveivel való eszmei egye­sülését megszilárdítja a szervezet, a munkásosztály hadseregében dolgozó milliókat egybetömörítő szervezet ma­teriális egysége." Az egységes pártfegyelem egyformán kötelező valamennyi párttagra. „Meg kell követelni a párttag kötelességének teljesítését nemcsak az egyszerű ta­goktól, hanem a „fent levő emberek­től is"; — Lenin nézete szerint éppen ez képezi a párt életének, sérthetet­lensége megőrzésének nélkülözhetet­len szervezési feltételét. Leninnek az a tanítása, hogy a párt­nak egy fegyelme van, egy törvény ér­vényes valamennyi kommunistára, füg­getlenül helyzetüktől és funkciójuktól, kifejezésre jut az SZKP alapszabályza­tában. V. I. Lenin mindig erélyesen harcolt a legkülönfélébb típusú kispolgári de­magógok ellen, akik a pártot minden­féle halálos vétkekkel vádolták azért, hogy aláássák egységét, megbontsák a fegyelmet, aláássák tekintélyét. Ami­kor Lenin mérlegeléseiket anarchis­tának. elvietlenneik minősítette, hang­súlyozta, hogy a pártfegyelem és a szervezési elvek elutasítására vezet­nek, ami egyenlő a párt megbontásá­val. A marxi-lenini elmélet eszmei tisz­taságáért vívott harc és a párt egysé­gének alapját képező szervezési elvek rendületlensége mindig a kommunisták figyelmének középpontjában állott. Ez a harc főleg most időszerű, amikor az imperialista reakció és ideológusai fel­használva a kommunista mozgalmon belüli revizionista csőcseléket, amely befolyásolja az ingatag, eszmeileg és szervezésileg nem eléggé szilárd és megacélozódott elemeket, dühödten tá­mad a kommunizmus ellen, a marxis­ta-leninista elmélet, a munkásosztály pártja ellen. Ilyen körülmények között minden ingadozás, a lenini elvektől való minden eltérés, a fegyelem és a pártélet normáinak minden megsértése csupán pártunk ellenségének malmára hajtaná a vizet. A párt megköveteli valamennyi szer­vezetétől és minden kommunistától, hogy fokozza politikai éberségét és harcképességét, tevékenyen harcoljon _ mindazok ellen, akik megsértik lenini j egységét. Pártunkat az teszi erőssé, hogy mindig kérlelhetetlen harcot folytatott és folytat a fegyelem meg­sértői, sziklaszilárd sorai megbontói ellen, s mindazok ellen, akik cso­portbeli szektás érdekeiket az egész párt érdekei fölé helyezik. A párt nem tűrhet soraiban semmilyen pártellenes csoportot, politikája ellen fellépő cso­portosulást. Az elvi, lenini alapokon nyugvó akciós politikai egység a párt számára mindennél fontosabb, kötelező feltétlen szabály, fejlődésének törvé­nye. A párt ilyen egységre törekedett és törekszik a soraiban felmerülő ellen­tétek leküzdésével, a politikai irányvo­naltól való különféle elhajlások elleni harccal, bárhonnan is származzanak ezek az elhajlások és bármilyen sze­mélyek támogassák őket. A párt nem akármilyen egységet akar, hanem olyan egységet, mely a lenini politika elvein nyugszik. Mindez talán azt jelenti, hogy a marxista-leninista párt nem tűr ke­belében semmilyen vitát és vélemény­cserét? Nem, ez nincs így. A párt de­mokratikus szervezet, amelynek egész munkája a pártszervezetek és az ösz­szes kommunisták széleskörű kezde­ményezésének, aktivitásának és önál­ló tevékenységének alapján épül. A szüntelen véleménycserék, az élet, az országépítés és a pártmunka ösz­szes fontos kérdéseinek részletes, gyü­mölcsöző és aktív megtárgyalása a párttagok tömegeiben: ez mint önkén­tes demokratikus szervezetnek legjel­legzetesebb vonása. Csupán ez az út teszi lehetővé, hogy a kommunisták minden erőfeszítése a párt egységes leküzdhetetlen akaratává és erejévé egyesüljön. A párt fejlődésének legnehezebb fel­tételei között a széles párttömegek elé terjesztette megtárgyalásra politikájá­nak legfontosabb kérdéseit és ez csak megszilárdította a pártot. A vita, az önbírálat és a munkafo­gyatékosságok bírálata a pártban össz­hangban áll akcióegységével — meg­tárgyalni a kérdést, kifejezésre juttatni és meghallgatni különféle néze­teket, megismerni a szervezetek több­ségének nézetét, e nézeteket kifejez­ni megfelelő határozatban és e ha­tározatokat lelkiismeretesen teljesíte­ni — ez az egység lenini értelmezése. Pártunk tevékenységében éppen ezen elvhez igazodik. Mindazok az elvi határozatok, ame­lyeket a párt az utolsó években ho­zott a népgazdasáq irányítására, for­máinak tökéletesítésére, a helyszínen való kezdeményezés fejlesztésére, a szovjetország hatalmának megszilár­dítására és a nép anyagi színvonalá­nak emelésére, a kommunizmusba való fokozatos átmenet sikeres megvalósí­tására irányulnak, kollektív vita gyü­mölcsei és az egész párt nézetét tol­mácsolják, azt az nézetet, amely meg­felel az egységes hatalmas kollektívá­ban köréje tömörült egész szovjet nép érdekeinek. A párt azonban nem vitaklub, hanem a dolgozók politikai harci szervezete, amely országunk uralkodó pártja. Nem engedheti meg, hogy a bírálat és a vé­leménycsere szabadságának leple alatt kétes színben tüntessék fel azokat az elvi határozatokat, amelyeket hozott, i nem engedheti meg, hogy világnézeté­nek idegen és a népnek ellenséges né­| zeteket csempésszenek be, a szovjet ; állam javának ártó nézeteket terjesz­I szenek. E téren pártunk szigorúan Le­! nin útmutatásához igazodik, aki „A bí­rálat szabadsága és az akcióegység" című cikkében ezt írta: „A párt politikai akcióinak egysé­gesnek kell lenniök. Semmilyen „fel­hívások", amelyek megbontják bizonyos akciók egységét, nem engedhetők meg sem a tömeggyüléseken, sem a párt­gyűléseken, sem a pártsajtóban" (Le­nin müvei, 10. kötet). A párt valamennyi kérdés szabad megtárgyalása, valamennyi fogyatékos­ság szabad bírálata mellett foglalt ál­lást a pártosság keretében. Lenin azt mondotta, hogy a párt először eszmei­leg, azután anyagilag is széthullana, ha nem harcolna a pártellenes nézete­ket hirdető emberek ellen. Annak a ha­tárvonalnak megállapítására, amely a pártosságot elválasztja a pártellen es­ségtől, van szilárd és megbízható kri­térium — a párt alapszabályzata, a párt programja, határozatai és több mint félévszázados tapasztalatai. Az egyedül helyes politika az elvi politika. Soha és semmiben sem szabad eltérni az egész párt érdekeitől. Soha semmiben el nem térni az egész párt érdekeitől — ez a kommunisták ren­díthetetlen elve. A párt és alapítója, V. I. Lenin mindig ezen egyedül helyes elvhez igazodott minden emberhez való viszonyában, akik nem vették tekin­tetbe a párt akaratát, érdekeit és szembe helyezkedtek a párt irányvo­nalával, legyenek ezen emberek érde­mei és tekintélye bármilyen nagyok és töltsenek be bármilyen jelentős tiszt­.séget. Ismeretes például hogy, G. V. Ple­hanov nagy tekintélynek örvendett. Le­nin nagyrabecsülte és tisztelte őt. ŰJ SZÖ r\ 1957. július 6. •

Next

/
Thumbnails
Contents