Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-05 / 185. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! ÚJ SZÓ SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. július 5. péntek 30 {j||g

r X. évfolyam, 185. szám, Szilárdan és határozottan a Eenini úton Közlemény az SZKP Központi Bizottságának ülésérői Moszkva (TASZSZ). Június 22—29-ig ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjának kérdését vitatták meg s megfelelő határozatot hoztak. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Központi Bizottságának elnökségéből és a Központi Bizottságból. Sepilov elvtársat leváltották az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztségéből, kizárták a Központi Bizottság elnökségének póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül. Az ülésen az SZKP Központi Bizottságának elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Reljajev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Kiricsenko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusinen, A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A. Muhitdinov, P. N. Poszpjelov, D. Sz. Korotcsenko, J. E. Kalnberzin. A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, V. P. Mzsavanadze, M. G. Pervuhin. Kiegészítették a titkárságot, O. V. Kuusinent az SZKP Központi Bizottságának titkárává választották. Az SZKP Központi Bizottságának határozata G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics és V. M. Molotov pártelienes csoportjáról Komoly jelentés érkezett szerdán este Moszkvából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága teljes ülésének eredményeiről. Az SZKP KB határozatában Malenkov, Kaganovics és Molotov pártellenes frakciós tevékenységéről felhozott tények világosan és egyöntetűén igazolják, hogy tevékenységük éles elítélése és visszahívásuk a pártban s a kormányban betöltött vezető funkciókból elkerülhetetlen és helyes volt, teljes mértékben megfelel az SZKP, a szovjet ország és az egész szovjet nép érdekeinek, valamint a nemzetközi munkásmozgalom érdekeinek és sikeres tovább fejlődésük követelményeinek. Miben van G. M. Molotov pártellenes törekvéseinek lényege, melyekhez D. T. Sepilov is csatlakozott? Abban, hogy nem értenek egyet az SZKP XX. kongresszusának következtetéseivel és határozataival; ez a pártvezetés megváltoztatására tett frakciós kísérletekben érte el tetőfokát, melyek az első lépést jelentették volna a párt fő irányvonalának megváltoztatására. Ma, másfél év távlatából minden kommunista egyre világosabban látja a XX. kongresszusnak — Lenin halála után kétségtelenül a legfontosabb kongresszusnak — óriási jelentőségét. Az SZKP XX. kongresszusa azzal, hogy kérlelhetetlenül leszámolt Sztálin személyiségének áldatlan kultuszával és annak következményeivel, kiemelte a pártélet lenini normáit, kitűzte más országok szocializmusbá való békés áttérésének új távlatait, a háborúk elhárításának és a nemzetek békés egymás mellett élése további sikeres kibontakozásának lehetőségeit, hatalmas lökést adott a forradalmi és felszabadító harcnak világszerte, világos irányt szabott az új világ harcos millióinak a kommunizmus újabb győzedelmes csatáinak megvívására. A kommunisták számos országban ebben az irányban vonultak fel a dolgozók élén. S mindaz, ami ennek a hatalmas áramlatnak útjában áll, ami akadályozza, hogy még nagyobb méretekben bontakozódjék ki és még nagyobb erőre kapjon, ellentétbe kerül a komunista pártok seregének harci akaratával, milliók küzdelmével, melyet az emberiség boldogságáért folytatnak. Az ilyen eljárás ma nem kecsegtet a siker reményével, csupán szervezőinek és kezdeményezőinek leleplezésével és elítélésével végződhet. Ezt igazolja az SZKP Központi Bizottságának egységes akarata is, melynek alapján határozott intézkedéseket foganatosított. Senkinek sincs joga szembehelyezkedni a párt és a nép akaratával, bármilyen nagy érdemeket szerzett is a múltban. Senkinek sincs joga előző forradalmi tevékenységére hivatkozni, — még ha évtizedekre is nyúlik az vissza —, ha cselekedete ellentétbe kerül az élettel, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott forradalmi küzdelem újabb követelményeivel. Ezért az SZKP KB határozata, mely lehetetlenné tette a pártvezetőségben kialakult kis csoport további frakciós tevékenységét és helyreállítja a pártvezetőség teljes egységét, a testvéri szovjet párt rendületlen lenini elviességét igazolja, a testvér szovjet párt és egyúttal egész mozgalmunk nagy győzelme. A XX. kongresszus következtetéseivel tetőfokát érte el a pártnak a kongresszus előtti években folytatott és a kongresszusi határozatok alapján az utóbbi időben is következetesen megvalósított céltudatos és következetes politikája. A szóbanforgó frakció tevékenysége ennek a következetes lenini bátor és kezdeményező politikának összes alapvető pontjai ellen irányult, melyek megnyerték a szovjet nép legszélesebb tömegeinek és világszerte a haladó embereknek teljes támogatását.. Gondoljunk csak arra, mekkora sikereket hozott az SZKP KB és a szovjet kormány aktív, konstruktív békepolitikája a legutóbbi négy év folyamán. Megfeledkezhetünke arról, hogy éppen ebben az időszakban és mindenekelőtt a Szovjetunió nagylelkű kezdeményezésére szüntették be a koreai hadicselekményeket és vetettek véget a vietnami háborúnak, hogy ebben az időszakban kötötték meg az államszerződést Ausztriával, ekkor tartották meg a négy nagyhatalom képviselőinek flenfi értekezletét, hogy éppen ebben az időben rendezték és sikeresen továbbfejlesztették a szocialista országok és Jugoszlávia kapcsolatait, hogy ebben az időben került sor Hruscsov és Bulganyin elvtársak indiai, angliai és a közelmúltban finnországi útjára, melyek jelentősen hozzájárultak a nemzetek kölcsönös megértéséhez úgy, hogy sikerült elhárítani az imperialisták magyarországi és egyiptomi népellenes provokációinak veszélyét. A dogmatikus megcsontosodott merevségtől mentesült szovjet külpolitika merész és eredményes akciói, melyek az utóbbi időben hatékonyan küzdöttek a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a valódi és nemcsak hangoztatott békés egymás mellett élésért, nem voltak Ínyére a pártellenes frakftó tagjainak. Hogyne háborodna fel elvakult konzervativizmusból eredő magatartásuk fölött mindenki, aki szívén viseli a szocializmus és a béke ügyét. Milyen következményekkel járhatott volna magatartásuk, ha a legkisebb reményük is lett volna arra, hogy eredményt érhetnek el a gyakorlatban! Az SZKP KB erőteljes határozatai azonban minden kétséget eloszlatnak afelől, hogy a párt lenini vonalának megváltoztatására irányuló minden kísérlet gyászos kudarcra van ítélve, hogy a szovjet külpolitika következetesen és mindig meg fog felelni a béke érdekeinek, az egyszerű emberek érdekeinek világszerte. Tekintsünk csak vissza arra az eredményes fejlődésre, amely az utóbbi időben a Szovjetunió életében, iparában és mezőgazdaságában, a párt, a szovjetek, a társadalmi szervezetek tevékenységében ment végbe. Mily lényeqesen fokozódott a Szovjetunió ereje és egyúttal mily nagy lépést tett a dolgozók életszínvonalának emelésére és a szocialista demokrácia állandó tökéletesítésére. A nehézipar következetesen előnyös fejlesztése és a korszerű technika alkalmazása folytán a közszükségleti cikkek termelése is jelentősen megnövekedett, tökéletesedett a kereskedelem munkája és a munkások reálbéreivel együtt a nyugdíjak is lényegesen emelkedtek. A demokratikus centralizmus alapelvének helyes érvényesítése, amely elválaszthatatlanul összefügg a bürokratizmus különféle megnyilvánulásainak kiirtásával, az adminisztratív apparátus létszámának jelentős csökkentésében, a népgazdaság irányításának és tervezésének állandó tökéletesítésében éreztette jótékony hatását. A párt céltudatos törekvésének betetőzéséül nemrégen jóváhagyták az ipar és az építészet irányításának átszervezését, ami az egyes köztársaságok és területek felelősségének és jogkörének jelentős fokozása mellett megerősíti a gazdaság egységes központi irányítását és a feladatoknak a kormány és a 92 népgazdasági tanács közötti célszerű felosztásával pótolja az egész irányításnak a nehézkes és túlburjánzott központi apparátusban való nem kifizetődő összpontosítását. Ma még nehéz értékelni és kiszámítani, mily nagy előnyöket hoz majd az ezen a héten érvénybe lépett új szervezet a szovjet gazdaságnak és milv nagy mértékben fokozza a dolgozók milióinak kezdeményezését, szakmai, kulturális és politikai fejlődését, milyen újabb forrásokat tár fel a munka társadalmi termékenységének fokozására, milyen óriási pénz-, erő- és anyagmegtakarításokat fog jelenteni már a közeljövőben. Ez a nagyvonalú intézkedés is, mely a Szovjetunió és a legfejlettebb kapitalista országok gazdasági versengésében jelentősen közelebb hozza a Szovjetunió végső győzelmének távlatait, a szóbanforgó frakciós csoport ellenállásának különféle megnyilvánulásaiba ütközött. Ez a csoport semmi mást nem értett meg, csak merev doktrinás, szektás elképzeléseit, melyeket a rohamosan kibontakozódó élet már a múltban elavulttá tett és megcáfolt. Ezeknek az elvtársaknak a soha vissza nem térő múlttal szorosan összefüggő hamis elképzeléseik miatt nem felelt meg a bürokratizmus ellen, a tömegek alkotó kezdeményezésének fejlesztéséért folyó küzdelem sem, nem volt kedvükre sem a tömegeknek, sem a pártnak a forradalmi törvényesség megszegése ellen irányuló törekvése, amely a személyi kultusz hatásának leküzdését, a szocialista demokrácia állandó tökéle(Folytatás a 2. oldalon). Moszkva, július 3. TASZSZ. Az SZKP Központi Bizottsága 1957. június 22—29-i ülésem megvizsgálta Malenkov, Kaganovics és Molotov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségén belül kialakult pártellenes csoportjának kérdését. Amikor a pár.t Központi Bizottságának vezetésével és az egész nép támogatásával hatalmas arányú munkát végez, hogy végrehajtsa a XX. pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatait, amelyek a népgazdaság továbbfejlesztésére és a szovjet nép életszínvonalának szakadatlan emelésére, a pártélet lenini normáinak visszaállítására, a forradalmi törvényesség megsértéseinek kiküszöbölésére, a párt tömegkapcsolatainak kiszélesítésére, a szovjet szocialista demokrácia fejlesztésére, a szovjet népek barátságának elmélyítésére, a helyes nemzetiségi politika folytatására, külpolitikai vonatkozásban pedig a tartós béke biztosítása céljából a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak, és amikor már mindezeken a területeken komoly eredményeket sikerült elérni, amely eredmények minden szovjet ember előtt ismeretesek — Malenkov, Kaganovics és Molotov pártellenes csoportja akkor szállt szembe a párt irányvonalával. Ez a csoport a párt politikai irányvonalának megváltoztatása céljából pártellenes, frakciós módszerekkel igyekezett leváltani a pártnak az "SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén megválasztott vezető szerveit. Ez nem volt véletlen. A legutóbbi három-négy évben, amikor a párt határozott erőfeszítéseket tett a személyi kültuszból származó hibák és fogyatékosságok helyreigazítására és sikeres harcot folytat a marxizmus-leninizmus revizionistái ellen mind nemzetközi síkon, mindpedig a párton belül, amikor a párt nagy munkát végzett, hogy helyrehozza a lenini nemzetiségi politika múltbeli eltorzításait — a most felfedett és teljesen leleplezett pártellenes csoport tagjai közvetlenül vagy közvetve állandóan szembehelyezkedtek ezzel az SZKP XX. kongresszusán jóváhagyott irányvonallal. Ez a csoport lényegében a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini irányvonalával, a nemzetközi feszültség enyhítésével, a Szovjetunió és a világ valamennyi népe közötti baráti kapcsolatok megteremtésével szemben próbált ellenállást kifejteni. Ellenezték a szövetségi kôžtársaságok jogkörének kibővítését a gazdasági és kulturális építésben, a törvényhozásban, ellenezték a helyi szovjetek szerepének fokozását e feladatok megoldásában. A pártellenes csoport i!y módon szembehelyezkedett a pártnak azzal a szilárd irányvonalával, amely« a nemzetiségi köztársaságok gyorsabb ütemű gazdasági és kulturális fejlődését célozta, s amely biztosítja országunk összes népei lenini barátságának további megszilárdítását. A pártellenes csoport nemcsak hogy nem értette meg a pártnak a bürokratizmus elleni harcban, a felduzzasztott államapparátus csökkentésére tett intézkedéseit, hanem szembe is helyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. Mindezekben a kérdésekben a demokratikus centralizmusnak a párt által követett lenini elve . ellen foglaltak állást. E csoport makacsul ellenállt, és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intézkedést, mint az iparigazgatás átszervezése, a népgazdasági tanácsok létrehozása a gazdasági körzetekben, olyan intézkedést, amelyet az egész párt és a nép helyeselt. Nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriási arányokat ért el, és tovább fejlődik a nehézipar elsődleges fejlesztésével, új, tökéletesebb iparigazgatási formákat kellett találni, amelyek nagyobb tartalékokat tárnak fel, és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az iparigazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvitatás után elfogadták a szóban forgó intézkedéseket és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán. A mezőgazdasági kérdésekben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új feladatokat. Nem ismerték el, hogy fokozni kell a kolhozparasztság anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés bővítésében. Ellenezték a kolhozok régi, bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését, és az új tervezési rendszer bevezetését, amely érvényesíti a kolhozok kezdeményező készségét gazdaságunk vezetésében, ami máris pozitív eredményeket hozott. Annyira elszakadtak az élettől, hogy nem tudták megérteni azt a reális lehetőséget, amely ez év végén módot ad a kolhoztaqok háztáji gazdaságaikból kötelező mezőgazdasági terménybeszolgáltatásának megszüntetésére. Ez a szovjetország sok millió dolgozója szempontjából létfontosságú intézkedés, a kolhozok közösségi állattenyésztésének jelentős fellendülésére, és a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tagjai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehelyezkedtek vele. Teljesen indokolatlan harcot foly- I tattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktívan támogatnak —, nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni az Egyesült Államokat az egy főre.'eső tej-, vaj- és hústermelésben. A pártellenes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést tanúsítanak a nagy néptömegek legközvetlenebb | létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szovjet népnek a tej- és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyetemes mozgalmában. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Molotov elvtárs, a pártellenes csoport egyik tagja konzervativizmusból és közömbösségből nemcsak, hogy nem értette meg a szűzföldek hasznosításának szükségességét, hanem még szembe is helyezkedett a 35 millió hektár szűzföld feltörésével, ami pedig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intékezdéseket, amelyeket a Központi Bizottság és egész pártunk a személyi kultusz következményeinek felszámolására, a forradalmi törvényesség annak idején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremtésére foganatosított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének lehetőségét a jövőben. Amikor a munkások, a kolhozparasztok, dicső ifjúságunk, a mérnökök, a technikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egy emberként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott határozatok alapján tett intézkedéseit, amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedéseknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép aktivitása és újabb alkotó erők törtek a felszínre — a pártellenes csoport részvevőinél süket fülekre talált a tömegek alkotó mozgalma. Külpolitikai téren ez a csoport, különösen Molotov elvtárs maradinak bizonyult és minden eszközzel gátolta a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb megérett intézkedések kereszülvitelét. Molotov elvtárs hosszú időn keresztül mint külügyminiszter nemcsak hogy nem tett semmit külügyminisztériumi vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjavítására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának elnöksége a szovjet-jugoszláv viszony megjavítása érdekében tett. Az SZKP Központi Bizottságának 1955 júliusában tartott ülése egyhangúlag elítélte Molotov elvtársnak a jugoszláv kérdésben elfoglalt helytelen álláspontját, „mint, amely nem felel meg a szovjet állam és a szocialista tábor érdekeinek, valamint a lenini politika elveinek". Molotov elvtárs gátolta az osztrák államszerződés megkötését és a kapcsolatok megjavítását ezzel, az Európa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszerződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Molotov elvtárs ellenezte továbbá a szovjet-japán viszony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távol-keleti nemzetközi feszültség enyhítésében. Szembehelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, ameiyek szerint a jelenlegi feltételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetségesek s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi haladó pártok között. Molotov elvtárs ismételten ellenezte a szovjet kormány elengedhetetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egyebek között tagadta annak célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető államférfiai kö?ött, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából. Molotov elvtárs véleményét e kérdések közül sokban támogatta Kaganovics elvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtárs. A Központi Bizottság elnöksége, és maga a Központi Bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra számítva, hogy levonják hibáikból a tanulságokat, nem fognak ragaszkodni azokhoz, és lépést tartanak a párt vezető kollektívájával. Ők azonban kitartottak helytelen, nem lenini álláspontjuk mellett. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársaknak a párt irányvonalától eltérő állásfoglalása azon a körülményen alapult, hogy a régi elképzelések és módszerek rabjaivá váltak, és maradtak, elszakadtak a párt és az ország életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyzetet, konzervatívak, makacsul ragaszkodnak a túlhaladott, a kommunizmus felé tartó előrehaladás érdekeinek meg nem felelő munkaformákhoz, és munkamódszerekhez, elutasítják azt, ami az életből születik, és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekeiből, az egész szocialista tábor érdekeiből következik. Mind bel-, mind külpolitikai kérdésekben szektásak, és dogmatikusak, betűrágó, élettelen módon értelmezik a marxizmus-leninizmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények között az élő, cselekvő marxizmus-leninizmus, a kommunizmusért vívott harc a XX. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában, a békés (Fr.'vtatás a 2. oldalon)