Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-30 / 210. szám, kedd

f; JÓ MUNKÁT VÉGEZNEK, de lehetne még jobbat is Rozsnyótól néhány kilométerre, Szalócz község szövetkezetében kommunisták és pártonkívüliek versengve küzdenek a termésért. Szorgalmuk úrrá lett az időjáráson is. Amit az esőzések késleltettek, pótolta száz, meg száz dolgos kéz. Mind a határ képe, mind a gazdasági év jó kilátásai azzal biztatnak, hogy a szövetkezet megint nagyot lép előre az idén. Ha aprólékosan szemügyre veszi az ember a dolgokat, természetesen talál javítani valót, mégis jó munkát végeztek a kommunisták abban az értelemben, hogy a szövetkezeti paraszt már nem cserélne a kívülálló gazdával, ellenben az egyénileg gazdálkodó — már alig tíz van csak a faluban — szívesen cserélne a szövetkezeti taggal. Nagy szó ez. Néhány esztendő után az EFSZ győzedelmeskedett a kisüzemi gazdálkodás felett. A traktorok, a haladó termelési módszerek, a közös nagy erőfeszítések viszik a főszerepet a faluban. Most, a legnagyobb munkák közepette is a kívülállók megnyeréséért folyik az agitáció, hogy befogadhassák őket a nagy próbákat kiállott közösségbe. Jók, meggyőzőek az érveik. Ahol jobb volt a gabona és be van már takarítva, vagy szebb a kukorica, az feltétlenül szövetkezeti föld. Ahol igazán szép gulya legel, az szövetkezeti rét. Ahol a faluban új ház épül, az csaknem biztosan szövetkezeti tag telke. — A legelőnél érdemes megállni egy szóra — mondja Csunyocska Albert, az állattenyésztés felelőse. Ebben az esztendőben ugyanis a falu népének régi vágya vált valóra. A rozsnyói bányászok védnöksége alatt több mint ezer méter hosszú vízvezetékcsövet húztak a völgyből fel a hegytetőre, a borjúk vígan legelhetnek, pihenhetnek és bizony szemlátomást gyarapodnak is. Nem kell nekik naponta kétszer turistamódra hegyet mászni az ivóvízért. Bátran elmondhatjuk hogy a faluban megerősödött a szövetkezet, amelyben öröm dolgozni, mert a tagok megtalálják számításukat. A falusi pártszervezet politikai munkájának ezeket az eredményeit értékelni kell. De ugyanakkor hiba lenne, ha nem vennénk észre a fogyatékosságokat is. A pártszervezet munkájának egyik gyenge pontja, hogy az utóbbi időben a szép gazdasági eredmények mellett megfeledkezik a falu kommunistái politikai látókörének továbbfejlesztéséről. A másik hiba pedig az, hogy nem biztosítja a szövetkezet kommunista tagjainak egységes fellépését. Külön-külön ösztönszerűleg, tehát szervezetlenül agitálnak, magyarázzák a politikai és gazdasági eseményeket. A pártszervezet káderszempontból is elég gyenge, mert az utóbbi évek során aránylag nagy számban kerültek el a faluból különböző párt-, állami- gazdasági funkciókba fejlett, a falusi munkához értő, vezetésben tapasztalt kommunisták, mint pl. Józsa László, Cséfa László és mások. Kétségtelen hogy a falusi pártszervezet megerősítése elengedhetetlen feltétele a politikai agitációs munka megjavításának a faluban és a szövetkezetben egyaránt. Nagyobb gon

j dot kellene fordítani a tagjelöltek felvételére és átigazolására. Sajnos, erről megfeledkezik a pártszervezet. Laboda Istvánnak, a szövetkezet kertészének például már több mint féléve lejárt a tagjelöltségi ideje, és még mindig nem került sor az átigazolására. Márpedig Laboda elvtárs szorgos ember, nemcsak szakmájának mestere, de az embereket is jó munkára lelkesíti és példás vezetője a kertészetnek. Érdemes lenne többet foglalkozni vele. Hiszen minél több politikailag fejlett, élettapasztalattal rendelkező kommunista lesz a szövetkezetben, annál könnyeb ben birkóznak meg a termelésben felmerülő nehézségekkel. Mindenekelőtt a kommunisták feladata megkeresni a dolgok miértjét és hogyanját. Ahol régi tagok is vannak, meg újak is, előfordul az összekoccanás vagy a közös va gyonhoz való helytelen viszony. Mind ezt a tapasztaltabbnak, politikailag fej lettebbnek kell kiegyensúlyoznia. De sokat kínlódott Lőrincz Béla elvtárs, az egyik vetőgéppel, amikor a beleszáradt műtrágyát kapargatta ki a csövekből Szidta bizony annak megteremtőjét is, aki benne hagyta és károkat okozott a gép vasszerkezetében. Pedig nem fordulna az ilyesmi elő, ha a szövetkezet minden kommunista tagja még nyitottabb szemmel járna. Felelevení tenék a pártcsoport működését, meghánynák-vetnék a szövetkezet ügyeit és konkrét pártmegbízatást adnának a kommunistáknak a fogyatékosságok kiküszöbölésére. ^ Az a falusi pártszervezet dolgozik jól, amelyik bátran támaszkodik a pártcsoportokra és segítségükkel valóra váltja a párt és a kormány határozatait. A taggyűlésen, ijletve a pártbizottság ülésein kell rendszeresen megvitatni és irányítani a szövetkezetben és a helyi nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport munkáját. De mikor Pozman elvtárs, a HNB titkára semmit sem "tud a pártcsoportról, pedig már több mint két hónapja dolgozik .az új nemzeti bizottságon. A HNB kommunista tagjai is nehezen találnak bele a rendes kerékvágásba. Márpedig a nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport legfontosabb feladata lenne, hogy minden lényeges kérdésben, amely az adott szerv elé kerül, kialakítsa a kommunisták egységes állásfoglalását, felkészítse őket arra, hogy ezt az álláspontot, ha kell valamennyien külön-külön is képviseljék, hogy helyességéről meggyőzzék a pártonkívülieket is. A kommunisták azonban csak akkor tudnak egységes állást foglalni a nemzeti bizottságban, ha ezt még az ülés előtt megbeszélik. Ezt a célt szolgálja a pártcsoport ülése, amelyet fontosabb alkalomkor szükséges összehívni. Ezen az ülésen ismertetni kell a HNB elé kerülő előterjesztés legfontosabb kérdéseit és a falusi pártszervezet bizottságának ezzel kapcsolatos határozatát. Természetes a HNB kommunista tagjai akkor dolgoznak jól, ha meggyőzik a pártonkívülieket is arról, minél több olyan javaslatot tegyenek, amelyek sikeresen szolgálják a falu, a népi demokrácia ügyét. És ha helytelen dolgot javasol valaki, ne torkolják le, de igyekezzenek őt tür<elmesen meggyőzni. Nagyon hiányos lenne a pártcsoportok feladatainak felsorolása, ha kihagynánk belőle azt, ami nélkül igazi pártmunka el sem képzelhető: a kommunisták példamutatását. A pártcsoportok úgy neveljék tagjaikat, hogy egyetlen se legyen közöttük, aki másként cselekszik, mint ahogyan beszél. Legyenek elsők a munkában, beadásban, adófizetésben és elsősorban a nemzeti bizottságban, akkor szavaik ereje sokszoros lesz, s nem kétséges, hogy a pártonkívüliek is bizalommal fogadják és hallgatnak szavukra. A HNB kommunista és pártonkívüli tagjainak túlnyomó többsége a tömegek között él. S minden lehetősége megvan arra, hogy példájával, felvilágosító szavával eredményesen ösztönözze választóit a feladatok teljesítésére. A jó pártmunka kialakítása komoly feladat. A falusi pártszervezet bizottsága a pártcsoportokon keresztül sokat segíthet és kötelessége is segíteni a falu problémáinak megoldásában. A pártcsoportokkal való foglalkozás terén egyik legfontosabb feladat elérni, hogy a szövetkezet és a nemzeti bizottság mellett működő pártcsoport tagjai világosan lássák feladataikat. Megértsék, hogy nem helyettesíthetik a választott szerveket, az EFSZ vezetőségét vagy a helyi nemzeti bizottságot, nincsenek ezek fölé rendelve, de olyan rendkívül fontos tennivalóik vannak, amelyeket semmilyen más szerv el nem végezhet helyettük. Valami egységes receptet természetesen nem lehet gyártani. Sokat kell meríteni a tapasztalatokból. A múltban is előfordult és a jövőben sem lesz ritka, hogy pártonkívüliek olyan javaslatokkal állnak elő, amelyek a párt és a dolgozók érdekeit szolgálják. Tehát a kommunisták feladata fel ismerni és felkarolni ezeket. Ez nem csökkenti, ellenkezőleg emeli a párttagok és a pártszervezet tekintélyét, s erősíti vezető szerepét. Erdősi Ede. A DÉLELŐTTI ÖRÁKBAN bújócskát játszik a nap, de aztán az órák múlásával mintha nekibátorodna, kibontakozik a foszladozó felhők gyűrűjéből, s meleg, .éltető sugarait szerteszórja a földön. Kell is a jó idő, nedves, süppedős a talaj, nemegyszer állnak a gépek. De délután talán aratni is lehet, így latolgatjuk az időjárás változását az egyházkarcsai szövetkezet irodájában. Bokros István elvtársat, a szövetkezet elnökét keressük, de ő kint jár a határban. Ott leste, várta a talaj szikkadását, hogy a három kombájn és a négy aratógép. folytathatja-e az elkezdett munkát. A laposabb helyeken még fénylik a tócsák tükre, szinte párolog a dúlt gabona, de van hely, ahol már vágni is lehetne. Somogyi Zoltán, a helyi pártszervezet elnöke ül velünk szemben. Az Munkaerőtoborzás az Ifjúsági Bányába (ČTK) — Ez év júniusában kezdődött meg az ifjú dolgozók toborzása a novákyi Ifjúsági Bányába. A CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának indítványára a CSISZ-szervezetek versenyeznek az állandó dolgozók meg nyerésében a bányászatba E hó 26-ig az Ifjúsági Bányába 131-en jelentkeztek munkára, akik közül 67-en már el is foglalták helyüket. A toborzásban eddig a kassai kerület érte el a legjobb eredményt. A SZÖVETKEZET IRODÁJÁBAN ményeiről és a fogyatékosságokról is, de csak futtában, mert munka azért akad. ha szünetel is az aratás. Gabonát tisztítanak a szövetkezet udvarán, odaszalad ki néha, hogy Iemázsália a meqtelt zsákokat. — Eddig már 120 hektáron végeztük el az aratást — mondja Somogyi elvtárs. — Ha a jégverés mea az eső közbe nem jön, szép eredményt értünk volna el. Az árpa így is 26 mázsával fizetett hektáronként a tavalyi 19 mázsával szemben. A búzánk 20 mázsát ad hektáronként. Szép eredmény ez, s mondhatom, van jövőie a szövetkezetünknek. SOMOGYI ELVTÄRS közben kiszalad, hogy elvéaezze a mázsa körüli teendőket. A könyvelőtől tudom meg, hoay 120 tagja van az egyházkarcsai szövetkezetnek, ami a falu lakosságának 90 százaléka. Egy munkaegyaratásról beszél, a szövetkezet ered- ségre 16 koronát fizetnek mint előTISZTA, MINT AZ ARANY A lenge nyári szellő fuvallatától felfrissült arccal szórták Furár és Balog evtársnők szövetkezeti tagok a még ki nem tisztított tavaszi árpát a cséplőgépbe. Gépiesen fogták kezükbe a lapátot. Polcsák és Moravec László elvtársak a zsákoknál szorgoskodtak. Fürgén mozogtak, amikor a tiszta árpaszemmel színültig megtelt zsákokat kötötték. Élvezettel markoltak a zsákokba. — Tiszta, mint az arany, egy porszem sincs benne — mondta lelkesen Polcsák elvtárs. Moravec elvtárs pedig a mázsára rakta a zsákokat, s még egy lapáttal hozzáadott az árpából, aztán gyakorlott mozdulattal kötözte be őket. Aztán mindketten megfogták a zsákokat és egymásra rakták. Jó munkát végez ez a kombájn, valóban okos ember volt, aki kitalálta ezt a masinát. Mennyi nehéz munkától mentette meg a parasztot. Hiába mondogatják egyesek, hogy jobb kézzel aratni. Nincs igazuk — szólalt meg pillanatnyi csend után Moravec elvtárs. — Bizony nincs — toldotta meg Polcsák elvtárs. No, mi van, elvtársak? - zavarta meg párbeszédüket Námesný elvtárs, a damásdi szövetkezet agronómusa. — Jól megy a munka? — Már hogyne menne, nem látod a zsákokat? Szép kis rakás van belőlük. — Tudjátok, mennyi tavaszi árpát takarítottunk be 46 hektárról? — Bizonyosan harminchárom mázsán felül hektáronként. — Igazatok van. Sokkal több termett, mint amennyit vártunk — mondja az agronómus. Harminchét mázsa hektáronként. — Ezt aztán rekordnak is nevezhetjük — mondták szinte egyszerre. Nagy örömükben alig vették észre, hogy a zsákok már meg is teltek. — Vigyázz, kiömlik — kiáltotta Námesný elvtárs. Mindketten a zsákokhoz futottak, jócskán a ponyvára szórtak az árpából. Nemsokára odajött a traktor és a zsákokat a pótkocsira hányták. — Mennyi lesz ma? — kérdeztem Námesný elvtársat. — Valamivel több, mint kétszáz mázsa. — Bár mindennap úgy menne, mint ma. — Kell, hogy menjen. Majd a kezével egy irányba mutatott. Éppen most állítják össze a szelektort, száz mázsát kitisztítunk mi, 160-at meg ők. A szövetkezet naponta 200 mázsa árpát szállíthat a begyűjtési üzem raktáraiba. Tfurár és Balogh elvtársnök szór•*• ták a cséplőgépbe az árpát, Moravek és Polcsák elvtársak a zsákoknál álltak. Námesný elvtársnak csak egy vágya volt: bárcsak búzából is ennyi teremne. Bárcsak ... Nagyon jó lenne, ha kívánsága teljesülne. V. F. Zselíz leget, a másik 16 korona pedig gyűl, szaporodik a zárszáŕnadásig. Egyházkarcsán van egy jól működő, harminc tagú CSISZ-szervezet. A fiatalok az év eleje óta 6213 munkaegységet dolgoztak le a szövetkezetben. A learatott 120 hektárnyi területből mintegy 70 hektáron ők végezték el a munkát. Vasárnaponként brigádokat szerveznek, s a harminc fiatal két munkacsoportra oszlik. Versenyeznek egymással. A múlt vasárnap is 7 hektáron hordták keresztekbe a gabonát. Már most készülnek az aratóünnepélyre. Kása Pál vezetésével kabaretműsort tanulnak, hogy a falu lakosságának bebizonyítsák, nemcsak dolgozni, szórakozni de tudnak szórakoztatni is. A SZÖVETKEZETBEN az eredmények mellett azonban fogyatékosságok, bajok, panaszok is akadnak. Somogyi elvtárs a Dunaszerdahelyi Gép- és Traktorállomásra panaszkodik. — Van egy öreg, kiszolgált cséplőgépünk, amelyikkel még mindig baj volt munka közben. Ezért kértük a dunaszerdahelyi traktorállomást, hogy segítsen "ki minket egy cséplőgéppel. Az igazgató ígérgette is, de — sajnds — eddig még nem kaptuk meg. Helyette megérkezett az igazgató válasza, hogy gép nincs, mert más helyre vitték — Mi úgy érezzük — mondja Somogyi elvtárs,' — hogy ebben van egy kis személyeskedés is. Miért kaptak olyan szövetkezetek, ahol két gép is van. Mi 1200 hektáron gazdálkodunk és igazán megérdemeltünk volna ennyi segítséget. Beadási kötelezettségünket az őszi árpából határidő előtt teljesítettük. Az egyházkarcsai szövetkezet kérte a járási nemzeti bizottság támogatását, hogy valami módon orvosolja ezt a hibát. A dolog elintézettnek látszik, de nem hagyhatjuk szó nélkül a gépállomás igazgatójának helytelen eljárását. A szövetkezet idejében kérte a szükséges cséplőgépet, miért adták mégis olyan szövetkezetnek, amelyik kisebb területen gazdálkodik és nincs úgy rászorulva, mint az egyházkarC

SKÍKÉMLELTÜNK AZ ÉGRE. Felhőrongyokat tépáz a szél. Ügy tűnik, mintha tisztulna. A Nap is húnyorog már. Érzik a kombájnosok is és nekilátnak gépeik "rendbehozásának. — Lehet, hogy mire e cikk megjelenik, már jó néhány hektárt le is vágtak — mondom Somogyi elvtársnak. Kissé elmosolyodik, aztán ezt mondja: — Lehet, miért ne. Mi is úgy akarjuk, hogy így legyen. Kovács Miklós, Hódoš. VVWVWWWVWWWWrtVWWWWWWWAWWWWWWWWWWWWWWVS

MMWWWWWW * Egészséges „betegek" Üzemeinkben több esetben adódik arra példa, hogy az egyes hónapokban nagy ingadozást mutatnak a betegeknek kifizetett illetékek összegei. Žilina textilüzemében, a SLOVENA nemzeti vállalatban például januárban 190 ezer 515 koronát, februárban már 211 ezer koronát fizettek ki a betegeknek. Március hónap még nagyobb összeget mutat ki — 225 ezer 500 koronát. A betegeknek kifizetett öszszegek emelkedését részben a februári és márciusi influenza-járvány okozta, de félő, hogy a kifizetett nagy összeg az új törvénnyel való visszaélés következménye. Ezért haladták meg a kifizetett összegek a munkások által befizetett illetékeket; januárban több mint 12 ezer koronával, februrában csaknem 38 ezer, s márciusban több mint 36 ezer koronával. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ilyen esetben a költségvetés egyéb forrásaihoz kell nyúlni, s' más állami feladatok részére tervezett összegekből kell fedezni a betegek részére járó pénzösszegeket. Amikor ezekkel a hiányosságokkal a Slovena vállalat illetékesei részletesen foglalkoztak, belátták, hogy javítaniok kell a helyzeten. Elhatározták, hogy gyakoribbá teszik az elvtársi látogatásokat Ennek már áprilisban meg is volt az eredménye. Az üzemben a betegek részére kifizetett összeg 17 ezer koronával csökkent. Sajnos, méq mindig nagy azonban az a különbség, ami a bevételezett és a betegeknek kifizetett összegek között fennáll. Ezt a hibát az üzemvezetőség és a szakszervezet intézkedései sem szüntetik meg mindaddig, amíg maguk a dolqozók teljes egészében nem tudatosítják azt, milyen jelentősége van a betegbiztosítás új törvényének. Az üzem dolgozóinak kell leleplezniök azokat, akik visszaélnek az adott lehetőségekkel. A betegek meglátoaatásának az a célia, hogy az illetékesek meggyőződjenek arról, vajon betartja-e a gyengélkedő az orvos által előírt gyógymódot, nincsen-e szüksége valamilyen segítségre a gyógyszerek beszerzésében, stb. Sajnos, gyakori az olyan eset, hogy ilyen látogatás alkalmával a „beteget" munka közben találják. De olyasmi is előfordul, hogy az illető a kocsmában „gyógykezelteti" magát, ami betegségét még súlyosabbá teszi. Vannak munkások és munkásnők, akik betegségük ideje alatt mulatságokon, mozielőadásokon vesznek részt. Ez természetesen nem befolyásolja kedvezően a betegség lefolyását. Az I sem nevezhető helyesnek, ha a beteg ilyen esetben sorra látogatja a hivatalokat, hogy ügyes-bajois ügyeit elintézze. Mi a teendő ilyenkor? Behívni ezeket az embereket, akik áthágják gyógykezelésük előírásait. Megmagyarázni nekik eljárásuk helytelenségét és veszélyét, hogy ilyen esetek a jövőben elő ne forduljanak. S fokozottabban kell megszervezni az elvtársi látogatásokat, amelyek már eddig is jól beváltak. (Tudósítónktól.) MEGJEGYZES A prešovi Krížik-Dukla-fízem faliújságja A prešovi vasútállomásról a város középpontjába vezető úton több üzem faliújságja ismerteti termelési sikereiket. Itt. találjuk a tejüzem, a fagyasztóüzem és a kerület legnagyobb exportüzemének, a Kŕižik-Duklának grafikonokkal és fényképekkel teli faliújságjait. Az utóbbiról leolvashatjuk, hogy a prešovi Krizik-Dukla-üzem az első félév utolsó hónapjában túlteljesítette termelési tervét és így eleget tehetett a népi demokratikus országokból, valamint Dél-Afrikából, Indiából, Brazíliából, úgyszólván minden világrészből érkező tlíiegrendeléseknek. A faliújságon képek is vannak. Azokat a dolgozókat ábrázolják, akik legjobban járultak hozzá, hogy az üzem »az év elejétől több mint 100 000 villanyórát szállíthatott külföldre. Azonban Sárközi Sándoron, Oravec Emilen és Viera Šafrankován kívül ebben az üzemben másokat is dicséret illet. Mindazokat, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója tiszteletére elmélyítették az üzemben a versenymozgalmat. Ezzel teremtették meg a sikerek eléréséhez szükséges feltételeket. Az üzemben azonban még nagyok a tartalékok. A faliújság még szebb eredményekről szólhatna, ha a dolgozók jobban kihasználnák a munkaidőt. Szombaton történt. A ^munkaidő csak délig tartott. Azonban sokan már 10 óra előtt elhagyták a gyárat. Igaz, aki elment, az munkavezetőjétől hozott engedélyt. Vrábel elvtárs üzemi őrnek ehhez nem volt megjegyzése. Azonban amikor a 10 órai szünet előtt egyesek negyedórával előbb otthagyták a munkát és ki akartak menni a kapun, itt aztán kérlelhetetlen volt. Nem gorombáskodott senkivel, mint kommunista és jó agitátor, az emberek szívéhez szólt: „Mi lenne akkor, — mondta, — ha az üzemben a 10-órai szünetet mindenki megtoldaná 15—20 perccel? Szerencsére a többiek nem olyanok, azok becsületesen dolgoznak a mulasztók helyett is." E szavak hallatára a portán ácsorgók elmentek. Megszólalt bennük a ielkiismeret. Amikor 10 órakor a sziréna jelezte a szünetet, ők tovább dolgoztak. Be akarták hozni azt az időt", amit a kapunál töltöttek. Elvégre nekik is szívügyük, hogy a városban levő faliújságon üzemük állandóan jobb és jobb munkaeredményekről adhasson számot. D. V. OJ SZO r1957. július 31. Az előző években mindig baj Miklya János Szombath Ambrus