Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-28 / 208. szám, vasárnap

Tunisz a köztársaság kikiáltását ünnepelte Tunisz (ČTK) — Tunisz egész terü­letén és különösen a fővárosban a július 26-ra virradó éjjel és az azt követő napon ünnepi hangulat ural­kodott. A lakosság örömünnepet tar­tott a köztársaság kikiáltásának tisz­teletére. A fővárost nemzetiszínű lo­bogók, transzparensek és virágfüzé­rek díszítették. A város utcáin, te­rein zenekarok játszottak. Hatoib Burgibát, Tunisz első köz­társasági elnökét a Saad palota eiőfct összegyűlt nagy néptömeg lelkesen megéljenezte. A belügyminisztérium jelentette, hogy a volt tuniszi bejt és fiait szi­gorú ellenőrzés alatt tartják. A marokkói kormány tiltakozik Párizs (ČTK) — A párizsi sajtó közlése szerint a marokkói kormány július 25-én közleményt adott ki, amelyben bejelenti, hogy Balafredzs marokkói külügyminisztert megbízták, tiltakozzon a spanyol kormánynál Ifna spanyol gyarmat hatóságainak önké­nye ellen és mutasson rá arra, hogy Spanyolország e területen folytatott politikája ártalmára lehet a spanyol­marokkói kapcsolatoknak. Ifna beékelődik Marokkó területébs és lakosai jobbára marokkóiak. A ma- London (ČTK) — Az ADN sajtó­rokkói kormány ezen lépésének oka I iroda közli az AP amerikai hírügy­A Világifjúsági Találkozó váltója célba érkezett. *. Számos ország fiataljai vitték a VI. Világifjúsági Találkozó váltóját a Moszkvába vezető utakon. Képünk a cseh­szlovák—szovjet határon készült, ahol fiataljaink az ukrán lányokkal és fiúkkal ölelkeztek össze. Nagy-Britannia és Nyugat-Németország közös titkos fegyverkezési tervei Spanyolország elutasító álláspontja Ifna, régi marokói terület Marokkó­hoz való csatolásának kérdésében. nökség londoni tudóeítójánalk jelenté­sét, aki leleplezi Nagy-Britannia és Nyugat-Németország közös terveit az A Kínai Népköztársaság Államtanácsának határozata a burzsoá jobboldal elleni í a cról Peking (ČTK) — A Kínai Népköztársaság Államtanácsa július 26-i ülésén hatá­rozatot hozott az álla­mi szervek dolgozóinak a munkastílus megjaví­tására irányuló mozga­lomban és a burzsoá jobboldal elleni harcban való részvételéről. A határozat rámutat arra, hogy Kína népe Kom­munista Pártjának ve­zetésével megindította e munkastílus javításá­nak mozgalmát és ha­tározottan küzd a bur­zsoá jobboldal ellen. Ez a harc a szocialista for­radalom védelméért folytatott küzdelmet jelenti, A Kínai Nép­köztársaság alkotmánya szerint — amelv meg­állapítja, hogy „az ál­lami szervek valameny­nyi dolgozóínnak hűsé­get kell tanúsítaniok a népi demokratikus rendszer iránt, be kell tartaniok az alkotmány és törvények rendelke­zéseit és a népet kell szolgálniok" az tillaml szervek valamennyi dolgozójának köteles­sége az »zen harcban való részvétel. A Kínai Népköztársa­ság Államtanácsa ezért elhatározza, hogy az állami szerveknek a munkastílus megjaví­tására irányuló mozgal­irtát megvalósító vala­mennyi dolgozó aktív részt köteles venni a mozgalomban, hogy meg kell tanulnia világo­san megkülönböztet­ni a jót a rossz­tól, következetesen oí­rálni és leleplezni a burzsoá jobboldali ele­mek fellépését és te­vékenységét és Így fo­kozni saját politikai és eszmei tudását. Vala­mennyi dolgoző köte­lessége a hiányosságok kiküszöbölése, a mun­ka megjavítása és az, hogy hozzájáruljon a forradalmi szocialista építés további győzel­méhez a Kínai Nép­köztársaságban. „irányítható lövedékek", messzehordó rakéták és más korszerű fegyverek kö­zös gyártására. Annak ellenére, hogy Nyugat-Németország szerződéses kö­telezettségei tiltják az atomfegyverek gyártását, jól értesült londoni körök szerint Nyugat-Németországban atom­töltésű rakétákat is fognak gyártani. „A többi korszerű fegyverek"' közül az atomtüzérségről és az atombombák­ról van szó. A közös fegyvergyártásra vonatkozó tervek tekintetében ez év májusában egyezség jött létre Sandys brit és Strauss nyugatnémet hadügyminiszter között. Azóta e terveken szakértői bi­zottságok dolgoztak, amelyek javasla­tait Nagy-Britannia és Nyugat-Német­ország katonai kénviselődnek értekez­letén terjesztik elő. Bonni körök e közös fegyverkezési tervvel kapcsolatban kijelentették, hogy ez az együttműködés politikai, lélek­tani, technikai, földrajzi és gazda­ság-politikai okokból kívánatos. Tajvani helyzetkép Peking (ČTK) — Tajvanból érkező hírek szerint a tajvani nép és az ott­tartózkodó amerikai katonák közötti viszony egyre feszültebb s a májusi amerikaellenes tüntetések óta egyre rosszabbodik. A Cssmpao című ameri­kabarát honkongi lap azt írja, bár az amerikaellenes tüntetések véget értek „a tajvani nép szívében felgyü­lemlett gyűlölet a Tajvanon tartóz­kodó amerikai haderők ellen továbbra is ott lappang, s bármikor kitörhet". A tajvani hírek „nyugtalanságokról és feszültségről'" számolnak be az amerikaiak és a tajvani nép között. Gyakran kerül összetűzésre sor közöt­tük. Taipehben , Kaosziunban és más városokban a lakosság megverte az amerikai katonákat. Az esti órákban az amerikaiak nem merészkednek egyen­ként mutatkozni Tajpeh utcáin. Az amerikai parancsnokság a múlt héten megtiltotta az amerikai katonáknak, hogy felkeressenek egy tengeri fürdő­helyet. mert attól tartottak, hogy a tajvani nép leplezetlenül fejezi ki qyű­löletét az amerikai katonákkal szem­ben. A francia parlament utolsó ülése a nyári szünidő előtt Tovább dúl a harc Omanban Kairó (ČTK) — A brit lökhajtásos repülőgépek július 26-án már harma­dik napja folytatták barbár támadá­saikat. Omán ellen, amelyek főképpen a városok ellen irányulnak. A brit re­pülőgépek gépfegyvereket és rakétá­kat használnak. Omán kairói diplomáciai képviselője közölte, hogy a július 24-1 berepülé­sek során az angolok nagy kárt tet­tek Nizzuvah fővárosban és Aszki vá­rosában. A diplomáciai képviselő hoz­záfűzte, hogy Salah Bin Isa el-Harti emir, az imán helyettese felszólított minden békeszerető nemzetet, és a Vörös Félhold társaságot-, nyújtsanak Omannak orvosi segítséget. Közölte továbbá, hogy a szabadságharcosok kezükben tartják Omán egész terü­letét és nem hagyják magukat az angolok bombázásától megfélemlíteni. Nizzuvah erődítményén továbbra is az ománi imán zászlaja leng. Omán képviselője kijelentette, hogy Omán népe számíthat a többi arab országok erkölcsi támogatására. Hang­súlyozta, hogy az ománi események nemzetközi ügy, amelyet az arab­ázsiai csoportnak az ENSZ közgyűlése elé kellene terjeszteni. * * * Damaszkusz — Szíria kormánya fi­gyelemmel kíséri az ománi esemé­nyeket. Az Al-Dzsumhur című lap közlése szerint Szíria hajlandó se­gítséget nyújtani Omán népének az Pauling Nobel-díjas professzor az atomfegyverkísérletek beszüntetését követeli Párizs (ČTK) —A Libération kö­zölte tudósítójának beszélgetését Pauling amerikai Nobel-díjas profesz­szorral. Pauling professzor kijelentette, hogy a nagy tudományos felfedezé­sek és találmányok az emberiségnek csak akkor válhatnak javára, hogyha a nép egyesíti a béke védelmére irá­nyuló törekvéseit. „A tudósok köte­lessége — mondotta Pauling pro­fesszor —, hogy figyelmeztessék az emberiséget az atomfegyverkísérletek veszedelmére. E kísérleteket okvet­lenül abba kell hagyni." imperializmus elleni harcában. Bitar, Szíria külügyminisztere Ománnál kap­csolatban állandó összeköttetést tart fenn a többi arab országgal és Szí­ria diplomáciai képviselőivel. Párizs (ČTK) — A francia nemzet­gyűlés július 26-i esti ülésén Bour­gés Maunoury francia miniszterelnök határozatot olvasott fe-1, amellyel be­rekeszti a parlament jelenlegi idő­szakát. A parlament megkezdi nyári szünetét, amelyről október 1-én tér vissza. A kormány nem tett eleget a kommunista képviselők azon javasla­tának, hogy a nemzetgyűlés folytassa üléseit mindaddig, amíg nem hagyja jóvá azokat a fontos törvényjavasla­tokat, amelyekkel a dolgozók szociá­lis helyzetét kell megjavítani. Ezek kozé tartozik a munkabérminimum emelése, a dolgozók orvosi kezelésére fordított kiadások 80 százalékának megtérítéséről szóló törvény és a családi pótlékok emelése. A kormány nem gondoskodott arról sem, hogy a nemzetgyűlés befejezze az új iskola­törvény megtárgyalását, amint azt a franciaországi haladó közvélemény követeli. Józsika és az amerikaiak — Józsikám, drágám viseld ma­gad szépen, — mondotta a mama Józsikának. Még egyszer megcsó­kolta fiát, aki anyjának gondos tekintetétől követve felszállt a vonatra. A vonat elindult. Józsika egy ideig integetett az ablakból, azonban az állomás épülete a bú-­csúzó hozzátartozókkal együtt ha­mar eltűnt a szeme elől. Mezők, rétek, fák, házak rohan-­nak a vonattal ellenkező irányban. Józsika egy darabig kíváncsian ki­tekinget az ablakon, de hamar megúnja ezt a mulatságot. Nagyon élénk fiúcska, aki nem tud sokáig nyugodtan egy helyben ülni. Köz­be el-elgondolkodik, elmélkedik. Hirtelen eszébe ötlik, mit is szo­kott ilyenkor csinálni a nagyszerű Jimmy, az amerikai cowboy. Mit is olvasott róla a ponyvaregény­ben? .,.. A követkeiő állomáson a vonatvezető Józsikát fülénél fog­va húzza ki a vagonból. A legkö­kezelebbi vonattal visszaküldi. Anyukája kénytelen lesz megfi­zetni a kitört ablakot, m zsebkés­sel felvágott vattázott .ülést. Fia nevében bocsánatot kell kérnie a vonatban Józsikával szemközt ülő úrtól, akinek az ablaknál levő asz­talán elhelyezett uzsonnájára a drága fiúcska lábait rakta fel, és akit aljas fráternek nevezett. Anyukának nagy gondjai vannak. Józsika nagy gazember, senki sem szereti, rövid időn belül minden­honnan kidobják. „Mit kezdjek ez­zel a gyerekkel?" — mondogatja gondterhelt arccal, amikor Józsi­ka nadrágját nádpálcával porolja. Persze Józsika is a nadrágban van. Hogyha úgy vesszük, anyuica helyzete még rózsás Eisenhower helyzetéhez képest, mert anyuká­nak csak egy Józsikája van, az amerikai köztársasági elnöknek azonban sok hasonló viselkedésű fia van. Dáriusz kincse sem volna elég Eisenhowemek, ha minden drága fiáért meg kellene fizetnie azt a kárt, amit csinált. Hogy az amerikaiak külföldi vi­selkedése sok kívánni valót hagy hátra, arról tanúskodik az United Press amerikai sajtóügynökség jú­lius 25-i jelentése, amely így hangzik: „Az amerikai turisták a jövőben útlevelükkel együtt kézhez kapják Eisenhower elnök levelét, amely­ben az elnök arra kéri őket, hogy külföldön az Amerikai Egyesült Államok igazi követeiként és azon baráti nemzet képviselőiként lép­jenek fel, amely hivatva van a vi­lágbéke megőrzésére. Az elnök le­velét kézbesítik a külföldön szol­gálatot teljesítő katonáknak is J'. Most már csak az a Tcérdés meg lesz-e ezen „atyai levélnek" a kel­lő hatása és csökken-e majd az amerikai turisták és katonák ál­tal külföldön elkövetett garázdál­kodások, bűncselekmények és gaz­tettek száma. Eisenhower elnöknek valóban minden oka meavan arra. hogy törődjék a külföldön tartózkodó amerikaiak viselkedésének javítá­sával. —tt— Az angolok a buraimi térségben szárazföldi hadműveletekbe fogtak Mialatt az angol lökhajtásos repülő­gépek folytatják támadásaikat Omán területe ellen, a hírügynökségek to­vábbi részleteket közölnek a kollabo­ráns maszkati szultán felszólításáról a tűz beszüntetésére. Amint ismeretes, e híreket a brit külügyminisztérium — nem pedig a szultán — cáfolta. Az AFP hírügynök­ség által terjesztett verzió szerint a maszkati szultán az ománi imánhoz angol tiszt kíséretében megbízottját küldte. A szultán állítólag az imánnak nemcsak a tűz beszüntetésére tett ja­vaslatot, hanem közölte lemondását is. A két küldöttet Maszkatba visszatérő­ben megölték. A halál okául „bomba­robbanást" jelentenek. A küldöttek ha­lálának ideje megegyezik a szultán javaslatának londoni cáfolásával. Buraimiba sürgősen lőszert és haj­tóanyagot szállítottak. Ezen oázis tér­ségében a brit szárazföldi egységek hadműveletekbe fogtak. Két brit fre­gatt a part mentén cirkál, hogy lehe­tetlenné tegyék a vándortörzseknek a partvidék megközelítését. A New York Herald Tribúne amerikai lap közlése szerint a támadás második napján a nizvai erődítményre 7200 lö­vést adtak le és 48 rakétát sütöttek el. Az Adenből és Bahraimból irányított repülőgépek a felkelő törzsek tartóz­kodási helyei ellen intéztek támadáso­kat. A lap megjegyzi, hogy az imán zászlaja fehér színű, úgyhogy nem lehet tudni, fegyverszünetet kér-e. A Daily Telegraph angol lap részle­tes tudósítást közöl az akciók lefolyá­sáról és hangsúlyozza a szárazföldi hadműveletek előkészítését, amelyek­ben többek között a „kameruni" ez­red egységei is részt vesznek, amelye­ket Kenyából helyeztek át. A Times közvetve megerősíti a szultánnak a fegyverszünetre tett javaslatát, mert azt írja, hogy csupán a Kenyából ér­kező erősítés fogja majd a szultánt „serkenteni". Az angolbarát bábszultán hataíma rohamosan csbkken és Omán kairói diplomáciai képviselői­nek nyilatkozata szerint a felkelők partmenti övezeten kívül Omán egész területét kezükben tartják. Ezért L. Sinclair altergernagy, az arab félszi­geten állomásozó brit haderők pa­rancsnoka repülőgépen a Perzsa-öböl partján épült Sardza angol katonai tá­maszpontra érkezett, hogy személye­sen vegye át a hadműveletek irányítá­sát. A külföldi lapok egész sora azt a né­zetet vallja, hogy Nagy-Britannia nem nyert sokat a maszkati szultánnal. A New Statesmand and Nation angol lap is beismeri, hogy a felkelés az egész terület lakosságának segítségé­re támaszkodik és hogy azt a támoga­tást, melyet Nagy-Britannia a masz­kati szultánnak, e térség legreakciósabb uralkodójának nyújt, a Közel- és Kö­zép-Kelet számos országa elítéli. A Washington Post amerikai lap szkeptikusan állapltja meg: „A prob­léma távolról sem egyszerű. A régi időkben lehetséges volt a fellázadt törzseket a katonai erők felvonulásá­val fékentartani. Azonban a szeren­csétlen angol-francia expedíció Szuez ellen és a világ visszhangja kétségessé tették, hogy ez az erő a Közel-Keleten megállhatja-e a helyét, nem is szól­va arról, vajon ésszerű-e?... Nyilvánvalóan fennáll az a lehetőség, hogy a rövid időre alkalmasnak látszó megoldás hosszú időre szóló érvénnyel kiválthatja azt, amitől Nagy-Britannia fél, vagyis azt, hogy elveszti befolyá­sát a kőolajterületeken. Nagy-Britan­nia erőszakos ománi fellépésének kö­vetkezményei súlyosan kihatnak az egész nyugati világra, különösen ak­kor, ha ezen akció sokáig fog tartani..." A lap hozzáfűzi, hogy a Közép-Keletről ered a Nyugat-Európába szállított kő­olaj 80 százaléka és hogy „könnyen érthető az angol álláspont". Természe­tesen nem nehéz megérteni az idézett lap „állásfoglalását" sem, mert ő is a monopóliumok — a változatosság kedvéért az amerikai monopóliumok — érdekeit védelmezi, amelyek a nyersanyagforrásokért épp olyan dur­va módon harcolnak, mint az angolok. Azon számos és keserű tapasztala­tok után, amelyeket az angol gyarma­tosítók bomladozó tengerentúli biro­dalmuk különböző tájain szereztek, a sajtó hírei szerint brit kormánykörödben nyugtalanság és aggo dalom uralkodik amiatt, hogy a maszkati szultán eset­leges veresége az arab félsziget továb­bi hercegségei lakosságának példát szolgáltathat arra, hogy az arabok megszabaduljanak az angolok védnök­ségétől. Azt a tényt, hogy a brit agresszió okát a kőolaj megtartása iránti vágy­ban kell keresni, a Le Monde francia burzsoá lap „Második Szuez" című ve­zércikkében igazolja, amikor az 1954. évi eseményre utalva így Ir: „Az Iraq Petroleum Company brit kőolajtársaság az ománi sivatagba expedíciót küldött, amely ott gazdag kőolajlelőhehelyet talált. Röviddel ez­után az Omán és Szaúd-Arábia közöt­ti vitás határövezetbe az Aramco amerikai kőolajtársaság is hasonló expedíciót küldött. Ez a társaság Szaúd-Arábiában fejt ki tevékenysé­get. Az angolok az amerikai expedí­ció ellen angol tisztek vezetésével a maszkati szultán katonai egységét küldték, mely az amerikai expedíciót kiűzte erről a területről. Mivel e te­rület Ben Ali imán fennhatósága alá tartozott, az angolok 1955. decembe­rében e térséget katonailag megszál­lották s az imámot és sejkjeit elűzték. Az imám Szaúd-Arábiába menekült, ahonnan most tért vissza ..." Damaszkuszi politikai körök közlik, hogy az arab országok ENSZ-beli küldöttségei utasítást kaptak, üljenek össze az ázsiai és afrikai küldöttsé­gekkel és tárgyalják meg velük az Omán elleni brit agressziót és az ott bekövetkezett veszedelmes helyzetet. Az ománi helyzet kibontakozását fi­gyelemmel kíséri minden arab ország. Az AFP hírügynökség bejrúti tudósí­tójának közlése szerint az ottani dip­lomáciai körök kijelentik, hogy Nagy­Britannia intervencióját haladéktala­nul a Biztonsági Tanács elé kell ter­jeszteni és hangsúlyozzák, hogy Nagy­Britanniának nincs joga beavatkozni az arab országok belügyeibe. Erről egyébként minden békeszerető ember szilárdan meg van győződve. ÜJ SZO 1957. július 28. 3

Next

/
Thumbnails
Contents