Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)
1957-07-27 / 207. szám, szombat
Tóth Mihály: m nm A SZÖVETKEZETI IRODÁBAN mindenki elhallgatott, mikor Olej Pál szólásra emelkedett. Most választották meg a szövetkezet új vezetőségét és éppen a jövő évi elnököt javasolták. A két jelölt közül az egyik ö volt, ezért fordult feléje a tagság nagy érdeklődéssel. A községben mindenki tudta, hogy Olej Pál a másik jelölttel hadilábon áll. Emberemlékezet óta haragosok. Mindketten benne vannak a szövetkezet vezetőségében, gyakran kell egy asztalnál ülniök, de mindig úgy intézik a dolgot, hogy ne kelljen egymáshoz szólniok. Valami láthatatlan fal választotta el őket egymástól. A falubeliek közül kevesen tudták, miért nem beszél egymással ez a két köztiszteletben álló ember. Olej Pál amint felemelkedett székéről, egy ideig zavartan forgatta kezében báránybörsapkáját, végül a feszült csönd közepette szinte vallomásszerüen tört ki belőle a szó. Ezt mondta: „Köszönöm a bizalmat, de lelkiismeretemre hallgatva el nem fogadhatom, mert a másik jelölt, Török Márton jobb, különb ember, mint én. Magam is azt javaslom, válasszuk meg ót elnöknek. Ő az igazibb ember." Mindenki meglepődött ezen a kijelentésen. Eleinte azt gondolták, hogy Olej Pál ellenfele ellen fog fellépni, és tessék, az ellenkezője történik; egyetlen haragosát dicséri. Érthetetlen, mondták sokan. Megtörtént a választás. Mivel Olej Pál nem fogadta el jelölését, Török Mártont választották meg elnöknek. A választás után, mint már az éveken keresztül szokásban vott, most is múlatás következett. Ügy tizenegy óra felé, mikor már emelkedett volt a hangulat, az egyik asztalnál találkoztam Olej Pállal. Nem tudtam, hogyan kezdjem vele í beszélgetést, mert kíváncsi voltam, mi késztette erre a vallomásra. Érdeklődtem egyik-másik tagnál, de mind csak a vállukat vonogatták. Azi^nondták, amióta emlékeznek, a két embert még nem látták egymással beszélni. — Jól ismerhetik ketten egymást Török Mártonnal, úgy-e Olej bácsi? — kérdeztem tőle tapogatózva. Pál gazda tudta mindjárt, miről van sző. Nem sokáig hagyta magát kéretni, hanem elkezdte élete sorát mesélni. — Együtt gyerekeskedtünk, legénykedtünk mi Mártonnal. Az iskolába is együtt jártunk. Szegény részaratók gyerekei voltunk mindketten. Egy tarlón arattunk tízéves korunk óta, mikor már elbírtuk a kévét. Apánk egyszerre vitt el bennünket a báróné tarlójára. Kellett a kenyér. Egyazon évben fogtuk meg a, kaszát is, mikor az idősebb aratók bevettek bennünket a bandába és emberszámba vettek minket is. ITT KEZDŐDŐIT a mi vetélkedésünk ' egymással, mert mi mindig együtt dolgoztunk. Csakhogy Mártonnak egészen más volt a természete, mint nekem. Ő mindig ellenkezett valakivel. Állandóan keveselte a napszámot. Akkoriban 7—8 koronát kaptunk egy napra. Erősek voltunk, sokat bírtunk dolgozni, így a gazdák néha télen is behívtak bennünket szecskát vágni. Nagyon piszkos, nehéz, poros munka volt. Hétfőtől szombatig dolgoztunk, végül szombaton a fizetésnél leszámoltak nekünk hat napra negyven koronát. Mikor kijöttünk az irodából, Márton csúnyán elkáromkodta magát. Azt mondta, hogy ö ennyi pénzért az istennek lem fog többet dolgozni. Rábeszélt, hogy hétfőn ne menjünk dolgozni. Nagyon erősítgette az igazát, így engem is meggyőzött. Nem is mentünk. Hétfőn f úgy nyolc óra tájt, mikor észrevette a botosgazda, hogy nem mentünk a szecskavágóhoz, átjött hozzánk. Elkezdett velem beszélni, magxjarázta, hányan jelentkeznének még kevesebb fizetésért is erre a munkára. Végül azt mondta, ha akarok, most még átmehetek, de most már ezért is, csak hat koronát fizet egy napra. Arra gondoltam, hogy a múlt héten sem volt pénzem dohányra, meg cigarettapapírra, mert a szecskavágás előtt három hétig nem jutottam keresethez, így jobbnak láttam átmenni a szecskavágó mellé. Jobb a kevés, mint a semmi. Így gondolkodtam én akkor és úgy döntöttem, hogy hát mégis csak megyek szecskát vágni. Persze Mártont is hívtam, de ő nagyon mérges lett rám. Azt mondta, inkább éhen döglik, akkor sem megy át -annyi pénzért. Nem is jött. Mentem hát egyedül. Akkorra már ott vartak valami heten az aratók közül, hogy vissza megyek-e? Engem visszavettek, egyet a hét arató közül ottjogott az ispán, a többit meg hazaküldték. Azon a napon megszakadt a barátságunk. Mártonnak ezt a tettét nem felejtette el az ispán. Én meg mint megbízhene, szerzett hozzá még egy másikat, mert mindenáron a maga gazdája akart lenni. Az is lett nemsokára. Felfogott árendába valami nyolc hold földet a paptól, attól kezdve azon dolgozott. Azt gondoltuk, teljesen szétváltak útjaink. De nem így történt, egy télen a helyzet úgy alakult, hogy szóltunk egymáshoz, illetve én szóltam hozzá. AKKORIBAN FALUNKBAN még a legtöbb ház nádfedelü volt. Mártonnak biztosan nagyon kellett volna a nád, mert odajött ő is a nádvágók közé a bárónő nádasába. Nem is volt nád máshol az egész határban. Éppen akkor mértük ki a nyilasokat az aratóknak. Mindenkinek jutott belőle, de akkor már a végén jártunk az osztással. Még volt ott három, négy gazdátlan rész, mikor odajött hozzánk Márton és rám se hederítve kérte az ispánt, adjon neki is egy nyilast. Nem tudom, milyen ördög bújt belém, biztosan az súgta, mert ezt mondtam Mártonnak: — Gazd'uram, maga meg menjen a nagyzátonyra nádat vágni. Tudja a nagyzátony a Dunában van, az egy homokzátony, ahol nem terem semmi. t Márton nem várta meg az ispán válaszát, hanem szó nélkül megfordult és elment. Így éltünk mi ketten egészen 1942ig. Én bandagazda, ő meg olyan tehenes gazda volt. Ekkor behívták mindkettőnket katonának. Kimentünk a frontra. Hárman voltunk egy századnál a falunkból. A harmadik olyan csendes aratólegény volt, akinek a kezébe soha nem adtunk kaszát. Ö örökké csak kötöző maradt. Mindig azon rimánkodott, hadd lehessen legalább egy évben már ő is kaszás, de valahogy gyenge volt, a többiek nem bíztak benne. Bevallom, életem során kialakult bennem az a rossz szokás, hogy szerettem egy kicsit dicsekedni. Ilyen voltam a fronton is. Egyszer nem kaptunk a Don kanyarban valami négy hétig enni. Vince, az a harmadik falubeli szerzett valahonnét savanyú káposztát. Elkezdték enni Mártonnal kettesben. Odamentem hozzájuk én is és mondom Vincének: komám, adjál belőle. Vince szó nélkül elosztotta a káposztát három részre, én meg eltettem a részemet és így szóltam Vincének: Köszönöm pajtás, ne félj, nem feledható ember három vagy négy év múlva kezek meg rólad otthon sem. Hiszen bandagazda lettem. Török Márton, mikor én lettem az | aratók vezetője, otthagyta a gazdasá- ! got. Már régebben volt neki egy tetudod, ki vagyok én otthon — tettem még hozzá nagy jelentőségteljesen. Márton mikor ezt meghallotta, a kezében levő káposztát a földhöz vágta, köpött egyet és otthagyott engem Vincével együtt. Bár csak ne mondtam, ne ígértem volna Vincének semmit. Mert mikor hazaengedték szabadságra, elmesélte az egész esetet és azt mondta: „Mostantól kezdve már ő is kaszás lesz az aratóbandában, mert én, Olej Pál megígértem neki." « Akkoriban a faluban mindenki rajtam nevetett. Amikor a fronton megkezdődött a visszavonulás, egy februári napon rendkívül erős légitámadást kaptunk. Közel három óra hoszszat géppuskázták bennünket repülőgépekről. Megsebesültem. Arcomat szétroncsolta egy géppuskagolyó. Csak vonszoltam magam. Nem nézett rám senki, hiszen mindenki a maga bőrét mentette. Ereztem, ott fagyok meg a hóban. Egyszer csak látom, hogy arra vágtat négy lovaskocsi, magyar katonával. Kiabáltam feléjük, de azok nem nagyon vettek észre. A hátsó kocsiból azonban egyszerre leugrott valaki. Láttam, felém taft. Márton volt. Vállára vett, odafutott velem a kocsihoz, de hely ott már nem nagyon volt. Két telefonista ült a kocsin, mindenféle ládán, kábeltekercseken, elől meg egy tiszt foglalt helyet a kocsis mellett. Márton hirtelen lerántott két, vagy három ládát a kocsiról és helyükre feldobott engem. A tiszt ugyan előrántotta pisztolyát, agyon akarta lőni Mártont, mert ledobálta a felszerelést, de látva tehetetlenségemet, megkönyörült és elindultunk. Márton megfogta a kocsi lőcsét és négy napig ott gyalogolt a kocsi mellett a hóban. Mikor négy vagy öt nap múlva megállhattunk, Márton leadott engem egy hadikórházbanonnét pedig hazaszállították. A kórházban valami jót, valami köszönőt akartam mondani Mártonnak, de ő az egész idő alatt nem szólt hozzám. Megfordult és kézszorítás, szó nélkül elment. ÉN HAZAJÖTTEM S meg átment az oroszokhoz. Mikor negyvenhatban hazajött, én voltam az első, aki elmentem hozzájuk. Hiába nyújtottam feléje a kezemet, nem fogadta el. Nem szólt hozzám egy szót sem. Azóta talán ötször is akartam már vele beszélni, de nincs hozzám szava. Neki van igaza, én voltam a rongyember. A fiam, ez talán más lesz, mássá nevelik öt az iskolában. Hát ez a mi históriánk, ezért köszöntem le a jelöltségről, — végezte be elbeszélését Olej Pál. Wahtang Ananjan'J: sírfelirat Az Ászií-hegygerinc egyik szurdokában, ott, ahol Iránnal közös a határunk, a patak partján nagy, sima kőlap fekszik. A kőre valamikor régen feliratot véstek. Sok-sok év múlt el azóta, <?e a betűk olvashatóak maradtak. Az idő nem törölte le, s valószínű, sohasem fogja letörölni. Ehhez a kőhöz fűződik az a monda, amely a hegyi falvakban él. Azt beszélik, hogy a kő alá temettek egy vadászt. A nevét már elfelejtették, csak azt tudják, hogy nagyon híres volt. Az üldözött vad sohasem menekülhetett előle. Egyedül kapzsiságát nem tudta legyőzni. — Asszony - szólt egyszer -, eddig még kevés zergét ejtettem el. Élő zergét is akarok fogni. Felment a hegyek közé, agyonlőtt egy hatalmas csavart szarvú állatot, belebújt annak a bőrébe. Ö is olyan lett, mint a zerge; ugyanolyan nagy és csavart szarvú. így próbált a zergenyájhoz lopakodni. Ködös nap volt, s a felismerheí tetlen ember már kész volt összekeveredni a nyájjal, hogy hozzákezdjen az orvvadászathoz. Ebben az időben, puskával a kezében, arra tévedt egy másik vadász is. Látva a hatalmas állatot, Igen megörült a gazdag zsákmánynak. — Ez a zerge nagyon nagy —• gondolta a vadász. — Talán egy golyó le sem teríti. Elővette fegyverét, két nagy golyót töltött belé s rálőtt a zergére. Vad ordítás rázta meg a levei gőt. A vadász odarohant a golyótól • talált, összeeső zergéhez, de haldokló emberre lelt. — Mit tettél? - kiáltott fel a vadász. — Miért vittél engem bűnbe ? A sebesült ekkor mindent elmesélt, s meghalt. Ide temették őt a kő alá; a vadász pedig^ aki lelőtte, a következő feliratot véste a sírkőre: „Aki bőrét kicseréli, A két golyót megérdemli." A kő a mai napig is ott fekszik a hegyi patak partján. Ahányszor arra megyek vadászni, újra és újra elolvasom a kőlapra vésett szavakat. *) Vahtang Ananján örmény író. Fordította: Bolgár Magda. »«»>> "> , .,-,- 1IWI jvu vumn. rľULVU A QQOQQOOO^^ 'Joggal, mert Simoné Signorét, Yves i riájában a Gánovcei Jelet című dokuMontand és Mylene Demongeot ebben | mentum. Filmgyártásunknak tehát még sokat kell tennie, hogy besorolhasson a legjobbak kö.zé. Ehhez azonban adva van minden feltétel. Vannak jó íróink és rendezőink, színészeink és filmszakembereink, nagyszerű filmgyárunk Közép-Európában a legkorszerűbb, a művészetnek ez az ága államunk nagy támogatását élvezi és fejlődésének egyik igen fontos feltétele az is, hogy itt, nálunk tartjuk évente a világ legnagyobb filmfesztiválját. Egyszóval, ki kell és ki is fogjuk használni ezeket a lehetőségeket, hogy fellendítsük a legszélesebb tömegekhez szóló művészetet, a filmet. Karlovy Vary-i filmfesztivált értékelve nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez nem csupán kultúrpolitikai, hanem egyben komoly társadalmi esemény is volt. Számos ország képviselőjének itt ezer alkalma nyílt arra, hogy ismeretséget, barátságot kössön olyan emberekkel, akikkel másképpen talán nem is találkozott volna. A személyes kapcsolatok, az őszinte beszéd, véleménycsere — mindez hozzájárult ahhoz, hogy elillanjon sok előítélet, tiszta kép alakuljon ki az egyes országok filmdolgozóiról, alkotó törekvéseikről, problémáikról. A fesztivál olyan légkörben zajlott le, amely lehetővé tette, hogy mindenki érezze a művészet, az igaz művészet embereket, népeket minden akadály ellenére .összefogó hatalmas erejét. A fesztivál befejeződött, de egy év múlva újra találkozik ebben a gyönyörű városban a filmművészet hódolóinak serege. Ügy kell erre felkészülnünk, hogy még sikeresebb, még többet adóbb legyen a következő filmfesztivál, mint az idei volt, amelynek eredménye mindnyájunkat örömmel tölt el. Gály Iván. a filmben remekelnek. Az Akinek meg kell halnia című film, sajnos, csak versenyen kívül szerepelt, de ez is elég vôl t ahhoz, hogy elnyerje a csehszlovák kritikusok diját. A fesztivál résztvevői többet vártak az olasz és az angol filmtől, viszont kellemes meglepetés volt számunkra a jugoszláv és a dán film sikeres szereplése. A jugoszlávok Kicsinyek és nagyok című műve tudott újat mondani az ellenállási mozgalom téma körében, és hibái ellenére, szigorú mérce mellett is megállja a heiyét. A dánok az ún. aranyifjúság életmódját és erkölcsi züllésének okait feltáró filmje igen bátor alkotás. .i.TTogyan szerepelt a csehszlovák Wll filmgyártás? Sajnos, nem beszélhetünk kiemelkedő sikerről, de túlzás volna kudarcot emlegetni. A Svejk, a derék katona című filmünk fő hibája az, hogy a szövegkönyvíró mereven ragaszkodott Hašek világhírű művéhez. Ennek megfilmesítése rendkívül nehéz feladat és eredményesen csak úgy lehet megvalósítani, ha alkotó módon, merészen nyúlunk az anyaghoz. Habár ez nem történt meg, a film mégis megüti a jó átlagot. Egyes hírek szerint ezt a témát a közeljövőben koprodukcióban fogjuk újra feldolgozni. A Boszorkány című szlovák film ettől gyengébb alkotás. Vígjátéknak szánták, de nem az, és nehéz is volna meghatározni, hogy hová is soroljuk. Társadalombírálata sekélyes és a rendező sem tud egységes koncepciót adni a történésnek. A filmnek különben ártott az is, hogy a Salemi boszorkányok című francia film hasonló témát dolgoz fel, sokkal művészibb eszközökkel. Ezzel szemben igen jól képviselte a zsenge szlovák filmgyártást a rövidfilmek kategóc^újszáy VÍZSZINTES: 1. Megkezdődött a harc egész évi kenyerünket... (folytatását lásd a vízszintes 49. és 86. számú sorokban.) 21. Osztrák kancellár. 22. Tartósítani a gyorsan romló élelmiszereket. 23. Női név (többes számban). 24. Könnyű műfajt előadó színház. 25. Cipészszerszám. 27. Földet túr. 28. Ritkán előforduló átlátszó, ibolyakék vagy zöld színű ásvány. 30. Kettévágott Ottó. 31. Éneke. 33. Kettős betű. 35. 999 római számmal. 37. Egyszerre született tejstvér. 38. Néró mássalhangzói. 39. Keverék arab néptörzs Marokkóban és berber földön. 41. Int keverve. 43. Talán — szlovákul. 45. Régi cseh űrmérték. 47. Róma megalapítóinak édesanyja! (fonetikusan). 48. Ismétlésre utaló szócska. 50. Kicsinyeink köszöntése. 51. Spanyol nevelőnő. 54. Spanyol gyarmat Afrikában. 55. A toll mestere. 56. Férje. 58 Pálca. 60. Cseh helyeslés. 61. Ásványi kincsekben gazdag hegylánc a Szovjetunióban. 63. Belül válhat! 65. Azonos betűk. 66. Orosz félsziget, a Fekete- és Azovitenger között. 69. Betű a görög ABCből. 70. Liszt-féle. 73. Angol kötőszó. 75. Ozus kezdete. 77. Férfinév. 79. Indás kúszónövény a yópikus erdőkben, a Szovjetunióban főleg a délkaukázusi erdőkben fordul elő. 80. Közös egyesülés, olyan kétoldalú szerződés alapján létrejött munkacsoportok, melyeket állandó közös munka vagy tevékenység köt össze. 85. Érvel. FÜGGŐLEGES: 2. A legfontosabb mezőgazdasági munkát végző. 3. Lőeledel. 4. Azonos betűk római 500-asok között. 5. Állattakarmány, 6. Ákos fele. 7. A labda belövése az ellenfél kapujába. 8. Szlovák személyes névmás. 9. Számjegy. 10. Levegő — görögül. 11. Numero rövidítése. 12. Varjú hangja. 13. Román város a Prut folyó mentén. 14. Heringes László névjele. 15. És — angolul. 16. Téli sporteszköz. 17. Nemzetek. 18. Kihalt török-mongol nép tagja (ékezettel). 19. Néz. 20. Filmszínházban — szlovákul. 24. A mezőgazdaságban olyan összetett gépezet, mely több különböző munkát végez el, pí. a gabona levágását, elcséplését és az első tisztítást. 25. Létezik. 28. Akar fele. 29. Fontos motoros vontatógép, főleg a földművelés szolgálatában. 32. Nagy-Britannia állampolgára. 3a. Élesen fütyül. 34. A gazdasági forgalom első formája volt. 37. A gondolatot örökítették meg látható jelekkel. 40. Mária rövidítése. 42. Nagyobb városokban van. 43. Kérdőnévmás. 44. Tollával keresi kenyerét. 46. Eseng, könyörög. 47. Győr — szlovák elnevezéssel. 52. Nagy angol fizikus. 53. Két mennyiség összehasonlítása. 57. Figyelmeztetésre használható szó. 59. Szántott — szlovákul (nőnem). 61. Ulánus — németül. 62. Földet túr. 64. Ilyen szavú is van. 65. Optikai inger. 67. Rádium vegyjele 68. Dolgozik — csehül (népiesen). 71. L. I. G. 72. Vissza: tudomány. 74. Üdítő ital. 75. Volt magyar sportegyesület rövidítése. 76. Angol folyó. 78. Dénes Ottó Tibor. 80. Krajcár rövidítése. 81. Kínai név. 82. Azonos betűk. 83. Ön — szlovákul 84. Kripton vegyjele. Beküldendő a vízszintes 1, 49, 80, 86. és a függőleges 24, 29. számú sorok megfejtése, legkésőbb 7 napon belül. A cím mellé írjuk: „Keresztrejtvény". MEGFEJTÉS: Az Oj Szó július 6-i számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: „A békemozgalom jövője ragyogó, egyre szilárdabb alapon áll, és ez az alap mindjobban bővül." Olvasóinkhoz Sokak kérésének eleget téve ezentúl minden második hét szombatján megjelenő számunkban keresztrejtvényt közlünk. Lapunkat ezzel is többirányúvá téve ki akarjuk elégíteni a keresztrejtvényekkel szórakozók kívánságát. Minden keresztrejtvénynél közöljük az előbbi rejtvény helyes megfejtését. A megfejtés beküldésének határideje egy hét a megjelenéstől számítva. A szerkesztőség a helyes megfejtők között minden alkalommal 5 értékes könyvet sorsol ki. A nyertesek nevét lapunkban közöljük, a könyveket postán küldjük el. A szerkesztöséfl.
