Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-04 / 184. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljetek.! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. július 4. csütörtök 30 fjug r X. évfolyam, 184. szám, KÖZVETLEN SZAVAK A BÉKÉRŐL Gazdag termést aratnak az újvásáriak at Már hetekkel ezelőtt nagy szorgalommal dolgoztak az újvásári ál­9 lami gazdaság dolgozói. Különösen a gazdaság fiataljai tettek ki ma­gukért. Három csoportra oszlottak. Ä három csoport versenyre kelt M egymással. A verseny céljául tűzték, hogy a kapálást az aratás be­• fejezéséig megkezdik. Kezedben nem áll meg a munka és szabad idődben tudsz örülni a testedet simogató napsugárnak. Este izgalommal veszed kezedbe a könyvet, hogy feltáruljon előtted a betűk csodálatos birodalma és mi­előtt alvóra térsz, még egyszer megsimogatod az ágyban édesen szuszogó gyermeked buksi fejét. Egyszóval, éled az életed, mai éle­tünket, melyben néha mteglátogat ugyan a bánat is, melyben vannak rossz perceid és napjaid, de amely mégiscsak új és más, mint egy év­tizednél alig hosszabb idővel ez­előtt volt. Éled életed, amely szép, de nem gondtalan. Üjságba me­rülsz, rádiót hallgatsz és minden­nap találkozol ezzel a számodra, emberek százmilliói számára leg­becsültebb, legértékesebb szóval: béke. Az események zajlása, a vi­lág minden tájáról érkező hírek sem vonhatják el figyelmedet arról a harcról, amely ma a döntő: a háború és a béke erőinek küzdelme. Jól tudod, nemcsak rólad és csalá­dodról, nemcsak faludról és váro­sodról, nemcsak országunkról van szó, hanem a világ minden embe­rének, egész földtekének sorsáról. Ebben a harcban nem marad­hatsz passzív, hideg és semleges. Csak a vak, csak a süket lehet az, aki nem akar látni, aki nem akar hallani, aki bőre megmentésének legjobb módszerét abban látja, hogy a homokba dugja a fejét. Te jól tudod, hogy ebben a világraszó­ló párviadalban a mi részünkről nincs ok félelemre. Hiszen legyőz­hetetlen eszménk, a marxizmus­leninizmus és a népek harcos béke­vágya százmilliókat mozgatott meg, oly hatalmas, szervezett erőt vér­tezett fel, melyen megtörik min­den ármány, minden támadás. A nemzetközi munkásmozgalmat érték már a múltban és érhetik továbbra is csapások, kisebb-na­gyobb csatákban vereséget is szen­vedhet. De egy évszázad tapaszta­lata azt bizonyítja, hogy előretöré­sét, végső győzelmét semmi sem akadályozhatja meg. Nem egy eset­ben hallottad te is a béketábor vezető államférfiainak azt a véle­ményét, hogyha az imperializmus kirobbantaná a harmadik világhá­borút, ezzel saját sírját ásná meg, kártyavárként omlana össze ki­zsákmányoló, népelnyomó rendsze­re. De ki akarná, ki kívánná közü­lünk, hogy a két tábor közötti el­lentmondások, ellentétek így oldód­janak meg ?! Senki sem, hiszen ma, az atom- és hidrogénfegyverek vi­lágában a háború egyenlő volna az emberiség nagy részének öngyil­kosságával. A szocializmus pedig békés versengésben is győzni tud és győzni fog! Ezért kísérletezik a Szovjetunió már hosszú évek óta, hogy a nemzetközi kapcsolatokban helyreállítsa a bizalmat, csökkentse a feszültséget, megteremtse a kü­lönböző rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés feltéte­leit, a kölcsönös politikai, gazdasá­gi és kulturális kapcsolatokat. Te magad, ha nem is emlékezhetsz minden erre irányuló kezdeménye­ző javaslatra, jegyzékre, beszédre és határozatra, bizonyára nem fe­ledkeztél meg pl. arról, hogy a Szovjetunió tavaly 1 800 000 fővel csökkentette hadserege létszámát és követték őt ebben a népi de­mokratikus országok. E lépésnek azonban nem volt viszhangja Nyu­gaton. Emlékezhetsz arra is, hogy a Szovjetunió számtalanszor ja­vasolta a nukleáris fegyverek gyár­tásának betiltását, a készletek el­pusztítását, az atomkísérletek meg­szüntetését. Ha jól megfontolod, majjad is világosan láthatod, ilyen lépést nem tehetünk meg csupán mi, egyoldalúan. N. Sz. Hruscsov elvtárs az Asahi Simbun japán lap főszerkesztőjével folytatott beszél­getés során a kísérletek egyoldalú abbahagyása ellen éppen azzal ér­velt, hogy a nyugati hatalmak, el­sősorban az Egyesült Államok két­ségtelenül ebben sem követnék a Szovjetuniót, amely így csökken­tené harci erejét és később hátrá­nyos helyzetben kellene visszavon­nia eredeti elhatározását. Ez telje­sen logikus következtetés, és így nem marad más hátra, mint meg­egyezni ebben a létfontosságú kér­désben. A napi sajtóból te is értesültél arról, hogy Londonban már hosz­szabb ideje ülésezik az ENSZ le­szerelési bizottsága. Az ENSZ ilyen és hasonló szerveinek tevékenysé­gével kapcsolatban sohasem táplál­tunk merész álmokat, de legalább részleges eredményekben most is reménykedünk. A Londonból érke­ző rövid jelentések azonban főleg arról szólnak, hogy Stassen, az USA küldöttségének vezetője előző ígérgetései ellenére most foggal, körömmel küzd, hogy megakadá­lyozza bármiféle eredmény eléré­sét. Milyen lényeges pontban tér el egymástól a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA véleménye a leszerelés igen bonyolult kérdés­komplexumában ? Bizonyára érde­kel a válasz és éppen ezért kissé részletesebben foglalkozunk ezzel a kérdéssel. A Szovjetunió álláspontja: anél­kül, hogy megvárnók a megegye­zést egyes fontos nemzetközi po­litikai problémákban, bizonyos kö­zös megállapodásra kell jutnunk a lefegyverzés és az atomfegyverek betiltása terén. Az Egyesült Államok álláspontja: először meg kell oldanunk az égető nemzetközi kérdéseket, és csak az­után kerülhet sor megegyezésre a lefegyverzéssel kapcsolatban. A Szovjetunió lényegében a kö­vetkező érvekre támaszkodik. A le­fegyverzés terén elért akár rész­leges eredmény is megjavítja az államok közötti kapcsolatokat és lehetővé teszi a nemzetközi prob­lémák megoldását. Az ilyen ered­mény mindennél hatásosabban bi­zonyítaná, hogy az ellentétes véle­mények megoldásának útja nem a háború, hanem a tárgyalás. Az amerikai és más nyugati kormánykörök ezzel szemben azért ragaszkodnak ahhoz, hogy elsősor­ban a komoly nemzetközi kérdé­sekben kerüljön sor megegyezésre, mivel így meg nem szabott határ­időig folytathatják őrült iramú fegyverkezési politikájukat, a „hi­degháborút". Az imperialisták fő módszere tehát az, hogy erőpoliti­kájuk útján állandó félelemben, az atomháborútól való félelemben tartsák az egész világot, tehát té­ged is. Ugyanakkor minden törek­vésük arra irányul, hogy még bo­nyolultabbá, még feszültebbé te­gyék a helyzetet. Ez az igazság, így áll a helyzet. Hiába fogják a nyugati államfér­fiak ezerszer és százezerszer, reg­gel, délben és este ismételni, hogy békét akarnak, — a tények másról beszélnek. Életed tapasztalataiból bizonyára te is megtanultad, a sza­vaknál sokkal többet mond a tett. És mi a Nyugattól tetteket várunk. Nagyon jó az, hogy te és száz­milliónyi társad megtanulta azt is, hogy ölbetett kézzel várni a sült­galambra nem lehet, hogy a béké­ért vállalni kell a harcot, a békéért áldozni is kell. Mert a béke a leg­szebb szó, tartalma szent, s te jól tudod: ajándékba nem kapjuk. Elsők az őszi árpa beadásában Az ógyallai járásbeli Dunaradványi Egységes Földművesszövetkezet a köztársaságban elsőnek teljesítette idén az árpabeadás tervét. A radványi szövetkezeti tagok 10 órakor bevit­ték a dunaradványi fiókraktárba az utolsó árpamennyiséget a 336.73 má­zsa kötelező beadásból. A dunaradvá­nyi szövetkezeti tagok elhatározták, hogy a többi gabonaneműek beadását is a köztársaságban elsőként fogják tc ljesíteni. A ČSAD Banská Bystrica-i vállalata határidő előtt teljesítette feladatát A ČSAfD Banská Bystrica-i vállalatá­nak dolgozói is határidő előtt, június 15-ig teljesítették félévi feladatai­kat. A hónap végéig 854 ezer korona többlet-nyereséget mutattak ki, az önköltségeknél az első félévben 2 millió 846 ezer koronát, műszaki-szer ­vezési intézkedések segítségével és az üzemen belüli önálló elszámolás érvényesítésével 137 ezer liter haj­tóanyagot takarítottak meg. A siker­hez főleg a žarnovicai, zvolení, Bansk* Bystrica-i és ipolysági köz­lekedési üzemek járultak hozzá. A második félévi feladatok megkez­dése alkalmából kötelezettséget vál­laltak, hogy az évi feladatokat 1957. december 18-ig teljesítik. A sviti Tatrasvit Üzem dolgozói szerdán délelőtt 80 ezer pár női gyapotharisnyát és rövid gyermekha­risnyát raktak vagonokba a Román Népköztársaság számára. A III. negyedévben a Tatrasvit Üzem Jordániába, Romániába, Svéd­A zt vállalták, de többet tettek. Ügy osztották be a munkát, hogy még a takarmány gyűjtésében is segédkeztek. Korán keltek és az idősebbeket is jobb munkára, NAGYOBB SZORGALOMBA SERKENTETTÉK. Ma már olyan tiszta szép a gaz­daság határa, amilyen eddig még so­hasem volt. Ezt nemcsak én mondom, de Takács Sándor a növénytermelés vezetője, irányítója is ezt mondta. A fiatalok gyönyörű munkát végez­tek. A múlt héten aztán sor került a repce aratására. Először úgy gondol­ták, hogy géppel vágják le, de aztán változtattak a terven. Hogy miért? Azért, mert a repcéjüknek a környé­ken nem akadt párja. Nagy volt, erős. Nehezen birkóztak volna meg vele a gépek. Ugy döntöttek tehát, hogy kéz­zel vágják le. AZ ELHATÁROZÁST TETT KÖVETTE. Minden munkabíró ember kaszát fogott, nem képeztek kivételt az ál­lattenyésztésben dolgozók, sem a ko­csisok. Az összefogásnak, a közös országba, Norvégiába és Ciprusra fogja szállítani gyártmányait. A III. negyedév végéig negyedmillió pár harisnyát, térdharisnyát, gyermek és női rövidharisnyát szállítanak ezekbe az országokba és 71 ezer darab női fehérneműt küldenek Norvégiába. akaratnak meg is lett az eredménye. A 12 hektár repcét két nap alatt le­vágták. A hét elején aztán sor ke­rült a cséplésre is. Két kombájnnal csépeltek. És ami mindennél fonto­sabb, jól fizet a repce. 18—20 mázsás átlag hektárhozamra számítanak. A repce cséplésével egyidőben sor került az őszi árpa aratására is. Kom­bájnnal arattak és az eredmény itt sem megvetendő. Hektáronként 24—25 MÁZSÁS TERMÉSHOZAMMAL FIZET szorgalmukért az árpa. A többi gabonafélék aratására kb. csak egf*hét múlva kerül sor. Mivel az átvonuló vihar ledöntötte a dúska­iászú terhes búzát, nehezebben érik. Takács Sándor szerint gépekkel nem is tudnák aratni. ITT CSAK A KASZA SEGlT. Ezért a gombai igazgatósághoz tar­tozó gazdaságokkal megegyeztek ab­ban, hogy a gépeket átengedik azok­nak a gazdaságoknak, ahol azokat jól ki lehet majd használni, viszont ama­zok a gazdaságok kisegítik kézi kaszá­sokkal az újvásáriakat. A gazdaság dolgozói az idén az összes gabonafélékből igen jó ter­mésre várnak. Takács Sándor így mondja: — Nem hiába iparkodtunk. Az idén az összes gabonafélék a tervezettnél többet fizetnek. Ha ez így lesz, a gazdaság dolgozói is hasznát látják, mert biztos, hogy nem marad el a megérdemelt pót­jutalom sem. (sz.) Egyszerre kasza alá érett már a búza, a rozs és a tavaszi árpa is A nyitrai kerület mezőin minden­nap új és új gabonaföldek érnek be. Július 3-ig a kom'oájnosok és trak­torosok csaknem háromezer hektár őszi árpát arattak le. Szerdán, július 3-án reggel már negyven kombájnos aratott és kétszáz traktoros dolgozott a földeken kévekötögépekkel. Az őszi árpán kívül már az őszi bľizát is ka­szálják a Párkány járásbeli bucsi EFSZ­ben, sőt az ógyallai járásbeli bohatai EFSZ-ben a rozsot is. A prešovi népi csillagvizsgáló a nemzetközi geofizikai évben A prešovi népi csil­lagvizsgáld, mely or­szágos meretekben né­hány figyelemreméltó sikert ért el, a nem­zetközi geofizikai év­ben felelős feladatokat kapott: főleg a napfol­tok megfigyelését és fényképezését. E kuta­tás feladata további összefüggéseket felfed­ni a Nap tevékenysége és az időjárás között. A prešovi népi csil­lagvizsgáló a Nap vizs­gálatán kívül a Hold gyűrődéseinek megfi­gyelésébe és az idő­szolgálatba is bekap­csolódik. E kutatások elősegítik a Hold moz­gása és a Föld rotáció­ja törvényszerűségei­nek pontosabb megfi­gyelését. E feladatok sikeres teljesítése ér­dekében Prešovban a prágai népi csillagvizs­gáló segítségével pon­tos időállomást létesí­tenek, mely Szlovákiá­ban az egyetlen ilyen­fajtájú amatőr-intéz­mény lesz. Az asztro­nómiai órák már mű­ködnek. A nemzetközi geofizikai évben a pla­néta, a meteor és a meteorológiai klimato­lógiai szekciók is be­kapcsolódnak a mun­kába. "••••"•'••••••••••••-•••••••••••-••••••i •••••^•.•"•••••••••••-••i Egy városépítkezési vállalat munkája N° agy hálával tartozom Koreny András elv­társnak, a városi nemzeti bizottság osztályvezetőjének. Ugyanis ő hívta fel figyelmemet a kas­sai városépítkezési vállalat munkájára. Több ízben jártam nála, s mindannyi­szor megállapítot­tam, hogy nagyon elfoglalt ember. Legutóbb is, amikor a megbeszélt idő­pontban felkerestem hivatalában, egy­másnak adták a kilincset a felek, a hivatali beosztot­tak. Telefonbeszél­getéseket bonyolí­tott le, utasításo­kat adott, jelenté­seket írt alá. Az irodában rajta kívül egy rokon­szenves fiatal em­ber ült. Koreny elvtárs bemutatta: Zseleznyík Tibor, a városépítkezési vál­lalat igazgatója. Együtt mentünk aztán a vállalat még­tekintésére. A várostól délkeletre van ez a ha­talmas telep, amelyet tavaly jelöltek ki részükre. De már készen áll rajta a garázs a javítóműhellyel, már épül az asztalosüzem nagy csarnoka központi• fűtéssel, zuhanyozóval, öltözővel. To­vább építik a nyitott kocsiszíneket, s már befejezés előtt áll az építkezési anyagok hatalmas raktárépülete. Még ebben az évben befejezik a kerületi begyUjtő vál­lalat épületét. — Mindazt amit itt látunk, mun­kabrigádok építették fel — mondja az igazgató. — Munkaidejük után öröm­mel jönnek dolgozni, hogy kötelezett­ségvállalásuknak eleget tegyenek. Olyan odaadást, áldozatkész munkát sehol azelőtt nem tapasztaltam. Sorra járjuk a már kész é< befe­jezés előtt álló épületeket. Gondosan bekerített hatalmas terület ez, s mindenütt az építkezési anyagok kü­lönféle fajtái. Egyelőre a szabad ég alatt, amíg a raktár teljesen el nem készül. — A nyitott kocsiszínek építésére a mesterek és a tervező osztály dol­gozói egy-egy hetet áldoztak szabad­ságukból — mondja Zseleznyík igaz­gató. — A raktárépületen két üzem­részle-ünk 38 dolgozója szorgosko­dott, azonkívül mintegy hatvanan segítettek nekik három héten keresz­tül a kommunális üzemekből. Az ipari karbantartó vállalattól és a kommuná­lis szolgálattól ugyancsak tizennyol­can vettek részt a raktár építésén. Nagyméretű épület ez a raktár. 53 méter hosszú és 12 méter széles. Ide fut be majd a megrendelés, amit a raktárnok készít ki elszállításra. Ha­talmas fejlődés. Azelőtt az építkezési anyag vagy 20 különböző helyen volt szerte a városban. Természetesen az el­lenőrzés így nagyon nehéz volt. A rak­tárépület mellett az autójavító-műhely­ben a teherautókat javítják. Ezeket e• kiselejtezett teherkocsikat, .amelyek­nek előző tulajdonosai az üzemekben már nem vették hasznát, s amelyekhez könnyűszerrel jutott hozzá a vállalat, itt most kijavítják, üzemképes állapotba hozzák. Egy másfél tonnás teherautó­val kezdték, s ma már tizenkettővel di­csekedhetnek. — Mi készül itt igazgató elvtárs! — kérdem. — Az autók mosásához vezetjük ide a vizet. Itt lesz a betonhíd, ezek a most készülő gödrök pedig azt a célt szol­gálják majd, hogy a mosás alulról is gondosan elvégezhessük, Amott pedig a raktár mellett fűrészt állítunk fel. Ez a fedett kocsi pedig a vándormü­helyünk lesz, amely már augusztusban elindul a városnegyedekbe, hogy a ház­tartások különféle jwítómunkálatait a helyszínen gyorsan és olcsón elvégez' hesse. i'Polvtatáa az S. «Mak*i;) A Tatrasvit távoli országokba szállítja gyártmányait

Next

/
Thumbnails
Contents